Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

1973. SZEPTEMBER 18., KEDD MST Mterei kJCwIop Kiskertben, nagyüzemben Á laza talajt megköti, a kötöttet lazítja: a tőzeg Előtérben: az ipari szolgáltatás Budapesten, a Baross utca egyik bérházának földszintjén, néhány apró, eldugott irodahe­lyiségben székel a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat köz­pontja. Ki gondolná, hogy te­vékenységének hatósugara vi­szont a fél országra kiterjed, Mosonmagyaróvártól Algyőig, Szentendrétől Orosházáig. Ne­vével ellentétben ugyanis, a vállalat termelési értékének csak kisebb részét adja a tő­zegkitermelés, az évi bevétel nagyobb felét a közületeknek és a lakosságnak nyújtott kü­lönböző ipari szolgáltatások képezik. Szolgáltatás is — Vállalatunk még alakulá­sakor, az ötvenes évek elején zajlott „széncsata” idején kap­ta nevét, amikor feladata kizá­rólag a tőzegbányászás volt, de már nem sokáig viseli: január­tól új nevet kapunk, profi­lunkkal jobban egyezőt — mondja tájékoztatásul Schlett Frigyes, a termelési osztály ve­zetője, majd így folytatja: — A „szénpótlónak” szánt tőzeg­ről azonban csakhamar kide­rült, hogy hiába számít a szén­család legfiatalabb — mind­össze néhány ezer esztendős — tagjának, magas víztartalma miatt tüzelési célokra nem al­kalmas. Másfajta hasznosításá­ról kellett gondoskodni, s így kezdték el — az ötvenes évek közepén — fekáliával keverni a tőzeget, trágyázási és talaj- javítási célokra. Egy ideig jól ment az üz­let, hiszen a felszabadulás előtti évtizedekben kizsarolt földekre jócskán ráfért a ta­lajjavítás, s az állam dotáció­val biztatta-segítette az erre vállalkozó termelőszövetkeze­teket, állami gazdaságokat. Később megszűnt a dotáció, megcsappant a kereslet, s a termelés ráfizetésessé vált. Üj feladatok után kellett nézni, így vezettek be — az ötvenes évek második felében — né­hány, gazdaságosnak ígérkező szolgáltatást a vállalatnál. Az elgondolás bevált, s a hatva­nas évek elején már a szolgál­tató tevékenység jelentette a vállalat fő profilját. — A tőzeg sem lett azért 'mostohagyerek” — veszi át a szót Korsch Zoltán tőzegter­j melési és értékesítési előadó, — csak meg kellett keresni a 1 leggazdaságosabb hasznosítá­sának módját. A vállalati ér­| deken kívül erre ösztönöztek j bennünket a természeti törvé- ! nyék is. Egyre több mezőgaz­dasági szakember fedezte fel, hogy a műtrágya kizárólagos és tartós alkalmazása egy idő után olyan szerkezeti változá­sokat — szalonnásodást — idéz elő a talajban, amelyek károsak, csökkentik a termő­adottságokat. A védekezés leg­jobb módja ezellen az, ha a műtrágyán kívül szerves anya­gokat is juttatunk a talajba. így lépett ismét színre a tőzeg, a lápos területek bomló növé­nyi anyagokból felhalmozódott üledéke. Szervesanyag-tartal- ma 22—23 százalék, ezért ki­válóan alkalmas szerves trá­gyázásra ; szivacsos szerkezete, kitűnő vízfelszívó és -megtar­tó képessége miatt pedig jól alkalmazható talajjavításra: a laza talajt megköti, a kötöttet lazítja. Kutatókkal közösen Talajjavításhoz natúr tőzeget használnak, vagyis a kitermelt tőzeget szabad ég alatt, priz­mákban szárítják 1—1,5 évig, majd ledarálják, s máris szál­lítható. Másik fajtáját, a szer­ves trágyának alkalmas dúsí­tott tőzeget — amit darálás után műtrágyával kevernek, s így kerül a fóliazsákokba — a vállalat szakemberei kísér­letezték ki, az Országos Mező- gazdasági Minőségvizsgáló In­tézet és a Kertészeti Kutató Intézet munkatársaival közö­sen. Öcsa határában, a három Pest megyei tőzegbánya egyi­kén egy markológépet látok a távolban. Körülötte mindössze két ember: egy a gép vezető­fülkéjében dolgozik, egy pedig tisztes távolból dirigálja a markolókanól útját. — Olyasmi ez, mint a kül­színi fejtés a szénbányákban — magyarázza Arató Jenő, a vállalat igazgatója. — Itt, ameddig a szem ellát, legalább 30 holdnyi területen, tőzeget rejt a zsombék. — Zsombék? — csodálko­zom —, hiszen száraz lábbal keltünk át ezen a birkalege­lőn! A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer­es technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: LAKATOS, VÍZVEZETÉK-SZERELŐ, BÁDOGOS, ESZTERGÁLYOS, KOVÁCS, LEMEZLAKATOS. IV- ÉS LÁNGHEGESZTŐ. MOTORSZERELŐ. CSŐSZERELŐ. KAZÁNFŰTŐ SZAKMUNKASOKAT, továbbá ÖLTÖZŐŐRÖKET, ŐRÖKET ÉS FÉRF' SEGÉDMUNKÁSOKAT. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft-ot kell fizetni. Felvétel esetén az űtiköltséoet megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: BUDAPEST XVIII., GYÖMROi ÜT 79/83. AGY A VIDÉKI MUNKAHELYEK VEZETŐINÉL — Mert aszályos volt a nyár — nevetnek a szakemberek. — Jött volna csak esős időben! Harminchét és fél millió Kicsit csalódottnak érzem magam: ez hát a tőzeg? Hisz’ ez olyan, mint a korhadt gyö­kerekkel átszőtt fekete föld. Ebből lehetne pár millió év múltán antracitszén?! — Ebből már bajosan: nincs időnk megvárni. Keli a tőzeg a mezőgazdasági nagyüzem­nek és a kiskerttulajdonosok­nak. — Mennyi a bevétel évente a tőzegből? — A két fajtából összesen 3,3 millió forint — felel Schlett Frigyes, és gyorsan hozzáteszi: — mondtam, hogy a szolgáltató tevékenység jó­val jelentősebb. Teljes ter­melési tervünk 37,5 millió forint lesz az idén. S mindez —- összesen 250 munkaerővel! Nos, így már jobban hang­zik. De hát mik azok a szol­gáltatások tulajdonképpen, amelyeket a vállalat végez? — Csatornatisztítás, szenny­vízszívatás, biológiai derítők tisztítása, a Dávid-rendszerű hűtőtornyok üvegtábláinak cseréje, ülepítőmedencék tisz­títása; vállaljuk ezenkívül üzemcsarnokok tisztítását, sa­ját javítóműhelyeinkben más vállalatok tehergépkocsijai­nak javítását, sőt, parképítést és mélyépítő munkákat is. Az utóbbi két szolgáltatást az idén kezdtük, és nem bántuk meg. Mi végeztük például a ceglédi Fáy utca és a Béke tér, a vecsési Hősök tere és a szennyvíztisztító telep, vala­mint a Központi Fizikai Kuta­tó Intézet telephelyének par­kosítását, összesen 2 millió forint értékben. A jövő évre már ötmilliós megrendelésünk van a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalattól és a szé­kesfehérvári Videoton Gyár­tól. A „cég reklámjai" Nem messze az ócsai bánya­irodától, halk dobogással zúg­nak a föld alá süllyesztett tő­zegdarálók. Az őrleményt gu­mi szállítószalag viszi egye­nest a teherautókra vagy — ha dúsított tőzeg — a töltő­gépbe. A bányairoda ablakpárká­nyain, a szekrények tetején, s ahol csak szabad hely van, cserepes növények díszlenek. Eddig csak patikák kirakatá­ban láttam ilyen dús növényi vegetációt. Vastag, húsos le­velek, hosszan kígyózó indák sütkéreznek a szeptemberi napfényben. — Cégünk reklámjai — ne­vetnek az irodai dolgozók: — valamennyit tőzegbe kevert földbe ültettük. Nyíri Éva MHSZ-székhás A nemzetiségi kongresszusra készülve Küldöttválasztás Tökölön A közelgő nemzetiségi kong­resszusra küldöttválasztó fa­lugyűlést tartottak Tökölön, a művelődési ház színháztermé­ben. A gyűlést a helyi nemze­tiségi együttes színvonalas műsora vezette be, majd Pesuth Ambrus megyei ta­nácstag, a Délszláv Szövetség országos választmányának tagja mondott beszédet. A falugyűlésen felszólalt Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke, majd ezután került sor a közelgő nemzetiségi kongresszus küldötteinek megválasztására. Tökölről Szusics Péter, Marlyni Juica, Nejdek Katalin és Pesuth Ambrus vesz részt a kong­resszuson. Befejezéshez közeledik Rác­kevén a Duna-parton az MHSZ új székhazának építése. Az első ütemben elkészült rész mintegy 2 millió 400 ezer fo­rintba került. A második ütemben a folyóparton egy fe­dett gépkocsigarázs épül, ami­nek a tetején kapnak helyet a vendégszobák és előadóter­mek. Az új székház átadását e hó végére tervezik. Ekés János felvétele Gödöllő Könnyűszerkezetes Volán-pályaudvar Közös értekezletet tartott Gödöllőn a városi tanács vá­rosfejlesztési és tervgazdasági, valamint pénzügyi állandó bi­zottsága. Megvitatták a fej­lesztési alap felhasználását, az első félévi költségvetést. Gányi Zoltán, a tanács elnökhelyette­se beszámolt a lakásépítések­ről. A Kazinczy utcai alsópar­ki és Lumniczer utcai lakás- építkezések mellett hozzákezd­tek a János utcai és a Dózsa György úti házak építéséhez. A Volán tervei Szerint egy könnyűszerkezetes pályaud­vart is építenek majd a város­ban, a jelenlegi Pálma eszp­resszó helyén. Az idén adják át a forgalomnak a Munkácsy- lakótelepet a városközponttal összekötő sétányt. — A télre készülnek. A Nagyvásártelepen még tart a főszezon, de már készülnek a télre. Még júniusban meg­kezdődött a tárolóhelyek rendbehozása és több mint 200 millió forintos költséggel jelenleg is épülnek az új tárolók. FELVESZÜNK 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS BOLTI ELADÓKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés: a BUDAPEST FŐVÁROSI VAS ES EDÉNYBOLT VÁLLALAT munkaügyi osztályán 3udapest IX., Közraktár u. 30. Beszélik, hogy... ...hatmillió hektó borunk lesz C aknem megrészegedtem a jó hírtől. Bejelentették, hogy az idén a tavalyi­nál lényegesen kedvezőb­bek a terméskilátások szőlő­ből. Országszerte folyik a szü­ret, s a becslések szerint mint­egy hatmillió hektóliter bor­termésre lehet számítani. A Statisztikai Hivatal és má sok jóvoltából népünk kellően megedződött a nagy számokkal szemben, első hallásra magam is átsiklottam a hatmillió hek- tónyi bor fölött, s már egészen máson járt az eszem, amikor egyszerre belémhasított a fel­ismerés, hogy hatmillió, te jó­ságos ég, az hatszázmillió liter, illetőleg hatmilliárd deciliter, valóságos bortenger. Nézzük csak, az annyi, mint fejenként hatvan liter, a csecsemőket és az öregeket is beleszámítva. Il­letőleg több, mert a csecsemő­ket azért ez esetben számítá­son kívül lehet hagyni, azaz még több, hiszen sokan vízzel isszák a bort — most nem a vizezésre gondolok, ez újabb plusz, hanem a fröccs kedve­lőire. Viszont mégis kevesebb jut egy főre: a belföldi fo­gyasztásból le kell számíta­nunk a borexportunkat, ezzel szemben van némi borbehoza­talunk is, a múltkor például francia palackot láttam, hét decit százkilencven forintért, meg rajnai vöröset alig vala­mivel drágábban a bolti polco­kon, igaz, nem kapkodták el, de valakik mégis ihatják, ha egyszer ilyesmit behoznak Szóval nem is olyan egyszerű kiszámolni ebből a hatmillió­ból, hogy voltaképpen mennyi bor jut egy-egy hazai torokra, de talán nem is ez a lényeges. Hanem az, hogy ez a hat­millió hektó bor nem az égből pottyant, a szőlő és a belőle készült bor semmiképpen sem hasonlítható ahhoz a sült­galambhoz, amely magától rö­pül az ember szájába. Nem véletlenül mondom ezt, mert mostanában sok embertől hal­lottam, miszerint gazdag szü­retünk van, meg hogy olyan jó bortermésünk lesz, amilyen egyszer sem volt az utóbbi tíz évben. Egyébként örülnék az ilyen beszédeknek, ha belőlük arra lehetne következtetni, hogy szépen fejlődik az állam­polgárok közösségi tudata, lám, a bortermésünkről, a mi szüretünkről ejtenek szót. Igenám, de ha jobban megné­zem azokat, akik a szüretről, mint sajátjukról beszélnek, ak­kor már korántsem érzem ma­gam bizonyosnak a közösség■> tudat ebbeli fejlődése felől. Az a helyzet ugyanis, hogy ugyanezek az emberek máskor és más ügyekben nem ilyen egyértelműen közösségi lé­nyekként nyilatkoznak meg. Teszem azt, ha valamiből rosz- szabbra sikerül a termés, ak­kor ezzel a legritkább esetben vállalnak közösséget. Emlék­szem arra a kegyetlenül mos­toha esztendőre, amely után tekintélyes búzamennyiséget kellett importálnunk a hiány pótlására. Nos, ugyanezek az emberek akkor valami olyas­mit mondogattak, hogy lám, annyira gyenge volt a termés (és nem „sünk”), hogy be kel­lett hozni (és nem „nunk”) ke­nyérgabonát. Most viszont szóban ők is a szüretelőkkel szüretelnek, ihaj- csuhaj. Eltöprengtem ezzel kapcsolatban afölött, hogy azért vannak még nálunk em­berek, akik leginkább szüre­telni szeretnek, azt viszont nagyon. Pedig a bor, amely az asz­talra kerül, szőlő korában ren­geteg munkát követel. Egyál­talán nem veszi figyelembe az olyan óhajokat, hogy adj uramisten, de rögtön. Az új te­lepítésű szőlő általában csak négy év után fordul termőre s addig is mennyi fáradság van vele. Télre be kell takarni, hogy ki ne fagyjon. Tavasszal a nyitással kezdődik a munka a szőlőkben, kitakarják az ér­zékeny tőkéket, többször is kapálják, aztán metszik, ezt még ma is csak kézzel lehet végezni, permetezik minden nagyobb eső után, mert a pe- ronoszpóra a nedvességet kü­lönösen kedveli, kötözik, s csak ezután következhet a szü­ret, amely után még mindig csak szőlő van, bor majd ak­kor lesz, ha kipréselik és meg­felelően tárolják, kezelik a szőlő levét. Tengernyi munka, még vé­giggondolni is meglehetősen fárasztó. De mit tegyünk, ha egyszer ez a szőlő természete, megkívánja az embertől, hogy jóelőre gondoskodjon róla, ak­kor is dolgozzon vele, ha tudja, hogy termésre csak három- négy esztendő múlva számít­hat. Hát ilyen fura szerzet ez a szőlő. Nem szereti, ha gyorsan és kevés munkával várnak tő­le termést. És főként nem sze­reti azokat, akik csak a szüret idején jelentkeznek, de akkor jó harsányan hangoztatják, hogy milyen jó termésünk lett és hurrá, szüretelünk. Egyáltalán: érdemes volna alaposan körülnézni, hogy mindenütt csak azok vehessék ki részüket a szüretből, akik arra munkájukkal is rászolgál­tak, Hogy kellő alap nélkül senki se mondhassa, hogy ak­kor szüret... Árkus József

Next

/
Thumbnails
Contents