Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-19 / 141. szám

I Kereskedelmi fejlesztés, ellátás Június 22-én Vácon, a járási hivatal tanácstermében, a ne­gyedik ötéves terv kereskedel­mi fejlesztésének időarányos, járásbeli végrehajtása és a ke­reskedelmi ellátás további fel­adatainak koordinálása céljá­ból a községi tanácsok veze­tői, az élelmiszeripari, mező- gazdasági, kereskedelmi válla­latok és szövetkezetek vezetői megbeszélést tartanak. Hasonló megbeszélés zajlott lé egy évvel ezelőtt, melyen a problémák nagy részét azon­nal orvosolni tudtak. Remél­hető, hogy ugyanolyan siker­rel zárul majd az idei megbe­szélés is. VÁC l UAPLÖ *****^ ** —",|11*1 5S5B S SS SS—' 55BSB —«■■■■ n ■ - . A PEST MEGYEI H í R t A P KÜIÖNKIAOÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1973. JÚNIUS 19., KEDD Még jobban fokozódjék a minőségi munka A közelmúltban tartotta a zeneiskola évzáró koncertjét, melyen az intézet növendék­UIUIOS [RTCK Baktár a lovarda helyén Az idősebb váci lakosok emlékeznek ma már csak a haj­dani budapesti főút mellett levő, kétemeletes kaszárnyára: a húszas-harmincas években huszárok és lovastüzérek kiképző­helye volt. Udvarán hatalmas lovarda foglalt helyet, fűrész­poros kövezetén gyakorlatoztak, lovasbemutatókra készültek. Mindig látványt jelentett, amikor a ló vontatta jármű- esoport meg a huszárcsapat végigkocogott a kanyargós főút­vonal sárga keramitburkolatán. tehergépkocsik, viszik-hozzák a mintadarabokat. Hatvanmil­liós értéket őriznek itt. A tűz­oltóság a gyakori ellenőrzés egyikén sem talál kifogásolni valót: ikézifecskendők, homok­tartályok mindenfelé. Nem­csak a tárolt anyag gyúlé­kony: a tetőzet belső szerke­zete is fából készült, fél évszá­zaddal ezelőtt. Nyugdíjasok, környékbeli emberek 24 órás váltással ve­szik át itt a szolgálatot: Szed- lacsek, Arany, Saáry, Léder- majer, Szamosfalvi, Vida ... Előre meghatározott beosztás szerint őrködnek féltő gond­dal a rájuk bízott vagyonra. Az épület körül nagy park és kert. Csend és nyugalom a Burgundia utca jellemzője. ★ Mif>Qn idősebb ember sétált errefelé. Bács-Kiskun megyé­ből érkezett. Bemutatkozott az ügyeletes őrzőnek, s hosszan nézte az épületet. — Itt szolgáltam a harmin­cas években — tűnődött. — Arra a megfékezhetetlen de­resre ma is jól emlékezem. P. R. Az egykori kaszárnya épüle­te ma a fegyveres erők klub­jának otthona. Udvarán ott van ma is a hatalmas lovarda, de máshol található a bejára­ta s merőben más célokat szol­gál. Az alsóvárosi Burgundia ut­ca falusi képre emlékeztet, földszintes, színesre meszelt házaival, kertes udvaraival. A szociális otthonnal szemközti oldalon tágas kapu: a Csepeli Vas- és Acélművek váci min­taraktárának bejárata. A félkör alakú, vörösre fes­tett falú, hatalmas épület bel­sejében szinte elvész az ember. Hossza nyolcvan, szélessége harminc méter, sok kialakított utcával, magasra polcozott anyaggal. Az öntöde fából készült mintadarabjait tárolják, őrzik itt nagy mennyiségben. Óriá- sok gyermekeinek játékaira emlékeztetnek a hatalmas fa­kockák, a színes mintacsopor­tok. Valamennyi gondosan megszámozva, védőanyaggal befestve, óva a szuvasodás, a korhadás ellen. Hétköznap nem csendes a raktár: Csepelről érkeznek a Kézilabda Első vereség — idegen pályán Salgótarjáni Építők—Váci Híradás 11:9 (3:4) Váci Híradás: Virágh, Szé­kely (1), Rácz (1), Kékesi, Sá­ri, Kohlmann (3), Sasvári (3). Csere: Seres, Petre (1), Tírná.. A Híradás Berczelly és Együd nélkül utazott Salgó­tarjánba. Nagyon óvatosan és megle­hetősen feszült hangulatban kezdődött a mérkőzés. Mind­két csapat „kóstolgatta” egy­mást, tagjaik igyekeztek a kulcsembereket a játékból ki­kapcsolni. A Híradás próbálta szokott játékát mutatni, de a magassági fölényben levő sal­gótarjáni csapat azt többször meg tudta akadályozni. A má­sodik félidőben, sajnos, in­kább salakbirkózás folyt a pályán, elsősorban a salgótar­jáni csapat részéről, amit a játékvezetők nem minden esetben akadályoztak meg, s így fordulhatott elő: a labda nagyon ritkán került két-há- rom váci játékos kezébe anél­kül, hogy az ellenfél ne kö­vetett volna el szabálytalan­ságot. A játékvezetők egyet­lenegy hétméterest sem ítél­tek a Híradás javára, de el­lene igen. A körülményeket figyelem­be véve, a csapat jól védeke­zett az első félidőben, táma­dásszövései is jók voltak, a második félidőben azonban támadásai kevésbé bizonyul­tak eredményesnek. Ezzel a mérkőzéssel befeje­ződött a Híradás tavaszi sze­replése. A csapat 15 pontot gyűjtött, és a tabella 3. helyén végzett. Őszi szereplését au­gusztus 12-én kezdi, hazai pá­lyán, a Beloiannisz ellen. b. cs. Tavaszi búcsú - győzelemmel Váci Fonó-MMG 19:11 (8:4) Váci Fonó: Kovács, Dapyi (2), Toldi (6), Török G. (4), Ve­res (2), Szabó (1), Szalontai (1) . Csere: Török S., Vértesi (2) , Nábelek, Pápa (1), Király. A játékidő elején a vendé­gek játéktaktikája megzavarta a Fonót, s a vendégek 3:1 ará­nyú vezetést szereztek. A Fo­nó két vonaljátékos szerepel­tetésével, valamint gyors in­dításaival azonban később tel­jesen felborította a vendégek védekezését, és már a félidő­ben 8:4 arányú vezetésre tett szert. A lelkes, sportszerető Fonó­közönség végig biztatta kézi­labdacsapatát, s nem utolsó­sorban Vértesi Jánost, aki a sportkör kérésére, rövid pi­henő után, ismét pályára lé­pett. A játékidő második részé­ben kissé elfáradt a Fonó, a vendégek ezt kihasználták, de a váci csapat így is nyolcgó­los különbséggel nyerte a mérkőzést. T. S. vonószenekara, növendék vo- nás-ikamarazenek'ara játszott, szünet után pedig az év fo­lyamán legjobb eredménye­ket elért tanulók közül hatan adtak elő versenyművekből egy-egy tételt, a Musica Hu­mana zenekar közreműködé­sével, külön is bizonyítva te­hetségüket, rátermettségüket, különböző hangszereken az orktatás, színvonalát. A jubileumi év zárása kapcsán az intézet számos egyéb sikeréről lehet be­számolnunk. Időszerű a beszámoló annál is in­kább, mivel egy korszak ért véget az iskola életé­ben. Az első évek munkáját, küz­delmét a különböző tansza­kok létrehozása jelentette, a megfelelő növendéklétszám- mal, azután következhetett a stabilizálódás időszaka, mely­ben nagyon hamar helyhiány okozott gondokat. A Madách 'Művelődési Köz­pont, sok-sok egyéb funk­cióján túl, segítséget tudott nyújtani, a kezdettől hosszú ideig. Az új épületbe 1971 nyarán költöztek be. Két év alatt a "tanárok és a diákok megszerették az új helyet, az új körülményeket, és foko­zott erővel folyt a munka. Zenekari, kamarazene-feszti­válokon. a szokásos növendék- koncerteken, az idén első íz­ben rendezett, egész éven át tartó házi fúvósversenyen, az iskola fennállásának jubileu­mi és Kodály-emlékrendezvé- nyein, valamint a szakfel­ügyelői meghallgatások során lehetett lemérni, hogy melyik diák mennyit tud hangszerén, általában milyen az oktatás szakmai színvonala. A sikereket egyrészt a közönség tapsai jelezték, másrészt a szakfelügye­lői véleményekből tudunk róluk. Ez volt az eddigi legkiemelkedőbb év, az idén lehetett a legjobb produkciókat hallanunk, technikailag és művészi­leg egyaránt. Az utóbbi időben szinte rendszeressé vált, hogy min­den évben egy vagy két ta­nulónak sikerül bejutnia va­lamelyik zenei szakközépis­kolába vagy a Zeneművészeti Főiskolára. Az átlagszínvonalat tekint­ve, megnyugtató a tudat, hogy elérkezettnek látszik az idő: a mennyiségi fejlődésen túl (500 növendék) még jobban foko­zódjék a minőségi munka, mégpedig a sokat emlegetett Kodály-módszer és -elképze­lés szellemében, nem megelé­gedve azzal, hogy a gyermek szépen eljátszik valamely ne­hezebb népdalt vagy egy még nehezebb előadási darabot, hanem olyan útravalót, olyan zenei élményt adni neki, melynek hatására évek múlva is legyen ked­ve elővenni hangszerét, és a számára kedves dara­bot akár kottából, akár hallás után eljátszani, ha társas zenélés keretében, annál jobb. Meglehetősen kemény, ide­gi, szellemi, sőt fizikai fá- I radságot igénylő munkát vé­gez az a zenetanár, aki ezt a célt akarja elérni, ugyanis a hozzá vezető utat — egyebek között — , nélkülözhetetlen skálázások és száraz techni- kai gyakorlatok nehezítik. Amiért érdemes mégis végig­járni, az — a cél szépségén kívül — az előbb említett „egyebek között” található: a gyermeki tekintetben fölvilla­nó esztétikai öröm, a szép ér­zete, amikor ezt halljuk egy kiváló koncert után: „Ugye, jól sikerült?” A cél tehát egy lehet: minél több hasonló él­ményben részesülni! A feladatok teljesítéséhez és fokozottabb sikeréhez kérik a kiemelkedően jó munkát vég­ző zenepedagógusok azt a kö­zösségi támogatást, a közisme­reti iskoláiktól és a szülőktől, amely nélkül az intéz­mény elképzelései nem való­sulhatnak meg. A külföldi és hazai látoga­tók egyaránt e szavakkal lép­tek ki az iskola kapuján: ...... bárcsak nálunk is lehet­ne ilyen!” E vélemény első­sorban a tanácsi segítséggel létesült intézmény gyakorlati elismerésének realitását és di­cséretét jelenti, hisz ez intéz­ményekben a tanévben is 56 rendezvényt tártottak. Re ndezvényeivel a zeneis­kola jelentős részt vállalt a város közművelődési te­vékenységében. öröm lát­nunk, hogy a város dolgo­zói, lakosai egyre fokozot­tabb érdeklődéssel figyel­nek a zeneiskolában tör­téntekre, mintegy kifejez­ve az intézmény eddigi működésének elismerését. Jó lenne, ha, az igényeknek megfelelően, a már elkészült tervek alapján, a hangver­senyorgona is elkészülne, mellyel még inkább tartal­masabbá tehetnék a dolgozó emberek szabad idejét. Kíváncsian várjuk a zenei intézmény további fejlődésé­nek eredményeit. Abrahám Balázs EGY ÜZEM - EGY ISKOLA Tanévzáró és tanteremavató ünnepség Az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében szép ün­nepségre került sor a vác-al- sóvárosi Gábor József általá­nos iskola évzáróján. Mint arról olvasóinkat már tájékoztattuk, a Forte gyáriak kommunista szombaton meg­dolgozott munkabérüket fel­ajánlották a tanintézetnek, a gyár Esze Tamás brigádja vállalta, hogy egy új tanter­met épít, társadalmi munká­ban. Szavukat valóra váltották. Az évzáró ünnepségen dr. Lu­kács Ferenc tanácselnök mél­tatta a Forte gyáriak nagy­szerű közreműködését. Góts Sándor, aki oroszlánrészt vál­lalt a társadalmi munkából, díszes serleget, pénzjutalmat kapott. A tanács 25 ezer fo­rintot biztosított a tágas, új helyiség berendezésének be­szerzésére. Vásárhelyi József igazgató köszönetét mondott a gyár Góts Sándor átveszi a serleget dolgozóinak önzetlen munká­jáért és a városi tanács se­gítéséért. * (p.) Az Esze Tamás brigád Zárdái felvételei A rádió már felfedezte Hangok a balparii Dunakanyarról A Dunakanyar természeti szépségeit a század elején a képzőművészek fedezték fel. Az utóbbi időben a sajtó mun­katársai villantottak fel egy­két megkapó képet erről a táj­ról. A televízió messze világí­tó reflektorfényei még nem érték el, de június 14-én 3 óra 10 perctől 4 óráig hat rá­dióriporter feltérképezte. Petress István vezető ripor­ter nem tagadta meg önma­gát. Az ötvenperces műsor nagy részében a közlekedés (ha nem is közúti, hanem MÁV-, hajó- és kisvasúti) problémáit fejtegette riporter­társaival és riportalanyaival. A megmaradt időben hangot adott a muzeológusoknak, a kereskedelem szakemberének és a báj leedvéért, egy kirán­duló gyermeknek. Tervszerű volt-e, vagy vé­letlenül sikerült, nem tudom, de a lakosság ellátásával fog­lalkozó szakember azzal fe­jezte be gondolatait, hogy fel kellene számolni azt a közhie­delmet, mely szerint a Duná­nak csak jobb partja van és a Dunakanyar csak Szentendré­től Dobogókőig terjed. A rádió már felfedezte a bal oldalt is, Zebegénytől Verő­céig, de elfeledkezett Vác ba­rokk tereiről, Szödliget hor­gászparadicsomáról, Göd üdü­lőtelepéről, munkásmozgalmi múltjáról és a főváros szép kertű előszobájáról, Dunake­sziről. M. Gy. Háromszázból harminchat Már 300 telektulajdonos tölti a hétvégeket a /óti tó környé­kén. A Főt és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszerüzletet nyitott a te­lepen. A villamosítás befeje­zése attól függ, hogy minden telektulajdonos befizeti-e hó­nap végére a közműfejlesztési hozzájárulást (eddig 36 fizette be!), mert anélkül nem tudják az üdülőtelep villamosítását folytatni. ELOSZOR ES NEGYEDSZER Diákok a gyárban Nyáron az üzemek kitárják kapuikat a dolgozó lányok és fiúk előtt. Sokan most indul­nak először, hogy saját kere­setüket vigyék haza, sokan már az elmúlt év vagy évek tapasztalataival kezdik az idei nyarat. Az üveggyűrűző A dunakeszi konzervgyárban ötnegyedes üvegben zöldborsó halad a futószalagon. Sípos Judithoz lépek, ki a gimná­zium második osztályát vé­gezte. — Kedden kezdtem — mon­dotta: — Már negyedik éve dolgozom a konzervgyárban, most két műszakban. Szeren­csém van, az üzem mellett lakunk. j — A tavalyi keresetből mit vett? — Az 1700 forintból ruhák­ra és apróságokra jutott. — Most mire költi a pénzt? — Július 28-ig dolgozom. Szeretném megkeresni a két­ezret. Ha sikerül, filmfelvevő­gépet veszek. Utána Balaton- boglárra megyek, ifjúsági épí­tőtáborba, majd újabb két hét nyaralás következik, a szü­leimmel. Beszélgetésünk közben is szorgalmasán gyűrűzte az üve­geket. — Nehezen megy? — Igen. itt még nem dol­goztam, és csak tegnap óta gyakorlom. Egy kislány állt tanácstala­nul a futószalag végén. Boros Margit, a dunakeszi 2. számú iskola hetedik osztályából. A többi között — Első munkahelye? — Igen, a szomszéd néni szólt, így jöttem el. — Mi az, ami megkapta, amikor bejött az üzembe? Széttárja kezét: — A nénit néztem, hogy mi­lyen ügyesen teszi rá az üveg­re a fedőt. Érdekes az is, aho­gyan a hosszú futószalag viszi előre az üvegeket. — Meddig dolgozik és mire költi keresetét? — Augusztus 20-ig szeret­nék. A pénzből téli ruhát ve­szek, és szüleimnek ajándé­kot. A kislány, aki az előbb még a futószalag mellett kissé ta­nácstalanul és társtalanul állt, a többi közé vegyült, s rövide­sen társat talált. Így már könnyebb! S. L. Jutalomkirándulás Kosdiak Debrecenben A kosdi Naszály hegy alja Termelőszövetkezet a dolgozó nők részére háromnapos juta­lomkirándulást szervezett: a kirándulás teljes költségét a termelőszövetkezet fizeti. A különautóbusz negyven kosdi leányt és asszonyt vitt a nagy történelmi, irodalmi, mezőgazdasági múlttal ren­delkező Debrecenbe. Száz hold málna szedése vár rájuk a kirándulás után. — Figyelem! A váci DCM lakó­telep XII — XI. jelű épületek kábel- hálózatát 1973. Június 1 5-vel fe­szültség alá helyezi a Nógrád me­gyei Állami építőipari Vállalat, (x) — Figyelem! A Vác, Tölgyfa út kábelhálózatát 1973. Junius 15-vel feszültség alá helyezi a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, megyei Állami Építőipari Válla­lat. (x) I I

Next

/
Thumbnails
Contents