Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

Az évfordulók védelmében Az Élet és Irodalom augusz­tus negyediki számának V é- leményünk szerint cí­mű rovatában elmarasztalja a - g y jelzésű szerző az évfor­dulók jegyében rendezett ün­nepségsorozatokat. Két város készül mostaná­ban alapítása 900. évfordulójá­nak megünneplésére. Az egyik Vác, s így érthetően visszhangot keltett a városban a Kér ek évforduló cí­mű ■ írás. Lehet, hogy századunk het­venes éveiben az átlagosnál több a jubileum>, azonban azok híre túljut a helységek hatá­rán, reflektorfényt irányít a kevésbé emlegetett{ vagy alig ismert városokra, községekre is. Vácott az 1975-ös jubileumot előkészítő bizottság sokoldalú programjában — nem tagad­juk — szerepel új alsóvá­rosi iskolánk felavatási ter­ve, a Lenin úti művelődési központ átadása stb. Lesz dísz­terünk, szeretnénk megrendez­ni az új szovjet hősi emlék­mű felavatásának ünnepségét. De azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mindeh­hez szükséges társadalmi mun- Ica olyan városlakók százait mozgósítja, akik eddig passzí­van figyelték lakóhelyük ne­gyedszázados, rohamos fejlődé­sét. Eljönnek a 900. évforduló ünnepi tanácsülésére a város Kossuth-dijasai, Liszt-díjasai, az itt született, itt élt színé­szek, képzőművészek, közéleti emberek. A helytörténeti pá­lyázat feltárja Vác múltjának eddig alig, vagy nem ismert részleteit. A kerek évfordulók tehát nem a gyufacímkéket, a tisz­tább utcákat, a felújított ház­sorokat jelentik, hanem első­sorban a haladó szellemű em­lékek megbecsülését, s a közel­múlt eredményeinek ünnepé­lyes számbavételét — a mi vé­leményünk szerint. Papp Rezső VÁC 1 VJAPLd dáii^»M»a*iB»MSBBsaBgsBsaiaBaaBaíg^aB«aBBBaBBBaasa A PEST MEGYE) HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA „As anyag sohasem rideg’ XVII. ÉVFOLYAM, 183. SZÄM 1973. AUGUSZTUS 7., KEDD OTVEN VAGONNAL TÖBB MÁLNA Eredményesen dolgoznak a hűtőház szocialista brigádjai Értékes társadalmi munkák — Korszerű gépek csomagolnak Keveset hallatnak magukról a dunakeszi hűtőház szocialis­ta brigádjai, pedig munkájuk eredményessége, társadalmi és kulturális jelentősége megér­demelné a nyilvánosságot. A gyár két esztendeje ter­melési üzem, s azóta alakult a brigádok nyolcvan százalé­ka, összesen tíz brigád dolgo­zik a hűtőházban, tagjaik, száma meghaladja a százöt­venet. — A brigádmozgalom két év alatt nyilván sok kitűnő ered­ményt, hasznos tapasztalatot hozott, és bizonyára elősegí­tette a jó közösségi szellem kialakítását is. Milyen mér­hető eredményekről tudna beszámolni? — kérdeztük Sza­bó Pál termelési osztályveze­tőt. — Jelenleg csak részletek­ben értékelhetjük a brigádok hasznos tevékenységét. Eddig 250 vagon málnát fagyasztottunk. A brigá­dok segítsége nélkül ta­lán csak kétszáz vagon- nyira futotta volna erőnk­ből. Igazgatónk felhívására, az iro- diaház dolgozóinak hetven százaléka is levonult az üzem­be, és tálcákba rakott több mint három vagon árut. Vala­mennyi brigád közös jellemző­je a lelkesedés. Nem is tud­nám megmondani, melyik kö­zülük a legjobb. Találomra választottam ki hármat. _ Kmetti György, a Novem­ber 7. brigád vezetője, vil­lanyszerelő csoportvezető és Pillanatképek Nyár, ifjúság Ismerős szülők kislánya ül a lakótelep padján, feszül rajta a rövid szoknya. Fiú szorong mellette, keze a lány vállán. A kislány 16 múlt, a fiú egy­két évvel lehet idősebb. — Micsoda dolog ez! _ — mondanám, de még időben. meggondolom: — Hohó, ebben a korban már én is udvarol­tam! Tudomásul kell vennünk, hogy felnőnek a gyerekek. ★ A város fölötti domb pere­mén kertes házak sorakoznak, a kertekben szép virágok tar- kállanak, érett barackok mo­solyognak a fákon. Valahol a közeli udvaron nyugtalan kutyaugatás hal­latszik. — Frászt neked! — kiabálja csengő hangon egy leány, és nevet hozzá, tehát nem harag­szik. A vasrácsos kaput tá­masztja belülről: egy fiútól védi a bejáratot, aki viszont kívülről feszül neki a kapu­nak, belülre szeretne kerülni. A fiú végül megszünteti az ostromot. — Szia, elmegyek — mondja és az arcát a vasrácsok közé szorítja. A lány, kis vörös ha­jú bakfis, farkasszemet náz a fiúval, aztán ő is odanyomja az arcát a rácsok közé, a szá­juk összeér. Mikor odaérek, a lány kipi­rulva, zavart mosollyal fut be a házba, a fiú meg felpattan a fához támasztott kismotor­ra, és széles jókedvvel elindul. i ★ A Honvéd utcai alagút előtt két fiatal lányra tülköl rá a teherautó sofőrje. A lányok csinosak. A tülkölésre össze­rezzennek. — így akarsz ismerkedni7 — kérdezi kiabálva a maga­sabbik, s mutatóujját a hom­lokára téve, jelzi, hogy a so­főrnek azon a tájon valamije nincs rendben. ★ A hajóállomás előtt kamasz­fiúk hancúroznak, birkóznak, tépik a ruhát egymásról, nagy kiabálás közepette. Egyszerre váratlanul csönd támad, a tekintetek a beton­úira szegezödnek, melyen két csitri lány tűnik fel, kerék­párral. — Lányok! Nem állnátok meg a saroknál? — kérdi mu­táló hangon az egyik fiú. — ördögöd van, kisfiú, nem állunk meg — hangzik a vá­lasz, de azért biztatóan hátra­hátratekintenek. ★ Utólag bevallom, ezen az estén én is bűnbe estem: a Muskátli eszpresszóban ismét felkerestem régi szerelmemet: róla már kissé elhízva és po­cakosán sem tudtam lemonda­ni. Kint, a gyéren világított ut­cán azonban eldobtam ma­gamtól. Vanília és puncs volt. A vaníliagombócban jégda­rabok bújtak meg, és állan­dóan a zakómra gurultak a tölcsérről. Mit mondtam volna a fele­ségemnek, ha észreveszi az áruló jeleket? ' Kovács István * 1 KISZ-csúcstitkár. Csoportja munkájáról a következőket ' mondta el: — A málna úgynevezett be­tárolási ideje nagyon rö­vid. Száz társadalmi munka­órában, nyolc vagon gyümölcs­csel dolgoztunk. Jutalmul díj­mentes kirándulásra mehe­tünk a vállalat autóbuszán Badacsonyba és Keszthelyre. Társbrigádunkkal, a Rózsa Je­nő vezette József Attila bri­gáddal állandóan versenyben vagyunk, ezért sikerülhetett, hogy a Hazafias Népfront vá­ci járási bizottsága által meg­hirdetett szemléltetőeszköz- készítő akcióba beneveztünk, és több mint ötszáz politech­nikai oktatáshoz szükséges eszközt elkészítettünk. Szocialista együttműködé­si szerződésben állunk a dunakeszi 1-es számú óvo­dával: segítettünk az épü­let bővítésében, szépítésé­ben, játszóteret és játéko­kat készítettünk. — Hogyan kapcsolódik moz­galmi munkája a gazdasági feladatokhoz? — Ötvennyolchs létszámú KISZ-alapszervezetünk vala­mennyi fiatalja brigádtag. 1973-ban a mi üzemünk nyer­te el a járási jubileumi KISZ Kupát. Talán azért sikerül­hetett, mert nálunk a gazda­sági munka előfeltétele a mozgalmi munka ismerete és gyakorlása. Rózsa Jenő szocialista bigádja vállalta, hogy au­gusztus 20-a tiszteletére társadalmi munkában el­készíti a hűtőház terüle­tét behálózó, 1800 folyó­méter hosszú öntözőberen­dezést, s ezzel elősegíti az udvar parkosítását, csino­sítását. Amikor a hűtöházba jöt­tünk, olyan brigádról sze­rettünk volna írni, amelyik érdekes, számunkra ismeret­len munkafolyamatokat vé­gez. A párttitkár szerint va­lamennyi munka érdekes, de különösképpen a Péterbence Erzsébet főművezető vezette Petőfi brigádé. — Mi a feladatuk tulajdon­képpen ? — A termelés szervezését és irányítását végezzük. s Látszó­lag egyszerű a munkánk, de a távlati tervtől függetlenül, szinte naponként kell a beér­kező cikkek útját előkészíte­nünk, megszerveznünk. A jó, vagy rossz előkészítés ered­ménye forintban mérhető. Eddigi kapcsolatunk csak munkakapcsolat volt. Most, a brigád megalakulásával, tudatosabbá és tervszerűb­bé, mondhatnám, még lel­kiismeretesebbé vált tevé­kenységük. — Hallhatnék valamit ered­ményeikről? — Elsősorban a csomagoló­anyag-norma 102 százalék alá szorítását említem. Fontos ez, mert a csomagolóanyag sok­sok dollárba kerül. Csoma­gológépeink felveszik a ver­senyt bármely nyugati cég gé­peivel: korszerűek, nagy tel­jesítményűek és ízlésesen csomagolnak. » (nyári) Az utolsó mestermunka — Az örömmel végzett mun­ka mindenhez erőt ad — mondta Zsilinszky Károly bádogos- és vízvezeték-szerelő mester. Iskola utcai otthonában be­szélgettünk. A falakon dicsérő oklevelek tanúskodtak az idős kisiparos szavainak igazáról. A fél évszázados szakadatlan munka örömeit mutatták az apró műremekek, a különböző lemezdomborítások. — Az anyag sohasem rideg. Az ember keze alatt minden átmelegszik, ha jókedvűen dolgozunk. Nap és a csillagok — Melyek voltak a legszebb munkái, amelyekre szívesen emlékezik vissza? — A legszebb? Az Opera­ház felújítása. Nemcsak azért, mert szemben Volt az Opera kávéház — mosolyodik el —, de ifjúságom legszebb ideje is az volt, amikor 1924-ben iga­zán művészi bádogosmunkát végeztünk az épületen ... Vö­rösrézből olyan napot és csil­lagokat készítettünk, hogy majdnem szebben ragyogtak az égieknél... Emlékezetes mun­ka volt a váci székesegyház kupolájának javítása is. Kép­zelje el, négyen készítettük el négy hét alatt az 500 négyzet- méteres kupola burkolását. Majd a fiatalok Hallgattam Zsilinszky Ká­rolyt. Arról beszélt, hogy mi­lyen nagyon nehéz munka volt a régi világban önállóan meg­állnia az iparosnak. Valójában csak 1952 óta sikerült neki is, mert attól kezdve lendült fel igazán a szakma, s ő maga is százszámra szerelt fel új für­dőszobát a városban. A legtöbb tetőt úgy ismeri, hogy még ide­geiben van a magasság okozta feszültség. A legutóbbi tetőre, a fehérek templomtornyának új sisakjá­ra tereltem a szót. Az ablakon át gyönyörködtünk benne, ahogy a friss vörösrézborítást bearanyozta a délutáni nap­fény. — Azt hiszem, ez volt az utolsó nagyobb munkám — szomorodott el Zsilinszky Ká­roly. — Nem öreg embernek való a 60—70 méteres magas­ság ... A fiatalokra hagyom már. Joö Józsefékra, arra a mesterre, aki segítségem volt az utolsó torony javításá­ban ... Ragyog a vörösréz sisak Azt, aki a Mártírok útján jön Vácra, először ez a torony köszönti. Most újul meg a 250 esztendős templom, amely a város múltjának legviharo­sabb helyén áll: Géza székes- egyháza s az ősi vár helyén. Ragyog az új vörösréz sisak, a város legszebb barokk temp­lomát díszítve, egy öreg mes­ter utolsó remekléseként. Csankó Lajos A tárgyalóteremből Elsikkasztott csomagok és pénzek A csomagot dézsmáló, pénzt nem kézbesítő postás minden esetben lelepleződik, mert na­gyon ritka az az eset, amikor a címzett nem tud a hozzá el­indított küldeményről. L. Ferencné, verőcei lakos, a helybeli posta kézbesítője volt. Mint a nyomozás felderítette, 13 csomagot felnyitott, s annak tartalmát részben eltulajdoní­totta, 5720 forint kárt okozva a címzetteknek. Leleplezték, s bíróság elé ál­lították. Folytatólagosan elkö­vetett sikkasztás bűntette miatt 10 hónap szabadságvesz­tésre és 1200 forint pénzbír­ságra ítélték. A szabadságvesz­tés letöltését három év próba­időre felfüggesztették. K. Antal, a márianosztrai postahivatal kézbesítője is azt gondolta, hogy büntetlenül aláírhatja a másnak szóló pén­zesutalványokat, 500, 702, majd 844 forintot fordított így a sa­ját céljára. K.-t magánokirat-hamisítás­sal folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt ítélték el egy év — próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztésre, s kötelezték 2000 fo­rint pénzbírság megfizetésére. <P.) KUDARCOT VALLOTT KÍSÉRLET. Nem felel meg rendeltetésének Meleg júniusi, júliusi esté­ken nem nyithatnak ablakot az alsóvárosi házakban, a Földvári téri lakótelep lakásai­ban, olyan elviselhetetlen sza­got áraszt az új városi szenny­víztisztító. Küszönctnyílvánítás. Köszüne- tünket fejezzük ki mindazoknak a jó barátoknak, ismerősöknek, ro- ] konoknak, a Magyar Hajó- és 1 Darugyár 409-es műhely dolgozói- i nak, akik felejthetetlen fiúnk, ; Mocsáry István temetésén részt ! vettek, sírjára virágot, koszorút | helyeztek, s részvétükkel szívünk ] mély fájdalmát enyhíteni igyekez- i tek. A gyászoló család. 1961-ben 3 millió 558 ezer köbméter szennyvíz keletke­zett Vácon. A város gyors üte­mű iparosítása, a nagy lakóte­lepek építése arra késztette a Pest megyei Tanács végre­hajtó bizottságát, hogy felmé­resse, hogyan alakul a város szennyvízmennyisége a követ­kező 15 évben, s a MÉLYÉP- TERV számításai szerint, 1965- ben 12 ezer 735, 1975-ben pe­dig 18 ezer 700 köbméter szennyvizet kell megtisztítani. A Pest megyei Tanács 1962 márciusában megbízta a MÉLYÉPTERV-et, hogy ké­szítse el egy új szennyvíztisz­tító telep beruházási program­ját. A program az év augusz­tusában készült el, majd jó­váhagyása után, a megyei /ta­nács tervosztálya 1962 decem­berében szerződést kötött az intézettel a kiviteli terv el­készítésére. A terv szerint, melyet 1973 végére készített el KőrÖsmezey László építész, az építkezés két ütemben zaj­lik le, az első 1967-ben, a má­sodik 1972-ben fejeződik be. , A terv hangsúlyozza: a vá­ros új szennyvíztisztító-tele­pének célja a szennyvíz úgy­nevezett részbiológiai tisztítá­sa, vagyis nem csupán szennyvíz leülepítése, hanem a víz szervesanyag-tartalmá- nak 60—70 százalékos csök­kentése is. A terv új, úgynevezett ae- rob-eljárással, a szennyvíz le­vegőztetésével kívánta megol­dani a tisztítást. Mivel akkori­ban, 1962—63-ban, ilyen tisz­tításra hazai példa nem volt, az Országos Közegészségügyi Intézet csak kísérleti jelleg­gel engedélyezte a telep fel­építését. Az építkezésre az eredeti­leg kitűzött időben, 1963-ban nem kerülhetett sor: a telepet csak 1967-ben kezdték építeni. Egy rendelkezés értelmében a két évnél régebbi terveket felülvizsgálják, hogy az eltelt időben bekövetkezett műszaki fejlődést követhessék a terve­zők. A váci szennyvíztisztító- telep beruházási programjá­nak felülvizsgálatára 1966-ban került sor. 1969-ben szükséges­sé vált a program módosítása, melyet a tervezés óta eltelt 7 év műszaki fejlődése indokolt. Nos, a telepet 1967-ben kezdték el építeni a liget alatt, a Duna partján. A szakembe­rek már az építkezés megkez­désekor gondoltak arra, hogy a kísérleti telepen a levegőz- tetős eljárással való tisztítás esetleg nem váltja be a hoz­záfűzött reményeket. Kőrösmezey László tervező a 69-es program módosításában ki is tért erre. Ezt írja: „A te­lep teljes, hagyományos mó­dón való megépítését szüksé­gessé teheti az a hatósági vé­lemény, amely az aerob-iszap- kezelés alkalmazását kísérleti jelleggel és az iszapfertőtlení­tő berendezés megépítésével engedélyezte, amennyiben az iszapkezelésnek ez a módja nem váltaná be a hozzáfűzött reményeket.”. A tervező fel­tehetően számított a kudarcra, mert megtervezte, s meg is építették azokat a -leágazáso­kat, amelyekhez majd hozzá lehet kapcsolni a zárt rend­szerű iszaprothasztó tornyokat. A tervező szerint ez a munka abból a megtakarításból vé­gezhető el, mely a hagyomá­nyos módon épített szennyvíz­tisztító-telep és a tevegőztetős eljárással épült kísérleti telep építési költsége közötti kü­lönbségből keletkezik. Csakhogy ez a pénz nincs sehol. A Pest megyei Tanács a cél- csoportos beruházásokat idő­közben átadta a városi ta­nácsnak. A szennyvíztisztító­telep építésével kapcsolatos feladatok is így kerültek a váci tanács építési, terv- és pénzügyi osztályához, mely ak­kor még nem tudta, milyen nagy gondot vesz a nyakába. A telepet az elmúlt nyáron adták át próbaüzemelésre az építők a Dunamenti Regioná­lis Vízműveknek. Az egyéves próbaüzem alatt kiderült, hogy a telep működését, a szennyvíztisztítás jelenlegi technológiáját hosszabb időre sem a közegészségügyi szer­vek, sem a vízügyi hatóságok nem engedélyezik. A beérkező szennyvizet előbb megtisztítják a nagyobb szennyezettségtől, majd na­gyobb iszapágyakba vezetik, melyekben, a tervező elképze­lése szerint, az Iszapnak rövid idő aratt le kellene adnia a víztartalmát, mégpedig úgy, hogy az ágyakban az iszap már ne rothadjon tovább. Az elmélet a gyakorlatban nem valósult meg: az ágyakban a bomlási folyamat tovább tart, a víz sem olyan ütemben pá­rolog el, mint ahogyan várták, nagy kolloidmole­kulák keletkeznek, ennek nyomán pedig kocsonyás, képlékeny, bűzös anyag jön létre. Ezt a sűrű iszapot jelenleg, a KÖJÁL engedé­lyével, jobb megoldás híjáig szippantó kocsik szállítják a városi szeméttelepre, ahol a házi szeméttel elkeverve rot­had tovább. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság másért gördít akadályt a telep működése elé. A váci telep a szennyvíz részbiológiai tisztítására épült. A beérkező víz szeny- nyezettségét 75—80 százalék­ban csökkentik a tisztítás fo­lyamán, ám jóval szennyezet- tebb víz kerül még így is a Dunába, mint amilyet a ter­vezés óta megjelent 40/69-es számú, az élővizek védelmé­ről szóló kormányrendelet en­gedélyez. A gond tehát kettős: egy­részt a telepről a Dunába fo­lyó víz szennyezettségének mértéke magasabb a kor­mányrendeletben megenge­dettnél, másrészt a szennyvíz- tisztítás után megmaradt iszap kezelése, megsemmisíté­se jelenleg megoldatlan, igen kellemetlen szagával egy egész városrészt, több ezer városla­kót zavar. Bányász Hédi (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents