Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

2 “T/Ciriap 1973: JÚLIUS 14. SZOMBAT Kádár János és Joszip Broz Tito nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito jugoszláv állam­fő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke pénteken, a látogatás befejezése előtt nyilatkozott Milos Csorovicsnak, a Tanjug hírügynökség munkatársának, és Nyárádi Róbertnek, a Magyar Távirati Iroda tudósítójának, illetve a televíziónak, Huszonöt év — Bulgáriával Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagy­követe a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke, dr. Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, f[5]kusz Forró nyár Moszkva repülőterei az utób­bi hónapokban a szokottnál is gyakrabban öltenek zászló- díszt. Küldöttségek jönnek, de­legációk búcsúznak, baráti szocialista országok és nyugati kapitalista államok magas ran­gú képviselőit fényképezik, nyi­latkoztatják a tudósítók. Gyak­ran adnak felszállási engedélyt a karcsú különgépeknek is, amelyek fedélzetén szovjet párt- vagy állami vezetők in­dulnak útnak. Máskor július c forró napjai­ban úgynevezett uborkaszezon köszöntött be a politikában: elnapolták mindenfelé a tör­vényhozást, nyaraláshoz ké­szülődtek honatyák és állam­fők, miniszterek és diploma­ták. Az idén szó sincs erről: nap mint nap újabb és újabb eseményről érkeznek a friss hírek, jeléül annak, hogy nemcsak a budapesti, római vagy helsinki utcák hőmérsék­letére, hanem a nagypolitikára is jellemző a forró nyár ki­fejezés. SZERDÁN adták át Leonyid Brezsnyevnek az áprilisban odaítélt nemzetközi Lenin-bé- kedíjat. Pénteken a szovjet fő­városban befejeződött a ma­gas szintű szovjet—vietnami tárgyalás, amelyen Brezsnyev, Podgornij és Koszigin Le Duannal és Pham Van Dong- gal cserélte ki nézeteit. Nyil­vánvaló, hogy a Szovjetunió korántsem tekinti befejezett­nek a vietnami nép támogatá­sát. A testvéri Vietnam sokat szenvedett az agresszió idején: a háború okozta károk mi­előbbi eltüntetéséhez, a váro­sok és falvak, kórházak, isko­lák és gyárak, lakóházak és üzletek újjáépítéséhez további szovjet segítséget kap. Szerdán kezdődött s jelenleg is tart egy másik hivatalos tárgyalás a szovjet főváros­ban. Hafez Iszmail, Szadat egyiptomi elnök nemzetbizton­sági tanácsadója szovjet poli­tikusokkal találkozik, s a meg­beszélések témája természete­sen a közel-keleti helyzet. A SZOVJET BÉKEOFFEN- ZlVA sok látványos esemé­nyének lehettünk tanúi az el­írni Jt hónapokban. Szükséges azóhban megjegyezni: nemcsak a tavaszi látogatások — Leo­nyid Brezsnyev bonni, majd washingtoni és párizsi útja —, hanem a mostani moszkvai eszmecserék is szorosan illesz­kednek a dinamikus szovjet külpolitika koncepciójához. „Az SZKP nemzetközi tevé­kenysége a szovjet emberek bé­kés alkotómunkájának folyta­tásához szükséges feltételek megteremtését szolgálja” — hangsúlyozta Leonyid Brezs­nyev a nemzetközi Lenin-bé- kedíj átvétele alkalmából mon­dott beszédében. TEGYÜK HOZZA, nemcsak a szovjet emberek, hanem a földkerekség minden egyes polgárának békéjét, biztonsá­gát szolgálja ez a politika. En­nek szerves része, egyenes kö­vetkezménye a világ sok fő­városából eszmecserékről, ta­lálkozókról tudósító hírek so­kasága, a diplomáciai forró nyár. A vietnami küldöttség Leningrádban Pénteken a kora délelőtti órákban ünnepélyesen búcsúz­tatták Moszkvában a Le Duan és Pham Van Dong vezette VDK párt- és kormányküldött­séget, amely repülőgéppel Le- ningrádba utazott. A delegá­ciót elkísérte Alekszej Koszá­gin szovjet miniszterelnök is. Alekszej Koszigin és Le Duan pénteken Leningrádban beszédet mondott a szovjet- vietnami barátsági nagygyűlé­sen, amelyen részt vett a Szovjetunióban tartózkodó vietnami párt- és kormánykül­döttség. Milos Csorovics kérdése a következőképpen hangzott: Tisztelt Kádár elv társ, ho­gyan értékeli a most lezajlott megbeszéléseket és mit óhajt elmondani a jugoszláv közvé­leménynek ezekről a tárgyalá­sokról? Kádár János válaszában ezeket mondotta: Már a személyes ismeretség miatt is örülök, hogy hosszabb szünet után ismét alkalmam volt személyesen találkozni Tito elvtárssal és munkatár­saival. A találkozás elvtársi légkörben, baráti szellemben ment végbe, és ahogy manap­ság mondják, munkajellege volt. Barátságunkról, kapcso­latainkról, együttműködésünk­ről beszéltünk azzal a céllal és közös szándékkal, hogy mi­képpen tudjuk tovább erősí­teni barátságunkat és tovább szélesíteni együttműködésün­ket. Nagy megelégedéssel álla­píthattuk meg — és talán ez volt a legfontosabb megbeszé­léseink során —, hogy barát­ságunk, kapcsolatunk, együtt­működésünk most már jóné- hány esztendeje egyenes vo­nalban, töretlenül fejlődik, erősödik, és minden feltétel megvan ahhoz, hogy ez to­vább folytatódjék. A nyilvá­nosságra szánt közlemény, amelynél persze arra töreked­tünk, hogy ne legyen túl hosszadalmas, jól jelzi a kér­déseknek azt a széles körét, amelyet áttekintettünk. Mi, magyar kommunisták, mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy pártjaink, továbbá a Ma­gyar Népköztársaság és a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jó egyetértése, együttműködése mindkét or­szág népeinek valódi érdekeit szplgálja, de ugyanígy pozitív hozzájárulás anernzetközi élet fejlődéséhez is. Ezt a legna­gyobb tartózkodás és szerény­ség mellett is joggal megálla­píthatjuk. Magáról a találkozóról befe­jezésként még annyit szeret­nék mondani, hogy bár nem volt hosszú, gyümölcsöző volt, és jól szolgálta azokat a célo­kat, amelyekért találkoztunk. Megragadom az alkalmat most is, hogy szívből jó egészséget, sikereket kívánjak személy szerint Tito elvtársnak, ju­goszláv barátainknak, a ju­goszláv kommunistáknak, Ju­A KREMLBEN pénteken ün­nepi ülés kezdődött az Orosz- országi Szociáldemokrata Mun­káspárt (OSZMDP) második kongresszusának hetvenedik évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülést Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára nyitotta meg. Az ülés ünnepi szónoka Mihail Szuszlov, az SZKP PB tagja, a KB titkára volt. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken Moszkvá­ban fogadta Hafez Iszmailt, az egyiptomi elnök nemzetbizton­sági tanácsadóját. KURT WALDHEIM ENSZ főtitkár hamarosan közel-kele­ti körutat tesz, hogy eszmecse­rét folytasson a válságban közvetlenül érdekelt országok vezetőivel — jelentették be New Yorkban. A RENDSZER MEGDÖN­TÉSÉRE irányuló „francia sugalmazású” összeesküvést lepleztek le a Malgas Köztár­goszlávia munkásosztályának és szocializmust építő népei­nek. ★ Nyárádi Róbertríek arra a kérdésére, hogyan értékeli a Kádár Jánossal folytatott tár­gyalásait, Joszip Broz Tito ezeket mondta: Úgy gondolom, hogy ez a látogatás nagy jelentőségű kétoldalú kapcsolataink szem­pontjából, de szélesebb kör­ben is: hozzájárulás a béke megszilárdításához világszer­te. Ez a látogatás és megbe­széléseink megmutatták, hogy a két szomszéd ország, Ma­gyarország és Jugoszlávia kö­zött jó és baráti kapcsolatok­nak kell lenniük. Igen széles körű tárgyaláso­kat folytattunk sok problémá­ról. Kölcsönösen tájékoztattuk egymást, kifejtettük, hogyan valósítjuk meg a fejlődést és a haladást saját országunkban, Kádár elvtárs pedig a magyar- országi fejlődésről beszélt, s arra a meggyőződésre jutot­tunk, hogy mindkét szocialista ország, a maga erőfeszítéseivel, nagy haladást ért el a népek javára. Legutóbbi találkozásunk óta hat esztendő telt el, s ez igen hosszú időszak. De a dolgok úgy folytak, mintha állandóan konzultáltunk volna egymással arról, hogy milyenek legyenek kapcsolataink. Kölcsönös kap­csolataink és együttműködé­sünk az elmúlt időszakban ál­landóan felfelé ívelően fejlőd­tek, mégpedig minden téren, gazdasági, kulturális, de politi­kai téren is. Most azonban el­határoztuk, nem engedjük meg, hogy találkozásaink kö­zött ilyen hosszú időszak teljen el. Bizonyos ugyanis, hogy a dolgok jobban mentek volna, ha többször találkozunk és be­szélgetünk egymással. Mostani megbeszéléseink igen tartalmasak voltak. Be­széltünk kétoldalú, de különö­sen gazdasági kapcsolatainkról. Megállapodtunk az olajvezeték kérdésében is. A vállalt kötele­zettségeinket teljesítenünk kell. Ez nagyon hasznos lesz mindkét ország számára, sőt, nemcsak a két ország, hanem más országok, például Cseh­szlovákia szempontjából is, mert ma a világon egyre in­kább érezhető az üzemanyag és az olyan nyersanyag hiánya, mint amilyen a nyersolaj, saságban (Madagaszkárban) — közölte pénteken Richard Ratsimandrava malgasi bel­ügyminiszter. NIXON amerikai elnököt csütörtökön este vírusos tü­dőgyulladással a Bethesda ha­ditengerészeti kórházba szál-, lították. FREDERICK DENT ameri­kai kereskedelemügyi minisz­ter csütörtökön Washingtonban rendkívüli sajtóértekezleten je­lentette be, hogy megalakult az amerikai—szovjet kereske­delmi kamara. A sajtóértekez­leten megjelent Anatolij Dob- rinyin, a Szovjetunió washing­toni nagykövete is. PÉNTEKEN HIVATALO­SAN LEMONDOTT Hector Campora, Argentina elnöke és Vicente Solano Lima alelnök. Campora így akarja bizto- sitani Juan Domingo Perón számára a 18 évvel ezelőtt puccsal megszakított államfői tevékenység folytatását. ami igen fontos a petrolkémia szempontjából. Ezért nem sza­bad többé ingadoznunk, gyor­san kell cselekednünk, hogy éljünk a kínálkozó lehetősé­gekkel, annál is inkább, mert egyes olajjal rendelkező közel­és közép-keleti országok igen érdekeltek abban, hogy ex­portáljanak e tekintetben Ju­goszlávia és Európa felé. Erről végleg megállapodtunk, s ezt mielőbb meg kell valósítanunk, így elhatároztuk, hogy az olaj- szállítás ezen a vezetéken 1976-ban meginduljon. Ezenkívül beszélgettünk együttműködésünk más kérdé­seiről is, a fejlődésben levő af­rikai, ázsiai stb. országokkal való együttműködésről. Egyszóval igen alaposan át­tekintettünk sok problémát, kapcsolataink sok szempontját úgy, hogy együttműködésünk a jövőben az eddiginél sokkal terjedelmesebb lesz. Kádár elvtárs meghívott, hogy látogassak él a Magyar Népköztársaságba. Nagy meg­elégedéssel fogadtam el ezt a meghívást, és nem kell majd sokat várni erre a látogatásra, mert nagyon szeretném látni, milyen sikereket ért el a ma­gyar nép alkotó tevékenysége. Végül meg akarom mondani, hogy kapcsolataink a legjobb úton haladnak. Kapcsolataink eddig is jók voltak, de Kádár elvtársnak és feleségének ez a látogatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy e kapcsolatok még jobbak legyenek. Nagyon örülök, hogy sor ke­rült erre a látogatásra, s hogy alkalmam volt találkozni Ká­dár elvtárssal. Negyedszázaddal ezelőtt írták alá a két fiatal szocia­lista állam, Magyarország és Bulgária képviselői a ba­rátsági, kölcsönös segítség- nyújtási és együttműködési egyezményt. Az eltelt huszonöt évben mindkét országban hatal­mas társadalmi, politikai, gazdasági fejlődésnek lehet­tünk tanúi. Ami a két ország gazda­sági kapcsolatait illeti, ská­lájuk rendkívül széles: gyá­rak, vállalatok közötti ko­operációs szerződések, a KGST keretén belül két­vagy több oldalú iparági megállapodások, a szocialis­ta gazdasági integráció ter­melésszakosító programja, műszaki-tudományos együttműködési egyezmé­nyek. A KGST-n belüli hosszú­távú ágazati együttműködés például az 1976—1990-ig terjedő időszakban különö­sen a kohászatban, a gép­iparban, a vegyiparban, a könnyűiparban, a mezőgaz­daságban, az élelmiszer- iparban, valamint a közle­kedésben - szélesedik ki. Magyar és bolgár műszaki szakemberek közösen dol­gozzák ki a röntgenkészü­lékek, elektronikus elemek, vaskohászati és színesfém­kohászati termékek, vala­mint a len- és kenderipari cikkek, továbbá különböző vegyipari termékek gyártási módozatait. S hogy a ma­gyar—bolgár együttműkö­dés lehetőséget biztosít nemcsak a két-, hanem a több oldalú kooperációra is, azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió közreműködé­sével háromoldalú mező- gazdasági gépgyártási sza­kosító egyezményt kötöttek. Az 1971—1975 közötti öt­éves tervidőszakban a két ország áruforgalma, az elő­irányzatok szerint, több mint 65 százalékkal gyarap­szik a megelőző ötéves pe­riódushoz képest, és 1975- ben megközelíti a 400 millió rubelt. A két ország párt- és ál­lami vezetői rendszeres konzultációkon tájékoztat­ják egymást a szocialista országépítő munka eredmé­nyeiről, problémáiról. Leg­utóbb például külügyminisz­terünk, Péter János járt Bulgáriában. Fogadta öt Zsivkov, a BKP KB első titkára és Todorov minisz­terelnök is. A negyedszázados évfor­dulón köszöntjük bolgár ba­rátainkat, és kívánjuk, hogy az együttműködés, a barát­ság közöttünk tovább mé­lyüljön. iTPVÜTT a harcban LuTUI I a békében Először 1955-ben jártam Vietnamban. Ak­kor az egyik legerősebb benyomásom az volt, hogy e csodálatosan hősies nép számára a háború,megszokott, dologgá vált. Feljegyző-. seket készítettem jegyzetfüzetemben árról, hogyan válik a háború, a mindennapos élet. részévé: hogyan íész á bámbuszcövekek közé ki feszi tett ejtőernyőselyemből háztető, a francia gránát hüvelyéből pohár, a roha-msi- sakból edény egy vietnami kisfiú ágya alatt... És még valami meglepő: az évekig tartó háború, a nélkülözés sem tudta befolyásolni ennek a különös népnek a jellemét. A viet­namiakról azt mondják, mosolyra és költé­szetre születtek. Jellemüket a háború sem tette zordabbá. A néptalenné vált Haiphongban, ahonnan akkor éppen hogy kivonultak a francia gyar­matosítók, szemtanúja voltam, amint egy po­ros és kifakult zubbonyt viselő vietnami ka­tona, fején zöld gallyakkal álcázott sisakban, egy épp megnyílt könyvesboltban megvásá­rolta Eluard francia nyelvű verseskötetét. Ki gondolhatta akkor, hogy a vietnamiak­nak rövidesen ismét és még súlyosabb, ke­gyetlenebb háborúban kell meg védelmezni ők függetlenségüket ? TÍZ evvel később, 1966 februárjában ott voltam New Yorkban a Wall Streaten és láttam, hogyan verik szét tőzsdei tisztviselők, kék- és krémszínű egyenruhát viselő legé­nyek azoknak a fiataloknak a tüntetését, akik az amerikai agresszió beszüntetését követel­ték Vietnamban. És újabb négy év után sok ezres tüntetést láttam a Wall Streeten, amely ezúttal tarkál- lott a krémszínű és kék egyenruháktól: már a New York-i tőzsdések is ráuntak a hábo­rúra és ők is részt vettek a tiltakozásban. A Vietnam elleni háborút az amerikaiak hamarosan a leghosszabb, legsúlyosabb és legéríelmetleinebb háborúnak nevezték, ame­lyet az Egyesült Államok valaha is vívott történelme során. E háború tartamának nagy részében belül­ről figyeltem meg Amerikát És bár meg sem lehet próbálni, hogy ösz- szehasonlítsuk a vietnami és az amerikai nép szenvedéseit ebben a háborúban, bár egyetlen gránát sem robbant amerikai föl­dön, egyetlen amerikai gyermek sem pusz­tult el repülőbombától, egyetlen amerikai vá­rost, egyetlen gátat sem romboltak szét viet­namiak, Amerika erdeinek és földjeinek egyetlen darabkáját sem égették fel napalm­mal — az igazságtalan háború mégis meg­bosszulta magát és sok amerikai lélekben végzett pusztítást. Sokan elfordultak Amerikától, még a bará­tok közül is. Sokakban megingott a hit a pol­gári demokrácia hivatalosan reklámozott eszményeiben. Tavaly decemberben újra Hanoiban jártam. Láttam a karácsonyi bombázások eredményeit. A város sok részére nem ismer­tem rá, pontosabban szólva, meg sem talál­tam: teljesén elpusztultak. Haiphongban még borzalmasabb volt a pusztulás. Az a köny­vesbolt, ahol 1955-ben a fakó zubbonyt vi­selő katona az Eluard-kötetet vásárolta, nem létezett. De nem léteztek körülötte a ház­tömbök sem. A vietnamiak mégis jókedvű, nyíltszívű, nyugodt, tevékeny embereknek mutatkoz­tak. Megmaradtak a mosoly és a költészet né­pének. A decemberi bombázások legször­nyűbb napjai és éjszakái idején a Hanoi­ban megjelenő újság olvasói számára pályá­zatot hirdetett a harcban és a munkában tanúsított hősiességről szóló elbeszélésre és költeményre. Ez a hihetetlenül súlyos és hosszú háború rendkívül megnehezítette a vietnamiak éle­tét, de nem ábrándította ki őket eszményeik­ből, sőt, megerősítette hitüket az ideálok­ban, a szocialista országokhoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszonyukban. Vannak szkeptikusok, akik azt állítják, hogy a történelem csak arra tanít, hogy nem tanít semmire. Ez nem igaz. Az utóbbi évek és hónapok sodró eseményei is tanúsítják: a történelemnek vannak tanulságai. Es elismeréssel adózunk azoknak a nyugati politikusoknak, akiknek van bátorságuk ahhoz, hogy levonják a he­lyes következtetéseket a történelmi esemé­nyekből. Befejeződött a súlyos és szörnyűséges há­ború Vietnamban. Hála a vietnami nép hő­sies harcának, a szocialista országoktól ka­pott segítségnek, győzelmesen fejeződött be. ^Leonyid Brezsnyev és Nixon elnök legutóbbi tárgyalásaik alkalmával hangsúlyozták és megerősítették: minden külső beavatkozás nélkül, szigorúan be kell tartani a Vietnam­mal kapcsolatos párizsi egyezményt. Ez elő- segiti majd, hogy Indokína valamennyi népe előtt megnyíljék a békés élet lehetősége. ,,A béke napjaiban ugyanúgy együtt le­szünk veletek, mint a háború napjaiban vol­tunk — mondotta Brezsnyev a vietnami béke helyreállítása után, Vietnam hős népéhez in­tézve szavait. — Vietnam támogatása inter­nacionalista kötelességünk. Ez valamennyi szocialista ország közös ügye.” G. Borovik, az APN főmunkatársa CSAK RÖVIDEN... ::j:: Üiii Üli: illll fim ::::: Hfl! isus ::::: ::::: HON t:::: AUTÓTULAJDONOSOK! JÚLIUSBAN ESEDÉKES A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS 1973. II. FÉLÉVI DÍJA. A biztosítás díja július l-től 31-ig pótlékmentesen fizethető

Next

/
Thumbnails
Contents