Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
1973. SZEPTEMBER 9., VASÄRNAP FEST MEGYE» c/Círlap Szórvdnyszüretek idején Mustot vár a piuceváros Gazdag termés, élénk telepítési terv Tűzpillangók szárnya repdes a sötétben, kigyúltak a mécsek a hűvös pincék mélyén. Készülődnek a \ szőlősgazdák a szüretre, s előreláthatóan nem hiába: nagy szüret lesz az idén. Hírt adtak a lapok e hét közepén a borászat első emberének prognózisáról. Dömötör József, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója elmondotta, hogy tíz nappal korábban láthatnak hozzá a szőlő szedéséhez. A tavalyihoz képest különösen az alföldi szőlővidék terméskilátásai múljék fölül a legvérmesebb reményeket is. Valamennyi országrész közül Pest megyében nőttek leginkább a terméskilátások: 40 százalékkal jobb termésre számítanak, mint tavaly. A legnagyobb válság Az utóbbi esztendőkben ritkán fordult elő, hogy az alföldi szőlészet, borászat örvendetes hírrel lepte volna meg a közvéleményt. A szakemberek többnyire panaszos hangú nyilatkozatokat tettek, a szőlő- termelő gazdaságokban az állandó ráfizetés veszélye fenyegette a mezőgazdaság emez ágazatát, napról napra a szőlő- vidékek megfogyatkozását volt kénytelen tapasztalni a mezőgazdaság életét figyelemmel kísérő statisztikus. Hazánkban, a Kárpát-medence szívében, igen nagy hagyománya van pedig a szőlőművelésnek, borászatnak. Kelták, rómaiak, magyar paraszt- ősök nyomdokain haladó szőlészeinknek napjainkban sem kell szégyenkezniük, a magyar bor hírneve bejárja a világot. Nincs is különösebb baj az ország történelmi borvidékein — Tokaj, Badacsony, Somló, Ba- latonfüred, Csopak, Eger, Mát- raalja tájékán — termő szőlőkkel. Csakhogy az ország borának zömét nem ezeken a területeken, hanem az Alföldön termesztik. (Míg a legnagyobb kiterjedésű történelmi borvidékünkön, Balatcmf üreden 3205 hektáron terem a szőlő, addig az Alföldön körülbelül 98 ezer hektár a szőlők összterülete.) A sík vidék laza, homokos talaján a múlt század utolsó éveiben kezdtek szőlőt telepíteni, amikor széleinkben nagy pusztítást vitt végbe a filoxéra. Ekkor fedezték föl a homok kiváló tulajdonságát: ezek a földek ellenállnak a fertőzésnek. Ám a fölmérések adataiból kitűnik, hogy e vidéken rohamosan csökken a szőlőterület. S mivel e területnek egyhar- mada — 28 ezer 750 hektár — Pest megyében terül ’el, itt kellett a legnagyobb válsággal megküzdenii. Miért? Számos szakember véleménye szerint a szőlőtermesztés akkor gazdaságos, ha a hozam meghaladja a holdankénti 30 mázsát. Ezzel szemben még a sík vidék nagy, összefüggő szőlőterületű gazdaságaiban is előfordult az elmúlt esztendőben, hogy holdanként 14 és fél, 15 mázsát adtak a szőlők. A gazdaságok gondjaik megoldását oly módon vélték megoldani, hogy csökkentették a termelési költségeket. Nyilvánvaló, hogy ezután még kevesebb terméshez jutottak, s csakis a ráfizetés növekedett fokról fokra. A pincegazdaság vállalásai Az áldatlan helyzet megváltoztatására hozott idei kormányhatározat alapján az állam támogatja a szőlőtelepítéseket, a költségek felét magára vállalja. A szőlőtelepítések állami támogatása úem újdonság, a hatvanas évek elején volt már erre példa. Tulajdonképpen ha az időben nem telepítettek volna ezer és ezer hektáron szőlőt a gazdaságok, akkor 1973-ban aligha várhatnánk ilyen biztató eredményeket, mint amiről szó esett. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy tíz esztendeje a meglehetősen gyatra ellenőrzés mellett — s itt-ott a szakszerűséget is nélkülözve — folytak a munkálatok, s az állami támogatás nem mindig oda jutott, ahova azt szánták, Most a gazdaságoknak pályázniuk kell az állami támogatásra. A cél — mint a mezőgazdaság számos más ágazatában — nem az, hogy növekedjék a termőterület, hanem: mind nagyobb hozammal örvendeztessék meg a termelőket az új telepítések. A szőlőtermesztés fejlesztésében egyre nagyobb szerepet vállalnak a pincegazdaságok is. Saját érdekükben — hogy kellő mennyiségű alapanyaggal rendelkezzenek — eleddig is részt vállaltak a termelés költségeiből. A Pest megyei Pincegazdaság — amely e nyáron vált ki a közép-magyarországi vállalat szervezetéből, s önállósult — két szőlőtermesztő társulás létrehozásánál bábáskodott. Részt vállaltak a termelés költségeiből, védőárral óvták a termelőket a piac áringadozásaitól. Az idei év az első, amikor nem a pincegazdaság szorul a termelőszövetkezetekre. Jóllehet a tsz-ek idáig is hasznát látták az együttműködésnek, hiszen a jobb minőségű borok értékesítéséből származó többletjövedelmet megosztotta velük a feldolgozó vállalat, a pincészet szakemberei tanácsaikkal, kedvezményes műtrágyajuttatással segítették a termelőket. E gazdaságoknak most sem kell tartaniuk értékesítési gondoktól, most, amikor bőséges termést ígérnek a tőkék. Prognózis: 40 mázsás hozam Farkas Gábor, a Pest megyei Pincegazdaság igazgatója szerint a legutóbbi kormányhatározat — s nem utolsósorban a kedvező időjárás — megpezsdítette a termelői kedvet. A pincegazdaság nagy elhatározásra szánta el magát: az új telepítésű szőlők költségeinek — az állami támogatásból fennmaradó ötven százalék — felét átvállalják, ha a tsz-ek a pincészet intenciói alapján ültetik a különböző fajtákat, s teljes termésüket leszerződik. Mindenesetre biztató, hogy az illetékesek csak olyan szőlők telepítését támogatják — előzetes szakvéleményükért felelősséget vállalva! —, amelyek legalább nyolcvan mázsát teremnek majd hektáronként, gépi művelésre alkalmasak, s ellenállnak az időjárás viszontagságainak. Remélhető tehát, hogy a még az új telepítések beszámításával is megfogyatkozott szőlőskertek a következő esztendőkben jövedelemmel honorálják a gazdák fáradozását. A legújabb hírek szerint Nagykáta, Cegléd, Nyársapát vidékén — a kitűnő, zöld-fehér ezerjó, a jó illatú olasz- rizling hazájában — itt is, ott is hozzákezdtek a szürethez. Már az efféle szórványszüretek eredményei is biztatóak. A pincemesterek, borászok teljes készültségben várják az első szőlőszállítmányokat. Igyekeztek úgy megszervezni az átvételt, hogy a valódi szüret során se legyen fennakadás, a szállítóknak sehol ne kelljen várakozniuk, hiszen ebben az időben, a legnagyobb őszi munkák közepette minden traktorra, teherautóra szüksége van a gazdaságoknak. A legutóbbi termésbecslések szerint 40 mázsás hektáronkénti átlagtermés várható a megyében — s igen magas cukortartalmú szőlőt érlelt a nyár — kétszázezer mázsa szőlőt és ötvenezer hektoliter mustot vesznek meg a termelőktől, túlnyomórészt szerződés alapján. Mossák már a tölgyfa ászokhordókat, csempefalú cementtartályokat, pislognak a mécsek, ciripelnek a neoncsövek Budafok ősrégi, sziklába vájt pincevárosának hu- 'szonötezer méter hosszan kanyargó boltozatos folyosóiban; 190 ezer hektoliter must forr itt újborrá az ősszel. Apor Zoltán Motorizált minieke <•>>«* . 1 ló * , "Ó Gárdos Katalin felvétele Pomáz határában láttuk ezt a szellemes pöfögő szerkezetet Sebők János kertész földjén. A tulajdonos elmondta, hogy mióta megvásárolta ezt a hidratációs NSZK gyártmányú kézikapát kevesebb a gondja, s a lovak sem tapossak le a virágokat miközben húzzák az ekét. Elgondolkoztató nem lenne-e érdemes a hazai iparnak is előállítani ilyen kézigépeket a kiskert és hétvégi pihenőtelek tulajdonosoknak. HITEL |VT índennapos ügylet, hogy a vásárló az üzletben nem pénzzel fizet, hanem a megvett áru értékének nagyobb része fejében hitellevelet ír alá. Az Országos Takarék- pénztár kölcsöne segítségével húzzák fal az új otthonok falát, kerül helyére a lakásban a televízió, a mosógép, a hűtő- szekrény. A hitel természetes része a termelői gazdálkodásnak is. Az ipari, a mezőgazdasági üzemek ún. rövidlejáratú hitelekkel teszik folyamatossá forgóeszköz-gazdálkodásukat, közép- vagy hosszúlejáratú hitelekkel pedig a beruházások, a termelésfejlesztési tervek megvalósításának zavartalanságát biztosítják. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár átfogó rekonstrukciós programot valósít meg esztendők óta, s ebben nagy része van a hiteleknek. A közelmúltban újabb szakaszhoz érkezett a korszerűsítés. Kilenc- venmillió forint állami támogatás segítségével, továbbá 60 millió forint hitel igénybevételével nekilátnak az idén átvett gyáregységek modernizálásának. összesen 105 millió forintot költenek arra, hogy a Környezetvédelem ma még targoncában Egy találmány lehetőségei ízlelgetem a szót: föltaláló. A könyvnyomtatás, a gyufa, a robbanómotor, a televízió, a rádió jut eszembe, a tudomány és a technika fejlődésének egy-egy állomása. Aztán ezekről egy mondat: a feltaláló feltalál. Talán ez a dolga. Ül az íróasztalánál, vár, és egyszer csak, hónapok vagy évek múltán egy isteni szikra pattan ki az agyából? Tiszteletet, sőt csodálatot ébresztő szó: feltaláló. Platina helyett — katalizátor A budaörsi TEXELEKTRO Ipari Szövetkezetben néhány héttel ezelőtt meghívott vendégeknek műszaki bemutatót tartottak. Egy látszólag közönséges villamos targoncát láthattak, benne elrejtve a találmány, egy 57 kilogrammos doboz. Azóta is ezzel működik a targonca. A találmány neve még vitatott, egyesek levegő-cink akkumulátornak nevezik, mások „új áramforrásnak”. Ha minden úgy sikerül, ahogy a szövetkezetben eltervezték, akkor hamarosan ezzel működnek majd hazánkban nemcsak a targoncák, hanem gépkocsik és vízi járművek is. A feltaláló, Hadusfalvi István fizikus meglepően ' fiatal és rendkívül szerény. Már beszélgetésünk elején mentegetőzik: nem eszmei találmányról van szó. A levegőcink akkumulátor elvét már 60—70 évvel ezelőtt feltalálták, bizonyos változatait — igaz, nagyon költségesen, ezüst, illetve platina fel- használásával — gyártják is. A találmány lényege, hogy Hadusfalvi István az ezüstöt olcsó katalizátorral helyettesíti. Hogy mivel? Ez egyelőre a feltaláló titka. A várakozást felülmúlva Hadusfalvi István egy évvel ezelőtt még a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott. Kezdő fizikusként került ide közvetlenül az egyetem elvégzése után. A levegőcink akkumulátor megtervezésének ötlete itt merült fel benne. — Két és fél évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni a levegő-cink akkumulátor elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Látszólag semmi köze nincs az akkori munkámhoz, pedig az ötletet a TÁKI-ban jelentkező gondok adták. A televízió közvetítő állomásai mindenütt a világon a hegyek között vannak, hiba esetén csak nehéz körülmények között javíthatók. Nálunk is előfordult, hogy egy-egy keményebb télen csak helikopterrel lehetett megközelíteni a reléállomásokat, s szinte életveszélyes körülmények között javították a szakemberek az áramköri hibákat. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a levegőcink akkumulátorok elhelyezésével az eddiginél nagyobb teljesítményű, biztonságosabb áramforrást alkalmazzunk a közvetítő állomásoknál. Aztán a kísérletek eredményei az eredeti terveimet túlszárnyalták, annak ellenére, hogy kezdetben a körülmények nem voltak kedvezőek a munkához. Ezt megértettem, hiszen környezetemben szinte senki sem bízott a sikerben. Amikor aztán új igazgató került a TÁKI élére, az intézetben profiltisztítást hajtottak végre: a levegő-cink akkumulátor kísérleteket végleg be kellett fejeznünk. Nemcsak munkahely kellett — Ezután néhány nehéz hét következett, az álláskeresés időszaka. Két munkatársam, Kádár Endre és Kulcsár Sándor vegyészmérnökök velem tartottak, hiszen együtt dolgoztunk az új áramforrás kísérletein. Munkahelyet találni könnyű lett volna, de mi olyat kerestünk, ahol ötleteinket is elfogadják, s ez már nem olyan egyszerű. Végül is a szerencse mellénk állt: a budaörsi TEXELEKTRO Ipari Szövetkezet kísérleti laboratóriumába kerültünk. Hat hónappal később, idén augusztusban aztán az első sikerélmény: elkészült a levegő-cink akkumulátor. Az utóbbi években számos hazai és külföldi „találmány” híre jutott el hozzánk és ezek közül nagyon sok foglalkozott egy úifaita áramforrás létrehozásával. Nem véletlen, hogy világszerte foglalkoznak ezzel a kérdéssel a kutatók, hiszen a levegő szennyezettségének rohamos növekedése, sürgeti. kényszeríti őket. Egy gépkocsi működtetésére is alkalmas áramforrás, amely ráadásul — bár elég hihetetlennek hangzik — levegővel működik, forradalmi változást hozhat a környezetvédelem érdekében. A feltalálók tehát kísérleteztek, újabb és újabb ötletekkel álltak elő, azonban valamennyi elképzelésnek volt egy közös, alapvető hibája: a gyakorlatban megvalósíthatatlanok voltak. Nullszéria előtt Hogy mi lesz a levegő-cink akkumulátor sorsa? Ezt egyelőre még maga a feltaláló sem tudja. Egy azonban biztos: egy levegő-cink akkumulátor már van, létezik és működik. Hadusfalvi Istvánnak és munkatársainak még sok-sok akadályt kell leküzdeniük az elkövetkező hónapokban. Vállalták, hogy 1974. január 31-ig elkészítik a harminc darabos nullszériát. A gyártás során Választ kapnak a még nyitott kérdésekre és csak ezek után dől el az is, hogy lehet-e, érdemes-e levegő-cink akkumulátort sorozatban gyártani. A budaörsi TEXELEKTRO kísérleti laboratóriumában tehát továbbra is lázas munka folyik Hadusfalvi István irányításával. — Jelenleg a gyártás előkészítésével foglalkozunk. Technológiai kísérletek százát kell elvégeznünk, az eredmények alapján pedig technológiai előírást kell készítenünk. Célgépeket tervezünk és gyártunk, a végleges árról csak a nullszéria elkészülte után nyilatkozhatunk. Teljes szívvel — Nem, ígérgetni nem akarok. Inkább írja azt, hogy pesszimista vagyok — mondja. Hadusfalvi István jókedélyű fiatalember, ennyi kitartás után pedig pesszimistának semmiképpen sem mondható, inkább szerénynek, megfontoltnak. A levegő-cink akkumulátor az évek során szívügyévé vált, s ha kell, még éveket, évtizedeket áldoz rá. Elmondta, hogy pontos terve van, mit csinál, ha beválik a találmánya, hogyan fogja továbbfejleszteni, finomítani. Amikor legelső találmányát, a mikrohullámú kapcsolót a TÁKI-ban elfogadták, akkor sem ígérgetett. Ezt a találmányát már évek óta gyártják és valamennyi televízió közvetítő kocsiban használják. A feltaláló feltalál. Nem, nem ez a dolga, „csupán” kötelességének érzi. És nem ül az íróasztalánál, és nem vár, hanem kísérletezik, vitatkozik, ha kell, állást változtat, szabad idejében műszaki folyóiratokat olvas, 'gépeket szerkeszt, elkeseredik és újra kezdi. Dolgozik. Árokszállási Éva vánatos irányban változzék a termelési szerkezet s például „ pomázi gyáregység a szintetikus kötőfonalak előállítója legyen. Ugyanakkor Kis- tarcsán a fésűs szövőfonalak termelésének szilárd alapjait formálják meg, s mindezt úgy, hogy a gyártás haszna mielőbb lehetővé tegye a hiteleik visz- szafizetését. A hitel — mint a szó jelentése is kifejezi — visszajár, mégpedig kamattal megtoldva. Aki hitelt vesz igénybe, annak a visszafizetéssel is számolnia kell. A hitel — hangoztatják a szakemberek — kétélű fegyver. Fölhasználásé-. nak lehetősége csábít az elhamarkodott döntésekre, az elemzések mellőzésére, annak vizsgálata elhanyagolására, mikor és mi módon teremtődnek meg a törlesztés keretei. Egyszerűen hangzik s az is. •LJ Ezt az egyszerű tényt azonban, miként a gyakorlat bizonyítja, sokan nem akarják tudomásul venni. A megyében több ipari vállalat olyan meny- nyiségű hitelt vett igénybe, hogy hosszú évekre utolsó fillérig lekötötte a törlesztéssel fejlesztési alapját, nem képes a legszükségesebb tennivalókra sem anyagi fedezetet találni, s miközben a hitel segítségével végzett beruházás a befejezés küszöbén áll, a korábban is termelő részlegekben akadozik a munka... Nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban szintén tanúi lehetünk az erőn felüli befektetéseknek, olyan vállalkozásoknak, amelyek ugyan látványosak, de ingatag alapokon állnak, mert a döntés meghozatalakor a föntebb említett egyszerű tényt hagyták figyelmen kívül; a hitelt vissza kell fizetni. A termelő üzemek tapasztalatai ma még csekélyeik a hitelekkel való gazdálkodásban, mert mindössze öt esztendeje játszik tényleges szerepet tevékenységükben a hitel. A tapasztalatlanság önmagában is sok veszély forrása — s közrejátszott itt az is, hogy a hitelpolitikai irányelveket több ízben módosították — s tetézte ezt a banki gyakorlat átmeneti nehézkessége, merevsége. Ahogy előbbi, úgy utóbbi sem bizonyult azonban napjainkban már döntő tényezőnek. A bank apparátusa leküzdötte a korábbi nehézségeket, a hitelkérelmek elbírálása meggyorult, alaposabbá vált, ritka az esetlegesség — s még inkább a személyes kapcsolatok — szerepe a hitel megadásában vagy elutasításában, s a vállalati szervezet sem hivatkozhat ma már tapasztalatlanságára. Mivel magyarázható akkor a tagadhatatlan feszültségek megléte? Cummás választ adni erre • nehéz, csaknem lehetetlen. Része van a feszültségekben olyan, korábban elhatározott beruházásoknak, amilyenek például a járműiparban valósulnak meg, s amelyek ma már a vállalatok eszközeit kötik le, a döntéskor viszont még központi forrásokra alapozódtak. Része van az ellentmondásosságban annak is, hogy a hitelkérelmek éveken át jelentősen meghaladták a tényleges hitelkereteket, s nem sikerült minden esetben egyértelműen igazolni a megadás, az elutasítás gazdasági indokait. Hasonló tényezők sokaságát sorolhatnánk méig fél, de meggyőződésünk, ugyan mindezek kihatnak a hitelekkel való gazdálkodásra, de döntő mértékben nem befolyásolják. A döntő itt a vállalati irányítás színvonala, szemlélete, a szó köz- gazdasági értelemben vett felelősségtudata. A legtökéletesebb szabályozás, a legzavar- talanabbul működő hitelezési gyakorlat sem helyettesíti ugyanis a személyes felelősségvállalást, a hitelkérelmek benyújtását megelőző elemző munkát. A legutóbbi időkben több vállalat fölszámolása, ösz- szevonása, néhány termelőszövetkezet szanálása már nyomatékos figyelmeztetés arra, hogy a hitelekkel gazdálkodni kell, s e gazdálkodást nem a megadott hitellel, hanem a kérelem benyújtását megelőző elemzésekké szükséges kezdem. Mészáros Ottó
