Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
2 1973. JŰLITIS 25., SZERDA DÉL-VIETNAM Akadozik a SOROK EGY FÉNYKÉPHEZ VIT-virágok az Alexen ,vvv«.y.yy/.v.*N5«í$ FÓKUSZ UNIÓ-VITA Szadat és Khadafi elnök egyetértenek abban, hogy szeptember elsején kikiáltják Egyiptom és Líbia unióját. De az unió elvén túl Kairó a szakaszos, fokozatos egyesülést részesíti előnyben. Tripoli a két ország azonnali, teljes és maradéktalan unióját sürgeti. EGYIPTOMBAN büszkék arra, hogy a gyarmati múlt örökségét a lehető’ leggyorsabban fel akarják számolni, hogy minél gyorsabban szeretnék átalakítani országukat korszerű, ütőképes, az elmaradottságból felemelkedő állammá. Líbiában pedig visszatérést, visszafelé fordulást, javasolnak lényegében a középkorhoz: a régi iszlám törvényekhez, á Koránnak, az iszlám szent könyvének régmúlt szabályai-1 hoz. Khadafi büszke arra, hogy ő csak a Koránt olvasta és olvassa. A vallás egyeduralmát hirdeti; ez talán népszerű lehet a kétmilliós Líbiában, ahol a lakosság teljes egészében mohamedán — de Egyiptomban., ahol a 36 milliós lakosságból mintegy 5 millió keresztény kopt vallásul, tekintetbe kell venni a kopt tömegeket is. A hajdani iszlám életformára hivatkozva Khadafi tiltakozott a nők felszabadítása ellen is, mondván, hogy helyük ott van, ahol a korán, kijelölte, vagyis a nő nem lehet önálló, hiszen az egyik szára szerint „gyámja és gondnokává férfi”. Khadafi szerint a nőt nem illetik meg a férfi jogok -o- vagyis le kell mondania a termelésben, a politikában és a társadalmi életben vállalt szerepéről, Az egyiptomi asszonyok legutóbb szemébe mondták a líbiai ezredesnek: amit javasol, a reakciót szolgálná. Magida Abdel Hamid asszony, aki az egyiptomi szociális ügyek minisztériumában, vezető posztot tölt be, kijelentette: Egyiptom büszke arra, hogy az arab világban a legnagyobb arányban állított nőket vezető tisztségekbe. Laila Takla asz- szony, a kairói egyetem jogász professzora azt válaszolta az ezredesnek, hogy a nők csak az elmaradott és gyenge országokban gyengék és elmaradottak. Mint mondta, az egyiptomi nők nem mondanak le jogaikról és vívmányaikról semmiféle egyesülés kedvéért. Khadafi dühösen replikázott: ő pedig hajlandó feláldozni Líbia vagyonát, de nem kulturális forradalmát” az unió érdekében. EZ A LÍBIAI „kulturális forradalom” különösen éles vitát kelt: az egyiptomi jogászok kifogásolták, hogy az úgynevezett líbiai „népi bizottságok” felülemelkednek a törvényen, míg Egyiptomban a törvényesség alapján állanak; az újságírói, a többi között bírálták azt, hogy Líbiában a haladó erők és a marxisták üldözésével gyengítik a nemzeti egységet, noha a nemzeti felszabadító harc korszakában mindent meg kell tenni valamennyi progresszív erő egyesítéséért. Khadafi kommunista- és szovjetellenes szólamaival szemben Abdel Rahman Sarkaui, a Roz-el-Juszef című tekintélyes hetilap főszerkesztője kijelentette: „Súlyos hibát követnek el azok, akik a nemzeti felszabadító harc idején keresztesháborút indítanak a marxisták ellen, megfeledkezve arról, hogy azok természetes szövetségeseink ebbep a harcban. A KÉRDÉS tehát: milyen lesz az unió — a retrográd líbiai nézetek nyomják-e rá bélyegüket, vagy pedig a fejlettebb és haladottabb egyiptomi viszonyok? Szeptember elsejéig e kérdés körül még további viták várhatók Kairóban és Tripoliban, ezt mutatják a legutóbbi napok drámai eseményei is. Orvosi jelentés W. Ulbricht állapotáról Berlinben kedden orvosi közleményt adtak ki Walter Ulbricht állapotáról. A közlemény szerint a beteg közérzete változó, állapotát, amely továbbra is komoly, súlyosbítják a vese és a tüdő mőkK lésében fellépett komplikációk. A dél-vietn'ami fogolycsere utolsó szakaszában, az előre megállapított menetrendnek megfelelően, a DIFK 26 polgári foglyot bocsátott szabadon. Mindannyiukat a Tay Ninh tartománybeli Thien Ngonban adták át a saigoni kormányzat megbízottainak. A saigoni kormányzat kedden egyoldalúan felfüggesztette a fogolycsere utolsó szakaszának végrehajtását. Hétfőn az eredetileg meghatározott 900 polgári fogoly helyett nem egészen 600-at bocsátottak szabadon, közülük 200-at az esti órákban, már úgy, hogy a NEFB tisztjei nem lehettek Michel Jobert francia külügyminiszter kedden egy rádióinterjú során kijelentette, hogy Franciaország folytatni fogja nukleáris kísérleteit a Csendes-óceán térségében. Az a tény, hogy Peru megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Franciaországgal, nem fogja akadályozni a francia kormányt a kísérletek folytatásában — tette hozzá a miniszter. Jobert meglehetősen gúnyosan megjegyezte: a nemzetközi tiltakozási hullám nem fogHétfőn 24-tagú indiai delegáció érkezett Rawalpindibe, hogy az 1971-es indiai—pakisztáni háború következményeinek humanitárius problémáiról tárgyaljon. Előreláthatólag három napig tartó megbeszéléseken hadifoglyok és polgári személyek cseréjéről lesz szó. jelen, mert az őket szállító helikopter amerikai pilótájának lejárt a munkaideje. Kedden is 900 foglyot kellett volna a saigoniaknak szabadon bo- csátaniuk a DIFK ellenőrzése alatt álló Loc Ninhben, de ismét csak 200 személyt adtak át, majd egyoldalúan felfüggesztették az akciót. Nyugati hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, hogy a s'aigonf fegyveres erők ismét visszaéltek a helyzettel, és a fogolycsere színhelyétől mintegy 70 kilométerrel délre hadműveletet indítottak a DIFK ja őt gátolni abban, hogy nyugodtan aludjék. ★ A Nixon-kormányzat nem fogja követni a francia nukleáris kísérleteket elítélő szövetségeseit, mivel úgy véli, hogy a robbantások nem járnak veszéllyel — jelentették ki amerikai kormánytisztviselők és hozzáfűzték: az amerikai tiltakozás amúgy is hatástalan lenne és a diplomáciai megfontolások is a hallgatás mellett szólnak. Megfigyelők szerint egyetlen olyan kérdéscsoport van, melyben éles vita várható: annak a 195 pakisztáni katonai személyiségnek problémája, akiket a Banglades háborús bűnök miatt bíróság elé kíván állíttatni. Lámpaoszlopokon, erkélyeken, házak falain ötszirmú színes VIT-virágok díszlenek m:ár Berlinben. Öt szirmukkal az öt világrész ifjúságának összefogását hirdetik: „Az an- tiimperialista szolidaritásért, a békéért és a barátságért!“ jelszavával. Nemrégen jelentek meg az utcákon, s mint fényképünk is mutatja, sajátos virágpompába öltöztetik az NDK fővárosát, amely már hetek, hónapok óta nemcsak jól szervezett programokkal, hanem külsőségeiben is készül a Vi- lágifjúsúgi Találkozó küldötteinek meleg fogadtatására. Most e színes VIT-virágok szinte előlegezik annak a tarka forgatagnak a hangulatát, amely e napokban köszönt rá Berlinre. A sok-sok ideérkező fiatal mennyire elcsodálkozna, ha egy pillanatra azt a Berlint látná, amely egyszer már otthont adott a találkozónak. Több mint két évtizeddel ezelőtt: 1951-ben. A hidegháború időszakában, s alig hat évvel a nagy háború befejezése után, jóformán még a romok között. Mennyit változott itt azóta az élet! Ám nem is kell olyan messze visszanyúlni az időben. Aki csak néhány éve járt itt, az is szinte más, mindenekelőtt sajátosai», karakteresebb városképet talál. Itt van például a berliniek legkedvesebb helye: az Alex, ahogyan a nagy múltú központi teret, az Alexander Platzot becézik. Óriási átrendezésen ment át néhány esztendő alatt. Alig egy évtizede még az ún. Tanítók háza volt a tér egyetlen és kiemelkedő büszkesége. Valóban büszkeség is elegáns, mozaikberaikásos falaival, nagy, mutatós kongresz- szusi termével. De, hogy egyedülálló? Hiszen változatlan impozáns szépsége ellenére is eltörpül jelenlegi környezetében; , az óriási áruházak, a 37 emeietes szálloda, a Hotel Stadt Berlin szomszédságában, a több sávon hömpölygő autófolyamok között, no, és a tér legnagyobb építménye, a néhány év alatt világhírűvé vált tv-torony mellett. Jó egy hete magam is föllifteztem a tv-toronynak — ugyancsak a képünkön látható — óriásgömb-részébe. Itt, 207 méternyi magasságban kellemes étterem fogadja a látogatót. Az asztalhoz ülve azonban meglepetten konstatálja: forog vele a világ. Talán a nagy magasság szédítette meg? Az sem lenne csodálatos, de nem arról van szó, hanem ötletes szerkezet viszi az étterem üvegfalánál körbe-körbe az asztalokat, hogy kitárulkozzék Berlin egész panorámája. (Sőt, természetesen még Nyu- gat-Berlinbe is átlátni innen.) Megragadó ebből a magasból az NDK fővárosának látványa, hiszen így a maga öszszességéban tekinthető át mindaz, ami itt valójában két évtized alatt fölépült. Szinte egészen új város: hatalmas lakóházakkal, középületekkel, sugárútiakkal, s rendkívüli rendezettséggel. Közben hozták asztalunkhoz a híres berlini italspecialitást — az egyébként alkoholmentes — Weisset, s mire az óriás pohárból szalmaszálon kiszívtuk a fanyar- édes, hideg nedűt, megismerkedtünk a várossal is. Kísérőm és kedves kollégám: Harry Erndter, NDK-beli testvérlapunk, a Suhl megyei Freies Wort helyettes főszerkesztője tréfásan, de találóan jegyezte meg: „Itt a Weissével együtt tálcán teszik eléd a várost is”. Valóban, valahogy így volt, s mire újból ugyanazokat az épületeket kezdtük látni, mint amikor az asztalhoz ültünk, vagyis visszaforogtunk kiindulási helyünkre, éppen egy óra telt el. Talán eltértem kissé a témától: a VIT-re készülő Berlin képétől, de hiszen ez is hozzátartozik valamiképpen. Mert biztos vagyok benne, hogy a magyar küldöttségből, s közte a Pest megyei delegációból is, sokan fölmennek majd, hogy így egyszerre széttekintsenek a városban, mely otthona lesz most a világ ifjúsága képviselőinek. S a téren, a tv-torony tövétől nem messze, sokan megállnak majd a világóránál, amely valamennyi időzónát egyszerre mutatja körbefutó óriási szalaglapján. A magyaroknak ugyan nem kell külön nézniük, hogy mennyi idő van Budapesten, hiszen mi ugyanabba a zónába esünk, de milyen érdekes lesz majd együtt nézni egy koreai vagy kubai fiatallal: hány óra lehet vajon az ő hazájában a földgolyó másik oldalán. Aztán meg lehet pihenni egy kicsit ugyancsak a téren az új szökőkútnál, vagy inkább úgy mondanám, hogy szökőkút- komplexumnál, amelynek száznál is több különféle csövéből szökken elő a vízsugár. Minden teljes órában 15 percig tartó vízijáték kezdődik: különlegesen szép, játékos látvány, amint a csövekből nagyszerűen megkomponálva különféle irányokba és erősségben tör elő, fonódik össze, bugyog, csapong, fölsugárzik vagy lomhán visszahull a vízeső, szivárványosan megcsillantva a nap sugarát. # y Árnyas fák is vannak errefelé. Sokukat éppen csak az elmúlt hetekben telepítették át ide. Szép lombos fákat hoztak valahonnan másuttró!, nagy földlabdákkal a gyökerükön ültették a kedves Alexra, hogy a VIT idején már honosként nyújtsanak árnyékot. Mesélték nekem a berliniek, hogy nemcsak a környéken lakók, hanem szinte mindenünnen a városból sokan voltak, akik naponta figyelték, lesték: megszoknak-e, megmaradnak-e az itteni földben. De most már úgy látszik: jól érzik magukat, zöldellnek, s itt is maradnak az emberi, azaz a faéleikor legvégső határáig. S az ám, e környéken, az Alex melletti Karl Liebknecht téren van a Magyar Kultúra emeletes épülete is, nagy kirakatai mögött magyar könyvek német fordításban, belső termeiben rendszeresen előadások, ünnepi megemlékezések hangzanak el hazánk jelesebb eseményei kapcsán, múltjának, jelenének megismerésére. Kiállítások is láthatók, könyvtár áll rendelkezésre, sőt sokan járnak a magyar nyelvtanfolyamra, pedig a németek számára nem könnyű elsajátítani a mi édes anyanyelvűnket. ' Nem meSSZe van ide az a napfényes, nagy üvegablakos ház sem, amelynek ugyancsak van némi köze — legalábbis e hetekben — hazánkhoz. Pest megyéhez. Ha nem is közvetlenül, de a testvérmegyei kapcsolatok révén. A közeli Mara: —Engels térnél áll ez a kétemeletes épület, a városi könyvtár. Már a bejárati ajtaját is érdemes szemügyre venni; vasveretes munkával, művészi kivitelezésben csupa A betű látható rajta, de ahány — s jó pár tucat! — annyiféle betűtípus, betűfajta. Az előcsarnokban pedig a VIT idejének egy részében Suhl megye — testvérmegyénk — FDJ -szervezetei, ifjúsága rendez kiállítást életéről, munkájáról, mindennapjairól, amelynek része a Pest megye KlSZ-szervezetei- hez fűződő kapcsolat is. Az Alexről és környékéről akartam szólni ezúttal egy kép kápcsán, de talán a leírtak ennél többet is jelentenek. Mert az Alex egy csepp csupán Berlinből, de valahogy olyan, mint a tenger cseppje. Arról mondják, hogy benne van az egész nagy tenger. így van itt is. Alá megismeri majd — s nyilván minden VIT-küldött megismeri — az Alexet, az újjászületett kedves teret, az tudni, sejteni, érezni fog mindent a berlini változásokból. Különösen akkor, ha tekintete közben a színes VIT-virá- gokra esik, a lámpaoszlopokon, az erkélyeken, a házak falain ... Lőkös Zoltán Kiszabadult az Oh Több mint 90 lapos rabság után kiszabadult a dé- i-sarki jégpán- :éL szorító öleléséből az Ob nevű diesel-elektro- nos hajó, a szövet Antarktisz- ilotta zászlósha- ója. Szergej Volkov, l hajó kapitánya létfőn rádión je- entette Lenin- írádba, hogy az :rős szél és a ,enger heves hul- ámzása eredmé- íyeképpen felre- iedt az a jégmező, ímelybe az Ob beszorult. A természet munkáját a tengerészek is segítették: több kisebb jégrobbantást hajtottak végre a hajótest mentén. Befejezte a tevékenységét az a tudóscsoport is, amely eddig déli tengereken a jégmezővel együtt úszó hajó fedélzetén végzett vizsgálatokat. Az Obnak a jégtáblába történt beszorulása és hosszú hányódása minden bizonnyal bekerül a sarkkutatás történetébe, mint a tengerészek és a tudósok bátorságának példája és az Antarktisz-vizsgá- ló tudományos kutatásokhoz való értékes hozzájárulás. A szovjet kutatóhajó, miután megszabadult a jégpáncéltól, jelenleg a nyílt víz felé igyekszik. Eddig már 50 mérföldet tett meg „szabadon”. Az Ob hamarosan találkozik két másik szovjet kutatóhajóval, majd együtt indulnak haza a Szovjetunió partjai felé. USA BEIDÉZETT elnökök A Watergate-ügy kivizsgálásával megbízott szenátusi bizottság, valamint Archibald Cox megbízott ügyész idézést juttatott el Nixon elnökhöz, miután az kereken visszautasította, hogy átadja a Fehér Házban folytatott beszélgetésekről készített magnetofonszalagokat. A Fehér Házban összesen három idézést nyújtottak át, mindegyik Nixon nevére szól és az elnöknek még a keddi nap folyamán választ kell adnia. Az idézésieket Nixon tanácsadói vették át. Az amerikai jogtörténetben csaknem, példa nélkül álló eljárás értelmében az elnöknek vád alá helyezés terhe mellett a szenátusi bizottság, illetve a megbízott ügyész rendelkezésére kell bocsátania a kért hangszalagokat és dokumentumokat. Jogi szakértők egyelőre nem hajlandók találgatásokba bocsátkozni arról, hogy mi történik, ha Nixon kitart álláspontja mellett, amely szerint az említett „tárgyi bizonyítékok” elnöki dokumentumnak minősülnek, visszatartásukra tehát felhatalmazásánál fogva joga van. Elképzelhető, * hogy az ügy a legfelsőbb bíróság elé kerül és az fogja eldönteni, hogy köteles-e Nixon eleget tenni az idézésnek. Dokumentumok ügyében az amerikai történelem során csak egyszer idéztek elnököt bíróság elé. Ez az elnök 1807-ben Thomas Jefferson volt, aki a korábbi alelnök. Aaron Burr hazaárulása ügyében tett tanúvallomást Az amerikai lehallgatási botrány, a Watergate- ügyben a vizsgálatot folytató bizottság elnöke, Sam Ervin szenátor aláírja a Nixonnak címzett idézéseket. és bocsátotta a bíróság rendelkezésére a kért okmányokat. Megfigyelők azonban rámutatnak, hogy ebben a régi ügyben a legfelsőbb bíróság beavatkozásra nem kényszerült, tehát ilyenfajta jogi precedens nincs. A krónika még egy esetet tart számon, amikor egy kongresszusi bizottság vádemelés terhe mellett beidézett egy amerikai elnököt. Ez Harry Trumannal történt, akit 1953- ban az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság idézett meg. Truman egyszerűen nem jelent meg, és az ügy ezzel lezárult. A bizottság tagjai között akkoriban helyet foglalt Richard Nixon is, mint az amerikai kongresszus tagja. ellenőrzése alatt álló terület ellen. Jóiért a francia nukleáris kísérletekről RAWALPINDI Indiai-pakisztáni megbeszélések
