Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

MST «IECIEI K/Círíap 1973. JULIUS 21. SZOMBAT 4 magyar-vietnami egyezmények aláírása Fock Jenő és Pham Van Dong mondott beszédet Pénteken délután az Országházban, a befejeződött magyar—viet­nami tárgyalások záróakkordjaként magyar—vietnami közös közle­ményt és megállapodásokat írtak alá. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaság­ban tett hivatalos, baráti látogatásáról szóló közös közleményt, vala­mint a két ország kormánya közötti, a Magyar Népköztársaság által a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtott hosszú lejáratú hi­telek visszafizetésének elengedéséről szóló megállapodást Fock Jenő, az MSZMP PoHtikaí Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK Minisztertanácsának elnöke írta alá. Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Le Thanh Nghi, a VDK miniszterel­nök-helyettese a Vietnami Demokratikus Köztársaság részére 1974-ben nyújtandó hitelekről és térítésmentes katonai segélyről, valamint a két ország közötti áruszállításokról és fizetésről szóló megállapodásokat irt alá. Az aláírást követően Fock Jenő mondott beszédet: — A most aláírt közös közle­mény és megállapodások egész népünk állásfoglalását bizo­nyítják: mint mindig, to­vábbra is kötelességünknek tartjuk, hogy internacionalis­ta, elvtársi segítséget nyújt­sunk a nagyszerű vietnami népnek — mondotta a többi között. Támogatunk minden olyan törekvést, mely arra irányul, hogy a párizsi megállapodá­sok szigorú és következetes végrehajtásával Dól-Vietnam- ban is a béke, nyugalom, a nép szabadságát és jogait tiszteletben tartó rend hono­sodjék meg. Joggal bízunk abban, hogy mindez megnyit­ja, az utat Vietnam békés egyesítéséhez. A vietnami fegyverszünet létrejöttével napirendre kerül a másik két indokínai ország, Laosz és Kambodzsa helyzetének rendezése is. Meggyőződé­sünk, hogy Indokína népei­nek szabadon, külső beavat­kozás nélkül, maguknak kell dönteniük saját életükről, sorsukról és jövendőjükről. — Mi magyarok, a most alá­írt nagy jelentőségű megál­lapodások pontos teljesítésé­vel elősegítjük vietnami elv­társaink munkájának sike­rét. Önökkel együtt céltuda­tosan törekszünk arra, hogy a kibontakozó, új helyzetben együttműködésünk újabb, még gyümölcsözőbb formáit talál­juk meg, és alakítsuk ki a politikai, gazdasági és kultu­rális élet minden területén. Ezt követően Pham Van Dong mondott beszédet: A Vietnami Dolgozók Párt­ja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, az egész vietnami nép nevében szeretnék köszönetét mondani az MSZMP Központi Bizott­ságának, a Magyar Népköz- társaság kormányának és a testvéri magyar népnek az általunk imént aláírt doku­mentumokért, s azért a ne­mes és értékes segítségért, amelyet önök mindeddig nyújtottak - népünknek, kife­jezésre juttatva népük ma­gasztos, internacionalista gon­dolkodását. Az elmúlt napokban nagy­szerű élményekben volt ré­szünk — hangsúlyozta Pham Van Dong. — Párt- és kor­mányküldöttségünknek a ma­gyar párt- és állami vezetők­kel folytatott tárgyalásai, a kommunisták közötti elvtársi megbeszélések, a vörös cse­peli forró hangulatú nagy­gyűlés, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsánál tett látoga­tásunk, az Agárdi Állami Gazdaságban, a székesfehér­vári Könnyűfémműben, Fe­jér megyében és Székesfehér­váron, a nagyszerű magyar nép híres és egykori főváro­sában való találkozásaink a magyar emberekkel felejthe­tetlen élményt jelentenek szá­munkra. A Székesfehérvári Könnyű­fémműben rendezett gyűlésen elmondhattam: A magyar elvtársak azt szokták monda­ni, hogy csak termőföldjük és bauxitjuk van. Én úgy gondo­lom, hogy önöknek ennél sok­kalta drágább kincsük is van: a magyar ember, a magyar nemzet, amelynek dicsőséges történelmi múltja, hagyomá­nyai vannak, nincs hiányában a bátorságnak és józan észnek, a forradalmi lelkesedésnek, az alkotó tehetségnek: a magyar nép most saját sorsának ková­csa, csodálatos eredmények­kel büszkélkedhet a gazdasági, kulturális, a társadalmi élet területén, sikeresen halad elő­re a szocializmus teljes felépí­tésének útján. Mindenütt, amerre jártunk, magyar elvtársaink őszinte kí­vánságukat kérték tolmácsol­ni Vietnam népének, hogy si­kerrel folytassa a párizsi megállapodások végrehajtá­sáért folytatott küzdelmet s újabb győzelmeket érjen el dicsőséges forradalmi harcá­ban. Szeretném kifejezni őszinte köszönetünket jókívánságai­kért, s leszögezni, hogy a viet­nami nép határozottan végre fogja hajtani a párizsi megálla­podást, s erélyesen követeli az Amerikai Egyesült Államoktól és a saigoni adminisztrációtól, hogy ugyanígy járjon el. Ugyanakkor éberséget kell ta­núsítanunk. Folytatni fogjuk küzdelmünket, hogy megtart­suk és megszilárdítsuk a bé­két, fokozzuk északon a szo­cializmus építését, hogy meg­valósítsuk dél függetlenségét és demokráciáját, hozzájárul­va Vietnam békés újjáegyesí- téséhez és megvédéséhez, Dél- kelet-Ázsiában és az egész vi­lágon a béke megszilárdításá­hoz. Közös közleményt adtak ki a francia miniszterelnök magyarországi látogatásáról CHILÉBEN csütörtökön újabb összetűzést provokáltak szélsőséges elemek a rendőrséggel. Bár csak rövid időt, mind­össze két napot töltött ha­zánkban Pierre Messmer, a Francia Köztársaság minisz­terelnöke, látogatása a két ország kapcsolatainak fontos állomása. A kormányfőt fogadta. Ká­dár János, az MSZMP KB el­ső titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A ma­gyar—francia tárgyalásokon a két kormányfőn: Fock Jenőn és Pierre Messmeren kívül részt vett Péter János és Michel Jobert, a két ország külügyminisztere is. Már önmagában ebből a felsorolásból is kitűnik, mi­lyen fontosságot tulajdoní­tott hazánk Messmer látoga­tásának. A tárgyalásokról ki­adott közös közlemény rámu. tat: a megbeszélések szívé­lyes légkörben folytak le, s ami ugyancsak rendkívül je­lentős: a két kormány nézetei sok kérdésben nagyon közel állnak egymáshoz. Áttekin­tették a kormányfők és a kül­ügyminiszterek a nemzetközi helyzetet, megelégedéssel nyugtázva, „hogy megnyílt az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet és kife­jezték azon szándékukat, hogy aktívan hozzá kívánnak járulni az értekezlet második szakaszának munkájához”. Egyetértés mutatkozott ab­ban a kérdésben is, hogy a közel-keleti válság rendezé­sének a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatán kell alapulnia, Viet­namban pedig a párizsi meg­állapodások végrehajtásával kell a béke helyreállítását biz­tosítani. Természetesen nagy figyel­met szenteltek a tárgyaláso­kon a magyar—francia kap­csolatoknak. Ami a gazdasági együttműködést illeti, 1966 februárjában kötötték meg az első hosszú lejáratú megál­lapodást. Bizonyára a két or­szág árucsere-forgalmában is változást eredményez majd Messmer miniszterelnök lá­togatása. A magyar szállítá­sok ugyanis nem tükrözték eléggé az ipar szüntelenül fejlődő árukínálatát, csaknem kizárólag mezőgazdasági ter­mékekre korlátozódtak, hol­ott gépipari vagy finomme­chanikai cikkeink is állják a versenyt a nyugat-európai piacokon. Sokat várnak a magyar szakemberek az ipari koope­rációtól, amire a közös közle­mény külön is rávilágít, hang­súlyozva azt a bátorítást, ame­lyet mind magyar, mind pedig francia részről az ipari válla­latoknak és szerveknek nyúj­tanak. Erre már van jó példa is: az egyik magyar számító­gép gyártása francia licenc alapján indult meg. Cserébe magyar szakemberek dolgoztak ki francia cégnek programo­kat. örvendetes a közös közle­ménynek az a kitétele, amely szerint a két miniszterelnök megállapodott abban, hogy „minden lehetséges területre kiterjesztik a két ország kö­zötti együttműködést”. A francia miniszterelnök meghívta a magyar kormány elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Franciaországban. Fock Jenő a meghívást öröm­mel elfogadta. A Szovjetunió elismerte az Afgán Köztársaságot Mint a szovjet hírközlő szer­vek pénteken délben bejelen­tették, a szovjet kormány „az afgán nép iránti barátság vál­tozatlan érzelmeitől vezettet­ve” hivatalosan elismerte az Afgán Köztársaságot. A rövid hivatalos közlemény pontot tesz azokra a találgatá­sokra, amelyek a három nap­pal ezelőtti afganisztáni for­dulattal kapcsolatos szovjet ál­láspontra vonatkoztak. A moszkvai pozitív állásfoglalás logikusnak tűnik azok után, hogy a szovjet sajtó, a csütör­töki Pravda és a pénteki Iz­vesztyija hangsúlyozottan rá­irányította a figyelmet az Af­ganisztánban kirajzolódó vál­tozások pozitív vonásaira: a monarchia megdöntésére, szé­les és mélyreható reformok kilátásba helyezésére, az új kormányzat demokratikus tö­rekvéseire. Szovjet szem­pontból nagy fontosságot tu­lajdonítottak az események ér­tékelésekor annak a ténynek, hogy. Daud tábornok, kormá­nya megerősítette a katonai tömböktől való távolmaradás és a pozitív semlegesség ha­gyományos politikáját. Az új afgán kormányzat el­ismerésének indoklása még ebben a rövid formában is azt a határozott szovjet törek­vést tükrözd, hogy fenntart­sák a két ország jószomszédi kapcsolatait, illetve a lehető­ségekhez képest továbbfejlesz- szék őket. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke nem egészen két hónappal ez­előtt járt hivatalos látogatá­son Kabulban, s az ez alka­lomból kiadott közös közle­ményben a felek megerősítet­ték, hogy „a a barátság, a jó­szomszédság és a gyümölcsöző együttműködés’” kapcsolatait kívánják továbbfejleszteni or­szágaik között. A július 17-i rendszerválto­zás az összes jelek szerint nem érintette azokat a pillére­ket, amelyekre a két ország viszonya több évtizede épült. PÉNTEKEN délután New Yorkban összeült a Biz­tonsági Tanács, hogy folytassa a közel-keleti helyzet vitáját, amelyet jú­nius 4-én függesztettek fel. Az ülésen Sir Colin Crowe, Nagy-Britannia képviselője el­nökölt. A vita első felszólalója Mohamed El-Éajjat egyiptomi külügyminiszter volt. ‘ Nixon meggyógyult Az efnök levélben válaszol a Watergate-bizottságnak a magnetofonszalagokról Nixon amerikai elnök pén­teken elhagyta a Bethesda- kórházat, ahol nyolc nappal ezelőtt vírusos tüdőgyulla­dással felvették. Orvosai sze­rint teljesen egészséges, és, A Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalat sürgősen felvételre keres helyszíni és belső gyártási munkákra, továbbá belföldi és esetenkénti külföldi szerelési munkákra: ácsoh*. lakatosokat asztalosokat faipari gépmunkásokat valamint férfi és női segédmunkásokat Keresünk továbbá: TMK lakatosokat és kőműveseket éjjeliőröket Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán, 8-tól 15 óráig. Budapest IX., Gyáli út 3/b. A líbiai „egységmenet" A líbiai „egységmenet” néhány ezres élcsapata pénteken éj­szaka az egyiptomi Salloum vá­rosnál érte el az egyiptomi ha­tárt. Az egyiptomi határtól 125 kilométerre fekvő városban lázasan készülődnek a menet fogadására. A Mersa Matruh-i hatóságok mindent megtesz­nek, hogy a legalább 20 ezer líbiai tüntető ne vonulhasson be a városba. Ezért Mersa Matruhtól három kilométerre még az éjszaka folyamán siet­ve óriási sátortábort állítottak fel a vendégseregnek. A vá­rosban és környékén össze­vonták a biztonsági erők, a rendőrség csapatait, megerősí­tésükre pedig Alexandriábái haditengerészeti egységek is érkeztek. Feladatuk: fenntar­tani a rendet, megakadályozni az esetleges zavargásokat és — feltehetően — megakadályozni azt is, hogy a menet mélyeb­ben nyomuljon be Egyiptom területére. A líbiai „egységmenet” élén haladó első gépkocsi hajnalban érte el a határtól 125 kilomé­ternyire fekvő egyiptomi Mer­sa' Matruht és továbbhajtott — mint vezetője mondotta — a piramisok felé. A több ezer főből álló menet állítólag a piramisoknál kíván gyülekez­ni. Hafez Ghanem, az ASZÚ Központi Bizottságának első titkára jelentést tett Szadat elnöknek arról a villámlátoga­tásról, amelynek során Ben­ghaziban felhívta Kadhafi elnök és a forradalmi parancsnokság tanácsának figyelmét a líbiai kezdeményezés veszélyességé­re. A pénteki A1 Ahram részle­teket közöl arról a vitáról, amely egyfelől Ghanem, más­felől a líbiai menet vezetői között zajlott le Benghaziban. Az egyiptomi politikus vitá­ba szállt azzal a kijelentéssel, hogy „az arab egység forradal­mi akció, tehát erőszakkal kell megvalósítani”. Mi is forradal­márok vagyunk — mondotta —, de tudományos koncepció alapján állunk. Elengedhetet­len követelmény, hogy kitűz­zük a célt és meghatározzuk az annak eléréshez szükséges eszközöket. Nem tudjuk el­képzelni, hogy a spontán for­radalmi akció kívánatos lenne a jelenlegi szakaszban. Egyip­tom egyetlen feltétel támasz­tott a két ország uniójával kapcsolatban — folytatta —, nevezetesen azt, hogy Kadha­finak részt kell vennie az új vezetésben. A továbbiakban határozottan cáfolta azt az ál­lítást, hogy Egyiptom a líbiai „kulturális forradalom” felszá­molására törekszik. Ghanem figyelmeztetett arra, hogy a menetet a saját céljaikra hasz­nálhatják ki az egység és a forradalom ellenségei. A líbiai menet pénteken a déli órákban Mersa Matruh- ba érkezett. Szadat egyiptomi elnök üze­netet intézett a líbiai forra­dalmi parancsnokság tanácsá­hoz, követelve, hogy a líbiai vezetőség lépjen közbe és ál­lítsa le az egyiptomi terüle­ten haladó líbiai „egységme­netet” — ellenkező esetben a következményekért Líbiát ter­heli a felelősség. Az AP jelentése szerint az egyiptomi hatóságok felrob­bantották azt a Kairó felé ve­zető műutat, amelyen a líbiai menet közeledik a fővároshoz. A robbantást Mersa Matruh­tól 72 kilométernyire hajtot­ták végre. Lapzártakor érkezett: Pénteken délután az egyip­tomi hatóságok szervezésé­ben „népi kongresszus” kez­dődött Mersa Matruhban A meghirdetett gyűlésen azon­ban alig néhány száz líbiai jelent meg, a derékhad el­hagyta Mersa Matruhot és Kairó, illetve Alexandria felé halad tovább. Kadhafi líbiai elnök pedig Szadat egyiptomi elnökhöz intézett válaszában közölte: július 11-én lemondott a for­radalmi parancsnokság taná­csa elnöki tisztségéről, hogy „ezzel is előmozdítsa a két ország egyesítését”. Kadhafi válaszában kijelentette, hogy tekintve korábbi lemondását, nem vállalhat felelősséget a menet szervezéséért. Nyugati hírügynökségek Kadhafi lemondásával foglal­kozó jelentéseikben megjegy­zik, hogy a líbiai vezető jú­lius 9-én hagyta el Egyipto­mot és azóta nem tudnak hol­létéről, a nyilvánosság előtt nem szerepelt. bár a hét végét Camp Dá­vidban tölti, elutazása előtt még konzultál munkatársai­val. A Fehér Ház illetékes kö­rei szerint az elnök levélben fog válaszolni a Watergate- ügyben vizsgálatot folytató szenátusi bizottság elnöké­nek arra a kérésére, hogy ad­ja át a Fehér Házban folyta­tott beszélgetéseket rögzítő magnetofonszalagokat. Az el­nök környezetében úgy tud­ják, hogy Nixon a kérést visszautasítja. A Fehér Házban munkatár­sai üdvözölték az elnököt, aki — sajtótudósítók kérdéseire válaszolva — nyomatékosan kijelentette: nem szándékozik lemondani, ez a gondolat meg sem fordult a fejében. Munká­jára összpontosítja figyelmét, nem pedig a Watergate-ügy- re. Argentína Elnökválasztás: szeptember 23 án Perón beteg Az argentínai elnökválasztást szeptember 23-án tartják — jelentette be pénteken a köz- társasági elnöki iroda szóvivő­je. Argentin parlamenti körök közlése szerint az elmúlt na­pokban rosszabbra fordult a 77 esztendős Juan Perón egészségi állapota. Az egykori államelnök nem sókkal Argen­tínába történt visszatérése után influenzát kapott. Azóta szinte állandó, vendég nála egy neves szívspecialista. Múlt pénteki televíziós beszédében Perón egyébként megjegyezte: elfogadja az elnöki tisztséget, ha a választásokon ő lesz a győztes és egészségi állapota megengedi.

Next

/
Thumbnails
Contents