Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-12 / 239. szám

1973. OKTOBER 12., FENTEK “k/Uí-MP UJ OTTHONOKAT TEREMTENEK Házépítés kőműves Egy délelőtt a gödöllői Alsóparkban Négyemeletes, csupa üveg házak sorakoznak Gödöllőn, az alsóparki lakótelepen. A szélső sávházak kitárt abla­kain pillekönnyű nylonfüggö­nyök, az erkélyek üvegfala mögött ruhák száradnak. Száztizenkét lakásba már be­költöztek a boldog tulajdono­sok. A szemet gyönyörködtető kész házak mögött azonban javában építkeznek, éppen egy pontház nyolcadik emeletét öntik ki betonból. Vajon kik dolgoznak itt, e szürke falak között a legkorszerűbb, úgy­nevezett alagútzsalus techno­lógiával ? Az építésvezetőt kerestem (40 év körüli férfire számítot­tam), s meglepetésemre csinos, fiatal nőt, Gárdos Arpádnét találtam ezen a poszton. (Meg­jegyzem, az építkezésen töltött négy óra alatt kívüle egyetlen nőt sem láttam.) Irányításá­val 1975-ig 624 új otthon ké­szül az Alsóparkban. Amíg az épülőfélben levő házhoz érünk, elmondja, hogy jelenleg 120-an dolgoznak az építkezésen, a létszám fele alvállalkozóké, az építők jó része pedig: lakatos, és csőszerelő. Azelőtt elképzel­ni sem lehetett építkezést kő­művesek nélkül, most pedig csak a már kész épületet bur­kolják. Huszonéves brigád A talajból magasan kiemel­kedő, igen széles nyomtávú sínpár vágja el az utat, a vá­gányok végén egy esetlen óriás ágaskodik, a jókora be­tonnal telt tartály tartalmát kifordítja, s máris újabb ada­gért nyúl. Magasan fönt a házfalon az új zsalutámot sze­relik. — A lakók és a szakemberek véleménye szerint melyik jobb, az alagútzsalus vagy a blokkház? — Az az igazság, hogy az alagútzsalus módszerrel leg­alább másfélszer annyi idő alatt épül a ház, mint az elő­re gyártott elemekből, hiszen idő kell a beton megkötéséhez. Azt hiszem azonban, ezt a hát­rányát bőven kárpótolja, hogy sokkal tágasabb lakóhelyiségek építhetők, mint a blokkokból. A ház pincéjéből serény munka zaja szűrődik ki. s éles fény hasít a szemünkbe. A csőszerelők kopácsolnak, me­Vállalatoknak, közületeknek ÁROKÁSASI, TALAJEGYENGETÉEI, VALAMINT RAKODÁSI MUNKÁT azonnalra vállal A GODOLLOI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Cím: Gödöllő, Dózsa György út 67. Tel.: 456. Értesítjük vásárlóinkat, hogy szaküzletünkben lengyel bükk csaphornyos parkettát és csehszlovák ajtókat, ablakokat is árusítunk ÉRDÉRT Vállalat 26. szaküzlete. Nagykőrös, Rákóczi u. 1. sz. netet vágnak, hegesztenek. Készül a ház hőközpontja. Amikor figyelmesebben körül­nézek, feltűnik, hogy a 10—15 szorgoskodó szerelő milyen fiatal, 20—24 évesek, de még tizenegynéhány éves srácok is akadnak köztük. Meglepeté­semre Bodó Gyula reagál: — Igen, fiatal a brigádunk, közülünk a legidősebb 34 esz­tendős, de a brigád átlagélet- kora 23—24 év. Magam is 23 éves vagyok. — Mióta dolgozik a PÁÉV- nél? — 1969 óta, de korábban ta­nuló is itt voltam. — Szereti a szakmáját? — Természetesen, különösen ilyenkor ősszel, amikor fontos a gyors és precíz munka, amikor bizonyítani lehet, amikor tud­juk, hogy rajtunk áll vagy bu­kik, beköltözhető lesz-e a ház még a tél előtt. Mert ilyenkor válik különösen fontossá a munkánk. Hiába dolgoztak jól a tapétások, a parkettások, a, vakolok, fűtés nélkül a friss be ton falak már ősz elején is rettentő hidegek. Csőerdő a hőközpontban Most látom, hogy mindegyi­kük állig begomfoolt munka­ruhában, sapkával a fején dolgozik. — Hogyan jut eszébe egy fiatalembernek, hogy csősze­relő legyen? — Pláne egy vidéki gyerek­nek? — toldja meg kérdése­met az építésvezető. — Nyírbátori vagyok — folytatja a fiatal szakmunkás —, s köztudott, hogy 10—15 éve a Nyírségben csak el­vétve volt elhelyezkedési le­hetőség az iparban. Két uno­kabátyám akkor jött föl Pestre és itt vállaltak mun­kát a vállalatnál. Amikor ki­kerültem az iskolából, engem is felhoztak, s többféle szak­ma közül választhattam. Ez tetszett, és nem bántam meg. Érdekes a munkám, jól kere­sek, télen általában 2800— 3000, nyáron egy ezressel több a fizetésem. — Gyakran jár haza? — Nyírbátorra ritkábban. Megnősültem, itt lakunk Kar­talon. A csőszerelők rajzokról dol­goznak. Hisz a sok, különbö­ző átmérőjű csövet nem is lehetne katonás rendben fel­szerelni, csak mérnöki irányí­tással. Mint megtudtam, a hőközpont egyetlen kis helyi­ségében 100 méternyi, külön­böző vastagságú cső feszült a falak mentén, a lakásokba pedig további 600 méternyi hideg-meleg víz szállító cső kerül. Sokrétű szakma A pincéből a legmagasabb, már kizsaluzott emeletre ka­paszkodunk, a korlát nélküli lépcsőkön. A szél szabadon süvít ■ keresztül-kasul a beton­falak között. Egy védettebb zugba húzódva beszélgetünk Tóth Gergely épületlakatos­sal, aki valaha Dunakeszin tanulta a szakmát. — Hogyan lesz egy jármű- lal<atosból épületlalcatos? — Egyszerűen. Megnézi, a többiek hogy csinálják és ne­kilát. A mi szakmánk igen sokrétű, nem okozhat külö­nösebb nehézséget, hogy a ko­rábbitól eltérő formájú vas­darabokkal dolgozunk. Az épületlakatos munkája is pre­cizitást igényel, hiszen a be­tont erősítő acéltüskéket na­gyon pontosan a fal közepé­re kell építenünk. A zsaluko­csi beállítása sem könnyű, egy sor fémdobozt kell mil­liméter pontosan felerősíte­ni. A kocsik különben 305, illetve 405 centiméter szé­lesek, ennek megfelelően a szobák négy, a vizeá blok­kok három méter szélesek. — Mikor érez elégedettsé­get? Minden szint befejezése után, vagy, ha kész az egész épület? — Akkor, amikor a nyers épületről levonulunk, hiszen gyakran kell számolni áram­1 szünettelj amikor nem mű­ködik a daru, tehát áll az építkezés, máskor drótszövet hiánya akadályozza a mun­kát. Ezek a rajtunk kívülálló hibák bosszantanak, rontják a teljesítményünket. Toronydarus Amikor megkezdődik az ebédidő, végre Tóth István toronydaru-kezelő is lemászik 45 méter magasra épített kuc­kójából, a daru kezelőfülké­jéből. — Nem unatkozik öt órán át egyedül? — Nincs időm rá, figyelem az építkezést, amelyhez dél­előtt 30—35 köbméternyi be­tont szállítottam, és beszélget­ni is tudok a kollégákkal URH-kászüléken. A Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál három éve vezették be az új, alagútzsalus technológiát és azóta annyira elterjedt, hogy az ez évre ter­vezett 730 lakásból 488-at csú­szózsaluk segítségével épí­tenek. Czibor Valéria Bemutatjuk az Őrséget Megjelent az őrségről szóló első útikönyv a Savaria Tou­rist kiadásában. A fényképek­kel, térképekkel illusztrált könyvecskét dr. Csiszár Ká­roly, az Őrség kiváló ismerő­je írta. Az országos idegen- forgalmi hálózatba csak nem­régen bekapcsolt, szép, nyu­gat-magyarországi tájról min­den tudnivalót tartalmaz, ami a turistáknak szükséges. Ismerteti a vidék történetét, természetrajzát,' sajátos tele­pülésszerkezetét, néprajzát, nevezetességeit, az odautazás ás az ottani üdülés gyakorlati tudnivalóit. Bemutatja a hí­res szalafői pityerszert, amely a népi építészet legnagyobb hazai értékei közé tartozik. Német, angol, francia és orosz nyelvű összefoglaló ismertető is helyet kapott a kiadvány­ban. Az élmény*, tananyag Rendhagyó irodalmi óra a szentendrei Rákócziban Hogy szerdán az utolsó óra, a magyar, nem olyan lesz, mint a többi, a nyolcadikosok régóta tudták. Tanáruk, Erdei Lászlóné, aki" ötödikes koruk óta vezeti őket az irodalom alkotásai között, bejelentette már, hogy erre az órára ven­dégek érkeznek az iskolába, a szentendrei Rákócziba, azaz a Rákóczi úti általánosba. Tankönyvön kívül Szerdán tanárnőjük való­ban nem egyedül lépett az osztályba. Öt felnőtt vett részt az órán. Két vendég Buda­pestről, Horgas Béla költő és Takács Márta előadóművész­nő. Érdeklődésből, kíváncsi­ságból és, persze, nem utolsó­sorban tapasztalatszerzés cél­jából is végighallgatta az órát az iskola két igazgatóhelyet­tese, Gál Katalin és Lendér Lászlóné is. Az órakezdés szokatlan kö­rülményei után — a tanárnő a két budapesti vendéget be­mutatta a 24 érdeklődéssel várakozó nyolcadikosnak — rögtön kiderült, hogy nem­csak külsőségei miatt tér el ez az óra a megszokottaktól. Anyaga miatt is. Horgas Béla vezetésével Mándy Iván Szür­ke ló című novelláját dolgoz­ták fel a tanulók. Ez az írás nem szerepel a tananyagban. Rendhagyó tehát az óra azért is, mert nem az a célja, hogy a tananyagot mélyítse el. Ilyen óra «valóban ritkaság. A gyerekek, persze, már hal­lottak, olvastak ilyesmiről. Szentendre más iskoláiban már tartottak rendhagyó iro­dalmi órát. De a Rákócziban ez az első. Taps az osztályban Természetesen nagyon gyor­san kiderült az is, mi az óra tulajdonképpeni célja. Ezt ugyan senki sem közölte a gyerekekkel, nem is volt rá szükség, maguktól rájöttek. «Mándy Iván novelláját Ta­GÉPTAN Jubilál az UVATERV Tízezer kilométer út, ötezer vasúti híd zásában, legújabban pedig a Minisztertanács határozata alapján megvalósítandó 500 kilométeres autópálya-hálózat tervezésében. Az úthálózat fejlesztése a hidak építését is megkívánja. A vállalat tervezésében az M— 7-es autópálya Budapest—Za- márdi közötti 110 kilométeres szakaszán például 138 híd épült a különféle terepakadá­lyok; átívelésére. Az építési munkák meggyorsítására elké­szültek a 30 méter átívelésére alkalmas korszerű, előregyár­tott vasbetonhíd típustervei. Villamos Kisgépgyár, Cegléd könnyű betanított munkára azonnali felvételre keres női és férfi munkavállalókat és segédmunkásokat. Kereseti lehetőség a kollektív szer­ződés szerint. Kedvező munkahelyi körülmények! Korszerű és minden igényt kielégí­tő szociális ellátottság! Jó közlekedés! Jelentkezni lehet munkaügyi osztályán, Cegléd XIII., Külső-Törteli út 12. Halásztelken a Pest me­gyei Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézetben a harmadéves tanulók géptan­óráikon a zöldség- és gyü­mölcstermesztésben alkalma­zott munkagépek és berende­zések szerkezetével, működé­sével ismerkednek. A foglal­kozásokon a kisebb hibák ki­javításának módját és a gé­pek karbantartását is megta­nulják. Képünkön Kustra László tanár irányításával az RS—09 univerzális traktor se­bességváltójának működését tanulmányozzák. Gárdos Katalin felvétele kacs Márta mutatta be, ked­vesen, ragyogó humorral, s amikor az utolsó mondat is elhangzott, az osztályban vá­ratlanul és teljesen szokat­lanul — kitört a taps. Senki sem biztatta erre a gyereke­ket, se korábban, se ott az órán. Nem is udvariasságból tapsoltak, a művészi előadá­sért, az irodalmi élményért. Vagyis voltaképpen miárt? Azárt, mert a novella hallga­tása közben — s végül is mi más lenne az a sokat emlege­tett irodalmi élmény? — na­gyön jól érezték magukat. A taps ezt a jó érzést, ezt az élményt fejezte ki, és kö­szönte meg. S ha Mándy Iván novellája nem is tartozik a tananyaghoz, az élmény, a ha­tás annál szorosabban össze­függ vele. Minden új iroda­lomtanítási erőfeszítésünk leg­főbb célja, hogy megszerettes­sük a gyerekekkel az irodal­mat, hogy olvasó emberré ne­veljük őket. A szürke hétköznapokon is Ez, persze, csak akkor kép­zelhető el és valósítható meg, ha minden új irodalmi alko­tással való találkozás új él­ményt nyújt a tanulóknak Ilyen értelemben tehát az él­mény tananyag. Még az isko­lai hétköznapoknak a rend­hagyó óráknál érthetően szür­kébb, kedvezőtlenebb körül­ményei között is. A tapá után rendben folyta­tódott tovább az óra. Kérdé­sek és válaszok hangzottak el, mint máskor. A novella be­mutatásának élménye azon­ban nem szállt el nyomtala­nul a kérdések után: végig meghatározta az óra légkörét. Annál inkább, mert az órave­zető Horgas Béla kérdései szinte mind arra irányultak, hogy ennek az élménynek a születését az értelem számára megmagyarázzák. S a gyere­kek — érdeklődő, tehetséges osztályról van szó — jókedv­vel, szinte izgatottan vettek részt a munkában, jóformán mindegyikük szerepelt vala­hogyan, amit megkönnyített, hogy Mándy Ivánt és néhány művét nagyon sokan ismerték, korábbról. A legfontosabb tanulság A hangulatos, érdekes óra után az igazgatóhelyettesi iro- dában a három pedagógus rögtön meg is beszélte a ta­pasztalatokat. Sok fontos do­logról esett szó. De a legfon­tosabbnak mind a hárman azt, tartották, hogy bármilyen ne­héz, a hétköznapok „szürke verklijében” is legalább töre­kedni kell arra,, hogy minden irodalomóra élményt nyújt­son a tanulóknak. Csak ez a törekvés teheti teljessé a ta­nár hivatását. Ö. L. „MAR MOST KAPHATÓ; ________________ A KÉZBESITOKNEI ‘ÉS AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL. I t Tízezer kilométer utat, öt- j ezer vasúti hidat tervezett ed- | dig egyebek között az Üt és 1 Vasúttervező Vállalat, amely j megalakulásának most ünnep­li 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból Skoda Lajos igaz­gató csütörtökön sajtótájékoz­tatót tartott, s beszámolt ered­ményeikről és a feladatokról. Az UVATERV, mint az or­szág egyik legnagyobb tervező vállalata, részt vett a közleke­déspolitikai konc'epció megva­lósításában, a közúti hálózat fejlesztési terveinek kidolgo-

Next

/
Thumbnails
Contents