Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-05 / 207. szám
1973. SZEPTEMBER 5., SZERDA MSI MEGICI K^Cirlap Akinek fdj és akinek nem fáj Vác és környéke vasutasainak nincs fogorvosuk. Zebegénytöl Vácig és Váctól Dunakesziig Budapestre kell járniuk kezelésre. Érthetően szorgalmazták is társadalmi szerveiknél és főnökségüknél, hogy oldja meg mielőbb a problémát. Voltak hivatkozási alapok és jelentős támogatók is. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége 1971 szeptemberében a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeiről szóló határozatában megállapította, hogy meg kell gyorsítani a vasutasok szociális és egészségügyi problémáinak megoldását. A Vasutasok Szakszervezetének elnöksége 1972. októberi ülésén anyagi alapot is biztosított, kimondva, hogy a vasutas dolgozók üzemegészségügyi helyzetének megjavítására korszerűsítési, átalakítási munkákra ez évben igénybe lehet venni a félszázalékos önkéntes támogatási alapot. A KPM Vasúti Főosztály 4. pénzügyi szakosztálya 1973. március 3-i dátummal még sürgető levelet is intézett valamennyi vasútigazgatósághoz és építési főnökség vezetőjéhez, valamint a Vasutasok Szakszervezete területi bizottságai vezetőihez. Ebben megírta: „Igények csak kis mértékben érkeztek be”. Vácról persze, volt igény. Meg cselekedtek is. Körülnéztek és valamennyi helyi szerv egyetértésével kijelölték az új helyiséget. Kitűnő elhatározás volt, mert az üzemorvosi rendelő mellett alakítottak át egy nagyobb helyiséget fogorvosi rendelővé, váróvá és már a röntgenszobát is leválasztották. Hol itt a probléma? — kérdezhetné bárki. Idáig nem is volt. Sőt, az ügy addig fejlődött, hogy Budapestről, a MÁV egészségügyi ágazatától közölték az örömhírt, van már felszerelés is, sőt határozott elgondolás arra, hogy honnan helyeznek Vácra fogorvost. Megvan a személyre szóló kijelölés. Mindez jó néhány héttel ezelőtt történt. Azóta a vasutasok valamivel nyugodtabban dolgoztak és utaztak. Hiszen sokan tudtak arról a levélről is, amelyet a budapesti területi vasútigazgatóság írt az állomásfőnökségnek februárban (!). Idézzük: „A fogorvosi rendelő mielőbbi megvalósítása érdekében kérem, hogy az érdekelt társadalmi szervekkel és szakszolgálatokkal karöltve tegyenek meg mindent a fontos szociálpolitikai kérdés megoldására”. Vácott — a levél értelmében is — mindent megtettek. Budapesten azonban nem ez a helyzet. Itt úgy látszik, nem érzik, hogy Vácott mi fáj. Érdeklődésünkre ugyanis azt mondták, hogy a rendelő befejezésének „ütemezése” december 31-e. Pedig a helyiségeket két- három hét alatt be lehetne rendezni és fel lehetne szerelni. Pacsay Vilmos Egy kooperáció története Százmillió értékű irodagép Nagykőrösről Szeptembertől: Divisumma Az Irodagéptechnikai Vállalatnak termelőüzeme egyetlen helyen van: Nagykőrösön. Az 1968-ig csak szolgáltatásokat végző vállalat valósággal betört a magyar irodagéppiacra kooperációban készülő termékeivel. Betört? A szó ebben az esetben labilis. Nem kellett betörnie, hiszen ezekből a berendezésekből hiány volt. Ma pedig Magyarország egyre kevesebb kész irodagépet importál, s egyre többet szállít az ITV — Nagykőrösről. A KGST ORSZÁGOK KÖZÖTT Az együttműködés új fonásai A külkereskedelmi minisztérium három főosztályvezetője, Féderer Adolf, Ködmön Ferenc és Muzslai István kedden az integrációs programhoz kapcsolódó eredményekről és feladatokról, kereskedelmi és kooperációs kapcsolataink alakulásáról tájékoztatta az újságírókat. A magyar külkereskedelmi szervek legfontosabb feladata jelenleg a KGST-országokbeli partnerekkel a jövő évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvek és az 1976—80-as évekről szóló hosszú lejáratú megállapodások előkészítése. Az együttműködésről, a kooperációban történő termelés sajátosságairól kértünk interjút az Irodagéptechnikai Vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől, Lindayer Edétől. • Hogyan kezdődött a kooperáció? Mi vezérelte az ITV-t, hogy ne csak javítson, hanem készítsen is irodagépeket? — Nagykőrösi üzemünk tulajdonképpen kicsit ezért is épült. A hatvanas évek végén gondoltunk arra, hogy felesleges kapacitásunkat az iroda- géppark teljesebb, jobb ellátására fordítottuk. Mi csak tudtuk mekkora a kereslet korszerű kisirodagépekre! Keresni kezdtük: kivel valósíthatnánk meg a gyártást, hiszen a kellő tapasztalatok híján erre magunk nem vállalkozhattunk. A zágrábi TRS- számológépgyár megállapodott vélünk a Calcorex kézi szorzógép gyártására 1968-ban. Ebből a típusból több mint harminchatezret szereltek ösz- sze dolgozóink Kőrösön. A korszerűbb fajtából eddig ezret, s még az esztendő végéig újabb ezret készítünk. Miért Nagykőröst választottuk? Magabiztosak lehettünk, hogy nem lesz munkaerőgondunk, a legjobb körülmények a szalagszerű termeléshez adottak voltak, s a további fejlesztésnek nem volt akadálya. Hogy az ITV kooperációban gyártani kezdett irodagépeket — komoly valutamegtakarítást jelentett, hiszen féláron kaptuk meg így az alkatrészeket, amelyeket a körösiek állítottak össze. • A kezdeti siker utá® tovább kellett lépni. Modernebb készülékekkel is meg: kellett próbálkozni. Hogyan találtak rá az Olivetti-cégreí — A Külkereskedelmi Minisztériumot kérdeztük meg, melyik országot ajánlják kooperációra. Olaszországot javasolták. S itt már sok keresMUSZAKIAK ÖSSZEFOGÁSA • • Ötszörös teljesítményű üvegdaraboló gép Év elejétől nagy lemaradással küszködik az Egyesült Izzó váci gyárának üvegdaraboló részlege. A rendszeresített szervezési és munkaügyi intézkedések ellenére is csak a közelmúltban érték el, hogy — kooperáló kemencei üzemegységgel közösen — ma már valamennyivel több üvegcsövet darabolnak, mint amennyi az ösz- szeépítő üzemek zavartalan munkájához szükséges. Az üvegdarabolóban nemrégen kezdték törleszteni az év elején felhalmozódott adósságukat. A fejlődést, a termelés növekedését azonban szeretnék még jobban meggyorsítani. Ennek érdekében több műszaki dolgozó — köztük a televízió- és képcsőgyár főmérnöke, főmechanikusa és az üveggyár komplett műszaki brigádja — egy új, a korábbinál nagyobb teljesítményű darabológépet tervezett. Az új, kísérleti darabológép már üzemel. Az okos gép nem szálanként, hanem kötegenként vágja az üvegcsöveket. Ennek következtében a i bológép teljesítménye — termelékenysége éppen öt- konstruktőrei véleménye sze- szöröse az elődjének. rint — a jelenleginek még a A nagy teljesítményű dara- I kétszeresére növelhető. Téli készülődés A ZÖLDÉRT Vállalat Anna-hegyi barlangtárolójában megkezdték a burgonya raktározását. Az idén ezer vagon burgonyát helyeznek el a föld alatti raktárban. gélésnek nem volt helye — az Olivetti világmárka. 1939-ben szerződést kötöttünk velük az Olivetti Quanta villamos ösz- 'szeadógépek szerelésére. Az első 3 ezres próba után megfelelőnek tartották a minőséget és a 104 dolláros berendezés alkatrészeit 60 dollárért rendelkezésünkre bocsátották. Eddig ebből 33 ezer darab ké- | szült Kőrösön, most újabb másfélezer fut a szalagon. • Miért kifizetődő az Olivettinek ez a magyarországi kooperáció? — Több okból. Óriási reklám, hogy betörtek a szocialista országokba a gyártmányukkal. És piac is — hiszen nekik már gondjaik vannak az eladásnál. Éppen ezért előnyös nekik is tömeggyártmánnyal újabb piacot szerezni, mégha kooperációs gyártással is. A Quanta után újabb típus szerelésével kísérleteztünk — a Duplex-szel. Ez a gép sokkal bonyolultabb volt összes eddigi elődjénél — könyvelőgép volt. Két esztendeje gyártjuk, s most saját fejlesztésünk segítségével lyukszalaglyukasztó berendezéssel összekapcsolva szállítunk belőle például a Videotonnak. S augusztusban született az újabb megállapodás, megkezdhetjük a legkorszerűbb, négy műveletes berendezés, a Divisumma összeszerelését Kőrösön. Ennél már több mint száz dollár az ár- kedvezmény és nagy a kereslet iránta Magyarországon. Ebben a hónapban már megkezdik szerelését Nagykőrösön. • Mik a kooperáció kuliszszatitkai? — Sajátos egy olyan vállalat helyzete, amely nem magyar cégekkel kooperál, hanem külföldiekkel. Nehezebb az ellenőrzés, a gépek, alkatrészek kiismerése, hiszen nem lehetünk állandóan Olaszországban, nem kísérhetik szerelőink mindig figyelemmel a gyártást és a szervizmunkát. így az is kiderül, hogy sokszor nincs szükség akkora mozgásra, ügyintézésre, mint amikor a kooperáció „helyben” megvalósul. Mi kényszerítve vagyunk arra, hogy az együttműködést gyorsan, kevés költséggel és zökkenőmentesen intézzük. Ezeknek a gyártmányoknak egy-egy főfelelősük van Kőrösön. Megérkezik a jelzés — átlépte a magyar határt a kocsi, amely az alkatrészeket hozza. Kőrösön már készülnek is a fogadására. Kihívják a vámosokat, előkészítik az alkatrészraktárt. Az ellenőrzés szúrópróbaszerű — elmondhatom, hogy nem lehet kifogásunk a minőségre, alig akad selejt az alkatrészek között. Ha egy-egy alkatrész hiányzik, az Olivetti-cég repülővel azonnal megküldi, hogy ne álljon le a szalag. A 30 ezer Quantából 20 lett selejtes — elenyésző mennyiség... • Hogyan történik az elszámolás? Van-e visszaszállítás? — A vállalat pénze két hónapig „ül” a gépen. A szállítás előtt egy hónappal fizetünk, s a szállítás után egy hónapra kerül a termék eladható állapotba. Mégis: az ITV-nek nem közömbös a kooperáció. Nemcsak a nyereség miatt, hanem a szerviz- munkák miatt sem. Az egységesebb géppark megkönnyíti munkánkat. Nem volt jó minőségű az írógépszalag, s rengetegfélét használtak Magyar- országon. Tárgyalásokat kezdtünk az osztrák Kores-céggel, s 1970-től az ITV már Kores- szalagokat is forgalmaz, amelyeket Kőrösön vágnak [és csomagolnak. Évente több mint százmillió forintos az ITV körösi termelési értéke... Arra a színvonalra — a tapasztalatok megszerzése után — körülbelül most jutottunk, hogy megkezdődhetnek a tárgyalások bizonyos mennyiségű gép visszaszállításáról. Valószínű, hogy törekvésünket siker koronázza. Jövőbeni elképzelésünk pedig: kooperációban írógépet gyártani... T. E. 25 éves a KNDK Sajtótájékoztató a nagykövetségen A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szeptember 9-én ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból kedden sajtó- tájékoztatót tartott Budapesten Pák Gjong Szun, a KNDK magyarországi nagykövete. A nagykövet köszönetét mondott azért, hogy a magyar párt és kormány, az egész magyar nép — miként a felszabadító háború és az újjáépítés idején is tette — most is aktív támogatást nyújt a KNDK-nak, és szolidaritást vállal a Koreai Munkapártnak és kormánynak, valamint az egész koreai népnek hazája minden külső beavatkozás nélküli önálló, békés egyesítéséért folytatott igazságos harcával. Részekből egész E gy közepes nagyságú vállalat szervezete sokféle alkotórészből áll, s ezek többféle szerepet töltenek be. Ahogy azt mondani szokták, minden munka akkor válik fontossá, amikor nem végzik el, azaz, akkor derül ki valaminek a jelentősége, amikor éppen hiányzik. Kicsit kacifántosán hangzik, de így igaz. A vállalatnak tehát úgy kell szerveznie a munkát, hogy minden rész tudja a maga szerepét, betöltse azt lehetőleg minél tökéletesebben, s ugyanakkor — menet közben, azaz a termelési feladatoktól függően — igazodjék a többi részhez, mert csak így válhat a sokféle alkotóelemből kerek egész. Arról győzködni, hogy az energiaközpontnak, a karbantartóknak milyen megkülönböztetett hely jut a vállalati szervéréiben, fölösleges. Tapasztalatból tudja minden vezető, de tudja ezt valamennyi munkás is, hiszen — amikor fél órát áll a gépe, beállítóra várva — saját bőrén érzi. Ezek a gyakorlati ismeretek sokkal kevésbé kamatoznak a versenyben; napjainkban úgy tűnik, mintha a legtöbb gyár, vállalat megelégedne a brigádok vetélkedésével, s azt tartaná, hogy annál nincs tovább. Ez a felfogás megakadályozza a láncszemek összekapcsolódását, eltorzítja a verseny természetes belső logikáját, hiszen a brigádokon túl műszakok, műhelyek, üzemek, gyáregységek között is kibontakozhat a többet, jobbat akarás szervezett formája. Ahol alkalmazzák ezt, ott a verseny tagoltságának nevezik, a kifejezéssel a lépcsőzetességet érzékeltetve. Igaz, fokozott törődési, figyelmet követel a tagoltság, mintha csak a brigádok tevékenységét követnék nyomon, de az is igaz, hogy segítségével új források nyílnak meg, addig rejtett tartalékok válnak felhasználhatóvá. T agolt, a kisebb és nagyobb kollektíváknak egyaránt feladatokat kínáló verseny folyik a Forte Fotokémiai Iparvállalatnál, ám nem úgy, hogy mechanikusan veti össze műszak és műszak, műhely és műhely munkálkodását, hanem úgy, hogy a soron levő teendők elvégzésének minőségét mérlegeli, s e minőséget veti össze a más csoportoknál elérttel. Hasonló elvet és gyakorlatot követnek a Nagykőrösi Konzervgyárban is, ahol különösen az egyes műszakok s az egyes üzemek közötti verseny áll szilárd alapokon, ahol fokozatosan kialakították azokat az elveket — mert ezek elengedhetetlenek a verseny igazságosságához, az értékelés következetességéhez — amelyek segítségével nyugodt szívvel eldönthető, megítélhető az élüzem cím, a szocialista műhely, üzem rangot adó megjelölés. Bizonyos vonásai már föllelhetők e törekvésnek például a Dunai Kőolajipari Vállalat munkaversenyében, ahol a brigádok munkájának elbírálásakor az átlagosnál nagyobb súlya van annak, mit tettek a vállalat egésze szempontjából legaktuálisabb feladatok megoldásáért, hogyan tudtak együttműködni más munkacsoportokkal, vállalati egységekkel, lkladon, az Ipari Műszergyárban nagy dolog békerülni a vállalat három legjobb brigádja közé — mert ezt mind az erkölcsi, mind az anyagi megbecsülés valóban nagy dologgá teszi —, ám ennek lényeges feltétele, hogy ezek a közösségek maradéktalanul teljesítsék más csoportokkal szembeni kötelességeiket, azaz feladatuk ellátásánál a legfőbb szempont a vállalati szervezet minél zavartalanabb működésének elősegítése légyen. Hiba lenne, ha a verseny tagoltságából a figyelem a formákra vonatkozó részeket ragadná ki, s formailag szervezné műhelyek, üzemek stb. között vetélkedést. Sajnos, ilyen papírverseny zajlik jó néhány helyen, s csak arra jó, hogy hivatkozni lehessen rá a jelentésekben, de tényleges haszna, értelme nincsen. A munkaverseny lebecsülése, erkölcsi indítékainak megcsúfolása, ha arra korlátozzák, hogy amit amúgy is el kell végezni, azt helyezik mérlegre, annak alapján döntik el, ki a jobb, ki a gyengébh. Az, hogy egy műhelynek — tegyük fel — havonta ötezer alkatrészt kell előállítania s továbbítania a szereidének, nem lehet vállalás kérdése; ez kötelesség. Azért van a műhely, azért fizetik a munka irányítóit, azért kapják bérüket a munkások. Az azonban már vállalás tárgya, hogy a megtűrtnél kisebb selejttel készülnek ezek az alkatrészek, hogy a megmunkáláskor már maga a munkás félredobja az anyaghibás darabot — s ne a szereléskor kerüljön sor erre, veszteséget okozva a fölös forgácsolással —, hogy lemez- daraboláskor, de akár Követ, bőr kiszabásakor is a megengedettnél kisebb hulladékkal dolgoznak, a szerszámok, készülékek élettartamát növelik s így tovább. M egkeresni minden résznek a maga való- di szerepkörét — ez a versenyt szervező szak- szervezeti bizottságok feladata, s természetesen kötelessége ezt hathatósain támogatni a gazdasági vezetésnek is. Fölismerni, hogy a vállalat részekből álló egész, s ahogy az egész diktálja a részek dolgát, úgy a részek is kihatnak az egész arculatára — ez a verseny kiindulópontja. így válik folyamattá az, amit a brigádok csinálnak, így kap értelmet az, amit a verseny erkölcsi indítékának nevezünk. M. O.
