Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CE6LÉD VÁROS BESSERE XVII. ÉVFOLYAM, £29. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP Szüntelenül tovább kell képezniük magukat Tanulnak a vöröskeresztesek Számíthatnak segítségükre A ceglédi járásban megkez­dődött a vöröskeresztes egész­ségügyi szakaszok továbbkép­zése és gyakorlata. Főként az elsősegélynyújtást és a mentést tanulják meg az önkéntesek, akik majd ha valami okból se­gítségükre lesz szükség, szak­avatott kézzel tudnak munká­hoz látni. Üzemi és más balesetek al­kalmával vagy akár otthon, a ház körül előforduló kisebb sé­rülések ellátásában segítve, mindig nyilvánvalóvá válik, hogy milyen jó, ha az embe­rek általános ismeretei az első­segélynyújtás ismeretére is ki­terjednek. Délután két órára, a dél­előtti tanítás befejezése után, a Kossuth Művelődési Központ emeleti színháztermében gyü­lekeztek a ceglédi iskolák igazgatói, pedagógusai, hogy meghallgassák dr. Búzás László egyetemi docens előadását a pedagógus hivatásáról, a tanár személyiségéről és a tanítási óra atmoszférájáról. Az előadás a Ceglédi ősz eseménysorozatának ren­dezvénye volt. Az egybegyűlteket Győré Sán­dor, a városi tanács művelő­| dési osztályának vezetője kö­szöntötte. Az utóbbi években sok szó esett a pedagógusok fel adatá­ról, társadalmi és anyagi elis­meréséről. Tudományos és szaklapok cikkeztek róla, de nem volt alacsony azoknak az értekezéseknek a száma sem, amelyek a pedagógusi hivatás­ról szóltak, a pedagógusok lé- | lektanával foglalkoztak. Dr. j Búzás László, az Eötvös Lo- í ránd Tudományegyetem do­cense is részletesen kitért a í pedagógiai munka pszicholó­Megyei kézilabda Mindkét akadályt sikerrel vették A Bem SE férfi kézilabda­csapata az elmúlt héten két bajnoki mérkőzést játszott, mindkettőt a Tököl ellen: ta­vaszról elhalasztott találkozó­jukat is most rendezték meg. A ceglédiek mindkétszer győz­tek, így a vezető Nagykőrös mögött, megerősítették máso.’ dik helyüket. TÖKÜLÖN: Bem SE—Tököl 31:25 (16:12) Bem SE: Vízvári — Túlik, Kuthán, Zubor, Katona, Gre­gor, Talmácsi. Csere: Farkas —- Podhorszky, Malizs, Nemes, Básti. Góllövők: Gregor (10), Zubor (7), Kuthán (5), Talmá- csd (3), Túlik (2), Podhorszky (2), Nemes (1), Básti (1). A Bem SE fegyelmezett já­tékával végig fölényben volt. Kemény, küzdelmes mérkő­zést vívtak a csapatok, a tö­köllek kisebb képzettségüket sokszor durvasággal próbál­ták ellensúlyozni. Jók: Gregor, Vizvári Pod­horszky. CEGLÉDEN: Bem SE—Tököl 20:13 (10:5) Bem SE: Vizvári — Túlik, Kuthán, Zubor, Básti, Gre­gor, Csulik. Csere: Malizs, Podhorszky, Talmácsi, Ko­vács. Gólszerzők: Csulik (9), Túlik (5), Kuthán (2), Kovács (2), Gregor (1), Zubor (1). Az első találkozón Gregor, a másodikon Csulik volt rend­kívül eredményes. A Bem SE kezdéskor elhúzott, és bizto­san szerezte meg a győzelmet. Sajnos, Cegléden is többször durva „belemenések” tarkí­tották a játékot. Jók: Csulik, Túlik. Sorsdöntő mérkőzés előtt A Cegléd; Építők NB I B-s férfi kézilabdacsapata eddig 16 pontot szerzett: hét győze­lemmel és két döntetlennel érte el. A bajnokság a hajrá­hoz érkezett, még négy for­duló van hátra. Az Építőkre, melyre több nehéz erőpróba vár, újonchoz mérten, eddig jól szerepelt: hazai pályán négy pontot vesztett, idegen­ben pedig egy győzelmet ara­tott, éppen a legutóbbi fordu­lóban. Egy újonc csapatnak sem kedvez, hogy most rend­kívül kiegyensúlyozott az NB I B mezőnye: még 20 ponttal is könnyen a kiesők sorsára lehet jutni. A CEGLÉDI ÁFÉSZ kölcsönzőboltja Kossuth Ferenc u. 7. sz. alatti új üzletében, vagy a 751-es télefonszámon GAZRA MEGRENDELÉSEKET FELVESZ A ceglédiek a bennmaradás kiharcolásához , Budakalászon nagy lépést tettek előre. A már kiesett, utolsó helyen ál­ló vendéglátók minden eszközt bevetettek, hogy győzni tud­janak, az utolsó percekre el­durvult a játék, s Jakubácsot — ökölvívót is megszégyenítő produkciójáért — végleg kiál­lították. Ezzel ellentétben az Építők a játékra koncentrált, a játékosok nem fecsérelték el erejüket törlesztéssel: győ­zelmüket elsősorban ennek köszönhetik. Vasárnap fél 11-kor a ta­valy még NB I-es és most fel­jutásra pályázó VAJ Egyetér­tést fogadják. A ceglédiek taktikus, megfontolt és jó já­tékkal megszerezhetik az oly áhított két bajnoki pontot, bár elérése rendkívül nehéz lesz. Az Egyetértés játékerejére jellemző, hogy Pécsett legyőz­te a Pécsi Bányászt, s a Du­nakeszi Vasutast is szinte le­lépte. A bennmaradáshoz lét- fontosságú a győzelem eléré­se: a játékosok ennek tudatá­ban készülnek. U. L. giájára, a pedagógus-hivatás jellemzőire, a szülők és a pe­dagógusok értékmérése közti különbségre, amely, bizony, sokszor nem egyezik, ha egy- egy gyerek tanulásáról, előme­neteléről esik szó. Beszélt ar­ról, hogy a pedagógusnak bizalom­ra méltó egyéniségnek kell lennie, közel kell állnia tanítványaihoz, azok kör­nyezetéhez, hogy minél többet tehessen ér­tük, szellemi gyarapodásuk ér­dekében. A továbbiakban az előadó kitért a pedagógusok társa­dalmi és anyagi megbecsülésé­nek mérlegelésére, közérzetük alakulására. Szólt arról is, hogy azoknak, akik a most felnövő fiatal nemzedék tudá­sának megalapozására hivatot­tak, még többet kell törődniük továbbképzésükkel, még több szakirodalmat kell olvasniuk, izig-vérig jó pedagógusnak kell lenniük. Cseppet sem könnyű a feladatuk, de aki ezt a pályát választotta életcéljául, hivatásául, annak személy szerint is azonosulnia kell a pedagógus-hivatással. E. K. Bemutató- csemegéből, virágból Október a bemutatók hónap­ja lesz Cegléden. Hatodikára tervezik a Kos­suth étteremben a nemzeti eledelek melegkonyhai bemu­tatóját, majd a következő na­pon a hidegkonyhai és a cuk rászipari termékek vizsgáznak a ceglédi közönség előtt. Ok­tóber 14-én az alföldi szaká­csok versenyét rendezi meg az ÁFÉSZ az Alföldi étteremben. A Kossuth Művelődési Köz­pont emeleti termében 6-án virágkiállítás és virágkötészeti bemutató látványa gyönyör­ködteti a betérőket. TELI FÜRTÖK Hangverseny Ma, vasárnap délután ötórai kezdettel a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színház- termében a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa tart hangversenyt. Javában tart már a szüret az egész ceglédi határban. A termelőszövetkezeteknek a diákok segítenek leszedni a bő­séges termést. Apáti-Tóth Sándor felvétele Térítésmentes véradás Törteién A ceglédi járás községeiben ismét megkezdődtek a térítés- mentes véradónapok. Az em­berek közül egyre többen értik meg, hogy önzetlen segítségük­kel milyen jelentős támogatást adnak a gyógyító munkához, sokszor az életmentéshez. Most Törteién, a Rákóczi Termelő- szövetkezetben ötvennyolcán, az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben hetvenegyen ad­tak térítésmentesen vért és a község többi lakója közül is csaknem hetvenen mentek el a községi véradónapra. A Turini százas küldöttség 10któber elsején délután tél ötkor a ceglédi Kossuth Mú­zeumban megalakul a „Turini százas küldöttség” baráti köre. AZ 1876-OS ESZTENDŐ válságokkal volt tele, emiatt az emberek élénken érdeklőd­tek a politika iránt, és he­lyeselve olvasták az Itáliá­ban élő Kossuth Lajos cik­két a keleti kérdésről. A nagy száműzött felé fordult az or­szág apraja-nagyja, felidéz­ték fél évszázados közéleti múltját, és természetesnek vették, hogy Cegléd december elején elhalt országgyűlési képviselője helyére őt óhaj­totta megválasztani. A gon­dolatnak nem volt ellenzője egyik politikai pártban sem, de volt ellenállás magában Kossuthban, aki visszautasí­totta a mandátumot. A tilta­kozás az utolsó napon érke­zett meg, a ceglédiek szán­dékukon nem változtattak, december 27-én ellentmon­dás nélkül országgyűlési kép­viselőnek választották, és meghirdették a Turinba való kiutazást, 1877. január 20-ra tűzve ki az elindulás napját. Tervüket közzétették a fővá­rosi lapokban is, nem várt ba­jokat zúdítva a nyakukba. A MÚZEUMBAN ma is lát­ható mozsarak durrogása éb­resztette a várost ezen a na­pon öt órakor, majd fél­óránként újabb dörrrenések, a nép tódult az utcákra, negy­vennyolcas dalokat énekeltek, szólt a muzsika szakadatla­nul, vonultak ki gyalogosan a vaspályára. Százan voltak a ceglédiek, tizenhatan a fcőrö-i siek, az abonyiakkal. A da­lárda a Kossuth-indulót éne­kelte és a Marseillest, a mu­zsikusok a nemzetőrdalo­kat. Meglengették a féltve őrzött lovas nemzetőrzászlót, és a pöfögő mozdony zajá­ban lelkes éljenzések hasí­tották a levegőt. Korszokás szerint, számos szónoklat hangzott el, a muzsikusok tust húztak, az egybegyűl­tek megéljenezték a hazát, száműzött nagy fiát, az el­utazókat és az itthonmara- dókat egyaránt. Zajos éljen­zések közt húzott ki az oldal­ajtós kocsikból álló szerel­vény, és míg el nem fullad­tak a gyerekek, versenyt- fu­tottak a vonattal. A mély vas­úti bevágás meredek domb­ján zászlókat lobogtattak a kámániak, Álbertirsán szil- vóriummal kedveskedtek ne­kik, Pilis, Monor és Üllő ki­vonult köszönteni őket. A pesti egyetemi hallgatók har­minchármas bizottságot alakí­tottak a Százak fogadására, és plakátokat ragasztottak, hogy a tömegekkel demonst­ráljanak Kossuth mellett. De akcióba lépett a rendőrség is: leszaggatta a falragaszokat, a nép gyülekezett, ellepte a Nyugati pályaudvar előtti te­ret, a rendőrök benyomultak közéjük, és ököllel verték őket, az egyetemistákat pe­dig kordonnal szakították el a közben megérkezett ceglé­diektől, akiket felhívtak, hogy kocsikon folytassák útjukat a Déli pályaudvarra, de ők elhárították az ■ ajánlatot: „Mint a szegény emberek, gyalog szoktunk járni, együtt jöttünk, és együtt megyünk.” Cseh László vitte a régi zász­lót, mögötte, mint hajdan a nemzetőrök, hármas sorokban lépdeltek a küldöttség tagjai, akik kalapjukon vörös-fehér tollat viseltek, zöld levéllel. A Hungária fogadóba mentek, díszebédre. Háromszázan ül­tek az asztalhoz, köszöntő­beszédek hangzottak el. Az ebéd végeztével a Vigadó té­ren gyülekeztek ismét, ha­talmas tömeg ölelésében, de a Lánchídon a pesti népet megint leválasztották a rend­őrök. Propellereken keltek át a budai oldalra, ahol új so­kaság várakozott rájuk az Alagút szájában. Végül is el­érték a Déli pályaudvart, és este kilenckor indultak úti­céljuk felé, hangzatos szónok­latok közepette. Menetvona­luk Zágráb—Steinbruck— Laibach—Nabrosina volt, ott látták meg az Adriai-tenger kék vizét először, Cormonst volt az utolsó osztrák állo­más. Udinében az olasz vám­tisztek kijelentették, hogy vizsgálatot nem tartanak. Verona stáción túl, tizenegy órára értek be Milánóba. Vá­rosnézés következett, az abo- nyiak megcsodálták a har­minckét tornyot a székesegy­házon, melyről a hajdani rekruták osztrák mundérban így énekeltek: „Hej, | Nagy- abonyban csak két torony látszik, de Majlandban har­minckettő látszik!” Három ven­dégfogadóban aludtak. BARACCONE. Kossuth itt élt magányában, kerti virágai, herbáriumgyűjteménye, csiga­kollekciója, őslénytára és ha­talmas könyvtára társaságá­ban, elszokva az emberektől. A ceglédiek fogadása meleg és meghatott volt. A küldött­ség úgy gondolta, hogy ha va­laha, úgy most majd elkiálta­nak olyan égig érő éljeneket, amik ostromolják az eget, ám­de Kossuthot meglátván, könnyek tódultak szemükbe, és elszorult torkukból nem­igen nagy hangok bukdácsol­tak elő. Az aggastyán Dobos János szavára „Nagymessze hagytuk édes hazánkat... Ügy éreztük magunkat nálad, hozzád közel, mintha mind­nyájan otthon volnánk, mert mi ott szeretnők látni hazán­kat, ahol te vagy, és téged ott, hol hazánk van”. Kossuth könnyezett a meghatottságtól, és az udvarra beszivárgott (több száz olasz is, akik ugyan érteni egy szót sem értettek, de szívükkel megérezték, hogy mi játszódik itt le. Kossuth elmondta, hogy egy mód van Magyarország felvirágozására, ha a császár és király többé csak magyar király volna,, ez esetben haza is menne, leten­né a magyar király kezébe a hűségesküt. A hivatalos rész után elszé- ledtek a nagy kertben, Kos­suth a kisebb csoportokat megkereste, virágot és szőlő­vesszőt ajándékozott, majd később lefényképeztette ma­gát, és mind a száz látogató­nak dedikált példányát küldte el. A TURINI SZÁZAK évtize­deken át megünnepelték e nagy kirándulás emlékét, egyebek közt városházi köz­gyűléssel: ott számoltak be az elhaltakról, és ültették helyük­be a fiaikat, ha magva sza­kadt a családnak, köztiszte­letben álló ceglédi férfiakat. Hídvégi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents