Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

2 "“^f/ríap 1973. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Egy téves hír margójára Kedden a líbiai fővárosból, Tripoliból, olyan hír érkezett, amelyet azonnal továbbított minden hírügynökség, és amelyről a világsájtó hasáb­jain, rádióhullámain és a te­levízió képernyőjén azonnal megkezdődtek a legkülönbö­zőbb előjelű találgatások. A jelentés arról számolt be, hogy a Hatem miniszterelnök-he­lyettes vezette egyiptomi dele­gáció „teljes megegyezésre” jutott a líbiai vezetéssel, az úgynevezett parancsnoki ta­náccsal. A hír szerint e meg­egyezés lényege az volt, hogy a korábbi terveknek megfe­lelően szeptember 1-én meg­tartják a népszavazást a két ország egyesüléséről. A közle­mény azt is deklarálta, hogy megállapodtak „a népszavazást megelőző gyakorlati lépése­ket illetően”. A HÍR, az előzmények isme­retében, váratlan volt. Már csak azért is, mivel az Egyip­tom—Líbia unió alapjait lera­kó tavaly augusztusi benghasi okmány alapján támadt ellen- ‘ tét előzőleg a két fél között. Ekkor jelentették be első ízben a teljes egyesítés tervét, me­lyet „végrehajtási utasítások­kal” tavaly szeptemberében a tripoli nyilatkozat látott el, leszögezve az egyesítés alapel­veit. Ennek a nyilatkozatnak egyik alapelve szerint a két fél nem vállal kötelezettséget az összes elhatározások egyidejű megvalósítására, az' uniónak szakaszosan kell megvalósul­nia. Tehát az egyiptomi fél, akkor, amikor á fokozatos egyesítéshez ragaszkodik, a tripoli nyilatkozat ezen nyol­cadik pontját tartja szem élőit, míg az azonnali és teljes egye­sülést sürgető líbiai fél figyel­men kívül hagyja az egyesített politikai vezetőség ezen elvi megállapodását. A KEDDI váratlan „teljes megegyezésről” szóló hírt köve­tően, a megfigyelők — köztük Egyiptom barátai — jogosan tet­ték fel a kérdést, milyen en­gedmények és kompromisszu­mok állnak e hirtelen döntés mögött? MA már tudjuk, hogy „tel­jes megegyezés” Tripoliban nem történt, csupán „korláto­zott mértékű egyetértés” ala­kult ki, s így az uniótárgya- lások folytatódnak. Még min­dig nem sikerült megállapod­niuk abban, hogy a népszava­zást szeptember 1-én megtart­sák-e: bár a líbiaiak a mos­tani tárgyalások során elfogad­ták az állandó nemzetgyűlés felállítására vonatkozó egyip­tomi javaslatot, s így közvetve hozzájárultak a két ország teljes egyesülésének fokozatos megoldásához (hisz ez a testü­let dolgozza majd ki az egye­sülés menetrendjét). Kadhafi­nak azonban változatlanul az a követelése, hogy az iszlám- törvény és a líbiai típusú népi forradalom váljék az egyesült köztársaság jellemzőjévé. IDŐKÖZBEN Egyiptomban országos vitára bocsátották az Arab Szocialista Unió és a parlament közös ideológiai do­kumentumát, amely behatóan elemzi a nemzetközi életben bekövetkezett változásokat, valamint azok kihatását az ország politikai irányvonalára. E dokumentum a jövőre nézve négy alapvető külpolitikai kö­vetkeztetést von le: 1. szüntelenül erősíteni kell a baráti kapcsolatokat a Szov­jetunióval ; 2. liberális politikát kell folytatni mind azon erőkkel szemben, amelyek támogatják a békét és az igazságot; 3. erősíteni kell az el nem kötelezettség politikáját, mert ez a politika nem tűnt el a nemzetközi enyhülés következ­tében; 4. Egyiptomnak gazdasági, katonai és politikai téren alap­vetően a saját erejére és az arab világ erejére kéll tá­maszkodnia. EGYIPTOMI politikai forrá­sok szerint az unió útjában álló, még fennmaradt vitás kérdések rendezését Szadat és Kadhafi augusztus harmadik hetében tartandó találkozóján kísérli meg. Az egyiptomi ideológiai dokumentum és Kadhafi követelései közti fennálló ellentét e találkozó kulcsfontosságú vitatémája. Véleményünk szerint, ha Egyiotom engedményeket tesz az ideológiai dokumentumá­ban lefektetett alapelvekből, s így jut megegyezésre Líbiával, csakis űj feszültségek forrása keletkezik az arab világban ... Alacs B. Tamás CHILE Allende mégis átalakítja kormányát? Az ázsiai tömbstratégia válsága A chilei ellenzék egyre erő­szakosabb módszerekkel pró­bálja megdönteni Salvador Allende kormányát. A hírügy­nökségek jelentései szerint kedden este szabotőrök fel­robbantottak egy olajvezeté­ket Santiagótól körülbelül 150 kilométerrel- délre. Az olajve­zetékben hatszázezer liter kő­olaj fogott tüzek A robbanás ereje körülbelül félkilométeres körzetben lesodorta a házak tetejét. A tnerényletnek egy halálos és több mint 20 sebe­sült áldozata van. Santiagóiéi körülbelül hatvan kilométerrel ■ nyugatra egy gázvezetéket rö­pítettek a levegőbe. A tűzve­szély miatt ki kellett üríteni a környező felvakat. Briones belügyminiszter közlése szerint a robbantások és az egyéb ter­rorcselekmények a szélsőséges ellenzék művei. Keddi hivatalos bejelentés szerint a chilei haditengerésze­ten belül a múlt hét végén csí­rájában sikerült elfojtani egy Allende elnök ellen szőtt ösz- szeesküvést, amelyben két ha­dihajó személyzete és szélsősé­ges polgári személyek vettek részt. A haditengerészet pa­rancsnoksága szerdára virra­dóra közölte, hogy az összees- küvési kísérlettel kapcsolatban húsz tisztet és tengerészt’ tar­tóztattak le. A haditengerészet testületileg elítélte az akciót és támogatásáról biztosította Al- lende elnököt. Carlos Briones belügymi­niszter bejelentette, hogy le- tartóztatási parancsot adtak ki a szállítmányozási vállalkozók szövetségének vezetője, Leon Vilarin és a törvénytelen sztrájkot irányító szövetség más vezetői ellen, akik egy ideje eltűntek a rendőrség sze­me elől. A belügyminiszter közlése szerint a sztrájk elle­nére az autóbuszok háromne­gyed része és a távolsági autó­buszok fele ismét részt vesz a személyszállításban. Az elszaporodó szabotázsak­ciók miatt Santiago és Valpa­raiso tartományban, valamint az Atacama-sivatag bányakör- zetében a fegyveres erők vet­ték át a parancsnokságot a rendőri alakulatok fölött is. A biztonsági erőiket utasították, szükség esetén használjanak lőfegyvert a szabotőrök ellen. A chilei elnöki hivatalhoz közelálló körökből nyert érte­sülés szerint Allende elnök kedden este úgy határozott, hogy 48 órán belül átalakítja kormányát, és abba katonai személyeket is bevon. Állítólag a szárazföldi hadsereg három tábornoka, valamint a haditen­gerészet, a légierő és a rend­őrség egy-egy magas rangú tisztje kap helyet a kabinet­ben. Allende elnök kedden este megbeszéléseket folytatott a fegyveres erők vezetőivel, va­lamint a Népi Egység politikai bizottságával, de a katonáknak a kormányba történő bevoná­sáról szóló hírt ezt követően sem erősítették meg, de nem is cáfolták. Dél- Vietnam JúflSus A saigoni csapatok július­ban a Mekong folyó deltavi­dékének nyugati részében 500 támadó hadműveletet indítot­tak a felszabadított területek birtokba vételére — jelenti a Felszabadulás Hírügynökség. A népi fegyveres erők és a felszabadított területek lakos­sága kénytelenek voltak eré­lyes visszautasításban részesí­teni a hódítókat. Júliusban a saigoni hadsereg 11 ezer ka­tonáját tették harcképtelenné. A saigoni rendőrség ugyan­csak júliusban a Phoenix fe­dőnevű hadművelet keretében több mint hétezer úgynevezett tisztogató akciót hajtott végre, ezek során a Thieu-kormány- zat ellenőrzése alatt álló kör­zetek polgári lakosai közül több tízezret tartóztattak le. A Lityeratumaja Gazeta leg­újabb számában válaszol Hein­rich Böllnsk, a Nemzetközi Pen Club elnökének bizonyos, a szovjet kultúrával és iroda­lommal kapcsolatos néhány Iá- jelentésére. A Nemzetközi Pen dub el­nöke lehetővé tette a nyugati sajitó számára, hogy támadást indítson a szovjet kultúra és a szovjet irodalom ellen, mi­után különböző nyilatkozatok­ban arról beszélt, hogy a Szov­jetunióban nincs „szellemi sza­badság”, hogy az írók nemzet­közi kapcsolatait állítólag ve­szély fenyegeti. Böll nyilatko­zatában a többi között arra utalt, hogy mindeddig nincs kulturális csere a Szovjetunió és a többi ország között. Ha van is, az csupán esetenkénti — idézi a szovjet irodalmi lap Böilt. Böil, aM gyakori vendég á Szovjetunióban — írja a Li- tyeratunoaja Gazeta —, tudja, hogy mindez nem felel meg a valóságnak. Jól kellene tudnia, hogy találkozóra került sor az NSZK és a Szovjetunió írói között, és ezen a találkozón megvitatták a „munka világa az irodalomban” című kérdés­komplexumot. Ezenkívül a szovjet írók 1972—73 folyamán aktívan részt vettek a münche­ni és a majna-frankfurti nem­Ä Krasznaja Zvezda leg­utóbb azokról a súlyos megrázkódtatásokról írt, amelyeket jelenleg a SEATO, az ÁSPAC, az ANZUK és a CENTO katonai-politikai töm­bök élnek át. A lap rámutat, hogy a Csendes-óceán és Délke- let-Ázsia országaiban jelenleg a függetlenebb politika folyta­tását célzó tendencia figyelhe­tő meg, ami egyre nyilvánva­lóbban megmutatkozik az im­perialista körök által különbö­ző időpontokban létrehozott katonai-politikai szövetségek eróziójában is. T zsiában a tömbstratégia \ válsága, akárcsak a világ más térségeiben, tör­vényszerű — hangsúlyozza a szovjet katonai lap. A katonai szövetségekkel az imperializ­musnak nem sikerült elérnie zetközi könyvvásáron, a Hei- ne-konferancián, valamint a dortmuiídi szovjet napokon. Másfél esztendő alatt 630 szov­jet író látogatott el 41 külön­böző országba. A Szovjetunióit ugyanakkor 726 író kereste fel 55 országból. Nemrégen Moszkvában ült össze az Iro- öaiomkritáfcusQk Nemzetközi Társaságának kerekasztal-koin- ferenciája. A Szovjetunióban tavaly 1963 külföldi művet fordítottak le és adtak ki 66 millió 248 ezer példányban. Több mint 600 000 példányban jelenik meg a Szovjetunióban a Külföldi irodialom című ha­vi folyóirat, amely kizárólag külföldi irodalmi újdonságok orosz nyelvű fordításait közli. Ezenkívül külföldi szerzők regényeit, elbeszéléseit, no­velláit, színdarabjait és költe- i menyeit közli rendszeresen számos nagy példányszámban megjelenő folyóirat és lap. A Lityeratumaja Gazeta rá­mutat: Heinrich Böll valószíJ nűleg azért helyezkedett ilyen különös álláspontra, mert a Nemzetközi Pen Club eiinöke. Köztudott ugyanis, hogy en­nek a szervezetnek egyes ve­zetőd és bizonyos körei gyak­ran használják fel a Pen Clu­bot szovjetallenes célokra. Böll, miután elnök lett, nyilván nem kíván lemaradni. célját, egyebek között a felsza­badító mozgalom fellendülésé­nek megállítását. A vietnami háború befejezése nyomán az ázsiai helyzetben bekövetke­zett komoly változás, az ázsiai népeknek az imperialista körök agresszív törekvéseivel való fokozódó szembenállása arra készteti Ázsia és a csendes­óceáni térség országainak, kor­mányait, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének általá­nos tendenciájával összhang­ban felülvizsgálják saját poli­tikájukat. E z az irányzat a nyugati ha­talmak bizonyos köreinek ellenállásába ütközik. A nagyszámú külföldi csapatok jelenléte ázsiai támaszponto­kon, a katonai tömbök tagor­szágainak hadgyakorlatai, az imperialista körök által ösz­tönzött fegyverkezési hajsza mind arról tanúskodik, hogy az említett körök az új felté­telek közepette is igyekeznek megőrizni pozícióikat. A töm­bök „értékének” igazolására különböző országok reakciós sajtója az állítólagos „szovjet veszélyről” szóló és egyéb szovj etel^nes koholmányokat terjeszt, torz beállításba he­lyezi . a Szovjetuniónak Ázsiá­val és a Csendes-óceán térsé­gével kapcsolatos békeszerető irányvonalát. Ebbéli törekvé­sében Pekingben szövetségesé­re lel. A kínai fővárosban ugyanis nyíltan fellépnek a tömbök megőrzése és az Ázsiá­ban állomásozó idegen csapa­tok jelenléte mellett. B efejezésül hangsúlyozta a Krasznaja Zvezda: a fentiek fényében szüksé­ges és fontos, hogy valameny- nyi érdekelt ország népe és kormánya kitartóan harcoljon a tartós ázsiai béke és bizton­ság rendszerének megteremté­séért, olyan politika folytatá­sáért, amely határozottan szembenáll a katonai tömbök fenntartására irányuló impe­rialista politikával. A SZENÁTUS Watergate- bizottsága kedden felfüggesz­tette kihall,gatássorozatát. A hét szenátor ed,dig 250 óra alatt több mint 30 tanút hallgatott meg az 1971-es amerikai el­nökválasztási kampány során a demdkratapárti székházban elkövetett kémbetörés ügyé­ben. A kihallgatásokat a kongresszusi szünet befejező­dése, szeptember 5-e után folytatják. Zumwalt-villásreggeli - kacsával Eduard Bászkákov, a TASZSZ hírmagyarázója fele­lőtlennek nevezi Elmo Zumwalt tengernagynak, az Egyesült Államok haditengerészeti erői főparancsno­kának kijelentéseit. Zumwalt a napokban villásregge­lit adott az amerikai szenátus munkatársainak egy csoportja számára, és ez alkalomból a katonai célú kiutalások növelését sürgette. '• * Ezzel kapcsolatban a tengernagy bevetett egy való­ban rendkívüli méretű kacsát, nevezetesen, hogy „a Szovjetunió képviselői megdolgozzák és a Trident nukleáris tengeralattjárók építési programja ellen han­golják az amerikai kongresszus tagjait”. Mint a New York Times írja, még a tengernagy viharedzett be­szédpartnereit is felháborította ez a felelőtlen nyilat­kozat. Zumwalt mindazon által nem teszi le a fegyvert. Ügy hírlik, hogy a közeli hetekben, amikor a kong­resszusban megvitatják a katonai célú kiutalások kér­dését, hasonló szellemben szándékozik fellépni. Különös álláspont A Lityeratumaja Gazeta Heinrich Böil néhány kijelentéséről A Phnom Penh-i abszurd dráma Tucatnyi külképviselet csomagol Kambodzsa fővárosában, hogy bárme­lyik pillanatban elhagyhassa az ostromgyűrűbe fogott Phnom Penht. Akár egy abszurd drama témájának is megfelelne az elmúlt napok egyik AP-hírei a Phnom Penh-i amerikai nagykövetség alkalmazottai a követ­ség epuletenek tetején állva nézhették végig a B—52-es nehézbombázók akcióit, amelyek a város központjától 3 kilométerre zajlottak le. Az Egyesült Államok légiereje napi 250 bevetésre fokozta a Kambodzsa elleni bevetések számát, melyet az amerikai kongresszus augusztus 15-i hatállyal be­tiltott. Képünk a thaiföldi utapao-i ame­rikai légitámaszponton készült, ahol a Kambodzsa elleni támadásra induló B —52-es amerikai óriás bombázók bom- baterhét tűzszerészek élesre állítják. A saigoni kormány szóvivője kö­zölte, hogy a Lón Nol-kormány segít­séget kér Thieutől, az kész csapato­kat küldeni Kambodzsába. A szó­vivő hozzáfűzte: ha Phnom Penh el­esik, a kambodzsai kérést a saigoni kormány sáját biztonsági ügyének fogja tekinteni és teljesíti „kötele­zettségét” — a Kambodzsában tar­tózkodó dél-vietnami állampolgárok „életének védelme érdekében”. Csak a harci jelentések alapján aligha érthető meg Saigon aggodal­ma. Hisz a felszabadító erők ostrom­gyűrűje ma is ugyanúgy harapófogó­ban tartja Phnom Penht, mint fél évvel ezelőtt, az amerikai nehéztfom- bázók ma is ugyanúgy szállnak fel a thaiföldi támaszpontjaikról és tá­madják úgyszólván szünet nélkül a kambodzsai fővárost. A légkör fel­forrósodásának oka: a félelem. Hisz az amerikai törvényhozás döntése érteimében a légierő csupán augusz­tus 15-ig folytathatja kambodzsai beavatkozását. Politikai megfigyelők egybehangzóan vallják: ha az ame­rikai légitámadás megszűnik, a Lón Nol-rezsim sorsa megpecsételődött. Immár több mint három éve tart az amerikaiak kambodzsai háborúja. Lón Nol 1970 tavaszán hajtotta végre amerikai ihletésű puccsát az éppen külföldön tartózkodó Norodom Szi- hanuk államfő ellen. Ezt követően indult meg az Egyesült Államok nagyarányú katonai beavatkozása. És ezzel, illetve az egy évvel később végrehajtott laoszi invázióval vált a vietnami háború indokínaivá. Lón Nol és az amerikai kormány­zat kihívását a felszabadító erők el­fogadták. Nem sokkal az invázió után megalakították Kambodzsa Egyesült Nemzeti Frontját, amely szövetségbe tömörült a Pekingben letelepedett Szihanukkal. Az eltelt három esztendő a „rend és a stabilitás” jelszavával hatalomra került puccsista rezsim morális, ka­tonai lezülléséhez vezetett. A felsza­badító erők ma Phnom Penh kivéte­lével az ország területének minden fontos részét ellenőrzésük alatt tart­ják. Ezeken a területeken él a lakos­ság nyolcvan százaléka. Lon Nol a múlt hónap elején bá­tortalan kezdeményezést tett tűzszü- nettárgyalásokra. Washington ter­mészetesen élénkén helyeselt. Sziha- nuk válasza ez volt: „Nixon és Kis­singer nagyon jól tudják, hogy báb­juk, Lón Nol csak a terrorbombázá­sok eredményeképp maradt fenn. Hogy tárgyalhatnánk Lon Nollal? A mi békejavaslatunk értelmében, az Egyesült Államoknak teljesen fel kell hagynia a bombázásokkal. Washington haladéktalanul vessen véget a Lem Nol-klikknek nyújtott katonai segélyének és fegyverszállí­tásainak. Csak így szüntetjük be tá­madásainkat a puccsista rezsim ala­kulatai ellen.” ’ Washington a katonai nyomás mellett diplomáciai hadjáratot foly­tat a kambodzsai felszabadítási erők ellen. Azt állítja, ' hogy Lón Nollal valójában a dél-vietnami felszabadí­tó erők állnak szemben. Szihanuk a Newsweeknek adott nyilatkozatában őszintén elmondotta, hogy az ameri­kaiak segédletével végrehajtott puccskísérlet a teljes meglepetés ere­jével hatott. A kambodzsai haladó erők gyengék és felkészületlenek voltak az amerikai invázió megindu­lásakor. Ezért a dél-vietnami felsza­badító erők segítségét kérték. 1972 júniusa óta azonban már kizárólag a kambodzsai felszabadító erők harcol­nak Lón Nol és amerikai szövetsé­gesei ellen — mondotta Szihanuk. Nyilatkozatát egyébként a Pentagon több magas rangú képviselője is megerősítette. Ahogy közeleg augusztus 15-e, úgy próbál mind kétségbeesettebb erőfe­szítéseket tenni az amerikai kor­mányzat Lón Nol megmentésére. Nixon a közelmúltban kimerítő esz­mecserét folytatott San Clementében a washingtoni kínai külképviselet Tovább kavarognak annak a rejtélyes ügynek a hullámai, hogy az amerikaiak Kambodzsában a velük szövetséges kor­mánycsapatok egyik bázisát bombázták, több száz embert megöltek, illetve meg­sebesítettek. Képünkön: elszállítják az egyik sebesültet Neak Luong támasz­pontjáról. vezetőjével. Egyetlen kérdés került a terítékre: Kambodzsa. Washington szemmel láthatóan kínai közreműkö­déssel szeretné szétvágni a kam­bodzsai válság gordiuszi csomóját. Az amerikai vezetés időközben mindent elkövet a Lón Nol-rendszer életműködésének fenntartására. A fővárost továbbra is ellátják élelmi­szerrel, fegyverekkel, nyersanyaggal és mindenekelőtt az amerikai légierő „támogatásával”. Kétséges azonban, hogy a korrupció és intrikák rohasz- totta katonai rezsim megmenthető-e. Nem egy jel a saigoni fenyegetőd- zések mögött rejlő megfontolt takti­kai elképzelésekre mutat: az ameri­kai bombázások leállása után eset­leg Thieu rendszere venné át a kam­bodzsai csendőr szerepét. Győri Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents