Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
1973. JÜLIUS 19., CSÜTÖRTÖK "”kMí 3 A X. VIT JEGYEBEN * I * I „Az akciók tekintélyt szereztek az if et« 3U8Fa, ' m** KAUH®' Beszélgetés Árpási Zoltánnal, a Pest megyei VIT-delegáció vezetőjével Ma, csütörtökön Nagykőrösön búcsúztatják a X. Világifjúsági Találkozóra utazó magyar politikai delegáció 11 Pest megyei tagját. A VIT-küldöttek nagygyűlésen találkoznak az alföldi város ifjúságával. A nagygyűlés szónoka: Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára. A fiatalok a művelődési házban VIT-bállal zárják a napot. 1903—1973 A munkásmozgalmi klub ünnepi ülése Hetven esztendővel ezelőtt, 1903. július 18-án, alakították meg a szolnoki általános munkásképző egyletet. Az ötvenhárom alapító tag irányításával az egylet Óvoda utcai épülete a baloldali munkások politikai, irodalmi, társadalmi és természettudományi ismeretterjesztő tevékenységének központja lett. A nevezetes épületben készítették elő 1918-ban a kommunista párt helyi szervezetének megalakítását. A Tanácsköztársaság idején is aktív mozgalmi élet folyt az egyletben. A Horthy-fasiz- mus éveiben pedig innét irányították a sztrájkokat, a munkanélküliek tüntetését és a partizánmozgalmat. A hét évtizedes jubileum alkalmából szerdán ünnepi ülést tartott a megyei munkásmozgalmi klub. Az Óvoda utca 7. szám alatti épület, a volt munkásotthon falán márvány emléktáblán örökítették meg a nevezetes történelmi dátumot. Az avató ünnepségen Tabák Lajos, a szak- szervezetek megyei tanácsának elnöke, az egylet egykori tagja méltatta az elvtársi szolidaritás meghitt otthonának múltját és tevékenységét. Sok tízezer ember kereskedelmi ellátásáról gondoskodik a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Két városban és nyolc községben összesen 185 üzletének árui között válogathatnak a vásárlók. A vállalat fejlődését az alábbi számok tanúsítják: forgalma az 1971. évi 456 millió forintról tavaly 500 millióra emelkedett; az egy főre'eső havonkénti forgalom 57 ezer forintról 60 ezerre nőtt; az egy dolgozóra jutó évi átlag- kereset tavalyelőtt 24 ezer forint volt, a múlt évben 760 forinttal emelkedett. A számok tényeket, eredményeket regisztrálnak; a mögöttük húzódó nehézségekről, erőfeszítésekről az igazgató — Fekete Lajos — így beszélt: — Minden olyan vállalat, amely szétszórtan dolgozik, jobban megérzi a munkaerőutánpótlás gondjait, mint az egy telephelyen működők. A mi helyzetünket még súlyosbítja, hogy körzetünk heterogén : egy része a fővárost övező agglomerációs gyűrűben, más része Budapesttől távolabb fekszik. Míg az előbbiben — például Vecsésen, Du- naharasztiban — rendkívül erős a főváros munkaerő-elszívó hatása, s emiatt alig bírjuk biztosítani az utánpótlást, addig Cegléden például annyi a jelentkező, hogy Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, a VIT megyei politikai delegációjának vezetője. Arról kérdeztük most, az indulás, búcsúzás előtti napokban, hogy mivel gazdagították a VIT- akciók Pest megye ifjúsági mozgalmát. — Még januárban elkészítettük a VIT-akciók intézkedési tervét. Ebben részletesen meghatároztuk a legfontosabb feladatokat. Már ekkor elhatároztuk, hogy kiemelten foglalkozunk a „10 x 10 a X.-re” VIT-vetélkedővel. Lebonyolítottuk a területi, megyei döntőket, versenyzőink edzőtáborban készültek az országos ösz- szecsapásra és meg is nyerték a versenyt. Ugyanilyen jelentősnek tartottuk, hogy minél 1 több KISZ-oklatási körben sik tartana zárva hétfőn, s aznap a környék legközelebbi boltja látná el a lakosságot. A nagyobb üzletekben pedig — amelyek általában két' műszakosak ---, hé tfőnként csak az egyik műszak dolgozna, reggel 7 órától 19-ig. Ezekkel a „szabad hétfőkkel” a kereskedelmi dolgozók szabadnapja is megoldódna, s a lakosság sem kerülne hátrányos helyzetbe. Mindez — persze —, még csak terv — tette hozzá a vállalat igazgatója. További gondokat okoz a pálya „elnőiesedése”|; az> hogy például a ceglédi vállalat dolgozóinak nagyobb répze is nő. A húsbolt eladóit kivéve, szinte mindenütt asszonyok állnak a pult mögött. Nem köny- nyű viszont húsbolti eladókat szerezni, mert a bérük elég alacsony, ezért a szakképzett fiatalok inkább a húsiparba mennek dolgozni, ahol jobban megtalálják anyagi számításukat. Megérzi a kereskedelem a j vendéglátóipar konkurrenciáI ját is. Annak ellenére ugyanis, I hogy a ceglédi vállalat üzle- | teinek kilenctizedé szabad- kasszás — vagyis nincs külön pénztári nyilvántartása —, aki a „gebinességre” vágyik és vállalkozik, inkább a vendéglátóiparban helyezkedik el, nem pedig a kereskedelemben. dolgozzák fel a VIT-ek történetét, az NDK múltját, jelenét. Harmadik fontos akciónk volt: felajánlás a VIT-alapra. — Hogy sikerült a társadalmi munkaakció? — Jelszavunk volt: „Egy napot a VIT-ért, a szolidaritásért!”. A gyárak, üzemek, gazdaságok ifjúkommunistái VIT-műszakokat szerveztek szerte a megyében, s társadalmi munkájuk ellenértékét a VIT-alapra fizették be, ezzel segítve a fejlődő országok VIT- küldötteinek utazását. Már mérleget vonhatunk, eddig 250 ezer forint érkezett a megyéből a számlára. A máriabesnyői Török Ignác Gimnázium kétezer forintja, a váchartyáni termelőszövetkezet fiataljainak 250 forintja legalább olyan becses, mint a váci üzemek nagyobb befizetése, vagy a Csepel Autógyár ötvenezer forintja. — Milyen jelentősebb megmozdulások fémjelezték a VIT- re való felkészülést? — Valóban csak például szolgáló felsorolásra vállalkoz- hatom. Emlékezetes volt a budai járás ifjúságának az érdi kis VIT, amelynek változatos programjai sokféle igényt elégítettek ki. Vagy: a Csepel Autógyár és a ráckevei járás ifjúkommunistái tábortüzet gyújtottak a Senki szigetén, hangulatos műsorral köszöna-.j&lág. Hiúságának nagy seregszemléjét . A iftti Gyer- mekvaros-baTR'r szolidaritási nagygyűlést rendeztek, a közelmúltban szórakoztak a ráckevei fiatalok a VIT-bálon, július 22-én pedig egész napos ifjúsági VIT-találkozó lesz Ráckevén. Á nagy események mellett nem törpülnek el a mindennapos programok: alap- szervezeteinkben az NDK életével, a fiatalok helyzetével foglalkoznak. — a barátság, a szoliclrn-itás érzésének elmélyítését mivel szolgálták? — Csak néhányat említek a sok közül: Nagykőrösön az NDK ifjúsági szervezetéről, az FDJ-ről tartottak előadást, Monoron bolgár—magyar baráti estet rendeztek, a váciak szovjet fiatalokkal találkoztak, Nagykátán vietnami fiatalokkal szerveztek közös programot. Valamennyi kitűnően sikerült, jól szolgálták a VIT jelmondatának tartalmát: béke, barátság, antiimperialista szolidaritás! — A VIT-re való felkészülést sokféle kulturális esemény jellemezte. Milyen eredményeket hoztak ezek a megmozdulások? — Nálunk hagyománya van az öntevékenységnek, s e mozgalom az utóbbi időben szélesedett. A kulturális programok az internacionalista gondolkozást, az antiimperialista harccal való azonosulást, a szolidaritás gondolatának tudatosabb értését eredményezték. Ezek mind a VIT-re irányították a figyelmet. Közülük is csak néhányat említek: az alapszervezetek egy-egy nemzet életét mutatják be rövid műsor keretében, szinte 'nincs a megyében olyan üzem, ahol ne lenne VIT-faliújság, a százhalombattai DKV-nál például VIT-faliújság készítési versenyt rendeztek. Vagy: érdekes a nagykátaiak ötlete, az ÁFÉSZ-szel közösen meghirdették a versenyt, ki tudja a legszebb VIT-kirakatot berendezni? — A VIT jegyében sokat fej- lődöít megyénkben a tömegsport? — Amikor az NDK-ban jártam, magam is láttam, hogy az NDK-fiatalok a VIT tiszteletére erőteljesen kiszélesítették tömegsportmozgalmukait. Az elmúlt időszakban nálunk is az átlagnál sokkal több sportesemény volt. A fiatalok lelkesen rúgták a labdát, futottak, versenyeztek, kupákért küzdöttek. A megyei tömegsport ugrásszerű fejlődéséből is íme, néhány példa: a gödöllői Agrártudományi Egyetemen négyszázan vettek részt az akadályversenyen, Örkényben mezei futóversenyt rendeztek. — Összegezve az akciókat: milyen politikai eredményeket hozott a sokféle program? — Tapasztalatainkból levonhatjuk, hogy a megye i|júsága jobban megértette a szolidaritás gondolatát, megíoghatóbbá vált szamukra ez a fogalom. Sokféleképpen megnyilvánul, hogy a fiatalok a szolidaritás erősítését várják a X. Világifjúsági és Diáktalálkozótól, s a külpolitika pozitív folyamatai ezt az érzést erősítették. A fiatalok korábbi VIT-ek résztvevőit hívták meg maguk közé, s beszámolóik élményközeibe hozták a nagy seregszemléket. — Végezetül, hogyan gazdagították a VIT-akciók Pest megye ifjúsági mozgalmát? — A mozgás, a pezsgés jó hatással van a fiatalokra, bizonyítja ezt vidám, felszabadult hangulatuk. A VIT-re való felkészülés azt is igazolta, hogy nagy fantáziája van az ifjúságnak, a legkülönbözőbb ötletekkel gazdagították a mozgalmat... Az ilyen nagy akció jól összekovácsolja a fiatalokat, érzékelhető, hogy most egységesebb a megye ifjúsága, mint más időszakban. És még egy nagy eredményről: a VIT- re való készülődés, az aktivitás tekintélyt szerzett az ifjúságnak az idősebb generáció előtt is, megint érzékelhették, hogy a fiatalokban igen sok a hasznos energia. Fóti Péter Még „gebinesbőr sincs elég Munkaerőgond és szakember-utánpótlás Az idei terv: 52 millió forinttal több a szakmunkásképző iskola legfeljebb csak egytizedét képes felvenni. — Sok feszültség forrása a munkaidő-beosztás is. Szű- kebb csoportérdek ütközik itt a társadalmi érdekkel. Ami az eladóknak kedvezőtlen — például a 7 órától 12-ig, majd 16 órától 18.30-ig tartó munkaidő —, az a vásárlóknak kedvező, s éppen az utóbbiak igényének megfelelően kellett így szabályozni. Aki tudja, hogy a kereskedelemben milyen magas a nődolgozók aránya, azt is sejtheti, hogy éppen rájuk nézve hátrányos ez a nyitva tartási idő. Hiszen nekik is van családjuk, őket is várja otthon a második műszak, a gyermeknevelés gondja. Aztán itt van a szabad szombat ügye. A kereskedelemben — s így a vállalatunknál — még nem vezették be a szabad szombatokat, de az ezzel kapcsolatos tervünk már elkészült. Eszerint a kisebb boltok közül mindig má— Hogy lehet ennyiféle munkaerőgondon úrrá lenni? Körültekintő káderpolitikával, szakmunkásképzéssel és továbbképzéssel — mondotta Fekete Lajos. — A most véget ért tanévben 96 szakmunkástanulónk volt; 50 felnőtt dolgozónk pályázott a szakmunkás-bizonyítvány, illetve a boltvezetői képesítés megszerzésére; negyvenen jártak a dolgozók esti iskolájába, ketten pedig főiskolára. Kell is az utánpótlás és a szakmai továbbképzés, hiszen a feladataink is egyre nőnek. Idei tervünk több mint tíz százalékkal magasabb a múlt évinél, 552 millió forintos forgalmat tervezünk. Ennek teljesítése pedig nem egyszerűen beszerzési-értékesítési kérdés, hanem politikai feladat is, hiszen vállalatunk tevékenysége Pest megye lakosságának körülbelül egyharmadát érinti! D. G. G. Gabonának Egyre több termelőszövetkezet épít a megyében saját terményszárítót. Az üllői Kossuth tsz-ben is hamarosan elkészül — a gyömrői TÖVÄL építésében — az új berendezés. Az idei takarmány és gabona egy részét már ez a nagy teljesítményű gép fogja szárítani — egy műszak alatt 500 mázsát. Gárdos Katalin felvétele ELBÚCSÚZTATOK ILKU PÁLT Családtagjai, barátai, egykori harcostársai, az oktatásügy, a kulturális élet munkásainak sokasága rótta le kegyeletét szerdán a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában az elhunyt llku Pál művelődésügyi miniszter koporsójánál. A fekete drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál párt- és állami vezetők, az elnöki tanács, a tábornoki kar tagjai, állami, kulturális, művészeti és társadalmi életünk ismert személyiségei álltak díszőrséget. Képviseltették magukat a művészeti szövetségek, a Magyar Tudományos Akadémia és Budapest főváros tanácsa, s részt vett a gyászszertartáson a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnök- helyettese búcsúzott llku Páltól, a Központi Bizottság tagjától, a kormány művelődés- ügyi miniszterétől. — A magyar forradalmároknak ahhoz a nemzedékéhez tartoztál — mondotta —, amelyet az elnyomó úri rend, majd a fegyveres antifasiszta harc élménye nevelt kommunistává, és amely a felszabadulás után történelmi érdemeket szerzett szocialista forradalmunk kibontakoztatásában, az új szocialista Magyarország megteremtéséért vívott küzdelemben. Egyéni életsorsod egybeforrt pártunk történetének utóbbi évtizedeivel, pályád, életed és életműved beleépült a szocialista társadalom fejlődésébe. Kommunista meggyőződésed szilárdságát, jellemed tisztaságát, emberi-forradalmári tisztességedet bizonyítja, hogy a dolgozó emberek osztályához egész életedben hű maradtál, s e hűségedet tettekkel igazoltad. — Életedet az ifjúság nevelésének, a dolgozó nép politikai öntudatra ébresztésének szentelted. Erről tanúskodna!^ a harmincas . években a párt lapjaiban közzétett írásaid, éppúgy, mint a burzsoá iskola belső problémáiról írt könyved, amely a felszabadulás után több nyelven is megjelent. Ám hamarosan felismerted, hogy a dolgozó népet igazán nevelni, az elnyomástól mentes, új világ kivívására felkészíteni csak a munkás- mozgalom útján lehet. Életed így forrt egybe a nép, a kommunista párt harcával. — A felszabadulás után sokféle feladatot kellett megoldanod. Tehetséged, kommunista szilárdságod és elvhűséged magas beosztásba emelt. Ám taníthattál pártiskolákon, lehettél városi párttitkár, a központi vezetőség agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, a magyar néphadsereg parancsnoki beosztásában dolgozó tagja, miniszterhelyettes, majd miniszter — szívedben mindig pedagógusnak, a nép tanítójának érezted magad. Az is voltál: kommunista pedagógus, akinek tevékenysége nemcsak egyetlen iskolában sugárzott szét, mert magadatott neki, hogy az egész nép művelődés- ügyéért viseljen felelősséget. Oktatásügyünk korszerűsítése, a társadalmi méretűvé bontakozott közművelődés, a szocialista kultúra, a művészetek fejlődése igazolja, hogy magas szinten feleltél meg ennek a felelősségnek. Életműved utakat — továbbjárható utakat — nyitott az utánad jövő nemzedéknek. Beírtad neved pártunk, az emberi kultúra értékeit magába foglaló, szocialista művelődésügyünk történetébe. Igaz baráttól, meleg szívű harcostárstól, alkotó, küzdő kommunistától búcsúzunk. S e végső búcsúnál enyhítse fájdalmunkat az a tudat, hogy életművét, példáját a halál nem vehette el tőlünk. Gyerekeink, a művelődés útján haladva, az ő munkás életének eredményeivel is találkoznak. Legyen ez az ő forradalmár életének maradandó dicsősége — mondotta befejezésül. Munkatársainak, a Művelődésügyi Minisztérium dolgozóinak gyászát Gosztonyi János miniszterhelyettes tolmácsolta. — llku Pál kommunista volt élete utolsó percéig — mondotta. — Nem volt számára fontosabb, mint hűséggel szolgálni a párt, a nép ügyét. — Tizenkét évig volt művelődésügyünk felelős állami irányítója. Sokat tett a szocialista kultúra fejlesztéséért, azért, hogy a kultúra valóban a népé legyen. — Azzal őrizzük meg emlékét, hogy tovább folytatjuk a vezetése alatt kiteljesedett hagy munkát, tovább ' dolgozunk a szocialista köznevelés korszerűsítésén az óvodáktól az egyetemekig. Tovább dolgozunk a művelődésügy szocialista eszmeiségének fejlesztéséért — llku elvtárs életművének szellemében —, mondotta befejezésül. A gyászszertartás az Inter - nacionálé hangjaival ért véget. llku Pál elhunyta alkalmából számos ország kormánya, politikai és kulturális vezető személyisége küldött részvéttáviratot a magyar kormánynak. Kifejezték részvétüket a budapesti diplomáciai testület tagjai is. Nem mondhatunk le róluk A tanácstagokkal szemben évről évre nagyobb a követelmény, a választók magasra állítják a mércét, s a mérce a — munka. A közösség érdekében végzett, folytonos, gyakran látszólag csekély eredményű, de mindenképpen fontos munka. Aki vállalja ezt, vállalja annak a lehetőségét is, hogy esetleg nem tud a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. Mint tanácstag. Választói megvonhatják tőle a bizalmat, a legritkább azonban, hogy az embertől, a közösség munkásától is megvonták volna. Az áprilisi választásokon a tanácstagok 16—18 százaléka cserélődött ki. Számos ok miatt. Sok olyan idős, a közéletben évtizedek óta tevékenykedő ember található, aki megmondta őszintén: az évek elteltek, kissé elfáradt. Sokakat azért nem jelöltek újra, mert nem abban a körzetben lakik. Az újra nem választottak százaléka viszonylag nem nagy. Egy-egy községben átlag öt, hat ember. Ám az ilyen emberekből öt, hat — nagyon sok. Mert a közösségért való cselekvés, vagy akár annak csupán szándéka is nem cím kérdése. lYÍ elköszönték a volt tanács- tagok fáradozását a párt- szervezetek, a népfrontbizottságok. Sok helyütt néhány szál virággal kedveskedtek nekik, emléklapot kaptak. Ki Íves figyelmesség ez, de nem elég. Vannak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy számítanak — és joggal számíthatnak — a volt tanácstagokra. Számos városban, közs,égben a népfront — élve a tanácstörvény adta lehetőségekkel — az újjáalakult tanácsi bizottságokba volt tanácstagokat is javasolt. Múltbeli társadalmi tevékenységük tapasztalatait itt kitűnően tudják hasznosítani, hatékonyabbá válik segítségükkel a bizottságok munkája. IS evés olyan népfrontbizott- ság van, amelynek az összetétele két kongresszus közötti néhány évben teljesen változatlan lenne. Példák már arra is vannak, hogy a népfrontbizottságok szívesen hívják soraikba a volt tanácstagokat, s ugyanez tapasztalható a népfrontelnökségek mellett működő munkabizottságoknál, munkaközösségeknél is. S a volt tanácstagok túlnyomó többsége szívesen megy a hívásra. Az említett példák jellemzőek egy-egy városra, községre és járásra, de a közreműködésüket váró közösségi igényre nagyon sok helyen ma még nem jellemző ez. Pedig a közösségért tevékenykedők munkájáról nem mondhatunk le. D. G.
