Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

VAC I UAPLÖ A PEST MEGYEI H ÍR t AP KÜlÖNKIAoASA XVII. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK Üzemeink életéből Megjutalmazták a törzsgárdatagokat Verseny szeptember 30-ig — Túlórázó brigádok A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában megbecsülik az üzemhez hűséges munkatár­sakat. Ezt bizonyítja az is, hogy legutóbb ünnepélyes kere* tCTs között 212 ezer forint jutalmat osztottak szét a törzsgárdatagok között. Nemrégen módosították a Vám utcai üzemben a torzs- gárdajutalmak elérhető ősz- szegét, így a gyárban három, illetve négy éve dolgozók is jelentős jutalmakat kaptak. A most nyugdíjba vonult Hevér János gyűrűsíonodai műveze­tő pedig, 35 éves gyári mun­kája alapján, 1200 forintot ka­pott, a törzsgárdajutalom leg­magasabb összegét. ★ Arról már hírt adtunk, hogy a Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyár váci üzeme szépen telje­sítette az idei első félévi fel­adatokat. A fonoda a tervezett 576 helyett 590 tonna anyagot adott, s az első osztályú áruk aránya az előírt 78,6 százalék helyett 82,8 szá­zalék volt. Túlteljesítette a tervét a festő­dé és a fankasoió is. Az előkészítőben és a kárto­lógépeken a cikkprofilváltozás jóval több nehézséget és gon­dot okozott volna, ha nem haj­tanak végre bizonyos munka- szervezést és néhány műszaki változtatást az üzemekben. A második negyedévi tervfelada­tok teljesítésére, illetve túltel­jesítésére, május elsejétől kez­dődően, kéthónapos munka- versenyt szerveztek. Most is zajlik’ hasonló verseny a Rádi úton: jú­lius 20-tól szeptember 30* Középiskolából — leányszállás Vácott forgatják az új Bacsó-fi.'met Ketten az építők közül A hűség tizedik esztendeje — Megjöttek a filmesek! — harsant a kiáltás hétfő reg­gel a Géza király téren, és a gimnázium környéke hamar benépesedett. Az iskola üvegajtaja fölé felirat került, amely szerint néhány napig , egy városi üzem leányszállása lett a taninté­zet. Hatalmas tehergépkocsik hozták a díszleteket, társas­gépkocsik és személyautók so­ra a színészeket, a statisztákat. Bacsó Péter új filmjét for­gatják Vácott. Szikrázó lá­nyok az ideiglenes címe. Mai történet, mai fiatalokról. Reg­gelenként a toborzott statisz­ták sora kezdi a munkát. Fel­tűnik egy vadászruhába öltö­Született: Révay Máté és Tóth Irén: Zsuzsanna, Sinkó Ferenc és Kovács Éva: Ger­gely, Zongora György és Fe­renc Rózsa: Krisztina, Grez- ner István és Méhész Erzsé­bet: Noémi, Klein István és Králik Márta: Szilvia, Nagy Antal és Demján Teréz: Zol­tán, Steidl Sándor és Dezsőfi Lívia: Levente, Károlyi Már­ton és Ungvári Katalin: László, Együd Zoltán és Kol- czer Margit: Ágnes, Kéri Gá­bor és Tomecskó Rozália: Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondok köszönetét a rokonoknak, ismerősöknek, a Bélésgyár vezető­ségének és dolgozóinak, akik fe­lejthetetlen férjem temetésén részt vettek, sírjára virágot helyez­tek és ezzel fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, özv. Szedlacsek József- né. — Orvosi hír. Dr. Vajta Gábor magánrendelésének ideje szeptem­ber 24-től megváltozik. Az új ren­delést idők: hétfő—szerda—péntek 17 — 19 óráig, (x) zött fúvószenekar. Odébb hat, fekete reverendás kispap be­szélget. — Ö a Pálos Zsuzsa —mu­togatnak egy szemüveges szí­nésznőre. Szerdán a gimnázium bel­sejében vettek fel jelenetet, s az épület lapos tetején for­gattak, ahol fiatal lányok na­poztak — lengébbnél is len­gébb öltözetben. Távolról só­vár (filmbeli) fiútekintetek leskelődtek. Ma fejeződnek be a váci felvételek. Ha valamelyik rész nem jól sikerült, azt szomba­ton újból felveszik. (papp) Erika, Mihályi Ferenc és Hor­váth Mária: Andrea, Pereze Ferenc és Gólyán Erzsébet: Erika, Berecz Antal és Gás­pár Mária: Mária, Kohlács Pál és Csiri Éva: Csaba, Len­gyel János és Mészáros Ve­rona: Mónika, Varga Jó­zsef és Bajkai Julianna: Il­dikó. Házasságot kötött: Vaskó Mihály Fejér Rózával, Bachát István Ferencz Ágnessel, Utli István Steidl Edittel, dr. Bea Gyula Kiss Erzsébettel, Tóth Zoltán Kelemen Klárával, Básthy József Orbán Erzsé­bettel, Búzás Csaba Papp Ju­liannával, Lapos Dezső Hóra Évával. Vácott hunyt el: Honti Ist­vánná szül. Horváth Ilona (Vác, Hámán K. u. 9.), Hradek Dénesné szül. Varga Vilma (Vác, Elhurcoltak tere), Ha­tás Béláné szül. Szvoboda Aranka (Bp.), Alkayer Katalin (Dunakeszi). lg tart, győzteseinek négy­ezer forint céljutalmat tűztek ki. E versenyen kívül fonó-, elő­fonó- és kártológép-tisztítók- ból úgynevezett túlórázó bri­gádokat alakították: a brigád­tagok személyenként 40 túlr órát vállaltak, hogy helyette­sítsék a szabadságon lévő munkatársakat. P. R. A váci mozik műsora MADÁCH szept. 21—23: Akinek van egy unokatestvére Bronxban (angol) — 24—25: Ártatlan gyilkosok (magyar) — 26: A munkásosztály a pa­radicsomba megy (olasz) — Szombat esti előadás: Jöjjön el egy kávéra hozzánk! (olasz) — Vasárnapi matiné: A sárga tengeralattjáró. ÉPÍTŐK 21-én: A siker lo­vagjai (szovjet) — 22—23: Sze­mélyiségcsere (amerikai) — 24 —25: Csak rá kell nézni (olasz). Ötven évvel ezelőtt, 1923- ban alakult a göd-felsői mun­kásdalkör. Az elmúlt fél év­században sok vidéki dalosta­lálkozón részt vett, több díjat nyert, nevét megismerték az ország több részén. Szeptember 30-án a MÉM Kék Duna üdülőjében rende­lendő ünnepi hangversennyel emlékeznek az 50. jubileumra. Sándor István tanácselnök mond üdvözlő beszédet, majd Hegedűs Sándor idézi fel az Bognár József darus és Kecskés Sándor villanyszere­lő fiatalon kezdte a DCM-et építeni. A „C” telepi barakk­szálláson laktak. Most két­gyermekes családapák, ké­nyelmes szolgálati lakásban élnek a DCM lakótelepén. Napszámosként tizennégy évesen Jóska, az építkezés egykori táncmulatságain, minden té­rítés nélkül, nagy élvezettel püfölte az agyoncsépelt, öreg dzsesszdobot, s felszabadultan kacagott a pohár sörök mel­lett Filipovdts Károly bácsi, a telep legjobb viccmesélő gép­kocsivezetője poénjain. Ügy emlékszem, a lányok kegyeit sem kereste, péntek esténként hazaindult az igazihoz, a jö­vendőbelihez, akivel azóta végleg ideérkezett Gyöngyös­patáról. Vácott Deákváron telepedett le, mint házas em­ber. Kicsit elérzékenyül, amikor 33 évesen, útjának kezdetére visszagondol. Tizenegy éves korában nap­számosként kezdte a munkát. Családfenntartó volt, apa nél­kül, öt testvérrel. A „C” te­lepi munkásszálláson fejezte be a nyolc általánost, amire gyerekkorában nem volt ide­je. — Öntudat, kötelességérzet kérdése, hogy az ember ki­tartson annál a vállalatnál, amelyik lakást, munkát, szak­mát adott neki — mondja. 1923—1973 között történt ese­ményeket. Az emlékérmek kiosztása után ünnepi hangverseny kö­vetkezik, budapesti, biatorbá- gyi, dunakeszi, ceglédíberceli, nagymarosi és váci énekka­rok közreműködésével. « A göd-felsői munkásdalkört Szakáll László vezényli. Az ünnepség végén összkar Ko­dály A magyarokhoz című kó­rusművét adja majd élő, Fürjes Lajos vezetésével. (—pr—) Most 12 forint az órabére. Tavaly 1180 forint hűségjuta­lomban részesítette a DCM. — Csak az fáj — panaszol­ja —, hogy akadnak itt olya­nok is, akik már háromszor léptek ki és jöttek vissza a gyárba. Megérte nekik, mert háromszor emelkedett a fize­tésük, rég elhagytak bennün­ket., akik jóban, rosszban a helyünkön maradtunk. Nehéz pillanatok — Mennyire jutott a ma­gánéletében? — Mennyire? — néz maga elé. — Mondhatom, hogy a havi kereset 80 százalékát, fi­zetéstől fizetésig, a megélhe­tésre költőm. — Egy kicsit azért én is is­merem a körülményeit. Van lakása, két szép gyereke, ki­egyensúlyozott a családi éle­te. A telkén szép őszibarackok teremnek, s ha akar, saját ko­csijával megy kirándulni. Ez azért nem kis dolog. — Bizony, nem — ismeri el. — Az öt testvér közül való­ban nekem sikerült a legjob­ban az életem. De azért sokat is dolgozom. A telken is, meg aztán mellékesen is, mert ze­nélek. Amíg más pihen, én bálokon, esküvőkön muzsiká­lok. így tudok előre menni. A kocsit meg részletre vettem. Nem érte meg. Mindig elko­pik benne valami. Többe van mint az új. — Sosem akarta otthagynia gyárat? ' — Voltak nehéz pillanataim. Én a munkaidő legnagyobb részét a szabadban töltöm, kint, a darun. Télen hideg van. Kértem védőöltözetet. Azt mondták, hogy nekem a Munkatörvénykönyv szerint nem jár. Azelőtt három mű­szakban dolgoztam. Idegileg megviselt. Gondoltam, kilé­pek a gyárból. — De azért maradt. — Akadnak a mai életben is bosszantó hibák. De azért, amit elértem, azt húsz évvel ezelőtt még remélni sem mer­tem volna. Mindig villanyszerelőként Kecskés Sándor apjával, az idős kubikossal érkezett Bal­mazújvárosból az építkezés­re. Veres Péternek, az oldal­ági rokonnak összes műve ott sorakozik most Sándor könyvespolcán. Nemcsak az alföldi munkásember önérze­tében, hanem a közéleti érzé­kenységben, a kultúra szere- tetében is kiütköznek a rokoni vonások. — Kezdte az építkezéssel, folytatta a DCM-ben. Most a gyár srejcei kőbányájának tmk-üzemében dolgozik. Ami­óta ismerem, mindig vil­lanyszerelőként. Mikor is ke­rült az építkezésre? — 1950. november 16-án. — Mikor? — Jól értette. Akkor kezd­tük először az építkezést, csak közben abbahagyatták. — Beszéljen az elmúlt tíz esztendőről. — Mit beszéljek? Megér­tem öt igazgatót, és kétszer újjászülettem. Bonyolult ügy — Hát akkor erről beszél­jen. — Bonyolult ügy. Két új­ságcikk született belőle és 17 bírósági tárgyalás. 1965. ok­tóber 2-án történt. Acélosz­lopon szereltem, lábamon a mászóvassal, amikor 35 ezer voltot rákapcsoltak a veze­tékre. — Harmincötezer voltot? És itt van köztünk? — Lehetséges az ilyen. A szív ritmusa átvette az áram váltakozásának ritmusát. Az elektrostimulátor is ezen az elven működik. Ha zárlat tá­mad a vonalban, a központi automata azonnal kikapcsol. — Nekem ez bonyolult. A lényeg, hogy megmenekült. Mondja tovább. — Másodpercek alatt, mint­ha filmen pergett volna le előttem a teljes életem. Mint­ha színaranyból készült, nagy kapu állt volna előttem, és valaki azt mondta volna „ugorj!”. — Látom, nevet. Nem hi­szi. Éreztem, hogy a nyakam perzselődik. Ha nem tudok leugrani, meghalok. A lá­bamról leszakítottám a ci­pőt, leugrottam a betonra. Mindez pillanatok alatt zajlott le. Magyar Sanyiék látták a nagy villanást, odaszaladtak. „Sanyi, vigyázz! — mondtam. — A nyakam nagyon fáj, el­tört a nyakcsigolyám.” Az OVIT-nál már jelzett a mű­szer, perceken belül odaér­tek a mentők. „Minek hozták ezt ide? — hallottam a műtő- asztalon. — Két-három perce lehet még.” „Professzor úr! A hétszentségit! Csak nem akar­nak a hullák közé vinni?” — káromkodtam el magam. „Hat maga észnél van?” — döbbent meg a professzor. é — Kétszer volt plasztikai műtétem, feküdtem steril szo­bában, mit mondjak... Vol­tak, akik szerették volna be­bizonyítani, hogy az én hibám­ból keletkezett a baleset. Sze­rencsére nem sikerült nekik. Szívósság; szorgalom — Olyan ő, mint a macska. Mindig talpra esik — mondja Bognár Jóska. Á baleset után egy évvel, al­kalmi futballozás során, nyolc helyen tört el a lába, le akar­ták amputálni. Makacs volt, nem hagyta. Magyarországon épp valamilyen orvoskongresz- szus volt. Dr. Ravasz tanár­nak és az osztrák Böhler pro­fesszornak köszönheti, hogy két Iába van. A felesége oda­haza televízión nézte végig a műtétet. Kecskés Sándor villanysze­relő magával hozta a Duna mellé az alföldi ember szívós­ságát és szorgalmát. Harminc­nyolcadik évében jár. A laká­son kívül neki is van telke, nyolcszor járt már Lengyel- országban a feleségével. Hol fészkelt a kék vércse ? — Utolsó kérdésem: itthon érzik-e már magukat mint le­telepedett váciak? — Én igen — mondja Bog­nár József. — Itt alapoztam meg az életemet. Nem szívesen emlékszem a gyerekkoromra. — Én balmazújvárosi va­gyok — mondja Kecskés. — Ne értsen félre. Itt élek, itt végzem a munkámat, szép ez a város, szeretem. De ahol az ember felnőtt, az az igazi, azt nem lehet elfelejteni. Radnóti híres versét, a „Nem tudhatom” címűt idézi, aztán Veres Péter szavait: „Szülő­hazám, a Hortobágy mellyé- ke”. — Most is tudorig hogy mi újság otthon, a tsz-ben. Haza­érve, a. fiammal elindulunk a határba. Ügy érzem, mintha tíz mázsát dobtam volna le magamról. Még arra is emlék­szem, hol fészkelt akkor egy kék vércse. Most Bognár Jóska tekinte­téből helyeslés sugárzik. Koccintanak a gyárra, azok­ra, akikkel együtt építették, a munkásokra, szervezőkre, a műszaki vezetőkre és a törzs- gárdatagokra. Kovács István A Műanyag és Faipari Szövetkezet váci telepe FELVESZ asztalos és gépházi dolgozó szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint segédmunkásokat szövetkezeti tagnak. Jelentkezés: Vác, Rózsa Ferenc u. 3-9. VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Központif ütés-szere­lést, vízvezetékszere­lést határidőre válla­lok. Üjszegi József, Nógrádsáp, Sallai út 9. szám. Az Építőipari Szállítási Vállalat váci kirendelt­sége azonnal felvesz „E” kategória vizsgá­val rendelkező gépko­csivezetőket. Jelent­kezési hely: ÉPFU váci kirendeltség (ve­rőcei elágazás). Vác központjában 4 szoba összkomfort és 1 szoba összkomfortot tartalmazó családi há2 eladó. Érdeklődni: hétköznap 16 óra után. Vác, Ifjúság tér 8. sz. alatt, vagy a 11—050. telefonon. Különböző méretű épületfák eladók. Da- róczy, Sződliget, Vö­rösmarty u. 23. A Vác Városi Tüdő­gondozó Intézet Mozgó Szűrőállomása szerző­déses asszisztensnőt alkalmazna. Jelentke­zés: a vezető főorvos­nál Vác. Április 4. tér 25. „sz. alatt. HIRDESSEN a Váci * Naplóban , ANYAKÖNYVI HÍREK GÖD-FELSŐ Fél évszázados munkásdalkör Ünnepi szónokok A váci Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Inté­zet szolgáltatásai iránt mind többen érdeklődnek, de egyre nagyobb igényeket támasztanak a rendezvények iránt. Kéré­seiket az intézet ki tudja elégíteni, hiszen repertoárjában ver­sek sokasága, gazdag zenei anyag van, hangszeres szólistákkal és szólóénekesekkel rendelkezik. Az utóbbi időben a vállala­tok, intézmények és iskolák ünnepi szónokai is jól felkészülve köszöntik az ünnepeiteket vagy búcsúztatják az elhunytakat. Képünkön: az anyakönyvvezető mellett álló Taumann Imre tanár ifjú párt köszönt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents