Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-04 / 154. szám
1973. JÜLIUS 4., SZERDA "’k/Círlap 3 Gondoskodás, VEVŐK ÉS ELADÓK !™!!S Nem vagyunk angyalok az SZMT nőbizottsága A textiliparban dolgozó nők élet- és ' munkakörülményeinek helyzetéről tárgyalt tegnap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának nőbizottsága. Az ülés színhelye a Váci Kötöttárugyár volt. A napirend első előadójaként Klá- veczky Károly, az SZMT munkavédelmi bizottságának politikai munkatársa beszámolójában többek között a két és három műszakban dolgozó nők körülményeivel foglalkozott. Ismertette a nőket ért balesetek okait és az ellenük való védekezési módokat, szólt a munkaközi szünet bevezetésének kérdéséről. A megyei nőbizottságnak és a meghívottaknak, második előadóként, Papp Jánosné, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti tanácsának titkára adott képet arról, hogy gyárukban hogyan valósul meg a párt nőpolitikái határozata, és hogy helyileg mit tettek a nők élet- és munkakörülményeinek javítását célzó 1013/70. számú kormányrendeletben foglaltak végrehajtása érdekében. Elmondta-, hogy a gyárukban dolgozók több mint 85 százaléka nő. Váci egészségügyi ellátásuk jó, a vámos- mikolai, kazári és tordasi telephelyeken azonban még meg kell oldani például a szűrő- vizsgálatokat, a kihelyezett terhesrendelést, és más, a központban már bevezetett gondoskodást. Megvalósultnak jelentette ki az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet és viszonylagosan jónak értékelte, hogy a női vezetők aránya több mint 55 százalék. Az ülésen részt vett és felszólalt Szabó Ferencné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének nőfelelőse. Jelen volt Nagy Tiborné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának nőreferense, Sófalvi Zoltánná, á Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára, Kozák Sándorné, az SZMT osztályvezetője, Salamon Jánosné, a nőbizottság vezetője és a Váci Kötöttárugyár részéről Bárt- fai Győző vállalati igazgató- helyettes, valamint a gyár párt- és tömegszervezeteinek nőfelelősei. P. V. — Mi tagadás — nem vagyunk angyalok. Sem mi, vevők, sem pedig az eladók. Egy „sietős” tolakodó, s az addig fegyelmezett sorban felborul a rend, oda a nyugalom. Egy „vastagon fogó” ceruza az elárusító kezében, s a „kedves vevő” — joggal, bár nem mindig emberi hangon — reklamál. Itt egy törülköző- nyi papírba mérik az 5 deka szalámit, három darab madza- gos plombával, ott „továbbfejlesztik” az önkiszolgálást: egy csomag a bolti kosárba, egy a vevő táskájába. Az egyik üzletben, pimpós túrót sóznak ránk, s a másikban veszünk magunknak elégtételt az ártatlan kiszolgálón. Nem — mi tagadás —■, nem vagyunk angyalok. Tortalap — relieffel A Cegléd és Vidéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 61. sz. monori boltjában az utóbbi hónapokban szemmel láthatóan megcsappant a forgalom. Csordás Jánosné vezető szerint nem ez az egyetlen hátrányos következménye a Kossuth Lajos utcán megkezdett csatornázásnak, hanem a cipe- kedés is. Az áruszállító tehergépkocsik ugyanis csak az úttesten tudnak megállni. A szállítók ott rakják le az árut, amit aztán az elárusítók — jórészt nők — cipelnek be a raktárba. — Most, hogy sokkal több a dolgunk az áruátvétellel, rakodással, kicsit megszaporodott a nem kívánatos önkiszolgálók száma — mondja Csordás Jánosné. — Ez történt nemgégi- ben egy reggeli áruszállításnál. Idős, vidéki asszony volt a tettes, 79 forint értékű portékát — negyed kiló paprikát, 3 csomag cigarettát és egy két- decis üveg konyakot — rejtett alsóneműje szárába. Eéyik vevőnk f igv o! mezieiett bennünket. Az üzletben rend és tisztaság van, csak... Láttam egy hete lejárt szavatosságú poharas tejfölt és hasonló korú csomagolt sósperecet. A kon- zerves gondolán sötétkék dobozhegy kellette magát. A rosszul felragasztott címkék rég lehullottak a dobozokról, ma már csak az tudja megái- 1 lapítani tartalmukat, aki legalább középfokú államvizsgát tett lengyel nyelvből. Befőttes üvegek tetején — mint hetyke kalapok — kakaós tortakarikák sorakoznak. Közelebbről nézve nem is olyan hetykék, formátlan-szögletesek, alsó felüket kör alakú ki-bemélyedések, neopri- mitív reliefek díszítik. Annak jeléül, hogy a tortalapokat azon frissiben, még talán melegen helyezték a befőttes üvegek tetejére, s azok beléjük nyomódtak. A tortán szavatossági idő nincs, csupán az alkotó neve: készítette a Gödöllői Sütőipari Vállalat Vajon — mikor? Örökzöld konzervek?! A Maglód és Vidéke ÁFÉSZ 27. sz. mendei zöldséges boltjában reggel kilenc órakor telt ház fogad: a pici helyiségben állandóan nyolc-tíz vevő szorong. Ártábla — sehol. — Hónapokig kértem a központot, küldjenek egy fekete táblát, hogy a bolt elé állítva, kiírhassam rá, aznap mi kapható és mennyiért, nem küldtek. Most már nem is kérek — sorolja egyszuszra Krajczár Sándorné boltvezető. A pult mögött csitrilány szorgoskodik. — A kislánya? — Dehogy, kisegítőnek fogadtam fel, amíg a férjem visszajön. — Honnan? — Elvitték egy másik boltba, hat hétre, helyettesíteni. — Es mi az, hogy „felfogadtam”? — Egyedül nem bírok mindent, éjjel felvásárolni, a szállítmányokat fogadni, az árut elrendezni, kiszolgálni, így aztán saját zsebemből fizetem ezt a kislányt, hogy segítsen nekem. Szokatlgn megoldás, de ennél az ÁFÉSZ-nál nem az egyedüli szokatlan dolog. Az sem mindennapos eset, hogy az ÁFÉSZ két év alatt — amióta a Krajczár-házaspár átvette az üzletet — még egy deka poshadt paradicsomot nem „írt le” a boltvezetőnek. Ehelyett 1—1,5 százalékról 1 központi kupolatermet körülvevő folyosókon biliárdterem, pingpongterem található. A köralakú épülethez egy 20X48 méteres tornacsarnok csatlakozik, benne kosárlabda-, kézilabda-mérkőzéseket bonyolítanak. Itt tartják meg a környékbeli iskolák tanrend szerinti tornaóráikat is. Most áll építés alatt egy fedett uszoda, mely 1974-re készül el. A sportpalota kiemelt kulturális és sportrendezvények színhelye, ezenkívül a helyi ifjúság napi sportolási, szórakozási és kulturális igényeit is kielégíti. Nem csoda, hogy küldöttségünk tagjai megjegyezték: szívesen látnánk megyénkben hasonló sportpalotát. Több üzemet látogattunk meg. A fonógyárban küldöttségünket Edith Pepper, a munka hőse fogadta, aki textil- mérnök és az üzem függetlenített párttitkára. Régi ismerőst köszöntöttünk így személyében, mert 1971-ben a Suhl megyei küldöttséggel járt megyénkben. Mint elmondotta, gyáruk 2000 tonna terméket ad évente, szépen festett szintetikus fonalból és gyapjúból, összesen 1200 dolgozójuk van, 83 százalékuk nő. A munka termelékenysége új technilca bevezetésével 320 százalékkal nőtt. Az üzemben 680 ellentervet készítettek a dolgozók a munka minőségére, a munka termelékenységére és a munkahelyi rend fejlesztésére vonatkozóan. Valamennyi ellenterv a műhelyek fali híradóin kap nyilvánosságot. Az üzem dolgozói által vállalt ellenterv, vagyis a többlet: 40 tonna. Nagyméretű fényképek hirdetik, hogy kik az üzem élenjáró és kitüntetett dolgozói. Az üzemi propaganda, a versenynyilvánosság példás Élők, elevenek a faliújságok. Az FDJ, az ifjúsági szervezet faliújságja a VIT-et hirdeti, a NéA Suhl megyei fonógyárban* A képen elöl, jobbról balra: Cser- venka Ferencné, Hans Albrecht, a Suhl megyei pártbizottság első titkára, Edith Pepper, az üzemi pártbizottság titkára és Arató András. Mögöttük, balról jobbra: Papp József, Császár Ferenc és Gelencsér Arpádné. met—Szovjet Barátság kollektíváé a Szovjetunió életét mutatja be. Az üzemben munkaerőhiány nincs, ötszáz fiatal, jókedvű, életvidám, munkáját szerető ember benyomását keltette bennünk az a sok fiatal leány, akikkel személyesen is találkoztunk. Közülük többen 19—21 éves korukban már a mester cím és beosztás birtokosai. Az üzem igazgatója' is fiatalember, 36 éves. A vállalat 12 éve mindig teljesíti tervét, amit áz üzem igazgatója azzal magyaráz, hogy rendszeresen foglalkoznak az emberekkel, nem lehet olyan gondjuk, amiben na segítenének. Külön figyelmet fordítanak a munka termelékenységére, mindig teljesítik az üzemi műszaki fejlesztési terveket. Példás, eredményes munkájuk bizonyítéka, hogy tulajdonosai az NSZEP VIII. kongresszusa alkalmából adományozott vörös selyem zászlónak. Sokat foglalkoznak a fiatalok nevelésével. Az üzemben 400 FDJ-tag van és 34 fiatal párttag dolgozik pártmegbízatással az ifjúsági szervezetben. A vállalatnak ifjúságnevelési programja van. Ebben az ifjúsági törvény alapján szerepel az oktatás, szakmai képzés, nevelési feladatok, kulturális program, szabad idő felhasználása, az ifjúság üdültetése. A vállalat gazdasági vezetői negyedévenként rendszeresen találkoznak külön csak a fiatalokkal, és ilyenkor üzemi, politikai, gazdasági jellegű kérdéseikre választ adnak, illetve megbeszélik, kialakítják elképzeléseiket. Arató András (Következik: Cselekvő emberek között.) százalékra csökkentette a kálót. Az sem megszokott dolog, hogy miközben az ÁFÉSZ megadta a szabad felvásárlás jogát Krajczáréknak, rövidesen megvonta tőlük az ezért járó jutalékot. Ugyanakkor uborkát, paradicsomot például hónapokig nem kap az üzlet. Burgonyát egész télen nem küldtek. Nézegetem a konzerveket. Szavatossági idő egyiken sincs, a gyártási ideje is csak némelyiken szerepel. Akad itt még konzervmatuzsálem is. Például az a gyanús színű rakottkáposzta, amelynek gyártási ideje 1971 márciusa. A Kalocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat ecetes cseresznyepaprikája pedig a rapallói szerződéssel egy időben készülhetett. Egyél halat Végre egy korszerű, gusztusos, szép üzlet! — gondolom magamban, amikor benyitok a szentmártonkátai 43- as számú zöldségboltba. Az üzletházat — nem is olyan régen — a helyi Kossuth Mg Tsz építette, azzal a szándékkal, hogy zöldséges részlegében kertészeti termékein kívül saját feldolgozá- sú sertéssonkát, szalonnát, töltelékárut, frissen sült hurkát, kolbászt, lacipecsenyét és saját termésű borát fogja árusítani. A sertésvágásról kiderült, ■hogy vágóhíd nélkül nem megy, a vágóhídról, hogy pénzbe kerül. Á következő felfedezés az volt, hogy kertészkedni nem érdemes, nem kifizetődő. Végül — veszett a fejsze, vesszen a nyele is — a borát inkább eladta a tsz nagytételben, az üzletet meg átadta a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ-nak. Kezdetben rendben ment minden. Az ÁFÉSZ a húsárut részben a szentlőrinckátai Üj Világ Tsz-től, részben a Ceglédi Húsipari Vállalattól szerezte be; a zöldárut pedig Budapestről. (!) Ha Varga Kálmánná boltvezető rendel fél mázsa kolbászt, 5 kilót kap; 60 kiló felvágott helyett egy-két rudat. Egy héten egyszer — vagy egyszer sem. Sört, Colát nemigen lát, mert itt „nincs rajta haszon”: csakis kiskereskedelmi fogyasztói áron mérhetné. Egy mázsa krumpliból jó, ha egy kartondobozra valót ki tud válogatni. — Már előre félek a déltől. Jönnek a szomszédos Klíma Ktsz dolgozói, ebédelni szeretnének, és csak halkonzervet tudok nekik ajánlani. Hiába vettem — őstermelőktől — gyönyörű bogyiszlói paprikát, a halkonzervhez nem megy. Nézze meg ezt a fejes salátát, hét nyelven beszél, fólia alatt termett. A maszeknak megéri?! Ügy látszik, meg. Különös amulett Csúcsforgalom a ráckevei ÁFÉSZ ÁBC-élelmiszeráru- házban. A kenyeres pultnál négyen rakják helyére a kenyeret, a kiszolgálás szünetel. Éhes iskolások topognak a növekvő sorban, kiflit, pogácsát szeretnének venni. A hosszú sorra „rárímel” egy másik, a pénztár előtti: „kasszát csinálnak”, várni kell. Az áruház különben szép, a választék — a húsárut kivéve — gazdag, bőséges. Felfedezek néhány — Budapesten sosem látott — konzervet. Az üvegfalú előtér ajtajában báva tekintetű férfiak söröznek. Az üzletben tilos — az előtérben szabad. (?.') Legalább nem kell messzire fáradni az „utánpótlásért”. Egyikük nyakában madzagon lóg a sörnyitó: az iszákosok szektájának amulettje. Az emberek jönnek-mennek, úgy látszik, nem akad köztük egy hivatásos vagy társadalmi ellenőr: ügyet sem vetnek a részegekre. Hiába: nem vagyunk angyalok. Nyíri Éva Érdekek egyeztetése S okat beszelünk és írunk _ a társadalomban meglevő érdekviszonyokról, érdekekről és érdekütközésekről. Ügy látszik, hogy az érdekek létezésének fölismerése, létük tudomásul vétele ’azzal jár, hogy feloldásuk összefügg olyan kérdések tisztázásával is, amelyekre korábban nem gondoltunk. S ezért van az, hogy erről a kérdésit ől az utóbbi években igen sokat beszélünk. Persze, nemcsak beszélünk, hanem teszünk is megfelelő intézkedéseket, hogy az érdekek kedvező irányba terelődjenek: o szocialista építőmunka segítségének eszközévé váljanak. Ezt fejezi ki a társadalmi, csoport-, egyéni érdekkategóriák fölismerése és ezeknek harmonikus gyakorlatára törekvő politikai és gazdaságpolitikai tevékenység. Megfigyelhető azonban, hogy sokszor érdekütközésről beszélünk. S ez valóságos tényező, de legalább ilyen hangsúllyal kell szót ejteni az érdekek harmóniájáról is. N e lepődjön meg az olvasó, hogy érdekek harmóniájáról szólunk. Vegyük figyelembe, hogy hazánkban a szocializmus építése — kivéve kevés számú ellenségünket a határokon belül — érdeke az egész társadalomnak, nemre és korra való tekintet nélkül. Ezt nemcsak nagy politikai meghioadu- lások melletti egységes nemzeti állásfoglalás tanúsítja; mint a parlamenti vagy tanácsi választás, az ötéves tervek országos mérvű vitája, ahol mindenütt helyeslés jelentkezik, és nagyon sok érdemi, konstruktív javaslat... De az egyes ember, bármilyen foglalkozású,, is, a szocialista rendszertől reméli személyes boldogulását. Hasonlóképpen a különböző társadalmi osztályok és rétegek is, s a különböző szakmák, iparágak sok-sok milliós tömege. Ennélfogva szükséges hangsúlyosaid, hogy minden érdekkérdés ezen a harmonikus alapon keletkezik: a szocialista építés igenlésének a platformján. Ezért az érdekek gyakorlati kezelése is teljesen más természetű, mint például a kapitalista viszonyok között létező érdeké, érdekellentéteké. Nálunk a közvélemény ma már tudja, hogy huzamos időn keresztül a társadalom., a csoport és az egyén érdeke nem fejlődhet ellentétes irányban. Azért tudják, mert közismert alapelv — és gyakorlat —, hogy mások rovására meggazdagodni nem lehet, csak a közösséggel együtt létezhet és boldogulhat az ember. S nem a közösség kárára. Nem lehet úgy gazdagodni Magyarországon, hogy mások szegényedjenek. M égis ennek a kérdésnek lényeges eleméről komolyan szólni kell, mert nem kap jelentőségének megfelelő hangsúlyt és figyelmet, holott a gyakorlatban egészen egyszerű napi tevékenységről van szó. Ez pedig az érdekek egyeztetése. Ha rangsort teremtenénk elméletben, akkor azt mondhajuk: léteznek az érdekviszonyok, tehát az érdekek, amelyeket egyeztetni kell, s ez az egyeztetés V, NépfrontküEdöttség utazott a VDK-ba A VDK Hazafias Front Központi Bizottságának meghívására a Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége S. Hegedűs László titkár vezetésével kedden elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. A küldöttség tagjai: Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, dr. Márton Imre egyetemi tanár, az OBT elnökségének tagja, Szekeres László, a Szolnok megyei pártbizottság titkára és Molnár Sándor, a • jelenti az érdekütközések levezetését vagy megakadályozását. Tehát a hangsúly az érdekegyeztetésen van. Ez az, ami napról napra száz és ezerszámra történik, amiről gyakran csak az érintett „felek” tudnak és az, aki az érdekeket egyeztette. A nagyobb jelentőségű érdekegyeztetéseket persze mindenki ismeri, amikor például a kormány és a szakszervezetek vezetői egyeztetnek érdekeket, vagy amikor a miniszter és az iparági szakszervezet egyeztet érdekeket. De a tömegméretű érdekegyeztetések például akkor történnek, amikor megkötik az üzemekben a kollektív szerződéseket, hiszen a kollektív szerződések maguk is az érdekek egyeztetésének az okmányai. Még akkor is igaz ez, hogyha nagyon sokan ezt nem értik, vagy nem így fogják föl. A munkáltató és a munkavállaló képviseletében eljáró szakszervezet köti meg ezt a szerződést, oly módon, hogy széles körű információt gyűjt a szakszervezeti tagság körében. J elentkeznek érdekkülönbségek ezen belül is, amelyek azért nem ütköznek meg, mert egyeztetésre kerülnek. Így például a dolgozó nők helyzetének javítása érdekében szükséges olyan megoldás, amely egy részüket az éjszakai műszakból kivonja. Viszont a termelés érdekében teljesen megszüntetni a nők számára az éjszakai műszakot — különösen a textiliparban — nem lehet. Milyen érdekegyeztetés történik? Megoldják például, hogy a családanyák, a sokgyermekes asszonyok vagy egyéb szociális körülmények indoklásával az éjszakai műszakban nem kívánatos nők — átkerüljenek a délelőtti és a dél- utános műszakokba. Mi ez, ha nem érdekegyeztetés? A vállalat és az egyes dolgozó érdekeinek ésszerű egyeztetése. Hasonló példáinak kínálkozik olyan eset, amikor egy üzemben a betanított munkások átlagkeresete elmarad, és majd csak a segédmunkások bérének színvonalára kerül. Érthető, hogy itt változtatni kell, mert érdekellentétek léptek föl. Nem érdemes szakmát tanulni, ha segédmunkásként is ugyanazt keresik az emberek. Ilyenkor a gazdasági vezetők és az érdekképviseleti szerv, a szakszervezet vezetőinek egyeztetése alapján korrigálnak. E példákkal azt bizonyíthatjuk, hogy az érdekegyeztetés fogalmát nekünk sokkal jobban használatossá kell tenni a közvéleményben, mert hiszen a szocializmusban az érdekegyeztetés, az érdekütközések és nagyobb bonyodalmak kizárásának, levezetésének eszköze. Tehát nem az érdekütközések jelentkeznek először, hanem az érdekek és az érdekek egyeztetése. Az érdekösszeütközések . csak azután következnek, amikor az érdekek egyeztetése nem járt megfelelő eredménnyel. S. J. népfront Csongrád megyei bizottságának titkára. Belegcsoport Vietnamból A magyar—vietnami egészségügyi egyezmény keretében, az Egészségügyi Minisztérium meghívására, újabb, 16 főből álló betegcsoport érkezett hazánkba. A betegeket a repülőtéren az Egészségügyi Minisztérium és a VDK budapesti nagykövetségének képviselői fogadták.
