Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
1913. AUGUSZTUS 19., VASÄRNAP PEST MEGYEI K/CtrSajp Nyolcmillión1 a közös vagyon Negyedszázad tsz-tárlaton Dr. Mondok Pál megnyitja a kiállítást. A Pest megyei termelőszövetkezetek negyedszázados fejlődését tükrözi az a kiállítás, amelyet szombaton dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke nyitott meg a MÉM budapesti bemutatótermében rendezett ünnepségen, amelyen megjelent dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, Lakatos Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, a megyei tsz-szövetségek és a termelő- szövetkezetek vezetői. A múltra csupán néhány, tablóra szerkesztett grafikon emlékeztet. Jóllehet, az efféle illusztrációk általában nem tartoznak egy-egy kiállítás látványosságai közé, az itt található néhány tabló föltétlenül figyelemkeltő. A számok az 1952-es és az 1972-es esztendő gazdálkodási eredményeit vetik össze: a búzatermés két évtized alatt 12,9 múzsáról 30,7 mázsára emelkedett, burgonyából 79,4 mázsa helyett 132,5 mázsa termett, cukorrépából , 205 mázsa helyett 251,3 mázsa [ volt a megyei átlagtermés. Húsz éve a termelőszövetkezetek tulajdonában 620 erőgép | és 10 kombájn volt, ma 3085 erőgéppel és 565 kombájnnal rendelkeznek. 1952-ben a tsz- istállókban nem egészen 6100 szarvasmarha szálazta a szénát, az elmúlt évben csaknem 52 és fél ezer. Szinte hihetetlen... — ezt a kifejezést használta megnyi- tó beszédében dr. Mondok Pál is. Elmondotta, hogy a tsz-mozgalom hajnalán Pest megyében mindössze 92 termelőszövetkezet 2038 tagja gazdálkodott nyolc és fél ezer hektáron. Akkor e gazdaságok összes vagyona 11 traktor volt, egy tehergépkocsi, 902 szarvas- marha, 2320 sertés. — Ma a szövetkezetek közös vagyona eléri a nyolcmilliárd forintot, a tsz-tagok egy napra jutó átlagjövedelme 100— 110 forint — említette a megyei tanács elnöke. A termelőszövetkezetek különösen az elmúlt öt évben fejlődtek gyorsan: javult a termelés tudományos, műszaki, technikai megalapozottsága, az egyes munkafolyamatok gépesítése, egyre több korszerű állattenyésztő telepet helyeztek üzembe, számos új, kitűnő tulajdonságú növény- és állatfajtát termesztenek, illetve "tenyésztenek, fejlődött a kemizálás, az öntözéses gazdálkodás. A tsz-ek többsége gazdaságilag szilárd, a szövetkezeti törvény tovább erősítette a szövetkezeti demokráciát, emelte a vezetés színvonalát, fokozta a tagság aktív részvételét a gazdaságok életében. Számos Pest megyei tsz országosan is kiemelkedő eredményt mutat föl, így a gabonatermesztésben az abonyi Ságvári Tsz, a dunavarsányi Petőfi Tsz, a pátyi Petőfi Tsz, a vácszentlászlói Aranykalász Tsz, a ceglédi Vörös Csillag Tsz, a zsámboki Petőfi Tsz és a pilisi Üj Élet Tsz. A zöldségtermesztésben a kocséri Üj Élet, a nagykőrösi Szabadság, a jászkarajenői Üj Barázda, a vecsési Zöld Mező és a kis- kunlacházi Petőfi termelőszövetkezetek tagsága jeleskedett, míg az állattenyésztés terén a köröstetétleni Vörös Csillag, a vácszentlászlói Aranykálász, a farmosi Üj Élet, a hernádi Március 15 és a dabasi Fehér Akác tsz-ek tagjai küzdőtték magukat az élvonalba. A megye termelőszövetkezetei mind nagyobb figyelmet fordítanak a lakosság élelmiszerellátására, 402 tsz-mellék- üzemből 154 az élelmiszerfeldolgozó. A vásárlók körében ismertek a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet, a szobi termelőszövetkezeti vállalkozás, az érdi Benta völgye Tsz, a tahi Kék Duna Szakszövetkezet, a toki Egyetértés, a kar- tali Új Élet, a vecsési Zöld Mező és a dánszentmiklósi Micsurin termelőszövetkezetek jó minőségű hús-, baromfi- és zöldségkonzerv-készítményei, amelyeket a most megnyitott bemutató látogatói szemrevételezhetnek a 37 kiállító ' termelőszövetkezet termékei között. A. Z. A magyar kőolaj szülőföldjén Százhalombattára csővezetéken Szegedről - A földgázt Vecsésen fogadják X'Vó szerencsét! — hangzik w az bányászköszön- 'S tés, némiképp kissé szokatlanul itt, az Alföldön, ahol messze sík vidéken szalad szét a tekintet és a legnagyobb magaslat is legfeljebb a Tisza körgátja. A bánya fogalmához ugyanis többnyire a hegyvidék képét csatoljuk gondolatban. Pedig itt is bányászvidéken járunk, a Szeged melletti Algyő körzetében, meg a Tisza—Maros szögében: a magyar olajbányászat legjelentősebb területén, a magyar olaj legnagyobb részének szülőföldjén. E vidék közvetlen kapcsolatban áll a mi Pest megyénkkel is, hiszen hosszú Másik csőkígyó pedig Ve- csésre fut, ahol a földgázelosztó várja. Olajváros a legelők helyén Zöldség- és gyümölcsparádé. Dozvald János felvételei A minapi látogatás más szempontból is kötődött Pest megyéhez. Ez alkalommal kereste fel először e területet dr. Simon Pál, mint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nemrégen kinevezett vezér- igazgatója, aki korábban Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója volt, s jelenleg is a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tagja. Az Állami díjas dr. Bán Ákos vezérigazgató-helyettes társaságában tekintette meg hazánknak ezt a ma már legjelentősebb kőolaj- és gázlelőhelyét, a nagyalföldi olajbányászat fontos területét." Szakembernek és érdeklődőnek egyaránt sokat mond ez a táj, amelyet Pápa Aladár, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat műszaki igazgatóhelyettese és Jurato- vits Aladár, a vállalat szegedi üzemvezetője, szegedi járásbeli országgyűlési képviselő — s egyben lelkes „olajos” honfoglaló — mutatott be. Különösen annak mond sokat ez a bemutatás, aid alig tíz esztendővel ezelőtt is járt erre, de akkor csupán legelőket vagy legfeljebb gabonatáblákat, kukoricaföldeket láthatott. Most olajtornyok, -kutak, csillogó, hatalmas tartályok, bonyolult üzemegységek, szivattyútelepek — s ki tudja felsorolni, hogy mi minden még, látható itt a munkaépületek, irodaházak mellett, a túlzás nélkül kis olajvárosnak nevezhető területen. — Összesen 75 négyzetkilométert foglal el a szegedi üzem — mutat körül Juratovits Aladár —, vagyis mintegy 15 kilométer hosszan és 4—6 kilométer szélesen húzódik, s ennek 60 százaléka az algyői mező, ahol most járunk. Jelenleg az ország olajszükségletének mintegy felét termeljük ki innen, ami évi több mint egymillió tonnát jelent. Ezt jóformán teljes mennyiségében csővezetéken küldjük Százhalombattára, s minimális mennyiség megy Nyírbogdány- ba. Földgázból is az ország Szükségletének majdnem a felét adjuk és 1975-re biztosít-- ju'k az ötven százalékot. Napi 10 millió köbméter gázt tervezünk addigra. Jelenleg 6 millió köbmétert termelünk, s az idén kapcsoljuk be az országos rendszerbe egy újabb ún. szabadgáz üzemünket, amely négymillió köbmétert ad majd. jes elfojtás így is csak 1969. január 16-ra, vagyis majdnem egy hónap múlva sikerült. Több mint 500 ember vett részt a munkában, a hő::i helytállásnak nagyszerű példáját nyújtva. Nem is tudták pedig, hogy nem sokkal később ismét helyt kell állni, mert 1969. február 14-én Algyőn, a 83-as kútní.l újabb kitörés volt. Ezt azonban a mentő brigád 12 óra alatt elfojtotta. A tűz után a következő esztendő a vízzel való küzdelmet hozta: 1970 tavaszán, az emlékezetes nagy tiszai árvíz bénító hatását itt sem kerülhették el, noha az olajbányászok, olajmunkásod is dicséretesen kivették részüket az árvízvédelemből, gátak emeléséből, a töltések megerősítéséből. Mégis 27 kút termelését kellett jó két hónapon át leállítani, vagy jelentősen csökkenteni. Ezek a nagy helytállást igénylő napok azonban még- jobban megalapozták az itt egyre jobban kibontakozó és megerősödő új munkásgárdát: az olajbányászokét, akiknek a város ide közel eső új lakónegyedében — Turjánban — mintegy ezer lakás épül. Kőolajtermelésünk felét Az olaj születése De hát hogyan is születik az olaj, a gáz? — vetődik fel a kérdés a járatlanban, amikor ezeket az imponáló számokat hallja az egykori legelő helyén. A geológiáé, a geofizikáé, a szeizmikáé az első szó — magyarázza készségesen dr. Simon Pál, s hozzáteszi, hogy először földtani szakemberek, a föld fizikai tulajdonságaival, a föld belső szerkezetével foglalkozó kutatók folytatnak vizsgálatokat ott, ahol olajat sejtenek. Csak ezután következnek a kutatófúrások, s akkor megvizsgálják, hogy milyen rétegeken megy át a fúró. Földmintákat, magmintákat vesznek és ezekből látják meg, hogy mi is rejtőzik tulajdonképpen a föld alatt. Így állapítják meg, hogy van-e valójában szénhidrogén (ami lehet csak olaj vagy csak gáz, de többnyire a kettő együtt), és felbecsülik a mennyiséget is. (A szegedi mezőnél az évi egymillió tonna olajat látták reálisnak.) Mindezek után jöhetnek a kitermelök, akik lefúrják a kutakat az olajréteg— be. Ezt azonban ne valami föld alatti pataknak, tónak képzeljük, mint sokan vélik, hanem szivacsos anyagnak, amely többnyire gázréteg és vízréteg között helyezkedik el. Magát az olajtermelést egyszerű, hétköznapi használattal úgy szemléltethetjük a legjobban, ha egy nagy szódásüveghez hasonlítjuk, csakhogy itt a gáznyomás vagy a víznyomás — esetleg mindkettő — hajtja fölfelé a sajtolt, szivacsos rétegből az olajat. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen tudatos, tervszerű munkával segítjük elő a talaj meglevő energiájának kibányászását ily módon. Ezzel együtt azt is, hogy minél nagyobb mennyiséget nyerjenek, használhassanak föl. Precíz mérésekkel és különféle más eljárásokkal igyekeznek minél több olajat felszíni-e hozni, kisajtolni a szivacsos kőzetből, amelyből — ismét egy hétköznapi hasonlattal élve — mint valami spongyából préselik ki az olajat. Ez a technológiai folyamat természetesen a valóságban nemcsak nagyon nagy hozzáértést, mérnökök, technikusok, munkások összehangolt tevékenységét kívánja meg, hanem nagy erőfeszítéssel, a legtöbbször éjt-napot egybemosó munkával, számtalan izgalommal jár. Még akkor is, ha minden viszonylag simán megy. Hát még akkor, amikor váratlan akadályok vagy más, még nagyobb problémák lépnek fel. — Az ország legmélyebb területén vagyunk — mondták a szegediek —, ami azt jelenti, hogy a fúrásoknál, üzemben- tartásnál a talajvíz igen sok gondot jelent, nagy körültekintést kíván meg. Harc tűzzel és vízzel Vörös tűzoszlopokat jelképező, magas emlékmű késztet megállásra az üzemlátogatás során. Rajta évszám: 1968. december 19. A hazai kőolajipar legnagyobb szabású égő kútki- törésének állít emléket, amely itt, Algyőn, a 168-as kútnál történt. Az egész ország Algyőre figyelt azokban a napokban, mindenünnen ide jöttek tűzoltó egységek és három vízágyúval, 42 sugárcsővel, percenként 30 ezer liter vízzel próbálták elfojtani a félelmetes zúgással elősistergő. hatalmas körzetben forróságot lehelő, égő gáz- és olajoszlopot. A nagy erőfeszítés ellenére is eredménytelenül. Ezt követően több tonna oltóporral kísérleteztek, de ez sem használt. Ekkor szovjet mentő brigád jött segítségül Alekszander Boriszovics Ti- mosuk irányításával, s turbó- reaktív repülőgép-motorral december 26-ra sikerült megfékeznie a lángoszlopot. A telMa már szinte hihetetlennek tűnik, hogy a szegedi olajmezőkön csak 1962-ben tört fel először Üllés község határában ez a nemes energiahordozó. Ott most már csak egy olajkút és egy gázkút működik. A bányászat azóta ide, Algyő térségébe tolódott át. Ennek még egy évtizede sincs, hiszen 1965- ben irányították az Alföldi Kőolajfúrási Üzem nagyobb berendezéseit Algyőre, s 1966- ban, éppen alkotmányunk ünnepének tiszteletére kezdődött meg — a hazai kőolajtermelés történetében először — a Tisza—Maros ágból a kőolaj tankhajón való elszállítása. Ettől kezdve szállították így a kőolajat Százhulcrmbattára is, csakhogy 1970. december 14-től már csővezetéken. A fokozott feltárás esztendeje 1967 volt, amikor is javult a fúrás technológiája, tovább gyarapodott a berende- zésállomány, jobb lett a fúróbrigádok munkaszervezése és szélesedett a szocialista munkaverseny is. Jellemző adat: 1966-ban 99 kutat, 1967-ben pedig 123 kutat fejezett be az üzem, s e kutak háromnegyedrésze olaj- és gáztermelő. A kormány Gazdasági Bizottságának döntése is 1967-re esik. Ekkor mondták ki határozatban, hogy az ország teljes kőolajtermelésének 50, földgáztermelésének mintegy 40 százalékát kell a szegedi szénhidrogénmezőnek szolgáltatnia, s ki kell építeni a százhalombattai olajvezetéket, valamint a vecsési földgázvezetéket. Ez utóbbi 1971-ben épült meg. Elkészült 1968-ra az általános művelési terv is, melynek összeállításában valamennyi neves magyar szakember részt vett, sőt konzultációjában a Szovjetunió Olajbányászati Tudományos Kutató Intézetének vezető szakemberei is. Napi négymilliót nyel Ömlik, áramlik a fekete aranynak becézett olaj éjjel, nappal a hosszú csővezetéken- Algyőröl Százhalombattára. Naponta mintegy 3—4 millió litert nyel a csőkígyó. A tíz al- állomáson összegyűjtött olajat szivattyúzzák magasnyomással a vezetékekbe, hogy zavartalanul továbbíthassák. A vállalatnak két technikusa dolgozik állandóan Százhalombattán és adja át az — mennyiségileg és minőségileg is ellenőrzött — olajat. Küloriösen a minőség nagyon lényeges, mert ettől függ az olaj ára. Más-más fajsúlyú és minőségű olajból ugyanis más-más hozammal állíthatók elő a további termékek. Vajon mi erről a véleményük a százhalombattaiaknak? — Mindig kifogástalan és jó volt az együttműködés — ezt nem csupán Juratovits Aladár, a termelés képviselője mondja, hanem dr. Simon Pál is, aki hosszú éveken át százhalombattai igazgatóként az átvevőt képviselte. Legfeljebb kisebb minőségi problémák adódtak — mesélik —, de ezeket mindig menetközben sikerült elintézni. Az új szivattyúház megépítésével — amelyet már szinte befejezve szemlélhettünk meg — feltehetően bizonyos mértékben tovább javul a minőség is, mert csökken az olaj protán-bután tartalma, s így Százhalombattán csökkenhet a párolgási veszteség. Gázprogram, újabb beruházások Ami pedig a földgáztermelést illeti: a perspektívák ott is nagyok. Az együttműködés a vecsési gázelosztóval, személy szerint is Dankó Józsefiéi, az elosztó- vezetőjével, zavartalan. Az algyői olajkeverőben emellett propán-bután keveréket is állítanak elő, évi 25 ezer tonnát. Ezt csak háztartásokban használják föl, ipari célra nem. Az ország minden részébe, így Pest megyébe is szállítanak palackozva, vasúti tartálykocsikban. Már épül azonban két új gázfeldolgozó üzem, amely itt évente 150 ezer tonna propánt és butánt tud külön-külön előállítani, s ez majd ipari fel- használásra is kerül. Ezzel együtt 220 ezer tonna stabil gazolint is gyártanak. Ám ezek a részletek már inkább csak a szakembereknek mondanak sokat. Azt viszont bárki megítélheti, hogy a fejlődés további üteme is igen jelentős, hiszen hat és fél milliárdos újabb beruházási terv végrehajtásán dolgoznak. Ebből épülnek a kiszolgáló ipartelep műhelyei, raktárai, az ÁFOR telepei, még az idén télre, s az úgynevezett olajos program 10 tankállomása, 260 kútjának bekötése, a gerincvezetékrendszer, a főgyűjtő létesítése és a villamosener- gia-ellátás kiszélesítése. Ebbe tartozik bele a már említett gázprogram is, amelynek keretében épül a napi 4 millió köbméteres kapacitású üzem, a hozzá tartozó gázgyűjtő állomással. jncs megállás a fejlő- ( /ti désben: az olajra, ^ ^ gázra szüksége van az országnak. A százhalombattai kőolajfinomító továbbra is a Barátság I. és IL vezetéken érkező szovjet olajból dolgoz föl legtöbbet, ez a garancia a finomító nyersanyagellátására. Mégis jóleső érzés, hogy a hazai termelés is jelentékenyen hozzájárul ehhez. Hadd állapítsuk meg: a magyar kőolaj nagyrészt szegedi születésű, de immár Pest megyei illetőségű. És szegedi világradajkálói meg Pest megyei, százhalombattai nevelői kezében egyaránt jó, megnyugtató a sorsa. Lőkös Zoltán csővezeték kígyózik innen Százhalombattára, hogy odaszállítsa a fekete aranyat.
