Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
1973. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK 3 A majd meg a holnap Tanácskoztak a városi pártbizottságok első titkárai Az MSZMP Központi Bizottsága tanácskozásra hívta össze az ország 82 városa pártbizottságainak első titkárait. A csütörtökön megtartott tanácskozáson részt vettek a budapesti és a megyei pártbizottságok titkárai, a Központi Bizottság osztályainak és a tömegszervezeteknek a képviselői. ' A tanácskozást Pullai Áripád, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg, majd Jakab Sándor, a KB pártós tömegszervezetek osztályának vezetője tartott vitaindító előadást a városi párt- bizottságok helyzetéről, munkájának fejlesztéséről, különös figyelemmel az időszerű és távlati politikai, várospolitikai feladatokra. Az előadást élénk vita követte, majd Pullai Árpád mondott zárszót. HÚSZÉVES A TISZTASÁGI MOZGALOM Két évtizede született meg a tisztasági mozgalom. Az évforduló alkalmából csütörtökön a Magyar Vöröskereszt országos központjában dr. Vi- dosfalvy Magda főtitkárhelyettes sajtótájékoztatón ismertette a tisztasági mozgalom kialakulását, fejlődését, eredményeit, a további feladatokat. . Érdekes és jellemző statisztika: amíg 1969-ben a tisztasági mozgalom feltételeinek az értékelése során a lakóházak közül 622 ezer 419 felelt meg, 1972-ben már 850 ezer 276. Tavaly 110 állami gazdaság és 731 mezőgazdasági termelő- szövetkezet, 566 község, 15 város szintén eleget tett az előírt követelményeknek. A tiszta iskolák száma háromezer- háromszázkilencveríkilenc volt. Lezárultak a jelentkezések a szakmunkásképzésben is. Aki korábban máshová, utóbb ide nem kérte jelvételét, az — legalábbis az idén — nem tanul tovább. Az elvégezte a , nyolc általánost és... Mihez kezd? A könyvet olvasó pedagógus éppen csak rámpillant. Ö az iskölaügyeletes. — Kérem, én semmiféle felvilágosítást nem adhatok, erre csak az igazgató kolléga jogosult. Még egyszer elmondom, mit szeretnék. Hiszen társadalmilag sem közömbös, mennyien s miért nem tanulnak tovább, legutóbb a Minisztertanács ülése... — ... csak az igazgató kolléga jogosult. . . Pest megyében száz általános iskolát végzett fiú és lány közül évek óta 16—lfj< nem, tanul tovább. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek a rossz tanulók, a resteszűek. A pálya- választási felmérések során kétszer annyi szülő közölte, hogy nem kívánja gyermekét tovább taníttatni, mint amenynyi tanuló... A ceglédi általános iskola ügyeletes pedagógusa végül is magánemberként noteszomba diktál öt nevet és címet. A végzett harmincegy gyerek közül ez az öt nem jelentkezett sehová. Ö legalábbis így tudja, de nem vállal érte kezességet. Jól tudja. A harmincegy gyereknek ő volt az osztályfőnöke. • Jól ápolt asszony, kövérkés arccal, bizalmatlan tekintettel. Állunk az előszobában, nem enged be, igazolványt kér, alaposan megnézi, végül, kelletlenül, leültet a szobában: — Tessék, kérdezzen. János, a gyerek sápadtan áll, a szekrénynek) támaszkodik, az anyja rászól, „összemázolod a politúrt a tenyereddel.” János, tizennégy éves, jórendű eredménnyel végezte el a nyolcadikat, nevelői érdeklődő, mozgékony eszű gyereknek tartják, aki azonban félénk, visszahúzódó. — Tessék, kérdezzen — mondja újra, most már türelmetlenül a mama, s igaza van, nemrég jött meg a munkából, kontírozó könyvelő, főznie kell, rövidesen itthon lesz a férje. Aki — remélhetően — rövidesen a fővárosban kap állást, s akkor költöznek. Ezért nem íratta be sehová a gyereket. „Itt” nincs olyan iskola, Magyar lányok a neuhausi gyárban tikatisztaságű termeket jártuk, ahol fehér köpenyben folyik a munka. Az itt zajló precíziós, kényes tevékenység meg is kívánja ezt, hiszen egy mikromilliméternyi tévedés vagy helyenként akár egy porszem befolyásolhatja, tönktre- teheti a hajszálfinomságűnál is finomabb elektromos alkatrészeket. Szilícium tranzisztorok, nyomtatott áramkörök és hasonlók kerülnek ki itt a kezek alól, olyannyira apró kis munkadarabok, hogy többnyire mikroszkóp alatt teszik rajta, ami kell. Egy ilyen inkább laboratóriumra, mint gyári munkateremre emlékeztető üzemrészben válaszolt a kérdésemre a fiatalokat illetően dr. Jochan Vogel részlegvezető, s egyben párttitkár. Körülöttünk mosolygós lányok és csak i kevés fiú. A munka csendességét csak néha törte meg egy-egy magyar vagy német mondat. — Mi itt a munkában és persze a munka után ugyanúgy, nem beszélünk külön németekről és ktülön magyarokról — mondta dr. Vogel. — Csak akkor választjuk szét, ha külön az ő munkájukról akarunk összesítést adni. Különben is nagyon jól beilleszkednek a magyar fiatalok a munkába, a közösségbe/ egyaránt. Magunk is meghatódtunk, mikor tavaly egy alkalommal igen szép példáját nyújtották ennek. A tervteljesítés megbeszélésekor az ő segítségüket is kértük a gyárunk számára. Azt mondták erre, hogy „ez nemcsak a ti tervetek, nemcsak a németeké, ez a miénk is. Bízhattok bennünk.’’ S mi nem is csalódtunk. Lőkös Zoltán (Következik: A neuhausi önkormányzat.) ahová érdemes lenne — szögezi le a mama, s úgy szól a gyereknek — „igaz, Jánoska?!” —, hogy én is összerezzenek. Majd, ha fölköltöztek Pestre, akkor... Föláll, végzett velem. Milyen jó lett volna megtudni, mi húzódik János sápadt homloka mögött... • A Nagykátára vezető út jobb oldalán katonás rendben sorakoznak az új, emeletes házak. Mutatósak, bár előttük a gödrök, a piszok, a hulladék riasztó, agyoncsapja a falak sugározta frisseséget. Két szoba összkomfort, négyen élnek benne, a két szülő, a nagymama, s Sári, a gyerek. A nagymama finom tapintattal gyorsan visszavonul, ketten maradunk, Sárival. — Ügy tudom, nem jelentkeztél sehová. — Tetszik tudni, én szerettem volna a képzőművészeti gimnáziumba, de apukám azt mondta, nem enged el itthoniról, nem enged föl Pestre, mert ott... Csönd. Mi van ott Pesten? — ... Szóval, hogy ott a lányok — szünet, a földet nézi, a cipőjét, a szőnyeg mintáját — elromlanák. Sárika édesapja elektroműszerész, édesanyja betanított munkás. Mindketten született ceglédiek, jól élnek, szövetkezeti lakásban laknák, van egy Skodájuk. — És máshová, mondjuk itt helyben, nem is gondoltad, hogy jelentkezz? — Gondoltam, de anyukám meg azt mondta, hogy a gimnáziummal nem megyek semmire, az ma már annyi... Elhallgat megint, biztosan valami vastagabb jelzőt használt a mama. Tudja, mire jó, nem jó a gimnázium? Ismeri az egyéb tanulási, képzési lehetőségeket? — A nyáron mit csináltál? —- Voltam nyaralni anyukám nővéréóknél Pesten. — Még mit csináltál? — Segítettem itthon a nagyinak, találkoztam a barátnőimmel, olvastam, tévét néztem, ilyesmit. — S mi lesz most? Vége a nyárnak, mások iskolába mennek, te meg hová? — Anyukám szeretne bevinni hozzájuk. — Munkásnak? — Annak én nem mehetek, hanem kisegítőnek vagy minek. Azután majd, ha tizenhat leszek, akkor alkalmazhatnak rendesen. — Minek? — Azt nem tudom, anyukám intézi. Azt mondta, bízzam rá, addig is pénzt keresek, s munkás még lehetek később is. — Tulajdonképpen mi akarsz lenni? Néz csak. Látszik, ha tízszer elmondanám a kérdést, akkor sem értené meg. • A harmadik helyen nem találok senkit, végül a szomszédok mondják, nincsenek itthon, nyaralnak. A negyedik családnál tárt karokkál fogadnak; azt hitték, a tanácstól jövök, a lakás ügyében. Mert, hogy ... s véget nem érő magyarázat következik arról, hogy ebben a földibe süppedt, roskatag, tönkrement Törteti úti házban — ami állami tulajdon —, nem lehet öt gyerekkel lakni. Az öt gyerekből a tizenöt éves Sebestyén — hatodikban bukott, osztályt ismételt — a legkisebb... A többi már kereső. Sőt, Sebestyén is az, mert beállt az egyik bátyja mellé segítőnek. A bátyja segédmunkás, kőművesek mellett dolgozik. Eszmecserénk népes hallgatóság előtt zajlik, a szomszédok is odajönnek, közbeszólnak, tiltakoznak, helyeselnek. — Nem kellett volna legalább a legkisebbet, ha mára többi nem tanult? A papa igyekszik rendet tartani a hangzavarban, de nem sok sikerrel, mert a mama mindig leinti. „Ugyan, te ebbe ne szólj bele.” Sebestyén közben, mintha nem is róla lenne szó, ül a pitvarajtóban, s egy botot farigcsál. Két hármasa volt a bizonyítványban, a többi kettes. Távozóban, amikor már zúg a fejem a mindenféle beszédtől, egy pillanatra sikerül megszabadulni a többiektől, s megkérdezhetem Sebestyént: — Mondd, mennyit keresel? Ránt a vállán, meláksága sűrűsödik a mozdulatban, úgy felel: — Ha tudni akarja, ezernégyszázat. Annyit alkudott ki a bátyám a mesterrel. • Késő van, az ötödik címre már nem megyek el. S ha elmennék, megtudnék-e újat? Lehet, de inkább nem. Mert hasonló „érvek” az elhangzottakhoz alig toldanának valamit. Nem jelentkezett a gyerek, hát nem jelentkezett. A család ügye. Joga is? Mészáros Ottó A tanácskozás jubileumán Emléktábla-avatás Balatonszárszón Balatoriszárszón emléktáblaavató ünnepséget rendezett csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar írók Szövetsége és a Somogy megyei Tanács a bala- tonszárszói 1943-as munkásparaszt, értelmiségi és diáktalálkozó 30. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Darvas József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, a Magyar írók Szövetségének elnöke emlékezett meg a három évtizeddel ezelőtti eseményről. Balatonszárszón — mint ismeretes — annak idején mintegy hatszáz munkás-paraszt és értelmiségi fiatal gyűlt ösz- sze. A magyar szellemi élet olyan kiválóságai vettek részt ezen a találkozón, mint Erdei Ferenc, Veres Péter, Szabó Pál, Németh László, Kodolá- nyi János, Nagy István és mások. A találkozón az ország jövőjéről, gazdasági és társadalmi átalakulásáról vitáztak. Az emlékbeszéd után Darvas József leleplezte az 1943-as találkozó emlékét megörökítő márványtáblát. Humanité-ünnepély Szélesebb körű magyar részvétel Az Humanité szokásos évi ünnepélyén, amelyet az idén szeptember 8-án és 9-én tartanak, az eddiginél jóval szélesebb körű lesz a magyar részvétel. Az Humanité szerdai száma külön felhívja a figyelmet a magyar részvétel programjára, amelynek fő témája a magyar mező- gazdaság ismertetése lesz. A magyar pavilonban kiállítás ismerteti majd a magyar mezőgazdaságot; a magyar szakemberek előadásokat tartanak a magyar mezőgazdaság eredményeiről és problémáiról s részletesen válaszolnak majd az érdeklődök kérdéseire — jelenti be az Humanité. DEBRECEN Országos ügyvédi értekezlet Csütörtökön Debrecenben I megkezdődött a II. országos I -ügyvédi értekezlet. A három- | napos tanácskozás mintegy ezer résztvevője között megjelent d. Borics Gyula, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának alosztályvezetője. Dr. Kárpáti Lászlónak, az Országos Ügyvédi Tanács elnökének megnyitója után dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter tartott bevezető előadást, amelyben összefoglalta a magyar ügyvédségnek az elmúlt évtizedben elért szakmai eredményeit, politikai fejlődését és beszélt a jogalkotás és a jogalkalmazás több ■időszerű teendőjéről is. En! nek kapcsán leszögezte, hogyt I állami életünk és a jogú I munka vezérfonalát a mos-i tani években a X. pártkongresszus határozatai, a párt- ésf az állam vezető testületéinek: állásfoglalásai jelentik. A megnyitó napján bejelentették, hogy az Országos Ügy-i védi Tanács kiváló ügyvédH ■munkáért kitüntetést alapi-', tott, amelyet ezentúl éven-; ként ítélnek oda. A kitüntetettek között van dr. Kenéz Tibor, a Pest megyei ügyvédi kamara elnöke, valamint az igazságügyi közigazgatásban korábban sok évig eredményes munkát végzett dr. Nezvál Ferenc nyugalmazott ■miniszter. í 1 Egy éven alul A hivatalos szóhasználat „egy éven alul meghaltak” fogalma alatt csoportosítja a csecsemőhalálozás szomorú eseményeit. Az alig, hogy megszült élet megszűnése tragikus pillanat, súlyát növeli a tehetetlenség érzése, hiszen az anya, az apa mit tehet a „vak sors” ellenében? E „vak sors” fölött töprengek. Tudom, nagyon ritka eset az, hogy a kisded halálát a lelketlenség, a kellő gondozás elmulasztása okozza. Nincs szó arról sem, hogy társadalmunkban egy csecsemőt a táplálók hiánya ítélne elmúlásra; ezt betemette a történelem. S tudom azt is, hogy a fölszabadult ember első kötelességei között tartja számon a jövendő állampolgárairól való gondoskodást, s ezt bizonyította hazánk is, amikor 1945 után mindén esztendőben történt valami'a döbbenetesen magas csecsemőhalálozás csökkentése érdekében. Ezer élve született közül még 91 halt meg egy éves kora előtt 1949-ben. 1955- ben hatvan. Napjainkban már csak harmincötnél kevesebb. Csak? Kibékülhetünk-e ezzel a szóval, s a ténnyel, adattal, amit takar? Beletörődhetünk-e abba, hogy Pest megyében több csecsemőt kell eltemetni ezer élve szülöttre számítva, mint országosan, s hogy e szomorú rangsor élén a főváros és Pest megye áll? Nem az erőfeszítéseket hiányolom, mert azokból nagy tettek táplálkoztak. Nem mutathatok rá senkire, semmire, hogy íme az ok, a forrás, s mégis, nem nyugszom bele abba, hogy mindezt a „vak sors” hozza így, K érdéseket soroltam azoknak, akiktől feleletet vártam, de a kérdésekre leginkább ők is kérdésekkel válaszoltak. Mert ugyan sejthetők bizonyos összefüggések, de megnyugtató magyarázat nincs arra, hogy miért növekszik erőteljesen októberben, majd novemberben a csecsemőhalálozás, s miért csökken decemberben, hogy azután megint magasra szökjék januárban, februárban, júniusban viszont a legalacsonyabb legyen. Ahogy nyilván oka, forrása, magyarázata van annak is, miért magasabb a megyei átlag az országosnál. Ezt az okot, forrást ugyanúgy feltételezhetjük több járásnál, «hol a megyei átlagot is meghaladja a csecsemőhalálozás. A gödöllői, a budai járásban 40—41 pici halott jut ezer élve születettre, Nagykőrös városban ötvenegy, a nagykátai járásban huszonhat! Mi a magyarázata ezeknek a hatalmas, mert minden töredék százalékukkal életeket és halálokat sűrítő eltéréseknek ? Hol kezdjük az okok keresését, s melyik az a határ, amelynél megállva összegezhetünk ? HiVl ___________________ sz én Nagykörös és Gödöllő orvosi, egészségügyi ellátása között nincsenek lényegbe vágó különbségek, mégis Kőrösön kétszer annyi az egy éven alul meghalt gyermek, mint az egyetemi városban. Vajon hogyan rakódnak össze a mozaikkockák, amelyek között — feltehetően — az anyák s a nemzők egészségi állapota, genetikai öröksége éppúgy fellelhető, mint az, milyenek a lakásviszonyok, a táplálkozási szakások, az életkörülmények. Miféle összefüggésben áll az, hogy a házasságon kívüli szüléseknél több a halva született gyermek, mint a házasságból született csecsemők esetében? Milyen szerepe van a terhesgondozásnak, az anyasági segélynek, az apa italkedvelésének, a település csatornázottságának ... Egy új életben az előzmények összessége találkozhat. A hosszú időn át tartó feszült idegállapot éppúgy, mint a munkahelyi tevékenység, az otthoni békesség vagy marakodás. Lehetséges mindezeket elválasztani, s nyomára jutni a kedvezőtlen tényezőknek? Minden bizonnyal igennel kell felelni erre a kérdésre, bár voltak, akik intettek: nincs magyarázat mindenre. Az emberi nem szaporodásának természetes kísérője, hogy az újszülöttek egy hányada csak rövid ideig életképes. Mások arra figyelmeztettek, hogy a mind korszerűbb terhes- gondozásnak, a szülések előírásszerű levezetésének köszönhető — a megyében a szüléseknek mindössze egy százaléka zajlik le úgy, hogy nincs jelen szakember — sok olyan kisded is élve jön a világra, aki máskülönben már meghalt volna. Ezeknek a gyerekeknek viszont csak kisebb csoportja bizonyul életképesnek, de ha csak egyetlenegy akadna közöttük, akkor is érdemes fönntar- *tani, fejleszteni ilyen irányban is a terhesgondozást, a szülések levezetését. L aikus vagyok természetesen, s hozzáértésem silányságát tetézik erőm, lehetőségeim korlátái. Nem láthatok tehát neki fölméréseknek, elemzéseknek, kórházi, szülőotthon i adatsorok vizsgálatának, a halálokok tanulmányozásának ... Csak kérdezni tudok, töprengeni, a kimondott kérdések utón újabbakat megfogalmazni. Nyugtalankodni, nem beletörődni, hogy Pest megye átlaga nagyobb az országosnál, nem elfogadni, hogy az országos átlag is akkora, amekkora. Hiszem, hogy a megye egészségügye — ha vállalja, s kell hogy vállalja ezt az áldozatos munkát — szembenéz ezeknek a kérdéseknek a légiójával is, s nem nyugszik addig, míg orvosok, pszichológusok, szociológusok, mindenfajta más szakemberek összefogásával meg nem adja a feleletet. M. O.
