Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-09 / 133. szám

Pártélet Ünnepélyes párthelyiség-avatás Az MSZMP váci IV. számú területi vezetősége június 15- én, délután öt órakor ünnepi pártnapot tart a Dózsa György út 55. szám alatti új párthe­lyiségben. Az ünnepélyes helyiségava­táson Harmati Sándor, a párt- szervezet titkára mond beszé­det. Nagymarosi énekkar a szövetkezeti dalostalálkozón A nagymarosi szövetkezeti férfikar, sikeres balatoni sze­replése után, ma a Tisza mel­lé indul: Kismartoni Ferenc karnagy vezetésével dobogóra lép a VI. szolnoki kulturális hetek keretében megrendezés­re kerülő dalostalálkozón. Ezen a napon a jászapáti gimnáziumban mutatja be Novák-, Uno Naisso-, Ló- ránd—Győré- és Bárdos—Pe- tőfi-számokból álló műsorát, majd vasárnap, a szolnoki Szigligeti Színházban megren­dezésre kerülő záróhangverse­nyen, egyebek között bemutat­ja Pászti Miklós „Kossuth La­jos azt írta” című új művét. Megváltozott az emEckműsor előadásának időpontja A Madách Imre Művelődé­si Központ júniusi plakátján, műsorfüzetében úgy szerepel, hogy a városi-járási könyvtár­ban 13-án este rendezik a Le­vél a könyvről című irodalmi emlékműsort. Most arról kap­tunk értesítést, hogy a műsor­ra, technikai okok miatt, az eredeti naptól eltérően, 29-én kerül majd sor. Autónyeremény Vámosmikolán Kedvezett a szerencse Pe­reszlényi Gyula vámosmikolai gépkocsivezetőnek, aki nyere­ménybetétkönyvével a leg­utóbbi húzáson Trabantot nyert. NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 133. SZÄM 1973. JÚNIUS 9., SZOMBAT A szezon kezdetén Rét helyen szervezik az idegenforgalmat Használ-e a párhuzamosság? — Csak csoportoknak Egyenlőtlen esélyek A nyár már jócskán bekö­szöntött. A tavaszi szárazság is elősegítette, hogy lassan vé­nül a fű, elveszti üde zöld szí­nét a határ, de azért őszig még sokféle élménnyel várják az utazókat a tavak, folyók, hegyvidéki nyaralók, az ide­genforgalmi központok, a mű­emlékekben gazdag városok. Természeti szépségekben, műemlékekben, idegenforgalmi látnivalókban a Dunakanyar sem szegény. Lássuk, mit kínál a vendégeknek, milyen lesz az idei idegenforgalom? Pásztori Lóránt, az IBUSZ váci kirendeltségének vezető­je kissé kedvetlenül tájékoz­tat: — Gyenge az idei prog­ram. Nehézségek adódnak a külföldi utaztatás kö­rül az elhúzódó ügyintézés miatt. Megszűnt a sződli- geti kemping is, mert el- mocsarasodott a strand, nem lehet fürödni benne. — Mit tudnak ajánlani az idelátogató külföldieknek? — Nézzék meg Vác barokk műemlékeit, menjenek el a Pokolszigetre, a vácrátóti bo­tanikus kertbe vagy a verőcei Gorka Múzeumba. Ha autójuk van, nézzék meg a fóti temp­lomot. — És ha szállást kémek? — Fizetővendég-szolgálat révén .108 hellyel rendelke­zünk. Azok többségét a Vácott dolgozó ipari vállalatok veszik igénybe munkásaik elhelyezé­sére. A Muskátli eszpresszó fölött húszágyas szállodája van a vendéglátóiDari vállalatnak. Egy-két jelentkezőt mindig el Sok évi munka eredménye Gyermektánc-bemutató E héten rendezték meg Vá­ron a Madách Imre Művelő­dési Központ gyenmektánc- szakköreiinek évzáró előadá­sát. Zsúfolt nézőtér előtt lé­pett színpadra százegy gyer­mek, 4-től 14 éves korig. Az első részben a mozgás- kultúrát fejlesztő gyakorlato­kat, a néptánc elemeire épülő összeállításokat láthattunk. Az egyes táncokhoz illusztrá­cióként feltűnő, ötletes grafi­kákat Mikes István készítette, melyek megnyerték a közön­ség tetszését. A bemutató második részé­ben színvonalas, nehéz mun­kát igénylő mesejátékokat ál­lított színpadra Kissné, Ké­kesi Ilona táncpedagógus. Mó­ra Ferenc meséje alapján, Szőnyi Erzsébet zenéjének fel- használásával készült A di­dergő király koreográfiája, majd a műsor befejezéséként, A fából faragott királyfit mu- mutatták be, gyenmekválto- zatbam. A táncjátékban részt vevő gyermekek sokévi munkájá­nak eredménye tükröződött a színvonalas előadásban. Péter Pál A Bújj, bújj, medve — gyermekjáték. Rózsavölgyi Károly felvétele tudunk helyezni valahol. Cso­portokat azonban egyáltalán nem. — Mit ajánl az IBUSZ a vá­ciaknak? — Jelenleg is szervezünk budapesti színházi estet. A nyári szabadtéri előadásokra is indítunk majd autóbuszokat. Minden évben megtekint­jük az Országházat és a vármúzeumot, majd egy oldottabb programmal, a zugligeti felvonó megláto­gatásával és esti városné­zéssel fejezzük be a kirán- j dulást. A Szentendrei Theátrum előadásainak megtekintése szintén a ki­rendeltség programjához tartozik. Kielégítjük azo­kat a konkrét megrendelé­seket is, amelyeket a vál­lalatok nyújtanak be hoz­zánk. A VOLÁN Utazási Iroda külön tájékoztatót adott ki. Az ajánló füzet szerint szocialista és nyugati országokba, belföl­di kirándulásokra biztosítanak autóbuszt, ha csoportok, testü­letek, vállalatok igénylik. Ve­lencébe oda-vissza 850 forint az útiköltség. A vácrátóti séta 15 forintba, a nógrádi várak •körüli autóbusztúra 87 forint­ba kerül. A balatoni körút, háromszori étkezéssel, turista- szállással, 377 Ft. A VOLÁN fuvarozza minden hét csü­törtöki napján a Duna-kanyar SZOT-üdülőinek vendégeit a vácrátóti botanikus kertbe és Esztergomba is. — Három éve működik a VOLÁN Utazási Iroda — tájékoztat Majorosi György osztályvezető. — 1972-ben más­fél millió forint volt a forga­lom, az idén 10 százalékkal több várható. Évente 7—8000 ember utazik az iroda kocsi­jaival. Az elmúlt hónapban 120 fuvart bonyolítottunk le. Vállalatok, iskolák, műve­lődési házak igénylik a szolgáltatásainkat. A váci VOLÁN hatósugara nemcsak Pest megyére, hanem Nógrád megye közel eső ré­szeire is kiterjed. Vácott tehát két helyen is szervezik az ide­genforgalmat: az IBUSZ-nál és a VOLÁN-nál. Vajon hasz­nál az idegenforgalomnak ez a párhuzamosság ? A konkurrencia minőséget eredményez, mondhatnánk. De nem mondhatjuk. Mindkét helyen a csoportos igények kielégítése a fő cél: egyéni jelentkezőknek nem terveztek programot. Amit ki­látásba helyeztek, feltételes. Az IBUSZ vezetője például többször elmondta ezt a mon­datot: „Ha kapunk a VOLÁN- tói autóbuszt.” Ezek szerint a kocsikat a konkurrens vállalat adja, ha neki épp nincs rá szüksége. Így nem egyenlőek az esélyek. Szállodai helyünk minimális, de mint a példa mutatja, a gondot a fizetőven­dég-szolgálat sem enyhíti. Reméljük, jövőre majd job­ban sikerül az indítás. Kovács István PEDAGOGUSKLUB-TURA Petőfi útján — a Cserhát vidékén Harmincöt tanár és tanító, a városi és járási pedagógus­klub meghívására, részt vett a minap a Petőfi útján — a Cserhát vidékén elnevezésű i emléktúrán, társasgépkocsi­val. A cél az volt, hogy felke­ressék azokat a környékbeli helységeket, ahol Petőfi járt, s ahol ma is őrzik a költő em­lékét. Vácról Indultak, s az út első állomása Penc volt. Jakus Lajos iskolaigazgató, Petőfi életének Ismert kutató- | ja fogadta őket. Részt vettek egy tanácsülésen, megtekintet­ték a község híres múzeumát, a féltve őrzött emléktárgyakat. Csővár volt útjuk következő állomása. Ott is lelkes helyi kalauzra találtak Horváth Im­re személyében, aki ismertette lakóhelyének történetét, hely- történeti emlékeit. Ez az állo­máshely azért is kedves volt, mert kitűnő ebéddel vendégel­ték meg a pedagógusklub tu­ristáit. Ebéd után Galgamácsa kö­vetkezett, az út harmadik ál­lomásaként. A pedagóguscso­port számára élményt jelen­tett Vankóné Dudás Julinak, a híres népművészet mesteré­nek meglátogatása. Otthoná­ban keresték fel az Európát bejárt pingáló asszonyt, aki szívesen beszélt életéről, mun­kájáról, utazásairól. Még a pe­dagógusklub emlékkönyvébe is írt néhány kedves sort: „Hálás szeretettel az engem meglátogató váci és járásbeli pedagógusklub tagoknak.” Akácos úton haladt végig — daloló utasokkal — a busz Petőfi diákoskodásának egyik helyére, Aszódra. Késő dél­után volt, amikor felkeresték a múzeumot. Kissé fáradtan szálltak a társasgépkocsiba, hogy hazafelé induljanak. (papp) IDILL A ZEBRÁN Udvarias biztatás DÉLUTÁN NÉGY ÖRA, tel­jes a csúcsforgalom a Széche­nyi utca és a Lenin úti ke­reszteződés környékén. A vas­útállomás felé hullámzik a gyalogosok áradata, de onnan sem jönnek kevesebben a vá­ros irányába. Egyrészük már befejezte, mások most kezdik majd a munkát. Megtorpanunk az átkelőhely előtt, és hosszú percekig vár­juk sóvárogva, hogy majd csak megkönyörül rajtunk egy gép­kocsivezető, aki még nem fe­A SOROMPOOR A sződligeti so­rompónál velem együtt sokan áll­tak, a legtöbben türelmetlenül. Ezt a sorompót nem.- sokára megszün­tetik, hogy felada­tát a jövőben a már felállított fénysorompó lássa el. Bea Ferenc so­rompóőr, aki ugyancsak nyug­díj előtt áll, 13 éve tölti be felelősség­teljes feladatát. — Mozgalmasan telik a nap. Tizen­két óra alatt 70 vonat is elmegy, s mind előre kell jeleznem, be kell írnom különböző adatokat. Van, mit tennem. Itt min­dig a legjobban kell csinálni min­dent, a tévedés emberéletekbe ke­rülhet, nem be­szélve az anyagi károkról. Szeren­csére, ez idáig nem volt semmi baj, bár meleg perce­ket én is átéltem. Történt egyszer, hogy beszóltak, valaki fekszik a síneken. Nem hagyhattam el a helyemet, s a vo­nat érkezésének ideje is közel volt. Telefonon átszól­tam a másik állo­másra, hogy fi­gyelmeztessék a vonatvezetőt. Sze­rencsére, nem kés­tünk el. Az ön­gyilkosjelöltet a Nyugatiban átad­ták a rendőrség­nek. Miközben be­szélgetünk, állan­dóan cseng a tele­fon, sokszor fel­lendül a szemafor karja, és persze, a sorompó sem pi­hen, sokan a vo­ltatok érkezése fe­löl érdeklődnek. Bár nem feladata, Feri bácsi mégis szívesen ad felvi­lágosítást. — Gyakran elő­fordul, hogy ami­kor a sorompó karja elindul le­felé, ahelyett, hogy a járműitet meg­állítanák, sok ve­zető még jobban a gázra tapos. Persze, a gyalogo­sokkal is sok a baj. Szép aluljárót kapott az állomás, mégis sokan a leeresztett sorom­pó alatt akarnak átbújni, vagy ép­pen a síneken közlekednek. Ha szólok, durva vá­laszokat kapok. Pedig az ő érde­kükben szólok. K. Cs. BORÚRA DERŰ jl fég soha ilyen tömérdek vadrózsa nem virított a vácdukai dombokon: a Bangor, a Csöröghegy oldalán-lejtőin egymás színeitől és illatától megbűvölve égnek nyiladozó bokrai, messziről nézve szinte lángolnak, szelíd és rózsaszí­nű lángban. Idilli a kép, a tövisek nem látszanak. Senki sem jár a vadregényes kis völgyben, hiszen hónapok óta nem volt eső: gomba nincs. Ki kutatna az ipgyen csemege után ilyen szárazságban? Még Ilon néni sem koptatja bocsko- rát a szederindás sűrűben, a jóféle csiperkék búvóhelyét ke­resve. Valami csudálatos dolog az, hogy a vadrózsa ilyen buján virágzik, s véle versenyt pom­pázik az illatozó bodzák erde­je. Részeg vadméhek poszog- nak jóllakotton a. virágok fö­lött, aztán álmélkodva zuhan­nak a nektárt kínáló, csaloga­tó virágkelyhek mélyébe. Tulajdonképpen egymást csapják be: az együgyű méz­lopó azt hiszi, kifosztja a mé­zet rejtegető virágot, a virág pedig úgy gondolja, a maga megtermékenyítésére használ­ja fel a kis ártatlant, s ezért a műveletért semmit sem ód cse­rébe. Mindkettőjüknek igaza van, és mégis becsapják egymást, miközben kiszolgálják a ter­mészet rendjét, azt a törvényt, amelynek egyformán teljesül­nie kell, akár szárazság van, akár esős idő: a fennmaradás nagy törvényét. T ám, az ember sem hagyja magát! A szorgos diny- nyések úgy munkálkodnak- kapálnak a szödi homokon, mintha az indák futásával harcolnának. Pedig a palán­ták ugyanúgy guggon ülnek, mint hetekkel ezelőtt, amikor fészkükbe duggatták szegénye­ket. Szegények, mert esőt még hírből sem ismernek, de ka­pálni mégis kell őket, akkor is, ha az ember a felhők futását figyeli. Igen, az ember sem hagyja magát, s ahol lehet, maga tá­maszt esőt. Ott, a Kossuth Tsz földjein, ahol szaporán perme­tezik a vizet állandó körfor­gásban az öntözőfejek, szépen és szivárványos ködöt teremt­ve a ragyogó ég alatt, kicsú­folva a meddő felhőket. A csö­veket csak odább kell vinni, s máris újabb húsz sor szomjas paradicsomtő ihat nyakhajlá- sig, míg a fiatal hajtások alatt kotyogni nem kezd a víz. így győz az ember. De máshol? Ahol nem tud­nak öntözni, kiég minden. Talán túlzás, hogy minden, mert az őrbottyániak búzatáb­lája olyan egyenletesen hul­lámzó kalászban pompázik a rátóti állomás mögött, mintha a világon semmi bántalom sem érte volna. Csak a magassága árulkodik a szűk esztendőről: alig harminc centire nőtt. De ágaskodik, és keményen áll a milliárd búzaszál, a kombájn könnyen suhanhat majd az el­jövendő hetekben, A reggeli ég még homályo- san kéklő, felhők csak később, déltájt jönnek. Akkor már sötétebb lesz a csörögi kőbánya öblös karéja, a felle­gek a kövek fölött függnek, de esőt nem adnak. A szél port kavar és homokot, ami karcol­va kavarog, és felvérzi a puha növényi szárakat, a lágyhúsú bodzavirágot. — Ez csak amolyan rátóti eső! — mutat körül egy öreg vasutas, tekintetemet követve. Valóban az: homokeső. A tavasz elmúlt már, s a nyár közeledtét a lehullott akácszirmok jelzik, meg a tüs- késedő vadgesztenye gyorsan növekedő gömbjei. Azok nő­nek. mert a mélyre futó gyö­kerek még lelnek nedvet... Eső kellene, kiadós eső! C másnap öröm terül szét *“* az arcokon: megeredtek az ég csatornái. Csankó Lajos lejtette el, hogy ő is volt gya­logos valamikor. Az úttestre festett sávok hivogatóan és biztonságot ígé­rőén csalogatnak, a túloldali járda messzi oázisként tárja felénk kanyarulatát, de nem, még nem sikerül megközelíte­nünk az ígéret sarokkövét. Nem merünk nekivágni az át­kelésnek, mert a kerekek ve­szettül forognak, süvöltenek a mindent eltipró gumik, s egyik­másik gépszörnyeteg fekete füstködbe borít bennünket, amikor eiviharzik előttünk. AZTÁN VÉGRE, hosszú per­cek múltával, leblokkol egy Csepel teherkocsi. Zihálva és reszketve torpan meg, ura és vezetője kegyes mozdulattal Int felénk: megkegyelmezett, átmehetünk előtte. Kecses zergeként suhanunk a kocsi orra közelében, ami­kor az lassan elindul. Gyorsí­tunk, és mély lélegzetet ve­szünk, mintha azzal is növel­hetnénk sebességünket. Félszemmel a kocsit, fél­szemmel sarkunkat figyelve iparkodunk, amikor a vén Cse­pel nekilódul, és centiméte­rekre süvölt el mellettünk. A kocsikísérő barátságtalan ar­cát látom, amint a lehúzott ablakon kihajol. — Iparkodjatok, mert legkö­zelebb a nyakatokra megyünk! — ordít rá egy idős asszonyra, aki már sem holt, sem eleven eme udvarias biztatás halla­Á KOCSI UTÁN NÉZEK. Már csak a pótkocsit látom, s azon a messzire világító, fe­hér rendszámot: YD 79—25. (cs.) Eredményes pedagógusi munkáért Az idei pedagógusnap alkal­mából a váci mezőgazdasági szakközépiskola tantestületé­ből Budavári Alajos testneve­lési tanárnak Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntető jel­vényt adományozta a szakmi­niszter. Farkas Elek tanár, Sashegyi Antal tanár, Szili Antal tanár és Nagybégányi Dezsőné kollégiumi vezető az Agrártudományi Egyetem rek­torának dicséretében része­sült. Magánlaksértés A Váci Járásbíróság bünte­tőtanácsa, magánlaksértés bűntette miatt, négy hónap szabadságvesztésre ítélte B. Ferenc Földvári téri lakost, aki erősen Ittas állapotban be­mászott Z. Istvánné Burgun­dia utcai házának udvarába, s ott két tyúkot elpusztított. B. Ferenc megbánta tettét, a bíróság az ítélet végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesz­tette. Házi bajnokság. Május 10- én, vasárnap, délután négy órakor asztalitenisz házi baj­nokságot rendez a fegyveres erőik váci klubja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents