Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

4 1973. JÚLIUS 12., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI NYÁR Ex Antiquis-hangverseny a Teátrumban Kern valami biztató jelek előzték meg az Ex Antiquis együttes keddi hangversenyét a szentendrei Teátrum színpa­dán. A hirdetett kezdés előtt egy órával még javában töp­rengtek a felhők, hogy marad- janak-e vagy sem. Aztán még­is gondoltak egyet, és már nem voltak kíváncsiak a kon­certre. Annál inkább a ven­dégek és helybeliek: még a té­ren is szép számmal ácsorog- , tak. Aztán a hirdetett kezdés- és a valóságos közti félórá­ban ki-ki nevetett vagy bosz- szamkodott azon, hogy akkor rakták öissze az erősítőket. Ud­variatlanság ez, mert ahogy az előadók joggal elvárják a kö­zönségtől a pontosságot, úgy ez fordítva is érvényes. És még valami: írtunk már az ódon helyszínek varázsáról, arról, hogyan segíti a régi muzsika megértetését, ha a ze­neművet olyan környezetben adják elő, amilyenekben szü­lettek. A szentendrei főtér ideális helyszín lett volna, ha éppen nem zavartak volna a Vízikereszt ottfelejtett díszle­tei, és főképp az a — feltehe­tően a felszerelést szállító — mikrobusz, amely nemcsak a térből induló egyik sikátor­utcára vette el a rálátást, ha­nem egyben agyon is ütötte a stílusos helyszínt. A későb- I biekben azonban az együttes igazolta korábban megalapo­zott hírnevét. Mint ismeretes, a vezető Hacki Tamás az első Ki mit tudón fütyülte be magát a kö­zönség szívébe. Együttesének specialitása, hogy a régi mű­veket mai hangszerelésben és modern ritmusban szólaltatják meg. Mindezzel azonban nem hamisítják meg az eredeti mű­vet, nagyon vigyáznak az ar­chív stílusjegyek megtartásá­ra: a 'dqllam és a harmónia mindig azonos a régivel. Az eltérő ritmust is csak annyira „teszik alá”, hogy ne váljon hivalkodóvá. Erre igen szép példákat hallhattunk. Külön szép volt Schubert—Goethe Vadrózsa és Vivaldi Négy évszakából a Tél lírai előadá­sa. Játékos bemutatása révén aratott nagy sikert Gossec francia szerző a televízióból, a Cicavízió szignáljaként isme­retes kedves kis Gauotíe-ja. Hacki Tamás ebben a számban a legjobb formájában fütyült. Az együttes muzsikusai közül leginkább Czidra László játé­ka emelkedett ki, aki sokszor egy számon belül is sikerrel váltogatta fafúvós hangszereit. Chopin Valcerének előadá­sában a háromnegyedes és a páros ritmus jó váltakozása volt megragadó. Monti Csár­dása és Brahms V. magyar táncok-ja után a zenekar ré­gi, de még mindig nagy sikere hangzott fel: egy lassú és egy úgynevezett ugrás magyar tánc. Az orgonista Wolf Péter zeneszerző erényeiről meggyő­ződtünk egyebek közt Az öreg fa halála című szerzemény­ből. Furcsán éreztük magun­kat két régi virágének fel­dolgozásánál: A Lovamat kö­töttem és a Zöld erdőben, zöld mezőben kezdetű dalok esetében nagyon jól kimun­kált, hatásos belső improvi­zációnak lehettünk tanúi, csak éppen a műveknek erre semmi szükségük sem volt. A két virágének ugyanis azok közé tartozik, amelyek a ma­guk egyszerű szépségében mu­tatnak a legjobban. Bár a koncert vége, Strauss T er efer e-polká ja jó volt, a közmondással ellentétben nem volt minden jó. Az elmúlt években hallottunk már a ked­dinél sokkal színvonalasabb Ex Antiquis-hangversenyt is Szentendrén. Dalos Gábor Meghalt Somogyi Erzsi színművésznő Somogyi Erzsi kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzeti Színház tagja ked­den, életének 65. évében tra­gikus körülmények között el­hunyt. A Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Magyar Szín­házművészek Szövetsége és a Nemzeti Színház Somogyi Erzsit saját halottjának te­kinti, temetéséről később tör­ténik intézkedés. ★ Somogyi Erzsi pályafutását szülőhelyén, Kolozsvárott kezdte. Elsőként Móricz Zsig- mond: Búzakalász című drá­májában lépett fel. 1924-befl már a budapesti Nemzeti Színház tagja lett. A felsza­badulás után, 1951-től három éven keresztül a Vígszínház egyik legkiemelkedőbb szí­nészegyénisége volt. Ezután tért vissza a Nemzeti Szín­házba, fiatalkori nagy sike­reinek színhelyére. Legismer­tebb alakításai között tartják számon Puck szerepét Sha­kespeare: Szentivánéji ólom­jában, vagy Elise szerepét Moliére: Fösvényében. Drá­mában és vígjátékban egy­aránt kitűnő volt. A népi figurák életrekeltésében szug- gesztív erővel hatott a kö­zönségre. Nkmcsak a színpa­don, hanem a filmvásznon is megcsodálhatjuk tehetségét. Legkiemelkedőbb filmszerepei közé tartozott Soós Julis Sán­dor Kálmán drámájában. A Nem élhetünk muzsikaszó nélkül filmváltozatában de­rűs humorral játszotta Póli- kát. A könyvek vissza-vlsszatérnek A PÉCELI RÁDAY-KASTÉLY ÉS ELLENZÉKI URAI Moszkvában megnyílt a VIIL nemzetközi filmfesztivál. A Kreml kongresszusi palo­tájában lezajló kulturális ese­ményen részt vesz mint zsű­ritag Gina Lollobrigida is. Nemzetközi bábfesztivál Pécsett harmadszor rende­zik meg az idén — szeptem­ber 26. és 30. között — a nem­zetközi bábfesztivált. A Báb­művészek Nemzetközi Szövet­ségének (UNIMA) védnöksége alatt minden második évben a Mecsekalján találkoznak Euró­pa legjobb felnőttbábszínhá­zai, -bábegyüttesei. Az idén tíz ország bábművészei adnak vendégjátékot Pécsett. A tizen­egy hazai együttes mellett Angliából, Csehszlovákiából, Franciaországból, Jugoszláviá­ból, Lengyelországból, a Né­met Szövetségi Köztársaságból, Olaszországból, Romániából és a Szovjetunióból érkeznek bábszínházak a fesztiválra. Pécel dombtetőjén áll ha­zánk egyik jelentős műemlé­ke, a Ráday-kastély. Ez az épület a XVIII. században könyvtára révén volt országos hírű, s ennek a kúriának egyik érdemes tagja, Ráday Gedeon, pontosabban a család negye­dik Gedeonja 100 esztendővel ezelőtt, 1873. július 12-én hunyt el. Neve feledésbe me­rült, de érdemei kétségtele­nek. Követe a pozsonyi diétának Ráday Gedeon 1806. július 23-án született. A reformkor­szakban a Pest megyei ellen­zék egyik vezéregyénisége volt. A kormány hűtlenségi perbe fogta, de ennek ellenére 1839-ben a vármegye a pozso­nyi országgyűlés tagjává, ak­kori elnevezés szerint követé­vé választotta. Nagy része volt abban, hogy 1847-ben Kossuth tagja lett az országgyűlésnek. Főispán a szabadságharc alatt, majd az elnyomatás ko­rában várfogságot szenvedett. Szerepe jelentős a Nemzeti Színház életében is. 1840-ben, két ízben is állott a Nemzeti Színház élén, 1854-ben ő szer­vezte újjá színházunkat. Kü­lönösen pártolta tehetséges szí­nészeinket, Egressy Gábort és Laborfalvi Rózát. A család péceli könyvtárát és levéltárát méltányos áron (20 000 forintért) adta el a Dunamelléki Református Egy­házkerületnek, s így Buda­pestre került a könyvtár, amely egyetemes kultúránk szempontjából is számottevő. Nagy kincse a többi között I. Rákóczi György bibliája és a francia Nagy Enciklopédia egyik ritka példánya. A könyvtárnak csupán el­adása érdeme a fent említett Ráday Gedeonnak, de a könyvtár megteremtése, fej­lesztése két, XVIII. században élő ősének nevéhez fűződik, Ráday Páléhoz és fiáéhoz, Ge­deonéhoz (a család első Ge­deonja). A fejedelem titkára Ráday Pál a Rákóczi sza­badságharc kiemelkedő egyé­nisége, Rákóczi titkára, köve­te Nagy Péter és XII. Károly udvarában. Rákóczi publicisztikájának valamennyi alkotása Ráday Pál műve. Ő írta Munkácson 1704-ben Rákóczi híres kiált­ványát, mely elnyomott né­pünket a szabadság kivívásá­ra buzdította. Első mondata szállóige: „Recrudescunt in- clytae gentis Hungáriáé vul- nera”. „Kiújulnak a jeles ma­gyar nemzet sebei.” Életének legnagyobb öröme a könyvek gyűjtése volt. Fia, Gedeon (1713—1792), követte példáját. Jóbarátjának, Kazinczy Fe­rencnek pályáját is Ráday Ge­deon egyengette, lelkesítette költői, nyelvújítói tevékenysé­gében. Boda Péternek, a nagy történésznek is Ráday köl­csönzött könyveket, hogy meg­írhassa első — igazán magas színvonalú — irodalmi lexiko­nunkat, az 500 címszavat tar­talmazó Magyar Athenas-t. Révay Miklós, áldozatos életű, nagy nyelvtudósunk is Ráday segítségévei állította össze el­ső költői antológiánkat, a Ma­gyar K ölteményes Gyűjte­ményt. A nemes homlokzatú épület A könyvtár egykori ottho­nát, a Ráday-kastélyt, Ráday Gedeon építtette, 1756—1777 között. Haladó gondolkodásá­ra jellemző, hogy jobbágyai ingyen munkáját nem vette igénybe, napszámosokkal dol­goztatott. A nemes homlokzatú kas­tély legszebb terme a faliké­pekkel díszített .könyvtár. Kü­lönösen megkapó a tudomány istenasszonyát, Phallas Athé­nét ábrázoló faliképé. Felszabadulásunk után ro­hamosan fejlődött a pesti könyvtár, s a kastély is növe­kedett jelentőségében. Jelen­leg egészségügyi intézmény, MÁV-utókezelő, de egyúttal haladó hagyományunk ápolá­sának is egyik otthona. A Rá- day-könyvtár anyagából kiál­lításokat rendeztek itt I960-, 1961-, 1967-ben. Ez a szép szo­kás, reméljük, állandósul. A könyvtár lelkes krónikása, BeUczay Angela találóan ál­lapította meg, hogy a könyvek rövid időre vissza-visszatérnek régi otthonukba. Bejegyzés a vendégkönyvben Kultúrforradalmunk egyik jellemző dokumentuma az 1960-as péceli Ráday-kiállítás egyik parasztlátogatójának be­jegyzése a Vendégkönyvbe: „Gyermekkoromban az abla­kon ugráltunk ki és be, és rablópandúrt játszottunk eb­ben a teremben. Ki hitte vol­na, hogy én valaha úgy fogok itt állni, hogy a mennyezetről a helyreállított, gyönyörű fres­kók mosolyognak le rám, én pedig a Ráday-könyvek kiállí­tását nézhetem”. Rubinyi György AUTÓSZERVIZ! Minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerékkieqyensúlyozását,- valvoline alvázvédelmét,- karosszéria javítását és fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás A.s 99BJniver&áJ" 3Myísz AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél. Maglódon. HETI FILMJEGYZET Vakmerőség Jelenet a Vakmerőség című filmből Az idősebb nemzedék má­sodik világháborút megélt tag­jai s a rendszeres, szorgalmas újságolvasók számára talán is­merősként hangzik ez a név: Vinnyica. Az ukrajnai község nevéhez tragikus és barbár bűntény fűződik: a nácik az itt létesített fogolytábor vala­mennyi lakóját, csaknem öt­venezer szovjet katonát, kivé­gezték, és óriási tömegsírokba vetették. Az iszonyatos mészár­lásra csak a háború befejezte után derült fény, amikor a szovjet hatóságok rábukkan­tak a hekatombákra. Ezzel a rémtettel, a vinnydeai tömegmészárlással indul az új szovjet film, a Vakmerőség, melyet Georgij Jungvald-Hil- kovics rendezett. Mellbevágó, sokkoló hatású indítás. És ez a sokkolás később sem hagy alább, amikor a tömégmé- szárlásból a véletlennél is vé­letlenebb, már-már csodá val határos módon megmenekült Klimenko és két társa bosszú­álló magánhadjáratának le­szünk tanúi. Bizonyára sokan látták a Murphy háborúja című ameri­kai filmet a közelmúltban. Kis­sé erre emlékeztet a Vakmerő­ség, de ez az emlékezés foko­zatosan elhalványul, mert a két film alapvetően más meg­közelítésben foglalkozik témá­jával. Murphyt ugyanis, bár a bosszúállás vágya hajtja, lé­nyegében nem segíti senki, s magánháborúja végül csaknem eszelőssé teszi őt, olyannyira, hogy végül maga is belepusztul akkor már szinte értelmetlen küldetésébe. Klimenko eseté­ben arról van szó, hogy egy minden képzeletet meghaladt bűntényért akar bosszút állni, de — bár hamarosan elveszt: két társát — mégsem marac. egyedül ebben a küzdelemben, amelyben társaként szegődnek a szovjet partizánok, és mindenki, aki gyűlöli a náci­kat, Nem elvont moralizáilást hangsúlyoz ez az izgalmakban bővelkedő, fordulatos film, ha­nem azt az elemi emberi jogot és kötelességet, hogy megvédje magát az, akire rátámadnak, harcoljon az, akinek a hazáját fasiszta gyilkosok pusztítják. Klimenkóban egy nép önvé­delmi harca ölt testet, ezért vakmerősége, ha lényegében egyéni bátorság is, több, mint egyetlen ember jellemvonása. Különösen olyan színészi meg­fogalmazásban, amilyenben Nyikolaj Oljanin játssza ezt a figurát. Az utolsó mozielőadás Ne tévesszen meg senkit, aki1 e filmet megnézi, hogy fény­képezése stílusa, a ruhák, a berendezések, az autók olya­nok benne, mintha valamikor az ötvenes évek elején készült volna. Mindez szándékos. A rendező, Peter Bogdanovich, húsz évvel ezelőtt kisfiú volt (most 33 éves). Kissé talán sa­ját gyermekkori élményeit is visszavetíti, amikor ebben a stílusban készíti el filmjét egy isten háta mögötti texasi por­fészekről és lakóiról. Mert a szándékos régiesítés mögött több rejlik, mint vala­miféle formai bravúr, vagy a már-már dokumentumhűségű korfelidézés. Bogdanovich mondanivalója ugyanis sokkal tágabb, átfogóbb, mintsem hogy egy jelentéktelen városka piti eseményei kimerítsék, Anarene ugyanis egy kicsit egész Amerikát képviseli. Ez a város dermesztő unalmával, si­várságával, szétlazult, kuszáló- dott emberi viszonylataival, re­ménytelenségével egy korszak képe. Azok, akik ebben a filmben nyomasztó unalomban, porbasüppedve mozognak, va­lamit már elvesztettek az éle­Bob 1 Különös és kegyetlen játéka a sorsnak, hogy mire a mozik­ba került a televízióban már látott operettfilm, Huszka Jenő Bob herceg című alkotásának filmre rendezője, Keleti Már­ton, már eltávozott az élők so­rából. Pedig amikor műsor­tervbe vették ezt a művet, Ke­leti még javában dolgozott egy újabb zenés film, a Csínom Palkó forgatásán. Ebből a nézőpontból vissza­tekintve, különös felhangokat kap ez a film. Keleti híres volt arról, hogy mestere a jó érte­lemben vett profimunkának, hogy nagy biztonsággal és precizitással dolgozik, tud fil­met csinálni. A Bob hercegben teljes mértékben érvényesültek ezek a tulajdonságai. A baná­lis, untig ismert operettmesét, tűkből. Ki az álmait, ki a va­gyonát, ki a szerelmét, ki a hi­tét, ki a hírnevét, ki a becsü­letét, ki az illúzióit — ki mind­ezeket együtt. Félbemaradt, megtört, kisiklott, szerencsét­len életek vonszolják magukat Bogdanovich filmjében, egy olyan társadalom közegében, amelyről konkrétan alig vala­mit tudunk, de az emberekre tett hatását annál jobban lát­juk. Az elidegenedés, a célta­lan útkeresés, a feladott küz­delmek mintegy negatív kép­ként adják ki az amerikai tár­sadalomnak az ötvenes évek­ben a csillogó felszín alatt oly ijesztő betegségeit. Korábban a beatnemezdéknek nevezett írók — élükön Kerouac Ütőn című regényével — adtak er­ről az időszakról kórképet, ha egészen más művészi eszkö­zökkel is. Bogdanovich álrégi filmje arra vállalkozik, hogy ezt a képet rajzolja tovább, csüggeteg szürkeséggel vonva be a figurákat, az egész témát. Nyomasztó, de rendkívül ér­dekes alkotás, ha a filmnek adott több Oscar-díj nem lát­szik is különösebben indokolt­nak. íerceg a s'ablonfigurákat is meg tudta tölteni érdekességgel, élet­tel, felpörgette a játékot, színt, érdekességet vitt a ma már avíttnak ható jelenetekbe. Mindezt egyúttal azzal is meg­tetézve, hogy jó érzékkel nyi­totta ki a színpadi fogantatású mű színtereit, élt a film adta lehetőségekkel, a látványos­sággal, a kiállítás nagyvonalú­ságával. Színészválasztása mindig ki­tűnő volt. Most is jobbnál jobb színészekkel játszatja a hálás szerepeket, s köztük egyik-má­sik úgyszólván meglepetésként hat: Szerencsi Éva, Nagy Gá­bor, s az idősebb fiatal nemze­dékből Tor day Teri és Ernyei Béla pompásan értik ezt a műfajt is. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents