Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

Cegléden rekedt utasok Kevés a szálláshely A hét végi hűvös idő nem kedvezett az autós turisták­nak, a külföldről érkező és városunkon átutazó kirándu­lókat is pihenésre kényszerí­tette: a két napon a Kossuth Szálloda előtt hosszú kocsisor vesztegelt, s estefelé már telt ház volt a szállodában, de a legtöbb utast a fizetőven­dég-szolgálat Cegléd különbö­ző pontjain levő szobáiban helyezték el, a később érke­zőknek pedig Nagykőrös, Szol­nok és Kecskemét tudott már csak szállást biztosítani. Monoron szerelnek A DÉMASZ ceglédi üzem- vezetőségének brigádjai csak­nem egy éve Monoron és kör­nyékén dolgoznak: a község villanyhálózatát bővítik. A több millió forintos értékű munkát az év végére fejezik be. Szabálysértő járművezetők Cs. Gábor ceglédi lakos már nemegyszer állt a rendőrség szabálysértési hatósága előtt gyorshajtás miatt. Egyszer a megengedett 60 kilométeres helyett 75, legutóbb 80 kilo­méteres sebességgel vezette személygépkocsiját lakott te­rületen. Háromezer forintra büntették, és a hatóság ja­vaslatot tett ellenőrzőlapjá­nak bevonására. Bukósisak és vezetői enge­dély nélkül vett részt a köz­úti forgalomban L. Tibor mi- kebudai lakos motorkerék­párjával: kétezer forint bün­tetést kell fizetnie. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 1., SZERDA Tatarozzák a diákotthont Kifestett, tiszta szobák várják Még egy hónap, és vége a nyári szünidőnek. Az iskola- épületek azért nem kihaltak: szinte mindenütt folyik a ta­tarozás, a nagytakarítás, fes­tők, mázolok serénykednek, hogy mindennel időben végez­zenek. A ceglédi Dózsa György Diákotthon épületéből is kora reggeltől késő délutánig a munka zaja hallatszik ki. Az alagsorban még meszelésre vár a vakolat, a folyosón kő­művesek, festők dolgoznak. A munkáról az otthon igaz­gatója, Rágyánszki Pál adott tájékoztatást. — Mint minden évben, most is felújított környezet, kifes­tett, tiszta szobák fogadják majd az érkezőket. Az épület már öreg, ezért minden évben javításra szorul. A födém okoz­za a legtöbb gondot, mert gyakran beázik, már szinte fé­lünk a legkisebb esőtől is. A munkával a mesterek jól haladnak. Bízunk ben­ne, hogy el is készülnek vele szeptember elsejére, és a gyerekeik beköltöz­hetnek a tanév kezdetén. — Hány lakója lesz ősztől a diákotthonnak? — Jóval több volt a jelent­kező, mint ahányan elférnek. A létszámot így is emelnünk kellett: tavaly hatvanan vol­tak, de szeptembertől hetven­négy fiatal kap itt szállást. Úgyszólván leánykollégiummá válik az intézmény, mert hat­van lány és csak tizennégy fiú lakója lesz. — Honnan jönnek a tanu­lók? — Legtöbben a járásból és Pest megyéből, de kunbajai és dévaványai is akad majd kö­zöttük. — A berendezés is változik a helyiségekben? — Új bútorok elhelyezésére lehetőség nincs, az emelt lét­szám miatt így is zsúfoltan va­gyunk. A konyha korszerű, jól felszerelt, el tudja majd látni feladatát. Villany- tűzhelyen főznek, három hűtőgép segíti a munkát, minden higiéniai követel­ménynek eleget téve. A diákotthon kamrájába is ér­demes lenne bekukkantani: te­li a polcok, a konyha dolgo­zóinak saját eltevésű befőttjeit fogyasztják majd a gyerekek, az üvegekben már több mázsa barack-, megy- és almabefőtt várja őket. — Szellemi táplálékot, köny­vet is tud adni a diákotthon a jiataloknak? — Természetesen. A könyv­tár állományának bővítésére 3 ezer forintot kaptunk. Fél­ezer kötetes a kis könyvtár, főként olyan műveket igyek­szünk beszerezni, amelyek a tanulást segítik. A kötelező olvasmányok szinte kivétel nélkül meg­találhatók, folyamatosan lexikonokkal és szakiroda- lommal bővítjük a kötetek számát. A folyóiratok, napilapok, sport- és képesújságok sem hiányoznak az asztalokról, hi­szen azokból is sok ismeretet szerezhetnek a diákok, akik­nek nap mint nap nem futná megannyi újságra a zsebpénz­ből. A megrendelésbe nekik is beleszólásuk van, ők mond­ják meg, milyen újságra len­ne szükségük. Kívánságaikat, amennyire az anyagi keret engedi, figyelembe vesszük. A diákotthon vezetősége minden évben arra törek­szik, hogy a szülői háztól távol került gyerekek jól érezzék magukat, s a ta­nulásban is segítségükre legyen a létesítmény. A szűk falak közt egyre nehezebb e törekvéseket meg­valósítani. A tatarozás évről évre jelentős mennyiségű pénzt emészt fel, nem csoda tehát, hogy a nevelők és a diákok egyaránt nagyon várják az új kollégium elkészültét. Cs. I. JEGESŐ VERTE A HATÁRT A lucernát harmadszor kaszálják A ceglédi Kossuth Termelő- szövetkezetben dr. Körösi Gyu­la tőmezőgazdász adott tájé­koztatást arról, hogyan halad­nak az aratással. — A munkára gondosan fel­készültünk. A búza betakarí­tásával már végeztünk. A hé­ten a rozsot és a tritikálét is learatják a kombájnok. Egy­idejűleg folyik a szalma bá­lázása, kazlazása és a tarló­hántás is megkezdődött. — A növényápolásban a szükséges munkákat idejében elvégeztük. Kukoricavetéseink szépen fejlődnek, a kertészet­ben szedik a paprikát és a paradicsomot. — Sajnos, szőlőink szinte minden évben jégverést szén vednek. A múlt héten és az­után is jeget kaptunk, ami je­lentékenyen rontotta a ter­méskilátásokat. — Takarmányrépamag-ter- melésünk jó eredménnyel ke­csegtet. A lucerna betakarí­tására nagy gondot fordítunk, már a harmadik kaszálás fo­lyik. K. L. Cegléd múzeuma Az ismeretterjesztés és a nevelés szolgálatában EURÓPAI JELENTŐSÉGŰ LELET CEGLÉD MÚZEUMÁNAK MÚLTJA maga is történelem A helybelik már a századfor­duló éveiben szükségesnek vélték, hogy múzeum létesül­jön, és akkor született az a gondolat, hogy gyűjtsék egybe azokat a Kossuth-ereklyéket, amelyeknek nem jutott méltó hely az országban. Az alapítás­hoz a végső indítékot a Kos- suth-szobor 1902-es leleplezése adta. Hamarosan a városházán kiürítettek egy szobát, mely Kossuth-emlékek őrzésére szolgált, majd Kossuth Ferenc­nek, a város országgyűlési kép­viselőjének 1914-ben bekövet­kezett halála után ismét nö­vekedett az emlékanyag. Az elhunyt képviselő végrendele­tében Cegléd városának aján­dékozott több, apjától maradt tárgyat, melyekhez felesége még egyéb történelmi emléke­ket és családi vonatkozású tárgyat csatolt. Ám mindebből még nem sokat láthatott a kö­zönség. Végre a város tanácsa, 1917-ben, egyik ülésén meg­tárgyalta a múzeum ügyét, és az akkor hozott határozat hi­vatalos formában is megalapí­totta az intézményt. Létrejöt­téből következik, hogy első­sorban Kossuth-ereklyemú- zeumnak szánták, bár már el­ső vezetői is ki akarták ter­jeszteni tevékenységét a kultú­ra egyéb területére is. A nagyközönség számára 1921. március 15-én nyitotta meg a múzeum kapuit. A KOSSUTH MÚZEUM az idők folyamán kétszer került válságos állapotba. Először az első világháborúban szenve­dett kárt, egyebek közt meg­semmisült a Kossuth Lajos hangját őrző három fonográf viaszhenger és eltűnt több sze­mélyes emlék. Jóval nagyobb veszteséget okozott a második világháború, amely a múzeum anyagának 70 százalékát sem­misítette meg. Ma is Kossuth középpontú a múzeum munkássága, de Ceg­léd és környéke elsősorban ré­gészeti és néprajzi emlékeit is gyűjti és bemutatja folya­matosan. Tavaly az addigi hely probléma is megoldódott: az épületből kiköltözött a var­roda, és az ott lakók is máshol kaptak lakást, így nemcsak a kiállításhelyiségek száma gya­rapodott, de a tudományos munka is jobb körülmények között folyhat. A RÉGÉSZETI GYŰJTE­MÉNY alapját a Cegléd-öreg- szölő területén kiásott anyag adja, mely legjelentősebb számban bronzkori emlékeket tartalmaz. Ennek mintegy 50 százaléka, a másik jelentősebb úgynevezett Bodza-hegyi ása­tás anyaga pedig teljes egészé­ben elpusztult a második vi­lágháború alatt. Az utóbbi évek egyik legje­lentősebb lelete 1935-ben, a Gubody utcában került elő: 44 darabból álló középkori (1526) kineslelet, amely főleg mezőgazdasági szerszámgyűj­temény, és képet ad a korabeli földművelés fejlettségi foká­ról, európai jelentőségű. A múzeum jelenleg nagymérték­ben kiveszi részét a megye más területén (Szentendre, Százhalombatta) folyó római kori ásatásokból is. A néprajzi szakterület a múzeum fő kutatási iránya: elsősorban Cegléd, a környező tanyavilág és a járás néprajzi, népművészeti, népviseleti em­lékeit gyűjtik. A képzőművé­szeti gyűjteményben elsősor­ban a helybeli festők munkái, továbbá a Kossuth-emlék- anyaggal kapcsolatos, ismert képzőművészeti alkotások sze­repelnek. A történeti gyűjte­mény legjelentősebb részét a Kossuth-emlékanyag adja. A háború pusztítása ellenére is ez az ország legnagyobb Kos- suth-emlékgyűiteménye. Leg­fontosabb részei: Kossuth tu­ráni lakásának két szobaberen­dezése, halottaságya, halotti maszkja, ruhái, használati e^n közei. Ez az anyag látható a ' Cegléd évszázadai című állandó kiállításon, amelyet a negyven- nyolcas szabadságharc emlé­kei egészítenek ki. Ugyaneb­ben a gyűjteményben város- történeti emlékek is szerepel­nek. A múzeumnak van doku- mentóciótára, éremtára, adat­tára, szakkönyvtára és fotó­gyűjteménye is. Mivel Cegléd nem tartozik a nagy idegen- forgalommal rendelkező he­lyek közé, így főként a helyiek nézik meg az állandó és idő­szakos tárlatokat. Sajnos, Hat hét a vakációból Diáktábor a termelőszövetkezetben Szocialista szerződési kötöttek Légpárnás köszörűgéppel A Duna—Tisza közi Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat gépei az ország legkülönbözőbb területein dolgoznak. A ceg­lédi telepen, ahol gépalkatrészeket gyártanak most a csepeli Szerszámgépgyár megrendelésére, fúrógép-alkatrészeket is ké­szítenek. Az utolsó felületi kezelést légpárnás köszörűgéppel régzik. Munkájukkal, annak minőségével elégedett a megren- lelü. Apáti-Töth Sándor felvétele A kocséri határban hol itt, hol ott tűnik fel a napbarní­tott fiúk és lányok csapata. Naponta kapják a feladatot Balanyi Gézától, az Üj Élet Tsz szőlészétől. Jauch József fiatal közép­iskolai tanár, a gyerekek osz­tályfőnöke tájékoztatott a diá­kok vállalkozásáról. Az ötlet a múlt év őszén, a tsz-ben végzett szüreti munka alkalmával született: akkor határozta el a nagykőrösi Arany János Gimnázium III/b osztálya, hogy a vakációból hat hetet a közös gazdaságban tölt. Szocialista szerződést kö­tött az iskola és a termelő- szövetkezet, s lassan már egy hónapja folyik a munka — mindannyiuk kölcsönös meg­elégedésére. Fóliás szénaógy A diákokat — most éppen huszonhatan vannak — a pin­cészet mellett öt sátorban he­lyezték el. A tsz gondoskodott a tisztálkodás korszerű lehe­tőségéről: munka után min­denki zuhanyozhat. Lakóhe­lyüket úgy választották meg, hogy a legnagyobb esőben sem áznak be a sátrak. Fek­helyük: fóliába takart, illa­tos szénán habszivacs mat­rac, melyen garantált az al­vás, különösen tíz, serény munkában töltött óra után. S mivel villany is van, a fizika- tagozatos osztálybeli fiúk el­hozták maguk bütykölte erő­sítőiket, hangszórójukat, el­cipeltek egy magnót, sok sza­laggal, és este későig zené­től hangos, a szerencsére gyé­ren lakott környék. Másnap reggel, a negyed hat órai éb­resztő idején mindenki fo­gadkozik, ma este korai le­fekvés lesz, de, természete­sen, minden marad a régi­ben. Délelőtt tizenegyig tart a munka, kettőig az ebédidő, este hatig dolgoznak. Az étke­zésről a tsz gondoskodik, ju­tányos, napi tizenegy forin­tos áron. Reggelire, vacsorá­ra hideg élelmet, délben me­leg ételt kapnak, jóízűt és elegendő mennyiségben. Szőlőfűzők A munka változatos, min­denki szorgoskodik, nem kell figyelmeztetni senkit. Egy nap a szőlőt kapálták, más­kor a szőlőkarók közötti dró­tokat kötözték. A lányok szí­vesen végzik az úgynevezett befűzést, amely abból áll, hogy az oldalhajtásokat a drótok közé bújtatják. Ök a paradicsomszedést is kedve­lik, úgy látszik, jobban haj­lik a derekuk, mint a fiúknak, akik inkább szőlőt tetejelnek szívesen. Huszárosán vag- dalóznak sarlójukkal, lecsapva a túl magasra nőtt hajtásokat. Munkájukat szépen nyírt so­rok jelzik, mutatósak a sző­lőtáblák. A fiúk szerszámu­kat szakszerűen élesítik: rá­jöttek, hogy erre a művelet­re a sor végi betonkaró a legalkalmasabb. A közös munka és a tábor­élet vidám, ahol ennyi fia­tal dolgozik együtt. Sok ked­ves, mókás epizód tarkítja a napokat. Nagy népszerűségnek ör­vend Flórt bácsi, aki Muki nevű lovával a reggelit és a vacsorát viszi nekik. Pari­pája arról híres, hogy rajta kívül senki sem tudja to­vábbhajtani. Egyik éjjel a csínytevés sem maradt el: öt fiú össze­szövetkezett, és a lányok fölül ellopta az egyik sátrat, reggel arra ébredtek szegények, hogy a hasukra süt a nap. A községbeli fiúkkal min­den kedden labdarúgó-mér­kőzést játszanak. A lányok is szívesen rúgnák a labdát, de a faluban nem találtak ellen­félre, nagy bánatukra. A csü­törtöki estéken a tsz Tobor- zójának kuglipályáját csak a fiatalok használhatják. A napi munka után megfelelő kiegé­szítő sport a tekézés. Mire költik? A keresettel elégedettek. Egyéni teljesítmény alapján fizetik őket. Személyenként át­lagosan 2500 forintra számí­tanak, melyből levonják az étkezésért járó összeget. Azt tervezik, hogy mindegyikük ezerötszáz forintot a közös kasszába tesz, ugyanis jövő nyáron az NDK-ba szeretné­nek utazni. A szülői aggályok eloszlot­tak. Kezdetben ugyanis a mamák így fogadták hét vé­gén hazatérő gyermeküket: — Menj, fiam, fürödj meg! Később meglepetve látták, a színt nem az adta, amire gon­doltak. Eleinte rendszeresen érkez­tek a látogatók a szülői ház­ból a délutáni, kora esti órák­ban, de látták, minden rend­ben, így hát egyre ritkáb­ban jelennek meg. A termelőszövetkezet és az iskola kísérleti jelleggel hoz­ta létre az idei tábort. Az ed­digi tapasztalatok kedvezőek, valószínű, jövőre felhasznál­ják valamennyit. Tamasi Tamás azonban elég kevesen. NINCS MÉG EGYÉRTEL­MŰ ÁLLÁSPONT arra vo­natkozóan, hogy milyen a kor­szerű múzeum, az azonban bi­zonyos, hogy nem elég csak a tárgyakat bemutatni. A mú­zeumoknak, figyelembe véve sajátos lehetőségeiket, a ma emberének széles körű érdek­lődését is ki kell szolgálniuk. Ezt a ceglédi múzeum igen válto­zatos eszközökkel éri el. Se­gítségül hívja a belső építé­szet kifejező formált, sok függ a tárgyak elhelyezésétől, meg­világításától. A különféle tájé­koztatók, kiadványok, a hasz­nos propaganda, a szakképzett vezető mind azt a célt szolgál­ják, hogy a korábbi tudomá­nyos műhelyek, tároló- és be­mutatóhelyek közművelődési feladatokat is ellássanak. Megszervezték a helyi isko­lákkal, hogy a tanulók a taní­tási óra keretében menjenek el és kapjanak az iskolai anyag­hoz hasznos segítséget. A múzeum úgynevezett tájoló kiállításokat is rendez a kör­nyező községekben, azonban azokra még nem nagy az igény, másrészt nehezíti meg­rendezésüket az, hogy nem mindenütt megfelelőek a biz­tonsági körülmények. A CEGLÉDI MÚZEUMOT IS, helyesen, az ismeretter­jesztés és a nevelés szolgálatá­ba állították. Sok még azonban a teendő a múzeumlátogatók körének tudatos formálásában, képzésében, hogy kialakuljon az igényes, kulturált közönség. D. G. G.

Next

/
Thumbnails
Contents