Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-25 / 198. szám
MST MEGVEI hírlap 1973. AUGUSZTUS 25.. SZOMBAT Ráckeve, Savoyai-kastély Bakallár József vallomása a Kis-Dunáról Shelley a földet, a vizet nevezte drága testvéreinek — Bakallár József festményei is a folyó és föld baráti találkozásait jegyzik fel: csónakok, dombos partszakaszok, sárkány alakú szigetek csöndes koccanásait. A színek enyhe ütközéseiben feltárul a hajnal és az alkony szikrázó fényünnepe, a megújuló látvány ritmikus örvénylése, melyben a fák, madarak, em- * ■** ~ berek drámája zajlik. Bakallár József a Kis-Duna festője — Soroksártól Ráckevéig számára minden lényeges oldalágat, nádast felkutatott, s a színes vízhullámok Jselső rezgéseit a derű, az emberi harmónia fokára emelte. A Derkovits-díjas művész Soroksáron született 1940-ben, 1961-től kiállító festő. Az elmúlt évtizedben Budapesten, Hadovában, Tokióban volt önálló tárlata, ahova elvitte a magyar képzőművészet jó hírét. Mostani kiállítása Ráckevén nyílik, ma délután 5 órakor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, dr. Pogány Ö Gábor megnyitó szavaival. Bakallár József a festészet Hálókötő valamennyi műfaját uralja. A képfelületek zaklatott rendje szólaltatja meg az évszakok pompáját, halászlányok líráját, nádvágók hétköznapjait. Mindezt, a forgó, örvénylő színek közös nevezőre hozott integrált formáival láttatja, műveiben állandó készenlét érződik, látványt és sorsot rögzít — a táj konstans színünnepét és az emberi derűt, mely legtöbb festményének alapeszméje. Végvári Lajos helyesen állapítja meg, hogy minden fes- tőileg kiválasztott tárgyban Bakallár József „lírai személyisége” rejtőzik. Egyik nagy. sorozatát a Kis- Duna vizuális eseményeinek Fővárosi színházi esték Kilépek a történelemből Zenés vígjáték a Déryné Színházban Az évadját mindig korán kezdő Déryné Színház az idén is — megelőzve az összes színházat — bemutatta már évadnyitó darabját. Az újdonságot, Gáspár Margit és Majláth Júlia Kilépek a történelemből című zenés vígjá- tékát még júniusban előkészítette a bemutatóra az együttes, és most, a budapesti saj- tóbamutató után, Szabolcs megyében turnéznak a darabbal. Az új darab aktuális problematika köré épül. Egyrészt az anyagiasságot, a harácso- lást veszi célba, más részről azt mondja el, hogy a passzivitás, a „kilépek a történelemből” álláspontja egyetlen becsületes ember számára sem megoldás. Mindez vitathatatlanul igaz és helyes. . De ez még nem színdarab. Sajnos, a Déryné Színház újdonsága sem az. Az új magyar zenés vígjáték sematikus és felületes. Jól kigondolt, aktuális témáját nem sikerült felemelni a művészet szférájába. Az ősbemutató nem jelentett igazi sikert: az eről- tetettség hangjai az egész produkciót végigkísérték. A darabból hiányzik a meggyőző erő, a jellemek rajzából a mélység és a cselekmény bonyolításából az árnyaltság. A téma aktuális, de a szerkezet, a forma elavult, idejétmúlt: a vígjáték, struktúrája az ötvenes évek sematikus színházát idézi. Sajnos, Majláth Júlia zenéje is jellegtelen. Mintha nem is ő írta volna a darab betétszámait. Csongrádi Mária rendezése lendületes; pergő ritmusú előadást produkált, de a darab hibáin nem tudott segíteni. A közreműködő színészek kínos bizonytalansággal mozogtak a felületesen rajzolt szerepekben. Vereczkey Zoltán, Kürti Papp László, Lestyán Katalin, ifj. Tatár Endre, de főképpen Hollósy Pál játéka-igyekezete mégis dicsérendő: szerettek volna életet lehelni a sematikus figurákba. — só — i Azonnali belépéssel felveszünk kőműves, burkoló, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyag- és padlóburkoló, karosszérialakatos, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, nehézgépkezelőket (E-302-es és E-1005-14-es kotrógépre), gépkocsivezetőt, kisdömpervezetőt. betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is) rakodókat, kubikosokat. Jelentkezni lehet: Prosperitás Ksz. munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. szenteli. Állatkoponyák, vízparti kavicsok és növények jelennek meg csendéletein, feltárul a naplementék heroiz- musa, bárkák csöndje, kosárhalászok lázas egyekezete, a szigethalmi híd, a haraszti hajógyár torlódása — háló és kóró, színes fényben villanó nádvágók. Ezt a kollekciót érte magas nemzetközi elismerés, egyik képe a tokiói kiállítás után a császári múzeumba került, s az egyik japán kiadó 1972-es naptárát Bakallár képeivel illusztrálta. Japánból is festői poggyász- szál érkezett. Égő napkorong, redőzött víztükör, hidak, pagodák, rizsföldek heves képi üzeneteit hozta, e dinamikus jegyietekben madarak villód- zó bóbitája és a szinte robbanó parti sziklák látványa rögzítődik. Pálcikás színfutamok függőleges lendületében tömörítetté a japán táj sajátos karakterét — tüzes színvilága azonban nem módosult, hű maradt a dunai látomásokhoz. Ez a klasszikus festői állandóság biztosította a magyar folyam és a japán tenger rokon vízalakzatainak vizuális egyeztetését, amely egyúttal hozzájárult Bakallár József világrészek lelkületét jelenítő művészi kibontakozásához. Jelentősek mozaikjai. Ezen megbízásos munkái budapesti, tokaji iskolákba kerültek, ahol a formák kaleidoszkópszerű nyüzsgése alkotásra mozdítja a gyerekfantáziát. Legutóbb készült el borsosbe- rényi stációsorozata, melynek korszerű hangvétele és izzó fegyelme rangos teljesítmény. Bakallár József ma nyíló ráckevei kiállításán köszöntjük a Kis-Duna művészét, azt az embert, akinek eredményeinél csak lehetőségei nagyobbak. Losonci Miklós KÖNYVESPOLC A100% története A magyar munkásmozgalom történetének egyik legnehezebb szakaszát idézi fel a Magvető Könyvkiadó most megjelent kötete. A Tanácsköztársaság leverése uián, az- ellenforradalmi rendszer időszakában az ösz- szes baloldali erőt, s főként a Kommunisták Magyarországi Pártját, a legbrutálisabban üldözték. A párt vezetőinek egy része áldozatul esett a fehérterrornak, mások emigrációba kényszerültek. A korszak egyik fő jellemvonása volt, hogy főbenjáró bűnnek számított a kommunistákkal még csak szimpatizálni is, nemhogy részt venni az illegális mozgalomban. A párt azonban ennek ellenére megmaradt. A legsúlyosabb időket átvészelve, az 1920-as évek közepére megszilárdult, aktívvá vált az illegális kommunista mozgalom. A rendkívül nehéz körülmények óvatosságot igényeltek, egyben nagymértékben korlátozták a lehetőségeket is. Ezért volt nagyon fontos feladat legális fedőszerv, és lehetőleg legális sajtóorgánum megteremtése. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt néhány éven keresztül sikeresen működött, mint a kommunista párt legális fedőszerve. Lapengedélyt azonban nem kaphatott, időszakos kiadványait sorra elkobozták. Égető sürgősséggel jelentkezett tehát egy kiadási engedéllyel rendelkező, rendszeresen megjelenő lap megteremtésének szükségessége. Ezt a célt valósította meg a többszöri eredménytelen próbálkozás után, irodalmi szemleként megjelent 100% című folyóirat. A lapról, történetéről, céljairól, problémáiról a legilletékesebb, a KMP emigrációban levő vezetőinek megbízásából a 100%-ot megalapító és szerkesztő Tamás Aladár így vall most megjelent kötetében: „A 100% százszázalékosan követte a KMP irányvonalát.” Társadalmi, politikai és kulturális kérdésekkel kellett olyan módon foglalkoznia, hogy az segítse az illegális kommunista párt agitációját, s ne hívja ki a Horthy-rendszer hatóságainak ellenakcióit: a betiltást, a letartóztatást. Nagy elővigyázatossággal kellett tehát a munkástömegek figyelmét felkelteni, s a lapot minél szélesebb körben terjeszteni. A 100% fő feladatának tekintette a korszak társadalmi, politikai, kulturális viszonyainak elemzését, az összefüggések megmagyarázását, a munkástömegek nevelését, gondolkodásmódjának irányítását. A politikus folyóirat így jelentős mozgalom magva is lett. A munkás-kultúregyesü- letekben 100%-csoportok jöttek létre, a lap terjesztőgárdájának propagandája, a _ szavalókórusok, a különböző kultúrestek és szemináriumok együttesen alkották a 100°jq- mozgalmat. A lap népszerűségének növekedésével párhuzamosan nőtt meg a rendőrség érdeklődése is iránta, amely végül 1930 nyarán a betiltásához, szerkesztőjének letartóztatásához vezetett. Tamás Aladár, a résztvevő, a főszereplő, még most is izgalomtól fűtött, de tudományos tárgyilagosságra törekvő hangján idézi fel a 100% történetének részleteit. Tanulmányában a visszaemlékezés során egyben polemizál a lappal kapcsolatban akkor és azóta felmerült egyes nézetekkel. Az általa szerkesztett antológia jól sikerült válogatása a 100%- ban megjelent írásoknak, hű képet ad a lap jelentőségéről, az ellenforradalmi rendszer időszakának társadalmi, kulturális harcairóL A bánat nővére Nemzetközi kisplasztikái biennálé A budapesti művészeti hetek programjában második alkalommal nyitja meg kapuit szeptember 22-én, a Műcsarnokban a nemzetközi kisplasztikái biennálé. Célja, hogy rendszeres bemutatási lehetőséget biztosítson a kis méretű szobrászati alkotások különböző stílusú és műfajú törekvéseinek. Már az első rendezvény is — 1971-ben — nagy nemzetközi érdeklődés mellett — 22 országból 116 művész részvételével zajlott le. A II. nemzetközi kisplasztikái biennálé iránt még nagyobb az érdeklődés. Hazánkkal együtt 36 ország 146 művésze jelentette be részvételi szándékát; 620 darab kisplasztika. érem, dombormű várja a nézőket a Műcsarnok összes kiállítási termében. A legjobb alkotások közül tíz művész munkáit díjazzák, amelyekről neves hazai és külföldi szaktekintélyekből álló nemzetközi zsűri dönt. A II. biennálé ünnepélyes megnyitása szeptember 22- én déli 12 órakor lesz. A díjakat szeptember 24-én délután adják majd át. A fiatal szovjet író regénye újabb cáfolata azoknak a nézeteknek, amelyek szerint a háborúról már nem lehet újat írni, új oldalról művészien bemutatni, s az ezzel próbálkozók elkerülhetetlenül zsákutcába jutnak. Sefner számára a háború valami furcsa, az emberi észszel és érzéssel csak lassan felfogható borzalom, amely rádöbbent a békés hétköznapokon szinte természetesnek vett felismerésre: a legfőbb érték az élet, amiért azonban mindig küzdeni kell. S a hirtelen feltámadt pusztítást keserves küzdelemben kell legyőznie az embernek, hogy visszatérhessen abba a boldog révbe, amelyből a kegyetlen, értelmetlen forgószél kilendítette. A bánat nővérének hősei egyszerű, mindennapi fiatalok, a maguk apróbb-nagyobb gondjaival, nemes céljaikkal, a csalódásokkal, örömeikkel, bánataikkal. Küzdenek, lankadnak, nevetnek, sírnak, szeretnek, gyűlölnek, egyszóval élnek, s ez Sefnernél csupa nagy betűvel írandó. Sefner soraiból' árad a mély, értő szeretet, helyzetei, karakterei szinte megelevenednek alkotó keze nyomán. A szerző vonzó, hol gyengéden ironikus, hol megejtően lírai stílusa teszi teljessé vallomását. Valldmását a háború értelmetlen kegyetlenségének engesztelhetetlen gyűlöletéről, az ember, a fiatalok iránti túláradó szeretetéről, miközben maradandó emléket állít a tiszta emberségnek, a háborús szenvedésnek, s nehezen felejthető, szép élményt nyújt olvasójának. Hullám Nádass József a mai magyar irodalom idősebb nemzedékéhez tartozik. Hányatott élete, pályája sokszínűsége, szakadatlan mobilitiása élesen tükröződik műveiben s ebben, a Magvetőnél most megjelent novelláskötetében is. írásai sugározzák lényének, művészetének legfőbb lényegét: azi emberszeretet^t, a tiszta, minden torzítástól menTAKSONYBAN SZERETIK A könyvtár és a könyvtáros Taksonyban a legnépszerűbb szórakozások egyike — az olvasás. Szórakozva művelődnek az emberek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt csupán százkötetes volt a község könyvtára, napjaikban viszont már több, mint hatezer könyv között válogathatnak az olvasni szeretők. Munkásolvasók — Könyvtárunk összetétele nagyon jó — mondja Varga Lászlóné könyvtáros. — Sok a szépirodalmi mű, de kedvére találhat mindenki ismeretterjesztő, politikai és közgazdasági irodalmat is. Tavaly nyolcszázötvenen fordultak meg a könyvtárban, a község olvasni tudó lakosságának egynegyede. Általában 20—22 kötetet kölcsönöztek. Az idősebbek Jókait, Kodolányit, Mikszáthot, a fiatalok a mai írókat, Berkesit, Moldovát, Szilvásit és a külföldieket keresik jobban. A négy és fél ezer lakosú községet javarészt munkások lakják, közülük és gyermekeik közül kerülnek ki a könyvtárlátogatók. Sokan járnak Taksonyból a Csepel Autógyárba dolgozni, többen igénybe veszik az ottani üzemi könyvtárat'is. Azt mondják: jövet és menet a taksonyiak mindig olvasnak az autóbuszon. Minden lakásban Nemrégiben az iskola napközijében a gyerekek között közvéleménykutatást tartott Varga Lászlóné. Afelől érdeklődött hogy kinek a családjában van rádió, televízió, kinek mennyi és milyen könyve van otthon. Mint kiderült, a megkérdezettek között csak egy- kettő van, akinek ne lenne rádiója vagy televíziója. Könyv minden lakásban található, vegyes váltakozásban szépirodalmi és egyéb, s bizony gyakori az olyan család, amely valóságos kis könyvtárat mondhat magáénak. Megkérdeztük Varga Lászlő- nét, mi szép a könyvtárosi munkában? — Szeretem a könyveket, szeretek a könyvek között lenni. A lerobban azonban annak örülök, hogy könyvtárunkat nagyon sok fiatal keresi fel, ők a legszorgosabb olvasók, nagy részük tizennégy éven aluli. Most arra törekszünk, hogy rajtuk keresztül — ők viszik és hozzák a szüleiknek kölcsönzött könyveket — növeljük a felnőtt olvasók számát, még jobban megkedveltessük, megszerettessük az olvasást. Tisztele tdijjal Bizonyára nem lesz nehéz feladat, hiszen egy-egy megfilmesített könyv után valóságos ostrom alá veszik a felnőtt olvasók a könyvtárat. Az utóbbi időben pedig a könyvtár gyarapodását illetően már ott-tar- tanak, hogy a Könvvellátó ajánlataiból választhatják ki és vásárolhatják meg az új könyveket, úgy, hogy a hiányzó és keresett kötetek minél előbb föllelhetők legyenek. Varga Lászlóné, tiszteletdíjas könyvtáros. Pedagógus az általános iskolában, lassan negyed százada, A kezdet kezdetétől az ő gondjaira bízták a könyvtár sorsát. A községben tisztelet és megbecsülés övezi, munkájáért a művelődésügyi miniszter dicséretben részesítette. Korompay János tes igazság megmutatásának olthatatlan szomját. Ö maga így vall erről: „... továbbra is egyre csak az igazságért, a való életért, az igaz emberért mondom szavaimat”. A Hullámban összegyűjtött novellák a végtelen humánum művészi, irodalmi megfogalmazásának ragyogó példái. Mély átérzéssel, emlékező, együttérző képszerűséggel elevenednek meg emberi helyzetek, sorsok, a legkülönbözőbb karakterek. A művész nem tud, de nem is akar uralkodni érzelmein, minden során érződik szeretete a nemes emberi dolgok és gyűlölete a kegyetlenség, az embertelenség iránt. Nádass József tevékeny részvevője volt a század munkás- mozgalmainak: a Tanácsköztársaság idején a budapesti Vörös Őrség propagandaosztályát vezette, s ezért az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása után emigrációba kényszerült. Néhány évi itthoni működés után, a második világháború előestéjén, ismét külföldre kellett menekülnie. Az újbóli visszatérés előtt jutott el életének talán legnehezebb megpróbáltatásához: megjárja a mauthauseni koncentrációs tábor poklát. Mindez — érthetően újra és újra jelentkezik a kötet írásaiban. Az igaz ügyért áldozatra készen harcoló forradalmár s az emberi gyötrelmet, vívódásokat mélyen át- érző szemlélő kettős énjével alkotta Nádass a kötet írásait. Mindvégig egyszerű, keresetlen szavakkal vall az emberért, az emberiségért aggódó, néha túlfűtött sorokban. A kötet művészi értékein túl szórakoztató olvasmány, s könnyed humánummal tanít küzdeni, szenvedni, érezni, az életet szeretni. A. Gy. i
