Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-09 / 185. szám
4 PEST MEGYEI 'zMirksp A> • 1973. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Egy üzem — egy iskola Az ukrán táncosok A különbségek kiegyenlítése Tapasztalatok a gödöllői járásban Ha azt vizsgáljuk, hogy a gödöllői járásban mi jellemzi leginkább az Egy üzem — egy iskola mozgalmat, legelőször a különbségekkel találkozunk. Azokkal az eltérésekkel, amelyek az egyes iskoláknak jutó társadalmi segítség nagyságában, mértékében kimutathatók. Vannak kedvező, sőt egészen szerencsés helyzetű iskolák, amelyeknek az üzemektől, termelőszövetkezetektől munkában és pénzben is egyaránt sok jut. Természetesen vannak kedvezőtlenebb helyzetűek, amelyek jóval kevesebb segítséget kapnak. Különbségeket persze másutt is, mindenütt találhatunk. A gödöllői járásban azonban nagyobbak ezek az táspolitikánk egyik nagy gondja ugyanis abból következik, hogy az iskolák között még mindig nagyok a színvonalkülönbségek. Nyilvánvaló, hogy az üzemi támogatás egyenetlensége — ha több éven át, folyamatosan tart — nem csökkenti, hanem növeli a különbségeket. A legfontosabb feladat Bizonyos kiegyenlítődésre kell tehát törekedni. Arra, hogy az iskolák nagyjában- egészében, már amennyire ez egyáltalán lehetséges, egyenlő mértékben részesüljenek abból a társadalmi segítségből, amelyet az üzemek, termelőszövetkezetek támogatása jelent. Nem lesz könnyű ezt megszervezni. A cél ugyanis nem az, hogy ami eddig létrejött, leromboljuk. Jobbat akarunk. S éhhez, ennek megszervezéséhez — többek között — idő kell. A kiegyenlítődés ugyanis csak bizonyos idő után valósulhat meg. De meg kell valósulnia. Ökrös László a Margitszigeten Az érdemes címmel kitüntetett, 1951-ben alakult Ukrán Állami Népi Együttes ma mutatkozik be a főváros közönségének a margitszigeti szabadtéri színpadon. Szovjet vendégeink korábban nagy sikerrel szerepeltek Lengyelországban, Kubában, Mexikóban, Olaszországban, Chilében, az Egyesült Államokban, Vietnamban, Ausztriában, Spanyolországban, Angliában és másutt. A produkció művészeti vezetője az Állami-díjas Pavel Virszkij, a Szovjetunió népművésze, a zenei vezető Igor Ivascsenko, az Ukrán SZSZlC érdemes művésze. A Margitszigeten vendégeink három alkalommal — csütörtökön, szombaton és vasárnap este fél 8 órakor — lépnek közönség elé. > ARCOK, TÖRTÉNETEK Olvasótábor ízbégen ízbégen, a Bükkös-patak eltérések. A karlali iskolát például nem kevesebb, mint hat üzem patronálja: a pesti konzervgyár, a gödöllői egyetem tangazdasága, a 21. és 23. sz. építőipari vállalat, a Pest megyei 4. sz. építőipari vállalat és a helyi tsz. A dányi iskolát viszont csak a termelőszövetkezet. Kell-e felelni ezek után arra a kérdésre, melyik iskolának jut több? További hasonló adatok: az Ipari Műszergyár 4, a Gödöllői Gépgyár 2 iskolát támogat. Hagyomány és újdonság Miért alakult ez így? Legfőbb oka a tradíciókban keresendő. Abban, hogy a tavaly kezdődött Egy üzem — egy iskola mozgalom a gödöllői járás 25 iskolájában is bizonyos előzményekből nőtt ki. Az üzemek és az iskolák ebben a járásban is régóta kapcsolatban állták egymással. Az új mozgalom „csak” annyiban jelem tett változást, hogy a korábbi, egy-egy feladat megoldására vonatkozó alkalmi együttműködést rendszeressé tette. Ez természetesen nem jelentéktelen dolog, de nem irányult a régi, hagyományos kapcsolatok ellen. Az Egy üzem — egy iskola mozgalom nem rombolni akart, hanem építeni: azokban az iskolákban is meg akarta teremteni az együttműködést, legalább egy üzemmel, ahol addig semmiféle kapcsolat nem épült ki. Átmeneti állapot A mozgalom helyzetére a gödöllői járásban ezek az egyenetlenségek a legjellemzőbbek. Csak átmeneti állapotként fogadható ez el. Nem azért, mintha ebből a helyzetből szükségszerűen valami improduktivitás következne. A gödöllői járásban is eredményes az Egy üzem — egy iskola mozgalom. Kartalon például társadalmi segítséggel új óvoda épül. Bagón a patronáló gép-, javító az óvoda egyik helyiségének teljes berendezését és rendszeres karbantartását vállalta, sőt játékokat is vásárolt a gyerekeknek. Az együttműködés, persze, mint másutt, ebben a járásban is kölcsönös: az iskolák műsorokat adnak az üzemi, vállalati ünnepségeken, dolgoznak a termelőszövetkezetek földjein stb. A támogatás egyenetlensége tehát nem az improduktivitás, éppen ellenkezőleg, produktivitása miatt veszélyes. Oktapartján immár négy éve látható a Lenin úti általános iskola úttörőcsapatának faházikókból álló mesevárosa, a parktábor. A tábor egyidőben hetven gyereknek biztosít összkomfortos nyaralási lehetőséget. A javarészt társadalmi munkával s a környező üzemek támogatásával épült, egy holdon elterülő létesít- [ mény rövidesen megkétszerezi területét. A második hold a I játékok birodalma lesz, hepehupás felszínét a Mathiász Tsz bulldózere már elegyengette. A parktábor az elmúlt években számos rangos eseménynek adott otthont, így legutoljára itt laktak a megyei Ifjú Gárda-szemle résztvevői, s röviddel ezelőtt az első szentendrei olvasótábort rendezték meg. Amikor a szentendrei városi tanács meghívására olvasótáborba szálltam, hogy az egyik csoport foglalkozásait vezessem, meglehetős szorongással tettem ezt. Gyerekekkel szót érteni — alighanem ez az élet legnagyobb feladatainak egyike. Becsomagoltam hát cuccaim mellé Weöres Sándor csodálatos Bóbitáját, az elnyűhetetlen Kis Herceget és József Attila összes verseit, s izgatottan vártam az első találkozást. Tíz forró nyári napon keresztül, jóformán éjjel-nappal együtt olvastam, beszélgettem, vitatkoztam, pingpongoztam, fociztam, táncoltam húszegynéhány kisebb-na- gyobb lánnyal, fiúval, akiket a szentendrei iskolák „művészi eredményeik elismeréseként” delegáltak az olvasótáborba. Azt mondhatom, valamennyiük barátságát sikerült begyűjtenem, jóllehet művészi ízlésünk számos kérdésben nem egyezett — így például a nyolcadikat végzett lányok többségének kedvenc írója a stúdium végeztével is rendíthetetlenül Cooper, illetve May Károly maradt. Hlatki Margit tömzsi, szőke hetedikes kislány, a játékokban alig vett részt, legszívesebben a faházban tartózkodott — olvasott. Ha feltűnt a tábor területén, többnyire egy nagyalakú kék füzetet cipelt a hóna alatt. A regényét. Igen, a regényét, amelynek megírását a most hetedikes kislány még ötödikben határozta el. Fejben már elkészült tizenöt fejezettel. A füzetben azonban még csak nyolc oldal telt be. Margit annyit elárult, hogy krimijét Vörösnyelű kés címmel fogja közzétenni, ha elkészül vele. Az írással azért halad lassan, mert hamar elfárad a keze, s a tollából is többnyire akkor fogy ki a tinta, amikor éppen íráshoz készülődik. A könyvről még: egy gyilkos lesz, s természetesen több áldozat. A cselekmény 1962. április 28-án kezdődik, ezen a napon ölték meg Moór Júliát, aki az Újjáépítési Vállalatnál dolgozott, ahol a munkaidő reggel hattól nyolcig tartott. Bírósági tárgyalás. Vádlottak: a tanárok. A vádlottak padján szimbolikusan a táborvezető tanár, Déri György ült,. aki emellett még arra is vállalkozott, hogy az eleve reménytelen kimenetelű perben; védőként is közreműködjön. Szemben vele a vád képviseletében olyan rettenthetetlen nebulók ültek, mint Zoli és Jenő, teljes nevükön: Orosz Zoltán és Varga Jenő. S ha még azt is elárulom így utólag, hogy a tábor minden bentlakója tanúként a vádat erősítette, akkor bizony látható, hogy nem kis kátyúból kellett volna kihúzni a tanárok szekerét. Nincs mód itt valamennyi vádpont felsorolására. Ízelítőül mégis néhány: a tanárok többsége csak a kötelező óráit tölti a gyerekek társaságában, az esetek többségében pem győződnek meg arról, hogy mindenki érti-e a leadott anyagot, nem segítik hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy a tehetségüknek legmegfelelőbb pályát válasszák, és még lehetne sorolni tovább. Szó esett a fenyítésről is s bizony több gyerek, bocsánat, tanú szomorú dolgokat mondott. Ugyanakkor fény derült arra is, hogy a kedvenc tanárok még a leggarázdább tanulókkal szemben is hatásosan alkalmaznak más, semmi esetre sem erőszakos módszereket. Az ebédig elhúzódó, végig izgalmas tárgyalást a bíró végül is elnapolta — a következő olvasótáborig. Egy részítélet azért született: ha valamelyik tanár netán testi fenyítéssel, pofonnal fegyelmez, ezt a továbbiakban jelenteni kell az igazgatónak, vagy ha ez nem vezet eredményre, akkor a tanács művelődésügyi osztályán. Dugót, becsületes. nevén Breják Lászlót akkor kedveltem meg, amikor Orosz Zolinak precíz előadást tartott a szarkofágokról. Dugó pócs- megyeri, úgy került a táborba, hogy előtte a gyerekek közül nem ismert senkit. Ősztől a szentendrei Rákóczi úti iskola VI. osztályába fog járni, méghozzá azért, mert második éve ugyancsak Szentendrén tanul zongorázni. — Különösen a zenei esték voltak szépek a táborban, amelyeket Dóri tanár úr tartott — mondta nekem búcsúzóul, közvetlenül a címeink kicserélése előtt —r, kár, hogy nem muzsikáltunk minden este. Engem a nóták meg a tánczene nem érdekel. Ha sorrendet állíthatok, akkor rám az elhangzott zeneművek közül Bartók Székely táncok és Vivaldi Négy évszak című műve hatott a legjobban. Egyik reggel kellemes meglepetésre Németh József né, a tanács népművelési felügyelője kihozta a táborba Surányi Ibolya előadóművész-nőt. A jó kétórás rendhagyó irodalomórán a gyerekek rendhagyó módon minden vers végén megtapsolták „tanárnőjüket”, aki kicsit már rekedten állapította meg, hogy „hallgatósága szíve rendkívül érzékeny a lírára”, Volt még. ebben ,a két arában egy esemény,,amit nem hallgathatok el: Jenő, fülig vörösen ugyan, de könyvből eldarálta Petőfi Sándor Csoko. nai című versét, amelyet iskolájában, Pilisszentlászlón mondott nem is olyan régen a Petőfi-szavalóversenyen. Nehéz lenne kiemelni, hogy a tíz nap alatt minek volt a legnagyobb sikere. Többen a Pannónia Filmstúdió rajzfilmjeire esküsznek, mások a Teátrum színpadán megtekintett egyszemélyes bábszínház mellett törnének lándzsát. Megint mások a saját maguk által készített babokkal rendezett játékokat tartják felejthetetlennek, vagy a Farkas Adám szobrászművész irányítása alatti mintázást, amelynek eredményeként igazán szép szobrokat készített jó néhány gyerek. Egy biztos: minden diák jói érezte magát, s megtalálta kedvenc elfoglaltságát, a vége felé még azok is, akik az első napokon a foglalkozásokon való megjelenés helyett inkább a konyhán segédkeztek vagy fát vágtak. Az olvasótábor pontos értékét lemérni most korai s elhamarkodott lenne. A tábor hasznossága azonban elvitathatatlan, s már-már arra gondolok, hogy a szigorú napirendű úttörőtáborok vezetői elmehetnének egy kis tapasztalatcserére ízbégre. S még valami: miért ne lehetnének az úttörőtáborok, ha nem is mindjárt nevükben, de legalább jellegükben valamelyest olvasótáborok ? Kertész Péter Lux Erika első díjat nyert Lux Erika zongoraművésznő a Debussy szülővárosában, Saint Germain en Laye-ben rendezett zenei emlékversenyen első díjat nyert. A 9/1972. (IX. 26.) KPM számú rendeletben felsorolt, különféle típusú, un. kifutott, bontott személy- és tehergépjárművek, elsősorban CSEPEL, NYSA, GAZ stb. ALKATRÉSZEI KAPHATÓK A MEZŐGÉP VÁLLALAT ASZÓDI GYÁREGYSÉGÉNÉL. Megközelíthető a 3-as számú főközlekedési útról leágazó bagi bekötőútról. Levélcím: MEZŐGÉP Aszódi Gyáregysége, 2170 Aszód. HETI FILMJEGYZET Katonazene Básti Lajos, a Katonazene egyik főszereplője. Ha a nyári szezonra beharangozott egyetlen új magyar film, az Ártatlan gyilkosok, még mindig várat magára, mit tehet a filmforgalmazás? Felújít. A Szegény gazdagok után most a Katonazené t, ezt az 1961-ben készült alkotást. Nem mintha a Bródy Sándor Kaál Samu című novellájából írt művel 'filmrendezőként debütáló Marton Endre annak idejéig rossz munkát végzett volna — ez ma is megállapítható, pedig az elmúlt 12 esztendő alatt lett volna ideje alaposan elavulni ennek a filmnek. Valami azonban frissen tartotta, s ez nem volt más, mint a Bródy-novella írói igazsága. Miről szól ez a kegyetlenül őszinte írás? Arról, hogy egy üresfejű, gátlástalan, erkölcstelen, önző huszártiszt miképpen veszi rá a tisztiszolgáját, a íálujabeli Kaál Samut, vállaljon magára egy aljas gyilkosságot, melyet a főhadnagy követett el. Ez az egyetlen mondatban összegezett fő gondolat azonban csak nagyon keveset árul el magáról a novelláról, következésképpen a filmről is. Az elbeszélés lényeges elemei ugyanis abban a rajzban rejlenek, melyet Bródy felvázol emögé a már-már lélektanilag hihetetlen történet mögé. Ferdinándy báró, a gyilkos — sőt kétszeresen gyilkos — főhadnagy egy társadalom, s annak egy rétege képviselőjeként több, mint önmaga. Annak a dzsentrinek a már teljesen lezüllött példányát jelenti, aki Mikszáth Gavallérokjá- ban, majd a Noszty fiú ban még jobbára csak mulatságosan svi- hák léhűtőként jelenik meg, olyan élősdiként, aki rátapad a félfeudális társadalom emlőire, s időnként enyhén szólva nem egyenes úton-módon igyekszik magát teleszívni ezen emlőkön. Bródy már drámaibban látja a dzsentrit, és a dzsentri és nép viszonyát. Felmutatja a jó- pofaság, a linkség veszedelmeit is, sőt, az aljasság tragédiáját is, mint éppen a Kaál Samuban. Ez a tisztaszívű, naiv, egyenes és becsületes fiú annak lesz az áldozata, amit belé, de apjába, sőt nagyapjába is beleneveltek: feltétlenül engedelmeskednie kell az uraknak, akiknek a kezében viszont ő nem több, mint valamifélé tárgy vagy eszköz. Innen, ebből a nézőpontból érthető, miért vállalja Kaál Samu a főhadnagya tettét, miért bízik benne, hogy végül is csak komédia lesz a kivégzés. Ferdinándy főhadnagy, aki elvakult szenvedélyében orvul lövi le a reménytelenül imádott szépasszony férjét, a tiszti becsületkódex szerint büntetlen marad, s amikor Bródy ezzel az arc- pirító mozzanattal zárja az elbeszélést, világosan éreznünk kell, hogy egy egész osztály és egy egész társadalom álszent, velejéig rothadt morálját ítéli el. Marton Endre annak idején jól értette meg Bródy század- forduló körüli üzenetét. Filmje egyértelműen ezt az ítéletet sugározza. Ami már bemutatásakor is hibája volt, s ami ma még szembetűnőbb, az az, hogy a cselekedetek lélektani mozgatóit nem mindig tudta elhitetően bemutatni. Annak ellenére, hogy, mint kitűnő színházi rendező, egészen kiváló színészvezetést és szerepépítést produkált színészeivel. Kállai Ferenc — Ferdinándy főhadnagy — és Szirtes Ádám — Kaál Samu — alakításai különösen kiemelkedőek. Legenda Két fiatal, egy lengyel kislány, Julka, s egy szovjet fiú, Szaska, fasiszta pisztolygolyóktól találva, holtan zuhan egymás karjába. Így végződik az új lengyel film, amelyet szovjet koprodukcióban Silvester Hanczinski rendezett. Kissé melodramatikus befejezés, kétségtelen. Mint ahogyan a film egésze is meglehetősen bőségesen kezeli az érzelmeket. Ami önmagában még nem lenne baj, ám a Legenda érzelmessége néhol — és indokolatlanul — főszereplővé lép elő, és ez már nem jó. A film meséje egyébként bizonyos vonatkozásaiban erősen emlékeztet egy régebbi Jan- csó filmre. Az Így jöttem egy magyar és egy szovjet fiú találkozásáról és barátságáról szólt a második világháború vége felé. A Legenda egy lengyel fiú — Jurek — és egy szovjet fiú — a már említett Szaska — véletlen találkozásáról, barátságáról és közös cselekedeteiről szól, ugyancsak a második világháború ideje alatt. Hanczinski rendező azonban hozzáad e párhoz egy kedves lengyel kislányt, Jutkát, s mi sem kézenfekvőbb, mint hogy ezzel kialakít egy furcsa háromszöget is, hiszen mind a két fiúnak megtetszik a lány, aki viszont nem nagyon tud választani közöttük. Nos, éppen ez a háromszög válik aztán az érzelmesség forrásává, s viszi a filmet sablonokba. Ami a hibákat csaknem feledtetni tudja, az viszont a három főszerepet játszó fiatal színészek alakítása. Malgorza- ta Potocka aranyos, süldőlány Julkája, Igor Straubuzinski mackós-kedves Jurekja, s mindenekelőtt a nemrég a Rubljov film haragöntő fiújaként látott Nyikolaj Burljajev, mint Szaska — sok mindent elfogadtatnak velünk ebben a nem túlságosan eredetire sikerüli filmben. Buck és a prédikátor Aki látta a közelmúltban bemutatott A fekete farmer című filmet, zavarban lesz e most műsorra kerülő film nézése közben. Könnyen össze fogja ugyanis keverni a két filmet, hiszen nemcsak a cselekményük, de a figuráik is annyira hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra. Ez a film is az amerikai polgárháború után játszódik, s azt akarja elmondani, milyen nehezen lehetett (vagy éppen mennyire nem lehetett egyáltalán) megvalósítani a gyakorlatban a polgárháború vívmányát, a rabszolga-felszabadítást. A tprténet főhőse, Buck, éppúgy a saját bőrén tapasztalja ezt, mint A fekete farmer Bennieje tapasztalhatta. Öt is üldözik a fehérek, akik ezúttal nemcsak fajgyűlölő mivoltuk miatt banditák, hanem szépen, szabályosan, annak rendje és módja szerint. Neki is van egy védelmezője, az ugyancsak néger prédikátor, s Buck és a prédikátor is menekülni kényszerül, méghozzá egy indiántáborba. Még az a szerencse, hogy két kitűnő színész, Sidney Poitier és Harry Belafonte játssza a főszerepeket, így legalább miattuk megnézhető ez a nagyon gyenge alkotás, melyen az, hogy Sidney Poitier rendezte is, inkább rontott, mint segített. Takács István
