Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

/ 1973. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT nsüi HEGYEI 'iMflWOTP Teli raktárak Bíztató a kereskedelem téli felkészülése Lányi Pállal, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztály- vezetőjével a téli felkészülés­ről beszélgettünk. Nyári mérleg — Mivel még félig-meddig nyár van, hadd szóljak a nyári szezonról is,~ ami — megítélésünk szerint — a ke­reskedelemben és a vendég­látásban viszonylag zökkenő- mentesen telt el. Má már nem az áruellátás hiányosságaiból adódnak elsősorban a problé­mák, inkább a raktározás a gond és az, hogy kevés a munkaerő, a kiszolgáló. Igen sok a baj a szakképzetlen ki­segítőkkel a nagyforgalmú helyeken. — Cikkenként sorravéve, ta­lán csak a húsból és töltelék­áruból volt esetenként hiány, de okát, a száj- és körömfá­jást mindenki ismeri. Az utób­bi hetekben ugrásszerűen ja­vult a helyzet és ez a javmás egyenletesen tovább folytató­dik. — Volt elég sör is, — ha nem is mindenkor magyar — és üdítőből sem volt hiány, emelkedett a fogyasztás a sze­szes italok rovására. Ugyan­csak többet ettek, mint ittak az emberek a vendéglőben, ét­termekben, bár a turistasze­zont még nem zártuk le. Kellő kínálat fűlenivaióból — Eddig sokszor és jogosan kifogásolta a százötvenezer oíajkályhatulajdonos, hogy ke­vés a megyében a jelenlegi 190 olajkút. Olaj kályhákból gazdag a kínálat és még egy­re többen vásárolják. Sokan már a nyáron hordószám megveszik a szükséges olajat. Az ÁFOR akciójában az idén a iavalyi 3 millió helyett 4,7 millióért vásároltak fűtőolajat az emberek. Télire tovább ja­vulnak az árusítás feltételei. A Belkereskedelmi Minisztérium olajkútépítési pályázatára 16 ÁFÉSZ nyújtotta be jelentke­zését és a TÜZÉP is hét ku­tat létesít. Ez utóbbiak igen nagv- óretűek lesznek, egy- ben-egyben 50 ezer liter tárol­ható. Azonkívül az ÁFOR 100 darab új tankautót szerez be, így szinte megduplázódik a szállítható mennyiség. Űj töl­tőállomások is nyílnak. 1975- re végleg kiépül az eladási hálózat. — Negyven TÜZÉP- és 60 ÁFÉSZ-telepen a lakosság 66 Az fiszakj teherpályaudvaron markológép rakja ki a brikettet a vagonokból. ezer tonna tüzelőanyagot szer­zett be. A telepeken most 17 ezer tonna készlettel várják az esetleg hamar beköszöntő zord időt. — A IV. negyedév­ben Pest megve 10 ezer vagon szenet, 8 ezer vagon brikettet — étiből hatezer vagon NDK- brikett —, 600 vagon kokszot és 2900 vagon tűzifát vesz át a bányáktól, illetőleg az erdő- gazdaságoktól. | — Tehát fázni már nem fo­gúnk s reméljük, a házhoz­szállításban sem lesz fenn­akadás. Bár ami a sáros ut­cákat illeti... A következők­ben szíveskedjék az élelmi­szertárolásról és végül a téli ruházatról is szólni. Egyenletes élelmiszer-ellátás — Sok újdonságot nem mondhatok, az ellátás egyen­letesnek ígérkezik. Alapvető élelmet nem a megye tárol, só, liszt, cukor és a többi van az országban elegendő, Olaj­ból, zsírból sem lesz hiány. Helybeli tárolást igényel vi­szont a zöldség és a gyümölcs. Tavaly kísérletképpen néhány ÁFÉSZ is kérte, hogy termék­tárolással foglalkozhasson. Ezt a lehetőséget idén to­vább folytatjuk, támogat­juk, mert hozzásegít a zökkenőmentes ellátáshoz. Ta­valy a MÉK és a budapesti ZÖLDÉRT Vállalat Pest me­gye számára megközelítőleg 1470 vagon árut tárolt. A ke­ret erre a szezonra is nagyjá­ból ugyanennyi lesz. A MÉK­Kedveltek a Vecsés és Vidéke Háziipari Szövetkezet NÉPMŰVÉSZÉT! TERMÉKEI: blúzok női és bakfis méretben, hímzett női fehérnemű, térítők, zsúrgarnitúrák szintetikus alapanyagú ágynemű- garnitúrák kaphatók a népművészeti boltokban, valamint a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat butikjaiban. től 550 vagon burgonyára, 56 vagon vörös- és 2 vagon fok­hagymára számíthatunk, zöld­ségféle, káposztától a cékláig 183 vagonnyi lesz, míg almá­ból 130 vagonnal raktároznak. A ZÖLDÉRT kerete ennél a mennyiségnél valamivel kisebb lesz. Haívanmilliós ruharendelés » — Ruházati cikkekről, ci- pr’-ről ugyancsak az állami és a szövetkezeti kereskedelem gondoskodik. A Pest máfeyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattól kapott tájékoztatás szerint 60 millió forintos elő­rendeléssel gondoskodtak téli áruról, amiből 25 millió jut a gyermekcipőre és bunda­cipőre, 15 millió az átmeneti és télikabátokra, 10 millió me­leg női fehérneműre. Télen valamennyi általuk forgalom­ba hozott áruból 200 millió forintot érő lesz a készletük. Az ÁFÉSZ-boltokban hasonló a helyzet. K. M. Meghagyni vagy felszámolni? A tanyarendszer ma Tanulságok, tapasztalatok, tennivalók dr. Romany Pál könyve nyomán A tanyaprobléma egy idős magával a tanyarendszerrel. A. viták a tanyák körül időkö­zönként fellángolnak, majd alábbhagynak. Vannak, akik megmaradásuk mellett törnek lándzsát, mások a sürgős fel­számolásukat akarják. A ta­nyakérdés közelről érinti ol­vasóinkat, hiszen Pest megye az ország egyik legnagyobb tanyás megyéje: a tanyák, il­letve a külterületi lakóházak száma megközelíti a 30 ezret. Az itt élő mintegy 120 ezer embert érinti a tanyák és a külterületi lakóházak további sorsa. Ezért is érdekes és ta­nulságos dr. Romány Pál ta­nulmánykötete, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelente­tett meg A tanyarendszer ma címmel. A szerző alapos isme­rője e témának, hiszen évekig foglalkozott falukérdéssel, ezen belül a tanyák problémájával, eev másik nagy tanyás me­gye, Bács-Kiskun pártbizottsá­gának első titkáraként is. Változó viszonyok Tanulmánykötetében a párt X. kongresszusának határoza­tából indul ki, amely szerint „a történelmileg kialakult ta­nyarendszer erőszakolt felszá­molása ellentétes az egyéni és közösségi érdekekkel”, hiszen a magyar tanyarendszer év­századokon át alakult ki, és évszázadok óta fennáll. A szer­ző a magyar tanyák múltját, kialakulásuk körülményeit kutatva, megállapítja, hogy a felszabadulás előtt az ország lakosságának 18 százaléka, majdnem másfél millió ember élt tanyákon. Az 1945-ös föld­reform után 1948-ig mintegy 75 ezer új tanya épült az Al­földön, ebből nagyon sok ép­pen Pest megyében. Nem mai keletű gondolat, hogy a tanyákkal valamit ten­ni kell. Már a múlt században jelentek meg törvények és rendeletek, amelyek megpró­bálták fékezni a tanyára köl­tözést, vagy megszüntetni a tanyán élést. A vita a két vi­lágháború között is folytató­dott, de lényegében nem tör­tént semmi. A tanyakérdés megoldása a ma emberére vár. A szerző elemzi azokat a módszereket, intézkedéseket, amelyek a felszabadulás óta születtek, s amelyek nyomán sokban változott a helyzet a tanyákon is, de sok minden maradt a régiben. A Csongrád, Békés, Bács-Kiskun és Pest megyei tanyavilágban néhány község létesült. A mi me­gyénkben például Csemő, Ko- csér, Hernád és Újszilvás. A tanyák ezeken a helyeken kö­zelebb kerültek a. falvakhoz, de még itt sem sikerült őket teljesen felszámolni, mint aho­gyan azt sokan, sokáig gon­dolták. Megváltozott a tanyák lakosságának 1 az összetétele is. A megye 120 ezer tanyai, illetve külterületi felnőtt la­kosából minden második mun­kás lett. Hat tanyatipus A mezőgazdaság szocialista átszervezése bizonyős érte­lemben megváltoztatta a ta­nyák rendeltetését is. A szerző könyvében hat tanyatípust kü­lönböztet meg. Vannak kis­üzemi tanyák, amelyekben az életforma alig változott a múlt­hoz képest. Lakói helyben tér* melnek, főleg piacra viszik áruikat, vásároznak, belőlük alakulnak ki a piacozó, kofál- kodó rétegek. A második cso­portba sorolja a háztáji ta­nyákat, amelyek lakói főleg szövetkezetekben dolgoznak, s a tanyákon állatokat tarta­nak, kertészkednek; ezek a mai tanyák legszélesebb típu­sát , képviselik. Vannak önel­látó tanyák, vagyis kettős jö­vedelműek, amelyekben már OSZTONZO RENDELET Több mint egymillió a nyugdíjas A legfrissebb, augusztusi adatok szerint több mint egy­millió „saját jogú” (öregségi, rokkantsági) nyugdíjas él Ma­gyarországon. Érthető tehát, ha valameny- nyien közügynek tekintjük e nyugdíj as-sokadalom gondját- baját. Számítunk rájuk, s az idős, de még aktív lakosság „visszahívását” szolgálja pél­dául az úgynevezett ösztönző nyugdíjrendelet. Megalkotói okos koncepcióval kettős ered­ményt értek el: segítettek a munkaerőgondon ’és a terme­léstől már elbúcsúzottaknak is jelezték: szükség van minden tapasztalt kézre és koponyá­ra. Aki korábban elköszönt, s akarva-akaratlanul kilépett a munkás közösségből, most fel­lélegzett: a búcsú korai volt. Bizalmat (s önbizalmat) ka­pott, és több szabad idejéhez életkönnyítő anyagi kiegészí­tést. A társadalom tehát (több más intézkedés mellett) ezúton is kifejezésre jut­tatta: kölcsönös érdek a nyugdíjasok reaktivizálá- sa. S természetesen nem egysze­rűen a hiányzó helyek feltöl­téséről volt szó, hanem arról is (legalább ugyanolyan mér­tékben), hogy a munkahelye­ken biztosítani lehessen a foly­tonosságot. Vagyis; nem ele­gendő a szakmát, hivatást j— bizonyos ismeretek törvény- szerű elavulásának kényszeré­FELVESZÜNK 'SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS BOLT! ELADÓKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés: a BUDAPEST FŐVÁROSI VAS* ES EDÉNYBOLT VÁLLALAT munkaügyi osztályán Budapest IX., Közraktár u. 30. re — újra és újra tanulni. A tapasztalat sohasem ‘avulhat el, és minden új kezdeménye­zés csak erre épülhet. Jólle­het, e közhelyszerű igazságot mindannyian tudjuk — csak olykor elfelejtjük. Emlékezet­frissítésre is alkalmas tehát az immár jól bevált rendelet. A céltalanul és haszontala­nul tengődő idős ember kate­góriája megszűnőben van, mert a társadalom igényt tart rá. Ma már a nyugdíjas sem akar úgy élni tovább, hogy ne tudjon mit kezdeni magával. S mi a helyzet a második, a rendszeres munkára már nem képes, „végleges” nyugdíja­sokkal? Ök sem maradhatnak magukra. Az idős ember szá­mít minden emberi szóra, arc­ra, cselekvésre. Mert a figye­lem — a rádióhallgatás, tv-né- zós, az olvasás stb. is aktivi­tás. S a testi gyengeség még nem' jelenti az. igények végle­ges elapadását. Nyugdíjas­klubok és családlátogatások jelzik a közösség törekvését. Tegyük hozzá: némelyik öreg­ember ágyban fekvő beteg­ként is közölhet tudást és ta­pasztalatot, sugailhat tartást, bölcsességet és életszeretetet. Aki a nyugdíjba megy, nem érkezett semmiféle elkülöní­tett, öregeket kirekesztő külön világba. Hazánkban az élet­kortól függetlenül mindenki tevékeny tagja a közösség­nek. Társadalmunkban az em­berek értékmérője nem a születési anyakönyv dá­tumjegyzéke, hanem a társadalmi hasznosság. Egymillió, javarészt életerős ember pedig még sok hasznot hozhat. Jelenlétük: érték. Az értékre pedig vigyázni kell. És viszonozni egész tevékeny éle­tüket, erkölcsi és anyagi meg­becsüléssel, tisztelettel. N. T. korszerűen gazdálkodnak, fő­leg egyfélét termelnek, vagy állattenyésztéssel foglalkoz­nak, lakói ' főleg munkások, vagy városba járók, s ezek­ben a tanyákban, legtöbb he­lyen már villany világít. Van­nak átmeneti tanyák, ame­lyeknek lakói kihalóban van­nak, vagy már ezekből a ta­nyákból kiköltöztek az embe­rek. Vannak kerti tanyák, amelyek főleg lakóhelyül szol­gálnak, már kertes háznak le­het őket tekinteni, vagy más néven: alvó településeknek, amelyek főleg az alföldi váro­sok, nagyközségek és iparne­gyedek körül jöttek létre. S vannak átalakult tanyák, ame­lyeket már nem laknak, ha­nem mezei szállásnak, raktár­nak használnak. Pest megyében mind a hat típus megtalálható, s ezért ér­demes a szerző könyvét la­pozni, amelyben a tanyarend­szer további sorsára érdekes megállapításra lelhetünk. Ro­mány Pál hangsúlyozza: szá­mos tényező konzerválja a ta­nyát, míg más tényezők a csökkenés, az átalakulás irá­nyába hatnak. A megszűnést segíti, elő, hogy csekély az utánpótlás: a fiatalok városba tartanak, elvándorolnak, szak­mát tanulnak. A tanyák álla­pota sok helyen életveszélyes­sé vált, s ez is segíti dk apa­dást. S a megszűnés irányába hat, hogy sok helyen nincs villany, víz és kulturális le­hetőség. Nemcsak vitatkozni Mégis, mindennek ellenére miért nem bomlik gyorsabban a tanyarendszer? Ezeket , az okokat is alaposan és körülte­kintően tárgyalja Romány Pál. Mindenekelőtt azért, mert a tanya munkahely és lakóhely is egyben. Azért, mert a kis­üzemi tanyákon él — az egyé­ni gazdálkodókat nem számít­va —, az országban 45 ezer szakszövetkezeti tag, alkal­mazott. A háztáji tanyákban a termelés tartja vissza az em­bereket. Ott jobban lehet bol­dogulni, állatokat nevelni. (1971-ben például annyi ser­tést tartottak a tanyákon, amennyinek ötmilliárd forin­tért lehetett volna nagyüzemi férőhelyet építeni.) A megma­radás irányába hat, hogy nincs máshol lakás, hogy a tanyá­kon, a külterületeken a megél­hetés olcsóbb és sokan itt kez­dik el a gyűjtést az új életre. Végül az érzelmi kötöttség is nagy visszahúzó erő, valamint az, hogy a tanyák, a kültelki lakóházak is korszerűsödnek, egyre több helyre vezetik be a villanyt, fúrnak kutat stb. A megkérdezettek 50 száza­léka a tanyákon akar marad­ni. A tanyákról tehát nem­csak vitatkozni kell, 'hanem tenni is kell érdekükben vala­mit, hiszen — a mai helyzetet alapul véve — évente csak egy százaléklcal csökken a ta­nyai, kültelki lakosság száma. A mai ütem szerint tehát pon­tosan száz év kellene a ta­nyák, illetve a kültelki lakó­házak felszámolásához. * Átmeneti időszak A szerző mindezt jól látja, és könyve befejező részében ta­pasztalatait a következőkben foglalja össze: „Történelmileg értelmezett átmeneti időszak­ról van tehát szó, amely nem egy-két esztendőben, hanem évtizedekben mérhető, ami alatt kialakulhat a szocialista mezőgazdaság tulajdonviszo­nyai alapján az Alföldön is az új településszerkezet”, s hoz­záteszi: „hogy milyen ütem­ben, mennyi vajúdással, az nagymértékben függ a mai és a holnapi intézkedésektől, le­hetőségektől és azok tervszerű­ségétől is”. Gáli Sándor — Félmillió palack para­dicsom ivólevet készít hazai ellátásra a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet konzervüzeme. A főzött- préselt gyümölcslevet sóval ízesítik és palackokban pasz­tőrözik. /

Next

/
Thumbnails
Contents