Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

1973. JÜLITJS 8., VASÄRNAP tea i MEGY Et K^Círlap Új házakhoz Vámosmikolán, csakúgy, mint az ország bármely községé­ben, az utóbbi években egyre többen építkeznek. A falu hatá­rában a Vörös Csillag Termelőszövetkezet maga termeli ki az építkezések egyik fontos alapanyagát, a sódert. Ezzel jelentős szállítási költséget takarítanak meg az építkező tagok. Gárdos Katalin felvétele A postás itt sosem csenget MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Diákkoromban megszállott, már-már mániákus le­velező voltam. Magányosnak éreztem magam, mint megannyi kamasz: írtam hát boldognak, boldogtalan­nak. Talán nem is annyira a viszonthírekért, mint azért, hogy minél többen, mennél gyakrabban szólja­nak hozzám. Két évtized alatt lelohadt ugyan jócskán ez a láng, de a nevemre címzett levelet, táviratot ma is felgyorsult pulzussal emelem a szememhez. Igaz, nem kaptam SAS-behívót, apám halálhírét visszatért bajtársaitól tudom, anyám szívének utolsó dobbanása­kor a közelében voltam: számomra a levélkézbesítő amíg élek, az marad, akinek bizakodó gyerekként megismertem: reményt, ajándékot, varázslatot hozó postás bácsinak. A második forduló után A szigetszentmártoni posta- hivatal falának támasztva egy kerékpár várakozik gaz­dájára. Szerencsém van, a le­vélkézbesítő éppen bent van, Veszteségből — nyereség A legnagyobb lélekszámú szövetkezet ben Egy évvel a szarvasmarha-tenyésztési kormányhatározat után Az emberek már Unják az esőt: amikor a gépműhelyben afelől tudakozódom, vajon merre találom a kombájno­kat, értetlenül néz rám egy fiatalember: ilyen időben aligha képesek dolgozni azok a masinák!... Géczi Lőrinc, a gyál-felső- pakonyi Búzakalász Terme­lőszövetkezet főmezőgazdá- sza azonban óvatos: ő legfel­jebb kétheti esőszünetet en­gedélyezne, hiszen ez a ho­mok elnyeli a csapadékot. Gazdag Zoltán elnökhelyet­tes még szakszerűbb magya­rázattal szolgál: — Az a baj, hogy horda­lékterület ez, nincs vízzáró réteg, ami tartaná az esőt, kiegyenlítené a talaj vízgaz­dálkodását. Nagyobb zöldterületet Ezért aztán igyekeztek be­rendezkedni az öntözésre, így a 230 holdnyi kertészet 200 holdján mesterséges permet- tel növesztik a különféle zöldségeket. — Olyan még nem fordult elő, hogy a dinnyét is locsol­ni kelljen, de az idén már nem bírta szegény — mondja a főmezőgazdász. A dinnyének pedig hagyo­mánya lehet ezen a tájon, amire az elnökhelyettes éle­te önmagában is bizonyság. Mindössze hatesztendős volt, amikor — 1930-ban — a He­ves megyei Csányról (ugyan ki ne hallott volna a csá- nyi dinnyésdinasztiákról?!) szüleivel Gyálra költözött, gróf Károlyi István birtokán termeszteni a dinnyét. 1944- ben aztán visszatért Csányra a család, Gazdag Zoltán azonban 1948-ban újólag Gyálon kötött ki: állami tar­talékföldet vett kishaszonbér- letbe, így gazdálkodott 1959- ig —, azóta tsz-tag. Tőle tu­dom, hogy sem gyümölcs- kultúra, sem kertészeti nem­igen alakult ki a volt nagy­birtokon. A kisparasztok pe­dig csak a földreform után kezdtek, kezdhettek itt új éle­tet, persze, tengernyi gyöt­relemmel. A tavalyihoz képest min­denesetre 50 holddal megnö­vekedett a tsz zöldségtermö területe, s van négy hold­nyi fóliasátruk is, főként paprika van alatta. Mindent összevéve, a növénytermesz­tés nyújtotta jövedelem zö­mét a zöldségek adják: 6 millió forint árbevételt vár­nak a kertészetből, míg az összes többi növény előrelát­hatóan 3 millió forintot hoz a konyhára. Másfél év az egyesüléstől Az 1972 januárjában mai, megnagyobbodott formáját felöltött Búzakalász Tsz a volt felsőpakonyi, s a volt gyáli szövetkezet jogutódja. Az alapító szövetkezetektől meg­lehetősen elrugaszkodott né­mely közös vállalkozás érde­kei olyannyira elkülönültek, hogy célszerűnek bizonyult fölszámolásuk. — Egy év alatt tizennégy üzemrészt oszlattunk föl — mondja dr. Szilágyi József, a gazdaság elnöke. — Volt pél­dául filmrészlege, két kiállí­tásrendező alvállalkozása a Mezőprop elnevezésű közös vállalkozásnak; most, július elsejétől az öntödénk is a múlté lett. A jogszabályok ér­telmében el szeretnénk adni 6 millió forint értékű, egyébként komoly nyereséggel működő és nagy keresletnek örvendő nyomdánkat. Nyilvánvaló, hogy erre a megszüntetendő melléküzemünkre — amelyre annak idején szabályos enge­délyt kapott jogelődünk — a szövetkezet semmiképpen sem fizethet rá, a tagság jövedel­me nem károsodhat. Megke­restük már több ízben is a Könnyűipari Minisztériumot, néhány érdeklődő vállalat el is küldte képviselőjét; ingyen szívesen át is vennék a nyom­dát, a megvételre viszont nincs pénzük. Sörtörköly a teheneknek Az élelmiszer-gazdaság ver­tikumán belül van a tsz-nek úgynevezett munkaerő-koope­rációja az édesiparral, vala­mint a söriparral. Az egyik épületben kakaót csomagol­nak az asszonyok, a Csemege Vállalattól jön ez a termék, aminek azonban föltétele, hogy odabent, Pesten, ugyan­csak tsz-tagoíc produkálják a csomagolandó portékát. Né­melyek támadják ezt a for­mát, miként a sörgyárit is, holott mind az érvényes jog­szabályok, mind az élelmiszer- gazdaság sokat hangoztatott vertikuma lehetővé, ésszerűvé teszi. Az esetleges szépséghi­bákon lehet csiszolni, ám az kétségtelen, hogy Pest megye legnagyobb lélekszámú, két­ezer tagot foglalkoztató (s mivel a tsz köztudottan köte­les munkát nyújtani tagjai­nak, így foglalkoztatni kény­szerülő!) termelőszövetkezeté­ben nagyon is indokolt ez a szisztéma. Ráadásul további előnye is van, ez pedig nem más, mint a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztéséért ka­pott sörgyári, olcsóbban vásá­rolt melléktermék. — Ez nem kevesebb, mint évi 2000 vagon takarmány, ami lehetővé teszi, hogy az országos átlagnál 50 százalék­kal jobb a tejhozamunk. Tavaly még ráfizettek Megtudom, hogy a Búzaka­lász Tsz egy esztendeje 106 tehenet tartott, a mai állo­mány 230-ra rúg, s év végén 320 tehenük lesz. A teljes szarvasmarha-állományuk 630 — ez is duplája az egy évvel előttinek. Persze, nem várnak mindent a sörgyári termékek­től — egyébként megszervez­ték a nagyvpsártelepi hulla­dékok elszállítását és takar­mányként való hasznosítását is! —, hanem igyekeznek a saját földeken is több állat­eledelt termeszteni. Így a lu­cernatermesztést meghárom­szorozták az egyesülés előtti időkhöz képest. Summa sum- márum: amíg az egyesüléskor 3100 liter volt az átlagos tej­hozam, 1972 végén 3671, s az idei első félév eredményeként már 3959 liter. Magyartarka teheneket tartanak, nem kí­vánnak drága importállatokat tenyészteni. — A lassan egyesztendős kormányhatározat mennyit se­gített szarvasmarhaügyben? — Tavaly még ráfizettünk erre az ágazatra, amely most már nyereséges — válaszol az elnök. — Az év első öt hó­napjában 1,50 forintot keres­tünk a tej minden egyes liter­jén, a tavalyi ráfizetéssel szemben. A megtakarított sertéstelep Az állattenyésztés témakö­rében megemlítendő a juh és a sertés is. 1972 elején még csak ezer — ma 2070 anyaju­huk van, s mivel az idén juh- ügyben született kormányha­tározat, ennek eredményeként két hodályt építenek, az anyajuhok számát két és fél ezerre növelik. Érdekes, egy­ben követendő szisztéma, ahogy a háztáji sertéstenyész­téssel törődik a tsz vezetősé­ge. Takarmányt adnak hitelbe a tagnak, akivel akkor szá­molnak el, amikor átadja a meghizlalt állatot. Tavaly 3000, az idén előreláthatóan tízezer sertés jut ily módon vágóhídra. Rövid tanakodás után kiszámítjuk, hogy ezzel a módszerrel egy 30 millió fo­rintos, szakosított sertéstelep beruházását takarították meg. ... Kiterjedt, mondhatni szerteágazó tevékenység jel­lemzi tehát a Búzakalász Ter­melőszövetkezetet, amely — egy röpke látogatásból hirte­lenjében ezt a tán elnagyolt megállapítást szűröm le — a befejezetlen beruházás képét nyújtja ugyan, ám amely gaz­daság éppen ezért már ma­gán viseli a gyarapodó stabi­litás megannyi jegyét. Keresztényi Nándor a második fordulót készíti elő. Kis, törékeny ember Bak Gábor, senki nem mondaná róla, hogy harminchetedik évét tapossa. Mennék vele, hogy munkája közben ismer­hessem meg, dehát nem hoz­tam magammal kerékpárt. így aztán abban maradunk, hogy gyorsan kiszórja azt a pár levelet, s akkor beszélgethe­tünk. Negyven perc sem te­lik el s már benne is vagyunk az emlékezésben. — Tulajdonképpen idevaló vagyok, hiszen van már vagy huszonöt éve, hogy a túlsó partról áthurcolkodtunk ide, édesanyám szülőfalujába. Itt jártam iskolába, nem sokat, hat elemit. Nem én vagyok az egyetlen, aki gyerekfejjel munka után nézett. Ahogy vissza emlékszem, műszerész szerettem volna lenni. Eleinte úgy látszott: sikerülni fog, de az orvos az utolsó vizsgá­laton kiszuperált. Így aztán a tangazdasághoz szegődtem, ahol majd egy évig afféle mindenes Voltam. Akkor tör­tént, hogy a postánál Schvoarcz Istvánnénak letelt az ideje, nyugdíjba ment s engem alkalmaztak a helyébe kézbesítőnek. A sürgöny az sürgöny Tizenhét éves kora óta kéz­besít. Az első félévben még csak kóstolgatta a mestersé­get, azután elvégezte a se­gédkezelői tanfolyamot. Hat hónapon át minden héten egyszer munkaidő után Bu­dapesten a postaigazgatósá­gon gyarapította tudását. Rangját ma — szakkezelő — egy csík és hozzá egy csillag bizonyítja a korábbi három csillaggal szemben. A postá­nál nem sietik el az előlépte­tést. öt szolgálatban eltöl­tött esztendő után jár az újabb csillag. — Reggel hatkor már bent vagyok a hivatalban. Tíz perccel később érkezik meg a zöld autó az aznapi postával. Nekiállunk a főnökasszony- nyal és utcák szerint szétszor­tírozzuk a leveleket, majd mielőtt a táskába kerülne, még házszám szerint is ösz- szerakom valamennyit. Há­rom fordulóban kézbesítek. Ez azért szükséges, mert köz­ben érkezhet távirat, már­pedig a sürgöny falun is sür­gős. A szombati négyszáz A szigetszentmártoni posta- hivatal aligha különbözik va­lamiben is a hasonló lélek­számú községek postahiva­talától. A főnökasszonyon és a levélkézbesítőn kívül négy éve van. külön újságkihordó is. Ök hárman biztosítékai a közeli és távoli külvilággal való kapcsolatnak — a nyitva tartás ideje alatt. Hétköznap délután négy, illetve vasár­nap reggel tíz óra után a te­lefonszolgálat és a táviratfelvé­tel szünetel — most a posta zárva van. — A levelet általában a „kincstári” kerékpárral kéz­besítem, ha viszont táviratot kell távolabbi helyre vinnem, akkor gyakran igénybe veszem a saját motorkerékpáromat. Csali a Duna-parti szakasz hét kilométer hosszú, azt lehet mondani, a ráckevei határtól egészen Szigetcsépig be van építve üdülőkkel. A községnek 1700 lakosa van, a nyaralási szezonban ez a szám legalább megkétszereződik. Az érkező levél mennyisége változó, a múlt szombaton annyi volt, hogy a fele is sok lett volna, legalább 400 ház kapuján dö­römböltem. Mindenkinél kopogtatott már Télen sáros vidék ez, a leg­több utcában elakad a kéz­besítő kerékpárja, bizony nem egyszer le kell szállni a nye­regből. Csak a főutca kövezett és a Duna-part ráckevei sza­kasza. További útburkolásra egyelőre nincs keret. — Mindenkinek vittem már levelet, persze van olyan, akinek gyakrabban. A legtöb­bet az ÁFÉSZ levelez a dol­gozóival, majd minden más­nap értesíti őket valamiről. Engem, azt mondhatom, hogy mindenütt kedvesen, jó szív­vel fogadnak, megszoktak megszerettek az eltelt húsz esztendő alatt. Különösen sok, — kétszázötven — községünk­ben a nyugdíjas, a leszázalé­kolt vág;- a tsz-járadékos: örülnek annak a kis pénznek, amit egyszer egy hónapban viszek nekik. Pontosan jön a kocsi A pénzes postás legtöbb esetben nem távozik üres kézzel, egy-két forintot, sőt, van ahol ötöt is adnak neki. Összejön így vagy ötszáz fo­rint egy hónapban — fizetés- kiegészítésnek. A fizetés, a csík ellenére csak ezernyolc­száz forint, ehhez jön negyed­évenként száz forint prémium — „keveset fizet a posta”. Jóllehet a szigetszentmiklósi a legjobb, az ötös minősítésű hivatalok egyike, de ez csak a nyereségnél számít: Bak Gá­bor idén 1 60 forint részese­dést vitt haza családjának. A karácsony meg az újév a legjobb, „lyonikor disznóvágás idején a legtöbb helyen meg­kínálnak, de többnyire nem szoktam elfogadni. Kínálgat- nak itallal is, nem mondom, ha jólesik egy pohár bor, vagy sör, elfogyasztom, de a fő­nökasszony nem szereti ezt, rögtön észreveszi rajtam, ha bemegyek. Igaz, ha egy mód van rá, keveset tartózkodom a hivatalban, alig várom, hogy kijöjjek a szabadba. Délután négy után azonban, amikor le­húzzuk a rolót, már csak benti munka van. Bélyegzés, leve­lek kötegelése a feladatom. Iparkodnom kell, mert hátam- negyed ötkor pontosan meg­érkezik az elszállítanivalóért a postakocsi Megkeresi — kinek szól Van egy kis saját háza, egv 160 négyszögöles telken. Van benne szoba, konyha, fürdő­szoba, spejz, meg veranda: ta­valy fejezte be az építkezés . Az asszony nem dolgozik, „há­romszor operálták, mióta együtt vagyunk”. Két gyer­mekük van, egy 13 éves fiú és egy nyolcéves kislány. Jó. tanulnak, különösen a fiú. 4,6-al végezte a hatodikat Bak Gábor nem bánná, ha továbbtanulna. — Entern nem érdekel, hogy mi van a levelekben, vinni kell és kész. Nem vagyok kiváncsi természetű. Ismerek mindenkit jól a faluban, tu­dom, hogy ki honnan, kitől kap levelet. A képeslapokba azonban időnként kénytelen vagyok beleolvasni, mert a fel­adók sokszor csak annyit ír­nak a lapra, hogy Szigetszent- márton. Márpedig Szigetszent- martonban annyi az egyforma keresztnevű Schwarctz, Kiéi- • neiser meg Kircher, hogyha tíz kezem lenne se tudnám megszámolni rajta. Így aztán az üzenetekből, meg aiz alá­írásból kell kifundálnom, hogy kinek is szól tulajdonképpen. — Az irányítószámot — 2318. Szigetszentmárton — már megszokták és a legtöb­ben ráírják a levélre, ezzel nincs is probléma. Amit vi­szont én nem tudok megszok­ni soha, az a gyásztávirat kéz­besítése. Tűzkeresztség — árvíz idején Így hát most szalma a köz­ség levélkézbesítője. Estén­ként, ha nem akad dolga a ház körül, elmegy motorozni a gyerekkori cimboráival, vagy betérnek a Duna-parti csárdába egy pohár sör mel­lett elbeszélgetnek. Sokáig nem marad ki, mert másnap reggel újra kezdődik a szol­gálat, s azt csak kipihenten lehet megkezdeni. — Az egy műszerészségen kívül soha nem gondoltam ar­ra, hogy valami mást csinál­jak, mint a mostani mestersé­gemet. Szeretem a postát, nincs számításom, hogy valaha is más munka után nézzek 1956-ban a nagy dunai árvíz idején mégcsak ketten vol­tunk a hivatalvezetővel. Ve­szélyben volt a falu, kishíján kilakoltatták a községet Éjjel- nappal bent voltunk a postán, Ígértek ugyan váltást, de csak nem érkezett. Azt hiszem ez az időszak volt az én tűzke­resztségem. Ha ma úgy adód­na, hogy huszonnégy órát bent kellene maradnom, ugyanúgy teljesíteném a kö­telességemet. Kertész Péter 1UTOSZEH VÍZ ! Minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerékkiegyensúlyozását,- valvoline alvázvédelmét,- karosszéria javítását és fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás As 99Univcrsál99 AMyiss AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél, Maglódon.

Next

/
Thumbnails
Contents