Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-08 / 184. szám
«sr • I rem fCíviap 1973. AUGUSZTUS 8., SZERDA KUSZ IRÁN LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden fogadta Amir Ab- basz Hoveida iráni miniszterelnököt, IRÁN az elmúlt napokban többször is a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. JULIUS UTOLSÖ HETÉBEN az iráni sah az Egyesült Államokban járt és ottani tárgyalásait követő televízió- interjújában többek között közölte: Irán nem akar csatlakozni egyetlen tömbhöz sem. „Nem vagyunk egyik ország játékszere sem, még az Egyesült Államoké sem.” (Az iráni uralkodó az arab országok olajtermelésének politikai célú befagyasztásáról szóló arab kijelentésekkel kapcsolatban ekkor megjegyezte, hogy Irán nem kovácsol politikai fegyvert az olajból, noha a dologban közvetlenül is érintett az arab—izraeli viszály kapcsán.) AZ IRÁNI SAH az USÁ-ból hazatérve, július 31-én aláírta a nyugati olajtársaságokból álló konzorcium és Irán között létrejött új egyezményről szóló törvényt. Az új megállapodás értelmében Irán _ kőolajiparának teljes ellenőrzéséhez jutott. (Ezzel véget ért az a 72 éves időszak, amikor koncessziók alapján külföldi olajtársaságok tevékenykedtek az ország területén. Az 1954. évi egyezmény helyébe lépett új megállapodás értelmében Irán önállóan irányítja a kőolajkutatást, az olajlelőhelyek kiaknázását és a kitermelt kőolaj árusítását a világpiacon. Kőolajból származó jövedelme 1974-ben a jelenlegi 2800 millió dolli&ról 3300 millió dollárra növekszik, 1980-ban eléri a tízezer millió dollárt.) EGY HETE közölte a New York Times, amerikai kormánykörökre hivatkozva: Irán igenlő választ adott az USA azon indítványára, hogy vegye át a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban Kanada megüresedett helyét. c- (Mint ismeretes, Kanada — Indonéziával együtt — az USA eé Saigon jelöltje volt a NEFB-ben és utódjára is nekik kell javaslatot tenniök. Ahhoz, hogy a jelölt a NEFB tagjává váljék, természetesen a párizsi megállapodás mind a négy aláírójának hozzájárulása szükséges, s így az iráni tagságot még nem lehet tényként kezelni.) HOVEIDA iráni miniszter- elnök most hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Koszigin szovjet miniszterelnökkel folytatott tárgyalásain áttekintették a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok és együttműködés további fejlesztésével és erősítésével összefüggő kérdéseket, valamint vélemény- cserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot tar tó nemzetközi problémákról. (A Szovjetunió és Irán közötti gazdasági együttműködés egyre inkább a szilárd és kölcsönösen előnyös kapcsolatok jellegét ölti. Ezek a kapcsolatok azon a 15 évre szóló gazdasági és műszaki megállapodáson nyugszanak, amelyet az iráni sah tavaly írt alá Moszkvában. A Szovjetunió segítséget nyújt Iránnak számos ipari létesítmény építéséhez. Ezek közül már elkészült a transz- iráni gázvezeték északi része, amelyen keresztül az értékes fűtőanyag a Szovjetunióba jut. A két ország közösen épített gátrendszert az Araksz nevű határfolyón. Az iszfahani hatalmas erőmű pedig immár az együttműködés jelképévé vált.) A SZOVJET—IRÁNI BARÁTSÁG, a stabilitás és a fejlődés tényezője, a világnak ebben a térségében: hatékonyan előmozdítja a békét és a nemzetközi biztonságot. Közép-Kelet békéje és biztonsága mellett a közel-keleti helyzetet a két ország egymással megegyezően értékeli. Közös meggyőződésük az is, hogy Indokínában igazságos békét kell teremteni a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép törvényes jogainak és érdekeinek szigorú tiszteletben tartásával. IDÉN MÁRCIUSBAN a Szovjetunió és Irán kijelentette: igyekszik előmozdítani a kollektív ázsiai biztonság eszméinek valóra váltását. E közös nyilatkozat eredője, hogy a Szovjetunió e téren kész aktívan együttműködni valamennyi ázsiai országgal, hisz az ázsiai kollektív biztonságot a kontinens valamennyi országa közös ügyének tekinti. Alacs B. Tamás Chile: válság közben A Chilei Kereszténydemokrata Párt vezetője, Patrieo Aylwin, hétfőn megszakította párbeszédét Salvador Allende elnökkel. A kereszténydemokrata párt ugyanis olyan követelésekkel állt elő, amelyek a Népi Egység kormánya számára teljesíthetetlenek voltak. Allende elnök komplex ,,békecsomag”-ot terjesztett a kereszténydemokrata ellenzék elé. Ebben a többi között az a lehetőség is szerepelt, hogy a kormány leállítja a magánkézben lévő gyárak további államosítását. Aylwin nem találta kielégítőnek a kormány javaslatait, és igyekszik úgy beállítani a dolgot, mintha Allendén múlna a párbeszéd folytatása. A chilei népi egységkormány ellen folytatott törvénytelen ellenforradalmi roham és az ennek nyomán kialakult harc új eseményei egyértelműen a chilei hadsereg szerepét állítják előtérbe. Erre mutat, hogy Allende a hadseregre bízta a szállítás és a személyforgalom helyreállításához szükséges akciók végrehajtását. Ugyancsak kapcsolat közvetve a hadsereggel: a kormány lemondási szándéka, illetve annak visszautasítása. Ez utóbbi azonban már némi magyarázatot érdemel: visszatekintést a chilei népi egységkormány harcainak legutóbbi szakaszára. Emlékezetes, hogy 1972 őszén egy hasonló sztrájkmozgalom és jobboldali terrorkísérletek után a törvényes kormány iránt hűséges hadsereget bevonták a kormányba, s ezzel néhány hónapra biztosították a nyugalmat. Elsősorban azért, | mert a népi egységkormány- nyal szembenálló ellenzék erőit a hadsereg bevonása megosztotta. Az ellenzék fő erejét alkotó kereszténydemokrata párt akcióit megnehezítette a hadseregnek a kormányba történt belépése. A kereszténydemokrata párt ugyanis több frakcióra bomlik és mérsékelt centruma, valamint balszárnya már nem vállalkozott egy olyam népi egységkormány elleni frontális támadásra, amelyben néhány fontos minisztérium élén hadsereg tábornokai állanak! 1973 nyarán — miután a katonák márciusban kiléptek a kormányból — a keresztény- demokratáktól a szélsőjobbig terjedő kormányellenes front újra összekovácsolódott, és ez az emlékezetes, elvetélt katonai puccskísérletben csúcsosodott ki. Ennek a puccskísérletnek a leverésében a hadsereg döntő szerepet játszott. Ismét megmutatkozott, hogy a chilei hadsereg alapjában véve továbbra is támogatjta az Uni- dad Popular kományát. Az általános várakozás ellenére a puccskísérlet leverése után újjáalakított népi egység- kormányban mégsem jelentek meg a hadsereg képviselői. Ennék okát megbízhatóan mindmáig nem lehet felderíteni. Csak kombinációk kerültek forgalomba a hadsereg távol- maradásával kapcsolatban. Ezek között a legtöbbet hangoztatott feltevés az volt, hogy az Allende elnökkel folytatott tárgyalásokon a hadsereg vezetői olyan messzemenő jogkört követeltek maguknak a kormányzaton belül, amelyet Allende elnök a Népi Egység társadalomátalakító programjának veszélyeztetése nélkül már nem fogadhatott el. Volt azonban olyan kombináció is, amely szerint a Népi Egység kormányában vezető szerepet játszó szocialista párt „ultra- bal” rokonszenvű csoportjainak ellenállása is hozzájárult a katonák távolmaradásához. Időrendben a válság következő szakaszát az jelentette, hogy hosszú szünet után Allen- de, illetve a Népi Egység kormánya párbeszédet kezdett az ellenzék derékhadát alkotó kereszténydemokrata párttal. Ez utóbbiak a jelek szerint azért bocsátkoztak ebbe a dialógusba, mert (ellentétben a szélső- jobboldallal) nem terrorral és puccsal, hanem parlamentáris módszerekkel akarják térdre kényszeríteni a Népi Egység kormányát! Ügy vélték: amíg ehhez elérkezik a megfelelő időpont, számukra kedvező kompromisszumot tudnak rákényszeríteni Allende elnökre. Az elterjedt hírek szerint követeléseik lényege az volt, hogy a hadsereg képviselői „vonuljanak be” a kormányba, sőt foglalják ei az adminisztráció és a végrehajtó hatalom bizonyos kulcspontjait is. A nagy — és mindmáig nyílt — kérdés térmészeíszerűleg az: sikerül-e az ellenzék megosztása és a hadsereg együttműködésének megszervezése a népi kormány társadalmi programjának sérelme nélkül. Az, hogy e kérd.'s egyáltalán felvetődik. mutatja a válság veszélyességét és annak a harcnak a keménységét, amelyet Chile népi erői a reakcióval szemben folytatnak. Egy into m-Líbia A tripoli maratoni után — megállapodás Egyiptom és Líbia Tripoli- ban tárgyaló küldöttségei teljes egyetértésre jutottak a két ország egyesítésére teendő alapvető lépésekben — jelentették hétfő éjszaka a hírügynökségek. Ezeket a lépéseket még a szeptember 1-re kiírt népszavazás előtt nyilvánosságra hozzák — közölte a MENA. A két ország egyesítésére vonatkozó megállapodás hírét az egyiptomi és líbiai küldöttség háromnapos maratoni megbeszéléseit követően hozták nyilvánosságra. A tárgyalás utolsó, döntő szakaszába maga Kadhafi ezredes, a líbiai forradalmi parancsnokság tanácsának elnöke is bekapcsolódott. Az egyiptomi küldöttséHat és fél órás űrséta Lousma és Garriott mindent rendben talált Nixon Watergate-nyHatkozután dolgozik... Vizsgálat Agnew ellen Nixon elnök hétfőn este, alig 24 órás washingtoni tartózkodás után visszatért a Camp David-i elnöki nyaralóba — jelentette be a Fehér Ház szóvivője. Az elnök dolgozik — fűzte hozzá. Hírügynökségi tudósítók szerint Nixon a Wa- tergate-ügyben teendő nyilatkozatát készíti elő. Spiro Agnew amerikai al- elnök hétfőn bejelentette, hogy vizsgálat indult ellene annak tisztázására, megsértette-e a törvényeket. Agnew hozzáfűzte, hogy a vizsgálat lezártáig semmiféle részletet nem hajlandó közölni az ügyről, majd leszögezte, hogy minden tekintetben ártatlannak tekinti magát. A Wall Street Journal hétfői jelentése szerint a baltimore-i szövetségi ügyész hivatalosan tájékoztatta Agnew-t, hogy vesztegetés, zsarolás és adócsalás ügyében hivatalos vizsgálatot indítottak ellene. Hat és fél órát töltött a világűrben Jack Lousma és Owen Garriott, a Skylab űrlaboratórium második legénységének két tagja. Eredetileg három óra 25 percet terveztek erre az űrsétának nevezett műveletre, amely valójában a világűrben végzett szerelő- és ellenőrző munka volt. Lousma és Garriott majdnem négyórás, sok bosszúsággal tarkított munka árán kicserélte a Skylab első legénysége által felszerelt napernyőt. A második napernyő is „ma- kacskodott”: csak nagy üggyel - bajjal tudták kibontani a majdnem 50 négyzetméter felületű védőréteget és sokat vesződtek az elődeik által felerősített ernyő leszerelésével is. A vállalkozást végül is siker koronázta. Feladataik közé tartozott az is, hogy kicseréljék a Skylabra kívülről felszerelt kamerák filmjeit, hogy körbe „járva” az űrlaboratóriumot, megnézzék, nem akadnak-e valamilyen rejtett hiba nyomára. Ezúttal kellett volna megállapítaniuk, azt is, hogy észlelnek-e valahol szivárgást. Lousma és Garriott az ellenőrzés során mindent rendben talált, és így még mindig nincs magyarázat arra, hogy hová szökik a műszerek légkondicionálására használt berendezésből az üzemanyag... Houstonban, a program földi irányítóközpontjában elégedettek a két űrhajós „kinti” munkájával. Kedden a Skyla- ben az élet visszatért normális kerékvágásába: az űrhajósok az űrállomáson belül töltötték el napjukat, ma már rutinszerűnek ható feladatok végrehajtásával | get Abdel Kader Hatem miniszterelnök-helyettes, kulturális- és tájékoztatásügyi miniszter, a líbiait pedig Dzsai- lud kormányfő, a forradalmi parancsnokság tanácsának tagja vezette. Röviddel az egyezmény megkötése előtt Kadhafi elnök fogadta az egyiptomi küldöttséget. A Reuter hírügynökség rámutat, hogy a hétfő esti megállapodás — a jelekből ítélve — véget vet a két ország közötti drámai feszültségnek, amely akkor következett be, amikor Kadhafi beleegyezésével hatalmas tüntető menet indult útnak Egyiptomba azzal a céllal, hogy „alátámasz- sza” az azonnali unióra vonatkozó líbiai követelést. Egyiptom — állapítja meg a hírügynökség — szakaszosan kívánta megvalósítani az egyesülést, mert nem akarta, hogy megismétlődjék az 19öl-es eset, amikor — megalakulása után mindössze három évvel — szétesett Egyiptom és Szíria uniója. Kadhafi lemondással fenyegetőzött, Egyiptom pedig határozottan elítélte a „líbiai menetet”. Az AP értesülése szerint Kadhafi elnök rendeletére egy hónappal korábban megkezdődik a tanítás a líbiai iskolákban és a főiskolákon. Az intézkedés célja az, hogy megismertessék a tanulókat és a hallgatókat az elnöknek az unióra vonatkozó elképzeléseivel. Az Abdel Kader Hatem vezette egyiptomi küldöttség ma utazik vissza Kairóba, és Hatem azonnal beszámol Szádat elnöknek a Tripoliban aláírt megállapodásról. Eva után ? „Andromédás” Mars—6 A krími asztrofizikai obszervatórium munkatársai megfigyelték a vasárnap felbocsátott „Mars—6” elnevezésű szovjet bolygóközi űrállomást. Az űrállomás keddre virradó éjjel, a megfigyelés idején 465 000 kilométernyire volt a Földtől. Az obszervatórium 2,6 méter átmérőjű tükrös teleszkópját az And- roméda csillagkép egyik részlete felé irányították: a számítások szerint itt kellett elhaladnia a bolygóközi űrállomásnak és a hordozórakéta utolsó fokozatának. A tudósok rövid keresés után meg is találták a két objektumot. A megfigyelések eredményeit továbbították a számítógép-központba. Egy hagyomány feltámasztásának tanúi lehetünk Argentínában. Juan Perónt a Juszti- cialista Párt múlt szombati kongresszusán egyhangúlag elnöknek jelölte. Udvariassági gesztusból a 77 éves exelnök feleségét, a 42 éves Izabel Martinezt alelnöknek jelölték a szeptember 13-i választásokra. Huszonkét éve, 1951-ben — négy évvel a Perón bukását jelentő puccs előtt — a népszerűsége csúcspontján levő szépséges Évát, a diktátor első feleségét alelnöknek jelölték. Csakhogy az ország katonai körei tiltakoztak emiatt, s erre Éva visszalépett. Ha most Izabel elfogadja a jelöltséget, minden esélye megvan ahhoz, hogy személyében a latin-amerikai ország első alelnök- asszonya elfoglalja ezt a magas tisztséget, Azért írtuk, hogy minden COMMONWEALTH-1973 A Brit Neoizetközösség 33 országa jelenleg (augusztus 2-a és lű-e között) Ottawában csúcsértekezletet tart. Az államfők és miniszterelnökök értékelik a kelet—nyugati kapcsolatok alakulását, megvizsgálják a világgazdaság időszerű problémáit, különös tekintettel az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény (GATT) keretében esedékes^ tárgyalásokra és Anglia közös piaci csatlakozására. A nemzetközi politika időszerű kérdései közül az értekezlet napirendjére került a közel-keleti helyzet, a csendes-óceáni nukleáris kísérletek, a dél-afrikai és rhodesiai rendszerek fajüldöző politikája. A westminsteri statútummal 1931-ben hozták létre a Brit Nemzetközösséget (Commonwealth) Nagy-Britannián kívül lényegében a függetlenné vált társországok (a korábbi domíniumok), valamint Anglia és a társországok gyarmatai, protektorátusai alkotják. A nemzetközösséget legfelső szinten az angol királyi korona fogja össze, amelyet a tagországokban a király által kinevezett főkormányzó képvisel. Indiában nincs főkormányzó, mivel Üj-Delhi jelképesnek tartja az angol uralkodó fennhatóságát. A második világháború Óta a Brit Nemzetközösségben állandó bomlási és átalakulási folyamat megy végbe: a társországok egyre függetlenebbé, kapcsolataik egyre lazábbá válnak. Egyes volt gyarmatok domíniumi státust nyertek (1957-ben Ghana és a Maláj Szövetség), mások önállóságukat elnyerve, kiléptek a nemzetközösségből (1948-ban Burma, 1949-ben az ír Köztársaság). A gyarmatokon, protektorátusokon és gyámsági területeken mozgalmak bontakoztak ki a nemzeti függetlenség, illetve a domíniumi státus kivívásáért. Két új független állam, Banglades és a Bahama-szigetek (1972-ben, illetve 1973-ban csatlakoztak) először vesz részt a nemzetközösségi értekezleten. Banglades csatlakozása miatt Pakisztán felmondta tagságát. Dél-Afrika 1961-ben kilépett a szervezetből. A szervezet elveit és céljait a Brit Nemzetközösség legutóbbi értekezletén, 1971. január 22-én deklarálták. A volt angol gyarmatbirodalom további bomlását s egyszersmind Londonnak volt gyarmataival szemben követett rugalmasabb politikáját tükrözi a dokumentumnak az a megállapítása, hogy a közösség „önként társult nemzetek szövetsége”, tagjai küzdenek a fajüldözés ellen, törekednek az „emberek közötti I egyenlőség és méltóság, az önrendelkezés biztosítására”. A legfontosabb közös nevező a font sterling (csak Kanada | nem tartozik a sterlingövezethez). A nemzetközösség többi tagállama Londonban tartja magán és állami devizatartalékait. (Ezek összege 1971-ben meghaladta a 3,5 milliárd fontot.) A tagállamok általában font sterlingben bonyolitják le nemzetközi kereskedelmüket, bocsátják ki kölcsöneiket. A 33 független nemzetközösségi ország a társult államokkal együtt 1971-ben a világkereskedelem 20 százalékát bonyolította le. A Commonwealth kereskedelmének hanyatlását meggyorsította, hogy a nemzetközösségi vámpreferenciák rendszere nem tudta felvenni a versenyt a nemzetközi vámtarifa-struktúrákban végbement változásokkal. Nagy-Britaaniáaak katonai egyezményei vannak a nemzetközösséghez tartozó több országgal. India 1962-ben a Kínával kirobbant konfliktus idején, Nigéria a Biafrával folytatott polgárháborúban angol fegyverszállításban részesült. A tagállamok között a legfontosabb kulturális kapocs az angol nyelv és oktatás. Angliában 1971-ben 17 ezer nemzet- közösségi egyetemista és főiskolás tanult. A kulturális kapcsolatok azonban igen korlátozottan érintik a Brit Nemzetközösség mintegy kilencszázmillió főnyi lakosát. esélye megvan rá, mert Hector Campora visszalépésével megnyílt az út Perón előtt az elnöki szék felé. Ha egészségi állapota nem gátolja benne — újabban érkeztek makacs influenzájáról hírek, amelyeket később megcáfoltak, bár a legfrissebb információk megerősíteni látszanak orvosaival folytatott konzultációját —, Argentínában a hajdani diktátor elsöprő győzelmével lehet számolni az újabb választásokon. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni az Argentin Kommunista Párt álláspontjára. Az argentin kommunisták várakozó álláspontra helyezkedtek Perónnal szemben. Hangsúlyozták azonban, ha a hosszú külföldi száműzetéséből visszatért exelnök programjában hajlandó a július 13-án visszalépett Hector Campora haladó társadalmi és gazdasági irányvonalát magáévá tenni, akkor a párt támogatja őt. Legfőképpen a külföldi monopóliumok térhódítását kell sürgősen megállítani — vélekedik az Argentin Kommunista Párt. Hétfőn nyilvánosságra hozott közleményében a párt központi bizottságának végrehajtó bizottsága felszólította az ország demokratikus és hazafias erőit: fogjanak össze, és együttesen verjék vissza a külföldi imperializmus kísérleteit. Ezek sértik Argentína nemzeti szuverenitását. Legfrissebb példa rá Max Krebs Buenos Aires-i amerikai ügyvivő esete, aki meg akarta hiúsítani a külföldi tőkebefektetések kérdésének megvitatását az argentin parlamentben. A képviselőház és a szenátus „persona non gratá”-nak minősítette az ügyvivőt. Kérdés, hogy Juan Perón az argentin szuverenitást előtérbe helyezi-e bizonyos körök érdekeivel szemben. Népszerűségének ez lesz az igazi mércéje.
