Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Alkotmányunk ünnepén Munkás-paraszt cs katonafiatalok találkozója Csévharaszton Augusztus 20-án Csévharasz­ton munkás-paraszt és katona­fiatalok találkoznak. Az egész napos program délelőtt 10 órakor kezdődik. Ünnepi műsort láthatnak majd a részvevők, a katonák gyakorlati bemutatót tartanak, sportrendezvények, vetélkedők zajlanak le. Délután a szabadtéri szín­padon kultúrműsor következik, amelyben szovjet katonák is részt vesznek. Este három zenekar húzza majd a talpalávalót az utcabá­lon. Új óvoda Mendén AUGUSZTUS VÉGÉN ADJÁK ÁT Modem, harmincszemélyes óvodát építtet a mendei ta­nács a Dózsa György úton, melynek költsége 400 ezer forint. Az átadásra a hónap utolsó napjaiban kerül sor. MONOB'VIDfD Á P«E S.T Mí GYEI • H I.R l A P KÜLO NKI A DAS A XV. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP Tanácsülés Üllőn Tárgyalásokat kezdtek a nagyközség vízművesítéséről Áramszünet Sülysápon, Úriban, Gombán, Bányán ás Káván \ Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat süly- sápi kirendeltsége áramszü­netet tart, karbantartási mun­kák miatt, Sülysápon augusz­tus 22-én, 7-től 9 óráig, 23-án a Kiskókai úttól lefelé, 7-től 17 óráig, Mendén 22-én 7-től 9-ig és Úriban 7-től 17 óráig; augusztus 23-án és 24-én Gombán, Bényén, Káván 7- től 17 óráig. Először Erdei Gábor tanács­elnök számolt be az előző ta­nácsülés óta tett intézkedések­ről. Megkezdték az új iskola tel­kén a kút fúrását. Ha sikerül, jó kútra szert tenniük, a ter­vek szerint felhasználják a Káptalan-telep vízművesítésé- nél. Befejeződtek a Berkes András, Öregszőlő, Gárdo­nyi, Kisfaludi, Mikszáth és László utca, valamint a Berkes köz rendezésével kapcsolatos műszaki mun­kálatok is. A továbbiakban kisajátítási el­járásra is szükség lesz, bár egyesek ezt nem szívesen fo­gadják. Rendezés nélkül pe­dig azokra a helyekre építési engedélyt kiadni nem lehet. A megfelelő szélesítés elkerülhe­tetlen, annál is inkább, mert a lakosság többsége egyébként is kérte a gyalogjárda és az úttest szabályözását. Ezután L ehóczky Károly vb-titkár beszélt az engedély nélküli építkezésekről. 1972- ben 13 esetben indult eljárás, a kiszabott pénzbírság átlaga eléri a 700 forintot. A legtöbb engedély nélküli építkezés a peremikerületben, a Mikszáth, Kisfaludi, Erdősor és a Gaz- dák-erdejében fordult elő. Egyébként, mint mondotta, 1972-ben 723 építési ügyben in­tézkedtek, illetve hoztak hatá­rozatot * Közölte a tanácsüléssel, hogy a község területén több portán engedély nélkül kuta­kat fúrtak: ezeknek összeírása folyamatban van. Az érdekel­Két kislány — és a többiek A lezárt sorompó előtt Üllőn, az Ecseri úti lezárt sorompó előtt várakozom. Mel­lettem két kerékpáros kislány ácsorog, a hátunk mögött pedig ebédet szállító ponyvás kocsi. A túloldalról, megkerülve a le­zárt sorompó melletti beton­korlátot, előbb egy kismorotos jön át a síneken, majd rögtön még kettő, aztán egy perc sem telik bele, egy Pannónia két utasa, s végül egy kerékpáros. A korlátok mellett mind a két oldalon jól kiépített út csá­bítja a sínek felé a várakozó­kat. A türelmesen ácsorgó kis­lányok most hirtelen eltűnnek mellőlem, s kis kerülővel, már a vágányok melletti úton bal­lagnak a lezárt sorompók közti sínek felé. Szerelvény zörög a kanyarban Szinte egyszerre kiáltunk a lo­vas kocsin ülővel: — Álljatok meg! Ügyet sem vetve ránk, ke­rékpárjukat tolva, éppen csak hogy át tudnak szaladni a ro­bogó vonat előtt. Még a hajunk szála is az ég­nek áll. Utolérve őket, a még mindig fehér arcú kislányok így fogad­nak: — A nagyok sem várták meg a sorompó felnyitását! (k- gy ) Sikeres irodalmi est a járási művelődési házban EGYÜTT A HONVÉDEKKEL Nagy sikerű irodalmi estet tartott e héten az egyik kato­nai alakulat és a monori művé­szetbarátok körének irodalmi együttese a járási művelődési házban. Elsőként, Rigó László for­gatókönyve alapján, bemutat­ták a London, Madrid, Kuba, Vietnam, Berlin képekben cí­mű VIT-műsort, melyben öt ország közelmúltbeli politikai, társadalmi eredményeit ele­venítették fel, zenéjéből, kul­túrájából, folklórjából adtak ízelítőt. A műsor szereplői — Rigó, László, Gaszner Judit, Krasznai István, Fundelius Leó, Gaszner Márta, Novák Pál és Verebes Ottó — nagy sikert arattak. Ezután a Pódium—1 című műsorszám következett, mely­ben La Fontaine, Arany Já­nos, József Attila, Kassák Lajos, Romhányi József, Er­délyi Lajos és Rónaszéki Ti­bor verseit, novelláit tolmá­csolták a szereplők, mély át­éléssel. Rigó László, ráadásként, pol-beat dálokat adott elő és verseiből mondott el né­hányat nagy sikerrel. A műsor befejezése után az alakulat egyik tisztje mondott köszönetét a színvonalas mű­sor népes szereplőgárdájának. Ez az előadás is bizonyítot­ta, hogy a honvédek és a művészetbarátok köre között létrejött szocialista együttmű­ködési szerződés fontos sze­repet játszik Monor kultu­rális életében. Elismerés illeti a szereplő- gárdát és a járási művelő­dési házat is, amely otthont adott és ad a jövőben is ha­sonló rendezvényeknek. G. J. tek kötelesek utólag vízjogi engedélyt kérni, kötelesek továbbá minden ' olyan kutat bejelenteni és utólagos fúrási engedélyt kérni, amelynek mélysége az első vlzadó réteget kö­vető záróréteget megha­ladja. A község 1973. évi költség- vetési és fejlesztési tervének félévi végrehajtását is meg­tárgyalta a tanácsülés. Az elő­irányzott évi 7,3 millió költség­vetési bevételből az első fél­évben 4,5 millió forintot köny­veltek el, ami igen jónak mondható. Hasonlóan alakul­tak a kiadások is. A fejlesztési terv évi bevé­tele 3,4 millió, a félévi 1,8 mil­lió forintot tesz ki. A kiadá­sokra csak 130 ezer forintot használtak fel, mert az új iskola építésére tar­talékolják a pénzt, illetve a második félévben esedé­kes kiadásokra fordítják. Több tanácstag felszólalásá­ra Erdei Gábor tanácselnök válaszolt. A vízművesítés ügyében a tárgyalások folya- natban vannak, mondotta, és arra kérte a lakosokat, legye­nek türelemmel, házaikban törpe vízmüvet ne létesítsenek, pénzüket tartalékolják arra az időre, amikor bekapcsolódhat­nak a községi ivóvízhálózatba. A község vízművesítése nem marad el, az igények felmé­rése már 1974 márciusában megkezdődik. Az iskola építésével kapcso­latban elmondta, hogy a piacteret áthelyezik a gáz­csereteleppel szemben levő községi területre, s ott fe­dett csarnokot is építenek majd. Ezután a tanácsülés elfogad­ta Kiss Sándornak, az új mű­velődési ház igazgatójának ki­nevezését. E. M. JEGYZET Ami megváltozott - és ami maradt A közelmúltban tudósí­tásban számoltunk be a siiLysápi vasútállomásról, annak környékéről, szóvá téve: a nagy forgalmú vas­útállomáson már évek óta nincs zárt hulladéktároló hely, a kupacokba gyűjtött szemetet a szél ismételten széthordja, a vasútállomás várótermei kicsik, a peron fölött nincs tető, így rossz idő esetén a védelmet nyúj­tó aluljáróban várakoznak az utasok, de oda nem hal­latszik le a vonatok érkezé­sét jelző hangszóró. örömmel láttuk, hogy megépült a zárt hulladék- gyűjtő, s az aluljáróban is felszerelték az utasok tájé­koztatására szolgáló hang­szórót. A megkopott, „sebhelyes” külsejű Vasútállomás épüle­tének tatarozása azonban még várat magára. Szépen alakul, csinosod '.í a vasútállomás környéke, ezért jogos az észrevétel: meddig rontja még az össz­képet az állomás épülete? (jandó) FORTÉLYOS MESTERSÉG Kádárok a tsz-ben SZÁZÉVES MASINA ABASÁRRÓL Készülnek a huszonegy hektós, nagy kádak. Papp Pál, Lindvurm Ádám és Metár József az utolsó simításokat végzi az egyiken. Ifj. Fekete József felvétele Kevés manapság a kádár, kádárműhelyt is alig találunk. A vecs^i Zöld Mező Tsz-ben 1972-ben helyeztek üzembe egy újat. — Korábban is volt műhe­lyünk, de nagyon mostoha kö­rülményekkel — mondják a mesteremberek, akik 21 hek­toliteres kádak tölgyfadongáit szorítják abroncsba. — A savanyítóüzemnek 150—160 ilyen új kádat készí­tettünk már — jegyzi meg egyikük, s előkerül a gyalu, a görbe pengéjű, kétnyelű fara­gókés: az utolsó- simításokat végzik sietve. — Vár ránk a sok hibás hordó, azokat is sürgetik. Szertehullott, görbe, öreg dongák nagy halomban, da­rabjaikból szép, kerek hasú hordót formálnak a kádártu­domány avatott mesterei. Ha nem látnánk, el sem Számítanak rá, megbecsülik Hatvan méter mélységben közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést. Egy évvel később a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát vettem át. Éreztem, és tudtam is, hogy számítanak rám, munkámat megbecsülik. Űj, Latinca Sándor elnevezésű brigádot szerveztünk. A szocia­lista versenymozgalomban ál­talában mindig az élen jár­tunk. Egyébként jelenleg a Károlyi kert alatt, 60 méter mélységben dolgozunk. l— Nagyon szívesen emlék­szem vissza a Pro Űrbe-díj át­vételére. A fővárosi tanács el­nöke, Szépvölgyi Zoltán adta át, a Budapestért végzett munkánkért. Még jó néhány terv — Van egy 12 éves fiam, László. Olyan házban lakunk Gyomron, amely nem a miénk. Ecseren mi is beléptünk a la­kásépítő és fenntartó szövet­kezetbe, ugyanis oda akarunk költözni. Remélem, hamarosan ott lakhatunk. Minden vágyam Gyömrőn, az Apaffy utcában lakik Szén László, a Közleke­dési Építő Vállalat kiváló bri­gádvezetője. Februárban a Jó estét, Budapest! című tv- műsorban bizonyára sokan lát­ták őt, amikor a stúdióban be­szélgetett Vértessy Sándor ri­porterrel. A főváros felszaba­dulásának 28. évfordulója és a centenárium alkalmából tün­tették ki őt a Pro Űrbe díj aranyérmével. Úttörő munka — Nehéz, küzdelmes gyer­mekkorom volt — kezdi a be­szélgetést. — Cecén laktunk, többen voltunk testvérek. Elő­ször Várpalotán dolgoztam, vá­járként, az ottani bányában. Nagyon megszerettem azt a munkát. Később, 1959-ben, Gyömrőre költöztünk, és a rá következő évben a jelenlegi vállalatomhoz kerültem. Éppen azon a napon léptem be, ami­kor a vállalat, több évi szünet után, ismét megkezdte a met­ró földalatti építését. — Az első évek úttörő mun­kának ígérkeztek. Most, utólag elmondhatom, az is volt a ja­vából. Egy ifjúsági brigádba osztottak be bennünket, ké­sőbb én lettem a brigádvezető. A Kelethől a Fehér útig terje­dő szakaszt építettük meg elő­ször. Aztán dolgoztunk az Emkénél, az Astoriánál, a Széna téren. Nehéz munka a miénk, de aki becsülettel dol­gozik, megtalálja a számítását. Mindig az élen — Az első meglepetés 1969- ben ért. Akkor kaptam meg A az, hogy egyszer az én laká­somban élhessek. — Harmincnyolc éves va­gyok. Sok mindent elértem már az életben, de szeretnék még jó néhány tervet megva­lósítani. Nem titkolom,-jól ke­resek. Feleségem a Pálma Gu­migyár dolgozója. Szeretem a családomat, s még sokáig sze­retnék vállalatomnál dolgozni, ,sőt, onnan szeretnék nyugdíj­ba is kerülni. Gér József hinnénk, hogy milyen forté- lyos mesterség az övék. Erő is kell hozzá, nemcsak tudo­mány, mert a 25 hektoliteres, 5 mázsányi kádat nem köny- nyű pöndöríteni, azt jól meg kell ám fogni. S meg is fog­ják, elteszik az útból, hogy az újabbnak helyet teremtsenek, — Szeretjük a mesterségün­ket. Kár, hogy a fiatalok már nemigen választják... Kong, bong, ugye, milyen szép hang­ja van a fának? — Mi készül még itt? — kérdezzük a változatos fa­anyag láttán. — Jászol. Jó, erős, fényes karikákkal. Karám és itató­vályú. Ládák a kertészetnek, góré a kukoricatermésnek... Kitűnő gépeink is vannak. S már vezetnek is a gépmű­helybe. — Most pihen ez a nagyon hasznos szalagfűréfz, 24 ezer 900 forintért vettük, négy éve. Ez a másik új gép, 70 ezer fo­rintba került. Abrikternek ne­vezzük. Amit csak el lehet készíteni gyaluval, azt el­végzi. És sorolják tovább a drága masina tulajdonságait. Kör­fűrész, fúrófej, és még sok olyasmi tartozik hozzá, ami a kádárnak nagyon fontos. — Nutfédert is készít. Keressük a megfelelő ma­gyar szót, de csak magyaráz- gatunk... Az egyik deszkát a másikba illeszti, pontosan, si­mán. — Es ha volnának kádártn- nulók, ők hogyan neveznék? — tesszük fel a kérdést. — Csak úgy, ahogy mi, öre­gek, mestereinktől hallottuk, aztán az iskolában kiokoskod- nák a jelentését. Bár lenne egy-két fiúgyerek itt körülöt­tünk, szívesen tanítgatnánk őket. — Van nekünk egy száz­éves masinánk is. Tízezer fo­rintért vettük, még a tsz első évében — mutatják a műem­léknek is beillő, világosra fes­tett, láncmeghajtású, csupa fogaskerék, csörömpölő gépe­zetet. — Nagy kincs volt ez ak­kor, mikor rátaláltunk Abasá- ron. Egy öreg bognár hagyta árván a műhelyét, s az öz­vegy mit tehetett, eladta. Az osztrák masinának megvolt még a műszaki leírása is, gon­dos gazdája félretette. Már régen megszolgálta az árát. Most kicserélték benne a régi hengert, így 10—15 évig még működik. Aztán talán a ve- csési múzeumban lesz a helye. Elköszönünk. A fa mély, kongó hangja még messze kihallik a kádár­műhelyből. F. G, A Pro Űrbe díj átvétele előtti percekben. Balról jobbra a második Szén László,

Next

/
Thumbnails
Contents