Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-07 / 131. szám

I 1913 JÜNIUS 7., CSÜTÖRTÖK MSI HEGYE Mb/Ctriap Hogy szorosabbak legyenek Pest és Omszk megye kapcsolatai A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vendégeként M. P. Pljaskinnak, az omszki területi szakszervezeti tanács titkárának veze­tésevei Pest megyében tartózkodó omszki szakszervezeti küldöttség kedden a Nagykőrösi Konzervgyárba látogatott. A vendegeket Kovács Sándor igazgató, országgyűlési képviselő, Leskó Lászlő párttitkár friss Antal szb-tltkár és Pásztor Gabriella KISZ-titkar fogadta, s be­mutatták az üzemet. Szerdán — a mai elutazásuk előtt — a küldöttség a megye szak­szervezeti vezetőivel összegezte az itt töltött napok tapasztalatait. Dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnökségének tagja, az SZMT vezető titkára, Gal- btcsek Károly, az SZMT elnöke,, valamint Kovács István, Sófalvi Zol- tanne es Godó Janos, az SZMT titkárai, az SZMT bizottságai és szak­mai bizottságok képviselői vettek részt a szívélyes, elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen. Lapunk felkérésére az omszki szakszert ezeti delegáció vezetője cikket irt, amelyet az alábbiakban közlünk. A SZOVJETUNIÓ POLITI­KÁJÁBAN jelentős helyet fog­lal el a Magyar Népköztársa­sággal való együttműködés, a baráti szálak elmélyítése. A szovjet—magyar barátságnak múltba nyúlóak, mélyek a gyökerei, s a cél az, hogy a két nép még közelebb kerül­jön egymáshoz. Ennek bizonyítéka az az el­mélyülő kapcsolat is, amely Pest megye és Omszk megye dolgozói, pártszervezetei és szakszervezeti szervei között szövődött. SZAKSZERVEZETEINK rendszeres propagandamun­kája, amely a proletár inter­nacionalizmuson alapszik, var iamint ama tevékenysége, amelynek célja a baráti szá­lak szorosabbá fűzése a test­véri Magyarországgal, rendkí­vül kedvezően befolyásolják közös ügyeinket. Azt, hogy minél jobban megértsük egy­mást, s a kultúra, a gazdasá­gi, tudományos együttműkö­dés minél több gyümölcsöt te­remjen mindkét fél számára. Közös céljaink eléréséért igen sokat tehetnek Omszk megye szakszervezetei, és a jövőben még jobban ki fogják aknázni a lehetőségeket az együttműködés, érdekében. Jelenleg Omszk megye la­kosságának csaknem 98 száza­léka tömörül a szakszervezetek­be. A gyárakban, üzemekben, vállalatoknál 5226 helyi szak­szervezet: bizottság működik és 17 megyei bizottság dolgo­zik. A szakszervezeti, társadal- | mi tevékenységben részt vevő aktívák száma, közel jár a 238 ezerhez. Magától értetődő, hogy a szakszervezetek igye­keznek minél hatékonyabban élni azzal a hatalmas társa­dalmi erővel, amellyel ren­delkeznek. Az aktuális gazda­sági, társadalmi kérdések meg­oldása elképzelhetetlen, a szak- szervezetek segítsége nélkül. Az idén az Omszk megyeiek a jelenlegi ötéves terv harma­dik esztendejében dolgoznak, amelynek irányvonalát az SZKP XXIV. kongresszusa skabta meg. HATALMASAK A FEL­ADATOK, amit teljesítenünk kell! A megye dolgozói vállal­ták, hogy a termelési tervet még határidő előtt — decem­ber 27-re — teljesítik, s az év hátralevő napjaiban több tíz­millió rubel értékű terméket állítanak elő. Természetesen a vállalások teljesítése elképzel­hetetlen a munka hatékonysá­gának fokozása, a munkafe­gyelem további megszilárdítá­sa, a selejt termékek csökke­nése nélkül. A mezőgazdaságban is je­lentős erőfeszítések folynak a terméshozam növelése és a gazdaságosabb állattenyésztés érdekében. A kolhoztagok vál­lalták, hogy 1973-ban 1 millió 565 ezer tonna gabonát adnak át az államnak, tejből 950 ezer tonnát, húsból mintegy 200 ezer tonnát, gyapjúból pedig csaknem 400 tonnát. Figye- j lemre méltóak vállalásaik a közlekedés, az építőipar, a ke­reskedelem és más területek dolgozóinak is. Természetesen e nagy köve­telmények teljesítését jelentő­sen elősegítik a szocialista munkaversenyek, amelyeket a szakszervezetek a gazdasági vezetőkkel közösen szervez­nek. A KOMMUNISTA PÁRT FELHÍVÁSÁRA az idén össz­népi jelleget ölt a munkaver­seny. Mérnökök, technikusok, munkások; alkalmazottak vál­laltak önkéntes feladatokat az ötéves terv sikeres megoldá­sáért. A megyében a dolgo­zóknak mintegy 90 százaléka tett különféle felajánlást. Kö­zülük 150 ezren a teljes ötéves terv határidő előtti teljesítésé­ben segédkeznek, 40 ezrein pe­dig azt vállalták, hogy az öt­éves tervben rájuk háruló fel­adatot 4 esztendő alatt meg­oldják. Széles lendületű a brigád- verseny és az üzemek, a vál­lalatok, a területek közötti verseny is. Ebben, különösen figyelemre méltó: a résztve­vők vállalták azt is, hogy job­ban kiaknázzál: a fellelhető tartalékokat, jobban kihasz­nálják a berendezéseket, gé­peket, igyekeznek minél töb­bet tenni a termelékenység javításáért. A verseny és a felajánlások jelentőségét ékesen bizonyít­ják a szakszervezetek felméré­sei. Ezekből kiderül, hogy az Idén eddig 128 ezer javaslat, újítás, tanács hangzott el a technológiai folyamatokkal kapcsolatban, a tartalékok 'jobb felhasználása, a selejt csökkentése érdekében. A szakszervezetek igyekez­nek aktivizálni a dolgozó tö­megeket úgy is, hogy irányí­tásukkal működik a megyében több tudományos-technikai egyesülés, az újítók és felta­lálók aktív részvételével. Évente mintegy 25 ezer javas­lat hangzik el, s ezeknek meg­valósítása ; jelen lösen hozzájá­rul a munka termelékenységé­nek fokozásához. EZ TÉNYEKKEL BIZO­NYÍTHATÓ: az elmúlt - két esztendőben éppen a korábbi munkasikerek tették lehetővé, hogy a jobb munkakörülmé­nyek biztosítására a szakszer­vezetek 18 millió rubelt fordít­hassanak. Egyébként ide tarto­zik az is, hogy az elmúlt tíz esztendőben hétmillió négyzet- méteren épültek állami laká­sok, magánerőből pedig 40 ezer ház készült el. A szakszervezetek a kultu­rális intézmények és sportlé­tesítmények széles hálózatával rendelkeznek. Omszk megyé­ben 293 szakszervezeti klub és kultúrház van, 2651 úgyneve­zett vörös sarok, mintegy 700 teremben lehet .filmet vetíteni. Tíz stadion, 78 tornacsarnok és több mint 3000 a különböző sporttelepek száma. A 303 szakszervezeti könyvtárban több mint 2,5 millió kötet ta­lálható. Mindezekben az intézmé­nyekben a szakszervezetek széles körű nevelőmunkát, kulturális és sporttevékenysé­get fejtenek ki. Az idén eddig eltelt hóna­pok bizonyítják, hogy a szak- szervezetek tevékenysége rendkívül hathatósan hozzájá­rult a dolgozók által vállalt kötelezettségek, a murtkater- vefc teljesítéséhez, a megye gazdasági, és kulturális fejlődé­séhez. OMSZK ÉS PEST MEGYE KAPCSOLATAINAK szoro­sabbá tételében nagy jelentő­ségűek a delegációcserék is. Az utóbbi ^években pártmunkás- küldöttségek, újságírók tettek látogatást egymásnál. Most pedig a tavaly nálunk járt Pest megyei szakszervezeti küldöttség meghívására öröm­mel jöttünk a megyébe. Nagyon sokat jelentett szá­munkra az a néhány nap, amelyet Pest megyében töltöt­tünk. Bepillantást nyerhettünk a megye dolgozóinak életébe, s őszintén örülünk azoknak a sikereknek, amelyeknek része­sei a Pest megyeiek. Meggyő­ződtünk arról is, hogy ezekben a sikerekben jelentős részt vállalták a megyei szakszerve­zetek. Mindarra, arpit láttunk és hallottunk magyarországi tar­tózkodásunk alatt, őszinte me­legséggel gondolunk. Hazatér­ve átadjuk mindazt a sok jókí­vánságot, amelyet Pest megye dolgozói küldtek az omszkiak­nak! Bízunk benne: látogatá­sunk jelentősen hozzájárul a két megye barátságának to­vábbi elmélyítéséhez, egymás jobb megismeréséhez. ÉLEK AZ ALKALOMMAL, és e hasábokon is tolmácsolom a magam és a megye szakszer­vezeti tanácsának, Omszk me­gye dolgozóinak üdvözletét, és kívánok Pest megye dolgozói­nak és a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának újabb mun­kasikereket, szép eredménye­ket a gazdasági és kulturális életben, jó egészséget szép ter­veik megvalósításához. M. PLJASKIN Omszk megye Szakszervezeti Tanácsának titkára Előbb a csatorna Egyszerre épül a vízmű és a szennyvízcsatorna Monoron. A csatorna csövei hamarább kerülnek a földbe a vízveze­téknél, ami eléggé szokatlan, de annál helyesebb. Mert ahol vezeték viszi az ivóvizet, meg a mosáshoz, tisztogatáshoz va­lót, ott az elhasznált víz elve­zetéséről is gondoskodni kell, nehogy a házakból kihömpö­lyögjön az utcára vagy a kert­be és veszélyeztesse a köz­egészséget, meg a köztisztasá­got. Monor főutcáján tehát — amint az képünkön is látható —, szorgosan dolgoznak a szennyvízcsatorna gerincveze­tékén, hogy még az esztendő vége előtt el is készüljenek vele. Kint a határban pedig épül a szikkasztó, az is kész lesz még az idén. Ami pedig a vízvezetéket ■ illeti, egyelőre három kutat fúrtak, a negye­dik most készül, azután sor kerül a vízmű, meg a vezeték építésére. A csatorna- és víz­vezeték első üteme 1975-re fejeződik be 130 milliós költ­séggel, de akkor még egyik sem hálózza be Monort. Né­hány évvel utóbb azonban va­lamennyi utcájáén lefektetik mind a két vezeték csöveit. Gyors fejlődés a gépiparban További intézkedéseket igényei a Csepel Autógyár végleges profilja DR. HORGOS GYULA SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA A tavaly dinamikusan fej­lődött kohó- és gépipar az idén Is nagy feladatok előtt áll: a kohászat termelését 4,5 százalékkal, a gépiparét pe­dig 8.5 százalékkal fokozzák. Az idei első negyedévi ered­mények igazolják, hogy ez a népgazdasági ágazat képes az egyre növekvő igények kielégítésére,. például a gép­ipar termelésének emelkedése az elmúlt időszakban a terve­zettnél is gyorsabb volt. Leg­dinamikusabban a közlekedé­si eszközök, a híradástechni­kai berendezések és a vá­kuumtechnikai gépek gyártása fejlődött — mondta dr. Hor­gos Gyula, kohó- és gépipari miniszter tegnapi sajtótájé­koztatóján a Parlamentben. A tájékoztatón jelen volt dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, valamint a KGM több vezetője is. A továbbiakban a miniszter elemezte, hogy a céltudatos gyártmány-, technológiafej­lesztés, a licencek, a know- howok vásárlása jelentősei: segítette az ágazat gazdaságos munkáját. Több helyen — így elsősorban a kiemelt vállala­toknál, mint például a Ma­gyar Hajó- és Darugyárnál — sor kerül a termékstruktúra átalakítására, amely szintén az eredményesebb munkát szol­gálja. Az ágazat vállalatai egy­re jobban hasznosítják a mo­dern szervezési módszereket, így például az ikladi Ipari Műszergyárban mintaüzem kialakítására törekednek, a Mechanikai Műveknél a nagy termékmennyiségű gépsorok számítógépes termelésirányíj- tását valósítják meg. Az ága­zat sikereinek legdöntőbb for­rása a nemzetközi munka- megosztásba való intenzív be­kapcsolódás — emelte ki a mi­niszter —, mert így nagy so­rozatokban, gazdaságosan, biz­tos piacokra építve folyhat a termelés. Dr. Horgos Gyula bevezető előadása után válaszolt az újságírók kérdéseire. A Pest megyei Hírlap mun­katársa a közúti járműprog­ram eredményeiről, s a Csepel Auótgyár helyzetéről, jövőjé­ről kért tájékoztatást. A mi­niszter elmondotta, hogy a közúti járműprogramban részt vevő hat vállalat az elmúlt időszakban 20 százalékkal nö­velte termelését, az exportvo­lumen pedig 28 százalékkal emelkedett. így a közlekedési eszközök gyártásának ará­nya a gépiparon belül 12 szá­zalékról 18 százalékra ugrott. Kiemelte, hogy az autóbusz- gyártás fejlesztése helyes el­határozás volt, s a döntés eredményeként a járműipar a gépipar fejlődésének legjelen­tősebb bázisává vált. A prog­ram megvalósításával elér­jük, hogy a 200-as típusú au­tóbuszból Európa-szinten el­ismert, nagy sorozatú gyártás folyjék, 1976-ra évente 10—11 ezer jármű gördüljön ki az Ikarus kapuján. A társgyá­rakkal való együttműködés azonban még nem zökkenő- mentes, bár a korábbi 400 kooperáló vállalat számát si­került 30—40-re bsökkenteni. A Csepel Autógyár helyzetét elemezve a miniszter elmon­dotta. hogy a vállalat teher­gépkocsi-gyártásának csök­kentése a kis sorozatgyártás miatt helyes1 volt, ezt a ki­esést részben pótolta az autó­busz önjárópadlóvázak készí­tése. De a kiemelt vállalatok között levő Csepel Autógyár profiljának kialakítása to­vábbi intézkedéseket igényel. A vállalatnak még erőtelje­sebben be kell kapcsolódnia az autóbuszgyártásba, s fennma­radó kapacitását megfelelően le kell kötni. A távlati elkép­zeléseket most egyeztetik, az év végére várható, nogy vég­leges döntés szülessen. F. P. Több mérlegen dk "jVj inden gyár, vállalat ké-i szít evente mérlegbe­számolót, ami ugyan — szerencsére — nem hason­lítható az 1968 előtti vas­kos iratköteghez, mert jó­val egyszerűbbek, lényegre- törőbbek lúa az előírások, de a néhány oldal elegen­dő ahhoz, hogy a gazdálko­dás legfontosabb jellemzői mérlegre, megítélésre ke­rüljenek. É summázó vál­lalati mérleg mellé azon- bán napjainkban még nem helyeznek mindenütt ki­sebbeket, olyanokat, ami­lyeneken kidekázhatnák, az összes költségen belül mek­kora súlyt képviselnek az anyagra, a bérre kifizetett forintok, azaz még kevés helyen állították fel a költ­séggazdálkodás helyi, házi mérlegeit. Tavaly az iparban fél százalékkal kisebb volt a ráfordítások mértéke, mint 1971-ben, azaz — tegyük fel' — a tizezer forint értékű berendezést most 9950 fo­rintért állították elő. E sze­rény költségcsökkenés mind vállalati, mind nép­gazdaság: értelemben jelzi a forrásokat, o lehetősége­ket. S az igényt is arra, hogy a több mérleg minde­nütt meglegyen. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat a villamosenergia­ipar két legkorszerűbb üze­mének egyike. (A másik a közelmúltban felavatott Gagarin Hőerőmű.) Orszá­gosan . egy kWó villamos energia termeléséhez 3092 kalória fűtőanyagot hasz­nálnak fel. A százhalom­battai erőműóriásban a technológiai előírások sze­rint ennél jóval kisebb, 2520 a megengedett. Tény­legesen tavaly 2494 kaló­riával állítottak elő egy kWó villamos energiát, az­az köznapibban: csökken­tették az anyagköltséget. Ehhez természetesen nem csupán a szándék kellett, hanem az is, hogy minden dolgozó megértse a teendők jelentőségét, fölismerje az olcsóbb villamos energia népgazdasági hasznát. A kisebb fűtőanyag-felhasz­nálás mellé ugyanis odaál­líthatok azok az erőfeszíté­sek, amelyek a karbantar­tási idők rövidítésére irá­nyultak, mert ugyancsak költségeket mérséklő hatá­sa van annak, hogy a drá­gábban termelő régi erő­művekből — esetleg im­portból — fedezik-e az igé­nyeket adott időpont­ban, vagy a leggazdaságo­sabban működő egységek­ből. XT asonló példákért ugyan 11 nem kell nagyon so­kat és mélyre ásni az ipar földjén, de azt sem lehet mondani, hogy kavicsként a felszínt borítják. Évről évre folyamatosan növeli termelését a Híradástech­nikai Anyagok Gyára, ta­valy terveikben 548 millió forint értékű termék előál­lítása szerepelt, a tényleges eredmény 567 millió volt. Idén 620 milj.ió forintért kívánnál: árut adni, ám Ön­magukban ezek az adatok még nem tanúsítják a gyá­ron belüli többféle ‘ mérleg alkalmazását. Az már in­kább — egyetlen tényt ki­ragadva —, hogy az „Afra” típusú fénycsőfojtó gyártá­sának megszervezésével, korszerű technológia beve­zetésével felére csökken­tették a vörösrézhuzal- felhasználást e terméknél. Első lépésként. Mert a má­sodik lépés azzal járt, hogy — igaz, sokrétű teendők eredményeként, így a töb­bi között keményfém szer­számok kidolgozása, saját sajtológép előállítása stb. — tovább csökkent a vö- rösrézhuzal-igény, s az áru az erős nemzetközi me­zőnyben versenyképessé vált. Két eset csupán, de ki­olvasható belőlük, hogy az eredmények nem önma- guktól, egy .rejtélyes va­rázspálca intésére jöttek létre, hanem alapos elem­zés, következetes intézke­dés, minden tényezőt mér­legre helyező vizsgálat ha­tására. S ez az a pont, ahol sűrűn megáll a tudomány, lelohad a kezdeti lelkese­dés, mert az űzetnek egy része sajnálja a többlet- munkát, fáradságot, főként;;, ha termékeire a növekvő költségszint ellenére is ve­vőt talál. Arról már nem beszélve, amikor — külön­böző okok, monopolhelyzet, sürgősség stb. — tüleked­nek a vevők ... Á tényleges ráfordítá- soktól eltérő, azaz az értékkel nem arányos árak, az ún. vevők piacának lé­tezése — tehát az, hogy a felhasználó, a vásárló kere­si az árut, s nem a terme­lő kínálja azt — valójában kényelmessé, „ha akarjuk, tesszük, ha nem akarjuk, nem tesszük” vélekedésen nyugvóvá formálta az ipari gyakorlatot, s bár a gazda­sági reform bevezetése, 1968 óta sok minden meg­változott ilyen tekintetben is, frontáttörésről nem be­szélhetünk. Ma még a házi, sokféle mérleg inkább csak ott ta­lálható meg, ahol a gazda­sági vezetés fölismerte a jövőben uralkodóvá váló folyamatokat, s tervszerűen készül azokra. Azaz ott, ahol megértették a népgaz­dasági és a vállalati érde­kek összefüggéseit, ahol nem szakitjál: el a gazda­ság makro- és mikroszint- jét szorosan összefűző szá­lakat. Ez azonban ma még luxusnak tűnik; nem szük­ségszerű. E „luxust” azok engedik meg maguknak, akik hisznek az értelmes cselekedetek társadalmi hasznosságában, akik úgy gondolják, hogy a köz, s nem egy szűkebb csoport .érdekeinek képviseletéért állították őket vezető hely­re. Táboruk gyarapodik, de még kisebbséget alkot. A többség jelenleg beéri az­zal, ha saját vállalatánál megfelelőek a gazdasági eredmények, ha az egyet­len mérleg — amelyet a Pénzügyminisztériumnak, meg az illetékes ágazati minisztériumnak küldenek meg — eredménynöveke­dést mutat. Hiba lenne, ha a társa­dalom — s az annak aka­ratát közvetítő irányítási gyakorlat — nem fedné fel Az egyetlen mérleg mö­gött meghúzódó hatalmas különbségeket. Mészáros Ottó r tkes János felvétele t 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents