Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

2 1973. JŰLITIS 25., SZERDA DÉL-VIETNAM Akadozik a SOROK EGY FÉNYKÉPHEZ VIT-virágok az Alexen ,vvv«.y.yy/.v.*N5«í$ FÓKUSZ UNIÓ-VITA Szadat és Khadafi elnök egyetértenek abban, hogy szep­tember elsején kikiáltják Egyiptom és Líbia unióját. De az unió elvén túl Kairó a sza­kaszos, fokozatos egyesülést részesíti előnyben. Tripoli a két ország azonnali, teljes és maradéktalan unióját sürgeti. EGYIPTOMBAN büszkék arra, hogy a gyarmati múlt örökségét a lehető’ leggyorsab­ban fel akarják számolni, hogy minél gyorsabban szeretnék átalakítani országukat kor­szerű, ütőképes, az elmaradott­ságból felemelkedő állammá. Líbiában pedig visszatérést, visszafelé fordulást, javasol­nak lényegében a középkorhoz: a régi iszlám törvényekhez, á Koránnak, az iszlám szent könyvének régmúlt szabályai-1 hoz. Khadafi büszke arra, hogy ő csak a Koránt olvasta és ol­vassa. A vallás egyeduralmát hirdeti; ez talán népszerű le­het a kétmilliós Líbiában, ahol a lakosság teljes egészében mohamedán — de Egyiptom­ban., ahol a 36 milliós lakos­ságból mintegy 5 millió ke­resztény kopt vallásul, tekintet­be kell venni a kopt tömege­ket is. A hajdani iszlám élet­formára hivatkozva Khadafi tiltakozott a nők felszabadítá­sa ellen is, mondván, hogy he­lyük ott van, ahol a korán, ki­jelölte, vagyis a nő nem lehet önálló, hiszen az egyik szára szerint „gyámja és gondnokává férfi”. Khadafi szerint a nőt nem illetik meg a férfi jogok -o- vagyis le kell mondania a termelésben, a politikában és a társadalmi életben vállalt sze­repéről, Az egyiptomi asszo­nyok legutóbb szemébe mond­ták a líbiai ezredesnek: amit javasol, a reakciót szolgálná. Magida Abdel Hamid asszony, aki az egyiptomi szociális ügyek minisztériumában, veze­tő posztot tölt be, kijelentette: Egyiptom büszke arra, hogy az arab világban a legnagyobb arányban állított nőket vezető tisztségekbe. Laila Takla asz- szony, a kairói egyetem jogász professzora azt válaszolta az ezredesnek, hogy a nők csak az elmaradott és gyenge orszá­gokban gyengék és elmaradot­tak. Mint mondta, az egyiptomi nők nem mondanak le jogaik­ról és vívmányaikról semmi­féle egyesülés kedvéért. Kha­dafi dühösen replikázott: ő pe­dig hajlandó feláldozni Líbia vagyonát, de nem kulturális forradalmát” az unió érdeké­ben. EZ A LÍBIAI „kulturális forradalom” különösen éles vitát kelt: az egyiptomi jogá­szok kifogásolták, hogy az úgynevezett líbiai „népi bizott­ságok” felülemelkednek a tör­vényen, míg Egyiptomban a törvényesség alapján állanak; az újságírói, a többi között bírálták azt, hogy Líbiában a haladó erők és a marxisták üldözésével gyengítik a nemze­ti egységet, noha a nemzeti felszabadító harc korszakában mindent meg kell tenni vala­mennyi progresszív erő egye­sítéséért. Khadafi kommunis­ta- és szovjetellenes szólamai­val szemben Abdel Rahman Sarkaui, a Roz-el-Juszef című tekintélyes hetilap főszer­kesztője kijelentette: „Súlyos hibát követnek el azok, akik a nemzeti felszabadító harc ide­jén keresztesháborút indíta­nak a marxisták ellen, meg­feledkezve arról, hogy azok természetes szövetségeseink ebbep a harcban. A KÉRDÉS tehát: milyen lesz az unió — a retrográd lí­biai nézetek nyomják-e rá bé­lyegüket, vagy pedig a fejlet­tebb és haladottabb egyiptomi viszonyok? Szeptember else­jéig e kérdés körül még to­vábbi viták várhatók Kairó­ban és Tripoliban, ezt mutat­ják a legutóbbi napok drámai eseményei is. Orvosi jelentés W. Ulbricht állapotáról Berlinben kedden orvosi közleményt adtak ki Walter Ulbricht állapotáról. A közle­mény szerint a beteg közérze­te változó, állapotát, amely to­vábbra is komoly, súlyosbítják a vese és a tüdő mőkK lésében fellépett komplikációk. A dél-vietn'ami fogolycsere utolsó szakaszában, az előre megállapított menetrendnek megfelelően, a DIFK 26 polgári foglyot bocsátott szabadon. Mindannyiukat a Tay Ninh tartománybeli Thien Ngonban adták át a saigoni kormányzat megbízottainak. A saigoni kormányzat ked­den egyoldalúan felfüggesztet­te a fogolycsere utolsó szaka­szának végrehajtását. Hétfőn az eredetileg meghatározott 900 polgári fogoly helyett nem egészen 600-at bocsátottak szabadon, közülük 200-at az esti órákban, már úgy, hogy a NEFB tisztjei nem lehettek Michel Jobert francia kül­ügyminiszter kedden egy rá­dióinterjú során kijelentette, hogy Franciaország folytatni fogja nukleáris kísérleteit a Csendes-óceán térségében. Az a tény, hogy Peru megszakí­totta a diplomáciai kapcsola­tokat Franciaországgal, nem fogja akadályozni a francia kormányt a kísérletek folyta­tásában — tette hozzá a mi­niszter. Jobert meglehetősen gúnyo­san megjegyezte: a nemzetkö­zi tiltakozási hullám nem fog­Hétfőn 24-tagú indiai dele­gáció érkezett Rawalpindibe, hogy az 1971-es indiai—pakisz­táni háború következményei­nek humanitárius problémái­ról tárgyaljon. Előreláthatólag három napig tartó megbeszéléseken hadifog­lyok és polgári személyek cse­réjéről lesz szó. jelen, mert az őket szállító helikopter amerikai pilótájá­nak lejárt a munkaideje. Ked­den is 900 foglyot kellett volna a saigoniaknak szabadon bo- csátaniuk a DIFK ellenőrzése alatt álló Loc Ninhben, de is­mét csak 200 személyt adtak át, majd egyoldalúan felfüg­gesztették az akciót. Nyugati hírügynökségek je­lentéseiből kitűnik, hogy a s'aigonf fegyveres erők ismét visszaéltek a helyzettel, és a fogolycsere színhelyétől mint­egy 70 kilométerrel délre had­műveletet indítottak a DIFK ja őt gátolni abban, hogy nyu­godtan aludjék. ★ A Nixon-kormányzat nem fogja követni a francia nuk­leáris kísérleteket elítélő szö­vetségeseit, mivel úgy véli, hogy a robbantások nem jár­nak veszéllyel — jelentették ki amerikai kormánytisztvise­lők és hozzáfűzték: az ameri­kai tiltakozás amúgy is hatás­talan lenne és a diplomáciai megfontolások is a hallgatás mellett szólnak. Megfigyelők szerint egyetlen olyan kérdéscsoport van, mely­ben éles vita várható: annak a 195 pakisztáni katonai szemé­lyiségnek problémája, akiket a Banglades háborús bűnök miatt bíróság elé kíván állíttat­ni. Lámpaoszlopokon, erkélye­ken, házak falain ötszirmú színes VIT-virágok díszlenek m:ár Berlinben. Öt szirmukkal az öt világrész ifjúságának összefogását hirdetik: „Az an- tiimperialista szolidaritásért, a békéért és a barátságért!“ jel­szavával. Nemrégen jelentek meg az utcákon, s mint fényké­pünk is mutatja, sajátos vi­rágpompába öltöztetik az NDK fővárosát, amely már hetek, hónapok óta nemcsak jól szer­vezett programokkal, hanem külsőségeiben is készül a Vi- lágifjúsúgi Találkozó küldöt­teinek meleg fogadtatására. Most e színes VIT-virágok szinte előlegezik annak a tar­ka forgatagnak a hangulatát, amely e napokban köszönt rá Berlinre. A sok-sok ideérkező fiatal mennyire elcsodálkozna, ha egy pillanatra azt a Berlint látná, amely egyszer már ott­hont adott a találkozónak. Több mint két évtizeddel ez­előtt: 1951-ben. A hidegháború időszakában, s alig hat évvel a nagy háború befejezése után, jóformán még a romok között. Mennyit változott itt azóta az élet! Ám nem is kell olyan messze visszanyúlni az idő­ben. Aki csak néhány éve járt itt, az is szinte más, mindenek­előtt sajátosai», karakteresebb városképet talál. Itt van például a berliniek legkedvesebb helye: az Alex, ahogyan a nagy múltú központi teret, az Alexander Platzot becézik. Óriási átrendezésen ment át néhány esztendő alatt. Alig egy évtizede még az ún. Tanítók háza volt a tér egyetlen és kiemelkedő büsz­kesége. Valóban büszkeség is elegáns, mozaikberaikásos fa­laival, nagy, mutatós kongresz- szusi termével. De, hogy egye­dülálló? Hiszen változatlan impozáns szépsége ellenére is eltörpül jelenlegi környezeté­ben; , az óriási áruházak, a 37 emeietes szálloda, a Hotel Stadt Berlin szomszédságában, a több sávon hömpölygő autó­folyamok között, no, és a tér legnagyobb építménye, a né­hány év alatt világhírűvé vált tv-torony mellett. Jó egy hete magam is föllif­teztem a tv-toronynak — ugyancsak a képünkön látható — óriásgömb-részébe. Itt, 207 méternyi magasságban kelle­mes étterem fogadja a látoga­tót. Az asztalhoz ülve azon­ban meglepetten konstatálja: forog vele a világ. Talán a nagy magasság szédítette meg? Az sem lenne csodálatos, de nem arról van szó, hanem öt­letes szerkezet viszi az étte­rem üvegfalánál körbe-körbe az asztalokat, hogy kitárulkoz­zék Berlin egész panorámája. (Sőt, természetesen még Nyu- gat-Berlinbe is átlátni innen.) Megragadó ebből a magas­ból az NDK fővárosának lát­ványa, hiszen így a maga ösz­szességéban tekinthető át mindaz, ami itt valójában két évtized alatt fölépült. Szinte egészen új város: hatalmas lakóházakkal, középületekkel, sugárútiakkal, s rendkívüli ren­dezettséggel. Közben hozták asztalunkhoz a híres berlini italspecialitást — az egyébként alkoholmentes — Weisset, s mire az óriás pohárból szal­maszálon kiszívtuk a fanyar- édes, hideg nedűt, megis­merkedtünk a várossal is. Kísérőm és kedves kollégám: Harry Erndter, NDK-beli test­vérlapunk, a Suhl megyei Freies Wort helyettes főszer­kesztője tréfásan, de találóan jegyezte meg: „Itt a Weissével együtt tálcán teszik eléd a vá­rost is”. Valóban, valahogy így volt, s mire újból ugyanazokat az épületeket kezdtük látni, mint amikor az asztalhoz ül­tünk, vagyis visszaforogtunk kiindulási helyünkre, éppen egy óra telt el. Talán eltértem kissé a témá­tól: a VIT-re készülő Berlin képétől, de hiszen ez is hoz­zátartozik valamiképpen. Mert biztos vagyok benne, hogy a magyar küldöttségből, s közte a Pest megyei delegációból is, sokan fölmennek majd, hogy így egyszerre széttekintsenek a városban, mely otthona lesz most a világ ifjúsága képvise­lőinek. S a téren, a tv-torony tövétől nem messze, sokan megállnak majd a világóránál, amely valamennyi időzónát egyszerre mutatja körbefutó óriási szalaglapján. A magya­roknak ugyan nem kell külön nézniük, hogy mennyi idő van Budapesten, hiszen mi ugyan­abba a zónába esünk, de mi­lyen érdekes lesz majd együtt nézni egy koreai vagy kubai fiatallal: hány óra lehet va­jon az ő hazájában a földgolyó másik oldalán. Aztán meg lehet pihenni egy kicsit ugyancsak a téren az új szökőkútnál, vagy inkább úgy mondanám, hogy szökőkút- komplexumnál, amelynek száznál is több különféle csö­véből szökken elő a vízsugár. Minden teljes órában 15 per­cig tartó vízijáték kezdődik: különlegesen szép, játékos lát­vány, amint a csövekből nagy­szerűen megkomponálva kü­lönféle irányokba és erősség­ben tör elő, fonódik össze, bugyog, csapong, fölsugárzik vagy lomhán visszahull a víz­eső, szivárványosan megcsil­lantva a nap sugarát. # y Árnyas fák is vannak er­refelé. Sokukat éppen csak az elmúlt hetekben telepítették át ide. Szép lombos fákat hoz­tak valahonnan másuttró!, nagy földlabdákkal a gyökerü­kön ültették a kedves Alexra, hogy a VIT idején már honos­ként nyújtsanak árnyékot. Me­sélték nekem a berliniek, hogy nemcsak a környéken lakók, hanem szinte mindenünnen a városból sokan voltak, akik naponta figyelték, lesték: meg­szoknak-e, megmaradnak-e az itteni földben. De most már úgy látszik: jól érzik magukat, zöldellnek, s itt is maradnak az emberi, azaz a faéleikor legvégső határáig. S az ám, e környéken, az Alex melletti Karl Lieb­knecht téren van a Magyar Kultúra emeletes épülete is, nagy kirakatai mögött magyar könyvek német fordításban, belső termeiben rendszeresen előadások, ünnepi megemléke­zések hangzanak el hazánk je­lesebb eseményei kapcsán, múltjának, jelenének megis­merésére. Kiállítások is látha­tók, könyvtár áll rendelkezés­re, sőt sokan járnak a magyar nyelvtanfolyamra, pedig a né­metek számára nem könnyű elsajátítani a mi édes anya­nyelvűnket. ' Nem meSSZe van ide az a napfényes, nagy üvegablakos ház sem, amelynek ugyancsak van némi köze — legalábbis e hetekben — hazánkhoz. Pest megyéhez. Ha nem is közvet­lenül, de a testvérmegyei kap­csolatok révén. A közeli Mara: —Engels térnél áll ez a kéteme­letes épület, a városi könyv­tár. Már a bejárati ajtaját is érdemes szemügyre venni; vasveretes munkával, művészi kivitelezésben csupa A betű látható rajta, de ahány — s jó pár tucat! — annyiféle be­tűtípus, betűfajta. Az előcsar­nokban pedig a VIT idejének egy részében Suhl megye — testvérmegyénk — FDJ -szer­vezetei, ifjúsága rendez kiállí­tást életéről, munkájáról, min­dennapjairól, amelynek része a Pest megye KlSZ-szervezetei- hez fűződő kapcsolat is. Az Alexről és környékéről akartam szólni ezúttal egy kép kápcsán, de talán a leírtak en­nél többet is jelentenek. Mert az Alex egy csepp csupán Ber­linből, de valahogy olyan, mint a tenger cseppje. Arról mondják, hogy benne van az egész nagy tenger. így van itt is. Alá megismeri majd — s nyilván minden VIT-küldött megismeri — az Alexet, az újjászületett kedves teret, az tudni, sejteni, érezni fog min­dent a berlini változásokból. Különösen akkor, ha tekin­tete közben a színes VIT-virá- gokra esik, a lámpaoszlopokon, az erkélyeken, a házak fa­lain ... Lőkös Zoltán Kiszabadult az Oh Több mint 90 lapos rabság után kiszabadult a dé- i-sarki jégpán- :éL szorító ölelé­séből az Ob nevű diesel-elektro- nos hajó, a szöv­et Antarktisz- ilotta zászlósha- ója. Szergej Volkov, l hajó kapitánya létfőn rádión je- entette Lenin- írádba, hogy az :rős szél és a ,enger heves hul- ámzása eredmé- íyeképpen felre- iedt az a jégmező, ímelybe az Ob beszorult. A ter­mészet munkáját a tengerészek is se­gítették: több kisebb jégrobban­tást hajtottak végre a hajótest mentén. Befejezte a te­vékenységét az a tudóscsoport is, amely eddig déli tengereken a jég­mezővel együtt úszó hajó fedélze­tén végzett vizs­gálatokat. Az Obnak a jég­táblába történt beszorulása és hosszú hányódása minden bizonnyal bekerül a sarkku­tatás történetébe, mint a tengeré­szek és a tudósok bátorságának pél­dája és az An­tarktisz-vizsgá- ló tudományos ku­tatásokhoz való értékes hozzájá­rulás. A szovjet ku­tatóhajó, miután megszabadult a jégpáncéltól, je­lenleg a nyílt víz felé igyekszik. Eddig már 50 mérföldet tett meg „szabadon”. Az Ob hamarosan találkozik két má­sik szovjet kutató­hajóval, majd együtt indulnak haza a Szovjet­unió partjai felé. USA BEIDÉZETT elnökök A Watergate-ügy kivizsgálásával megbízott szenátusi bizottság, valamint Archibald Cox megbízott ügyész idézést juttatott el Nixon elnökhöz, miután az kereken visszautasította, hogy átadja a Fehér Házban folytatott be­szélgetésekről készített magnetofonszalagokat. A Fehér Házban összesen három idézést nyújtottak át, mindegyik Nixon nevére szól és az elnöknek még a keddi nap folyamán választ kell adnia. Az idézésieket Nixon ta­nácsadói vették át. Az amerikai jogtörténetben csaknem, példa nélkül álló eljárás értelmében az elnöknek vád alá helyezés terhe mellett a szenátusi bizottság, illetve a megbízott ügyész rendel­kezésére kell bocsátania a kért hangszalago­kat és dokumentumokat. Jogi szakértők egyelőre nem hajlandók találgatásokba bo­csátkozni arról, hogy mi történik, ha Nixon kitart álláspontja mellett, amely szerint az említett „tárgyi bizonyítékok” elnöki doku­mentumnak minősülnek, visszatartásukra te­hát felhatalmazásánál fogva joga van. Elképzelhető, * hogy az ügy a legfelsőbb bí­róság elé kerül és az fogja eldönteni, hogy köteles-e Nixon eleget tenni az idézésnek. Dokumentumok ügyében az amerikai tör­ténelem során csak egyszer idéztek elnököt bíróság elé. Ez az elnök 1807-ben Thomas Jefferson volt, aki a korábbi alelnök. Aaron Burr hazaárulása ügyében tett tanúvallomást Az amerikai lehallgatási botrány, a Watergate- ügyben a vizsgálatot folytató bizottság elnöke, Sam Ervin szenátor aláírja a Nixonnak címzett idézé­seket. és bocsátotta a bíróság rendelkezésére a kért okmányokat. Megfigyelők azonban rámutat­nak, hogy ebben a régi ügyben a legfelsőbb bíróság beavatkozásra nem kényszerült, te­hát ilyenfajta jogi precedens nincs. A krónika még egy esetet tart számon, amikor egy kongresszusi bizottság vádemelés terhe mellett beidézett egy amerikai elnö­köt. Ez Harry Trumannal történt, akit 1953- ban az Amerika-ellenes tevékenységet vizs­gáló bizottság idézett meg. Truman egysze­rűen nem jelent meg, és az ügy ezzel lezá­rult. A bizottság tagjai között akkoriban he­lyet foglalt Richard Nixon is, mint az ameri­kai kongresszus tagja. ellenőrzése alatt álló terület ellen. Jóiért a francia nukleáris kísérletekről RAWALPINDI Indiai-pakisztáni megbeszélések

Next

/
Thumbnails
Contents