Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

1973. SZEPTEMBER 5., SZERDA pisi MEG* t.l '^Mírlap Bővül a papírgyár A Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyára mintegy 4.3 mil­liárd forintos beruházással bővül. A tervek szerint az új gyár­ban évente 100 ezer tonna hullám-alappapírt, 50 ezer tonna félcellulózt és 51 ezer tonna hullámpapírterméket állítanak elő. A kivitelező 25-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg a csarnoképület vasszerkezetét szerelik. A víz után csatorna Fokozatosén fejleszti a közmüveket a legnagyobb magyar község, Érd A hatvanas évek közepétől számítható az az időszak, ami­kor a korábbi lassú haladás gyorsabb léptekre váltott a legnagyobb magyar községben, Érden. A kiterjedt, több tele­pülésrészt összefogó nagyköz­ségben ma már több mint 32 000 ember él, s bár valame­lyest mérséklődött, de még mindig jelentős a letelepülők száma, évente mintegy hat- százra rúg. A népesség növe­kedése önmagában is sokféle gondot hoz magával, de itt te­tézi ezeket az örökség, az, hogy a településen kezdetben a legelemibb feltételek is hiányoztak a mai igények kielégítéséhez. Fokozatos haladás teremtet* te meg először a közintézmé­nyek, így az orvosi ellátás hálózatát, majd sor kerülhetett a vízprobléma megoldására is. Először a társulati szervezés akadályain kellett túljutni, majd szembenézni a víznyeré­si és fölhasználási adatok erős eltérésével. Napjainkra a víz­gond jelentősen enyhült, vi­szonylag gyors ütemben és folyamatosan kerülnek be­kapcsolásra a lakóépületek, s az új házak egy része is élvez­heti a vezetékes víz előnyeit. Százhalombatta, aromásüzem Minden könnyelműség végzetes lehet Balogh Ferenc — nem sok­kal innen a negyvenen, de már jóval túl a harmincon — népszerű ember Százhalom­battán. Üzemlakatos-üzem- vezető helyettes a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál. Olajosdinasztia — Helytállni a munkahe­lyen, az az első, az embert ezért fizetik — kezdi a be­szélgetést. — Nálunk, a mi területünkön nem a fizikai jelleg érvényesül. Hogy vala­ki megállhassa a helyét, el­sősorban tudás szükséges. A régi megismerésével egy­idejűleg el kell sajátítani az új technológiát, ezzel kezdő­dik a munka. Az üzemi gárda különböző vidékekről jött, sok dolgozónak elképzelése sem volt az olajiparról. Nyolc esztendővel ezelőtt sok más társával együtt Pétfür- dőrői jött Százhalombattára dolgozni (ma ott van a DKV egyik üzeme). Művezető, diszpécser, majd desztillatőr volt, most a vállalat egyik legszebb üzemében, az aro­más üzemben második a ve­zetésben. Már édesapja, sőt öccse is az olajiparban dolgo­zott, dolgozik. Afféle olajos­dinasztia. Balogh Ferenc gya­korlata ebben az iparágban már húszesztendős. — Én ahhoz a típushoz tar­tozom, amelyik mindent meg szeretne ismerni munkaterü­letéről. Mint vezető, kerülöm az összeütközéseket, a szub­jektív dolgokat félretéve igyekszem, igazságos maradni. Nem vagyok elnéző, bár a morálisan indokolt minimu­mot, ami nem megy a munka rovására, magam is tudomá­sul veszem. Nem tűröm a la­zaságot, szabálytalanságot, körülményeink között minden könnyelműség végzetes lehet. Ki a jó vezető? Balogh Ferencnek nincs el­lensége. Mindenki tudja ró­la, hogy szereti az üzemet, s büszke rá, hogy a kollektíva segítségével eredményeket ér­het el. Igyekszik sokat újíta­ni, ésszerűsíteni. Bizonyítani keH, magunknak is — szok­ta mondogatni az emberek között. — Az még nem vezető, akit kineveznek ■— vélekedik a vezetői magatartásról —, ha munkatársai, beosztottjai is elfogadják annak, akkor igen. Nézze, nekem lett volna lehe­tőségem már más területre, nem tettem, hiányozna - az aktív munka. A Dunai Kőolajipari Válla­latnál tíz pártalapszerv mű­ködik, legnagyobb a termelé­si főosztály alapszerve, párt­titkára Balogh Ferenc. 1966 óta párttag, a múlt év végéig nyolc éven át volt munkásőr. Tagja a városi pártbizottság­nak, propagandista. Így be­szél: Magas a mérce — Nincs szebb az embe­rekkel való foglalkozásnál. Elég heterogén a termelési kollektíva, különböző a szín­vonala. Ezért is tartom na­gyon fontosnak az emberekkel való törődést. Nem elég csak az utat meghatározni, példa­mutató cselekedetekkel kell a párttagoknak elöljáróink, hi­szen itt sok a műszaki, ma­gas a szaktudás szintje, a tu­datformálás az, amire szük­ség van. Ezt elérni, hogy vál­toztatni tudjunk az emberek nézetén, kimozdíthassuk őket felfogásbeli holtpontjukról — ezt tartom a pártmunika szép­ségének. A szemináriumokon kilencven százalék feletti a látogatottság, az emberek megértették, hogy tanulniuk, ismeretekkel gyarapodniuk kell; mindezt elfogadták — ez tud lelkesíteni. — Meg kell tanítani a dol­gozókat a határozatok végre­hajtására — folytatja —, s arra, hogy ne dobálódzamak a szavakkal, legyen felelősség­érzetük, vállaljanak kis részt a társadalmi munkából. Ha kérünk, szó nélkül teljesítik. Balogh Ferenc két gyerme­ké közül a lánya most megy második gimnáziumba, a fiú az idén lett tizenkét eszten­dős. Tanulni, tovább Hobbyja: szeret festegetni, rajzolgatni. Amatőr munkái lakásuk falait díszítik, egyet- egyet munkatársainak is aján­dékoz. S a holnapok teendői? — Ami mindenki másra, az rám is vonatkozik. Tanulni kell. Megbízatásomhoz a marxizmus—leninizmus esti egyetemen nemrégen tanultak is elegendők lehetnének. Nem vágyom nagyobb funkciót be­tölteni, nehéz volna az élő munkától elszakadni. Viszont ahhoz, hogy beosztásomban és munkahelyemen jól helyt tud­jak állni, ahhoz feltétlen szükséges, hogy tovább ké­pezzem magam. Több gazda­sági ismeretet kell elsajátíta­nom, megfelelő helyükre sze­retném rakni az új dolgokat, jelenségeket, s el akarok iga­zodni közöttük. így aztán po­litikai-gazdasági meggondo­lásból egyaránt indokolt, hogy a mostani évkezdéstől hallga­tója vagyok az egyetem sza­kosító tagozatának, s a tanul­takat az eseményekkel való együtthaladás során igyeke­zem majd hasznosítani. Korompay János Megjelent a statisztikai évkönyv A Központi Statisztikai Hi­vatal szerkesztésében, a Sta­tisztikai Kiadó Vállalat gon­dozásában megjelent a statisz­tikai évkönyv, amely átfogó képet ad az ország fejlődésé­ről, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Mérlegszerű el­számolást közöl a nemzeti jö­vedelem és a társadalmi össz­termék felhasználásáról, be­mutatja az ágazatok közötti kapcsolatokat, a fejlesztésre fordított pénzeszközök és a beruházások alakulását, a munkaerőhelyzetet, a kerese­tek és a jövedelmek változá­sát. Külön fejezetek tartalmaz­zák az egyes népgazdasági ágak részletes adatait. Az évkönyv közreadja az egyes megyékre vonatkozó legfontosabb statisztikai mu­tatókat is. Az évkönyv segít­séget nyújt mind az egyes szakterületek, mind pedig a közöttük levő összefüggések tanulmányozásáróL Dolgoznak a cukorgyárak A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárában kedden megindultak a gépek, s meg­kezdődött a mintegy . száz na­pon át szakadatlanul tartó cukorgyártási idény. Decsi Ferenc, a vállalat igazgatója ez alkalommal . elmondotta, hogy már az első napon mint­egy 240 vagon répából készí­tettek cukrot. A nagyközségben évente 300— 350 új otthon falait húzzák fel, s ezeknek mintegy fele már beköltözéskor része a há­lózatnak. A várakozást viszont az mutatja, hogy az új lakások túlnyomó része — hozzávető- len kilencven százaléka — már mosdóhelyiséggel vagy fürdő­szobával épül, s bár bizonyos csoportjuk helyi vízforrást hasznosít, a többség abban bí­zik, hogy a fejlesztés során utcájukba is elérkezik a nél­külözhetetlen folyadék. Előrelátásról, a jövőbeni gondok időben történő felis­meréséről tanúskodik, hogy a nagyközség vezetői már a víz­vezeték kiépítésével egy idő­ben foglalkozni kezdtek a csa­tornázás megoldásával, hiszen ezt a közintézmények gyara­podó száma s növekvő fel­adata éppúgy megköveteli, mint az emeletes lakóhá­zak, amelyekből már nemcsak a formálódó településközpont­ban, hanem távolabb is, így például az érdligeti részen ta­lálható jó néhány. A csatorna azonban — a hozzá tartozó, s nélkülözhetetlen berendezé­sekkel, gépészeti eszközökkel — a legdrágább infrastrukturális beruházások közé tartozik, s bár a község a nagyközségi rang elnyerése után több pénzből gazdálkodhatott, az égető más igények kielégítésé­re kellett és kell a forintokat költeni, hiszen maga a villany- hálózat bővítése is évről évre nagy summát követel. Ez a magyarázata annak, hogy bár a csatornázás kérdése egyetlen évben sem került le a napi­rendről, a tanácsi testület csak szerény összegeket tudott az előzetes munka megkezdésére, a különböző felmérések, szá­mítások elvégzésére biztosíta­ni. Tavaly jutott el abba a sza­kaszba a teendő, hogy a tervek megrendelése reálissá vált, de mint kiderült, ez is akkora összeg, amekkorát a nagyköz­ség önmaga előteremteni kép­telen. Helyi erők mozgósításá­ban ugyan nem volt hiány, s okos szóban sem, hogy a la­kosság reálisan értékelhesse a helyzetet, de végül is úgy tűnt, hogy 1973-ban mégsem kez­dődhet meg a tervezési munka, mert kevés a pénz. A gordiuszi csomót végül is a megyei segítség vágta ketté, s 700 000 forintot biztosított a nagyon szük­séges feladathoz. A pénz most már lehetővé te­szi, hogy a víz után megkez­dődhessék a másik nagy lépés­hez, a csatornázáshoz szolgáló út építése is, azaz a tervek ké­szítése, s az ötödik ötéves terv­ben nekiláthatnak a nehezé­nek, a végrehajtásnak. HatmLlliárd A takarékszövetkezetekben kezelt betí'.—l:mány az év el­ső felében 540,9 millió forint­tal — 9,8 százalékkal — növe­kedett, s június 30-án több mint hatmilliárd volt. A taka­rékszövetkezetek az év első felében 187 ezer kölcsönigényt elégítettek ki: 1308 millió fo­rint kölcsön folyósításával. Sopiana Megkezdték a pécsi dohány­gyár új termékének, a Sopiana nevű, aktívszénszűrős ciga­rettának a forgalmazását. Mo­nyé, hogy a cigaretta égéster­mékeiben levő, egészségre ár­talmas anyagokat hatásosan szűri, íze kellemes. Az arany- nyomású doboz 20 cigarettát tartalmaz 8 forintos áron. Programozott eső Bemutatták a „járó” öntözőberendezést Bemutatóval egybekötött ön­tözési tanácskozást tartottak kedden Hartán a Duna menti gazdaságok és a vízügyi szer­vek szakemberei. A „vizesek” hagyományos tapasztalatcseré­jén a csapadékpótlás bővítésé­nek lehetőségeit, a meglevők gazdaságosabb kihasználását vitatták meg. Az aszályos nyár ellenére az Alsó Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén — eddig 61 százalékban éltek az ön­tözési lehetőségekkel: 20 810 hektáron jutottak mesterséges csapadékhoz a növények. Vannak olyan közös gaz­daságok, ahol évek óta nem működtetik az esőz- te tőberendezéseket. Ezektől a mezőgazdasági üze­mektől visszavonják a víz- használati engedélyt, s kizár­ják az öntözésfejlesztésből. A programozott eső feltéte­leinek megteremtése jó befek­tetésnek bizonyult, erről tá­jékozódhattak a szakemberek a hartai termelőszövetkeze­tekben. A kiskunsági öntöző­fürtbe épült hartai öntözőfürt első szakasza 1224 hektár szántóföld vízellátását szol­gálja, a most épülő déli rész — jövőre készül el — pedig 1047 hektár terület öntözésé­nek feltételeit teremti, majd meg. Tovább léptek a felszíni öntözés korszerűsítésével is. Az Űj Élet Termelőszövetke­zetben osztrák gyártmányú, könnyű acélanyagból készült „járó” öntözőberendezést üzemeltetnek. Az „Erdei Ferenc” Termelő­szövetkezetben pedig a Szek­szárdi Mezőgazdasági Gép* javító Vállalat öntözőberende­zését mutatták be. Jegyzet Nincs örökzöld babér NYILVÁNVALÓ, hogy amit ma a legkorszerűbb munkamódszernek tartunk, arra egy-két évtizeddel ez­előtt esetleg még csak nem is gondolhattunk: bizonyos megoldásokra csak a techni­kai és tudományos fejlődés adott szakaszában nyílik mód. Mindezt pedig azért kell előrebocsátani', hogy egyér­telművé tegyük: ha a „Zero Defekt” (Hiba nélkül) néven ismert munkamódszert ma már a fejlett iparral rendel­kező országokban mindenütt a világon alkalmazzák is, azért annak legtermészetesebb környezete a szocialista or­szágokban található. Ott te­hát, ahol a munkás tulajdonos is és nemcsak munkavállaló. A tulajdonosi érdekeltség ugyanis maradéktalanul ki­aknázhatja a „Zero Defekt” nyújtotta tartalékot. Alkalma­zásának általános jellege pe­dig abban rejlik, hogy csak igen magasfokú technika mel­lett válik igazán gyümölcsö­zővé. NÁLUNK A „ZERO DE­FEKT” FORDÍTÁSA — Dol­gozz hibátlanul — talán nem sikerült a legszerencsésebben. Félreérthető, csak az áruk minőségvédelmét értik alatta, holott lényegesen többről van szó. A „Hiba nélkül” —moz­galom ugyanis a termelés minden fázisában a hibátlan- ságra törekvést jelöli: veze­tésben, szervezésben, terve­zésben, eladásban, kivitele­zésben. Hibátlanságra törek­vést, de ezt sem úgy — s ez a leglényegesebb —, hogy a normához, az előíráshoz mé­ri a teljesítményt szüntele­nül — hanem a normát, az előírást, a receptet is mindig megkérdőjelezi: jó-e még, nem avult-e már el? Ponto­sabban fogalmazva tehát — i csökkentsd a veszteséget, ke- 1 rüld el a veszteséget: időben, I anyagban, mozdulatban, pénz­ben — ez a módszer mottója. S így, ebben a munkamód­szerben — állandó megúju­lás is rejlik, hiszen amit teg­nap még nem látnak rossz­nak, veszteségnek, az eset­leg a mai tudásunkkal mér­legelve, és a mai techniká­val összehasonlítva már rossznak ítélhető. Nem véletlen, hogy e moz­galom alapvonásait a szovjet rakétaiparban dolgozták ki. Tehát egy olyan területen, ahol az üzembiztonság a leg­főbb előírás, s amely — rá­adásul — a legdinamikusabb ágazat is — hiszen naponta új megoldásokat követel. Ma már Japán, az NSZK és az NDK egyes iparágaiban, így a híradástechnikában, a gép­iparban, a járműiparban sok vállalatnál rátértek erre a módszerre, amely világszerte most van elterjedőben. E te­kintetben tehát nincs idő­veszteségünk — a „Dolgozz hibátlanul” munkamódszer ma már nálunk is sok helyen szervezési programmá lett. A MAGYAR IPARBAN a Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár az egyik úttörő: immár több, mint kéteszten- dős a gyakorlata. Eltelt egy év — számolt be a tapaszta­latokról a VSZM egyik mér­nöke, nemrégiben egy DH- konferencián — mire észre­vettük, miről is van szó. A módszert az egyik gyártóso­ron vezettük be először. Ügy indul az egész, mint egy cél­program : egyeztetésekkel, határidő- és teendőlistával — csak azután nincs vége a szervezésnek, az intézkedés­nek sohasem. Ugyanis hiába oldunk meg egy-egy felada­tot, pl. a selejt csökkentését — az élet szüntelenül új hely­zeteket teremt, új követelmé­nyeket támaszt, amelyekre gyorsan reagálni kell, mert különben elkerülhetetlen a visszaesés... Ha szüntelenül nem vagyunk résen, az élet elmegy mellettünk. Nincs örökzöld babér ... A legdöntőbb annak felis­merése, hogy a korszerű gyár­iparban nem létezik egyet­len olyan munkahely, ahol bárki úgy érezhetné: nincs egy fikarcnyi felelőssége sem. A termelés rendjében a fele­lősség mértéke más és más, de felelőssége mindenkinek van. Egyszerű hasonlat: itt is a KRESZ szelleme érvényesül: ha nem is vagyok hibás, ak­kor is kötelességem elkerülni a bajt, ha az módomban áll, ha azt előre látom, ha arra valakinek a figyelmét fel­hívhatom. A módszer mechanizmusa egyszerű logikára épül: a munkájában járatos ember mindennap felfedezhet új, jobb fogásokat, egyszerűbb megoldásokat a gyarapodó ta­pasztalata, a szüntelen bővü­lő ismeretanyaga révén. Nos, ezeket a naponta megszülető új felismeréseket kell folya­matosan hasznosítani a ter­melő tevékenység során. így javítható a munka eredmé­nye a technika, a technológia, a szakismeret, a hozzáértés és a helyismeret szakadatlan fej­lődésével lépést tartva, egyet­len perc veszteség nélkül... NEM EGYSZERŰEN egy- egy termék minőségének ja­vításáról van itt szó tehát, amikor a Dolgozz hibátlanul munkamódszer elterjedését szorgalmazzuk. Ez a gazdasá­gi tevékenység valamennyi területére kiterjedő közös gondolkodás: információ­áramlás, kiértékelés és foly­tonos visszacsatolás a legegy­szerűbb munkahelytől a ve­zérigazgatóig. Ez merőben új munkastílus, a mi körülmé­nyeink között a szocialista munka stílusa. Gerencsér Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents