Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

Tanácsi rendelet az utcák elnevezésére Közel kétszáz éve, II. József rendeletére megszámozták Vác házait, hogy igazságosan ves­sék ki a katonák szálláshe­lyét. Utcanevek még nem vol­tak, ámbár köznyelven már forogtak ilyen nevek: tímárok utcája, várlépcső, Burgundia, stb. s e nevek még ma is él­nek. Az utóbbi időben annyira fellendült a járási székhelyen az építkezés, hogy új utcák, lakótelepek keletkeztek. Nem kis gond ezek elkeresztelése. A napokban készült el a városi tanács műszaki osztályán egy rendelettervezet az új telepü­lések új neveiről (itt figyelem­be vették a lakosság javasla­tait), a város védett utcanevei­ről. Ez utóbbi három részre oszlik: történelmi nevekre, 1919-es mártírok neveire és helytörténeti nevekre. A rendelettervezet a napok­ban kerül a vb és októberig a tanácsülés elé — elfögadásra. Szob Új termék 1971-ben létesült a nagyma­rosi Vas- és Műszeripari Ktsz szobi fióküzeme. Jelenleg 37- en dolgoznak a szövetkezetnél. A létszám fele nő. Két rész­legük van: a műszer- és á la­katosrészleg. A műszerrészleg a budapes­ti és az esztergomi ÉMG-nek dolgozik bérmunkában: Servo stabilizátorokat szerelnek 90— 95 darabos tételben. A laka­tosműhely kartotékdobozt és kocsit készít saját gyártmány­ként. Ebből mintegy évi 1000 darabot szállítanak a budapes­ti PIÉRT-nek. VÁCI MAPL0 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT Pillantás a jövőbe (3) Harmadik piac - íj üzletház Deákváron - Szálloda épül 6 A váci városi tanács 1973—1977. évi munkaprogramja Vác város Tanácsa elsőren­dű feladatnak tekinti az előző tanácsciklusban megkezdett kereskedelmi beruházások be­fejezését. A kereskedelmi lé­tesítmények alapterülete a korábbi 14 715 négyzet- méterrel szemben 1975 vé­gére 22 755 négyzetméter­re növekszik. Ezen belül a vendéglátóipari létesítmények alapterülete 5408 négyzetméterről 6162 négyzetméterre emelkedik. A város vezetői — a lakás­építésekkel párhuzamosan — célul tűzték ki az új lakótele­peken és a peremkerületekben a kereskedelmi, és szolgáltatási ellátás színvonalának emelését. E feladatok körül kiemelkedik a város harmadik piacának a Piaci jele A pénteki piacon nagy volt a kínálat és nagy volt a keres­let, készültek a háziasszonyok a váci búcsúra. A burgonyát 4—5, a kelkáposztát 6, a fejes káposztát 4,50, a piroskáposz­tát 7 forintért adták. A sava­nyított káposztáért 10 forintot kértek. A karfiol kilója 7—10, a zöldbabé 14, a fejtőbabé 16 és a tarka, száraz babé 22 fo­rintért kelt el. A sóska és spe­nót kilóját 8 forintért, csomó­ját 2 forintért kínálták. A pap­rika ára 3,60 és 9,60 között változott, a paradicsomé 3—4 forint* volt. A sárgarépa és zöldség csomója 3—4, vegyesre kötve 3,50—5 forintba került. A fejes saláta darabjáért 2,50 —4 forintot kértek. A saláta­uborka 5, a savanyítható 8— 12 forintért kelt el. A cseme­gekukoricáért 1,50-et kértek. A vöröshagyma kilója 4,20—6, a fokhagymáé 22 forintba ke­rült. A héjas dió 14—20, a dióbél 80, a mák 55 forint volt ki­lónként. Az őszibarackot 4—8, a körtét 5—8, az almát 5—6, a szilvát 4—5 forintért kínálták. A görögdinnye kilóját 2,50—3 forintért mérték. A borszőlőt 8, a csemegeszőlőt 10—12 fo­rintra tartották. Láttunk csip­kebogyót, 5 forintért mérték kilóját. Sok tisztított baromfit hoz­tak az őstermelők. A kacsá­kat 140—170 forint között árulták, a liba kilójáért 40 fo­rintot kértek. Az élő csirkét a termelőszövetkezeti árusítók 28—30 forintért adták. A tojás drága, 1,90—2 forint volt. létrehozása az alsóvárosi la­kótelepen. Deákvár Vác dinamikusan fejlődő új városrészé. Ezért kiemelten kell kezelni és meg kell oldani az ottani lakótelep kereskedelmi ellátását. Az V. ötéves tervben sze­repel élelmiszer-szaküzlet, továbbá ruházati (rövid­áru-, divatáru-) bolt létesí­tése. Vác nemcsak ipari város, de iskolaváros — és olvasó város is lett. A Széchenyi utcai könyvesbolt rohamosan növek­vő forgalma indokolna egy modern könyvesbolt létesíté­sét. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat erre kellő pénz­alapot biztosít. A helykijelölés és az építkezés megkezdése a közeljövő feladata lesz. Kisvacon is kevés az élelmi­szerbolt. Nincsen megfelelő iparcikkbolt és rövidáru-szak- üzlet. 1977-ig ezek létesítését is szorgalmazza a város taná­csa. Régi gond, hogy Vácott nincsen megfelelő szálloda, Az V? ötéves terv elején ezen a helyzeten változtat­ni kell, s a rendelkezésre álló tervek alapján meg kell kezdeni az új, étte­remmel ellátott szálloda építését. A lakossági szolgáltatások színvonala is messze elmarad a jelenlegi igényektől. A fej-, lesztés érdekében megépül a Patyolat Vállalat új egysége. Üj egységgel kívánják bővíte­ni a deákvári lakótelep szol­gáltató központjait. A program alapján egy szolgáltató kombi­nát létesül a Földvári téri la­kótelepen. Szerepel a tervben az új váci nyomda megépíté­se is. P. R. (Vége) Romhányban reménykednek Mi i esz az őrbottyáni téglagyár sorsa Örbottyánban, eléggé eldu­gott helyen, az Egyesült Ba­rátság Tsz tulajdonában van egy téglagyár. Jobban mond­va csak gyáracska. A szövet­kezetnek azonban úgy kell ez a téglagyár, mint púp a hátá­ra. Átkos örökség, mely már évek óta áll és lassan, de biz­tosan halad az enyészet felé. — A Pest megyei Tanács szanálási bizottsága is megál­lapította, hogy üzembe helye­zéséhez legalább 2 millió fo­rintra lenne szükség — mond­ta Benkó János, a szövetkezet elnöke. — Sajnos, nekünk er­re nincs pénzünk. — Mégis, mi lesz akkor a téglagyár sorsa? — Legalább 15 vállalatnak felajánlottuk, de egyik sem tart rá igényt. Űjabban azon­ban a romhányi kerámiagyár érdeklődik iránta. Az biztos, hogy a gyár melletti agyag­bányában kiváló nyersanyag található. — Milyen stádiumban van­nak a tárgyalások? — A napokban indítunk út­nak egy szállítmány agyagot Romhányba. Ha megfelel a minősége, remény van arra, hogy egy idő múlva tűz égjen az égetőkemencékben. — bj — Az utolsó lapszám... FOLYÓIRAT HELYETT - KALENDÁRIUM Váci nyomda régebben sem készített export-terméket, s ma sem gyárt külföldi szállí­IPOLYDAMASD Új játszótér - kisebb problémákkal Ipolydamásd fejlődő köz­ség. Sok a fiatal, sok a gyer­mek. A szülők régi álma egy játszótér, ahol csemetéik min­den veszély nélkül tölthetik szabad idejüket. A szobi nagyközségi közös tanács elkészítette a terveket, megvásárolták a hintákat is, egy dózer a szemetet széttúr­ta, elegyengette a talajt. Az átadást — ha nem is konkré­tan — augusztus 20-ra ígér­ték. A határidőt már jó pár nap­pal túlléptük, de a befejezésre még mindig nem került sor. — Mikor készül el az új ját­szótér? — tettük fel a kérdést a szobi nagyközségi közös ta­nács elnökének, Ruszti Bélá­nak. — Az építkezést előrelátha­tólag még ebben a hónapban befejezzük. Az elhúzódásért mi vagyunk a felelősek. Saj­nos, nem találtunk megfelelő vállalkozót. Több vállalattal is folytak tárgyalások, de az el­készítés határidejét csak no­vember-decemberre vállalták volna. Így mi javasoltuk az ipolydamásdiaknák, hogy tár­sadalmi munkában végezzék el a játszótér építését. Értékes felajánlásokat kaptunk a ha­tárőrségtől, a KlSZ-szervezet- től, a sportolóktól, sőt, a helyi pártszervezet titkára szervezé­sében a gyermekes szülők is besegítenek. A kőbánya in­gyen szállít burkoló, finom- kőzúzalékot. Az elvégzendő társadalmi munka értéke mintegy 40 ezer forint. Szeretnénk ezt a régi adós­ságunkat minél előbb törlesz­teni és a község legfiatalabb- jainak valóban kellemes ját­szóhelyet biztosítani — mond­ta Ruszti Béla. Mini gázcsereteSep Már megkezdte és előrelát­hatólag októberre befejezi a szobi nagyközségi közös tanács Ipolydamásdon egy mini gáz­cseretelep építését. Ezzel meg­oldódik a község lakosainak nagy gondja: nem kell palack­cserére Szobra beutazni. A ki­helyezett mini telep üzemelte­tését a helyi ÁFÉSZ vállalta. Másfél évtizeddel ezelőtt KlSZ-megbizatóssal érkeztek... Vác mellett 1959-ben kezd­ték el építeni a Dunai Ce­ment- és Mészművet. Az or­szágban folyó nagyarányú építkezésekhez, a lakásépítési tervek végrehajtásához kel­lett, és ma is nagyon kell a cement. Azóta felépült már a Beremendi Cement- és Méú- mű, a BCM is, és nemsokára befejeződik . Hejőcsabán a HCM építése. A DCM-et 1963. november 5-én adták át 'ünnepélyes ke­retek között, a kormány és a párt vezetői, köztük Kádár Já­nos elvtárs jelenlétében. Az 1. sz. Mélyépítő Válla­lat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, az ÉVM 31. sz. Épí­tőipari Vállalat, és még sok más, szakipari munkát végző alvállalkozó dolgozói vettek részt a nagy építkezésen, az . NDK-beli szerelőkkel együtt j Igaz, tíz év alatt lehullt né­hány tonnányi cement a vá­rosra is, aminek nem örülünk. Mégis inkább büszkék, mint bosszúsak lehetünk erre a gyáróriásra, amely másfél ezer embernek ad munkát, és tíz év alatt összesen 8 millió 578 ezer 300 tonna cementet adott az ország építkezéseihez, sőt külföldre is exportált. A Skop­jéi földrengés utáni újjáépí­téshez is segítséget nyújtot­tunk a váci cementtel. A KISZ Központi Bizottsá­ga védnökséget vállalt a gyár építése fölött, hogy határidőre át tudják adni az építők. „Zöld utat a DCM-nek“ adták ki a jelszót. Az építke­zésre KISZ-megbízatással ér­keztek a fiatalok, munkások, szakemberek, technikusok és mérnökök, akik három éven át dolgoztak a gyár építésén. A KISZ érdemeiről illik meg­emlékezni a tizedik esztendő­ben. Mészáros Zoltán kapta a KISZ KB megbízatását az építkezési KISZ-munka irá­nyítására, a védnökséggel járó feladatok intézésére,' össze­hangolására. Felkészült veze­tőként érkezett. Higgadt, nyu­godt, logikus érvekkel győz­ködő fiatalember volt. A KISZ-t nem egyedül képvi­selte. Kollektíván döntöttek. A különböző fórumokon a KISZ vezetőségi tagjai, aktí­vái felszólaltak, vitatkoztak, állást foglaltak. Sürgették az ügyek intézését. Neki mégis mindenre jutott ; eleje. Hama­rosan kivívta a KISZ és a maga tekintélyét is. Mészáros Zoltán most, éle­tének valahol a negyvenedik esztendeje környékén, csalá­dos ember, egy kislány édes­apja és a Szilikátipari Tudo­mányos Kutatóintézet igazga­óhel vettese. — Ifjúság. Első igazán ko­moly feladat — emlékezik vissza. — Egymással találkoz­ni, a hőskorra visszaemlékez­ni mindig kellemes dolog. Legszívesebben most is ott dolgoznék. De ennél többet én nem mondhatok neked. Írjál azokról a munkásokról, akik az elmúlt nagyon nehéz tíz esztendőben minden g:nd és baj ellenére is kitartottak a gyár mellett. Minden tisztele­tem az övék, rászolgáltak er 2. Életút tőmondatokban elbeszélve Nem örültem Mészáros Zol­tán szerénységének, de elis­mertem az igazát. Munkásla­kások ajtajain csengettem es­ténként. Boros Sándor a dohányzó- asztal túlsó oldalán ül, velem szemben, és maga elé fújja a cigarettafüstöt. Nehéz interjú- alany. Kérdéseimre röviden válaszol, adatokat közöl. Az embereknek abból a típusából való, akik nem magyarázzák, hanem cselekszik a dolgokat. 1960. szeptember 14-én in­dult el negyedmagával Vácra, a Csongrád megyei Építőipari Vállalattól. Ott kapta kezébe a KISZ-megbízólevelet. Ak­kor két éve volt még csak ács szakmunkás. — Mi volt az első feladata? — Az 1. sz. Mélyépítő Vál­lalathoz kerültünk. A nyers- malorrt gépalapjainak betono­zásához kellett zsaluzatot ké­szítenünk. A DCM átadási ünnepségé­re már a honvédséghez kéz­besítette meghívóját a posta. Az építőipar kiváló dolgozója kitüntetéssel jutalmazták munkáját. A hivatalos átadás eszten­deje után sok minden történt az életében. Az építkezés iro­dáján dolgozott egy hosszú hajú váci kislány. Egyszer ta­lálkozót kért tőle. A találko­zókból esküvő lett. A C-telepi barakkszállást albérlettel cse­rélte fel, ahol kettesben, majd Sanyika érkezése után hár­masban szorongtak, a jobb megoldás minden reménye nélkül. Az Alsó utcai kertes házat részletre vásárolta a tanácstól. Ildi és Attila, akik most háromévesek, már ide érkeztek. Más beosztásban, ugyanott épített Boros Sándor az építkezés befejezése "után nem lett a DCM dolgozója. Szakmája termeszeiénél fogva, ő az építkezés ideje alatt tehetett legtöbbet a gyárért. Nem ma­radt a váci munkákat befeje­ző 1. sz. Mélyépítő Vállalat­nál sem. A Pest megyei Álla­mi Építőipari Vállalat műve­zetőiéként még egyszer részt vett a DCM építkezésén, ami­kor 1968-ban az úgynevezett negyedik vonallal, az új ke­mence szerelésével bővítették a gyárat. A művezetői tanfo­lyamot az 1964—65-ös tanév­ben végezte el az Építők Mű­velődési Házában. 1970-ben új, nagy szakmai .feladat várt rá. Olyan megtiszteltetés, ami keveseknek adódik meg az életében. Szülőföldjének, az árvíz sújtotta Szabolcs me­gyének az újjáépítési mun­káiban kellett részt vennie. Falujában, Ököritón, és Rá- polton irányította az építők munkáját. A nagy események között eltelt időben a váci építkezéseken dolgozott. — Stadion, Földvári téri la­kótelep, Elhurcoltak tere, Forte-rekonstrukció és más gyárak bővítése — sorolja a tízéves eredményekét, amikor a város fejlődéséről kérdezem a véleményét. Itt telepedett le, váci em­ber lett belőle, Vácért dolgo­zik — most a vízművek épí­tési csoportvezetójeként. Há­rom évtizedes életrajza mun­kás életutat tükröz. Dolgozott, tanult, tapasztalt. Felesége a három gyerek mellett elvé­gezte a közgazdasági techni­kumot. A szülési szabadság után, ősszel újra kezdi a mui-kát a CEMÜ-nél, ahová visszavárják. Mennyi minden van á tő­mondatokban közölt adatok mögött. Küzdés, cselekvés, ki nem mondott érzés és gondo­lat. — Emlékeim az építkezés­ről? Összemosódtak már. So­kat kellett dolgozni, mert az idős szakik, akik közé beosz- t.tták bennünket, csak így be­csültek meg. Nem teszi hozzá, hogy ez így volt jó, mert köztük sze­rezte a szakmai és emberi ta­pasztalatokat, hogy ez volt az indulás, az első nagy állomá­sa fiatal életének. Kimondat­lanul is tudom, hogy ezt gon­dolta. Kovács István tásra. Hogyan, hogyan nem, a váci impresszummal ellátott nyomdai termékek mégis elju­tottak az öt világrész számos országába. Ennek titka: az eszperantó nyelv. A két világháború kö­zött az akkori Pestvidéki Nyomdában szedték, nyomták a Literatura Mondot. Magya­rul Irodalmi Világot jelent s valóban, a magas színvonalon szerkesztett folyóirat Zamen- hof nyelvén ismertette a hazai és a külföldi irodalmi élet sok érdekességét. A lelkes Bleier-testvérek nem elégedtek meg az irodal­mi jellegű folyóirat kiadásá­val. Az Eszperantó Szövetség támogatásával sorra lefordí­tották Petőfi verseit, Karinthy sok humoreszkjét, Mikszáth és Jókai legnépszerűbb regényeit. Érre a kultúrmisszióra jellem­ző, hogy nemrégen egy váci eszperantista Brüsszelben fe­dezett fel egy Vácott nyomta­tott eszperantó nyelvre lefor­dított magyar regényt. Nem az eredeti formában: oldalanként lefényképezték, összefűzték és ma is így árusítják. A második világháborút kö­vetően — némi szünet után — 1961-ben megjelent a Hungara Esperantisto (Magyar Eszipe- rantista). A szövetség ismét váci nyomdát, a Pest megyei Nyomda Vállalatot kereste meg a kis lap előállításával. Tizenhárom évig ismét in­nen expediálták a havi tájé­koztatót az ország minden ré­szébe. A most megjelent szám­ban g Magyar Eszperantó Szö­vetség elnöksége bejelenti, hogy a Hungara Esperantisto megszűnik, helyette Eszperan­tó Magazin címmel 32 oldalas folyóiratot adnak ki. Nagyob­bik része magyarul jelenik meg, mert újabb százakat akarnak megnyerni a népsze­rű -emzetközi nyelv számára. Ezt a lapot — képes, mo­dern formában — a váci üzem a mai felkészültségével nem tudja előállítani. Az elnökség bejelentése így fejeződik be: „Most köszönetét mondva a Hungara Esperantistot 1961 óta lelkiismeretesen előállító Pest megyei nyomdának, a lappal állandóan lelkesen fog­lalkozó Bénik Gyula elvtárs­nak, továbbá az összes szer­kesztőknek és munkatársak­nak, az Eszperantó Magazin­nak szerencsés utat kívánunk!” ★ Lapzártakor értesültünk, hogv a váci nyomdától ár­ajánlatot kértek egy kétezer példányban megjelenő 1974-es eszperantó nyelvű kalendá­rium előállítására. (papp) Orvosi ügyelet Hétfőtől kezdve az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet Vácott, a Köztársa­ság útja 30. szám alatti kör­zeti orvosi rendelőben. (A 11—199-es telefonon is hívha­tók.) Hétfőn: dr. Kreíner Lenke, kedden: dr. Pap Miklós, szer­dán: dr. Bucsek Tibor, csütör­tökön : dr. Értékes Tibor, pén­teken, szombatin és vasárnap: dr. Gulyás Zoltán. A beosztás hétközben meg­változhat. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents