Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

6 ‘“kJCÍvÍOP 1973. JÚLIUS 22., VASÄRNAP Peáf meauei La ra n aoídóoL------ 79. ------------------­Fi atalok ünnepi felvonulása Úriban. ŰRI Ilét évszázad kellett| amíg az egyik 1252-es oklevélben WR1 néven szereplő ŰRI köz­ség, azidőben a pankotai apát tulajdona, különböző fő­rangú és köznemes, török szul­táni és osztrák császári uni­formist viselő „úriemberek” birtokából a sok száz éven át robottal, dézsmával, tizeddel jószág-, termény- és fuvar­szolgáltatással sanyargatott, kétkezi „úri emberek” birto­kába került. Ezt a történelmi-társadalmi töltésű szójátékot sokféle vál­tozatban hallottam Űri mai la- I kosaitól. A szójáték azonfelül, hogy kézenfekvő, valóban igaz is. A község hűbérurai sűrűn váltakoztak, adomány, örök­lés, pereskedés, hódítás folyo­mányaképpen cserélődtek az elnyomók, amíg a jobbágyok sora hol rossz volt, hol még rosszabb. Akár hazai földesúr szíttá vérüket, akár ozmán beglerbég vagy osztrák zsol­dos — nőmén est omen — a név: végzet — az úri emberek alaposan megszenvedték az úriembereket. És becsülik a rendet, amely a húsbavágó szenvedést derűs szójátékká szelídítette... A község 2700 lakosa 730 házban lakik. A 730 házban 520 televízió ernyőjén pereg­nek a képek, rádió jószerint minden családnál harsog. Ez sokatmondó kortünet, kultu­rális mérce — van jó néhány hasznos hatása s van némi ára — kára is. A világ és az or­szág hangja-képe, a politika, a művészet, a tudomány je­lenségei gombnyomásra je­lennek meg Űri otthonaiban, a kultúra és a civilizáció befész­keli magát a község házaiba. ÉS a legutóbbi tíz esztendő alatt mégis megapadt a tevé­keny művelődési életformá. Megapadt, sőt visszafejlődött, hiszen nem működik a koráb­ban annyira kedvelt színjátszó együttes, szétszéledt a tánc­csoport és a zenekar, a szak­körök közül csak a fotósoké dolgozik. Igaz, hogy mostaná­ban felfrissült a működési en­gedélyhez jutott ifjúsági klub, az erősödő KISZ-szervezet ren­dez főleg politikai előadásokat, de a művelődési helyzet egyen­súlya, a fejlődés kedvező kö­rülményei ellenére, megbillent. Az imént azt írtam: a tévé és a rádió elterjedésének rend­kívüli hasznán kívül ára-kára is van. Korántsem óhajtanám egy kisebb község közművelő­dési helyzetének apályát e két korszerű tömegkommunikációs eszköz terhére írni. Annyit mégis meg kell állapítanunk, hogy ha az élményeket '„ház­hoz szállító” gépkultúra és gépszórakoztatás olyan helyen ernyeszti el a művelődési kez­deményezést, ahol annak fel­futtatására egyébként is kivé­teles erőfeszítésekre van szük­ség, akkor — a szellemi el­kényelmesedés, eltunyulás ki­védésére — ezt a kivételes erőfeszítést minden erővel elő kell csiholni az emberekből. Hogyan hallgatott el Űriban a muzsikálás? A korábbi mű­velődési ház igazgatója és fe­lesége zenész volt, elmentek, távozásukkal a zenélők is le­tették szerszámaikat. A sike­res tánccsoport fiataljai férjhez mentek, megnősültek, utánpót­lásról idejében nem gondosko­dott senki. Egy községi ün­nepségre ma nehéz két-három versmondót „összeagitálni”, se iskolás, se felnőtt nem szívesen vállalkozik rá. Dehogyis aka­rom én az agyonterhelt, ezer- gondú pedagógusokat korhol­ni! Csak valahogy mégis az is­kolában kellene elkezdeni a zene, az irodalom, sőt — bo­csánat: talán még a népi tánc ismertetését, megkedveltetését, hogy a fiatalokból ne váljanak csak hallgatók, csak nézők, ha­nem gyújtsuk fel bennük a jó értelemben vett exhibicioniz­mus, a nemes tartalmú önmu­togatás vágyát is. Mert még a kultúra passzív befogadása is fogyatékos és bágyadt, ha bi­zonyos mértékben nem párosul alkotó tevékenységet ébresztő gyakorlattal. "Ángyomnak szóloK me_ nyem is értse! — e fentebbi kis elmefuttatás persze nem csu­pán Űri művelődési helyzetére illik, barangolásom tapasztala­ta ürügy és alkalom volt, hogy ezt a számos községre vonat­koztatható gondolatsort jó szándékkal elmondhassam ... Am akkor már azt sem hall­gathatom el, hogy bár Űri és Budapest között a távolság ki­lométerekben nem változott, de a közlekedés az utolsó két évtizedben jelentősen javult —, így a község mégiscsak kö­zelebb . került a fővároshoz. Most vegyük figyelembe, hogy a Béke Mgtsz-ben a dolgozó lakosság 30 százaléka foglala­toskodik, 10 százalék „egyéb” hivatalbéli, értelmiségi mellett 60 százalék az ipari munkás, s ezek közül 1100 fő budapesti üzemekbe jár — 950 autóbusz­bérlet-tulajdonos, Tápiósülyig busz, Pestig vonat, munka­helyig metró vagy villamos, három óra ingázás naponta —, mindjárt tovább formálódik a kulturális apály tényezőinek görbéje. És még egy mozzanat: az 1961-ben épült művelődési ház „nagyterme” Í51 ülőhelyes. A MOKÉP tart ugyan he­tenként négyszer vetítést, de a kis férőhely miatt színházi együttesnek nem fizetődik ki a vendégszereplés, a szólóművé­szek felléptidíját pedig a cse­kély bevételi lehetőség okán a helybeliek nem tudják meg­fizetni. Bonyolultak az össze­függések ... Végül próbáljuk tömöríteni a szívderítő, örvendetes észle­leteket. Láttam a Kelenföldi Textilgyár 1970-ben Űriba ki­helyezett pamutszövő üzemét, amelynek 144 automatagépén és előkészítőjében 73 leány— asszony dolgozik, s ahogy a ki­függesztett bérlistáról leolvas­tam, tisztességesen keres. El­beszélgettem a Transzvill helyi szervizműhelyének egyelőre 16 főnyi munkásgárdájával, s Artistának mondta magát, de afféle mutatványos volt Ga­lamb József 29 éves meghatá­rozhatatlan foglalkozású, vál­tozó lakhelyű fiatalember. Volt azonban egy másik élete: a bűnözés. Szeretett szerepel­ni s olyannyira hiú volt, hogy személyi igazolványából kiva­karta 1944-es születési évét és 1948-at írt be helyette. Vallo­mása szerint tetszeni akart egy 18 éves lánynak és 16 éves húgának. A hamisításkor már ter­helte egy s más bűncselek­mény. Húszéves korában tiltott ha­tárátlépés előkészítése miatt kapott négy hónapot. Egy év­vel később lopás miatt ítélték el, majd négy év elteltével is­mét büntetni kellett, jogtalan behatolással elkövetett lopás miatt. Tavaly december óta egyke­rekű biciklistaként és buzo­gány dobálással szórakoztatta esténként egy-egy községi mű­velődési ház közönségét. Bű­vészmutatványokat is tanult, amelyekkel a Kit mit tudban is kísérletezett. Főleg a tár; örömmel hallottam, hogy szá­muk az év végére százra nö­vekszik. Az ipari és mezőgaz­dasági feldúsulás azonban újabb szükségleteket terem­tett. Űri élelmiszerüzlet-háló­zata elég fejlett. De hiányzott minden közétkeztetési lehető­ség, márpedig az ipari-mező­gazdasági két műszak mellett a harmadik, a házi, már nehe­zen megy. Ezért tavaly egy 30 férőhelyes közétkeztetőhelyet létesítettek, aminek befogadó- képessége hamarosan eléri a százat és a lakosság előfizeté­ses ebédet hordhat haza 8,10 forintért. Hátul tisztaterítékes vendéglőrészt is csatoltak az étkezdéhez — kipróbáltam a kosztot és a kiszolgálást, kitű­nő, kifogástalan, olcsó. A rcol templom dombjáról végigtekintettem az elragadó tájban elterülő községen. El­mesélték, hogy Vecsés és Ecser után itt kerül sorra a közmű­vesítés. A tízmilliós befekte­téssel jövőre elkészülő vízve­zeték költségeihez megközelí­tőleg fele-fele summával já­rult hozzá a lakosság és az ál­lam. A vízvezeték üzembe helye­zéséhez egy száz hektoliteres hidroglóbuszt vásároltak Ve- csésen, ám a 22-es AKÖV, amelytől a szállítást megren­delték, közölte, hogy a heted­fél méter magas „műtárgyat” nem lehet átszállítani a vasúti villamosvezeték alatt. Meghök­kenés, fejtörés — aztán egy oroszul jól beszélő úri lakos felikereste az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet csapatok legközelebbi körletét. „Haraso!’’ — mondta a gond­jukat elpanaszoló úribélinek a szovjet parancsnok, s felaján­lotta, hogy katonai helikopte­ren elszállítják Vecsésről Űriba a hidroglóbuszt... Mire e sorokat gépelem, ta­lán már fel is zúgott a heli­kopter Űri felett, és a vizet árasztó óriás gömböt talpára is gyak eltüntetését kedvelte, de már ott sem volt sikere; a se­lejtezők során kiesett. Tavaly év végétől artista­fellépéseit betörésekkel párosította. Működési területe négy me­gyére terjedt. Pest megyében januárban kezdte el éjszakai látogatásait. Napközben kisze­melte az üzletet, este a poron­don, éjszaka meg a kerítés és a kapu vasain „lépett fel”. Be­lül, az udvari ajtókat feltör­ve, főként a napi bevételeket vágta zsebre, de nem vetette meg az éppen kezfeügyébe eső árucikkeket sem, főleg az italt és a cigarettát. Járt üzletek­ben Aszódon, Verőcén, Vác- bottyánban, Vácrátótom, Vác- hartyánban, Vácdukán, Kere­pesen, Gödöllőn és Mogyoró­don. Vácott először mutatvá­nyos, majd betörő volt, s nem sokkal később őrizetes és elő­zetesen letartóztatott lett. A Váci Járási-Városi Rend­őrkapitányság széles körű fel­derítés után jutott az egyér­telmű következtetésre, hogy Galamb József volt a betöré­sek tettese. Az aprópénzzel Július 29 Anyanyelvi Az anyanyelvi konferencia védnöksége és a magyar nyelv baráti köre előkészítő bizott­sága a múlt év augusztusában Budapesten tartott közös ta­nácskozásán határozta el, hogy ez év nyarára összehívja a II. anyanyelvi konferen­ciát. A tanácskozáson körvonala­zott keretek azóta megteltek tartalommal, kialakult a II. anyanyelvi konferencia konk­rét programja. Július 29-én öt órakor a Vas megyei Tanács dísztermé­ben lesz az ünnepi megnyitó, ahol dr. Bárczi Géza akadé­mikus, az anyanyelvi konfe­Mikor a váci telep irodájá­ban kibököm, mi járatban va­gyok, egyszerre hárman nem érnek rá, „különben is mind­járt vége a munkaidőnek”. A telepvezető helyettese nem nyilatkozik, merthogy arra való az igazgató — s már megy isi ki az irodából. — Irt már erről 'az újság — így az egyik ott tartózkodó tisztviselőnő — a jó múltkori­ban vagy öt sort. Mondom: én többet akarok. — József napján történt a baleset. A papírbálázó gép ölte meg szegény Neumannét, az ott a teherautó mögött, Frédi van az oldalára írva. — Ennyit még elárul egy másik. Frédi. A sárgára mázolt ma­sina úgy áll az ordító napsü­tésben, mint aki lustálkodik egy keveset, mielőtt folytatná a dolgát — az se zavarja, hogy a szája tele van papírhulla­dékkal. Ha a század végéig nézném egyfolytában, akkor se látnám gyilkosnak. De két percig se szemlélhetem, mert a telepvezető-helyettes, Ba- binszki József — nem ő mond­ta meg a nevét — már félre­érthetetlen mozdulattal csukja való fizetéseit Galamb még meg tudta magyarázni azzal, hogy a fellépések bevételi pénze sok apró tétel. Nehezeb­ben adott választ azonban ar­ra, hogy miért járkált olyan helyeken, ahol aznap fellépé­se sem volt. Egy mutatványos segédjé­nek kabátot ajándékozott. A „főnöki kabát” szakadt volt, jellegzetesen hasadt el drót­vagy vaskerítés végétől. A nyomozók találtak egy térké­pet, amelyen a bűvész-bicik- lista-betörő jogtalan behatolásainak községeit vastag vonallal aláhúzta. Mint valami stratéga. A nyomozás során először tagadni próbált, de volt még egy bizonyíték. A szügyi ve­gyesboltban lába kelt egy tás­karádiónak, amelyet a vándor bűnözőnél találtak meg. Galamb Józsefet végül is a Pest megyei Bíróság tizenki­lenc rendbeli betörésért hal­mazati büntetésül — fegyház- ban végrehajtandó — négy év és hathónapi szabadságvesz­tésre ítélte és hat évre eltil­totta a közügyektől Az ítélet jogerős. p. v. konferencia rencia védnökségének elnöke mond beszédet. A tanácskozás hatnapos lesz: július 30-tól, hétfőtől augusz­tus 4-ig, szombatig tart. Prog­ramja meglehetősen gazdag, sokrétű. Mivel a várható kül­földi és hazai résztvevők mun­katerülete, tevékenysége az anyanyelvi műveltség, a ma­gyar kultúra terjesztésében eléggé szerteágazó, ezért min­den szakmai jellegű részlet- kérdést — viszonylag laza te­matikai körülhatárolással — munkabizottságokban vitatnak meg. A rendezők terve szerint három munkabizottság alakul. Karamellizált ostyák Hamarosan új termékkel jelentkezik a Zala megyei Sü­tő- és Édesipari Vállalat: a nagykanizsai gyáregységben már szerelik az osztrák im­portból származó ostyasütő gépet, amellyel a nyugati or­szágokban közkedvelt „ho- lipni”-t készítik. A rendkívül kellemes ízű, karamellizált ostyából készülő holipnicsöve- ket fagylalthoz, gyümölcs­krémekhez lehet fogyasztani. A nagykanizsai gyár — szin­tén osztrák szabadalom alap­ján — ugyanebből az ostya­alapanyagból csokoládéba mártott aprósüteményt is ké­szít majd. A két termék — amelyeknek magyar nevük egyelőre még nincs — való­színűleg ősszel jelenik meg as üzletekben. Munka — géptorzókkal KI FELELŐS EGY HALÁLÉRT? Neumann Jánosné, született Bach Mária, két kiskorú gyermek édesanyja, a Középmagyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat váci telepének segéd­munkása 1973. március 19-én 13 óra 15 perckor, köz­vetlenül az ebédszünet után a férje által kezelt PVV—1 típusú szalmabálázó gép alatt összegyűlt papírhulladék takarítása közben olyan szerencsétlenül hajolt le, hogy a hiányosan felszerelt védőberendezésből kiálló kardán- csuklótengely a haját elkapta, majd a fejét szétron­csolta. Az SZMT munkavédelmi felügyelője, Szolcsányi Jenő, a halálos kimenetelű baleset körülményeit vizs­gálva, megállapította, hogy a tragédia elkerülhető lett volna, ha a vállalat betartja az óvórendszabályokban, a SZOT-szabályzatban, valamint a saját munkavédelmi szabályzatában előírtakat A váci telep elzárkózik be a telep kapuját, jelezve, hogy jobban szeretne kívül látni. A vállalat budapesti köz­pontjában dr. Vadnai Ödön osztályvezető és Tóth József munkavédelmi felelős készség­gel állnak rendelkezésemre. Az " osztályvezető elmondja, hogy korábban egy igazgatói körlevél csakugyan eltiltotta a telepvezetőket a sajtó infor­málásától, mert „számos eset­ben nem a legmegfelelőbb szakkifejezéseket használták’’. — A mindössze negyedszáz munkást foglalkoztató váci te­lepünk begyűjtési fő profilja a papír, legnagyobb szállítónk, a Forte, valósággal ontja a pa- papírhulladékot. A közepesnek számító telep a vállalatot évente 14—15 millió forintos árbevételhez juttatja. Készségesen, de másról Inkább a bálázógép érdekel­ne ... — Ezek a gépek korábban traktormeghajtással szalmát báláztak, egy újítás révén kerültek a MÉH Tröszt válla­lataihoz — immár papírbá­lázónak. Ma már meglehető­sen kis teljesítményű, lassú gépek ezek, mégis a régi kézi, úgynevezett racsnizógépeknél lényegesen termelékenyeb­bek. A jövő azonban a fixen telepített monstrumoké, mint a svéd Persöner, egyikük a kecskeméti telepünkön báláz. — Az eltelt hat-hét év alatt — veszi át a szót a munka- védelmi előadó —, amióta a szalmabálázók a tröszthöz ke­rültek, kisebb baleseteken kí­vül más, különösen olyan, amit a gép okozott, nem tör­tént. Eső után... Fogalmazhatnánk ezt így is: szerencsére csak hat-hét év után történt az első tragikus baleset. Az esély erre ugyanis kezdettől adott volt. Idézet az SZMT munkavédelmi felügye­lőjének március 29-én kelt feljegyzéséből: „Az átalakítás során figyelmen kívül hagyták Némi ellentmondás Az ÁBEO pontjai — olva­som az SZMT feljegyzéséből — világosan kimondják, hogy minden olyan forgó-mozgó al­katrészt, amely a dolgozóra veszélyt jelenthet — burkolni kell. Az ügyészség június 13-i határozata ezzel szemben, an­nak megemlítésével, hogy „a tengely- és lánchajtás nem volt minden oldalról burkol­a kardántengely-óvórendsza- bályban előírt védőburkolat­tal való ellátását. A kardán csatlakozó tengely a védőbe­rendezésből kb. 3 cm-re ki­állt”. — Közvetlenül a baleset után a tröszt valamennyi szal­mabálázót s egyéb gépet le­állíttatott, s egyben elrendelte a gépek műszaki és biztonság­technikai felülvizsgálatát. A vizsgálatokat a műszaki osz­tály aiz előírásnak megfele­lően a szakszervezeti bizott­sággal közösen tartotta. Azóta vígan báláznak újra a gépek. Egy kivételével: Fré­di ugyanis még gyászol. Rossz mementó. Mégis a védőburok — Vállalatunknál minden új belépő mielőtt megkezdené a munkát, elméleti és gyakor­lati balesetvédelmi _ oktatás­ban részesül. Gépkezelőnél ez három-négy órát, segéd­munkásnál kevesebb időt vesz igénybe. Negyedévenként ma­guk a telepvezetők tartják az ismétlődő számonkérést, és nem feledkeznek meg róla, mert, ha igen, az prémiumel­vonással jár. Indokolatlan lenne most kétségbe vonni azt, hogy Neu- I mann Jánosné megfelelő ki­képzésben részesült-e. Ne­gyedik éve dolgozott a férje keze alatt ennél a gépnél, nyilván tisztában volt azzal, hogy a gép alatt csak annak áramtalanítása és leállása után takaríthat. És mégis: ez ügy­gyei való foglalkozás kezde­tétől nem tudok megszaba­dulni attól a feltételezéstől, hogy hosszú távon Neumanné és a hozzá hasonlók kizárólag akkor dolgozhatnának teljes biztonságban a Frédi és a ha­sonszőrű géptorzók közelé­ben, ha maguk is gépek len­nének. Aki minden áldott nap elmegy egy szakadék szélén, az akkor is belezuhanhat, ha újra és újra végiggondolja, hogy vigyáznia kell, mert kö­zeledik a szakadékhoz. A nyo­mozást megszüntető Budai Já­rási Ügyészség határozata in­doklásában az a kitétel szere­pel, hogy „a balesetmentes üzemelésnek nemcsak a bur­kolás a feltétele, hanem a szabályszerűen végzett mun­ka és a munkavédelmi előírá­sok betartása is”. Ez igaz, de az is, hogy a biztonságos vé­dőberendezést nem helyette­sítheti, illetve egészítheti ki semmi, éppen ezért alapfelté­tel: egy burkolatnak soha nem lesznek egyéni, családi gondjai, frontátvonulásai, tra­gikus tévedéssel, még kevésbé félárva, kiskorú gyermekei, mint Neumann Jánosnak most. va”, a védőberendezést meg­felelőnek minősítette, s a bal­esetért kizárólag az elhunytat hibáztatja. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa munkavédelmi felügyelője a törvényes előírá­soknak megfelelően a határo­zat ellen a Pest megyei Ügyészségnél panasszal élt. Kertész Péter állították. Békés István A kétéltű mutatványos Négyévi és hathónapi szabadságvesztésre ítélték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents