Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

ifi^ m-%

1973. SZEPTEMBER 11., KEDD

kaLíVMP

3

Közös munkásmozgalmi múlt jegyében ünnepelt Pest megye és a főváros

I „Mi hoztuk az időt”

Mint egy nyitott képeskönyv

(Folytatás az 1. oldalról)

dotta —, amikor a városok légköri szennyeződése nőttön- nő, a telepek egészségügyi jelentősége fokozódik. Nem kisebb a szerepük abban sem, hogy továbbra is ide vonzzák a fiatalokat, tanítva, mozgósítva őket az új idők feladataira A váci járás fiataljai hű ápolói és folytatói a gödi Fészek és a többi sporttelep hagyományainak. A párt ifjúságpolitikai határozatának a tömegsportra vonatkozó feladatait végrehajtva, az utóbbi három évben rendszeresen tartottak itt KlSZ-találkozó- kat — főleg a járási békenapok és a gödi Fészek-napok keretében — a munkásmozgalom idősebb harcosaival, veteránjaival. E napok politikai, kulturális és sporteseményei évről évre több és több fiatalt vonzanak.

Tausz János, ünnepi beszéde végén megemlékezett arról is, hogy az itteni sport és kulturális mozgalom sok neves személyiséget nevelt és adott a munkásmozgalomnak. Köztük sokan a fölszabadulás után az építés fontos posztjain álltak szolgálatba. A sorokat azonban a fasizmus, a háború alaposan meg is ritkította. A magyar munkásmozgalom mártírjai közül számosán — köztük Braun Éva, Kilián György, Kreutz Róbert, Ságvári Endre, Schönstein Sándor — a gödi Fészekben és a többi telepen folyó munkásmozgalom részesei, agitátorai, szervezői voltak. Kegyelet és tisztelet a mártírok és a névtelen harcosok emlékének.

Az első koszorú a gödi Fészek munkásmozgalmi emlékművének talapzatán. Itoszorúz (balról jobbra): Barát Endre, Németh Károly, Cservenka Ferencné, Sándor József.

!— Budapest és Pest megye munkásainak a múltban kipróbált szövetségére ma is szükség van — hangoztatta végül az ünnepi előadó. — Elvtársi összefogásuk segíti napjainkban a megváltozott körülmények között pártunk politikájának végrehajtását, a napi feladatok megoldását és egyik záloga a szocializmus teljes felépítéséért folytatott harcunk sikerének. Ezen munkálkodni, erre nevelni fiatalságunkat mindannyiunk megtisztelő kötelessége.

Az emlékmű átvétele — Koszorúzás

Az ünnepi beszédet követően hullt le a lepel Nagy István János szobrászművész fehér mészkő alkotásáról, a munkásmozgalmi emlékműről, kegyeletes megemlékezésül azokra, akik a gödi Fészekben a munkásfiatalomért^, küzdöttek, a fasizmus ellen, a szocializmusért.

Az emlékművet — mintegy a szocializmusért kifejtett küzdelem mai ifjú továbbfolytatói nevében — Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára vette át. Az átvétel ünnepélyes perceiben kijelentette, hogy a KISZ mindig fontos feladatának tekintette a kommunista és munkásmozgalom hagyományainak ápolását. A mai kor forradal- miságának megértéséhez, a

szocialista ' eszménykép kialakításához minden esetben nagy segítséget adott az a harc, amelyet a szocializmusért, a munkáshatalomért vívtak elődeink, példáját adva a szocialista hazafiságnak, az internacionalizmusnak. Erre tanítja a gödi Fészek munkásmozgalmának példája is a mai fiatalokat.

— Hitet teszünk itt amellett, hogy fiataljainkat cselekvő részeseivé neveljük hazánkban a szocialista építésnek, a szocializmus világméretű győzelmének. Szívünk melegével köszöntjük azokat a veterán elvtársakat, akik vállalták a harcot, leküzdötték minden nehézséget és példaképeivé váltak az azóta felnövekvő ifjú nemzedéknek.

Ezután munkásmozgalmi dalok hangzottak fel a Dunakeszi Járműjavító fúvószenekarának előadásában, s koszorúzási aktus kezdődött el. Elsőnek az MSZMP Központi Bizottsága, budapesti bizottsága, "Pest megyei és váci járási bizottságának koszorúja került az emlékmű talapzatára, majd a Pest megyei és a fővárosi tanács, a SZOT, a KPVDSZ, a szakszervezetek Pest megyei és budapesti tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, Pest megyei és budapesti bizottsága, a Magyar Partizán Szövetség, Göd, Dunakeszi nagyközség pártbizottsága és tanácsa, a váci járás ipari üzemeinek, mezőgazdasági dolgozóinak, s a váci járás és város dolgozóinak, tanuló ifjúságának képviselői, küldöttei helyezték el a tisztelet és a kegyelet koszorúit.

Műsoros délután

Az avató ünnepséget követően a részvevők nagy többsége lesétált a Fészek hangulatos, árnyas üdülőtelepére, végigjárva azokon az utcákon, amelyeknek feliratán az egykori MTE, a gödi Fészek kiemelkedő munkásmozgalmi harcosainak, mártírjainak neve olvasható. Ellátogatták a Duna- partra, annyi sok szép közös harc, együttlét emlékhelyére, amely- most gondtalan, zavartalan szórakozást, felüdülést biztosít az idelátogatók számára.

Sokan tapsolták végig kora délután az ünnepi hangversenyt, amelyen a Vándor Sándor Kórus, a Ganz-MÁVAG Acélhang férfikórusa, a Csepel Autógyár Művelődési Központjának férfikórusa, Göd nagyközség munkás dalköre szórakoztatta a közönséget és Szo- boszlay Éva, Hulesch Endre, Papp Ibolya versmondók, az országos Petőfi Sándor szavalóverseny helyezettjei színesítették a hangverseny változatos műsorát. L. Z.

O

lyan a „Mi hoztuk az időt” vándorkiállítás, mint egy nyitott képeskönyv — pedig a téma komoly, hiszen a tárlat főszereplője egyben korunk történelmének alakítója — a munkás- osztály. És a bemutatóban éppen ez a vonzó: látványosan, közvetlenül, de nem elnagyolva, adatokkal, de nem számerdővel beszél a munkásokról.

Nehéz volt a feladat: egy osztályról, a hétköznapok nyelvén vallani; gondokról és eredményekről nemcsak grafikonokkal, hanem képekkel — sőt inkább képekkel, mert a rendezők érezték és tudták, hogy az EMBER-ről kell szólniuk.

Pest megyében hát a tárlat, s az sem véletlen, hogy elsőként a Csepel Autógyár művelődési központjában állították fel a tablókat: a kombinát csaknem tízezer munkásnak ad kenyeret. A helyiek gondoskodtak arról, hogy közvetlenül róluk is szóljon néhány fotó, az üzemi lap, a Fényszóró archív anyagának felhasználásával afféle póttárlatot kapcsoltak a vándorkiállításhoz. Tamás Mária, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa az egyik rendezője a vándorkiállításnak:

— Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy hasznos volt e bemutató rendezése, mint a látogatottság: a három megyében többszázezren tekintették meg a tárlatot, s öröm volt olvasni az emlékkönyvben a megannyi dicséretet. Mindenütt arra törekedtünk, hogy a központi anyagot egészítsék ki a helyi sajátosságokkal, így adva kerek képet azon a területen dolgozóknak, ahol éppen a kiállítás szerepel. Jövő februárig vándorol még a bemutató, s a sikeren felbuzdulva, már dolgozunk új tárlaton is, mely parasztságunk életéről szól majd.-r\ pítőkocka-logikával épül fel a tárlat, [t, elsőként a munkásosztály helyzetével, vezető szerepével foglalkozva folytatódik a gazdasági és a szociális helyzettel, a szakmai műveltséggel, s a továbbképzés

Koppány György felvétele

feladataival. Afféle kis szociológia: eligazítást nyújt az üdüléstől az üzemorvosok számáig mindenről, kialakítva egy egységes képet a magyar munkásosztályról. 1965-ben 2 millió 420 ezren voltak, 1971-ben már 2 millió 800 ezren: ott találjuk őket az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, az élet minden posztján. A szocialista címet elnyert brigádok száma ma már 65 ezer, a mozgalom politikai, termelési, emberformáló erejéről is vall a tárlat, betekintést ad: hogyan él ma hazánkban egy munkás, hű képet festve az eredmény mellett a gondokról is. Ezért érdekel mindenkit e „különleges” vándorkiállítás, hiszen a statisztika pontos adatokkal szolgál: munkáscsalád tagja az ország lakosságának több mintegy- harmada. Rólunk szól tehát...

A rendezők nem elégedtek meg még ezzel a sokat felölelő anyaggal sem: kis- filmeket vetítenek mindennap a látogatóknak a szabad szombatról, az asszonyok, nők helyzetéről gyárban, az üzemben — és „Született 1945-ben” címmel, mely egy fiatalt kísér végig életén, s egyben a felszabadult Magyarország történelmén.

T. E.

Gyors jár a t

Az Engels téri pályaudvar nyolcas kocsiállásába 8 óra 17 perckor járt be a GC 36— 77-es rendszámú farmotoros autóbusz, hogy 13 perc múlva elinduljon .utasaival Vác, Balassagyarmat felé. A vezető puha flanelldarabbal végigsimít a műszerfalon, majd letörli az üveget.

Tengelyen — 11 óra

— Minden percet ki kell használnunk, hiszen nagyon szétszabdalt a szolgálat. Ma például 5 óra 20 perckor indultam Érsekvadkertről (ott lakom) és csak éjfél körül érek vissza. A 18 és fél órából azonban csak 11 órát töltök „tengelyen”, a többi várakozási idő, amely alatt elvég- zerh az apróbb javításokat.

Bállá János autóbuszvezető Nógrád megyében lakik, de valamennyi eddigi munkahelye Pest megyéhez kötötte. Dolgozott a százhalombattai Földgép Vállalatnál, Vácott, a DCM-nél, már több mint tíz

Az ünneplők, emlékezök soraiból.

(Ekés János felvételei)

A Fertő-táj, a Balaton és a Ráckevei-Duna fejlesztése

Az Országos Vízgazdálkodási Bizottság hétfőn ülést tartott. Az ülésen megjelent Kisházi Ödön, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, a Nyugat- Dunántúli Intéző Bizottság elnöke, Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a Ráckevei-Duna Intéző Bizottságának elnöke.

Az OVB megtárgyalta a vízparti üdülésben, a regionális jellegű idegenforgalomban az ország egyik kedvező adottságú térsége, a Fertő-táj vízgazdálkodásának helyzetét és a fejlesztési feladatokat, majd részletesen foglalkozott a Ráckevei-Duna és üdülőkörzete vízgazdálkodás-fejlesztési tervével. Ezt a térséget a fővároshoz való közelsége, a Du- na-ág állandó vízszintje és sok egyéb kedvező adottság az ország egyik legkiemelkedőbb fontosságú vízparti üdülőkörzetévé teszi. A koncepció előirányozza a Duna-ágnak szennyezés elleni védelmét, a vízminőség javítását, a kellő tisztítás után a szennyvizek túlnyomó részének a Duna főmedrébe való átvezetését, valamint a Duna-ág szabályozási vonalának tervszerű kialakítását. Az OVB a koncepciót elfogadta. Ennek alapján az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal együttműködésével rövidesen elkészül és a Minisztertanács elé kerül a táj regionális fejlesztési terve.

Az OVB végül megvitatta a Balaton-környék vízellátásának helyzetéről szóló tájékoztató jelentést,

éve a 20-as számú Volán Vállalatnál. S azóta szállítja az utasokat Budapest—Vác—Balassagyarmat, illetve Vác és Érsekvadkert között.

Pontosan fél kilenc. A motor felbúg, a kocsi lassan

megindul;

— Hány utasa van? — kérdem Pálinkó György kalauzt.

— Körülbelül harminc, de

csak tizenegy jegyet adtam el, mert sokan megváltották előre. Máskor 15—20 utassal többet szállítunk. A szerda és a csütörtök a leggyengébb

nap.

Irány Vác

Közben a Marx téren villamos keresztezi utunkat, az előttünk haladó gépkocsisor megtorpan.

— Régóta jár ezen a kocsin? — kérdem a vezetőt.

— Már több mint két éve. Eddig 250—270 ezer kilométert futott, s kétszer volt felújítva a motorja. Naponta 410 kilométert szalad, komolyabb műszaki hibája mégis csak egyszer volt, idén júniusban, amikor Gödtől másik busz vitte tovább utasainkat, ugyanis eltörött az olajvezeték, s kifolyt az üzemanyag.

A Bulcsú utcai megállót elhagyva három újabb utas tűnik el a magas támlájú ülések között. A Váci úton viszonylag kevés a gépkocsi, jól haladunk. A következő megállóban, az Árpád-hídnál egyszerre fékezünk a buda- pest—váci autóbusszal. Az utasok többsége a másik kocsira száll, az ugyanis minden megállóban megáll.

Újpesten, az északi összekötő vasúti hídnál nincs felszálló, most már csak Vácott állunk meg, onnan viszont minden megállóban.

Egy kis nekifutás

Pestet elhagyva sokáig lépésben haladtunk egy pótkocsis vontató mögött. A szembe áramló kocsik sora nem ritkult, vagy ha igen, az a távolság és az az idő nem lett volna elegendő az előzéshez.

Amikor végre megelőzzük a traktort, a vezető „kicsit elengedi” a járművet. A sebességmérőre pillantok, a mutató a hetvenesen áll.

— Nem kapott még drága fényképet? — kérdezem a rendőrség radaros sebességellenőrzéseire utalva.

— Még nem kínáltak ilyet megvásárlásra, pedig gyakran találkozom velük. Egyik kollégám, aki ezen a vonalon jár. már kénytelen volt megvásárolni egy ötszáz forintos fotót. De nemcsak ezen a környéken ellenőrzi a rendőrség, hogy betartják-e a gépkocsi- vezetők a sebességkorlátozásokat. Találkoztam már ra- darosokkal Budapesten, Vácott, sőt Érsekvadkerten is.

Inkább biztonságosan

Sződligetig semmi különös nem történik. Ott az egyik kanyarban fékezünk.

— Kálmán László főellenőr — mondja a vezető, majd kinyitja az ajtót.

Az ellenőr miután megvizsgálta a jegyeket, megkérdezi a vezetőt, nincs-e műszaki hibája, ami miatt esetleg új kocsit kér Vácott. Minden rendben, egyenletes tempóban megyünk tovább.

— Be tudják tartani az előírt menetidőt?

— Általában négy-öt percet késünk, ennek lehet oka az én vezetési stílusom (inkább biztonságra törekszem, mint gyorsaságra), de lehet a használt motor, vagy az átlagosnál nagyobb forgalom is. Nem mondom, akad olyan utas, aki „balhézik” a késés miatt, de az még mindig jobb, mintha baleset miatt nem perceket, hanem órákat késnénk.

Amikor begördülünk a váci Volán-pályaudvarra: 9 óra 25 percet mutat az óra. Öt percet késtünk.

Czibor Valéria