Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

1973. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP PEST HEGYEI iSHEaeasiEa TECHNIKA W E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNKBAN a mezőgazdasági termelés ÚJDONSÁGAIVAL KÍVÁN­JUK MEGISMERTETNI LA­PUNK OLVASÓIT. Úi burgonyaszedő gép A burgonyatermelés begyűj­tése igen sok munkát igényel és nehezen gépesíthető. A nemrég konstruált burgonya- kombájnok közül a „Druzsba” nevű a legnépszerűbb a Szov­jetunióban. A gép minden munkát maga végez — kiás két sor krumplit, megtisztítja a gumókat a tőidtől, a szártól és a növényi szennyezőktől, egy tartályban összegyűjti, majd autóra rakja a termést. A „Druzsba” nagy előnye, hogy nemcsak kombájnként, hanem mint egyszerű krumpli- , szedő is dolgozhat — napi 3—4 hektáros termelékenységgel. A kombájn cékla és répahagyma begyűjtésére is felhasználható — könnyű, közepes, agyagos, homokos és köves talajon egyaránt; kerekes és lánctal­pas traktorokhoz csatolva egyaránt működik. Egyetlen igénye egy sebességcsökkentő reduktor, mivel kis sebességgel halad. A TOKOU PÉLDA Gépek a cukorrépatáblákon Ezen az őszön 90 ezer hektár területről takarítják be a cu­korrépát, s minden remény megvan arra, hogy jövőre már százezer hektárra növekszik a bevetett földek mértéke, vagy­is az ország cukorszükségle­tét ismét hazai termésből állít­juk elő. Pest megye tájai több­ségében ugyan nem a legideá- lisabbak a cukorrépa termesz­tésére, mégis akadnak gazda­ságok, amelyek belevágtak a kockázatba, s vagy hagyomá­nyos, vagy iparszerű módon mind több répát juttatnak el a napokban idényüket meg­kezdett cukorgyárakba. Az előbbiek közé sorolhatjuk a dömsödi tsz-eket, míg az úgy­nevezett zárt \ cukorrépater­mesztési szisztémában a tököli Petőfi Szakszövetkezet példá­ját emelhetjük ki. Tavaly 200, az idén már 250 holdon ter­mesztik a répát, mégpedig az Ercsi Cukorgyár úgynevezett bázisgazdaságaként. A belterjesség szimbóluma A tököli szövetkezet a Né­met Szövetségi Köztársaságból vásárolt gépeket a cukorrépá­hoz, amely növényt a belter­jesség szimbólumaként is em­legetnek. A talajelőkészítést, vetést a Rau elnevezésű masi­na végezte, a betakarításhoz a Kleine Automatic gépek ké­szülődnek. Ennek a masiná­nak az tán a legfőbb ismérve, hogy egymenetes betakarítási rendszerben fejezi le, szedi ki és tisztítja meg a répát. A vontatott, egysoros betakarító­gép automatikus, elektrohid­raulikus úton működtetett, úgynevezett soron tartó beren­dezéssel van ellátva. A levá­gott leveles répafej rövid úton á gépen jobboldalt elölről levő tárolótérbe jut, amelyből — ha megtelik — automatikusan, hidraulikus működtetéssel nagy halomba üríthető a levél. Ez a levéltömeg felszedhető, tiszta, jó minőségű takar­mány. A lefejezett répát me­revkéses kiszedő emeli ki a talajból, s a répa a két tisztí­tókorong által határolt térbe jut, a 2500 kilónyit befogadó tartályba. A Kleine-Automatic gép szerkezeti felépítése és munkamódja alapján elsősor­ban kedvezőtlen természeti adottságok mellett érvényesül, kis- és középgazdaságokban. (Tökölön a földek átlagosan mindössze hét aranykoroná­sak.) Szocialista államok gépei Az NSZK egyébként jól be­vált gépén kívül használnak a magyar gazdaságokban francia betakarító gépsort, a Herriau elnevezésűt, amely két menet­ben látja el munkáját. Mind nagyobb arányt képviselnek azonban a következő években a szocialista •országokban, így a hazánkban gyártott gépek. A magyar gépsor hárommenetes: a CF—6 hatsoros fejezőgép, a CK—6 kiszedő-rendrakó gép, valamint a CR—6 felszedő-ra- kodó e gépsor három fázisa. A vontatáshoz általában elegen­dők az 50 lóerejű traktorok. A magyar gépsor kiszedő és fel­szedő gépei előtt néhány he­lyen a francia MOREAU feje­zőgépet használják, amely a leveles répafejet rendre rakja. Alapvető technológiai követel­mény, hogy a fejezőgépet szo­rosan kövesse a kiszedőgép, mert a levélrend csak így ke­rülhet a már kiszedett terület­re. A leveles répafej földszedé­sére a szálas takarmányod be­takarításakor alkalmazott rendfelszedő kocsik ajánlha­tók. Olyan változat is előfordul, hogy a magyar gépsor kiszedő- és felszedőgépeihez E—733 tí­pusú NDK-fejeiőgépeket al­kalmaznak. Tekintve, hogy az NDK-masina háromsoros, a magyar gépek pedig hatsoro­sak, ilyen esetekben egy ma­gyar gépsorhoz két NDK-feje- zőgépet kell beállítani. Jólle­het ez a .munkafolyamat tech­nikailag megfelelő, mégis át­meneti jellegűnek mondható, s arra az időre volt jellemző, amikor még nem kezdődött meg a CF—6 magyar fejező­gép sorozatgyártása. A baráti államok gépválasz­tékából is megemlítünk néhá­nyat, mindenekelőtt a Szovjet­unió, Bulgária, az NDK és Ma­gyarország által közösen kiala­kítóit, nagy teljesítményű, részben önjáró gépre alapo­zott, hatsoros cukorrépa-beta- karító gépsort, amelynek első példányai csak az idén, de in­kább jövőre kaphatók majd a kereskedelemben. Kétmenetes gépsorról van szó; az első mű­veletet a BM—6 hatsoros von­tatott fejezőgép végzi, bizton­ságát elektronikus hibajelző rendszer szavatolja. A KSZ—6 hatsoros, önjáró kiszedő-kocsi- rakó gép fejezi be a betaka­rítást, a kiszedők kiemelése és süllyesztése hidraulikusan tör­ténik. Mind nagyobb kínálat Szintén kétmenetes cukorré­pa-betakarításra szolgál né­hány csehszlovák és NDK-beli masina. íme, néhány: 3— OCXP háromsoros fejezőgép, amely a kétmenetes technoló­giát megvalósító gépsor vezér­gépe, s a 3—VCXA jelű, há­romsoros cukorrépakiszedő gép csatlakozik hozzá, a rend­szer második gépegységeként. Az E—733 fejezőgép és az E— 766 kiszedőgép alkotja az NDK-gyártmányú gépsort. A jövő évek a megmondhatói, vajon e szélesedő kínálatból mely gépek lesznek a legked­veltebbek az ország és Pest megye gazdaságaiban. K. N. Eső — földi irányítással Bármiként tűzzön is a felhőtlen nyári égboltról a napsu­gár, szivárvány örvendezteti meg a szemet az új szovjet esőz- tetőberendezés jóvoltából. Felfrissül a föld, a szomjas növé­nyek újjáélednek. Mennydörgés helyett traktorzúgás hallik, s az „eső” továbbvonul a szomszédos földekre. Mindezt a herszoni kombájngyár DDN—70 típusú öntöző- berendezése produkálja, amely egy traktorból, egy nagy tel­jesítményű szivattyúból, szívócsőből és esőztető csőrendszer­ből áll. A segédeszközöket a traktorra függesztik fel, így a berendezés önjáró. Az öntözővizet a földeken keresztülhúzódó kisebb csatornákból nyerik, ennek mentén halad a traktor. A felszívott vizet — a szelepeken keresztül — nagy nyo­mással továbbítja az esőztető csőrendszerbe. A berendezés ha­tósugara 70 méter, teljesítménye közel 100 1/mp. Az öntözőberendezés nemcsak — a nagy vízigényű — zöld­ségeket és ipari növényeket, hanem kerteket, faiskolákat is öntözhet, kezeléséhez két dolgozó szükséges. Szánt is, meg nem is Erdőben szegény, erősen sze­les vidékeken a földművelők egyik legnagyobb ellensége a, talaj legtermékenyebb, felső rétegét megtámadó szélerózió, amely különösen szántás, után okoz nagy talajkárt. A KPP—2,2 típusú vontatott kultivátor egy szárnyas hajó­hoz hasonlóan követi a trak­tort, és nyílszerű késeivel nem szántja, hanem csak vízszin­tesen behasítja a földet, sér­tetlenül hagyva a felső, tömör földréteget. A Beloruszhoz kapcsolható KPP—2,2 egy óra alatt majd­nem másfél hektáron lazítja fel a talajt. A DT—75-ös lánc­talpas traktor egyszerre két kultivátort ís vontathat. A síkban szántó gép munkája hidraulikusan, a vezetőfülké­ből irányítható. Automatizált etetés —szenázzsal Egy új takarmánykészítési eljárás, a szenázskészítés, az utóbbi évtizedben terjedt el. Lényege a 40—60 százalék ned­vességtartalom mellett beta­karított és felszecskázott szá­las takarmány lég- és vízmen­tes tartósításában áll, melynek eredményeként könnyen ke­zelhető, kérődző állatoknál jól értékesíthető takarmányt nye­rünk. A szenázs — a szénával ellentétben — árútakarmány­ként nem vehető számításba, tehát feltétlenül az állattartó­telep közvetlen közelében kell megtermelni. A szenázskészí­lucerna-rendrearató gépek ve­hetők számításba, melyek szál- sértővel vannak egybeépítve (pl. Haybine—469 típus). A szecskázás legelőnyösebben járüzemben végezhető el, köz­vetlenül rendről, szecskázás formájában. A szecska hosz- szúsága átlagosan 3 cm alatt legyen. Az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban a szenázs tárolására lég- és vízmentesen . záró acéltornyo­kat alkalmaznak. Hazai vi­szonylatban a szenázskészítés legolcsóbb változata, a fóliá­Műanyag fóliába „öltöztetett” szálas takarmány. Egy fólia zsákban 120 tonna takarmány vár felhasználásra; tés különösen akkor indokolt, ha a nagy terméshozam hű­vös és csapadékos időjárással párosul. A lucernát zöld bimbós ál­lapotban célszerű betakaríta­ni, amikor a fehérjetartalom csökkenése még nem számot­tevő, de már elegendő cukor képződött a növényekben ah­hoz, hogy a szenázs készítésé­nél nagy jelentőségű tejsavas erjedés megindulhasson, illet­ve végbemenjen. A szenázskészítés alapanya­gának kaszálására kizárólag a val borított, falközi betonsilós tárolási mód és a hozzá tar­tozó be- és kitermelési rend­szer van kialakulóban. A be­tárolt anyag tömörítéséré nagy felfekvő felületű, nehéz trak­torokat célszerű alkalmazni. Egy-egy silótér betárolását maximálisan 8 nap alatt be kell fejezni. A töltés befejezé­se után közvetlenül meg kell kezdeni a fóliával való taka­rást. A megbontott anyag egy- egy rétegét rövid időn belül fel kell etetni, mert a szenázs a szabad levegőn hamar bom­lásnak indul. Érzékelőkkel ellenőrzött növények Szovjet kutatók újfajta au­tomata 'műszert készítettek, amely a növények élettevé­kenység-jellemzőinek grafikus ábrázolására szolgál. A tölcsér alakú üvegedénybe állított nö­vény leveleire, ágaira és szá­rára miniatűr érzékelőket helyeznek. Ezek az érzékelők a növény többféle életfunkciójá­ról adnak tájékoztatást elekt­romos impulzusok útján. Jel­zik például a kísérlethez hasz­nált növény vízzel való telí­tettségét és .yközlik” azt az írószerkezettel. Ha a vízmeny- nyiség egy meghatározott mi­nimális szint alá süllyed, a szerkezet i automatikusan be­kapcsolja a tápoldat-adagolót. A telítettség elérése után a nö­vény „parancsára” a felesleges tápoldatot az automatika visz- szaszivattyúzza a tartályba. A vizsgálat során, a grafiko­nok tanulmányozásából kide­rült, hogy a növények élette­vékenysége bizonyos ritmus szerint zajlik. Nappal 15—60, éjjel 90—300 percenként került sor tápanyagfelvételre. A mű­szer automatikája egyébként az egyes növények speciális igénye szerint szabályozható be. Hasonló rendszer alkalma­zásával is mód nyílik, hogy a zárt helyiségben termesztett növények igényeinek megfe­lelően szabályozhassák a mes­terséges fényforrások intenzi­tását és működési idejét, il­letve a levegő hőmérsékletét. Áz érettségi fok mérése A gyümölcs szedési érettségének megálla­pítására a régebbi tapasztalati módszerek he­lyett igyekeznek pontosabb eljárásokat beve­zetni. így került sor például a színskálák al­kalmazására, amelyek a gyümölcsök alapszí­nének megfelelő 4—5 különböző színárnyala­tot tartalmaznak. Az USA-ban és Nyugat- Európában a gyümölcsök húsának keménysé­gét műszerrel mérik, és a húskeménység vál­tozásából állapítják meg az érettséget. Ezek­nek az eljárásoknak a használhatósága meg­lehetősen korlátozott, mert a gyümölcsök szí­A gyümölcsök légzésének a mérése labora­tóriumban. neződését, keménységét, víz-, valamint cukor- és savtartalmát az időjárás és a szervetlen tápanyagok erősen befolyásolják. A magyar kutatók által kidolgozott, ún. lég­zésvizsgálati módszerrel sokkal pontosabban megállapítható az érettség foka. A gyümölcs­ben végbemenő anyagcsere intenzitása a lég­zéssel jellemezhető, melynek .során a levegő­ből oxigén használódik el és széndioxid kelet­kezik. Ha tehát mérjük a gyümölcsből távozó széndioxid mennyiségét, egyúttal mérjük a légzés erősségét is. Mivel a légzés összefügg a növények többi életfolyamatával és erőssége a gyümölcsök egy részében — az almában, a kajsziban, az őszibarackban, a körtében, a szilvában stb. — ugrásszerű változást mutat az érés során —, a légzés vizsgálata megbíz­ható támpontot ad a gyümölcs fejlődésének, a tárolt gyümölcs utóérésének nyomon köve­tésére. Az említett gyümölcsök esetében az érés előrehaladtával a légzés (a széndioxid-képző­dés), erősen csökken, az érés beálltával éri el a legkisebb értéket, majd ugrásszerűen émelkedni kezd, azután újra csökkenésnek in­dul. A légzés erősségének legkisebb értéke tehát azt jelzi, hogy a gyümölcs — ha tárolni kívánjuk — megérett-e a szedésre. A legna­gyobb érték viszont azt árulja el, hogy az érés befejeződött, a gyümölcs már fogyasz­tásra érett (az ekkor szüretelt gyümölcs tar­tósan már nem tárolható.) Az újabb csökke­néskor pedig már kezdetét vette az öregedés, a gyümölcs már túlérett, ellenállóképessége csökken, fogékonyabbá válik a különféle gom­bás és baktériumos megbetegedésekre. A légzés mértékét és ezzel az érés folyama­tát befolyásolja a hőmérséklet. Alacsony hő­mérsékleten a légzés intenzitása csökken, az érés lelassul (ez történik a hűtőtárolókban). De a légzésre hatással van az oxigén és a széndioxid aránya is: ha a- légtérben a leve­gőéhez képest csökkentik az oxigénnek, és nö- . vélik a széndioxidnak az arányát, ezzel olyan összetételt érhetnek el, amely még lehetővé teszi, de a legkisebb mértékre szorítja a lég­zést, tehát az érést a legkedvezőbb mértékben lassítja. A légzésintenzitás méréséhez a gyümölcsöt olyan tökéletesen zárt üvegedénybe helyezik, amelynek alsó részeben ismert töménységű alkálihidroxid-oldat van. A mérőoldat elnyeli a széndioxidot, kémiai reakcióba lép vele, így megváltozik az oldat kémiai összetétele és e változás következtében olyan arányban csök­ken a vezetőképessége, amilyen mennyiségű széndioxiddal lépett reakcióba. Az oldatba merülő elektródát egy műszerhez kapcsolva így leolvasható az értékek változása, a folya­mat tendenciája. A naponkénti adatok össze­hasonlításából pedig kitűnik, hogy a vizsgált gyümölcs az érés milyen stádiumában van.

Next

/
Thumbnails
Contents