Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
PBS T MEGYEI IJPÍífjP 1973. JÜLIUS 23., SZERDA Graves-díj Kedden a Magyar írók Szövetségében átadták a Graves- díjat Székely Magda költőnek. Székely Magda a Robert Graves által 1970-ben felajánlott díjat, amelyet minden évben az év legszebb verséért ítél oda az írószövetség költői szakosztálya, az Elet és Irodalom 1972. december 23-i számában megjelent „ítélet” című verséért kapta. Janus Pannonius és a humanizmus Janus Pannoniusnak, a reneszánsz nagy költőjének állít emléket a székesfehérvári István király Múzeum augusztus 12-én nyíló „Janus Pannonius és a humanizmus” című kiállítása. A tárlat, amely szellemi körképet ad a humanizmusról, ősnyomtatványokat, okleveleket mutat be a székesfehérvári és az esztergomi múzeum, valamint az esztergomi prímási és főkáptalani levéltár anyagából. Negyven ősnyomtatványt, s öt-hat 1471 —1500-as években megjelent inkunábulumot láthat majd a közönség. A tárlat művészi látványosságai lesznek Rétfalvi Sándor pécsi szobrászművész kisplasztikái és R. Fürtös Ilona gobelinjei. BEMUTATJUK PEST MEGYE CSAPATÁT Miért éppen ők? A következetes munka hozott győzelmet a YIT-vetéíkedőn A győztesek boldogan és egy kissé szomorúan álltak az eredményhirdetéskor a tv stúdiójában a kamerák előtt. Boldogan, mert győztek, nyolcvanezer fiatal hónapokig tartó versenyében végül is elsők, lettek, mert biztossá vált, hogy mehetnek Berlinbe, a VIT-re. Boldogok voltak, mert élvezték a népszerűséget, az emberek barátságos tekintetét és kézszorítását; a vetélkedő utáni napokban ismeretlen emberek állították meg őket az utcán, még egészen kicsi gyerekek is, és gratuláltak győzelmükhöz. Emléklap nélkül De — ki tudja, hogyan fér össze ez a kétfajta érzés? — szomorúak is voltak. Tudták, hirtelen támadt népszerűségük múlékony, az emberek gyorsan felejtenek. Legalább a maguk számára szerették volna hát megörökíteni, dokumentálni a győzelmüket, valami oklevéllel vagy emléklappal, hiszen ilyen szellemi vetélkedőt még sohasem rendeztek Magyarországon. De a tv, sajnos, figyelmetlen volt, nem gondolt ilyesmire. A győztesek nem kaptak sem emléklapot, sem oklevelet, amely igazolta volna, hogy 1973 tavaszán Pest megye öttagú csapata — Rajki László csapatkapitány, a kosdi tsz főállattenyésztője, Kiss András, a gödöllői gépgyár szerszámszerkesztője, Katona Edit, a dabasi gimnázium II. — azóta már III. — osztályos JULIUS 26-TOE AUGUSZTUS 1 -IG CEGLÉD, 26— 29: Az Androméda törzs Szabadság 30— 1: A miniszter CEGLÉD, 26 — 29: Tanár úrnak szeretettel Kamara 30— 1: Szindbád« NAGYKOROS 24 — 27: Bob herceg 28 — 29: A vénlány 30 — 1: Az Androméda törzs GÖDÖLLŐ 26—27: Liliomfi 28 — 29: Andrej Rubljov I—n. 30 — 1: Az utolsó mozielőadás* SZENTENDRE 26—27: Bartleby 1 Terem 28— 1: Bob herceg SZENTENDRE 26 — 29: A vénlány Kert 30 — 1: A csendőr nősül AROhlV 26 — 27: A magányos farkaskutya AÖUr,Y 28 — 29: A sortűz 30 — 31: Mária, a skótok királynője ÉJSZAKAI ELŐ ADAS 28- án: Lányok pórázon BUDAÖRS 26 — 29: öreg rabló nem vén rabló 30— 1: A magányos farkaskutya DUNAKESZI 26 — 29: Látszólag ok nélkül* VÖrÖS Csillag 30 — 31: Idegen a cowboyok között I—n. ÉJSZAKAI ELŐADÁS 29- én: Az „Angyal” elrablása DUNAHARASZTI 26 — 27: Santa Vittoria titka 28—29: Fennakadva a fán 30 —31: Stan és Pan meg a hölgyek £fH) 25 — 26: Eltelt egy nap 28 — 30: Lázadás a Bountyn I—II. 1 — 2: Fiatalok i^t 26 — 27: A hét mesterlövész 28 — 29: Keresztesek I—II. 30 — 31: Látszólag ok nélkül* GYÁL 26: Egy magyar nábob -f Kárpáthy Zoltán 27 — 28: A munkásosztály a paradicsomba megy* 29 — 30: Tecumseh 2: Hé, barátom, itt van Sabata KISTARCSA 26 — 29: A törvénysértő seriff* 30 — 31: A leszámolás napja MSMiinD 26 — 27: Mária, a skótok királynője MUNUK 28 — 29: A miniszter 30 — 31: A vénlány éjszakai elöadas 29-én: Hétszer hét NAGYKÁTA 25: Vadállatok a fedélzeten 26 — 29: Harmadik nekifutás 30— 1: A fogoly ítéletre vár PIUSVOROSVAR 27 — 29: A gátlástalanság lovagja 30— 1: Farkasvér PAMA7 26 — 27: Titokzatos rednszám rUMAl 28 — 29: Oázis 30 — 31: A tigris* pÁ^ifcyc 27 — 29: Tengeri farkas I—n. KAV.KCVC 30-1: Oázis SZIGET* 26—27: A leszámolás napja C7CMTMIIM nC 28: Egyiptomi történet lvillM.ua 29: A titokzatos rendszám 30 — 31: öreg rabló nem vén rabié VECSÉS 26 — 27: A kegyelet pillanata 28 — 29: Bartleby 30— 1: Andrej Rubljov I—n. ÉJSZAKAI ELÖADAS 28-án: Leon és az Atlanti fal •Csak 16 éven felülieknek Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEM1 VALLALAT tanulója, Orosz Károly, a dunakeszi járműjavító diszpécsere és Miskolczy László honvéd őrvezető — megelőzve az összes megyei és budapesti csapatot, megnyerte a KISZ KB és a televízió VIT-vetél- kedőjét. / A győztes csapat tagjaival — mór jóval túl az izgalmakon — a szerkesztőségben beszélgetünk. Hogyan is kezdődött? Nehéz kérdés: senki sem tudja. Mind az öten szinte majdnem teljesen véletlenül kerültek a vetélkedőbe, bizonytalankodva, kétségek között — van-e ennek az egésznek valami értelme? —, a KISZ-vezetők biztatására. Nem úgy indultak, mint akik majd győznek. Orosz Karcsi például éppen betegeskedett, amikor — még tavaly télen — szervezni kezték a versenyt. Kénytelen-kelletlen vállalta. Kis András sem akart indulni, de meggyőzték. És a vetélkedőre jelentkező 80 ezer fiatal egyikeként ő is nekikezdett. De még nem teljes lendülettel. A kelletlenség azonban nem sokáig tartott. A győztes Pest megyei csapat tagjai a verseny előtt nem ismerték egymást — jóval később, Szentendrén, a megyei vetélkedőn találkoztak először —, de egy bizonyos ponton túl mindegyiküket elkapta a versenyláz, valami különös svung. Hogy pontosan mikor, azt persze nem lehet tudni. Talán a járási vetélkedő és a járási győzelem után jöttek rá, hogy azért mégsem olyan reménytelen ez az egész. A győztes Pest megyei csapat tagjai .tulajdonképpen csak ezután kezdtek el igazán dolgozni. De már teljes lendülettel és akarattal. Néhány különös tény A végső győzelem, az első hely természetesen még ekkor sem volt biztos. Az eredmény azonban ekkor már — egymástól teljesen függetlenül — érdekelni kezdte őket. Magyarázható-e a győzelem ebből az akaratból? És a csapat tagjainak múltjából, egyéniségéből esetlég? Külön-külön egyikből sem, bár ha valaki veszi a fáradságot és utánajár a dolognak, néhány különös jelenséget tapasztalhat. Orosz Karcsi például egy kis Szabolcs megyei faluból, Domb- rádról került — a kisvárdai érettségi után — a járműjavítóba. Érdemes felfigyelni arra, mennyi mindent csinált ezután. Szerzett két szakmát, általános lakatos és járműlakatos lett, elvégezte a vasútgépészéti technikumot — ez már a második érettségi! — két évig katona volt, s e pillanatban a távközlési főiskola hallgatója. Ha elvégzi, vasúti üzemmérnök lesz. Arra a kérdésre, hogy aludt-e közben, s mikor, mosolyogva elutasítja a választ, inkább elmondja, hogy a tanulás e nem könnyű éveiben is mindig hazajárt a távbli Domb- rádra szabad szombatokon. A többiek élete talán nem ennyire mozgalmas, de az erős akaratnak és a szorgalomnak néhány érdekes jelét az ő tevékenységükben is felismerhetjük. Rajki László például, aki egyébként az egyetlen házas a csapatban és 26 évével a legidősebb, amikor kiderült, hogy külpolitikából nekik Abesszínia jutott, a külügyminisztériumot kereste fel, hogy tájékozódjék, mert használható aktuális irodalomhoz képtelen volt hozzájutni. Akik segítettek A külügyminisztérium természetesen segített. És menynyien segítettek még! A Pest megyei KISZ-bizottság egész apparátusa, aztán Haness László, a szentendrei városi tanács osztályvezetője, Gundel István, a vendéglátóipari múzeum munkatársa — mert a csapatnak a versenyben még egy különleges ételreceptet is kellett produkálnia — és sokan mások, üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek. A csapat tagjai sokat és örömmel beszélnek erről a segítségről. Jóval többet, mint saját magukról. Lehet, hogy ennek a szerénységnek is része volt a győzelemben? Főpróba Szentendrén A legfontosabb persze mégis a saját szorgalmuk volt. Az öttagú csapat tagjai, különösen a megyei győzelem után, amikor össztaiálkoztak, rengeteget tanultak dolgoztak. A verseny kérdéseit nem osztották fel egymás között. Mindenki mindenre készült, nehogy esetleg az utolsó pillanatban valami baj történjék. A csapat minden tagja alaposan-megismer* kedett hazánk bel-é«' külpolitikájának legfontosabb • kérdés seivel, a Világifjúsági Találkozó történetével, a Német Demokratikus Köztársaság életével és helyzetével, valamint ifjúságpolitikai problémákkal. Közben készültek a vetélkedő játékaira is, minden szabad idejükben énekeltek, tánclépéseket próbálgattak. S végül, amikor már úgy érezték, teljesen és tökéletesen felkészültek, a szentendrei gimnázium házi televízióstúdiójában főpróbát tartottak. Mintha ott lettek volna az igazi vetélkedő zsűrije előtt, úgy játszották végig előzetes házi versenyüket. Azután május 31-én sor került a valódi vetélkedőre és — győztek. > A legfőbb ok Miért győztek, miért éppen ők győztek? Szerencséjük volt talán? Biztosan az is. Ilyen nagy győzelemhez szerencse is kell. De ez véletlen dolga, s ilyen versenyt azért mégsem lehet véletlenül megnyerni. Hát akkor? Olyan nagyon kiváló emberek lennének? Kitűnő fiatalok, az biztos. De miért? Nyilvánvalóan azért, mert a tehetségükön felül szorgalmasak és dolgos természetűek. Győzelmüknek sok oka van. De talán nem tévedünk, ha közülük a szorgalmat, a következetes munkát tesszük az első helyre. ökrös László Sállá — a római falu ÉRTÉKES LELETEK AZ ÁSÓK NYOMÁBAN A Sállá nevű római kori település emlékei után kutatott Zalalövőn az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészeti tanszékének 25 tagú csoportja, Mócsy András egyetemi tanárnak, az MTA levelező tagjának vezetésével. A hajdani Borostyán út mentén elterülő Zalalövőn már korábban is kerültek elő római kori emlékek, de tervszerű kutatást eddig nem folytattak ezen a területen. Most a múzeum és az egyetem között kötött” szerződés alapján több éves feltáró munkát terveznek, s az idei régészeti tábor e feltárássorozat első része volt. A nyári ásatások során számos használati tárgyra bukkantak. Megtalálták egy római kori épület alapjait is, amely minden bizonnyal a település szélső háza volt. A régészeknek sikerült megközelítően körülhatárolniuk Sállá területét, s megállapították, hogy annak központja Zalalövő mai központjával esett egybe. Jövőre folytatják a feltáró munkát. VISEGRÁDI JÁTÉKOK 73 A szarvassá változott fiú Jelenet az előadásbóL Az előtérben Köllő Miklós Ágoston István felvétele Az erdő mélyéről, dob szól, lassú ütemben. Kisvártatva másik dob felel neki, az ellenkező irányból. S a dobok magasabb és mélyebb hangja felvezeti a két csoportot: férfiak és nők csaknem csupasz csapatát. Borzongató pillanat: oldalt a fák, bokrok már belevesznek a szürkületbe, a háttérben fémesen csillog a Duna szalagja, a parti hegyék sötét süvegjei mögött még világosabb az alkony! égbolt, s ez a néhány emberi figura mintha az ősidők homályából lépne elő' ide, a Hotel Sylvanus természettel egybeolvadó teraszának deszkaszínpadára. A színpad, vagy inkább dobogó hátsó szélén létraszerű emelvény nyúlik a magasba, elkeskenyü- lő csúcsán hatalmas agancsú szarvaskoponya a korona — így, sziluettként rajzolódva az égre, kicsit olyan, mintha lombkorona lenne. Ennyiből is kitűnhet: már maga a látvány is megragadó, hangulatot ébresztő Köllő Miklós és a Domino pantomim együttes új játékában, mely Juhász Ferenc szép költeményéből kölcsönözte ugyan a címet — A szarvassá változott fiú —, de nem a Juhász Ferenc-i verset kívánta színpadra vinni, mozdulatokba önteni, pontatlan szóval élve, eljátszani. Ez a játék ugyanis nem valaminek az eljátszása. Egy ősi mondái motívumot fogalmaz újra. s ehhez valóban felhasználja az említett, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában című poémát is, de még többet merít abból, amiből Juhász Ferenc is merített: a magyar mondavilágból, az ősi szimbólumok, a születés és a halál, az életfa, a kiválasztottakra váró megpróbáltatások évezredek óta kialakult motívumainak világából. Ám ugyanakkor, amikor a különböző kultúrák mély rétegeiből hozza felszínre az egységessé formált cselekményszálakat és figurákat, Köllő és táncosai átfonják ezt az ősi anyagot a modem élet köteleivel, sőt kötelékeivel és megkötöttségeivel is. Igazolván mintegy a történelem előtti korok művészetében és a modern művészetben fellelhető egymásra felelések hitelességét és erejét. A közel egy óra időtartamú játék fő gondolata — és cselekménye — alapjában véve igen egyszerű: különleges adottságokkal megáldott-meg- vert fiút szül egy anya, a fiú felnő, s döbbenten veszi észre magán a szarvassá alakulás jeleit, anyja hiába hívja visz- sza, már nem lehet többé emberré, vállalnia keli kiválasztott voltát, vállalnia kell az üldöztetést, a halált is, de azt is, hogy önmagán túlmutató szimbólumként a jobb felé vezesse az őt üldöző, a csodára, a megérthetetlenre vágyó embereket. Vállalnia kell, hogy a modem nagyvárosban állatkerti attrakció lesz, s vállalnia kell, hogy anyja belepusztul abba, hogy nem tudja többé visszaszerezni a fiát. A szarvassá változott fiú meghal, de halálából az életfa csúcsán új fiú születik. Az élet megy tovább, a jobbra vezető áldozatok folytatódnak, mert csak így haladhat önmaga csúcsai felé az ember. Az együttes óriási feladatot vállalt, amikor ezt a roppant összetett eszmevilágú, s éppen ezért roppant összetett formai megoldásokat követelő játékot műsorára tűzte. Nem először fogtak nagy munkába, de valamennyi produkciójuk közül A szarvassá változott fiú sikerült á legjobban. Elsősorban azért, mert eszközeik most értek be igazán, s mert a pusztán mimes kifejezési for- .mákhoz most bátran mertek társítani más művészi megoldásokat is: a szót, az énekhangot, a zörejeket, s a zenét is más módon kezelték, mint korábbi előadásaikban. Gonda János, aki az előző siker, A gyönyörök kertje zeneszerzője is volt, most különlegesen nehéz feladatot kapott, hiszen Bartók Cantata Profanája után ehhez a témához muzsikát írni több mint kockázatos. Gonda dicséretére szólva, sikerült úgy megoldania a kísérő zenét, hogy — ősi dallammotívumok és* klasszikus hangzás keverésével — mindig a látványt, a színpadot segítette, ahhoz tett hozzá, azt egészítette ki. A szereplők közül lehetetlen és fölösleges is bárkit kiemelni — a játék tervezőjét és a szarvassá változott fiút játszó Köllő Miklóst azonban nem lehet említés nélkül hagyni. Megrázóan szép alakítása pályafutásának egyéni szempontból is legjobb teljesítménye. S hogy az előadás mekkora siker — és milyen nagy közönséget vonz, arra álljon itt egy adat: a mintegy négyszázszemélyes nézőtér az eddigi hat előadáson még mindig megtelt, pedig nem éppen egyszerű dolog feljutni a visegrádi fellegvár alatt fekvő szállóig. T. L
