Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

1973. JÚLIUS 24., KEDD '“‘‘K/Cirlap SZENTMÁRTQNKÁ TA A rossz munkakörülmények lazítják a munkafegyelmet Se nöbirottság, se intézkedési terv A fegyverszünet évfordulóján Magyar-koreai barátsági nagygyűlés Nagykátán A szentmártonkátai csúcs- pártvezetőség márciusban megvizsgálta a nők élet- és munkakörülményeinek javítá­sára vonatkozó párt- és kor­mányhatározatok végrehajtá­sát. A vizsgálat kiterjedt a há­rom helyi pártalapszervezet- re, valamint a községben mű­ködő gazdasági és szolgáltató egységekre. Az előbbiekhez tartozik a Klíma Ipari Szövet­kezet, a Kossuth Tsz és a Mi­nőségi Ruházati Htsz, az utób­biakhoz a Nagykáta és Vidé­ke ÁFÉSZ boltjai. Szervezeti kérdések Kezdjük a szervezeti prob­lémákkal. A vizsgálatkor ki­derült, hogy a két, budapesti központhoz tartozó leányvál­lalat — a Klíma Ipari Szövet­kezet és a Minőségi Ruházati Htsz — tömegszervezeti vona­lon a legcsekélyebb önállóság­gal sem rendelkezik: sem nő­bizottságuk, sem saját nőpoli­tikái intézkedési tervük nincs. Az ipari szövetkezetből két asszony tagja a központ nőbi­zottságának, a htsz-ben még erről sem gondoskodtak. Nem sokkal jobb a helyzet az ÁFÉSZ-nál: a helyi nődolgo­zókat — elvileg — négy asz- szony képviselné a nagykátai igazgatóság központi nőbizott- ságában, ám még az ülésekre sem hívják meg őket. Nem csoda, ha az intézkedési ter­vet sem ismerték. Tartozunk az igazságnak az­zal, hogy leszögezzük: a fen­tiek ellenére, az utóbbi két év­ben Szentmártonkátán is tör­tént egy és más a nők érde­kében. A Klíma Ipari Szövet­kezet gazdasági vezetőf orvo­soltak néhány sürgős munka­helyi problémát. A termelő­szövetkezet nőbizottságának munkáját a pártszervezet is segíti, az asszonyok gondjai rendszerint meghallgatásra találnak. A csúcspártvezető- ség és a községi tanács kitar­tó közbenjárására az ÁFÉSZ megoldotta a gázpalackok rendszeres cseréjét, és a helyi fűtőolaj ellátást, megépült az újtelepi húsbolt derítője, s ma már nem topognak szennyvíz­ben a vevők és az eladók. Kihat a lakosságra Lehetetlen lenne különvá­lasztani az ÁFÉSZ nődolgozói­nak gondját-baját a község­ben élő többi asszonyétól, hi­szen a legtöbb valamennyiü- ket sújtja, A 25 kilogramm­nál nehezebb ládák, zsákok cipelése — kétségtelen — első­sorban a kereskedelmi eláru­sítónőknek árt; ám ha túl- erőltetés következtében meg­betegszenek, s emiatt zárva marad az egyszemélyes bolt, ezt az egész vevőközönség megsínyli. Ha már a bezárt boltoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy gyakori panasz: egyik­másik üzletvezető olyankor is lehúzza a redőnyt, amikor azt sem ebédszünet, szabadság, sem betegség vagy leltározás nem indokolja. Három szaküzlet vezetője „jeleskedett” ebben: a kenyér- és tejbolté, a kultúr- cikkbolté és az egyik húsbolté. r ^ Óvatosság az ellátásban A község áruellátását nem­csak a lakosság, hanem a he­lyi vezetők — Romhányi Fe­renc tanácselnök, Monda Já­nos vb-titkár, Orosz László és Harsányi Lajosné, a csúcspárt- vezetőség titkára és nőfelelő­se — is kifogásolják. Hat óra­kor nyit a tejbolt, mondják, de fél hét után már nem kapni tejet. Oka: a túlzott óvatosság, a kockázattól való félelem. A boltvezető annyi tejet rendel csupán, amennyiről biztosan tudja, hogy gyorsan elfogy, mert a megsavanyodott kan­natejet — a zacskóstej erre­felé ismeretlen — a Ceglédi Tejipari Vállalat literenként csak 60 fillérért hajlandó visz- szavenni. (Ez az egyezség már­ciusban született.) Az ÁFÉSZ tehát minden liter megsava­nyodott tejen 3,90 forintot veszítene, ennyivel terhelné meg saját kockázati alapját. Hasonló a helyzet a kenyér- ellátásban. Mivel a kereslet kiszámíthatatlan és ingadozó, a boltvezetők inkább keveseb­bet rendelnek, mintsem meg­maradjon, mert a Nagykátai Sütőipari Vállalat nem veszi vissza az eladatlan kenyeret. A zöldség-gyümölcsellátás — a község vezetői szerint — szándékosan sem lehetne rosz- szabb. A helyi termelőszövet­kezet megszüntette a kertész­kedést, az ÁFÉSZ zöldségbolt­jának ellátása gyenge, meg­esik, hogy az egész községben nem tudnak összeszedni egy főzésre való zöldbabot az óvo­da konyhájának. Nem csoda aztán, ha a legmelegebb nyá­ri napon így alakul a kicsi­nyek menüje: paradicsomle­ves — konzervből, lecsó — konzervből, egy darabka kettő- nyolcvánas kolbásszal. Apropó, konzerv! Szentmár­tonkátán ebből sincs elég. A mennyiségnél pedig már csak a választék szerényebb. A boltvezetők azt mondják, hiá-l ba rendelnek — nem kapnak. Burján László, az ÁFÉSZ ke­reskedelmi osztályvezetője szerint ez az érvelés sántít: a konzerv nem hiánycikk, Korszerűtlen hálózat Utoljára hagytuk a kereske­delmi hálózat műszaki állapo­tát, a boltok állagát — a leg­súlyosabb gondot. A csaknem ötezer lelkes község iparcikk­boltja kívül-belül aládúcolt, évekkel ezelőtt életveszélyessé nyilvánított épületben műkö­dik. Havi bevétele eléri a 250 ezer forintot. A 15—16—17-es számú élelmiszer-vegyesbolt, s a tej-kenyérbolt államosított szatócsüzletek helyén, bérle­ményben működik. Külső ta­tarozásukhoz vagy a belső kő­művesmunkákhoz a bérbe­adók — a magántulajdonosok — hozzájárulása szükséges. Ezt azonban fukaron mérik, mert az ilyenfajta költségeket az ÁFÉSZ-nak jogában áll „le­lakni”: a bérleti díjból le­vonni ... A Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ a korszerűtlen, apró üzletek toldozgatása, a tulaj­donosokkal való huzavona he­lyett már 1970-ben modern, tágas ABC-áruház építését tervezte. A községi tanács át­engedte e célra az iparcikk­bolt melletti telket. A kivite­lezési terv megvalósítását előbb a szabolcsi árvízkárok helyreállítási munkái, majd az egyensúlyra kötelező beru­házási politika késleltette. Az építőanyagárak változásai az­tán végképp zátonyra futtat­ták az ügyet: az ÁFÉSZ a több mint kétszeresére emel­kedett költségeket nem bírná egyedül fedezni. A megoldás? A kereskedelmi egységek elavultsága, a dolgozók rossz munkakörülményei, az árute­rítés hiányosságai rendszerint aláássák a munkafegyelmet. Ennek lehetünk tanúi Szent- mártonkátán is. Mindez együtt pedig visszahat a lakosság hangulatára, közérzetére. Most az a kérdés: az ÁFÉSZ vezetőinek lesz-e kellő politi­kai érzékük az ok és okozat sorrendjének felismeréséhez, s a felsőbb szerveknek megfele­lő anyagi eszközeik a problé­mák mielőbbi megoldásához? Nyíri Éva Hétfőn a nagykátai Bartók Béla Művelődési Házban nagy­gyűlést rendezett az MSZMP nagykátai járási bizottsága, a Hazafias Népfront járási bi­zottsága és a Magyar—Koreai Barátság Tsz, a koreai fegy­verszünet 20. évfordulója al­kalmából, a szolidaritási hónap keretében. Az elnökségben helyet foglalt Lederer Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzetközi osz­tályvezetője, Pataki Márton, a nagykátai járási pártbizottság első titkára, Matula Pál or­szággyűlési képviselő, Keszi József, a járási hivatal elnö­ke, valamint Szécsi György, a nagykátai Magyar—Koreai Ba­rátság Termelőszövetkezet el­nöke. Részt vett az ünnepsé­gen és ugyancsak az elnökség­ben foglalt helyet Pák Gjong Szun, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság budapesti nagykövete. A nagygyűlést Kiss Tibor, a Hazafias Népfront járási bi­zottságának elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót Lede­rer Róbertnek, aki ünnepi be­szédében vázolta az 1950. jú­nius 25-én az amerikai impe­rializmus által kirobbantott koreai háború történetét. A többi között utalt rá, hogy a hároméves háborúban 2 millió koreai vesztette életét. Ismer­tette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság veze­tői tettek és tesznek a koreai nép egységének helyreállítá­sáért, szüntelenül törekedve arra, hogy a húsz esztendővel ezelőtt, 1953. július 27-én alá­írt panmindzsoni fegyverszü­net valóságos békévé váljék. Beszéde végén mind a nagy­gyűlés részvevői — a művelő­dési otthon nagytermét zsúfo­lásig megtöltötte a közönség —, mind a magyar nép nevében támogatásáról biztosította a KNDK pártjának és kormá­nyának ebbéli törekvését. Felszólalt a nagygyűlésen Pák Gjong Szun nagykövet is. Beszélt azokról a szenvedések­ről, amelyeket a japán megszál­lók okoztak Korea népének, majd az amerikai agresszorok háborús bűntetteit ecsetelte. Megemlékezett arról, hogy Magyarország egészségügyi csoportot küldött Koreába a háború idején, s a fegyverszü­net megkötését követően is következetesen, barátilag tá­mogatja a koreai népet. — Hálás köszönetét mon­dunk a testvéri magyar párt­nak és kormánynak ezért a segítségért — fejezte be beszé­dét a nagykövet, éltetve a ko­reai és a magyar nép őszinte barátságát. A nagygyűlés ünnepi műsor­ral fejeződött be. Felavatták Otta István sírkövét Hétfőn az óbudai temetőben katonai tiszteletadással avat­ták fel Otta István nyugállo­mányú vezérőrnagy, a mun­kásmozgalom régi harcosa, a Hadtörténelmi Intézet és a Múzeum egykori parancsno­ka sírkövét. Dr. Liptai Ervin ezredes, a Hadtörténelmi In­tézet és Múzeum parancsno­ka mondott emlékbeszédet. Ezt követően az MSZMP nép- hadseregi bizottsága, a Hon­védelmi Minisztérium politi­kai főcsoportfőnöksége és an­nak pártbizottsága, a Hadtör­ténelmi Intézet és Múzeum, a fővárosi kiegészítő parancs­nokság és a Történettudomá­nyi Intézet nevében helyez­tek el koszorút. Ugyancsak el­helyezte a kegyelet virágait Otta István özvegye. Egy igazi munkásvezér az ellenforradalmi Magyarországon Kilencven esztendeje Nagykörösön szü­letett Vági István. Emlékezetére ma, ked­den délek»tt 10 órakor a nagykőrösi városi tanácsháza udvarán, emlékszobránál ün­nepséget rendez az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága és a városi tanács végre­hajtó bizottsága. Ünnepi beszédet Bodrogi István, a városi pártbizottság osztályveze­tője mond. OLYKOR beszélni hívják az újságírót: tart­son tájékoztatót különböző időszerű kérdé­sekről gyárakban, intézményekben, iskolák­ban. Esetenként „kényelmetlen”, hogy ezeken a találkozókon jó értelemben vett szónoki ké­pességekre is szükség lenne, mert egy-egy mondat vagy mondatsor megfogalmazásakor nem lehet hosszasan töprengeni, rágni a toll végét, mint írás közben. Ez jutott eszembe a minap is egy Balaton- parti ifjúsági táborban, miközben verejté­kezve kerestem a helyes kifejezéseket a figyelő szempárok előtt. Egyszeriben fel­ötlött bennem egy nemrég olvasott élet­rajzi regény főhőse, Vági István példája. Mert ő egyéb erényei mellett kitűnő szónok is volt, páratlan tehetségű néptribun, okos és bátor forradalmár a két világháború kö­zötti Magyarországon. Az estébe hajló belpo­litikai tájékoztatón ezt hangosan is el­mondtam a fiataloknak. Elmondtam, amit tudtam erről a kivételes képességű munkás­vezérről, aki ha élne, most volna kilencven esztendős. Dátum szerint július 24-én. GYERMEKKORÁBAN senki sem sejthette, hogy a szegénysorsú — mezőgazdasági cseléd családban növekvő és már nyolcéves korában munkát vállaló Vági Istvánból idővel a ma­gyar munkásmozgalom egyik kitűnő egyéni­sége lesz. Küzdelmes és hányatott inasévek után építőmunkásként szabadult, mint ács­segéd. Szakmájában is kiugró tehetséget árult el, rövidesen pallér, vagyis munkavezető lett, s gondolkodó ember lévén egyszersmind ér­deklődni kezdett a politika, a haladó moz­galmak iránt is. Tizenkilenc éves korában belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, az estéket eszmecserékkel, az éj­szakákat lázas olvasásai töltötte, neve gyor­san ismertté és népszerűvé vált az építőmun­kások körében. Az első világháborúban be­hívták katonának. A háború után a Magyar- országi Ácsmunkások Szakszervezetének ve­zetőségébe választották, majd 1919 tavaszán tagja lett a MÉMOSZ végrehajtó bizottságá­nak. A Tanácsköztársaság védelmére önként jelentkezett és az építőmunkás-zászlóalj poli­tikai biztosaként harcolt a magyar Vörös Hadseregben. IGAZI FORRADALMÁRRÁ mégis a hú­szas években érett. S ez nem kis szó, mert éppen ez a kor volt a Tanácsköztársaságot követő véres és kíméletlen megtorlás, az el­lenforradalmi terror évtizede, a legcseké­lyebb haladó megmozdulást is kegyetlenül eltiporták, börtön vagy halál várt a forradal­márokra. A szociáldemokrata párt vezetői meghunyászkodtak az ellenforradalmi kor­mány előtt, megszületett a hírhedt Beth­len—Peyer-paktum, amely lényegében sem­missé tette a munkásság egyesülési és gyüle­kezési jogát, korlátozta a szakszervezetek mű­ködését, lemondást jelentett a mezőgazdasági munkásság szervezéséről. Ezek ellen lépett fel szavakkal és tet­tekkel Vági István, aki ekkorra már a szo­ciáldemokrata párton belüli ellenzék vezér­alakja volt. S minthogy a párt hivatalos ve­zetői továbbra is a maguk.nótáját fújják a harc feladásáról és a Horthyókkal való meg­egyezés további lehetőségeiről, majd ki is zárták Vági Istvánt, ő Bécsbe ment, kapcso­latot keresett és talált az osztrák fővárosban élő emigráns kommunista vezetőkkel. 1925 tavaszán ilyen előzmények után alakult meg vezetésével a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely az első és az egyetlen legális forra­dalmi párt volt az ellenforradalmi Magyar- országon. Hallatlan személyes bátorság, sőt vakmerőség, kivételes szervezőkészség, tak­tikai érzék kellett az új párt létrehozásához és fenntartásához két éven át az intézménye­sített terror légkörében. A Magyar Szocia­lista Munkáspártról ugyanis nemsokára a politikai rendőrség is tudta, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártjának legális fe­dőszerve és eszeveszett hajszába kezdtek el­lene. Vági Istvánt többször is letartóztatták, de mindannyiszor megmenekült a hosszabb börtönbüntetéstől. A bíróságot újra és újra zavarba hozta ragyogó logikájával, vitaké­pességével, cáfolhatatlan érveivel. Amikor végül 1927-ben négy és fél évi fegyházra ítélték, már képzett marxista, a Kommunis-I ták Magyarországi Pártja Központi Bizottsá­KISZABADULÁSA UTÁN a Szovjetunióba emigrált. A sors fájdalmas igazságtalansági, hogy az ácslegényből lett munkásvezér, a harcos, nagy tudású forradalmár a harmin­cas évek végén törvénysértések áldozata lett. Halála elkeserítően értelmetlen volt, de ér­telmes, harcos élete példa lehet minden kom­munista számára. Árkus József-------------------------------------------------------------------------------------------------------­Szíthass J úlius 19-i ülésén a Mi­nisztertanács megtár­gyalta az ötödik ötéves népgazdasági terv kidolgo­zásával kapcsolatban a vál­lalati tervezőmunka fel­adatait. Néhány hónapon belül — egészen pontosan a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülése óta — határozatok so­ra látott napvilágot, vala­mennyi a tervezés különbö­ző területeinek korszerűsí­tését, hatékonyabbá tételét szolgálva. A tervezés döntő felada­tának tarthatjuk általában, s most az adott esetben a negyedik és az ötödik öt­éves terv kapcsolatainál különösen, hogy enyhítse, ahol lehet, megszűntesse a szakaszosságát, a naptár „diktatúráját”, azt a hátrá­nyos’ gyakorlatot, aminek következtében; tíiind a vál­lalatoknál, mind á taná­csoknál erősen tagolt a fej­lesztés. Nyersebben fogal­mazva: sok helyen a látó­határ 1975. december 31-ig terjed csupán, s 1976. ja­nuár 1-et úgy tekinti, mint a hivatalos időszámítás a nulla órát, amikor elölről kezdődik a számlálás. Gazdasági, fejlesztési fo­lyamatokat azonban nem lehet ilyen módon ketté­vágni. Nem szabad ezt tenni. Nagykörösön, a városi ta­nács vezetőivel beszélgetve hallom: egyik legnagyobb gondjuk a negyedik és az ötödik ötéves terv lakásépí­tési feladatainak pénzügyi összekapcsolása. Egyebek között az előközművesítést fedező forintok biztosítása. Enélkül ugyanis már eleve lökésszerűvé válik a terve­zett munka végrehajtása, hiszen az 1976-ban idősze­rű feladatoknak csupán egy részét valósíthatják majd meg, mivel „későn” — a folyamatok természe­téhez mérten későn — lát­tak hozzá. Ám tehetnek-e mást, ha ’a fejlesztési forrá­sok akkor nyílnak meg? Ne higgyük, csak a nagy­kőrösiek küzdenek ezzel a gonddal — őket éppen az dicséri, hogy fölismerik a veszélyt, megpórbálják el­hárítani, mert a legtöbb helyen beletörődnek —, je­len van ez mindenütt. A lakásépítésben éppúgy, mint a termelési kor­szerűsítésben. A la­kásnál maradva: 1970- ben, azaz a harmadik öt­éves terv utolsó esztende­jében 1025 otthon épült fel a megyében állami erőfor­rásokból. A következő év­ben, azaz a negyedik ötéves terv első tizenkét hó­napjában viszont mindössze 511, tehát éppen csak a fele. M iért? Azért, mert elő­ször közművesíteni kellett, ezt meg amazt megterveztetni, megkötni a kivitelezői szerződéseket — amelyekhez szükséges a fe­dezetigazolás —, s m ire mindezeknek a végére jut­nak, aligha marad remény az eredetileg remélt lakás­mennyiség megépítésere. Áttolódik a következő év­re, emiatt további feszült­ségek keletkeznek... S hogy itt a naptár — ko­rábban már említett — „diktatúrája” a szükséges­nél jóval nagyobb szerepet játszik, azt igazolhatjuk a középtávú tervek egy-egy évre terjedő felbontásakor érvényesülő gyakorlattal is, így egyebek között azzal a példával, amelyet Nagyká­tán lelheti fel. Itt egy negyvenkét lakásos ház ki­alakítására a nagyközségi tanács úgy kapta meg a — szakaszosan igénybe vehe­tő! — pénzforrásokat, hogy tavaly meg idén is, s jövő­re is eldolgozgathatnak ab­ból. Vajon bármelyik kivi­telező kapkod-e az ilyen munka után, vajon célsze­rű, gazdaságos-e három esz­tendőre elaprózni a befek­tetendő pénzt, eleve bizto­sítva ezzel az épület lassú elkészülését? Párt- és kormányhatáro­zatok szorgalmazzák a gaz­dasági hatékonyság növelé- sét, a fejlesztési eszközök koncentrált felhasználását, a beruházások kivitelezésé­nek, átadásának meggyor­sítását. Meggyőződésünk: az ezzel kapcsolatos gondok egy tekintélyes része már a tervezés szakaszában létre­jön, azaz maga a tervezési gyakorlat a szülője jó né­hány nehézségünknek! A ' tervezés — s itt országos tapasztalatokra éppúgy tá­maszkodhatunk, mint me- . gyebeliekre — nem a fo­lyamatokat veti bonckés alá, megállapítva, zavarta­lan menetükhöz hogyan és mi kell, hanem a naptári időszakokat állítja a fő ' helyre, s azokhoz igazítva darabolja fel a teendőket, nemegyszer erőszakot téve a józan ésszerűségen. ' Az inkább kevesebbet, de azt jobban lenini jelsza- * va sokak szemében esetleg ' népszerűtlen — azok sze­mében, akik pusztán a ma- * guk szekerével, településé­vel, vállalatával etb. tö­rődnek —, de semmi esetre nem lehet népszerűtlen az össztársadalmi érdekeket, a népgazdasági hasznossá­got tekintve. Inkább keve- sebb naturális cél — lakás, ipari termelőhely, mezőgaz­dasági állatférőhely, oktatá­si terem — egy-egy időszaka­szon belül, mintsem elapró­zott eszközök, nagy befeje­zetlen állomány, azaz holt, hasznot nem hajtó, kama­tozását alapos késéssel kez­dő tőke. E zért tartjuk döntőnek, • hogy az ötödik ötéves f, terv kidolgozásának munkálatait ne nulla óra­ként fogják fel 1976. január elsejét, hanem leljék meg a negyedik ötév« tervvel való összekapcsolás minél zavartalanabb módjait, ku­tassák azokat az eszközöket, lehetőségeket, amelyek eny­hítik az éles szakaszokra oszlást, sőt, ahol reális alapja van, ott el is tünte­tik. I Mészáros Ottó /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents