Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-25 / 198. szám

1973. AUGUSZTUS 25.. SZOMBAT 7 Utaznak a lányok, fiúk Tábortűz gyűlt Budakeszin < HAZAMENNEK a lányok és a fiúk, a mai napon kiürülnek az építőtáborok. Vannak, akik már el is utaztak, sokan azon­ban csak ma délelőtt pakolják össze csomagjaikat. A budakeszi Hámán Kató építőtábor brigádjai tegnap délelőtt még dolgoztak — tel­jes műszakot — a Kertészeti Egyetem helyi tangazdaságá­ban, de ahogy a faliújságra ki­függesztett napiparancs is el­árulja, a délutáni program merőben eltér a megszokottól. Akkor következik a felszerelé­sek leadása, este pedig — öröm és bánat — meggyullad a tá­borzáró tűz. Tegnap ezt mondta Bartha Éva táborparancsnok: — Este elbúcsúzik az ötödik, az utolsó turnus. Sokat dolgoz­tak a lányok, elvégezték a sző­lő kötözését, a hajtások dugvá­nyozását, szedték és csomagol­ták a barackot, és ami még ma is tart: a körtefák kötözé­se. Az első turnus kivételével — akkor még nem szereztünk tudomást a felhívásról — min­den tábor még három órát dolgozott műszak után a ta­nyai iskolák megsegítésére. AZ UTOLSÖ TURNUS: 94 lány. Mind Komárom me­gyeiek, többségük Esztergom­ból, Tatabányáról, Nyergesúj­faluból, Komáromból. Tíz bri­gádot alakítottak. — Nagy helyen dolgoztunk. A szőlőterület 520 hold, a gyü­mölcsös pedig összesen 100 hold. Egy-egy turnus átlagosan 50 ezer forint értékű munkát végzett. Beszélgetés közben érkezik meg Tirol István, a biatorbá- gyi építőtábor vezetője. Bú­csúzni jött, mert így szokás, ráadásul ő maga is tatabányai, ott tanít, akárcsak Bartha Éva, az itteni parancsnok. Régen is­merik egymást. — Biatorbágyon négy turnus volt, s összesen 4,5—5 kilomé­ter hosszúságban végezték el a zsüzését, humuszolását, a földrendezést és — ez a legna­gyobb munka — az árokásást. A legutolsó turnus — legtöb­ben ipari tanulók — 91 forin­tos napi keresetet tudott elér­ni fejenként, tudomásom sze­rint ez az ország összes építő­táborai között is a második he­lyen van, a budapesti XV. ke­rületi tábor végzett csak előt­tünk. A záró tábortűz már meg­volt a biatorbágyi táborban, és sokan már el is utaztak. Teg­nap este azonban még volt esemény, a legjobbak között 1700 forint értékű könyvet osz­tottak ki jutalomként. Két ki­váló brigád vehette át a jel­vényt, a csepeli Szakmunkás- képző Intézet 8-as brigádja, valamint a 20-as számmal jel­zett brigád, tagjai a nagykőrö­si Arany János gimnázium ta­nulói. Ennek a brigádnak a vezetője, Steiner András, a KISZ központi bizottsága ju­talmát is élvezni fogja a téli szünidőben: egy hetet Kijev­ben tölthet. Vele tart a másik jutalmazott is, Fábián György — a tábortanács elnöke. A KÉT ÉPÍTŐTÁBOR egyébként élénk kapcsolatot tartott fenn egymással, több közös rendezvényen vettek részt, és kölcsönösen meghív­ták egymást. A budakeszi táborban tegnap este hét óra után gyulladt meg a tábortűz, a brigádok műsort adtak. A kiváló brigád jel­vényt az 5-ös számú kapta meg, tagjai az esztergomi Do­bó István gimnázium tanulói. Megkapták jutalmukat az MHSZ-vetélkedő helyezettjei, az asztalitenisz-bajnokság győztese, továbbá a legjobban szereplő focicsapat is. AZ UTOLSÓ NAP vidáman telt, s jövőre ugyanilyen han­gulatban folytatódik a munka, a játék. Akárkivel beszéltem a táborozok közül, mind ezt mondta. És szívesen jön leg­közelebb is. így hát: viszontlá­tásra, -jövőre. Fehér Béla fiúk az új vasút töltésének re­RACUMIN RACUMIN PATKÁNY- ÉS EGÉRIRTÓSZER A csalétek Kumarin (3—Tetraly 1/4-hydroxicumarin) tartalma 0,8 %. A kész csalétek jó csa­logató és a patkányok szívesen fogyasztják. A Racumin csalétket a patkány- vagy egérjárta helyen kell kitenni. A lakóházakban és melléképületekben megtelepedő patkányok elpusztítására elegendő az 500 g-os zacskóból 10-15 dkg-os halmocskákat elhelyezni, olyan módon, hogy gyermekek és hasznos háziállatok ne férjenek hozzá. Beépített területre számolva, 100-150 msenként 1 irtószer-hely felállítása javasolt. A mezőgazdasági és ipari üzemek eredményes patkánymentesítése érdekében az irtás előtt meg kell állapítani a teljes patkánymentesítéshez szükséges csalétek mennyiségét Azokon a helyeken, ahol sok patkány él, olyan mennyiségű csalétket kell kihelyezni, hogy a felbe­csült patkánylétszámnak megfelelően, egy-egy rágcsálóra kb. 200 g irtószer jusson. A mezőgazdasági üzemekben ügyelni kell arra, hogy a kihelyezett csalétekhez a háziállatok hozzá ne férjenek. Erre a célra szolgálnak az 50x40x20 cm-es etetőládák és az 50 cm vagy 20 cm átmérőjű műanyag csövek. Az etetőládák és csövek használata ipari üzemekben az időjárástól is védi a csalétket A kihelyezés útónja csalétket 2-3 naponként ellenőrizni kell. A teljes patkánymentességet csak az elfogyasztott csalétek állandó pótlásául lehet elérni. A rágcsálók elpusztulása a fogyasztás után 3—4 nap’ múlva kezdődik, és az összes patkány kipusztulása két-három héten belül várható, a terület nagyságától,és az elpatkányosodás mértékétől függően. A már mentesített területen ajánlatos néhány etetőhelyet állandóan fenntartani, hogy ha újabb állatok vándorolnak be, gyorsan elpusztuljanak. Figyelmeztetés: élelmiszerrel, takarmánnyal együtt tárolni tilos! Tárolni csak olyan helyen szabad, ahol a ’gyermekek és hasznos háziállatok nem férhetnek hozzá. Csak rágcsálók elleni védekezésre - használati utasítás szerint - használható fel. Kihelyezés után alapo­san kezet kell mosni. Munka közben étkezni, dohányozni tilos! A romlott és mér újra nem használható maradékot az irtás után össze kell gyűjteni, és elégetéssel meg kell semmisíteni. Esetleges mérgezés (vérzékenység) esetén ellenszere a K-vitamin. Csomagolás: a készítmény 500 g-os dobozban elhelyezett, leforrasztott polietilén tasakban, illetve 5 kg-os és 10 kg-os, polietilénnel bélelt papírzsákban kerül forgalomba. Lejárati idő: jól lezárt csomagolásban, száraz, sötét, hűvös helyen a gyártástól számított 1 évig eltartható és felhasználható. A készítmény hatóanyagát előállítja: a BAYER A. G. Leverkusen. Kiszereli és forgalomba hozza: a PHYLAXIA Oltóanyag- és Tópszertermelő Vállalat, Budapest X., Szállás u. 5—7. Ara: 80 Ft Utolsó figyelmeztetés A sülysáp/' ÁFÉSZ vezetőinek ügye A lavinát az ÁFÉSZ né­hány tagjának 1972 elején a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz elküldött levele indította el. A Sülysáp és Vidéke ÁFÉSZ az 1038/1969-es — lakossági szolgáltatást elősegítő — kor­mányrendeletre hivatkozva a monori járási hivataltól enge­délyt kért és kapott takarító­asztalosrészleg működtetésé­re. Telephelyül Sülysáp, Ma­lom utca 13. számot jelölték meg. Az engedély érvényes­sége a járás területére szólt. Az ÁFÉSZ vezetői a taka­rítórészleg irányításával Si- monsits Bélát bízták meg. Sem a felvételkor, sem később nem kértek tőle erkölcsi bizonyít­ványt, és az önéletrajzát sem ellenőrizték. Pedig utólag ki­derült, hogy addig négyszer volt büntetve, Már az ÁFÉSZ alkalmazottjaként, 1971-ben, másutt elkövetett társadalmi tulajdon sérelmére történt sikkasztás miatt idézték a bíróságra. Jövedelmező takarítás Minderről — ismételjük — csak a népi ellenőrzési bi­zottság vizsgálatakor derült fény. Spanits Gyula igaz­gatósági elnök kejelentette, bár nem tudott Simonsist vi­selt dolgairól, de nem is ér­deklik ezek, fő az, hogy nála jól dolgozott. (?) Az ÁFÉSZ megbecsülte Si- monsits Bélát. Havi átlagjö­vedelme 1971-ben 9242 fo­rint volt. Felesége — akit ugyancsak a takarítórészleg­nél alkalmaztak — átlagban havi 2592 forintot kapott. Simonsits napi 400 forintért „kölcsönzött” egy-egy dolgo­zót valamely nagyvállalathoz takarításra. Azért a munkáért, amiért a Fővárosi Takarító Vállalat közülétnek 456 ezer forintot számláz, az ÁFÉSZ 922 ezer forintot kapott. A dolgozók nem panaszkodhat­tak. A takarítónők évi 45—56 ezer forintot kerestek. Azon a címen, hogy első­sorban közületek veszik igénybe szolgáltatásaikat, a takarítók Budapesten, a XIII. kerületi Fürst Sándor utcá­ban létesítettek központot. Egy idős asszony lakását bé­relték ki jelentős összegért A kerületi tanács azonban a bérleti jogviszonyt felbon­totta, ekkor a IX. kerületi Ráday utcába költöztek. Ott egy megvásárolt helyiséget alakítottak át irodának. Kér­ték a Vágóhíd utcai lakásszö­vetkezeti ház szárítóját is, azonban a nyitott szemű ta­nácsi előadó a kérelmet el­utasította. — „A szövetkezet elsősorban arra hivatott, hogy saját községének, járásának az igényét elégítse ki” — ál­lapította meg a határozatban 1971. október 6-án. Az idős iparos tudta Az ÁFÉSZ 1970-ben — mint írtuk — a járás területére ér­vényes szolgáltató engedélyt kapott. Ök azonban nem­csalt takarítórészleget, ha­nem asztalosüzemet is létre­hoztak Budapesten. Először a Csepel Vas- és Fémművek te­rületén volt munkahelyük s amikor fplszámolták a cse­peli nagyüzemben levő kü­lönböző idegen telepeket, a sülysáp! ÁFÉSZ a VII. kerü­leti tanácshoz fordult. A XIII. kerületi Fürst Sándor utcai telephelyet központnak tün­tették fel, igénylést nyújtot­tak be és működési engedélyt kértek a VII. kerületi, Nagy­diófa utcába. A szóbanforgó asztalosműhely egy idős kis­iparosé volt, tőle nagy ösz- szegért kibérelték a berende­zést, ugyanakkor az aszta­los „szaktanácsadóként”, a fe­leségét „árubeszerzőként” ha­vi fizetésért alkalmazták. Az idős iparos azonban tud­ta, hogy Sem ő, sem a felesé­ge érdembeli munkát nem vé­geznek, így nem jogosultak a fizetés felvételére. Mindezt később a népi ellenőröknek jegyzőkönyvbe is mondta. Egyébként a vizsgálat azt is megállapította, hogy ebben a műhelyben sem a lakosság ré­szére dolgoztak. Nincs rá mód, hogy vala­mennyi, egyidejűleg elköve­tett szabálytalan eljárást részletesen fölsoroljunk. Idé­zünk a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága 1971- ben tartott ellenőrzését kö­vető megállapításaiból: „A re­vízió folytán több nem kívá­natos, sőt, közgazdaságilag ká­ros jelenséget is tapasztal­tunk. Az ÁFÉSZ bizonyos mértékű juttatás ellenében olyan vállalkozásokhoz adta a nevét, amelyek elsődlege­sen az egyéni haszonszerzést szolgálják, magántőke befek­tetésével”. Milyen ügyletre vonatko­zik ez a megállapítás? Pél­dául: a Sülysápon magántő­kével megkezdett olaj- és ben- zinkút-építkezésre, amelyhez az ÁFÉSZ adta a nevét, Bor- bás Antal ÁFÉSZ-tag és ro­konsága pedig a pénzt... A felügyelő bizottság reklamál A felügyeleti szervek figyel­meztetésének nem volt sok fo­ganatja. A népi ellenőrzési bi­zottság cikkünk elején emlí­tett vizsgálata nyomán a mo­nori járási hivatal, állami fel­ügyeleti jogkörénél fogva, 1972 őszén a Sülysáp és Vidéke ÁFÉSZ asztalosipari tevé­kenységét a fővárosban meg­szüntette, miután épületasz­talosipart csak annak a járás­nak a területé^ folytathatnak, ahol a szövetkezet működik. Megszűntették továbbá azen- gfedélyezett, de a szövetkezeti alapelvekkel össze nem egyez­tethető lakástakarító és -kar­bantartó részleget is, mert az elsősorban nem helyben, ha­nem a fővárosban dolgozott, így eredeti céljának nem fe­lelt meg. Ugyanakkor a járá­si hivatal javasolta az ÁFÉSZ felügyelő bizottságának: fe- gyelmileg vonják felelősségre Spanits Gyula elnököt és Czirinkó Sándor főkönyvelőt. Az ÁFÉSZ fellebbezett a megyei tanács kereskedelmi osztályához, ahol kérelmüket elutasították, a járási hivatal határozatát megerősítették. így az ÁFÉSZ ipari és takarító­részlegének a tevékenysége 1972. december 31-én meg­szűnt. Az ÁFÉSZ felügyelő bizott­sága 1972. november 8-án kelt levelében reklamált a já­rási hivatalnál: miért, milyen jogcímen vonják felelősségre az elnöküket? Szerintük a törvényességi felügyeletet gya­korló szerv ténymegállapítá­sai részben nem helytállók, másrészt a kifogásolt intézke­dések éppen a szövetkezet ér­dekeit szolgálták. A felügyele­tet ellátó szerv intézkedéseit a felügyelő bizottságnak nincs joga visszautasítani, a javas­latokat kötelesek küldöttköz­gyűlés elé vinni, azt ott meg­tárgyalni és határozatod hoz­ni. A járási hivatal az intéz­kedés megtételére, a küldött- gyűlés összehívására 1973. ja­nuár 20-ig adott határidőt. Az ÁFÉSZ-nél ennek elle­nére a rendkívüli küldöttköz­gyűlést csak február 3-ra hív­ták össze. Első napirendje a vezető állású dolgozók ellen kezdeményezett fegyelmi ügy megtárgyalása volt. Figyel­meztették a vezetőséget, hogy a jövőben fordítsanak na­gyobb gondot a törvényes ren­delkezések betartására. Ezzel a fegyelmi ügy íezárult. ígéret — és ami mögötte van Január közepén Spanits Gyula megígérte a monori já­rási hivatal elnökének, dr. Bencsik Mihálynak, hogy a jövőben mindenkor eleget tesz a működési szabályzatban előírtaknak. Ekkor egy szóval sem utalt rá: máris kerülő úton próbálkozik elvesztett pozícióit visszanyerni. Való igaz, hogy a fővárosi takarító- és asztalosipari rész­leg működését a Sülysáp és Vidéke ÁFÉSZ megszüntette. Ugyanakkor egyszerű gazda­sági együttműködés folytatá­sára január elsején társulási szerződést kötött a XII. ke­rületben székelő Észdk-budai ÁFÉSZ-szel. Ilyen társulásra bármikor joguk van. Ez esetben azon­ban van az ügynek egy szép­séghibája: az Észak-budai ÁFÉSZ-nek ekkor még nem volt jóváhagyott alapszabálya, a benyújtott alapszabály-ter­vezetben e tevékenységek és telephelyek nem szerepeltek, s minderről a kerületi tanács­nak nem volt tudomása. A járási hivatal 1973. feb­ruár 12-én levélben értesítet­te a VII., a IX. és a XII. ke­rületi tanácsot, hogy a süly- sápi egységek engedély és jog­alap nélkül tovább dolgoznak. Ezt követően a XII. kerületi Tanács felhívta az Észak-bu­dai ÁFÉSZ figyelmét: a süly- sápiak asztalos- és takarító­részlegének működési engedé­lyét a járási hivatal vissza­vonta, és az ÁFÉSZ vezetői ellen eljárás folyik. Mi történt eközben Sülysá­pon? Azt várta volna min­denki, hogy Spanits Gyula ÁFÉSZ-elnök és Czirinkó Sán­dor főkönyvelő most már na­gyon ügyelnek rá, hogy csele­kedeteik messzemenően meg­feleljenek az írott és íratlan szabályoknak. Ehelyett sugal- mazásukra az igazgatóság a részközgyűlések részére elké­szített határozati javaslatban nyereségprémiumot, valamint jó munkájukért Spanits Gyu­lának 15, Czirinkó Sándornak pedig 13 ezer forint különju* talmat helyezett kilátásba. A március 8—10-e között megtartott részközgyűlésen a jutalmazási javaslatot a tagok megszavazták. Mindezt ak­kor, amikor az 1972-es évi adórevízió megállapításai nyo­mán bérfejlesztési adó címén 383 ezer forintot kellett soron kívül befizetniük az 1971—72. évben kifizetetett magasabb munkabérek után. ( Végül a szövetkezet igazga­tósága határozatot hozott, hogy az 1972-es évre a maga­sabb állású dolgozóknak nem fizet nyereségprémiumot az esetleges bértúllépés miatt. Ellentétes a szocialista munkaerkölccsel Igaz ugyan, hogy az új gaz­dasági irányítás a döntési jog­körök nagy részét a gazdasági egységek vezetőinek a hatás­körébe utalta, azonban ezen döntési jogkörben hozott ha­tározatok vagy intézkedések nem ütközhetnek a népgazda­ságunk teljes egészére érvé­nyes rendeletekbe és jogsza­bályokba, nem lehetnek el­lentétesek a párt X. kong­resszusán hozott határozatok szellemével.' Végezetül is a vizsgálatok törvénysértést nem tudtak megállapítani. A sülysápiak manipulációi azonban min­denképpen ellentétesek a szo­cialista gazdálkodás íratlan szabályaival, ellentétesek a szocialista szellemmel. Szük­séges, hogy a felügyeletre hi­vatott ,állami szervek gazdál­kodásukat, munkájukat a jö­vőben az eddigieknél lényege­sen jobban, rendszeresebben és szigorúbban ellenőrizzék. Az 1973. június 28-án Pol- linger Ferencnek, az MSZMP Monori Járási Bizottsága tit­kárának elnökletével összeült fegyelmi bizottság Spanits Gyula ÁFÉSZ-einököt szigorú megrovás, végső figyelmezte­tés, Czirinkó Sándor főköny­velőt szigorú megrovás párt­büntetésben részesítette a szo­cialista munkaerkölccsel ösz- szeférhetetlen magatartásu­kért. Komáromi Magda A pénteki, az utolsó műszakon (Gábor Viktor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents