Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

Száníówerseny Az idén négy termelőszövet­kezet részvételével bonyolítot­ták le a hagyományos szántó- versenyt Gödön, melyen a ren­dező gödi szövetkezeten kívül részt vettek az őrbottyáni, a kisnámedi és a rádi tsz-ek versenyzői is. akiknek az idén a szántással kapcsolatos elmé­leti tudnivalókról is számot kellett adniuk. A tíz pontozó és öt mélység­mérő versenybíró értékelése szerint' az első hat helyezett, sorrendben, Teliér Gábör gö­di, Világh Mihály és Barsi László őrbottyáni, Szabó Jó­zsef, Pataki László és Csörö­gi József gödi tsz-tag volt. Romantika? Mi jut eszembe, ha Buda­pestre gondolok? Sok, minden, de elsőre mégis a Duna kék sávja, a karcsú hidak, a Ha­lászbástya szürkésfehér tor­nyai, a vár. a Mátyás templom és csak nagyon sokára esetleg ■ egy törökőri mellékutca, vagy egy lebontásra szánt, régi új­pesti lakóház. A külföldiek is úgy emlékeznek vissza Buda­pestre, mint Európa, egyik leg­szebb fekvésű városára. Azért, mert ez a kép rögződött belé­jük a legjobban. Érthető hát, hogy ugyancsak elcsodálkoztam. a minap, ami­kor, Budapestről haza, Vác felé utazva, a 6613. sz. kocsiban egy képre tekintettem: sztyk siká­torban rozzant házak' között vezet az út egy domboldalról lefelé, futónövény kúszik a düledező kőkerítés falára. Még külvárosi, képnek is szokatlan. Alatta a felirat: BUDAPESTI VÁROSKÉP. Aztán ugyanez franciául. VUE DE BUDA­PEST. Ugyan már! Elhiszem, hogy akad, még ilyen utca Budapes­ten, de azért még egy kerület városképére sem jellemző, nemhogy Budapestére. Pontat­lan a fogalmazás, és nem is szerencsés ez a valóságban is ritkán látható kép közszemlé­re tétele. Senki sem hiszi el, hogy ilyen szegényes a roman­tika Budapesten. K. I. VÁCI WAPLÖ A PE5T MEGYE) H ÍR t AP .KŰl Ö'NKI A OÁ S A XVII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM .......­19 73. AUGUSZTUS 26., VASÁRNAP JÓL GAZDÁLKODTAK Huszonhárom vagonnal több gabona a tervezettnél Csornádon, Nőtincsén és Vácon segítettek Orvosi ügyelet Hétfőtől kezdve az ' alábbi orvosok tártának éjszakai ügyeletét Vácott, a Köztársa­ság úti rendelőben. (A 11— 199-es telefonszámon is hív­ható.) Hétfőn: dr. Afra Tamás, kedden: dr. Bénik Gyula, szer­dán: dr. Ruzsicska Béla, csü­törtökön: dr. Steiner Antal, pénteken, szombaton és vasár­nap: dr. Bea Mátyás. A beosztás hétközben meg­változhat. A gödi Egyesült Dunamenti Tsz az év első felében kiegyen­súlyozottan s eredményesen gazdálkodott: az erre az esz­tendőre tervezett árbevétele 81 millió 94 ezer forint, s, az első félév végéig 40 millió 599 ezer forintot teljesített, 45 millió 335 ezer forint költség- ráfordítással. Az, hogy az első félévben nem jelentkezett tisz­ta nyereség, érthető, hiszen a mezőgazdaságban a költségek­kel, kiadásokkal zömében az év első hat hőnapjában kell számolni. Az árbevétellel szembeni magas költségráfordítások nem kis mértékben a tava­szi szárazság rovására írandók, azonban az öntö­zési, növényvédelmi, gyomirtási és pótlási ki­adásokat a magasabb át­lagtermések árbevétele el­lensúlyozza majd. A zöldség'kertészetben a ter­vezett 10 vagon málna helyett csak hetet szüreteltek, azon­ban a veszteséget a kertészet még bőven pótolhatja: min­den lehetősége megvan rá. A virágkertészet működése jelen­tősen javult, eredményei biz­tatóak. A bányaüzem árbevétele a kedvező termelési eredmények következtében jónak mondha­tó, ám költségfelhasználása szintén magas. A bányaüzem — sóderbánya — gépeinek, gépkocsijának javítására je­lentős összegeket fordítottak. A termelőszövetkezet építő­részlege az eltelt időben ered­ményesen dolgozott. Árbevé­teli tervét 72,6 százalékra teljesítette, köítségfelhaszná- lása ugyanakkor 39,4 százalé­kos volt. Az állattenyésztési üzem­ág a tejtermelési terv tel­jesítésével maradt el, amit a második félévben ki­egyensúlyozottabb takar­mányozással és a tehénál­lomány növelésével pó­tolhat. A gödi Egyesült Dunamenti Tsz pénzügyi helyzete az el­múlt időszakban stabil volt: rövid lejáratú bankhitelt csak esetenként vettek igénybe. Beruházási célokra az egész évre tervezett 8 miliő 235 ezer forintból valamivel többet, mint 4 milliót használtak fel. Az új gépekre, járművekre tervezett majdnem 3 millió forintból 1 millió 276 ezret használt fel a szövetkezet. Ki­látás van arra, hogy az év végéig a fennmaradt pénzből beszerezhetik a még szükséges járműveket. A szövetkezet tagjainak, a tervezett 123,31 forintos napi munkabérrel szemben. 120,42 forintot fizet­tek ki. Az aratási és betakarítása munkák szervezett végrehaj­tására intézkedési tervet dolgoztak ki. A legfőbb fel­adat a 738 hektár kenyérgabo­na, a 72 hektárnyi szálas ta­karmány és a 89 hektárnyi lu­cerna betakarítása volt. A gabonaaratást végző komplex brigád 12 nap alatt, július 17-re befejezte a mun­kát: 174 vagon jó minőségű kenyér- és takarmánygabonát szállított a maigtárakba. A mennyiséget tekintve re­kordtermést takarítottak be a gödi szövetkezet földjeiről, a tervezettnél 23 vagonnal töb­bet: búzából 27,36, rozsból 19,64, tritikáléból 15,61 ' mázsás hektáronkénti át­lagtermést értek el. Szálas takarmányból 162 vagon jó minőségű szártermést si­lóztak. > A második kaszálású lucer­nából az össztermés 648 mázsa széna és 3806 mázsa szilázs volt. A szövetkezetben még folyik, az egyik legfontosabb betakarítási művelet, a szalma begyűjtése és bálázása. Az évente rendszeresen meghirdetett házi kombájnos- versenyhez 1 az idén is csatla­kozott minden brigádtag. A versenyben első helyen Ba­logh Kálmán végzett. Sorrend­ben utána ä többi hat helyezett: Bellák György, Zsezserán Sán­dor, Böröczi László, Kovács Lajos és Báli István. Az aratási munkák befeje­zése után a gödi szövetkezet kombájnosai készségesen segí­tették a betakarítási munkát, a csomádi, a nőtincsi és a váci tsz-ekben is. Bognár János A gödi minitelkek bírólista Gondok Kismaroson KÉZILABDA Forte-siker Kiskunhalason Váci forte-—Kiskunhalasi MÁV 8:7 (4:4) összeállítás: Rúzsai, For- berger (4), Szűcs, Barna (1), Magyar, Cseri (2), Pazsitka (1), Ujfalusi, Kondér, Pola- csek, Gál. Az első gólt a váci csapat szerezte, ragyogó ’ átlövésből. Az ellenfél soron következő támadásnál egyenlített, majd ismét egy átlövés után, 2:1 a Forte javára. Jó kezdés után gyengébb időszak, és máris átcsúszott a játék irányítása az ellenfél kezébe. A félidő végéig a ha­lasi csapat háromszor jutott szabaddobáshoz, és nagyszerű megoldással három gólt lőtt belőle. A Forte lelkesedése nem lankadt, tovább szőtte támadásait, és a félidő végére már 4:4-re sikerült felzárkóz­nia. A második félidőben a Kis­kunhalas vezetéshez jutott, de az elkövetkező váci támadá­sok két gólt eredményeztek. Elekor jutott előnyhöz, a For­te, és ekkor kezdett igazán izgalmassá válni a mérkőzés, melyet a Forte-lányok 8:7-re, megérdemelten megnyertek. Győzelmük elsősorban a tak­tikai utasítások végrehajtá­sának köszönhető, de nagy je­lentősége volt az ifjúsági játé­kosok bátor helytállásának is. A Forte ma a gyári pályán fogadja a Békéscsabai Kon­zerv csapatát. Váci Forte II—Budaörs 17:5 (9:1). A második csapat már az első félidőben nyolc gólos előnyre tett szert, amit a for­duló után még tovább növelt, így vált lehetségessé a nagy­arányú (12 gólos) győzelem. A váci csapat megérdemelten nyert: szép, ötletes játékkal szerezte meg a két pontot. Ld.: Pazsitka (5), Kondér (4). Váci Forte ifi—Budaörs ifi 14:9. Régebben a televízió mutat­ta be bíráló szöveg kíséreté­ben a göd-abakerti „mini par­cellákat”. Most, egy Pest me­gyei felmérés kapcsán, Szenes Imre írt kritikát róluk. Megtudjuk Szenes írásából, hogy a legtöbb üdülőtelket a ráckevei, a váci, a budai és a gödöllői járásban alakították ki. Ugyanakkor Göd is példa a helytelen parcellázásra: csak a minimális építési szabályok tarthatók meg. A kis területek nagy mértékű beépítése nem­csak a pihenés körülményeit rontja, hanem hátrányosan be­folyásolja a táj, a környezet kedvező természeti adottságait és jellegét is. A megyei tanácson elmond­ták, hogy a Váctól nem messze fekvő 1 Börzsönyben több fővá­rosi cáa^d 10—15 évvel ezelőtt megvásárolt 800—1000 négyszö­göl olcsó erdőterületet: azok most három-négy-öt üdülési teleknek minősültek, amelye­ket, a saját részüket megtart­va, el kell adniuk. Piaci jele Pénteken a váci piacon a burgonya 2,50—4,50, a kelká­poszta 6, a fejes káposzta 4, a lila 6, a karfiol 10 forintba ke­rült kilónként. A lecsópapri- J káért 4, á húsos, szép nagy' paprikáért 7 forintot kértek. Az étkezési paradicsom kilóját 4—5, a befőzésre valóét 2,60—3 forintért mérték, a tök kilóját 2, a sóskáét 8 forintért. Az uborka ára változó. A saláta­uborka 3, a kovászolható 4—5, a savanyítható 7—8 forintért kelt el. A juliskabab kilójáért 10—12, a kifejltőbabárt 16, a zöldborsóért 20 •forintot kér­tek. A vöröshagymának 4,80— 6, a fokhagymának 20 forint voit kilója. A sárgarépa és zöldség párja 7—8, a vegyesen kötött csomója 4—5 forint. Legolcsóbb gyümölcs a diny­nye, kilóját 3—4 forintért mér­ték, A körtét, fajtától és nagy­ságtól függően, 4—7 forintért kínálták. Az alma 5—6, az őszibarack 4—10, a szilva 4—5 forintért kelt el. A szőlő kiló­jáért 10—12 forintot kértek. Láttunk törökszedret, 10 forin­tért mérték kilóját. A csemege- kukorica darabját 80 fillérért és 1 forint 20 fillérért adták. Ma is kevés volt a tejfel és a túró. Már 8 órakor csak az üres edényeket találtuk. A'szey rencsések kilóját, . illetve lite­rét 30 forintért vették. A halasoknál csak apró halat láttunk, 8 forintért mérték ki­lóját. Az élő csirke kilóját 30 fo­rintért mérték. A tojás 1,60— 1,70-be került. Kevés a vevő az erdős hegy­oldal -gyalogtúrát kívánó tel­keire, s a helyzeten még az ér­dekelt kismarosi tanács sem tud segíteni, mert — hasonló okok miatt — a saját tulajdo­nú telkeit sem képes értékesí­teni. (papp) Előkészületek az új tanévre Tanácskoztak a járás oktatási és közművelődési intézményeinek vezetői Augusztus 24-én a járási hi­vatal tanácstermében tanév­előkészítő vezetői értekezletet tartottak, mely a közoktatási és közművelődési intézmények együttműködését tárgyalta. Több mint száznegyvenen: a váci járás igazgatói, iskola-, óvodavezetői, művelődési ott­honok igazgatói, klubkönyv­tárvezetők, szakfelügyelők és művelődési felügyelők' voltak részvevőd. Barátli Endre,' az MSZMP járási bizottságának első tit­kára és Jóssá Kálmán, a járá­si hivatal elnökhelyettese is jelen volt az értekezleten. Béritó Árpád, a járási hiva­tal művelődési osztályának ve­zetője elmondotta, hogy a ve­zetői értekezlet egy egyhetes tanévelőkészítő folyamat kez­dete. A pedagógusok szakmai továbbképzése 27-, 28-, 29- én lesz, ezért az iskolák testületi, értekezleteit álta­lában mindeiflitt 25-én, szombaton tartják. Az úttöíővezetők, kisdobosve­zetők számára augusztus - 30- án és 31-én, valamint szep­tember 1-én lesz előkészítő megbeszélés, 31-én az igazga­tókkal együtt. A járási szem­léltetőeszköz-készítő verseny ízléses okleveleit, a szülők előtt, vasárnap adják át a leg­jobbaknak. 1— Az előttünk álló célokat pártunk Központi Bizottságá­nak és a járási pártbizottság­nak' határozata alapján kell végrehajtani, sokoldalúan mű­velt, elméletileg és gyakorlati­lag képzett, önállóan gondol­kodó szakemberek nevelését kell végeznünk, akik a szocia­lista erkölcs alapján fejlőd­nek. Községeinkben minden intézményünknek célja ennek megvalósítása. Az óvoda ket­tős funkciót tölt be, egyrészt anya- és gyermekvédelmit, tehát szociálist, másrészt köz­nevelési rendszerünk legal­sóbb fokú intézményeként, hozzájárul a gyermek egészsé­ges testi és szellérrii fejlődésé­hez, teljesíti iskolára--előkészí­tő feladatát. A járásban külö­nösen Dunakeszin, Gödön, Sződligeten, Letkés-Tölgyesen sikerült előbbre lépni. Szob megoldja Damásd problémáit is. Így mindenhol van óvodánk — mondta Berkó Árpád, majd így folytatta: — Jutott erő arra is, hogy az óvodai norma igé­nyeit Örbottyánban, Ácsán, Püspökhatvanban is kielégítsük. Feladatunk, hogy járási szinten az óvodáskorúak 85 százalé­kát vegyük fel. 1971-ben előtérbe került a ne­velési funkció. Az általános iskolában született a legtöbb reformintézkedés, mely segíti megszüntetni az eredmények­nek az átlagosztályzatban való kifejezését. Nyilvántartásaink­ban ezentúl az átlagosztályzat nem tüntethető fel. Társadal­mi és egyéni érdekünk össze­kapcsolása, mint alap, igényli a tanulók valódi adottságai­nak kibontakoztatását, s az életben azok irányába való el­indítását. Nagy horderejű kér­désekről döntött a miniszteri utasítás. Az általános iskolai óratervek érvényben marad­nak, a testnevelés tantárgy heti óraszámát egy órával emelik. A tananyagcsökkentéssel együtt részben pontosabbá válnak, részben csökken­nek tantervi követelmé­nyeink, ez elősegíti az is­kola céljának elérését, szo- I cialista jellegének erősíté­sét. ; Elfogadtuk a permanens, vagy- j is az állandó oktatást, mint a I jövő köznevelési, művelődési I koncepcióját, s így egységben kell szerveznünk az iskolai és j iskolán kívüli oktatást, s a rendelkezésre álló anyagi esz­közöket is ésszerűbben kell ki­használnunk. A közös munka kulcsa mind az iskolának, mind a közművelődésnek: a tartalom. Az iskolai szakkör népművelő vezetővel, a műve­lődési ház pedagógus vezető­vel működhet. A művelődési házban, h.a kell, follyék fel­nőttoktatás, tanfolyam, legyen az úttörőcsapatnak is helyisé­ge. A művelődési házak nagy­termeiből a hét első napjai­ban váljék szükségtornaterem. Használják ki az udvari lehe­tőségeket is. A bevezető referátum után több hozzászólás következett. Hozzászólt Baráth Endre is, kiemelve: hallani, azt mond­ják az emberek, csökken a követelmény, holott ez félre­értés: nem lehet sem a pedagó­gusokkal, sem a gyerme­kekkel szemben a követel­ményeket csökkenteni, mások a követelmények, de nem csökkennek. Meg­jegyezte azt is, hogy a közművelődésért a közsé­gekben a tanácsok a fele­lősek. Ezután Szabó Lajos tanul­mányi felügyelő az igazgatók- j kai, Nagy Sándorné közműve­lődésügyi felügyelő a művelő- désiház-igazgatókkal, klub­könyvtárvezetőkkel, dr. Mono- ri Balázsné óvodai felügyelő a vezető óvónőkkel beszélte meg az aktuális tanévkezdési fel­adatokat. Kovács Tibor Múteremsarok Látogatás Dániel Kornél festőművésznél Dániel Kornél zebegényi műtermének kétszárnyú ajta­ján át a nyári színek pompás kavargása, pillanatonként! vál­tozása látszik. A műterem fa­lain sorakozó képeken úgy­szintén : a dombok és völgyek, a lombok mögé bújó, vagy a Duna hullámain villanó nyári nap játéka. • Szeretettel és szenvedéllyel — Szinte gyermekkoromtól vonzott a táj — emlékezik halk szóval a művész. — Nagyvá­radi születésű vagyok, a Ki­rályhágó sziklás hegyei, a Kö­rös vad vágtája vonzott kirán­dulni, s a Dunakanyar oldot­tabb, szelídebb vidéke e gyer­mekévek hangulatát kelti fel bennem. — Mióta él Zebegényben? — Már nyolc esztendeje, s most hivatásomon túl hivata­lom is ideköt: a Szőnyi István Emlékmúzeum vezetője, a sza­badiskola szervező-igazgatója vagyok. Feleségem is itt tanít, egy éve építettük fel e műte­remlakást: zebegényiek let­tünk. Szeretettel és szenvedéllyel beszél a Művészeti Szabadis­kola eredményeiről, lendületes fejlődéséről, kiemelkedő hall­gatóiról. hűségesen visszajáró tanárairól és növendékeiről. De én szerénysége ellen veze­tem a szót: műveiről kérde­zem. — Nehéz szavakba foglalni azt, amit ecsettel, krétával, temperával már igyekeztem „kivallani” magamból. Kér­dezze a képeket: azok talán választ adnak kérdéseire. A tér és idő dallama A raktárból nagy vásznak kerülnek elő, a polcokról lapok sorát vészi le, s előttem ki­bomlik a sokszor látott táj megannyi ismeretién szépsé­ge. — Ne higgye, hogy az em­ber ábrázolása idegen tőlem — magyarázza. — De újabb kor­szakomban a környezete, az embert magához ölelő, magá­ba záró, az ember számára feltáruló, szépséges ajándékait az embernek kínáló táj kérdé­sei izgatnak. Az, hogy vissza­adjam a fényben, árnyban, vo­nalban és színben viliódzó ezernyi változatot. Nézze a Dunát — int az erkély felé —, az előbb még sima vizét most egy kirándulóhajó hullámai fodrozzák. Hallja a hullámve­rés ritmusát? Látja a habok­ban megbotló napsütés villa­nását? Érzi a közelgő vihar levegőjét? Megi gézve bólogatok. — Ezt próbálom képeimen Visszaadni: a tér és idő dalla­mát, az ismert táj változásait, a színekkel megfogalmazott mozdulatot. A képek valóban a hallot­takról beszélnek. Kiállításo­kon már látott vagy teljesen új alkotások pazar színei iga­zolják Dániel Kornél törek­vésének őszinteségét és iga­zát. Ha egy-egy képén felrém­lik is a Dunakanyar, a zebe­gényi Kálvária-domb, a falu ismerős vonásainak rajza, lé­nyegében a táj kifejezését ke­resi, s találja meg alkotásai­ban. Az egyes képek címei szin­te mindent elmondanak prózá­ban, amit a művész színekben örökített meg: a múló pillanat nyomát, egy értőt lélek érzé­keny visszhangját. Falu, Föl­felé, Libegő nap, Április, Ná­das, Alkony — olvasom, «ma­gával ragad Dániel Kornél va­rázslata. k Kint megdördül az ég, s vil­lám hasít a pilisi hegyek fö­lött. Búcsúzkodni kezdek. — Mikor találkozhatnak a váciak a képeivel? — A „Duna-Műhely” au­gusztusi tárlatán látható né-, hány, októberi önálló kiállítá­somon pedig valamennyi újabb alkotásom az érdeklődők elé kerül. ( Végit Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents