Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

1973. AUGUSZTUS 10., FENTEK ITBanr MEGtEí Mbfärlap Kis lakótelep PiIisvörösvárott Dabasi versenyfutás a távolsággal és az idővel •• Ötéves terv — megvalósítás kosben Kis lakótelep, öt, egyenként négylakásos ház építését kezdték meg az idén Pilisvörös- várott. A beruházás épületenként mintegy egymillió-kétszázezer forintba kerül. Az első, elkészült épület tulajdonosainak — az Érc- és Ásványbánya Vállalat dolgozóinak — az el­múlt héten adták át a lakáskulcsokat. A lakosság kétharmada vehet termetének megfelelő készruhát A közelmúltban egy felmérés során kiderült, hogy hazánk­ban 39-xéle testalkatú ember él, s méreteiket is figyelembe véve 187-féle ruhát kellene forgalomba hozni ahhoz, hogy mindenki vásárolhasson kész­ruhát, utólagos igazítás nélkül. Ez természetesen raktározási okokból sem lehetséges, a méretválasztékot azon­ban a lehetőségekhez mér­ten lényegesen bővítették. A leányruhák 26, a fiúruhák 32, a női ruhák 33, a férfiru­hák 37-féle méretben készül­nek. Összesen 12-féle test­alkatra 129 méretnagyságban varrnak felnőtt- és gyermek- ruhákat, így a lakosságnak kétharmada vásárolhat mére­tére megfelelő készruhát. A ruhák számozását is úgy alakítottak ki, hogy a vásárlók könnyen rátalálhassanak a ter­metüknek megfelelő méretre. A normál méretű gyermekru­A magyar öntödék is bemutatkoznak Moszkvában A HUNGEXPO szervezésé­ben a magyar öntödék is be­mutatkoznak termékeikkel Moszkvában, ahol a 40. nem­zetközi öntészeti kongresszus alkalmából szeptember 7-től 21-ig . öntödei szakkiállítást rendeznek az iparág korszerű berendezésedül, anyagaiból,1 technológiájából s gyártmá­nyaiból. A magyar öntödei ipar képviseletében 10 válla­lat és kutatóintézet vesz részt a kiállításon, 18 ország öntödei seregszemléjén, az INTERLITMASH ’73-on. A magyar bemutató 226 négyzetméternyi területén köz­ponti helyet foglalnak el Ma­gyarország és a Szovjetunió va­lamint a többi KGST-ország kohászati együttműködésének dokumentumai. A felvonulta­tott magyar kiállítási anyagok lehetőséget kínálnak a KGST- országok közötti nemzetközi munkamegosztás, a szocialista integráció, a kereskedelmi és a gazdasági kapcsolatok fej­lesztéséhez. Egyebek között az Öntödei Vállalat bemutatja az angol szabadalom alapján gyártott centrifugál öntésű, magasan ötvözött acélcsöveket, amelye­ket az ötvözőanyagoktól füg­gően sav-, hőálló és nagy szi­lárdságú gyártmányként egy­aránt gazdaságosan használhat a vegyipar, a olajbányászát és a tüzeléstechnika. Érdeklődés­re tarthat számot a folyamatos öntésű rúdöntvény, amelyből a korszerű öntőgéppel mint­egy 500 féle termék készíthe­tő. A Vasipari Kutató Intézet bematatja a nagy szilárdságú és a különleges gömbgrafitos vasöntvényeket, a temper- öntvényeket, s a különböző korrózióvédő bevonó- és kenő­anyagok öntészeti felhasználá­sát. AUTÓ­AZ AUTMtfR KERESKEDELMI felkéri kedves vásárlóit, hogy az 1974. évre, haszongépjóművekrt szóló rendeléseiket a kiküldött körlevél mellékletében felajánlott típusokra, a hozzácsatolt formanyomtatvány kitöltésével • AUGUSZTUS 20-IG SZÍVESKEDJENEK FEEADNI A formanyomtatvány kitöltése akkor szükséges, ha korábban nem történt meg rendelés, vagy a már feladott rendelésen kívül további gépjárművet is kívánnak vásárolni. További felvilágosítással szolgál az AUTÓKERESKEDELMI ÜZLETÁG 1133 Budapest, Gogol u. 13. Információ: a 20-22—20-as telefonon. hókat az életkor szerint 2-től 16-ig számozzák. Ezen belül azonban különböző megkülön­böztető jelzéseket alkalmaznak aszerint, hogy a ruha szabása a normál mérettől hogyan tér el. Az átlagosnál kövérebb kislá­nyok ruháit a számozás mel­lett Duci jelzővel jelölik mag. Az erősebb testalkatú fiúruhá­kon a számozás a normálnál 1/4-del, a nyúlánk, magas fiú­ruhákon 1/2-del nagyobb, vagy­is a 13 éves normál testalka­tú fiúknak 13-as, az erősebb testalkatú fiúknak 13 1/4-es, a nyúlánkaknak 12 1/2-es ruha a megfelelő. A felnőtt ruhákon a szá­mozás a mellbőség felét jelenti. Akinek például 96 centiméter a mellbősége, annak a 48-as ruha vagy kabát való. Az átla­gosnál magasabb testalkatúak ruháit, kabátjait 1/2-del, áz alacsony testalkatúakét 1/4-del magasabb számmal jelzi < címke. A hasas testalkatú fér fiák ruháit páratlan számmal, például’ 49-esseí, 51-essél, 53- assal jelzik. Dabas, a Gyónnál és Sárival egyesített járási székhely két szélső háza egymástól 11 kilo­méterre van. Czeróczki András tanácselnök ezt nagyon ponto­san tudja, hozzá is teszi: ezt, az ekkora területen levő köz­séget kell úgy fejleszteni, hogy lakói otthon érezzék magukat, hogy a fejlődéssel elégedettek legyenek. Bizonyos, nem lennék itt ta­nácselnök. Az is bizonyos vi­szont, hogy itt birkózni a fel­adatokkal emberhez méltó munka. Háromszor elsők, kétszer másodikak — Ha csak a felületen raga­dunk meg, ha a pillanatnyi helyretet kiszakítjuk a folya­matosságból: irreális képet ka­punk — mondja a tanácselnök, s valóban a folyamat a fontos. Az idén fejeződik be a négy­éves munka, a lakossági ivó­víztársulás keretében épített vízvezeték építése, ami 31 mil­liós beruházást, mintegy 60 ki­lométer vezetéket jelent. Ta­valy ősszel kezdődött meg — közületi társulás keretében — a csatornahálózat építése, jö­vőre 13 millió forint eredmé­nyéként, csaknem 5 és fél kilo­méter hosszú csatorna elkészül. Épül a szennyvíztisztító telep is, építése szintén jövőre feje­ződik be. Évente mintegy fél­millióért bővül a villanyháló­zat, a múlt hónapban adták át rendeltetésének a község fej­lesztési pénzéből épült 75 sze­mélyes óvodát, az irodaházat pedig most, augusztus 20-a tiszteletére avatják. — önmagában is, folyama­tosságában nézve is elismerés­re méltó a társadalmi munka Dabason — mondja a tanács­elnök. — A lakosság és az üze­mek, gazdaságok, intézmények az év első felében majdnem 2 millió forint értékkel gazdagí­tották a nagyközséget. A tava­lyihoz hasonlóan, év végére is­mét meglesz a négymillió. Ta­valy a nagyközségek megyei versenyében másodikak let­tünk. Az utóbbi öt évben há­rom első és két második he­lyezést értünk eL Cseppben a tenger A cseppben benne van a ten­ger. Jó példa mind a község fejlődésére, mind az összefo­gásra az óvoda. Az az óvoda, amelynek még csak a helye van kész, amelyet még csak a cölöpök jelölnek, amelyet jövő ilyenkor avatnak fel. Erről a 75 személyes óvodá­ról már tényként lehet beszél­ni Dabason. — A felvételt kérő szülőik óvodáskorú gyermekeinek még egyharmadát sem tudtuk elhe­lyezni, indokolt volt tehát és a lakosság legnagyobb egyetérté­sével találkozott negyedik öt­éves tervünk, amelyben rögzí­tettük: 1975 végéig három, egyenként 75 személyes óvodát építünk. A tervnél — bevallom — egy kicsit számítottunk a megyére is, be kellett azonban látnunk, hogy a megye nem tud segíteni. A tervet azonban mindenképpen valóra akarjuk váltani. A III. kerületi a köz­ség pénzéből elkészült, az I. kerületben jövőre a Fehér Akác Termelőszövetkezettel közösen építjük meg a máso­dikat, de mi legyen a II. ke­rülettel? A nagyközség üze­meihez, gazdaságaihoz, intéz­ményeihez fordultunk, s — mondjam azt? —az első szóra felajálották a segítségüket. Vaskos aktacsomóból — ta­lálomra — egy szocialista szer­ződést emel ki az elnök. „A Dunavölgyi Vízgazdál­kodási Társulat Vásárhelyi Pál műszaki szocialista brigádja vállal ja ... a* kivitelezési mun­ka műszaki irányítását, ellen­őrzését; a kivitelezés műszaki dokumentációjának elkészíté­sét, az anyagok kezelését, bi­zonylatolását ; Vértes István főmérnök vállalja a munka teljes koordinálását, más vál­lalatok felajánlásainak rend­szerezését ...” És megy oldala­kon keresztül a felsorolás, „Más vállalatok" „Más vállalatok” címszó alatt futtában én negyvenet számoltam meg, s ez a szám közel sem pontos. Teljesen igazságtalan közülük néhányat említeni, minden segítőkész kollektíva megérdemelné az elismerést, a segítés formái­nak érzékeltetésére azonban mégiscsak a példa kínálkozik járható útnak. A Dabasi Nyomda fejleszté­si pénzéből 300 ezer forintot ajánlott fel az óvodaépítéshez, az SZTK rendelőintézet dolgo­zói 4 és fél ezer forintot ad­nak, a PEVDI helyi üzemének dolgozói 6 és fél ezer forintot és maga az üzem szállítást vállalt, a KÖVIZ1G helyi sza­kaszmérnöksége az alapozás­hoz szükséges betonkavicsot szállítja, a Szentendrei Kézi- szerszámgyár helyi üzeme a la­katosmunkában segít és kerí­tést épít. 106 építő kisiparos eddigi felajánlásának értéke meghaladja a 200 ezer forintot. Az egész óvodaépítést a ta­nácselnök fogja össze. Hivatal­ból is, meg társadalmi munká­ban is. „Civilben” ugyanis épí­tészmérnök. S mindemellett tőzsgyökeres dabasi. Aki azt mondja, ezt a szétterülő, nagy községet is lehet szeretni. És érdemes szeretni, napról nap­ra fejlődik. Azért persze 6—8 év még eltelik, amíg más, „klasszikus” községhez hasonlóan zárt tele­pülés lesz. Ez nem is sok idő. Deregán Gábor Jovanok és Jánosok A szentendrei szerb búcsúban Minden esztendőben auguszus 19-e Szentendre egyik jelentős napja. Idegen- forgalmilag is. Ekkor tartják itt — így az idén is — a szerb búcsút. A város nagy szülötte, Jakov Ignjato- vity, a szerb realista irodalom egyik je­les képviselője (1824—1888) hangulatos leírását adta a településnek és a búcsú­soknak. „A szentendreiek ősidők óta nagyon vendégszeretők — írta. — Hét templom, s mindegyiknek megvan a maga véd- szentünnepe, s ilyenkor idejárnak uralt és parasztok, hogy ünnepeljenek. Ide­gennek itt nem szabad kocsmába men­nie, mindenki fog egy-két vagy több vendéget is és azután velük együtt tér haza. Tudni kell azt is, hogy Szentend­rén a legrosszabbak a kocsmák, mert a szentendreiek elcsábítják a vendéglőtől az idegeneket, s így azután a kocsmáro- sok nem találják meg a számításukat. Ezért a szentendrei kocsmákban ritkán fordul elő a jó bor.” A leírást a házigazdánál így folytat­ja: „A vendégek bemutatkoznak s ha­mar megismerkednek. Szilvát szolgál­nak fel, kenyeret és pálinkát, s azután az ebédet is. Ebéd után elmennek, hogy megnézzék a kólót (szerb körtánc). Va­csora idején azután ismét visszatérnek. A vacsorát ilyenkor hamarabb kezdik, gyorsan végeznek vele, mert a szerb is­kolában bál is lesz.” Napjainkban, amikor Szentendrén a mintegy tízezer lakos között elvegyülten él száz szerb, ezt a régebben is leghíre­sebb búcsút tartják, de már nem a templomét, hanem mint a helybeli szer- bek ünnepségét. Ezen testületileg részt vesznek a szentendreieken kívül a po- máziak és a budakalásziak is. A zenét többnyire pomázi és budakalászi tam- biírások szolgáltatják. Mióta pesti lakos lettem, szert tettem barátokra Szsentendrén is, és természe­tesen minden esztendőben'jelen vagyok a búcsún. Egyik kortársam: Gyúró há­zához látogatok már évek óta. öreg ba­rátommal mi is elmegyünk a táncba, eljárunk egy kólót is, de ezután vissza­térünk a vendéglátóházba. És ilyenkor a csodás fényű és rendkívül zamatos szentendrei rízling mellett már évek óta emlékezünk. Ha Gyúró a kum-járól beszél, nem is kell neki a nevét sem említenie, tudom, hogy arról van szó, aki esküvőjén a sze­mélyi tanúja volt. De ha a sztari szvat- ot hozza szóba, akkor azt is tudom, hogy felesége esküvői tanújáról beszél. Míg ezeket az emlékeket sorjázzuk, újabb vendég érkezik, az egykori dever, vagy­is házigazdánk egykori vőfélye. A tár­saság így kibővül, s nemcsak étel és ital, de feledésbe merült szavak és szo­kások is „terítékre” kerülnek. Termé­szetesen valamennyien fájlaljuk az el­tűnteket, mert ezek ifjúságunkra is em­lékeztetnek. Ezekből szeretnénk néhá­nyat ezúton is a teljes feledéstől meg­menteni. Olvasóim természetesen nemigen tud­ják, hogy mi is az a rogalj, de a fiata­labb délszlávok közt is szép számmal lesznek, akik értetlenül állnak e szó előtt. A rogalj, melyet ma már ugao- nak vagy tyosaknak mondanak, utcasa­rok. No (régebben, amikor a fogalom még forgalomban volt, a leányok min­dennapi társasösszejövetelének a szín­helyéül szolgált a rogalj! Naplemente után, az utcasarkon volt a szórakozási helyük. A rogalj jelentős és fontos fó­rum volt, hiszen ott keltek szárnyra a hírek, de még sok szerelem is ott szü­letett. Ha a szerelemnél tartunk, tudnunk kell, hogy Szentendrén régebben napo­kig tartott a szerbeknél a lakodalom. De miután azelőtt méginkább éltek sze­gényemberek, nekik egyszerű anyagi okokból meg kellett kerülniük a több­napos dinom-dánom szokást. így kelet­kezett az uszkocsizás (szöktetés) szoká­sa. Vagyis a leányrablás! Az elrabolt, megszöktetett leány a szöktetést követő nap reggelét már jövendőbelije lakásán érte meg. Nem mutatkozott azonban a falubeliek előtt mindaddig, amíg az es­küvőt meg nem tartották. Az ősi erköl­csi uszkocsizás esetén úgy kívánta, hogy csöndes esküvőn keljenek egybe: szűkös ebéden, melyen épp csak a tanúk van­nak jelen. Másnap reggel pedig, muzsi­kaszó nélkül kísérték az új menyecskét a Dunára, megmutatni, hogy ezentúl honnan hozza a vizet. A leány szülei csak néhány hét után látogatták meg a fiatalokat. Pogácsát vittek nekik és ott- maradtak estig. Ha mindezeken átestek, utána éppoly élet következett, mint a többieké. Jöttek a hétköznapok, tele munkával. Ha már a vízihordást emlegettem, el kell mondanom, hogy régebben Szent­endrén a szerb lányok és menyecskék mindennap este vállukra vették az ob- ranciát (vízhordórúd) a két rézüsttel, . és a Dunára mentek vízért. Feltétele­zem, hogy olvasóim nem tudják, hogy mi is ez a vízhordórúd. Enyhén hajlí­tott, mintegy 2 méter hosszú rúd, mely­nek két végére szerelt kampóra akasz­tották a terhet. Ez a vízhordás — leg­alábbis ott Szentendrén — nem volt valami egyszerű művelet. A leányok rendszerint felvették a legszebb ruhá­jukat és nem is mindig a legrövidebb úton mentek a Dunára! Igyekeztek olyan útvonalat választani, ahol a szí­vük választottja lakott. No és a réz- üstök?! Ma már semmilyen fémből ké­szült tárgy nem tud úgy ragyogni, mint ezek. No persze az is lehet, hogy nem­csak a leányokat szépíti meg a krónikás emlékezete, hanem az üstök fényét is fokozza! Az idők folyamán ezek az utcán le­bonyolódó népszokások eltűntek, a bú­csú kivételével. Ez, ami még ma is él, de párja, a szentendrei katolikus dalmá­tok búcsúja még régebben megszűnt. Ezt június 24-én, Szent Iván napján ün­nepelték. Színhelye a régi szentendrei szeszfőzdénél volt, ahol diadalkapu tö­vében a város elöljárósága várta a résztvevőket. A diadalkapu alatt kezé­ben egy kulacs borral a város legöre­gebb Iván keresztnevű polgára állott s minden János és minden Iván, Jovan nevében köszöntötte az érkezőket. Ez­alatt már meggyújtották az előre oda­készített rozsét: fellángolt Szent Iván tüze. A rezesbanda muzsikájára min­denki, akinek csak párja akadt, körül- tánoolta a máglyát. A legények verseng­ve ugrálták a lángokat, azután tovább táncoltak és éltették az Ivánokat. A mulatsághoz két akó bort (egy akó kb. 50 liter) adtak fel közjótékonyságból. Az Iván napját követő reggelen több­nyire a szomszéd kocsmában fejezték be a mulatozást Rövid utazásra invitáltam olvasóimat a múltba Szentendrére, ahol a közeli napokban bizonyára ismét sok részt­vevője lesz az idén is jó hangulatúnak ígérkező szerb búcsúnak. S ahol nap­jainkban úgy, mint régen is a Jovanok és a Jánosok mindig megértették egy­mást, hiszen a múltjuk, a jövőjük is közös. Dániel György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents