Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

2 "vTúiWap 1973. JŰNirs 16.. SZOMBAT Életbe lépett az „új vietnami tűzszünet" Magyar idő szerint reggel öt órakor életbe lépett a Le Dúc Tho és Henry -Kissinger pári­zsi tárgyalásainak eredménye­képpen létrejött „új vietnami tűzszünet”. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány már órákkal a tűzszü­net hivatalos életbe lépése előtt parancsot adott katonái­nak a megállapodás szigorú betartására. A felszabadítási front rádiója pénteken reggel azzal vádolta meg a saigoni rezsim egységeit, hogy tovább­ra is harci tevékenységet fej­tenek ki: támadják a DIFK egységei által ellenőrzött te­rületeket, felderítő berepülé­seket végeznek Quang Tri és Thua Thien tartomány fölött. Július közepén folytatódik a közel-keleti vita Husák Mongóliában Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára hivatalos látogatásra a Mongol Népköztársaságba ér­kezeit. Képünk az ulánbátori repülőtéren készült, ahol Husákot J. Cedenbal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt KB első titkára, ^miniszterelnök fogadta. Ulánbátorban pénteken megkezdődtek a tárgyalások a mongol és a csehszlovák párt­ós kormányküldöttség között. A Mongol „Nagy Népi Hurál elnöksége a Szuhe Bator érdemrendet, a legmagasabb mongol kormánykitün­tetést «adományozta Gustáv fiúsaknak a Csehszlovákia és Mongólia közötti testvéri barátság és együttműködés fejlesztésében, illetve a béke és a szocializmus ügyének védelmében szerzett kimagasló ér­demeiért. A Biztonsági Tanács csütör­tökön este július közepére na­polta el a Közel-Keletről in­dított átfogó vitáját. A BT több tagja annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a vita elnapolása Leonyid Brezsnyev- nek küszöbönálló washingtoni látogatása és Nixonnal folyta­tandó tárgyalásai fényében szerfölött célszerű. Annak le­it NATO gondjai Van valami jelképes ab­ban, hogy már a most be­fejeződött koppenhágai NATO-konfercncia tartama alatt viszonylag nagyon kis terjedelemben foglalkozott ezzel az eseménnyel a vi­lágsajtó. Pénteki befejező­dése után pedig az erről szóló rövid megjegyzéseket valósággal elmosta a Brezs- nyev-utazásról szóló hírek és kommentárok áradata. A szerkesztők és megfi­gyelők joggal érezték úgy, hogy a két esemény együtt valahogy disszonáns; hogy az S2KP főtitkárának ame­rikai útja mintegy megtes­tesíti a korszellemet, az enyhülési tendenciát. az Atlanti Szövetség pedig igen sok tekintetben éppen- hogy a mozdulatlanságot, letűnt idők megváltozott, többé nem érvényes körül­ményeit képviseli. Ennek az igazságnak csak a kevésbé fontos bizonyíté­ka az, hogy a miniszteri konferencia utolsó napján húszezer főnyi tömeg tün­tetett Koppenhágában, a NATO egyik tagországának fővárosában — a NATO el­len. Sokkal lényegesebb, el- gondolkodtatóbb bizonyí­ték. ami a tanácskozáson, az ülésteremben történt. A tárgyalóasztalnál arány­talanul sok szó esett az Iz- land és Anglia közötti hal- háborűról. Augustsson iz­landi és Bouglas-IIomc an­gol külügyminiszter elvitat­kozgatott. a többiek diplo­matikusan hallgattak. Erre az izlandi miniszter közölte, ha az ügyben nem történik pozitív változás, országa fe­lülvizsgálja a NATO-hoz fűződő kapcsolatait. Érzé­keltette: ha a szövetség még a saját tagjai közötti vitában sem képes segítsé­get nyújtani, akkor Reykja­vik levonja a tanulságokat. Az északi szárny mellett a déli szárny, Görögország helyzete is aggodalomra adott okot Brüsszelben, bár ez természetesen hiányzik a hivatalos közlemények­ből. Ezek a közlemények vi­szont tele vannnak annak a bizonygatásával, hogy a szervezetre az enyhülés kö­rülményei között is szükség van. De elhiszi-e ezt a tag­államok lakossága? Joer- gensen dán kormányfő bo­rúsan fejezte ki ezzel kap­csolatos kételyeik A NATO a hidegháború éveiben, a „szovjet veszély­re” hivatkozva alakult meg és működött. Most, annyi fontos változás után, Brezs- nyev amerikai útjának kü­szöbén nem csodálkozunk azon, hogy a hírügynökségi jelentések szerint „Brüsz- szelben a minisztereknek a NATO jövője okozta a leg­több gondot”... i TU-144 Szakértői nyilatkozat hetőségét, hogy a két állam­férfi megvitatja a közel-keleti helyzetet, sok delegátus igen nagy jelentőségűnek nevezte. NDK-NSZK ENSZ-felvétel A BT a jövő héten tárgyasa A bonni kormány pénteken hivatalosan kérte felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be. A felvételi kérelmet Walter Gehlhoff nagykövet, Bonn ál­landó ENSZ-megfigyelője ad­ta át Kurt Waldheimnek, a világszervezet főtitkárának. Az NDK már kedden hiva­talosan benyújtotta ENSZ-fel- vételi kérelmét. Mindkét német állam csat­lakozási kérelmét jövő héten fogja megtárgyalni a világ- szervezet Biztonsági Tanácsa. A párizsi Le Bourget repü­lőtér közelében lezuhant TU— 144-es szovjet repülőgép sze­rencsétlenségének kivizsgá­lására alakult francia bizott­ság és szovjet szakértőd cso­port pénteken nyilatkozatot tett azokkal a különféle, gyak­ran fantáziaszülte verziókkal kapcsolatban, amelyek a nyu­gati sajtóban jelenték meg a szovjet repülőgép katasztrófá­jának okairól és körülményei­ről A nyilatkozat megállapítjí: Az érvényben lévő nemzet­közi jogszabályok és francia törvények szerint a légisze­rencsétlenség körülményei­nek. és okainak kiderítésére szovjet szakértők bevonásával francia szakértői bizottságot alakítottak. Jelenleg folyik mindazok­nak a körülményeknek és té­nyeknek a tanulmányozása, amelynek közük lehetett a légiszerencsétlenséghez. Va­lamennyi objektív anyagot össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni és megfelelő vizsgá­latot kell folytatni. Mihelyt a francia bizottság és a szovjet szakértői csoport elkészíti a katasztrófa okairól szóló szakvéleményt, megadja a szükséges felvilágosítást. A légiszerencsétlenség okai­ról jelenleg terjesztett egyet­len verzió sem a bizottság ál­tal megállapított tényekre tá­maszkodik, és nem az eddigi vizsgálatokból származik. Barátaink, omszkiak (5.) A TIZEDIKÉRT IS A GYÁRI MÚZEUMOT még nem rendezték be telje­sen. De függ ott egy fénykép, amely megállásra készteti az embert. Azoknak kis csoport­ját fényképezték le 1941-ben, akik 32 évvel ezelőtt elsőként Kezdték a gyárban a munkát. Dolgoznak még itt közülük? — kérdeztem, remélve, hogy találok valakit az akkori gár­dából. — Hát persze, itt van pél­dául ez a szöszi — mutattak a képre és összekacsintottak mögöttem egy asszonnyal, aki tőlem három lépésre állt. A fotóról fiatal, mosolygós, csu­pa vidám lány nézett rám. ö lenne az? — Kérdezze meg tőle ... Pis csakugyan, a vonások azonosak! — Basmecsenkova Zinaida Alexandrovna mérnöknő — mutatnak be annak az asz- szonynak. aki valaha fiatal munkáslányként kezdte itt a gyárban. A munka mellett ta­nult tovább és lett textilmér­nök. Érdekességnek nekem már ez is elég lenne, pedig kiderül, többen van részem. Zinaida édesanyja ebből a gyárból ment nyugdíjba. Fér­je is sokáig dolgozott itt, csak másüvé küldték, leánya, veje ma is a Vosztok gyár dolgo­zója ... Egész dinasztia. Ta­lán unokája, aki most hétéves, lehet, hogy egyszer ide kerül? A múzeum egyik sarkában matyó baba. Nem állhatom meg, megsimogatom, közeli is­merős. Egy. ajtót nyitnak ki, mö­götte ósdi, elavult szövőszék, orosz parasztszoba, hadd lás­sák a fiatalok, hogy valaha így szőtték, fonták a ruhánakvalót Oroszországban. És ma? Hogyan dolgozik ma a Vosztok gyár több mint há­romezer munkása? Lapozga­tok a jegyzetemben és a la­pok mögött újra látom az igazgatói irodát, ahol Podkova Ivan Iljics igazgató, Szma- lovszkaja Jekatyerina Kirilov- na pártbizottsági titkár, Maro- zeva Larissza Nyikolajevna, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság gyári csoportvezetője, Lapina Masa, a Komszomoí üzemi titkára, Matszuk Tama­ra Anatoljevna, a gyári szak- szervezeti bizottság elnöke egymást kiegészítve tájékoz­tatnak a szövőegyesülés éle­téről. Bemutatták a gyárat. Játszótéri kis vasú tál lomás AZ IRODÁNAK, ahol ventillátor hűsítése, a cserép­ben virágzó gyapotcserje, pál­ma árnyékában ülünk — megszámlálták a napjait. Már kész az új irodaház, ahová meleg (üvegoldalú, tetővel fe­dett) átjárón jutunk. Alig né­hány napra volt szükség az utolsó simításokra, hogy a té­likertes, medencés, tágas iro- dájú helyiségeket birtokba vegyék a mérnökök, a köny­velők, a bérelszámolók. Az irodaházat az utcától még ke­rítés sem választja el. A régi épületet majd öltözőnek, pi­henőnek használják. A gyár 1941-ben kezdett dolgozni. Júniusban leégett, újraépítették, és 1941 októbe­rében már ismét termelt. Ter­mékeiknek ma is hatvan szá­zalékát ipari célokra (gumiab­roncs, matracszőr, vatta, spár­ga stb.), negyven százalékát ruhaszövetre gyártják — évi 12 ezer tonna fonal, 12 millió méter szövet, 2500 tonna vat­ta, 32 ezer matrac. Egy-egy üzemrészben a fa­lakon „élő” grafikonok. Hét­ről hétre, hónapról hónapra frissen jelzik, hogyan teljesíti termelési, önköltségi, minősé­gi és más feladatát az üzem. A grafikonok emelkedéséből látják, hol nincs szükség be­avatkozásra, és az ábrák süllyedéséből következtetik, hol szükséges a vizsgálat, mi okozza a bajt: egyéni vagy csoportfáradtság, anyagellátási hiba, vagy tervezési, szerve­zési problémák. Minden üzem­részben más-más ruhát visel­nek az asszonyok. A kendő színe: piros és narancssárga, aszerint, ki kiváló dolgozó, ki csak várományosa az elisme­rő címnek. A GYÁRI MUNKÁSOK átlagéletkora 24 esztendő. 1300 Komszomol-tagot számlálnak és a párttagok 286-an vannak. Százötvennyolc díszmunkást tartanak nyilván, ami azt je­lenti, hogy ők 158-an 25 évnél régebben lépték át először az üzem kapuját. Aki húsz éve hűséges a gyárhoz, ha elérte kora a fél évszázadot — nyugdíjat élvezhet. Az idő­sebbek három-négy fiatalt ne­velnek szakmunkásnak, és oly­Abszolút abszurditás Eduard Bászkakov, a TASZSZ szemleírója írja: Albert Weeks, a New Vork-i egyetem tanára olyan írást jelentetett meg, amelynek „fő gondolatát” már a cikk címében („A szovjet politika ideológiá­tól való mentesítése”) el­árulja. „Ma már nem az ideoló­gia a szovjet politikai irányvonalat meghatározó legfontosabb tényező” — így a cikkíró, aki azt állít­ja, hogy a Szovjetunió — a Nyugattal való kapcsolatok javulását célzó politikáját folytatva — állítólag „el­távolodik a kommunista ideológiától a nacionaliz­mus felé”. „Az elmélet” alátámasztására felhozott ..érvek” ugyanolyan ab­szurdok, mint maga az „el­mélet”. Weeks például ki­jelenti, hogy számításai sze­rint a „szülőföld” és a ..ha­za” szavak gyakrabban fordulnak elő a szovjet saj­tóban, mint a „forradalom” és a „kommunizmus” kife­jezések. A cikk lényege azonban < abban rejlik, hogy Albert Weeks ideiglenes taktikai manőverként próbálja be­állítani a nemzetközi hely­zet javulására tett legutób­bi szovjet politikai akció- kai. Weeks — nem minden hátsó gondolat nélkül — figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy éppen Lenin volt az, aki már a szovjet hatalom hajnalán felvetette különböző társadalmi-gaz­dasági rendszerek, az orszá­gok közötti békés egymás mellett élés gondolatát, és azt is, .hogy a szovjet állam, fennállásának egész ideje alatt fáradhatatlanul küz­dött Lenin eszméjének megvalósításáért. Ez a kö­vetkezetes elvi álláspont teljes mértékben megfelel a béke marxista—leninista értelmezésének, a dolgozók osztály érdekeinek — han­goztatja a TASZSZ szem­leírója. Meghívók — Helsinkibe Finnország pénteken el­küldte a július 3-án kezdődő európai biztonsági és együtt­működési értekezletre szóló meghívókat 32 európai ország­nak, valamint az Egyesült Ál­lamoknak és Kanadának — jelentették be a helsinki kül­ügyminisztériumban. A meg­hívott országoknak június 25-ig kell eljuttatniok vála­szukat a vendéglátó finn kor­mányhoz PRÁGA Jóváhagyás A csehszlovák kormány leg­utóbbi ülésén jóváhagyta a csehszlovák—nyugatnémet ál­lamközi 'kapcsolatok rendezé­sére hivatott szerződés terve­zetét. Az ülésen a szerződés- tervezetet Bohuslav Chnoupek külügyminiszter indokolta meg. A szerződést június 20-án Bonnban parafálják a külügy­miniszterek, majd a nyári szünet után Prágában írják alá a kormányfők. Jelvénycsere kor a tehetséges fiatal túl­szárnyalja itt is mesterét. Miért szeretnek itt a dol­gozók? Azért, mert igyekez­nek lakáshoz juttatni a rászo­rulókat, mert kényelmes, szép három munkásszállás, mert a gyerekeknek elegendő a böl­csődei, az óvodai hely, mert játszóteret építettek, ahol tá­gas park, úszómedence, sta­dion, homokozó, gyermekvas­út várja a kicsiket? Maguk építette művelődési házban szórakozhatnak? Azért, mert higiénikus mosdójuk, öltöző­jük van, mert lecserélték a kényelmetlen, korszerűtlen gépeket, Mert megszűnt a ne­héz fizikai munka, a terheket konvejorsor szállítja géptől gépig, emeletről emeletre? Én is megszerettem itt: Ivan Iljics igazgató és Szma- lovszkaja Jekatyerina Kiri- lovna pártbizottsági titkár évödése otthonossá varázsolta a légkört, a gyár munkásgár­dája tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak, és azért, mert feledhetetlenné tették számomra a találkozást a munkásokkal. AZ UTOLSÓ PILLA­NATIG nem árulták el, hogy a legfelső műhelycsar­nokban a munkásasszonyok ünnepélyesen, virágerdővel fogadnak. Pontosabban nem is engem, hanem valakit, aki elviszi magyarországi brigád­tagjuknak tervjelentésüket, és tolmácsolja üdvözletüket. — Kérjük, ezt adja át Cservenka Ferencné elvtárs­nőnek, brigádtagunknak. S átvettem egy piros fede­lű albumot, benne kétoldalas jelentést. A jelentés a tíztagú brigád tervteljesítéséről, azaz túlteljesítéséről szólt. Azt ak­kor már tudtam, hogy Cser- venka Ferencnét, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, a Pest megyei pártbizott­ság első titkárát Omszkban jártakor brigádtagnak válasz­tották. Nincs ebben semmi különös, gondoltam, ilyen tisz­teletadásról máskor, máshol is hallottam. Itt azonban ismét rá kellett ébrednem, hogy Omszkban semmit nem tesz­nek formálisan. Itt ha meg­szeretnek valakit, azt igazán szeretik, ha dolgoznak, akkor annak értelmet adnak, ha el akarják érni céljukat, teljes akarattal akarják ... így Cservenka Ferencné sem formális brigádtag. A TÍZTAGÚ brigádban kilencen dolgoznak. Tíz em­ber tervét teljesítik. És túl­teljesítik. S minden esztendő­ben, újévkor, valamint már­cius 8-án, a nemzetközi nőna­pon üdvözletét küldenek a ti­zediknek, Magyarországra. Most az üdvözlet mellett mun­kájukról is beszámoltak. Sági Ágnes (Következik: A MINDENNAPI KENYÉR) l é

Next

/
Thumbnails
Contents