Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
""^Jfíriap 1973 JŰLXUS 36. CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Jelképes sorrend M Kabulban, Afganisztán fővárosában nagy tömeg fejezte ki támogatását az uralomra jutott kormányzatnak. Afganisztánban július 17-én, a királyság megdöntésével és a köztársaság kikiáltásával egyidejűleg, az iszlám talaján anó katonai kormányzat vette át a hatalmat, amelynek élén Mohammed Daud, a megbuktatott király sógora, volt miniszter- elnök áll. Daud tíz éven át, iyt>3-ig töltötte be a kormányfői tisztséget és az uralkodó akkor azért menesztette, mivel követelte tőle, hogy ne elégedjen meg áldemokratikus belpolitikai intézkedésekkel, és javasolta számos széles körű és mély reform végrehajtását. A köztársaság kikiáltását követően, a monarchiát megdöntő köztársasági elnök programmá kiáltotta ki tíz év előtti javaslatait, midőn kijelentette, hogy „az új rendszer célja valódi és igazságos demokrácia megteremtése, amely a lakosság többségét szolgálja’*. AFGANISZTÁN 1946 óta tagja az ENSZ-nek, el nem kötelezettségi politikát folytat, nem tagja egyetlen katonai szerződésnek sem. 1960- ban barátságii szerződést kötött a Kínai Népköztársasággal, 1965-ben tíz évre szóló semlegességi és megnemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval. A második világháborút követően az afgán vezető réteg fő problémája az ország elszigetelésének feloldása, a világ gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódós volt. Mivel az országnak nincs tengerpartja, elsődleges szerep jutott a közlekedési hálózat kiépítésének. Ebben a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállvetve vett részt. DAUD — köztudott — a Szovjetunióval fenntartott szoros együttműködés híve. Hatalomra kerülését követően egyértelműen leszögezte, hogy Afganisztán szilárdan ragaszkodni fog nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeihez, az el nem kötelezettség és a pozitív semlegesség politikáját folytatja és fejleszti baráti és üzleti kapcsolatait minden országgal. Miként mondotta: külpolitikája mindenekelőtt a béke fenntartására épült, nem tesz semmiféle különbséget országok és népek között, akár kicsik, akár nagyok, akár közel vannak, akár messze. AZ ORSZÁGNAK évtizedes nézeteltérése van Pakisztánnal, az úgynevezett pas- tunisztán kérdése miatt. A tizenkétmillió lelket- számláló pastun nép az afgán—pakisz. tani határ két oldalán él. Afganisztán kitartóan követeli Pakisztántól, hogy adjon autonómiát a területükön élő pastunoknak. Az afgánok ezen törekvése India támogatását élvezi. Most kérdésessé vált, hogy Daud hatalomra jutása, milyen irányba változtatja meg a _ terület politikai erőviszonyait. Az elmúlt napok azt jelzik, hogy az Afgán Köztársaság megalakulása, további feszültségcsökkenést idéz elő Dél-Azsiában. Ennek mintegy jelképes bizonyítéka az új köztársaság nemzetközi elismerésének eddigi sorrendje: India. Szovjetunió, Irán, Pakisztán, Törökország. Bangla Desh, Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia. Jugoszlávia, Nagy-Britannia, USA, Irak, Lengyelország és .tegnap — tizennegyedikként — hazánk. Alacs B. Tamás lapzártakor érkezett : Kabulban sajtóértekezletet tartottak, amelyen felszólalt Mohammed Daud afgán államfő. Kijelentette: a köztársaság kikiáltásának okául az ország nyomorúságos helyzete és a hatóságok korrupciója szolgált, s rámutatott, hogy a forrada- lom uóija megteremteni a nép jóletet. USA-csapaiok- külföldön Pánik Phnom Penhben Egyoldalú fogolycsere Noha a saigoni kormányzat szsrdára is lemondta annak a fogolycsoportnak átadását, amely a fogságában tartott polgári személyek saját maga által meghatározott szabadon bocsátási ütemtervében szerepel, a DIFK folytatta az ő fogságában levő saigoni polgári személyek kiszolgáltatását. Megtartotta 18. párizsi ülését a DIFK és a saigoni kormányzat küldöttségeiből alakult bizottság, amelynek a januári párizsi megállapodás értelmében ki kell dolgoznia a délvietnami politikai rendezés II. Hasszán marokkói király Algéria és Mauritánia, államelnökének kíséretében; felavatta az Agadirtól mintegy 60 kilométernyire délkeletre épült duzzasztógátat. A 75 méter magas és 640 méter hosszú duzzasztógát 310 millió köbméter víz tárolását teszi lehetővé. Rendeltetése az eddigi öntözés javítása és egy új, 14 000 hektár kiterjedésű öntözési kerület vízzel történő ellátása. Kedden, este a marokkói Agadirban befejeződött II. Hasszán marokkói király, Huari Bumedien algériai elnök és Moktar Ould Daddah mauritániai államfő hármas csúcstalálkozója. A tanácskozásról kiadott közlemény megállapítja, hogy a résztvevők megvitatták a kétoldalú és a regionális kapcsolatokkal, valamint a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdéseket. II. Hasszán és Huari Bumedien nagy megelégedéssel fogadta Moktar Ould Daddah arról szóló bejelentését, hogy Mauritánia csatlakozik az arab MAGHREB-hez, és hozzájárul annak erősítéséhez. A csúcs- találkozó résztvevői különös figyelmet szenteltek annak, tervét. A terv kidolgozásának végső határideje július 28-a lett volna. A szerdai másfél órás ülésen a küldöttségek elhatározták, hogy a határidő lejárta, szombat után is folytatják tanácskozásaikat. A kambodzsai felszabadító fegyveres erők tüzérsége szerda délután a főváros, Phnom Penh katonai célpontjait lőtte. Az ágyúlövedékek és a rakéták a város központjától 2 kilométerre csapódtak be. Az AFP szerint a kambodzsai fővárosban teljes a pánik. hogy a Szahara egy része még mindig spanyol uralom alatt áll. Az államfők hangsúlyozták, hogy biztosítani kell az önrendelkezési jogot „Spanyol—Szahara” lakóinak. A három államfő kijelentette, hogy minden erőfeszítést megtesznek az el nem kötelezett országok algíri csúcs- értekezletének sikere érdekében. Egyórás tanácskozás után Brüsszelben szerdán 24 órára elnapolták az Európai Gazdasági Közösség és egy sor afrikai, illetve a Brit Nemzetközösséghez tartozó ország gazdasági-kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó minisztereinek tanácskozását. Ivar Noergaard dán külkereskedelmi miniszter, az értekezlet elnöke a kétnaposra tervezett ülést megnyitó beszédében felszólította az afrikai és nemzetközösségi országokat, fejtsék ki elképzelésüket a Az amerikai szenátus külügyi bizottságának egyik katonai albizottsága szerdán meghallgatta Mike Mansfieldnek, a demokrata párti frakció elnökének véleményét a külföldön állomásozó amerikai csapatokról. Mansfield szenátor állást foglalt amellett, hogy három éven belül csökkentsék felére az Egyesült Államok külföldön állomásozó és félmillió főre becsült katonai erejét. A legnagyobb arányú csapatcsökkentésre — véleménye szerint — Európában van szükség. A szenátor adatai szerint az Egyesült Államok jelenleg 313 ezer katonát állomásoztat Nyu- gat-Európában, 45 ezret Thai- földön, 40 ezret Okinawán, 42 ezret Dél-Koreában, 8 ezret Tajvanon, 15 ezret a Fülöp- szigeteken, 18 ezret Japánban, ezret pedig Bermudán. SZERDÁN A SZOVJETUNIÓBAN Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz— 577. elnevezésű mesterséges holdat. SZADAT egyiptomi elnök az iráni televíziónak adott interjújában megerősítette, hogy folytatódik az eszmecsere Egyiptom és Líbia tervezett egyesítéséről. Közös Piachoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok jövőbeni alakulásáról. A „kilencek” — mondotta — csak azután fogalmazzák majd meg javaslataikat. Wennike Briggs nigériai kereskedelemügyi miniszter, az EGK-val tárgyaló 43 ország szóvivője magáévá tette a „kilencek” indítványát; ezt követően az afrikai és nemzetközösségi országok miniszterei kérték a tanácskozás csütörtökre való elnapolását, hogy előkészíthessék javaslataikat. AGADIR Hármas csács és gátavatás BRÜSSZEL „Kilencek " és a Angolul - kínai akcentussal Bizonyos nyugati imperialista körök nem tudnak megbékélni a világban végbemenő politikai enyhüléssel. A nyugati jobboldali sajtóban még mindig felfeltűnnek a hidegháború szellemében fogant írások. Az egyik legutóbbi ilyen termék a napokban jelent meg az angol Daily Telegraph hasábjain. A lap újfent „szovjet fenyegetésről” cikkezik. Ez alkalommal azonban ezt a misztifikált „fenyegetést” Angliától távol — Japán és Kína partjainál vizsgálgatja. Vajon miért? Nyilvánvalóan azért, mert a szerző a Daily Telegraph pekingi tudósítója, aki angolul ír ugyan, de nyilvánvaló kínai akcentussal ... A TASZSZ tudósítója az angol lap cikkével kapcsolatban egy szakértőnek, Vlagyimir Alekszejev tengernagynak, a szovjet haditengerészeti flotta vezérkari főnöke első helyettesének a véleményét, kérte ki. „Az angol lap buzgón ijesztgeti olvasóit a szovjet haditengerészeti flotta erejével — mondotta Vlagyimir Alekszejev. Mit mondhatunk erről? A Szovjetunió tengeri nagyhatalom, partjait 14 tenger és két óceán mossa és haditengerészeti flottánk soha nem volt olyan hatalmas, mint ma. De ez a szovjetek országának flottája, egy olyan országé, amely nemzetközi téren következetes békepolitikát folytait. Ez a flotta még soha senkit nem fenyegetett és ma sem fenyeget. Hadihajóink sohasem vontak blokádot idegen partok elé és nem tettek partra katonai alakulatokat más államok felségterületén. Igaz, hogy a szovjet hajók mind gyakrabban vetnek horgonyt külföldi kikötőkben, de a béke és barátság küldötteiként érkeznek. Csak egyetlen példát említsünk: a Banglades kormányának kérésére szovjet hadihajók több mint égy éve tartózkodnak Chittagong kikötőjében. A szovjet haditengerészek rendkívül nehéz éghajlati viszonyok közepette megtisztították e fontos tengeri kapu vizeit az aknáktól és az elsüllyesztett hajóktól és helyreállították a normális közlekedést. 1973-ban a szovjet hadihajók baráti látogatást tettek Bombay, Mogadishu, Massawa, Mombasa és más városok kikötőiben is. A meglátogatott országok és a többi országok népei is jól megértik, hogy a szovjet hadiflotta jelenléte a világtengereken fontos visszatartó erő a nyugati kalandorkörök agresszív terveivel szemben, mert elrettenti Őket a felszabadult népek ügyeibe való beavatkozástól.” A szovjet tengernagy több példát idézett a nyugati hatalmak részéről történt beavatkozásokra. A közelmúltban például egy nagy angol hadihajó-kötelék — más országok hadihajóival együtt — gyakorlatot tartott az Indiai-óceán délnyugati és az Atlanti-óceán délkeleti térségében, a nagy forgalmú nemzetközi tengeri útvonalak közvetlen közelében. Vajon ez miért nem nyugtalanította a Daily Te- legraph-ot? Miért nem ítélte el a lap az amerikai 7. flotta arcátlan benyomulását a Bengáli-öbölbe az in- do-pakisztáni konfliktus napjaiban? Nem számolnak be a nyugati sajtó tudósítói az amerikai atommeghajtású tengeralattjáróiknak japán és' Fülöp-szigeti kikötőkben tett rendszeres látogatásairól sem, bár ezek a hívatlan vendégek tömegtüntetéseket robbantottak ki Japánban. Bizonyos nyugati köröknek láthatóan nincs ínyére az egykori monopólium elvesztése. De akár tetszik nekik, akár nem, számolniuk kell napjaink realitásával. 1953 július 26: Támadás a Mellen Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versallles-böl végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épületek a jellemzőek. Santiagóban lágy dombokon a buja trúpusi növényzet és a pálmák csendes villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így clgyönyörködik a látványban, arra gondol, a város és Oriente tartomány Kuba történelme során mennyi nyugtalanságot takart. Végtére is Orientéből indult ki Kuba egész, gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlen tehát, hogy Fidel Castro és fiatal forradalmár társai a forradalmi hagyományokban gazdag Orientét választották a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. Bayamóban és Santiago de Cubában lendül támadásba Fidel Castro 1953. július 26-án Batista parancsuralma ellen. 1953-tól a Fidel Castro Ruz vezette csoportnak „Július 26” mozgalom lett a neve. 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cubában a háromnapos Fiesta, a karnevál. 25-én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közpette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a Sibonéy farmra, a gyülekezőhelyre szállították. A várostól 17 km-re áll a farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház egy nagyobb kerttel. Ábel Santamaria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista- katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt.. 4 Konspirációs okokból a forradalmárok túlnyomó többségét Havannából és a nyugati országrészből szállították Santiago de Cubába, anélkül, hogy tudták volna, mi célból érkeznek. A farmházat sem hagyhatták el a támadásig. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepődött. A támadás taktikája a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamoi figyelemelterelő művelettel kezdődött és öt óra tizenötre tűzték ki. A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem Moncadához, mint 20 esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen festett szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 28-ról elnevezett városi iskola. Meglepetésem nem sokáig tartott, kísérőim ugyanis közölték, hogy a forradalom után más egyéb kaszárnyákhoz hasonlóan, a Moncadát is iskolává alakították át. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak!” Miközben az őrök sä-, padtan vigyázzba kapták magukat, á' meglepett zsoldosok kezéből a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették géppisztolyukat. A cél ugyanis az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Azonban az előzetes számításba beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. Ebben a kavarodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztó csengőt s néhány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói és kapui megteltek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista-zsol- dosokkal. Időközben a gépkocsik ösz- szeszaladtak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mindehhez még az ,is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik, tekintve hogy nem ismerték a várost, eltévedtek és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, s a revolverekkel és karabélyokkal felszerelt forraA kubai nemzeti ünnep alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a KKP KB első titkárát, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnökét és dr. Osvaldo Dorticos Torradót, a Kubai Köztársaság elnökét. dalmároknak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, mint visz- szavonulni. Éppen abból a megfontolásból, hogy nem a dicsőséges halál, hanem a győzelem a cél. A városban a visszavonuláskor és menekülés közben 68 forradalmárt gyilkoltak meg Batista zsoldosai. Fidel társaival visszavergődött a Siboney farmra, majd ezekkel együtt bevetette magát a Gran Piedra hegységbe. Ahogy az ember útja során láthatta a Gran Piedrát, maga is meggyőződhetett arról, hogy a hegység túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb időre menedéket adjon a bujkálók- nak. Fidelt és társait nyilván egy besúgó útján, a laktanya megtámadása után néhány nappal a Soteló tanyán fogta el Sarria néger hadnagy egysége. A fiatalokat halállal fenyegető zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárokat. Fidelt egy kórházi szobában hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro kifejti a Movimiento, a mozgalom céljait, ideológiailag és politikailag felkészülten úgy, hogy abból egy rendszert vádoló monológ lett. Fidel perét elkülönítették társaiéDiákok vették birtokukba a volt laktanyát. tói, azt a valótlanságot állítva, hogy egészségügyi állapota nem teszi lehetővé a tárgyaláson való részvételt. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, lényegében a nyilvánosság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Négyórás védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplezve a korrupt Batista diktatúrát és kegyetlenségeit, lerántva arról az álarcot. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni s így Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét nagyon sokan hallották. Egy, a mozgalommal szimpatizáló újságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva megjelent a Bohémia című, Havannában megjelenő újságban. Fidelt 15 évi börtönre ítélték, az Isla de Pinos börtönében a 4914-es fogoly, ahonnan két év múltán amnesztiával szabadul. Ha a Moncada laktanya megtámadása, katonai tapasztalatok híján, számos véletlen összejátszásával, katonailag kudarc is, Fidel pere politikai győzelem.1 Július 26. sok emberrel megértette ha egyszerre fognak fegyvert, meg lehet dönteni a Batista-diktatúrát. Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után lett Havannán túl is közismert Kubában. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai nép történelmében, amely elvezetett az 1959-ben bekövetkezett győzelemhez. S a győzelemmel nemcsak Kubában kezdődött valami új, hanem bízvást mondhatjuk, hogy Latin-Amerika történetében is. Boros Béla
