Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-17 / 192. szám

1973. AUGUSZTUS 17., PÉNTEK 3 SsaUsserveaeteh Pest megyei hete A Brigádélet szerkesztőségének ankétja Kérték: foglalkozzanak tökbet a módszertani kérdésekkel A szakszervezetek Pest me­gyei hete keretében tegnap délután a Táncsics Kiadó gon­dozásában megjelenő Brigád­élet című folyóirat szerkesz­tősége tartott ankétet Duna­keszin, a MÁV Járműjavító üzemének József Attila Mű­velődési Központjában. Godó János, a Szakszer­vezetek Pest megyei Taná­csának titkára köszöntötte a nagyközség négy üzemének, a Járműjavítónak, a házgyár­nak, a Mechanikai Laborató­riumnak, valamint a Gyü­mölcs. és Főzelékkonzervgyár szocialista brigádjainak kép­viseletében megjelent 50 bri­gádvezetőt és brigádtagot, 1 akiknek Abrankó Endre, a folyóirat felelős szerkesztője tartott rövid tájékoztatót a Brigádélet szerkesztésének el­veiről és gyakorlatáról. Arra kérte az ankét részvevőit, mondják el véleményüket a lapról, tegyenek észrevételt és javaslatot, írjanak a szo­cialista brigádok tömegét ér­deklő témákról a folyóirat kö-' vetkező számaiba. Számos hozzászóló kérte, hogy a Bri­gádélet foglalkozzon többet a szocialista brigádmozgalom módszertani kérdéseivel, pél­dául azzal, hogy milyen elvek I alapján bírálják el a brigá­dok munkáját. Varga Lajosné, I [ a konzervgyár Madame Curie brigádjának képviselője olyan üzemekről szeretne olvasni, amelyekben harmonikus, gyü­mölcsöző a kapcsolat a kü_ lönböző képzettségű, más-más iskolai végzettségű brigádok között. Kérte, hogy o mozga­lom gyengéivel is többet fog­lalkozzon a Brigádélet, hiszen a hibákat csak így lehet ki­küszöbölni. A késő délutánba nyúló ankét végén Abrankó Endre megígérte, hogy a részvevők hasznos észrevételeit, meg­valósítható javaslatait mára mai — pénteki — szerkesztő- bizottsági ülés elé terjeszti. B. H. Beruházások — félidőben Lépést tartani a nagyléptű fejlődéssel linneplő családok Kulcsátadás Solymáron (Folytatás az 1. oldalról) párokat kell előnyben részesí­teni. Kezdetben akadtak hitet- lenkedők. Az építés kezdetén valaki azt mondta: „Megeszem a. kalapom, ha ezekből a laká­sokból 73-ban lesz valami.” Az ünnepségen emlegették, hogy most már szaván foghatnák az illetőt Egy másik derűs epi­zódot is meséltek. A vőlegény fiatalember, munkája alapján esélyes volt az elosztáskor, de fiatalok számára kiutalást csak házaspárnak adhatnak. Más hogyan vállalhatná a gye­rekeket, akik után a szociál­politikai kedvezményt meg­kaphatják. „Csak ez az aka­dály?” — mondta a fiatalem­ber tréfásan. „Adjanak félórá­ra egy kilépőt és mint nős em­ber jövök vissza.” Nevettek rajta, pedig alig túlzott, mert nagyon hamar megtartották az esküvőt. A vállalat nem fukarkodott, lakásonként 30 ezer forint vissza nem térítendő támoga­tást, s a szükséghez és lehető­séghez képest, kamatmentes kölcsönt adott. Tegnap persze, a 11 új tulaj­donos és a lakások voltak a középpontban. Igazgató, párt­titkár, egymást kiegészítve mondták el, hogy hány ember összefogása kellett a gyors munkához, amelyről jó szak­emberek mondják, hogy gyor­san sincs összecsapva: a laká­sok kiváló minőségűek. Ügy zajlott minden, ahogy — mint mondani szokás — a nagy­könyvben meg van írva. A te­reprendezést a gyár dolgozói társadalmi munkában .végzik. A víznyomóvezetékek és a több mint 300 milliméter át­mérőjű csatornacsövek a gyár új termékei. Megmunkálásu­kon együtt dolgoztak a PEMÜ szakemberei és a Buda környé­ki Vízmű Társulat szerelői. Generálkivitelezőként pedig az érdi Budai Járási Építőipari Szövetkezet valósította meg a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat mérnökeinek jó elkép­zeléseit és számításait. P. V. Kapitány Lajos hétgyermekes kazángcpész (bal oldalt) át­veszi a kulcsot Horváth Ferenc igazgatótól. Tovább épülnek a lakások. Gábor Viktor felvételei transzformátorokat, a külön­böző ferrittípusokat. A legnagyobb horderejű be­ruházás, amely megvalósult: a korszerű nyomtatott áram­körüzem, amely nemcsak mennyiségben múlja fölül el­avult társáét, hanem minő­ségben is: kétoldalú, lyukgal- vandzált panelek gyártására alkalmas. A jövőben a gyár nemcsak lágyferritek forgalmazásával foglalkozik, hanem az úgy­nevezett J kemény ferriteket, azaz mágneseket is előállít. A fejlesztést az NDK-beli know-how-val oldják meg, s minden valószínűség szerint a Zsiguli gépkocsikhoz is Vácról szállítják ezeket a ter­mékeket. Gondolkodnak még a vezetők egy osztrák licenc vásárlásán, azaz nem is a vásárláson, hanem a gyártá­son: ugyanis már. régebben megvásárolták a fénycsőfojtó gyártására a licencet, s ezzel együtt a gyártósorok készí­tésére is jogosultak lettek. Az elképzelés: kooperáció — a gépek szerszámait a HAGY készítené. Biztos vevő: a Szov­jetunió. Az eddig befektetett 143 millió forintból több mint 40 milliót költött a gyár az öreg, korszerűtlen gé­peli kicserélésére. S a már többször megírt ér­dekesség : váci vasoxidgyár Korszerű nyomfatott áramkörüzem Vácott Álljon itt néhány adat a vá­ci Híradástechnikai Anyagok Gyáráról: 1967-ben teljes ter­melésük 412 millió forint volt, 1477 / embert foglalkoztattak, nyereségük 46 millió forint; tavaly a termelési érték majdnem 573 millió forint volt, a létszám 1449, a nyereség 56 millió — az idei terv 620 millió forint, a gyárban 1562- en keresik kenyerüket, a várt nyereség pedig 83 millió fo­rint. Az értéknövekedés a re­konstrukciós programnak köszönhető, amely meg­fiatalítja a több mint het- venesztendős gyárat, s képessé teszi, hogy lépést tarthasson a híradástechnika nagyléptű fejlődésével mi­nőségben és mennyiségben egyaránt. És még meglepőbb, hogy az ötéves terv végére az évi termelési érték 838 millió forint lesz. Az 1970 óta tartó beruházási program csaknem 200 millió forintos. A Híradás- technikai Anyagok Gyára má­ra már teleppel is büszkélked­het, nem is akármilyennel, mert a Nógrád megyei Rom­hány községben szép üzemet hoztak tető alá, ahol azokat a termékeket készítik, melyek a törzsgyárban gazdaságta­lannak bizonyultak: így a kis Dl VSZ-nyi'atkozat További szolidaritás Chilével Alkotmányos jogok és kötelességek A z alkotmány ünnepére készülünk. Ilyenkor gyakran beszélnek a szónokok, ünnepi előadók azokról a jogokról, amelye­ket a Magyar Népköztársa­ság alkotmánya biztosít minden magyar állampol­gár számára. Helyénvaló is ilyenkor a jogok említése és számbavétele, hiszen az al­kotmány nemcsak betűivel, hanem életteli tartalmával is a dolgozó népé. A jogokat azonban érde­mes és szükséges is össze­vetni á kötelességekkel. Nem egészen sablonosán, mert annak nem sok értel­me lenne. Vegyük például a munkához való jogot. Ez a jog nem azt jelenti csu­pán, hogy minden munka­képes embernek joga van a munkához Magyarorszá­gon, hanem azt is kifejezi, hogy ezzel a joggal minde­nütt élni is kell. Nevezete­sén: a jog adta lehetőségek teljesítése annyit is jelent,' hogy becsületesen, hasznot- hajtóan kell dolgozni. Ha ezt a kérdést a kötelésség oldaláról firtatjuk, nyugod­tan leírhatjuk, hogy e jog­ból adódó kötelességek tel­jesítésében nem minden magyar állampolgár jeles­kedik. F olytatható ez a párosí­tás. Ha a tanuláshoz, művelődéshez való jo­got vesszük szemügyre, ak­kor kiderül, hogy nálunk minden magyar állampol­gárnak joga van a tanulás­hoz és művelődéshez. Mil­liók élnek is ezzel a joggal. Nemcsak az állami oktatás­ban jelentkező kötelezettsé­get értem, hanem azt a szé­les körű társadalmi műve­lődést, amely jellemzi egész népünk mágatartását. Fe­lesleges részletezni, hiszen mindenki tudja, hogy könyvtáraink, ismeretter­jesztő előadásaink, szaktan­folyamaink, színházaink, mo­zijaink az egész társadalom rendelkezésére állnak. A kép tehát kedvező. És mégis a kötelességek oldaláról ér­demes szólni erőteljesebben, mert ezzel a joggal sem él mindenki úgy, ahogy lehet­ne. Elképesztő, hogy sok ember még az államilag kö­telezett iskolai végzettség befejezésével sem dicseked­het. Sokan az általános is­kola nyolc osztályát sem végzik el. S ebből a réteg­ből kerül ki az a kör, amely nemigen látogatja könyvtá­rainkat, előadásainkat, szín­házainkat. Itt is az derül ki, hogy a jog önmagában csak úgy áll meg a lábán, ha a kötelességekkel párosítva szemléljük. A szólásszabadság és a hozzá való jog szintén azt a kötelezettséget rója a ma­gyar állampolgárra, hogy éljen is vele. Köznapi nyelvre lefordítva: a szocia­lista demokrácia attól lesz erőteljes, hatásos és tartal­mas, ha a szólásszabadság­gal minél több ember él. Ha kötelességének érzi azt, hogy beleszóljon azokba a kérdésekbe, amelyek őt érdeklik, érintik, amelyek­ben úgy érzi, hogy tud se­gíteni tanácsaival, javasla­taival, bíráló megjegyzései­vel. Szerencsére évről évre többen ismerik fel a szólás- szabadsággal párosuló kö­telességet: a szocialista de­mokrácia valóságos fejlesz­tésének e két jog és köteles­ség adta alappillérét. Felis­merik és élnek vele. De saj­nos, nagyon sokan még nem érzékelik. Hallgatnak ott, ahol szólni kellene, mérge­lődnek, ahol vitatkozni kel­lene. A jogok és kötelessé­gek tehát ilyen összefüggés­ben jelentkező napirenden tartása valamennyiünk kö­telessége, akik közügyekkel foglalkozunk. A z állampolgári egyen­jogúság sem csak jog­ként, hanem köteles­ségként jelentkezik, mert hazánkban nincsen első- és másodrendű állampolgár: egyenjogú és egyenrangú állampolgárok élnek a Ma­gyar Népköztársaságban. Ennek a jognak a gyakor­lati érvényesítéséből követ­kezik, hogy a nők társadal­mi, politikai, szellemi egyenjogúságát mindenhol meg kell teremtenünk. Az erre irányuló erőfeszítések örvendetesen szép eredmé­nyeket mutatnak fel. Ha­zánkban a nők társadalmi egyenjogúságában az elmúlt másfél évtizedben több tör­tént, mint amennyit a leg- vérmesebb fantáziával meg­áldott emberek is gondoltak volna az ötvenes években. Mégis azt mondhatjuk, hogy az állampolgári egyenjogúság megvalósítá­sában még nagyon sok a tennivalónk, főleg és első­sorban a nők egyenjogúsá­gának a megteremtésében. Mert- nem nagy elvekről, nyilatkozatokról van itt szó, hanem a hétköznapi, köz­vetlen, apró munkáról: a munkahelyeken, családi életben, a közéletben stb. Igen, a hétköznapi gyakor­latban vagyunk adósai e jogból származó kötelessé­gek teljesítésének. E r rdekes összefüggések ezek, szinte naponta érezzük, közreműkö­dünk érvényesítésükben. Ám gyakran meg is feled­kezünk róla, hogy ezek a magyar nép alkotmányának az elveiből' fakadnak. Az al­kotmányéból, amely viszont a szocialista Magyarország mai és holnapi valóságos tükörképe. % S. J. Magyar ügyvédjelölt a TEJO vezetője A jugoszláviai Szarajevó­ban nemrég lezajlott 29. nem­zetközi eszperantó ifjúsági kongresszuson egy pécsi jo­gászt — Felsőmé dr. Szabó Flóra ügyvédjelöltet — vá­lasztották a világ eszperantó ifjúságának vezetőjévé. A ma­gyar eszpenantista 1970-ben került az Eszperantó Ifjúsági Világszövetség (TEJO) vezető­ségébe. Ö az első nő és az el­ső magyar, aki ezt a magas nemzetközi eszperantó funk­ciót betölti. Helyettese egy NDK-beli és egy svéd eszpe­rantista, míg a főtitkári funk­ciót egy francia fiatal lát­ja eL Miskolcon, a Szeptember 4. Drótműveknél. Ez az a beru­házás, melyen mindenki jól jár: a páclevet, amit a gyár­tás során kaptak, újra alkal­massá teszik fölhasználásra — tudniillik a fáradt sósav­ból kivonja a vasoxidot a be­rendezés. A vasoxidot eddig importálta a HAGY, most Miskolcról kapja, ősszel ez is üzemel, csakúgy, mint ahogy megépül Romhányban az ezer négyzetméteres üzem­csarnok. T. E. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség nyilatkozatot tett közzé a chilei népi erők győ­zelmének harmadik évforduló­ba alkalmából. A DÍVSZ készen áll arra, hogy a nemrégiben megrende­zett X. Világifjúsági és Diák- találkozó szellemében, újult erővel újabb szolidaritási ak­cióialt indítson Chile bátor né­pének és kormányának politi­kai és anyagi ségítségére — hangsúlyozza a nyilatkozat, amely, felhívja tag- és baráti szervezeteit, az ifjúság demok­ratikus szervezeteit, hogy to­vább erősítsék akcióikat a chilei haladó erők támogatásá­ra. Végzősök köszöntése A Kossuth Lajos Katonai Főiskolára látogatott a csa­patzászlót adományozó válla­lat, a DCM küldöttsége. A gyár dolgozói, a párt-, társadalmi és tömegszervezetek nevében Vis- nyi István, a DCM KISZ-bi- zottságának titkára köszöntötte a főiskola végzős hallgatóit.

Next

/
Thumbnails
Contents