Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
6 '“kJCMop 1973. SZEPTEMBER 2., VASÄRNAP Pal megyei barangolások------------------------------------- 85. -----------------------------------KE REPES-KIST ARCS A II. Ikercikkünk második részét kezdjük azzal, amivel az első vége felé foglalkoztunk, s aminek statisztikai adatai szinte azonosak: az eljárók ügyével. Kistarcsa 9000 lakosa közül a dolgozóknak ■ugyancsak mintegy 70 százaléka a fővárosban termel, adózik és éli le élete mun- kásabb és kulturáltabb felét. 'Az agglomerációs övezetre vonatkozó rendelkezések szerint ipartelepítés itt sincsen, a kistarcsaiak úgyszólván ugyanazokba a gyárüzemekbe járnak Pestre, mint elődeik, nemcsak az ingázás ide- oda lengései, de fővárosi végpontjai, a munkahelyek is hagyományosak. Hangsúlyozom, hogy: fővárosi végpontjai, mert Kerepesen— Kistarcsán olyan lendületű az építkezés, hogy esetenként még a családi otthonok jelentős csoportja is eddig lakatlan részekre települ. így például Kerepesen, ahol a lakóházaknak több mint fele 1945 után épült, a község nagyobb része olyan helyen emelkedik, ahol 20 esztendeje még „préri” volt. Erről a sebes ütemű lakóház- és lakosságszaporulatról érdemes még néhány szót ejteni. Mindkét jelenségnek kettős indoka van. Visszafelé fordítva a sorrendet, elsőnek rá kell mutatnunk, hogy bár Kistarcsá- nak önálló ipara nincsen, de annál több a kitelepített ipari részlege és egyéb munkahelye. Hogy csak a legfontosabbakat vegyük számba: a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárnak régi idők óta nagy létszámú üzeme működik Kistarcsán. Kizárólag nőket, éspedig helybelieket foglalkoztat a PEVDI, ahol a kis- tarcsai asszonyok-leányok — bent dolgozók és bedolgozók — modern díszműárut: pénztárcát, retikült, övét készítenek a bel- és külföldi piacra. Nagy kiterjedésű a VILLÉRT országos áruelosztást lebonyolító telepe és a GELKA- raktára — mindkét helyen a foglalkoztatottak túlnyomó Tésze kistarcsai. A raktárak, lerakatok sorát a Szerszám- és Kisgépgyár, a Világítás- technika, a Kismotor- és Gépgyár ilyenfajta létesítményeivel zárlatjuk, s nyomban rátérhetünk a részben ezeknek serkentésére is kialakuló munkaerőmozgásra és életforma-alakulásra. ■ A hagyományos pesti üzemek munkahelyei elvonják, a helyben növekvő munkaalkalmak idevonzzák a dolgozókat. Az ország kevesebb munkaerőt igénylő részeiről, még Szabolcs-Szatmárból, a Nyírségből is, idehúzódnak a jól fizető munkát keresők. Előbb csak ágybérlők, albérlők, — Kerepesen—Kis- tarcsán legalább 1000 fővel lehet számolni! — aztán lassan, ahogy munkájuk biztonA TAURUS Gumiipari Vállalat váci gyárába felveszünk:- villanyszerelőt- szerszámkészítőt továbbá szakmával nem rendelkező, 18 éven felüli férfiakat új termékek gyártásához. A Jelentkezőket a gépi munkóro betanítjuk és levizsgáztatjuk. Jelentkezés: Taurus Gumigyár Vác, Derecske dűlő 1. (Munkaügyi osztály) sága, társadalmi közérzetük megszilárdul: gyökeret vernek. Kistarcsán évente 400 telket parcelláznak házhelynek, s ennek fele a betelepülőknek, illetve ezen belül a Pestről kitelepülőknek jut, akik ugyan továbbra is a szomszédos pesti perem here alkalmas művelődési ház, s mivel az összevont tanács eddigi székháza 10 személynek is kicsi volt, most 20 személynek se lett nagyobb — a két község valamelyik, egyébként már kiszemelt területén — minél előbb látni szeretnék a helybeliek a központi tanácsházat, amely méltó otthont adhatna a A kistarcsai általános iskola. Gál Lajos felvétele rületekben dolgoznak, de környékükön nem jutván megfelelő otthonhoz, rossz pince- vagy bol'tlakásokból az egészséges levegőjű, mintegy a Gellérthegy magasságában fekvő, még túl nem zsúfolt Kerepesen—Kistarcsán vernek fészket. Hozzátehetjük, hogy az utóbbi „kitelepülök” a főváros lakásgondjainak enyhítéséhez' is hozzájárulnak. Nem kedvelem ezt a fordulatot, hogy „ugyanakkor”. Mégsem kerülhetem el, mert ugyanakkor, amikor a nyírségi és más távolabbi „betelepülők” csökkentik a „távingázás” államvasúti megterhelését, a „HÉV-ingázók” a Pestről való vidékre település arányában szaporodnak. Az épülő házak másik fele a két község helyi „őslakosainak” birtokába kerül. Illetve: az őslakosok ivadékai költöznek be, mert az újonnan formálódott szokás szerint a régi helybéliek kiházasított fiai-leányad már nem húzódnak meg az „ősi” hajlék egyik zugolyában, hanem külön költöznek, frissen épült, komfortos, modern családi házaikba. Természetes, hogy az otthonok bokrosodása, a lakosok természetes és „mesterséges” szaporulata ugrásszerűen megnöveli a kulturális igényeknek legalább bizonyos körét. Ezért és tegyük mellé: nem csekély erőfeszítéssel sikerült az 1975-re tervezett 100 millió forint költségű regionális vízmű befejezését 1973-ra előrehozni. A 98 kilométeres vízhálózat víztornyai részben elkészültek, részben ez év folyamán tető alá kerülnek. Ezért van az is, hogy a nemrég fölhúzott 8 tantermes kistarcsai általános iskolát máris kinőtte az új nemzedék sok aprósága, s most olyasféle megoldást keresnek, hogy a kerepest, részben 200, részben 100 esztendős, s a követelményeknek egyáltalán meg nem felelő iskolaépület helyett egy 12 tantermes, korszerű iskolát lehessen létrehozni. Talán, ha az évszázados iskalaépületek felújításával a meglevő alsó tagozatok a régi részben maradhatnának, akkor a tizenkét új tanterem be tudná fogadni a felsőtagozatos gyerekeket. Sirámokkal és álmokkal fejezzük be ezt az írást. Sirámokkal. amiknek oka remélhetőleg hamarosan megszűnik és álmokkal, amelyek ugyanilyen gyorsasággal valóra válhatnak. Kistarcsán nincs művelődési ház. Még szerencse, hogy a Fésűsfonó kisebb és nagyobb kultúrtermét héba-hóba kölcsön kapják a községi szervek és az ifjúsági intézmények. De ez nem megoldás Sirám és álom: önálló, helyhez illő feladatok teljesítésépártszervezetnek, a KISZ- nek, s amelyhez talán csatlakoztatni lehetne a művelődési ház előadásokra, ösz- szejövetelekre, gyűlésekre, klubfoglalkozásokra, olvasótermekre alkalmas épületét' Is. Békés István Fejlődés, megbecsülés Ügyvédértekezlet, Debrecen Pest megyéből csaknem százan Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen rendezték meg augusztus 30-a és szeptember 1-e között a II. országos ügyvédértekezletet. A mintegy 1000 résztvevő között Pest megyét, illetve a megye tíz ügyvédi munkaközösségét — a megyék közül a legtöbben — mintegy százan képviselték. A legjobbak között — A Pest megyei ügyvédek munkáját országos viszonylatban is a legjobbak hozott tartják számon — mondotta a tanácskozás egyik szünetében dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke. — Az országban elsőként Pest megyében alakultak meg az ügyvédi munkaközösségek — mondotta az elnök. — Példát adtak ezzel és munkájuk példamutató ma is. Magas szintű felkészültségükkel jól segítik az igazságszolgáltatás munkáját. Ebben része van a szerencsésen kiiválasztott munkaközösségi vezetőknek, akik mind szakmailag, mind politikailag képzettek és — az a véleményünk — alkalmasak a vezetésre. Köszönhető ez a munkaközösségek törzstagjainak és a fiatal, pályakezdő ügyvédeknek is. őket rendkívül inspirálja a példiaadó múlt és a jelen. A Pest megyei ügyvédekről szólva, feltétlenül említeneih kell kiemelkedő társadalmi tevékenységüket is. Többen közülük tanácstagok, sokan dolgoznak a népfrontbizottságokban, s megtalálhatók sízinte a közélet minden fórumán. Mindezek után elmondanám, hogy az ország 1500 ügyvédje közül öt kapta meg a kiváló ügyvédi munkáért kitüntetést, köztük dr. Kenéz Tibor, a Pest megyei Ügyvédi Kamara elnöke. Dr. Kenéz Tibor 9 éve áll a Pest megyei Ügyvédi Kamara élén, előtte a váci ügyvédi munkaközösségiét vezette. Magáról lényegében csak ennyit mondott, szívesebben beszél a megye ügyvédeiről. Nők, fiatalok — Rendkívül örülök annak, hogy Pest megye százharminc ügyvédje közül száz jelen volt ezen a tanácskozáson. Nagyon sok volt közöttük a fiatal. Megyénkben az ügyvédek 40 százalékát már a munkaközösségeink nevelték. A munkaközösségekben sok a fiatal és örvendetesen emelkedik a nők aránya. Jelenleg ügyvédeink tizenegy százaléka nő. Ami az utánpótlást illeti: 1962-ben, az I. országos ügyvédértekezlet idején tizenegy ügyvédjelöltünk volt, ma harminckettő. És nagyon lelkesek. Szakma^ szeretetük mellett lényeges: az egyetemről a legtöbben úgy jönnek ki, hogy természetesnek tekintik a társadalmi CSAK MEGFELELŐ ADOTTSÁGOKKAL Ékszíjügy — ta A minap „Éktelen ékszíjak” címmel bíráló írás jelent meg az Esti Hírlapban. A cikk apropóját az szolgáltatta, hogy a KERMI ellenőrei, az egyik pécsi ÁFÉSZ-boltban, a gyártóra utaló jel nélküli — Zsiguli gépkocsikhoz való — ékszíjakra bukkantak. Az is kiderült, nem is hosszas keresés után, hogy az ékszíjat a szigetcsépi Lenin Tsz gumiüzeme készítette. A KERMI, a megfelelő magyar szabvány hiányában a' szovjet GOSZT-szabvány szerint tette próbára a szíjakat, ötszáz óráig kellett volna meghibásodás nélkül járniuk a próbapadon, de a hat közül 23 —56 óránál tovább, egyik sem „bírta”. Ennek megfelelően a KERMI betiltotta az árusítását. A cikk további részében — a Nehézipari Minisztérium illetékeseire hivatkozva — általában elmarasztalja a különböző gumiipari termékek gyártásával foglalkozó tsz-melléküze- meket. A bírálat summája, hogy az üzemek szakemberek, technikai felkészültség híján, nem megfelelő árucikkeket gyártanak. Csak 300 darabot A cikkben példaképpen szereplő ékszíjügy részletei felől a helyszínen, Szigetcsépen érdeklődtünk. A Lenin Tsz telepén Pesti Rudolf üzemvezetővel és Herczog István kereskedelmi vezetővel beszéltünk. Elmondták, hogy tavaly, mikor hiánycikk volt a Zsiguli ékszíj, ők is tervbe vették a gyártását. Az első megrendelés — régi ügyfelüktől — Pécsről, az ÁFÉSZ-től érkezett — háromszáz darabra. Olyannyira sürgették a szállítást, hogy a kocsi az üzem előtt várta, amíg lesorjázzák a kész termékeket. így maradt le róla a gyártó névjele. A szállítás előtt azonban hat darab ékszíjat átadtak a Fővárosi Taxi Vállalatnak kipróbálásra. November 13-án Matzák István, anyaggazdálkodási osztálvvezető. illetve a helyettese. Zwierczyk Béla aláírásával olyan levelet kaptak, hogy a kísérleti célra átadott ékszíjakkal eddig 15—20 ezer kilométert futottak a kocsik, minőségi probléma , nélkül. (Felhívtuk telefonon Zwierczyk Bélát, aki úgy tájékoztatott, hogy a levél után, mivel a tsz nem érdeklődött tovább, ők hivatalosan abbahagyták a megfigyeléseket.) A levél megnyugtatta az üzem vezetőit — mert mint mondták —, úgy tudják, hogy a Semperit-cég 30 ezer kilométerig vállal garanciát ékszíjaira. (Érdeklődtünk a Zsiguli alkatrészüzletben, ahol azt a felvilágosítást adták, hogy sajnos, nálunk a kereskedelem nem vállal garanciát semmiféle ékszíjra.) Tavaly október óta Pécsett negyvenkét darabot adtak el a háromszáz ékszíjból — ezekre azóta sem érkezett reklamáció —, a többit a bolt visszaküldte a KERMI tiltó határozata után. A tsz ezenkívül többet nem is gyártott, mivel úgy értesült, hogy az OGV gyártja majd a terméket. Nem „kóceráj” Megnéztük az üzemet is. Űjonnan épült, elszívóberendezéssel ellátott műhelyeket, jó állapotban levő gépeket találtunk. Huszonheten dolgoznak itt, ebből mindössze ketten Budapestről, a többiek helybeliek, vagy a környékről járnak be. A dolgozók részére hideg-melegvizes fürdőt is építettek. Az üzem vezetőit érthetően kellemetlenül érte a KERMI intézkedése, nemkülönben, hogy az Esti Hírlap cikkében „példaként” szerepeltek. Nem tartoznak ugyanis — a tsz-mellék- üzemekkel kapcsolatban gyakran emlegetettek közé. Az üzemvezető mögött tizennyolc éves gumiipari szakmunkásmúlt áll, s minisztériumi szervezésű tan folyamot is végzett. Eddig elenyésztő számban érkezett hozzájuk reklamáció. A Mezőgazdasági Gépellátó Vállalatnak például speciális, fogazott ékszíjakból eddig ötvenöt ezer darabot szállítottak rövid határidőre, s nem volt a termékre panasz. Általában imoortoótló ékszíiakat gyártanak. többnyire a MEGÉV megrendelésére. százastól a tízezres sorozatig. Hiányzó szabvány A KERMI-nél dr. Pintér Gyula főosztályvezető és Ma- tejka István, a gumi- és mű- anyagipari osztály munkatársa elmondta, hogy tavaly május óta dolgozik náluk az ékszíj- próbapad, s eddig a hagyományos méretűeket vizsgálták. Most kerítenek majd sort az úgynevezett keskeny ékszíjak vizsgálatára. Ébbe a kategóriába tartozik a szigetcsépi is. Tehát kevés vizsgálati tapasztalattal rendelkeznek, ennél sokkal többre van szükség — a nagyon hiányzó — magyar szabvány kialakításához. A szovjet szabvány, melynek alapján a szigetcsépi szíjat vizsgálták, köztudottan ,>erős”. ötszáz órát ír elő próbapadon, illetve a gépkocsikban 60 ezer kilométert kell futniuk, meghibásodás nélkül az ékszíjaknak. (Egyébként az eredeti szovjet Zsiguli ékszíjak — amint a Lövőház utcai szervizben tájékoztattak — gyakran százezer kilométert is lefutnak.) Tény, hogy a szigetcsépieké ennek csak töredékét „tudta”, tehát nem megfelelő minőségű. Azt is elmondták a KERMI szakemberei, hogy az OGV-nél már másfél éve kísérleteznek keskeny ékszíj gyártásával — ösz- szehasonlíthatatlanul jobb adottságok mellett, mint egy tsz-melléküzem, s a mai napig sem sikerült kifogástalan prototípust előállítaniuk. A Nehézipari Minisztérium felkérésére a KERMI megvizsgálja a gumiipari tsz-melléküzemeket — rövidesen a szigetcsépi is sorra kerül —, hogy megállapítsák, e kisüzemekben adottak-e a gyártáshoz szükséges feltételek. Bemutatni a KERMI-nek Az ékszíjügy kipattanása tehát több szempontból is hasznos volt. Felhívta a Nehézipari Minisztérium és a KERMI figyelmét az ékszijgyártás és minőségellenőrzés biányosságaira. a magyar szabvány kialakításának fontosságára, a tsz-ek által gyártott bonyolult műszaki termékek minőségének fokozott ellenőrzésére. A szigetcsépieknek is le kell vonni a tanulságokat: csak olyan termékek gyártásával kísérletezzenek, ami nem haladja meg erejüket. Csak olyasmit gyártsanak. melyet bátran beküld- hetnek vizsgálatra a KERMI- hez. még akkor is, ha ez nem kötelező. Ezzel ugyanis elkerülhetik az ilyen és az ehhez hasonló kellemetlenségeket. Reméljük, más tsz-ek egyéb melléküzemeinek vezetőit is elgondolkoztatják majd az ügy tanulságai. Mészáros János munkában, a közéletben való részvételit. Dr. Kenéz Tibor jogos büszkeséggel folytatja: — Az országban elsőként Pest megyében alakultak meg a járási ügyvédi munkaközösségek, s erre gondolva érthető, ha szeretnénk továbbra is biztosítani helyünket az elsők között. Ehhez komoly segítséget adott a debreceni tanácskozás. Egyenrangúan Az országban száz ügyvédnő van. Ceglédről az ügyvédi munkaközösség valamennyi tagja megjelent a debreceni tanácskozáson, köztük dr. Vágó Margit is. Mosolyogva mondja: — 1964-ben, amikor pályámat kezdtem — ügyvédjelöltként —, csak elvétve akadtak nők az ügyvédek között. Nehezen fogadtak el engem is a város lakói, pedig Cegléd szülővárosom. Néztek engem gépírónőnek, ügyvédfeleségnek (1), csak ügyvédnek nem Sőt mondjam azt, volt olyan kollégám is, aki teljesen kétség- beesett, vajon mi lesz, ha egy nő kerül be a közösségbe, mit fog ő ott csinálni? Ma már egyenrangúnak tekintenek férfi kollégáimmal. A munkaközösségnek tizenhárom tagja van, hárman vagyunk nők. Munkánk semmiben sem különbözik a férfiakétól. Bizalom és őszinteség Ifj. dr. Nigriny Elemér, a szentendrei járási ügyvédi munkaközösség ügyvédjelöltje egyike azoknak a fiataloknak, akikről dr. Kenéz Tibor olyan elismerően beszélt. — Ezt a pályát nem lehet megunni, ha komolyan csinálja az ember. Alapos felkészültséget igényel. Állandóan kapcsolatban vagyunk az ügyféllel, s ezért a jó munka alapvető feltétele az emberekkel való bánni tudás. Hogy mit értek ez alatt? A magam elképzeléseit mondhatom: ha tehetem, úgy szeretném a munkámat végezni, hogy ügyfelemet mint embert is megismerjem, munkáját, életkörülményeit, mert ez bizalmat, őszinteséget szül. Egy másik problémám a tárgyaláson való fellépés, megnyilatkozás. Még túlzottan izgulok egy-egy ügyvédi beszéd közben. Talán ezért is tetszett olyan nagyon dr. Kárpáti László előadása, előadásmódja, beszédstílusa. Igazi ügyvéd, mondjam azt, igazi szónok. Dr. Keyha Tibor, a ráckevei ügyvédi munkaközösség tagja februártól bejegyzett ügyvéd. — Pályánk legérdekesebb területének a büntetőjogot tartom, így természetes, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvény tárgyalása fogott meg a legjobban. Örülök, hogy részt vettem a tanácskozáson, s nemcsak a tapasztalatszerzés, az ismeretszerzés miatt, hanem mert számos volt diáktársammal, barátommal találkozhattam. Higgye el, ezekből a beszélgetésekből rengeteg újat tanulhat az ember. Régi kételyek Dr. Viola Ferenc dabasi ügyvéd az I. országos ügyvédértekezleten is részt vett 1962 augusztusában. — Az akkori helyzethez képest óriásit léptünk előre az ügyvédek társadalmi megbecsülése terén is. Az emberekben lassan elalszik a múlt szülte kétely, mindinkább rájönnek arra. hogy az ügyvéd nem „kiforgatni”, hanem segíteni akarja őket, érdekeiket akarja képviselni. Tanácstag vagyok, így jól tudom, mi volt a vélemény az ügyvédekről régen és mi a vélemény ma. Rendkívül érdekesnek tartottam dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter beszámolóját az ügyvédi munka fejlődéséről. Az a tapasztalatom, hogy az emberek, a közvélemény is így látja! jelentős a fejlődés. Szabó Éva
