Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

MST mtCYEI kJCívIop 1973. JŰNIUS 26.. KEDD Fiatal festők kiállítása Erdőkertesen Kiállítássorozat nyílt meg Schmidtka Nándor fiatal festő­művész bemutatkozásával hét­főn az erdőkertes! klubkönyv­tár ifjúsági klubjában. A meg­nyitás után kis kerekasztal- beszélgetést rendeztek a festő társaságában. A kiállítássoro­zattal fiatal képzőművészek­nek nyújtanak bemutatkozási lehetőséget. A kiállítás június 25—30-ig tekinthető meg min­den este 6-tól 8-ig. Vasárnap délelőtt a Komá­rom megyei Tata modern mű­velődési központjának belső udvarán, az úgynevezett téli­kertben, amely ezentúl fel­tehetőleg szoborkert néven lesz ismeretes, megnyílt a szentendrei Rózsa Péter szob­rászművész kiállítása. Pest megye képviseletében meg­jelent a tárlat megnyitóján TV-FIGYELŐ Víkend a képernyőn. Kissé eseménytelenül telt el a hét vége a képernyő előtt. Kife­jezetten gyenge vagy éppen rossz műsorokat ugyan nem láttunk, de nem láttunk iga­zán izgalmas adásokat sem. Szürke hétköznapként, igazi szenzáció nélkül múlt el azé heti tv-víkend. Ha nem láttuk volna szín­házban Weöres Sándor szép költői játékának, A holdbéli csónakos-nak a közvetítését a Thália Színházból, kivételnek tekinthetnénk. A mű és az előadás is egyaránt művészi remeklés. De a képernyőn, sajnos, mégsem az igazi: má­sodközlés. Akármilyen kicsi és az or­szág lakosságához, a tv-nézők több milliós táborához képest azoknak a száma, akik látták már ezt a tényleg remekbe si­került előadást, nem mond­hatjuk, hogy ők semmit sem számítanak. Rájuk is tekintet­tel kell lenni. Nem úgy, per­sze, hogy a színházi közvetí­téseket elhanyagolják, de úgy legalább, hogy csúcsidőszak helyett valamelyik hétköznap­ra tesszük a színházi közvetí­téseket. A hét vége maradjon fönn a tényleges újdonságok­nak. A hőspilicér. Elemzést nem igényel. A szellemes színdarab írója, a francia Feydeau is­ismert erényeit csillogtatja ebben a bohózatában is: az ügyes jellemformálást és a még ügyesebb cselekménybo­nyolítást. Szükség van rá, na­gyon jól mulattat, nélküle ta­lán nem is színház a színház. De azért a színház ennél jóval több és izgalmasabb. 1 Aki ezt tudja, már nyugod­tan nézheti A hőspincért és a hozzá hasonló darabokat. Balett. A tv most indult és hézagpótlónak ígérkező soro­zata a balett még mindig nem eléggé ismert és kedvelt mű­faját szándékozik népszerűsí­teni. Remek dolog. De miért nem iskolásabban, didaktikusabban ? Az első adás módszertanilag nem kez­detnek, hanem inkább szinte befejezésnek, összefoglalónak hatott. Balettrészletek bemu­tatása ugyanis önmagában még nem szolgálja vagy nem szol­gálja elég jól, elég hatéko­nyan a népszerűsítés ügyét. Ügy kellene beszélni a ba­lettről, mint Bernstein a mu­zsikáról. Nem a színvonalra gondolunk most, mert ahhoz egy táncos Bernstein kellene. De módszere már megismétel­hető és utánozható. Követni kellene hát. ö. U dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese, a test­vérmegyét Nagy Lajos, a Ko­márom megyei művelődésügyi osztály vezetője képviselte a megnyitón. A Tatai Városi Tanács el­nökhelyettese, Kocsis László, nagyon hasznos kezdeménye­zésnek minősítette a szobor­kert kiállítását. Ez a szabad­téri tárlat az első ilyen jel­legű esemény a művelődési intézményben. Egyben jelen­tősnek mondotta azt a tényt is, hogy a két megye között korábban létrejött kulturális együttműködési megállapo­dásnak megfelelően — a kiál­lítás megrendezése folytatást jelent értékeink kölcsönös megismertetésének folyama­tában. Aradi Nóra művészettörté­nész mondott ismertetőt Ró­zsa Péter munkásságáról a szép számban megjelent fő­városi, szentendrei és Ko­márom megyei, elsősorban ta­tai közönség előtt. Kiemelte, hogy a teremben rendezett kiállításokkal szemben, itt, a szabadtéri környezetben sok­kal természetesebb közeg­ben ismeri meg az érdeklődő a szobrok értékét. Rózsa Péternek állandó kapcsolata van Komárom megyével, a lábatlani vékony­papírgyár előtt álló Papírön­tökje mellett ezúttal a nagy- közönség most lábatlani bronzéremsorozatát is meg­ismerheti a kiállításon, amely július 8-ig tekinthető meg, s már az első napon nagy si­kert aratott. Jenkei János " " , " Csobánkán Tegnap délelőtt rövid ün­nepség keretében nyitotta meg Fábián Zoltán író, a Hazafias Népfront megyei alelnöke az olvasótábort Csobánkán, a gyógypedagógiai intézet helyi­ségeiben. A megnyitón részt vett Simon János, az MSZMP szentendrei járási bizottságá­nak titkára, Ladányi István, a Pest megyei Népművelési Ta­nácsadó vezetője, Belos Péter, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője és Szabó Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa, öt­ven — az általános iskola 7. osztályát végzett — fiatal Po- mázról, a pilisi községekből, Leányfaluról, Tahitótfaluból, Budakalászról, Visegrádról, Kisorosziból és a szomszédos Komárom megyei Nyergesúj­faluból jött a táborba. Itt ti­zenkét napot töltenek, az ol­vasás, a könyvek tanulmányo­zása jegyében. F. B. A Nagykörösi nyár ’73 gaz­dag programjának keretében rendezték meg az Arany János művelődési központ férfikará­nak 90. éves jubileumát. Az ünnepséget dalostalálkozó tet­te emlékezetessé, a jubiláló kó­rus öt énekkart látott vendé­gül. A nagykőrösi énekkar elődje 1883-ban alakult, Pap József vezetésével, tagsága dalolni szerető iparosokból tevődött össze. Későbbi karnagyai Lt- bási Raymund, Székely József és Faragó Ambrus voltak. A kórus a Tanácsköztársaság ide­jén kivette részét a munkás- osztály harcaiból. A felszaba­dulás után Márton Barna, a ta­nítóképző intézet zenetanára vette át vezetését, s Bartók és Kodály műveinek és eszméi­nek terjesztésével az énekkart jelentős művészi szintre emel­te. Az együttes jelenlegi vezető­je Kis István karnagy, zene­tanár, az Arany János műve­lődési központ igazgatója, ő épp negyedszázada. 1948 óta áll a dalosok élén. Irányítása alatt az énekkar jelentős eredmé­nyeket ért el. a legutóbbi or­szágos minősítésen ezüstkoszö- rút és diplomát nyertek, s a Vándor Sándor nemzetközi munkáskórus-fesztivál megyei szemléjén olyan sikerrel szere­peltek, hogy meghívást nyer­tek az országos fesztiválra is. Létszámuk jelenleg 40—50 fő. munkások, értelmiségiek, diá­kok és nyugdíjasok alkotnak itt baráti közösséget. Reper­toárjukon a munkásmozgalom dalai, a kórusmuzsika régebbi évszázadainak és a huszadik \zázad magyar kóruskultúrájá­nak művei, valamint Bartók és Kodály alkotásai szerepelnek. Az együttes ünnepi műsora méltón reprezentálta azt a ko­moly fejlődést, amelyet az utóbbi években munkájukon lemérhettünk. A részvevő töb­bi énekkar is hasonló színvo­nalas produkciókkal járult hozzá az est sikeréhez. A ve- csési művelődési központ ve­gyeskara szép Kodály-kóru­sokkal, a kecskeméti Kodály- kórus preklasszikus és mai al­kotásokkal, a pesterzsébeti Vö­rös Csillag férfikar operakóru- sokkai, a Csepel Autógyár fér­fikara munkásdalokkal, vala­mint Bartók- és Kodály-kóru- sok szép megszólaltatásával tette emlékezetessé az estét. Részt vett a találkozón a jubi­láló kórus karnagyának, Kis ^Istvánnak másik együttese is, a Vasutas Szakszervezet ceglé­di vegyeskara is. A kórusok produkciói után került sor a találkozók hagyományos zász­lószalagozására, a díszokleve­lek és serlegek átadására. Dalostalálkozó Nagymaroson Nagymaroson, a nemzetközi szövetkezeti nap keretében rendeztek szövetkezeti kórus- találkozót, három énekkar részvételével. A vendéglátó nagymarosi szövetkezeti férfi­kar közelgő NDK-beli hang­versenyük műsorát mutatta be. Az együttest 1938 óta Herná­di Ferenc vezette, ő vezényelte a műsor első felét, az együttes régebbi repertoárdarabjait, Bramhs-, Bartók-, Kodály- és Karai-műveket, valamint régi munkásdalokat. Jelenlegi kar­nagyuk, Kismartoni Ferenc, négy éve ál] az együttes élén, az ő vezényletével is színvo­nalas, változatos műsort hal­lottunk. Pászti Miklós Kos- suth-nótája nemrég Szolnokon az ő bemutatásukban nyert el­ső díjat a szövetkezeti kóru­sok országos találkozóján. Szép. lírai színekkel lepték meg a közönséget Regnart da­lának tolmácsolásával, vala­mint a két operakórus előadá­sával. A bűvös vadász vadász- karát német nyelven is eléne­kelték. A Vác városi KISZ-kórus Bogányi Tibor vezényletével preklasszikus és mai műveket énekelt, a MEDOSZ kompolti szakszervezeti bizottságának női kara Tóth András vezény­letével üde, lendületes magyar és lengyel népdalokkal, Ko­dály-művekkel és egy szép Mozart-dallal lépett pódiumra. A hangverseny után a nagy­marosiak vacsorán látták ven­dégül a részvevő kórusokat. K. A. Szentiváni tűzugrás - Oalgamácsán Ahogy kezembe vettem a meghívót, amelyben az „50 éve feledésbe merült néphagyo­mány, a Szentiváni tűzugrás felújítására” invitáltak Galga- mácsára, s azt olvastam a hí­vókártyán, hogy „Művészeti vezető: Vankóné Dudás Juli” — ellenállhatatlan mehetné­„Rakjad, babám, a tüzet, — Hadd ropogjon!” A fiatalok tarka-barka forgataga. 1 átugráltak rajta, félig mókás, félig komoly babona volt már csak a jóslás, a hiedelem: ki miképpen ugorja át a tüzet, abból kitetszik, mikor s hogyan megy majd férjhez...? Gyűltek-gyülekeztek szom­bat délután a fellegek a gal- gamácsai sportpálya felett, Gralgamácsai arcok. kém támadt. Régen ismerem Dudás Juli „tűzugrató” képze­letét, s alig hiszem, hogy olva­sóimmal ez alkalomból újra is­mertetnem kellene ennek a né­pi festőművész asszonynak alakját, aki szívós, fáradhatat­lan szervező elmével felélesz­tette, maga köré sűrítette or- szág-világszerte vonzóvá, be­csültté tette a Galga völgye folklórjának már-már veszen­dő hagyományait. Szentiváni tűzugrás ... tu­dom, hogyne tudnám, hogy a június 24-i Szent Iván vagy Szent János napi ünnep, már naptári időpontja miatt is (nyári napforduló), hosszú századok óta a pogány nap­fordulati szokások maradvá­nyainak menedéke lett. Ami­kor a római rabszolgatársada­lom helyébe lépő keresztény feudalizmus hitvilága szükség­képpen megalkudott a „po­gány” mitológiával, a Szent­iváni tűzugrás a napisten ősi szertartásaiból szűrődött át a „keresztény” népszokásokba. Ez olyan vitathatatlan tény, hogy a nyári napforduló tűz- ünnepe, különböző változatok­ban, a római birodalom nyo­mába lépő valamennyi kereszt- séget felvett népnél megtalál­ható. Sőt, jó ideig, e „gonosz pogány szokást”, a János na­pi tűzszertartásokat, éppen az egyház üldözte és tiltotta a leghevesebben. Mint annyi más egyházi tilalom, ez is el­sorvadt, amint elsorvadt a tűz- ceremónia mitikus jellege is. Amikor a közelmúlt századok- j ban a mi falvaink ifjúsága, a ] helységtől távolabb, lapályos vagy halmos helyeken, szal­mából vagy rozséból tüzeket rakott, s a leányok sorjában Aszód táján komoran szür­kédéit az ég, de azért rendü­letlenül gyűltek-gyülekeztek a népművészeti bemutató és a népmulatság részvevői is. Ami­kor, rövid időre, riasztóan per­metezni kezdett az eső, zsúfo­lásig teltek meg Dudás Juli, a túrái „drukkoló-asszonyság”: Zsiga Ilona és galgagyörki rok­kán fonogató menyecskék sát­rai, amelyekben a népművészet mestereinek és gyakorlóinak kiállítását és vásárát helyez­ték el. A tűzugrást Kartál, Ik- lad, Domony, Vácegres, Galgagyörk, Veresegyház és Galgamácsa népművészeti csoportjainak bemutatója előz­te meg. Nem volt rövid mű­sor, eltartott vagy három óra hosszat. A lányok-asszonyok színpompás népviselete, csupa maguk készítette ruharemek, tólag nemcsak élvezte, de át­élte és értékelte is a rendkívül változatos, jól vezetett, ügye­sen koreografizált, gondosan dirigált tánc-, ének, és játék­számokat. A zárójelenetet megelőzően a jugoszláviai turnéra készü­lő népművészeti csoport ve­gyes kara, női, férfi és gyer­mek táncos-mimes serege vi­dám lakodalmast mutatott be. Ebben a szinte teljes műsor­nyi produkcióban figyelhettük meg azt a finom módszert, ahogy a hagyománytöredékek­ből a jó hagyományt meg nem hamisító, eredetieskedéstől mentes összeállítást lehet ké­szíteni. Tegyük hozzá: azok­nak, akiknek ilyen bensőséges munkához élményanyaguk és helyes érzékük van. Aztán a színpademelvénytől távolabb, egy tágas tisztáson megrakták a tüzet. Jól meg­rakták száraz gallyal, meghin­tették szalmával, rőzsetöredé- kekkel és lángra lobbantották. Ekkorra már erősen bealko- nyodott. Tágas nézőkaréj kere­kedett a tűz körül, a dobogó is megtelt kíváncsiakkal. Fel­zen dűlt a nóta: Rakjad, babám, a tüzet — Hadd ropogjon! Füstös lángja az égig — Fellobogjon! Aki aztat átugorja — Derék lány, Akármilyen legénnyel — Szóba sem áll! Sikongva ugrálták át száz­szoknyás lányok a máglyatü- zet. Volt, akit két legény ug­rasztott át a magasra csapó rőzseláng felett — jaj, csak bele ne kapjon a szoknyájuk­ba! A „varázsdal” harsogott, a vendégek is kedvet kaptak a tűzugrásra, miniszoknyás és farmernadrágos lányok ugrot­tak át merészen vagy ugrat­Gyóni Géza-emlékünnepség Dabason Gyóni Géza születésének és halálának évfordulója június 25-re esik. Az idén a kettős jubileum, születésének 89. és halálának 66. évfordulója al­kalmából a költő szülőfalujá­ban, Dabason vasárnap em­lékünnepséget rendeztek a nagyközségi művelődési ház­ban. A kora délutáni emlék- ünnepségre szép számmal gyűlt össze a falu lakossága. A megjelentek között volt Czeróczki András, a község tanácselnöke is. Az ünnepséget Fábián Mik­lós, a községi tanács művelő­désügyi főelőadója nyitotta meg, majd dr. Bata Imre iro­dalomtörténész emlékezett a költőre, aki az első világhá­ború és hadifogságának ide­jén vált nemzeti értelemben is nagy költővé. Az ünnepségen — Gyóni Gé­za verseinek nagy sikerű elő­adásával — közreműködött Galgóczy Imre színművész. Ezt követően a községi ta­nács és a dabasi Gyóni Géza Szakszövetkezet képviselői megkoszorúzták a költő Lu­ther utcai emléktábláját. Kórus és közönség a a legények-férfiemberek tem­pós komolysága, természetes kedvessége, a kislányok-kis- fiúk felkészült ügyessége, va­lamennyiük jól begyakorolt, mégis frissen fakadó tánca- éneke hamarosan forró hangu­latot teremtett és sűrű tapso­kat csiholt ki a nemzetközi publikumból. Zengtek a kóru­sok, csendültek a szólók, lib­bentek és ropogtak a táncok, peregtek a felnőttek és a gyer­mekek játékai, a magyar nép­dalok mellett felhangzottak szlovákok, németek, oroszok is, s a székeken a hazai nézők között osztrákok, szlovákok, dél-amerikaiak, németek, ango­lok ünnepelték a Galga völgyi folklór keltegetőit. Sőt: né­hány széknyire, a szomszédsá­gomban, a magyar népzene és a népművészet jeles távol-ke­leti szaktudósa, az öt esztende­je nálunk dolgozó japán zene­szerző és folklorista: Avakami professzor ült feleségével és kislányával, s szemmel látha­galgamácsai sportpályán. Ekés János felvételei tatták át magukat izgatottan szurkolva a galgamácsai legé­nyekkel a piros-sárga lángo­kon. A végén a tűzrakók a mestert, a kigondolót, a meg­valósítót: Dudás Julit is átrö­pítették. sebesen, óvatosan, szeretettel és gyöngéden. Sötét, csillagos este vplt már, amikor kialudt a tűz. Körül, a lacikonyhák táján még szólt a muzsika. S én hirtelen arra gondoltam: népi műemlékvé­delem. Állagmegóvás. Helyre- állítás. Milyen régi szokásma­radványokból, daltöredékekből építette fel Dudás Juli a Szentiváni tűzugrás szemet is gyönyörködtető, szívet is me­legítő, mindennemű szakrális ballaszttól megszabadított, já­tékos ceremóniáját. S meny­nyire hasonló értéket-őrző, ér- téket-óvó, értéket teremtő munka a kőromok, szokás­romok, vagy a rigmusromok helyes kiegészítése, megszilár­dítása, felújítása. Békés István A t i Kulturális együttműködés Pest és Komárom megye között Rózsa Péter kiállítása Tatán KÉT KÓRUSTALÁLKOZÓ Jubileumi ünnepség Nagykörösön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents