Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-07 / 131. szám

rest »tern 1973 JÜNIUS 7„ CSÜTÖRTÖK k/CítIop Árvíz után Vöröskeresztes segítség Algériának Súlyos árvizet okoztak a felhőszakadások az algériai Tlemencen és Amaba körze­tében. A Lakosság megsegíté­sére a Magyar Vöröskereszt öt víztisztító berendezést, nagy méretű lakósátrakat, ielentős mennyiségű tejport és ruha­neműt küldött a Algériai Vö­rös Félhold Társaságnak. ' Percenként hatvan másolat A Nyugati pályaudvar pos­taépülete mögötti vágányra to­latott különvonatban nyitot­ták meg szerdán a londoni Bank Xerox-cég korszerű má­soló- és sokszorosítógépeinek .bemutatóját. Többek, között megtekinthetik á szakembe­rek azt a berendezést, amely .percenként 60 másolatot ké­szít, s szükség szerint kicsi­nyítve sokszorosít. Az angol cég három napig tartja Buda­ipesten e kiállítási vonatot, majd a szerelvényt országjá­ró útra indítja, s így Salgó­tarjánban, Egerben, Miskol­con és Debrecenben is meg­tekinthetik a szakemberek a .bemutatót, A londoniak tár­gyalásodat folytatnak terme­lési kooperációkról is. Perbál, Tök, Zsámbék Egységes vízhálózattal Segít a Pest megyei Víz- és Csatornáim Vállalat Pét bál község vezetőinek és a lakosságnak már többször oko'/otí gondot a vízhálózat espif nkénti hibája. Olyankor a községben és környékén tel­jes egészében megszűnt a víz­szolgáltatás. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megoldja a problémát. Ez év áprilisában megkezdte egy 150 köbméteres, automatikus tcl- tőve7eték építését. Ehhez az anyagi eszközöket saját fej­lesztési alapjából biztosította. A háziasszonyok nagyon várják Áruház épül Aszódon Aszódon, a piac mellett te­tő alatt van a község legna­gyobb ÁBC-áruháza. — A Váci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat építteti — mondja Kiss Károly tanács­elnök. — A telket a tanács adta, az építő a tanács építő­ipari költségvetési üzeme. Az áruháznak már előre nagy a sikere, hogy — mint halljuk — a környékről többen ér­deklődnek iránta; A helyszínen Dvorzki Já­nos. a költségvetési üzem ve­zetője mutaja be az épületet. Tágas áruház lesz és megfelelő árumennyiséget is tud majd raktáron tar­tani, Fiatalok! Vár Benneteket a Szellőző Művek légtechnikai berendezések gyártására. FELVESZÜNK TANULÓNAK közép- és általános iskolát végzett FIATALOKAT GÉPI FORGÁCSOLÓ VAS ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS SZAKMÁRA- Kollégiumot biztosítunk.- Havi ösztöndíj 260 Ft-tól 600 Ft-ig.- Évente egy alkalommal 2 hetes ingyenes üdülés.- Térítésmentes étkezes.- Sikeres szakmunkásvizsgo után személygépkocsi*-vezetői jogosítvány azoknak, akik o vállalatnál fognak dolgozni.- Közép- és felsőfokú továbbtanulást biztosítunk esti. illetve levelező tagozaton.- Tonulmányi eredménytől függően pénzjutalomban részesülnek tanulóink,- Kezdő szakmunkás-órabér 8.50 Ft-tól 10 Ft-ig. IELENTKEZES: SZELLŐZŐ MŰVEK Budapest XI., Építész u. 8-12. felefon: 451-720, Közgazdasági és Munkaügyi Főosztály hiszen az eladótér meghalad­ja a 180, a földszinti raktár a 160, az alagsori raktár a 70 négyzetmétert s mindezek mellett megfelelő nagyságúak a szociális helyiségek, az iro­da, az előtér. A járókelők egyelőre még csak rendetlen­séget látnak. — Július 15-e a műszaki át­adás napja — mondja Dvorzki János —, de mi már június végére szeretnénk átadni. Nem titok, hogy dolgozóink különleges, feladatként kezelik ezt a munkát, mert nekik is érdekük, hogy Aszód ellá­tása a nyárra jobb legyen. — Ehhez, a lehetőségek sze­rint, mi is szeretnénk hozzá­járulni — folytatja a gondo­latot Kiss Károly tanácsel­nök. — Az átadás idejére rendezzük a piacteret s az áruháztól nem messze, a patak mellett autóparkoló­helyet építettünk ki. — Az új áruház, berendezé­sével együtt, több mint há­rommillió forintba kerül — mondja immáron Vácott, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Révai Já­nos. — Talán nem kell hang­súlyoznom, hogy most, ami­kor Vácott az ország egyik legnagyobb, 2000 négyzetmé­ter alapterületű élelmiszer- áruházát építjük, komoly anyagi gondot jelent az aszó­di építése is. Ennek ellenére, ha az építők az épületet ha­táridőn belül átadják, az áruházát felszerelve, gazdag készlettel augusz­tus 20-ára megnyitjuk. Felépítésével nem csupán a gazdaságossági szempontokat néztük: mivel Aszód el Iá tásáért mi vagyunk felelősek, ennek a kötelezettségnek ele­get. akarunk tenni. Nem mel­lékes a jelentős számú, Aszó­don átutazó igényeinek ki­elégítése sem. — A jelenlegi áruellátásra a közelmúltban voltak pana­szok, a tudomásunkra jutot­takkal kapcsolatban intéz­kedtünk. Gondolok itt a fél­kész- és mirelit-árubemutató­ra, hiánycikkekre és a hideg­tál ételek árusítására. Végezetül aszódi vásárló­kat, háziasszonyokat kérdez­tünk meg, miként vélekednek az épülő áruházról. Válaszuk tömör volt: nagyon várják a megnyitását. M. Gy. AZONNAL FELVESZÜNK lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, N parkettás, burkoló, külső vizszerelő, Outi-Nord szakismerettel rendelkező szakmunkásokat, könnyű- és nehézgépkezelőket, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat. Jelentkezni lehet: a PROSPERITÁS KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. Burtha Antaltól, a vállalat igazgatójától arról értesül­tünk, hogy a munkálatok jó ütemben haladnak, befejezés­hez közelednek és legké­sőbb júliusban sor kerül a műszaki átadásra. Az új automatikus töltőve­zeték nemcsak Perbál, hanem Tök és Zsámbék számára is segítséget jelent, mert műsza­ki, szerelési megoldása a há­rom község egységes vízháló­zatához kapcsolódik. Az auto­matikus berendezés zavar esetén önmagától bekapcsol és a hiba kijavításának idő­tartamára — legalább 24 órá­ra egyfolytában — biztosítja a községek zavartalan vízellá­tását. A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat a községek­nek saját fejlesztési alapjá­ból adott támogatása szép példája egy kommunális vál­lalat és a lakótelepek kö­zötti kapcsolatnak, a vízprob­lémák megoldásához nyújtott segítségnek. Ellenőrzés — piacon • A Budapesti Hús- és Tej- I vizsgáló Felügyelőség 58 állat­orvosa Budapest 17 nagy 'pia­cán minden forgalomba kerülő hús- és tejkészítményt folya­matosan ellenőriz. Emellett szúrópróbaszerűen vizsgálják a fővárosi bolthálózatban az árusításra kerülő termékeket. Ha bárhol minőségromlást ta­pasztalnak, az árut azonnal kivonják a forgalomból. Ha tudatos minőségrontást ta­pasztalnak. szabálysértési el­járást indítanak a termelő el­len. A Budapesti Hús- és Tej­vizsgáló Felügyelőség állator­vosai egyaránt a lakosság ér­dekeit védik a piacokon és a laboratóriumban. A képen: Az Élmunkás téri piacon Béres Mihályné Örké­nyi őstermelő eladásra szánt tejföléből vesz mintát Bagi Jánosné ellenőr és dr. Tallódi György szakállatorvos. A melyik tanyavilágban megjelent sza­kállasán, foltos gúnyájában, ott ugyancsak hányta magára a nép a keresztet: „Ments meg uram min­ket a Bakonyi Bercitől". Mert ha megfészkelt valahol, onnan feltétlenül eltűnt néhány malac, baromfi, meg borjúkötél álla­tostul. A terményfélékről ne is beszéljünk, az az Isten ingyen ajándéka, ahhoz Bakonyi Ber­cinek is joga van. Voltak, akik azt rebesget­ték róla, hogy az Isten ostorként vetette a ta­nyalakók közé, akár Attilát a fél világra, csak azért, hogy az ispánon, zsandáron és az adón felül még ővele is verje őket, s rámu­tasson vele az anyag átváltozásának törvé­nyére. Bakonyi Bercit 1944 nyarán se várta senki ide a pusztára* Nem is sejtette senki, hogy már három napja a pusfta végiben, az újvá­rosi tanyák között kódorog. Végre ja negye­dik napon felfedezte három komondor a Csige-tanyán. Nagy nekibuzdulással, üvöltő herregéssel próbálták rajta a csupa-foltos öl­tözékét szellőssé tenni. Amikor Csige uram meg a béresek meglátták, féktelen haragra gerjedtek: öklüket rázva, torkukat nem kí­mélve kívánták a pokolba. Bakonyi Berci vi­szont egy csöppet sem látszott haragosnak: jámboran vette tudomásul, hogy itt is elpusz­tult valami járványos nyavalyában a vendég- szeretet, de ha már a pokolba kívánják, hát majd csinál ő valódi poklot itt, az újvárosi tanyák között egy szál gyufa segítségével. A dűlő menti akácosban húzódott meg. Kibontotta tarisznyáját, s a tegnapról ma­radt sült pulykamellet görbe nyaklibicskájá- val falatozni kezdte. Közben végigsimította nagy fekete szakállát, s a tanya felé mordult: — Na Csige, a tanyádat még ma éjjel fel­gyújtom a négy sarkánál! Elmélázva nézte az akácfák között a nagy puszta végében lebukni akaró vörös napko­rongot. Lassan nőtt a szürke homály. A tá­voli gémeskút, birkahodály, de a közelben a Csige-tanya is lassan beleolvadt a szürkü­letbe. Néhány falat után felállt, bicskáját csizmája szárába süllyesztette. Óvatosan somfordáit a tanya közelébe. Előbb egy cse­lédház mögött kellett elmennie. A cselédház sarkánál megállapodott. Feszülten figyelt. Csend. Végiglépdelt a viskó hosszában. Hir­telen fény szóródott a lába elé. Meggörbítette hátát, úgy akart az ablak alatt továbbosonni. De amint lépne egyet, vékony női hang ütötte meg a fülét. Meglepődött. Nem, nem ismerte a félelmet, mert ha bármi is történne, nyomban végezne ellenfelével. De semmi ve­szély nincs. A vékony női hang az ablakon át a cselédszobából hallik. Lassan kivette a hangok értelmét: — Majd hazajön apátok, gyermekeim. Me­gint tudunk majd rendesen vacsorázni. Most egy apró gyermek hangját hallotta: — Most megint víziciberét eszünk, anyám? — De nem sokáig, drága gyerekeim. Csak kibírjuk, míg apátok hazajön. Addig is ke­rülje el a házunkat árvíz, tűzvész, minden veszély. Csak egészségünk legyen, gyerme­keim. Bakonyi zavartan visszahúzódott. Nem bírta ezt sehogyan se megérteni. Vagyis nem értette, inkább érezte. Soha ilyen még nem történt vele, hogy a szívével gondolkozzon. Csak lézengett ide-oda agyában a gondolat. Ott bent apró gyermekhangok kérik az ételt. Akaratlanul visszacsúsztatta gyufáját a zse­bébe. Maga .sem tudta, csak a lába vitte, vitte vissza, s már ott volt megint az akácosban, megbújva. Fáradtan leült. Eszébe jutott a család, gyermekkora, kis húga, aki olyan jó­szívű volt. Vajon hol lehetnek, mi lett velük? Szétszórta mindnyájukat az élet. Apja, anyja, akik a cselédsorban is becsületre nevelték gyerekeiket, vajon hol lehetnek? Élnek-e még? És ő most itt van, ide jutott, ide sor dorta az élet. „ . Dénes Géza: Bakonyi Herei Leheveredett a dús fűbe, szőrbundáját ma­gára terítette. Nézte a fényes csillagokat. Soha ilyen fényesen nem ragyogtak azok a csilla­gok. Igaz, soha meg se nézte őket. Volt neki egyéb gondja-baja, mint az, hogy a csillago­kat vizsgálgassa. Egész életében mindig a tol- vajláson járt az esze. Most mégis oly külö­nös érzés fut át egész testén, amikor arra a vékony asszonyhangra gondol, meg az ő becstelen életére. Mintha valaha már hallotta volna ezt a csengő, tiszta női hangot. Elaludt. A hajnali harmat ébresztette fél. Amint felkelt, hogy magára terítse bundá­ját. hogy mihamarabb elpárologjon erről a vidékről, háta mögött lépteket hallott. Hirte­len megfordult. Egy korán őszülő, meggyö­tört asszony ment az úton, hátán súlyos zsák­kal. Már nem volt ideje az akácos bozótjai közé visszahúzódni. Az asszony közeledett, rámosolygott: — Tán csak nem itt hált az éjjel, idegen? Bakonyi félszegen nézett a nőre: — Nálunk lett volna szállás, mért nem jött be hozzánk? Bakonyiból kitört a keserűség: — Méghogy engem hív szállásra? Engem, a Bakonyi Bercit? Nahát, ilyen még nem volt. — És gúnyosan felnevetett. Az asszony rámeresztette a szemét. El- csukló hangon kérdezte: — Hogy... hogy mondta? Bakonyi Berci? — Az! — húzta ki magát a tanyavilágok rettegett betyára. — De hiszen akkor... akkor... hova va­lósi? — Gyökérkútra! — Gyökérkútra? — kiáltott az asszony, s szinte levágta hátáról a zsákot, s máris ott csüngött a betyár bivalyfekete, ráncos nya­kán. — Bátyám, édes bátyám, az Isten küldött téged. A férjemet elhurcolták a frontra, nincs aki keressen három apró gyermekemnek. Nincs étel a házban. Bakonyiban óriási vihar vonult végig. Nézte az asszonyt, hallgatta annak csengő hangját, mely oly lágyan szólt, hogy szivé­nek egy eddig rejtett zuga kinyílt tőle. Érezte, hogy üresen kongó mellében valami megmozdult. Mély, durva hangjával az asz- szonyhoz fordult: — Te Ilonka vagy? Bakonyi Ilonka? — Az vagyok, édes bátyám. Bakonyi tovább tűrte a csókokat, ölelése­ket. Milyen különös az is, hogy van, aki sze­reti. Hiszen az életben őt még soha meg nem csókolta senki. — Te Ilonka — suttogta —, mondd csak: van az uradnak idehaza valami tisztességes gúnyája, amit magamra vehetnék? — Hogyne volna, édes bátyám.­— Hát a beretválkozója itthon van-e? — És arasznyi piszkos szakállát végigfésülte uj­jaival. — Egyet Itthonhagyott, egy jó éleset. Bakonyi, a csupaizom, félelmetes betyár ráncos, bivalyfekete nyakáról lefejtette a gyönge asszonyi kezeket. Két izmos karjával vállára lökte a súlyos zsákot, belekarolt a húgába és vitte az akácfasor között, a dűlő- úton — visszafelé, a tanyába.

Next

/
Thumbnails
Contents