Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-28 / 200. szám

/ PEST HEGYEI KMiríap 1973. AUGUSZTUS 28., KEDD AZ IDÉN ELŐSZÖR Pest megye részesedése a szakmunkásképzési alapból Tizenkilenc tanácsi vállalatnál csaknem 1,5 millió forint Még tavaly, év elején mun­kaügyi miniszteri rendelet je­lent meg a szakmunkásképzési alap létesítéséről. Előírja a rendelet, hogy a vállalatoknak és szövetkezeteknek — a szak­munkásképzéssel kapcsolatos egységes teherviselés érdeké­ben — mérlegük szerinti évi bérköltségük arányában, attól függően, hogy melyik népgaz­dasági ágazathoz tartoznak, kell hozzájárulniuk az alaphoz. Legkisebb a tsz-ek 0,2 szá­zalékos hozzájárulása, a legnagyobb viszont a gép­gyártásé, éspedig 0,35 szá­zalék. Az így befolyó összegekből képzett alapot a Munkaügyi Minisztérium kezeli és osztja fél az egyes vállalatok között, természetesen figyelembe véve, hogy melyik hány tanulót ne­vel. A szövetkezetek között a tanulóképzési alapot ugyan­ilyen arányban országos ér­dekvédelmi szövetségük osztja el. A Munkaügyi Minisztérium az alapból arányosan részesíti tanácsaik útján az egyes me­gyéket, megyei jogú városokat is, hogy a tanácsi vállalatok tanulóképzése ne kerüljön hát­rányosabb helyzetbe. Pest megye tanácsa részére 1 462 000 forintot biztosított az alapból a minisztérium. A ta­nács munkaügyi osztálya ezt az összeget 19 tanácsi vállalat között, tanulóik számának ará­nyában osztotta szét. számítás­ba véve azonban azt is. hogy melyiknél mennyire költséges a tanulók oktatása. Éppen ezért összegszerűen a Pest me­gyei tanácsi vállalatok közül a megyei Vendéglátóipar! Vállalat kapta a legna­gyobb összeget, mégpedig 339 000 forintot. Az egyes tanácsi vállalatok részesedésüket a szakmunkás- képzési alapból természetesen kizárólag a jövendő szakmun­kások tanulmányi költségeire fordíthatják. Az összeg 10 szá­zalékát ipari tanulóik étkezte­tési hozzájárulására, részese­dési alapjukba kell befizet­niük, míg 50 százalékot a fej­lesztési alapba, kifejezetten munkahelyi szociális helyisé­gek fejlesztésére és korszerű­sítésére, hogy a szakmunkás- tanulók gyakorlati képzésük idején mennél kulturáltabb körülmények között sajátíthas­sák el az általuk választott szakmát. A fennmaradó 40 százalék rendeltetése a folya­matos kiadások, az ösztöndíjak, munkaruhák és védőételek költségeinek fedezetéül szolgál. Mindezek a kiadások a vál­lalatok, illetve szövetkezetek saját költségvetését terhelték, most azonban mindegyik bér­alapjának csak a közös alapba fizetendő hányadát. Ennek el­lenére az alap arányos felosz­tása révén nem egy, tanuló- képzést végző vállalat az általa befizetett összegnél többet kap vissza. Ily módon kétségkívül növekszik a vállalatok szak­munkásképzési hajlandósága, s javulnak egyes vállalato­kon belül az ipari tanulók oktatási körülményei. Miután azonban a most szep­temberben kezdődő tanévben először használják fel ország­szerte a szakmunkásképzési alapot, majd csak az 1974/75-ös tanévben lehet pontosabban következtetni a hatására. Sz. E. Országos ifjúmunkás fotópályázat Az országos ifjúmunkás- napok tiszteletére a KISZ központi bizottsága orszá­gos ifjúmunkás-fotopályáza- tot hirdet, amelyre szerzőn­ként négy fekete-fehér és szí­nes képet lehet beküldeni szeptember 15-ig. A pályázaton bárki részt vehet az ifjúmunkások életét ábrázoló képekkel. A pályá­zatra beküldött felvételeket a KISZ KB, a Magyar Fotó­művészek Szövetsége, a Nép­művelési Intézet és a Rosti Pál Fotoklub tagjaiból ala­kult zsűri bírálja eL A felvételeket kiállításon ismerheti meg a közönség. TV-FIGYELŐ Megváltozott vasárnap. Az elmúlt hetekben többször és általában erőteljes hang­súllyal tettük szóvá, hogy a televízió műsorának szerkeze­te egyenetlen: a hangsúlyos, élénk, eleven kezdőnapok után a hét vége, a víkend unalom­ba fullad. Bírálatunk határo­zott hangsúlyai miatt viszont most ugyanilyen erőteljesen kell kiemelnünk, hogy hosszú hetek után tegnapelőtt egy egészen másféle tv-vasáma- pot láttunk. Végre megint ér­deklődve, feszült várakozás­sal ülhettünk a képernyő elé. S nem is csalódtunk. Válto­zatos, színes, érdekes és tar­talmas műsort láttunk. Nem egyszerűen az történt, hogy az egyes műsorszámok jobbak lettek. Maga a szerke­zet változott meg. A szerkesz- tésben-összeállításban az ed­diginél jóval nagyobb hang­súlyt kaptak a tv önálló, ere­deti produkciói. Nyilván ezzel függ össze, hogy most elma­radt például az eddigi vasár­napok szenzációinak szánt nyugatifilm-bemutató; e fil­mek közül — sajnos —egyik sem volt nemcsak szenzáció, de még csak különösebben ér­dekes sem. Másod-, sőt, való­jában harmadosztályú anyagot láttunk ezeken a vasárnapo­kon, s tegnapelőtt, valljuk be, felszabadultan vettük tudo­másul, hogy vetítésüket a tv beszüntette. Vagy csak szüneteltette? Ezt a jövő dönti el, az új va­sárnapi műsorszerkezet sor­sával együtt, bár nem való­színű, hogy az véletlenül szü­letett meg. A megváltozott va­sárnap mögött nyilvánvalóan tudatos törekvés és szándék húzódik meg. Legalábbis reméljük. Az IRDDAGÉPTECHNIKA vállalat « o megrendelő kívónsógóra mojt azonnal vállalja Hunor 157-158-as és ETR 220-as típusú elektronikus asztali számológépek, Cellatron R 44-es típusú elektromos automata számológépek, valamint BC 201/A típusú, 47 centiméteres kocsiméretű szedöirógépek szállítását f Budapest V., Bécsi utca 8-10. Telefon: 182-980. Telex: 22-4381. Levélcím: 1369 Budapest, pf. 314. Abody. vasárnap a legtöbb szellemi izgalmat Abody Béla esti műsora nyújtotta. Szelle­mi izgalmon itt természetesen nem valami sznob élvezetet kell érteni, hanem a szórako­zás legnemesebb és legigénye­sebb változatát. Abody káp­rázatos egyéniség: író és szín­házigazgató, de kitűnően is­meri a zenét, az operát, s emellett — mint a műsorból is kiderült — első vágyálma az ökölvívás volt... Unatkozhatott-e a néző ilyen egyéniség társaságában? Alig­ha. Többek között azért sem, mert Abody, erőszakos is: nem hagyná. Nos, vasárnap este igazán nem unatkoztunk egy pillanatra sem. A színészek — érzésünk Sze­rint — legalább úgy élvezték a játékot, mint a közönség. Nekünk legjobban Szilágyi Tibor, Inke László és Ro- nyecz Mária közreműködése tetszett Ökrös László Eredményhirdetés Visegradon Befejeződtek az országos színjátszó napok A Mátyás-kapát a budapesti műszaki egyetem színjátszói nyerték Díjat kaptak a memóriák is — Két együttest Vest megyei vendégszereplésre hívtak meg Vasárnap este befejeződtek Visegrádon az országos szín­játszó napok bemutatói. Két napig tartott az idén immár ötödik alkalommal megrende­zett mozgalmas találkozó. Szombaton és vasárnap, ideális körülmények között, Mátyás király visegrádi palotá­jának romkertjében, részben a fedett pincében, részben a ká­polna-teraszon, ragyogó nap­sütésben tíz műkedvelő együt­tes mutatta be versenyműso­rát, miközben a romkertben éppúgy folyt a látogatás, az idegenforgalom, mint akárme­lyik nyári vasárnapon. Befe­jezésül és versenyen kívül a budapesti Csili Soós Imre iro­dalmi színpada Gáli József Válás Veronában című gro­teszk játékát mutatta be. A zsűri ítélete Az ünnepélyes eredményhir­detésre és a találkozó díjainak kiosztására késő edte a Diófa kisvendéglő kerthelyiségében került sor. Ráczkevei Erzsébet­nek, a visegrádi tanács elnöké­nek megnyitó szavai után dr. Poszter György, a zsűri elnöke, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészet­tudományi karának docense hirdette ki az eredményt, egye­bek közt hangsúlyozva, hogy a kétnapos találkozó valóban ün­nepi eseménye volt az irodal­mait népszerűsítő amatőr szín­játszásnak. Sorra véve a programban szereplő együtteseket és pro­dukciókat, a zsűri az elsőként fellépő együttesről, a miskolci szakmunkásképző első éves műszerésztanulóinak teljesít­ményéről összefoglalóan azt állapította meg, hogy az ered­mény alatta maradt azoknak a lehetőségeknek, amelyeket a választott mű, Nagy László Ég és föld című oratóriuma, a színpad számára nyújtott. A szentesi Horváth Mihály gim­názium diákjai viszont ponto­san arra vállalkoztak, amire erejükből, lehetőségeikből tel­lett: világos gondolatiságú Ka- zinczy-emlékműsoruk azt az irodalomfejlesztő funkciót töl­tötte be, amit egy jól működő középiskolás színpadtól egyál­talán elvárhatunk. Gond és meglepetés Tovább emelkedett a színját­szó napok színvonala a zala­egerszegi Reflex színpad fel­lépésével. Rákos Sándor Anya­sirató című művének bemuta­tásával a színjátszó napok ta­valyi fődíjas csoportja ismét olyan teljesítménnyel állt a közönség elé, amely tiszta szenvedélyével, rendezői felfo­gásával szinte valósággal (lö­vette a költemény értékeit. Gondot okozott viszont a deb­receni Alföld színpad előadása. Az együttes egy sokat vitatott mű, Nemeskürty István Rek­viem egy hadseregért című könyvének adaptálására vál­lalkozott. A produkció hiányér­zetet keltett, némely pontján még a vitatott mű felfogásával is szembekerült. A színjátszó napok meglepe­tése volt a budapesti műszaki egyetem színjátszóinak bemu­tatója. A kiválasztott című műsoruk, a „Petőfi-misztérium és passió” töretlenül valósítot­ta meg eredeti elképzelésüket, gondolatilag hibátlanul, szer­kesztésében és rendezésében pontosan, félreérthetetlenül közvetítve a mondanivalót. A győri Kazinczy gimnázium színpadának lírai rekviemje, a Ballada a szekeresről, akárcsak a szentesi diákok előadása, ar­Petőfi és Móricz Zsigmond az érdi képzőművészeti szakkör kiállításán Petőfi Egy éve avatták Érden a művelődési központot, és 10 éves múltra tekinthet vissza a képzőművészeti szakkör. A nemrég elhunyt Fekete Lajos érdi író alapította a kört, fel­ismerve, hogy az ország leg­nagyobb községében mennyi tehetség van, akinek lehető­ség kell az alkotómunkára. Kezdettől a kör tagja volt Feketéné Ribári Júlia, aki­nek néhány képe most is sze­repel a kiállításon. A szakkör veteránja a 73 éves Bor- sovszky Lajos; fizikai munkás, mint valamennyi tag, akik ily módon alkotásra használ­ják fel szabad idejüket. — Nem életpályám a festés — mondja a régi tagok egyi­ke, Tóth Dezső — de gye­rekkorom óta foglalkoztat és minden gondolatomat betölti. Örültem, hogy a körben lehe­tőségem van a fejlődésre. A szakkör névadója Nagy Balogh János, a Horthy-kor- szak realista festője, aki a „város peremének” életét és embereit ábrázolta. Ennek a szellemnek talán leginkább Pánger József munkásarcké­pei felelnek meg. Érdekesek Bognár István nyomdász gra­fikái. A zsűri Pestről érke­zett: a Népművelési Intézet két munkatársa döntötte eL, hogy mi kerüljön kiállításra. A szakkör jelenlegi veze­tője az érdi születésű Szepes Gyula, főiskolát végzett, vi­lágot járt szakember. Maga is fest, külföldön is kiállított, mégis azt mondja: — Hivatá­somnak érzem a tanítást! A szakköri foglalkozásokra a nagy kiterjedésű község leg­távolabbi részéről is eljön­nek, mert Szepes Gyula nem­csak irányítja munkájukat, hanem színes előadásokkal mélyíti művészeti ismeretei­ket, fejleszti ízlésüket. Éven­te többször kirándulnak Szentendrére, Zebegénybe, hogy a szabadban dolgozza­nak. Több kiállított kép őrzi ezeknek a kirándulásoknak emlékét. A képzőművészeti szakkör szobrászai közül jól sikerült Kissné Dobrádi Jolán Paraszt­feje. A kiállítóterem kima­gasló alkotása Domonkos Béla hatalmas Fetőfi-szobra és mellette a Móricz Zsigmond- mellszobor. Az érdi képzőmű­vészeti szakkörből kinőtt mű­vész sokszor megörökített nagyjainkat új, életteljes fel­fogásban ábrázolja. Több szobrot is készített már tár­sadalmi munkában Érdnek, a Móricz Zsigmond pártházbam áll Lenin- szobra, a gimnáziumban Vö­rösmarty-, az érdligeti isko­lában Latinka-szobra. Ezen a kiállításon mutatta be legújabb munkáját, a ma már legendás 100% szerkesz­tőjéről, a ma is aktív Tamás Aladárról készült szobrát. — Élőkről könnyebb szob­rot készíteni — mondja — mert a munka nem a mintázással kezdődik. Fény­képei és művei ré­vén igyekszünk megismerni, akit ábrázolunk — és meny­nyivel előnyösebb, ha szemé­lyes kapcsolatunk is van vele. Az érdi kiállítás még né­hány napig megtekinthető, azután a budai járás (Buda­örs, Érd, Pilisvörösvár, Zsám- bék) kiállítása következik. A Petőfi, Móricz, Tamás Aladár szobor — és a legjobb képek ottmaradnak. Sztrókayné Mándi Teréz ra nyújtott példát, mit tehet egy jól működő középiskolás színpad az irodalomterjesz­tésért. A kaposváriak — mint a zsűri megállapította — nem voltak képesek megfelelni a vállalt feladatnak. Madách Imre A civilizátor című komé­diáját a fomómunkás együttes egyszerűsített, külsőséges ha­tásokra törekvő előadásban vitte színre. Hasonlóan nagy fába vágta fejszéjét a pécsi Amatőr színpad, amely Gyúr- kő Lászlónak a pesti Huszon­ötödik Színházban már látott A búsképű lovag című drá­máját mutatta be. Egyszerűsí­tett, lassú ritmusú pro­dukciót láthatott a közön­ség, bár két szereplőjének Horváth Bélának (Don Quijote) és Stenczer Bélának (Sancho Pansa) játéka kiemelkedett a színjátszó napok egyéni telje­sítményeiből. A zsűri mindket­tőjüket 500 forintos egyéni díj­jal jutalmazta. Két Pest megyei együttes A találkozón Két Pest me­gyei együttes vett részt. A mo- nori gimnázium és művelődési ház színjátszóinak Lépcsők cí­mű bemutatójáról a zsűri meg­állapította, hogy bár tartal­mazta a csoport korábbról már jól ismert erényeit, a közéleti igényességet és a politikai bá­torságot, az előadásban feltűn­tek a modorosság, az önismét­lés jelei is. Emiatt fellépésük­ben bizonyos kettősség volt ta­pasztalható. Az együttesnek meg kell találnia a megújulás­hoz vezető utat. A százhalombattai Villon irodalmi színpad • közreműkö­désével kapcsolatban azt emel­te ki a zsűri, hogy bár az „Uram, nem látta Magyaror­szágot?” című műsoruk jé szándéka vitathatatlan és in­dulata rokonszenves, a tarta­lom tisztázatlansága és diffe­renciálatlansága miatt előadá­suk végül is nem érhette dl célját. Általános tapasztalatok A találkozó egyik általános és nagyon fontos/tanulságát éppen ez a bemutató szülte. Következetesen végig kell gon­dolni a műsorokat, a tartalmi tisztázottság alapvető követel­mény — állapította meg a zsű­ri. A másik ilyen tennivaló a vállalt feladat és a lehetőségek összehangolása, vagyis annak eldöntése, képes-e az együttes a kitűzött cél elérésére. Végül — s ez az idei találkozó har­madik fontos tapasztalata — azt is tisztázni kell, milyen közönségnek szól majd a mű­sor. Az itt-ott jelentkező arisz­tokratizmust fel kell számolni. A díjak A zsűri értékelésének is­mertetése után Fábián Zoltán író, a Magyar írók Szövetségé­nek titkára átadta a nyertesek­nek a visegrádi találkozó dí­jait. Ezerforintos jutalmat kap­tak a miskolciak, ezerötszáz forintosat a kaposváriak. A pé­csieket kétezer forinttal díjaz­ták. Kétezerötszáz forintot kaptak a monoriak és a győ­riek, háromezer forintot a szentesiek, akik közül Kol- mann Endrét még külön ötszáz forinttal is jutalmazták. A színjátszó napok két nagy­díját, a visegrádi tanács ván­dordíját és ötezer forintot, a zalaegerszegiek, a fődíjat, a Má­tyás-kupát és szintén ötezer forintot a budapesti műszaki egyetem színjátszói kapták. Fábián Zoltán végül bejelen­tette, hogy a Pest megyei Ta­nács művelődésügyi' osztálya két együttest, a szentesit és a zalaegerszegit megyei vendég- szereplésre hívta meg. Ö. L.

Next

/
Thumbnails
Contents