Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

Érkezik a törzsállomány Az abonyi termelőszövetke­zetek közös, szakosított sertés­telepén megkezdték a jószágok betelepítését. 154 kocasüldő és 20 kan már a korszerű telep lakója, és hamarosan még 250 kocasüldő érkezik. A sertéstelepet a Ságvári Endre Termelőszövetkezet üze­melteti. Ceglédi bábjátékosok Felnőttcsoport alakul A ceglédi általános iskolások közül többen tagjai a Kossuth Művelődési Klub bábj átsző csoportjának. A gyerekek nem­csak az előadás módját tanul­ják meg a szakköri foglalkozá­sokon, hanem a bábok készíté­sét és a díszletezést is. A művelődési központ azt tervezi, hogy lehetőséget ad felnőtteknek is a bábozás meg­ismerésére: elegendő jelentke­ző esetén megalakítja a felnőtt bábjátszó csoportot. Harmadikén tanévnyitó Az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola, illetve Gép- és Gyorsíró Iskola igazgatósága értesíti tanulóit, hogy az ünne­pélyes tanévnyitót szeptember 3-án, hétfőn délelőtt kilenc órai kezdettel rendezik meg az iskola udvarán. A dolgozók közgazdasági szakközépiskolája levelező ta­gozatán a beiratkozás és az el­ső tanítási nap szeptember 10-én, hétfőn, 14 órakor lesz. Nagydíj a kiállításról Cegléden az ebtenyésztők klubjának egyre több tagja van, akik szinte minden kiál­lításod részt vesznek legszebb jószágaikkal. A legutóbb^ bu­dapesti nemzetközi kiállítás- ról hét díjat hoztak él. Győré Gyula fehér pulija a nemzet­közi tenyésztési nagydíj első fokozatát is megkapta. PEST MEGYEI Hl'PLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 26., VASÁRNAP A meleg nyár kedvez a termésnek Almaszüret a Micsurin Tsz-ben Mustsüritmény — szőlőléből — Tíz hektáron új gyümölcsös A ceglédi piac közelében, a hirdetőtáblán népes csoport szemlélte a zajos, piaci napon a piros-kék betűs, jókora pla­kátot, amely azt hirdette, hogy a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet ismét idénymunkásokat keres alma­szedésre, szőlőszüretre. Az át­lagos napi kereseti lehetőség 120—200 forint, és aki a heti munkaidőt becsülettel, minő­ségi kifogás nélkül eltölti, át­lagos keresete pedig eléri az ezer forintot, a rendes kere­seten felül kétszáz forint pré­miumban is részesül. Meg­fontolandó ajánlat, mert amit a dánosi tsz ígér, meg is tart- ja. De miért kell idénymunkás a gyümölcsszedéshez? Cegléden kívül, Dánszent- miklóstól 30 kilométeres kör­zetben még 22 faluba elkerül­tek a toborzóplakátok. A termelőszövetkezetnek 850 dolgozója van, a szőlő és az alma viszont olyan termést ígér, hogy a mint­egy kéthónapos munkára legalább még 200—250 emberre van szükségük. A „sok kéz hamarább kész” régi bölcsesség volt az alapja a munkáskeresésnek, hiszen, ha sokan és érésidőben sze­dik a gyümölcsöt, nem esik kár a minőségben, nem megy annyi túlérett gyümölcs ve­szendőbe. Megéri így a pré­mium fizetése is. Mivel az előző években a környező községekből már többen voltak ott idénymun­kán, ők ismét jelentkeznek, s viszik ismerőseiket, rokonai­kat is. A ceglédberceliek, pili­siek, nyáregyháziak és al- bertirsaiak már visszatérő se­gítők. A tsz szívesen fogadja a környékbeli jelentkezőket. En­nek egyik oka az, hogy közü­lük a legtöbben maguk is fog­lalkoznak gyümölcstermesz­téssel, úgy bánnak a fákkal, a terméssel, szakavatott kéz­zel, hogy munkájukat csak dicsérni lehet. Van, aki sza­badsága idejét egyeztette az almaszüret idejével, s távo­labbi városból tér haza arra az időre. A termelőszövetkezetnek 200 hektárnyi almája van, ebből 80 hektárnyi a kor­szerűen nevelt sövényal­más. A termés 85 százaléka lesz most exportképes. Valóban gyönyörű látvány az óriási almaültetvény. A tsz hűtőiházában 150 vagonnyi ter­mést tárolnak, későbbi szállí­tásra. A HUNGAROFRUCT gépkocsijai frissibensokat visznek exportra, és természe­tesen hazai piacra is jut be­lőle. Dánszentmiklósi almát árul majd például a Fővárosi Csemege Vállalat. A satnyább és a hulladék­almából sűrítményt készíte­nek, nyugatnémet exportra. Abból, is haszna lesz a terme­lőszövetkezetnek, mert a jó minőségű sűrítményért egyre jobb árat fizetnek. S hogy a jövőben se legyen fogytán az alma, arról, most, időben gon­doskodnak. Ezen az őszön tíz hektárra telepítenek fiatal almást, a következő években pedig még 60—80 hektárnyi terület betelepítését tervezik, hogy az új, termőre forduló fák pótolják a kiöregedők ter­mését. A sövényalmásnál kor­szerűbb telepítési módot is terveznek, melyhez az olt- ványelőálíítást már meg is kezdték. 280 hektárnyi szőlőterüle­tükről hektáronként 100 —140 mázsa termést vár­nak, a becslés szerint. Nagy részét saját konzervüze­mük dolgozza fel, mustsűrít­ménnyé. A korai szőlő szüre­teléséhez már hozzáláttak. Ha­zai piacra 40 vagonnyit szán­nak. Naponta száz nő buzgól- kodik a szőlőben, szedi a pompás fürtű, nagy szemű Pannónia cardinalét és az illa­tos Chaslas fajtát. Az étkezésre szánt szőlő cu­korfoka megfelelő, a meleg nyár kedvez a termésnek. E. K. színes forgatagban Sátrak Jászkarajenőn Árubemutató és tájékoztató Árubemutatót és tájékoz­tatót tartott Cegléden, a Pest —Komárom—Nógrád megyei VENDÉGSÉGBEN Még lelkesebb barátainkká váltak Lengyel diákok a talajjavítóknál A boglyas hajú Andrzej nagy szakértelemmel kapálta a vállalat kertjét, Mlehal az egyik irodában az írógépet pü- fölte. Szegény masina prüsz­kölve szaporította a sok p-t, r-t, s-t. Nem csoda, hiszen életében először írt lengyelül. A körszakállas Marek gondo­lataiba mélyedt. Talán a ha­zánkban töltött egy hónap gyorsan tovatűnő eseménysorát idézte fel. A három fiatalember a var­sói egyetem magyar tanszaká­ról érkezett Ceglédre, afféle nem hivatalos tanulmányútra. Tanári segítséggel A Varsóban tanító dr. Csap­iáros István tanszékvezető egyetemi tanár jó kapcsolatban áll Cegléddel, több előadást tartott már itt a lengyel iro­dalomról, történelemről, s a múlt évben a Duna—Tisza kö­zi Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat is meghívta. Akkor vetődött fel a gondolat, milyen nagyszerű lenne, ha néhány ta­nítványát Magyarországra küldhetné egy kis nyelvgya­korlásra: rászorítva a magyar szóra, jobban haladnának, mint unalmas magolással. A vállalat vezetője felajánlotta segítségét, mondva, szívesen látnak egy év múlva néhány diákot, s az ígéret nem veszett feledésbe: az idei tavaszon le­vél jptt Varsóból, a professzor­tól, a válasz rá meg kedves invitálás: három fiút jó szív­vel fogad a vállalat. Július utolsó napjaiban a fővárosba ért a három fiú. Né­hány napos városnézés után, augusztus elsején jelentkeztek Cegléden, kenyéradó vállala­tuknál. Örömmel fogadták őket, rendes szállást kaptak a cég vendégszobájában, az ét­kezdében ebédeltek, némi pénzmag is csöppent, útielő­leg formájában. Hasznos mun­kát találtak ki a vendégeknek, s azért bér járt. Az itt töltött hónapról ma­gyarul nyilatkoztak. Bejárták az országot Michal Listkiewicz volt a szóvivő, aki találkozásunkkor éppen az egyik krakkói újság számára írt cikket a magyar labdarúgásról. — Kellemes fogadtatásban volt részünk. Jólesett a gon­doskodás. Az első napokban megismerkedtünk az üzemmel, a talajjavításban használt gé­pekkel, az itt dolgozó embe­rekkel. Vendéglátóinknak arra is volt gondjuk, hogy szinte az egész országot bejárjuk. Sze­rencsére a talajjavítók sokfelé dolgoznak, s az ellenőrzések, megbeszélések alkalmával ma­gukkal vittek bennünket is, ahová utaztak. Így jutottunk el Debrecenbe, a Hortobágyra, Visegrádra, Esztergomba, Szentendrére, de körbejártuk a Balatont is. Mielőtt búcsút veszünk a ceglédiektől, elju­tunk még Pécsre is. — Ha elmegyünk, itthagyjuk munkánk maradandó nyomát. A Kossuth téren épülő KISZ- pinceklub építésében segít- keztünk, a vállalati horgászta­nyán is tettünk-vettünk. Sokat köszönhetünk a vállalat veze­tőjén kívül Baldavári László­nak, aki igazi patrónusunk. — Jártunk a HUNGAROVIN exportpincéjében, ahol meg­kóstolhattuk a magyar borokat. Itt kell megemlítenem, hogy a magyarországi látogatás egy kis csalódást okozott nekünk: azt hittük, hogy a magyar em­ber csak a bort szereti, és mégis, akármerre jártunk, lép- ten-nyomon sörivókkal talál­koztunk, a bort inkább a kül­földiek szopogatták. Felkeres­tük a múzeumot, voltunk a strandon, az ifjúsági parkban, részt vettünk hangulatos válla­lati vacsorán. Sok kedves ba­rátra, ismerősre tettünk szert. Sokat tanultak Andrzej Rutkowsky a ma­gyar filmek, színdarabok és ál­talában a mai irodalom iránt mutat érdeklődés^ Titkolt vá­gya, hogy egyszer műfordító lehessen. Marek Sadowski a klasszikus magyar zeneszer­zőket tartja számon, különö­sen Liszt Ferenc műveihez vonzódik. Emlékezetes számára az a Petöfi-est, amelyen Var­sóban vett részt, s azon több Liszt-zeneművet hallott. A lengyel tv-ben látta a zene­szerzőről szóló magyar filmal­kotást. A három lengyel fiatalem­ber a napokban összecsoma­gol, és búcsút int a városnak. Ügy tervezik, hogy néhány napig még a fővárosban néze­lődnek. Ök mondták, többet tanultak egy hónap alatt a magyar nyelvből, mint hét hó­napon át odahaza. Tamasi Tamás Faluhelyen, így Jászkaraje­nőn is népszerű a búcsú, még a legtávolabb élő családtagok is hazalátogatnak olyankor: el­költik az ünnepi ebédet, boroz- gatnak egy kicsit, majd fölke­rekednek, és kisétálnak az él­ményeket nyújtó forgatagba; sergőznek, kedves ajándéktár­gyakkal lepik meg egymást, s közben elszórakoznak a sátrak között látottakon, hallottakon. Botcsinálta zenekar A halászsátor előtt népes se­reg várakozik a felszabaduló horgászbotokra. Most az egyik, Kőröstetétlen- ről érkezett család kerül sor­ra. Négyük közül elsőként Laci emeli ki zsákmányát, melyért mutatós papírdudát kap cse­rébe, s a többiek is átveszik a jutalmukat: apu Fradi-sípot, anyu műanyag trombitát. Évi pedig rigófüttyöt rejtő sípot. — Micsoda véletlen — lel­kendezik Laci —, mindannyian zeneszerszámot nyertünk. Kezdhetjük is a próbát. Fakanálmúzeum ősidőktől fogva népszerű bú­csúfia a rózsákkal díszített, feliratos fakanál. Menyasz- szonynak, feleségnek, anyós­nak, egyszóval valameny- nyi nőnek stílszerű ajándék. — Kérem a felső sort! — szólítja meg egy 23 éves fiatal­ember az egyik fakanálárust! — Jól mehet magának, har­minc szép lány közül válogat­hat — irigykedik a tőle jóval idősebb eladó. — Csudát, bátyám! Fél éve nős vagyok. Nem rossz asszony a feleségem, de azért nem árt, ha elővigyázatos az ember. A bátyámék is nagyon szépen él­nek, és egész fakanálmúzeu- mnk van. Az előrelátó Pöttömnyi fiúcska birkózik egy hatalmas adag vattacu­korral, másik kezében cukor­ral teli zacskókat szorongat. — Anyu, vegyünk még húsz csomag fruttit — unszolja édesanyját, a következő sátor­hoz érve. — Ugyan, kisfiam, bármikor megvehetjük az üzletben. — De most vegyük meg — erősködik a gyermek. — Nem az enyém lesz — teszi hozzá hízelkedve. — Még mit nem, hogy etesd vele a szomszéd csikóját! — Anyu, nem vagy ám elő­relátó! Két hét múlva lesz a születésnapom: ha most a bú­csúból megajándékozok min­den rokont, ők sem feledkez­nek meg rólam. Csak felügyelettel — Kettőt kérek szépen — mondja egy 78 éves néni a körhinta jegyszedőjének. — A kisunokám nagyon szeret sör- gőzni. Megengedtem neki, hadd örvendezze ki magát, de a biztonság kedvéért a háta mögé ülök, vigyázok rá. A kis krónikás Tizenkét éves fiúcska lót-fut egyik sátortól a másikig. Ke­zében golyóstoll, időnként szor­galmasan jegyez noteszába. — Csak nem krónikát írsz? — kérdezem tőle. — Nem egészen olyat, csak hasonlót. A nagyapám Len­gyelországban van most, és mire visszajön, pontos beszá­molót szeretnék mondani neki a búcsúról. A statisztikát már elkészítettem: két lánchinta, kissergö, hullámvasút, hét <cél­Sportversenyek — az abonyiak győzelmével lövölde, két célbadobó, horgá­szat csalogatta az embereket, összesen 64 sátor ezer meg ezer áruja szórakoztatta az embere; két, kínálta az ajándékokat, aí édes csemegéket. ★ Lassan elcsendesült a hul­lámzó, színes forgatag. Min­denki kedvére szórakozhatott, de akinek nem volt elég a nap­pal, az elment este az ugyan­csak sok vidámságot ígérő jászkarai búcsúbálra. Élelmiszer- és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat. A téli és őszi idényáruk várható ala­kulásáról Dietrich Ferenc áru­forgalmi főosztályvezető szólt, majd a DÉLKER, a COM- PACK Kereskedelmi Vállalat és az ÁGKER tájékoztatóira került sor. A meghívott üzletvezetőkés kereskedelmi szakemberek al­kalmi kiállításon meg is szemlélhették az idényárukat. Az abonyi sportpályán négy csapat rendezett kétszer húsz­perces mérkőzésekből álló labdarúgő-villámtornát. A sor­solás alapján az Abonyi TSZ SK Hernád csapatával mér­kőzött 2:0-ra. A Dunavarsány —Bugyi találkozó döntetlen­nel végződött. Végül tizen­egyesek lövésével győzött Dtt- navarsány csapata, a második hosszabbításban. A harmadik helyért Hernád Bugyival mér­kőzött, és 3:0 lett az ered­mény. Az Abony—Dunavar~ s,ány találkozó egyenlő erők küzdelmét hozta: az abonyiak első félidőben fejelt gólját alig a mérkőzés vége előtt egyenlítették ki a vendégek, s 1:1 után, a tizenegyes rúgá­sok révén nyertek 5:4-re az abonyiak. A részvevők a tsz- szövetség által adományozott kupát kapták szereplésükért. A strandon tartott úszóver­senyen három sportkör nyolc­vanhét versenyzője vett részt, tizennégy versenyszámban. Az Abonyi TSZ SK lett az első 133 ponttal, második a Vasas Izzó 106, harmadik a Ceglédi VSE 73 ponttal. A helybeliek nagy arányú győzelméhez az is hozzájárult, hogy sok ver­senyzőt indítottak minden ver­senyszámban. A MÉK felvásárlótelepe augusztus utolsó hetétől nődolgozókat FELVESZ papirkaszeletelésre. Előzetes jelentkezés a MÉK telepén, Cegléd, Külső-Pesti út, volt Matróz csárda. Gy. M. Sorakozó gázpalackok Idén költözött új helyére a ceglédi gázpalack-cseretelep: a Török Ignác utcába. A városban igen népszerű a modern tüzelési mód: havonta hét-nyolcezer propán-bután- gázpaiackot cserélnek ki a telepen. Apáti-Tóth Sándor (elvétele

Next

/
Thumbnails
Contents