Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

Hffítódó j\ PCST/ntfrYÉI hírlap kcilonkiad^Tsa XVII. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM 1973. JÚNIUS 12., KEDD Az első ütemben Kétszázhatvanhat iakás épül a Ceglédi úton Újabb száztizenkettőt irányoztak elő Az eredeti elképzeléseknek megfelelően, jó ütemben ha­lad a Ceglédi úti \ lakótelep házainak építése. A Bács me­gyei Építőipari Vállalat mun­kásai az elmúlt év végén 112 lakást adtak át, és még az ősszel hozzáláttak egy újabb 42 lakásos épület felhúzásá­hoz. Az épület szerkezeti sze­relését is már befejezték, je­lenleg pedig a belső terét va­kolják. Május első napjaiban a Ill-as jelű, ugyancsak 42 lakást magába foglaló lakó­ház alapozását kezdték meg. Most az alapfalakat betonoz­zák és zsaluznak. Ennek az MADARAK VAROSA Szimfónia a lombok közül NEM TUDOM, miért és ho­gyan, csupán örülök x neki: öreg városunkban egyre job­ban elszaporodnak az énekes- madarak. Figyeljék csak a lombokból kiszűrődő hangokat, amint a Szabadság léri park fái alatt elhaladnak. Ha van idejük, néhány percet időzzenek apá­don, s hallgassák a kicsi stig- lincek szívderítő párbeszédét. De találkozhatnak kis dalosok­kal a Széchenyi tér fái kö­zött, pedig ott most nincs is nyugalom az útépítés miatt, s kinn, a Tormásban is. Szaporodnak a feketerigók, egyre több tűnik fel a szerény külsejű, de annál szebb han­gú énekesmadárból. A kertek karóin, virágai kö­zött reggelente ökörszem tor- nászik, s repülés technikából ad leckét minden madárnak a kecses suhanású fecske. AKIK SIETNEK, mert vár­ja őket a munka, vagy most térnek pihenni, munka után, figyeljék a hangokat, a zöld lombok között felcsendülő szimfóniát, s ha meghallják, ha néhány pillanatra bűvölet­be esnek a madárkórustól, máris derűsebbekké válnak valamennyien. Sz. M. épületnek az átadása a jövő év első negyedében várható. Ez év őszén látnak hozzá újabb 70 lakás építéséhez; a szerző­déseknek megfelelően, össze­sen 266 lakást épít a Bács me­gyei Építőipari Vállalat. A lakótelep további bővíté­se során, a második ütemben újabb 112 lakás építését irá­nyozták elő: azok terveit most készíti a Báes megyei Építőipari Tervező Válla­lat. Az új városnegyedben felépí­tendő ABC-áruház tervei már készen vannak ugyan, de még nem kötöttek szerződést kivi­telezésükre. Khim Antal Üres telkeken, kis utcákban, árkokban Napjainkban egyre több szó esik a hulladékeltakarításról. Tavaly a városi tanács meg­hozta a köztisztasági szabály­rendeletet, amelyet a Nagykő­rösi Híradó is ismertetett, tud­juk tehát, hogy mit lehet s mit nem háziszemétként el­szállíttatni a városgazdálkodá­si vállalattal, havi 10 forint díj ellenében. Üres telkeken, kis utcákban mégis gyűlnek a hulladékdom­bok, sokszor még annak elle­nére is, hogy a hulladék lera­kását tiltó táblát már kitűzték. A városban sem megnyug­tató a helyzet, de még nyug­talanítóbb a határban. A Pal­lójába vezető úton például, az árokban, % lakóházakkal szem­ben milyen sok a hulladék, s azon az úton napjában százan meg százan kerékpároznak, felüdülést keresve! Ha a vas­úti sorompó után letérünk bal­ra, a földút melletti, mély árokban salak, sok-sok pléh­doboz, konzervgyári hulladék tűnik elénk. Ki tudja, ki vi­hette oda, hiszn a gyáron be­lül gondosan szervezett a hul­ladékeltakarítás. Nem messze az úttól, kis nádas gödreiben építési törmelék fehérük, még a folyondárok sem tudják el­takarni. A vasút másik oldalán, ahol a nádas folytatódik, alig száz méterre, a NEFAG létesített fűrészpor-lerakodó helyet. Né­hány évvel ezelőtt az olcsó tüzelőt használók elszomorod­va hallották, hogy ha elkészül a Vásárosnaményban épülő farostlemezgyár, oda szállítják majd a fűrészport. Ma nincs vevő rá, nincs, aki ingyen el­szállítaná. (szabó) JEGYZET Női kéz a magasban SOKSZOR MÉRJÜK LE azon a női egyenjogúság alakulását, hogy a külön­böző vezető testületekben a nők számarányuknak meg­felelő mértékben foglal­nak-e helyet. A „képvise­leti” ’szemlélet azonban ala­posan leegyszerűsíti a nők társadalmi, közéleti, emberi megbecsülésének problémá­ját, mert számokkal, száza­lékokkal mér olyasmit, ami azokkal kevésbé mérhető. A számszerűség kimutatása ugyanis még senkit nem tesz nőpártivá, egyetlen vállalatot és egyetlen dön­tést sem. Mi, nők, beleke­rülünk »ugyan a vezetősé­gekbe, de ott a mi szere­pünk mégis sokszob jelen­téktelen. Ahhoz, hogy minden egyes megszerzett „pozí­ciót” érdemben kihasznál­junk, tudomásul kellene vennünk, hogy nem csupán jelenlétünk a fontos, hanem mindenekelőtt részvételünk a döntésben. Ehhez azonban nem a számokat kellene hajszolnunk: sokkal fon­tosabb, hogy azok a nők, akik bekerülnek a válasz­tott testületekbe, ne statisz­ták legyenek, ne abban me­rüljön ki minden tevékeny­ségük, hogy általuk női kéz is magasba lendüljön és jóváhagyjon egy-egy hatá­rozatot. Előfordul, hogy azokat választják meg és azokat fogadják be szívesebben, akik nem töprengenek, nem vitatkoznak. Előfordul bi­zony, hogy a jelölés és a választás is a békésebb ter­mészetű, kevésbé vitatkozó szellemű nőkre esik, pedig minden megszerzett lehe­tőséget nagy politikai csa­tározás előzött meg. A nők társadalmi, politikai, jogi egyenjogúságának „tanuló­éveiben” nem a frizura szá­mít, nem is nőies varázsra van szükség, de a hallga­tásra, a mindennel egyet­értésre sem. Küldetésünk arra szól, hogy alkotó mó­don vegyünk részt a helyes megoldások megtalálásában — még a döntések előtt. ÉRVÉNYESÜLJÖN EB­BEN A MUNKÁBAN köz­ismerten fejlett igazságér­zetünk és szociális érzé­kenységünk. Csakhogy min­den a gyakorlatban dől el, és a nők gyakorlata még vajmi kevés. A hiány azonban könnyen pótolható, ha megkapjuk a szükséges még nagyobb figyelmet, tü­relmet. És akkor a női ke­zek nem hiába lendülnek a magasba. K. É. ANYAKÖNYVI HÍREK ♦Született: Tóth László és Kis Borbála: Ildikó, Ézsiás Já­nos és Juhász Julianna: Atti­la, Horváth József és Rusvai Mária: Róbert, Vörös György és Czakó Ilona: Anita, Deme­ter István és Szóréth Margit: Attila, Besenyei István és Se­rényi Ildikó: Tibor, Varga Ba­lázs és Tóth Eszter: Balázs, Módra Dezső és Grónai Erzsé­bet: Dezső, Bisztricsány Zol­tán és Koraknai Zsuzsanna: Dóra, dr. Herczeg István és Tóth Katalin: István nevű gyermeke. Névadót tartott: Nyúzó László és Pál Julianna: Ildikó, Kapus Sápdor és Héjas Ilona: Ágnes neVű gyermekének. Házasságot kötött: Kuklis Zoltán és Gál Ilona, Módra Géza és Sörös Mária, Kupái Pál és Földvári Judit, Pesti Antal és Mészáros Julianna, Godó Ferenc és Petrezselyem Judit, Nagy Balázs és Lakos Etelka.­Meghalt: Kiss Gáborné Ma- ronyai Erzsébet (Ady E. u. 12.), Beke Józsefné Horváth Teré­zia (Abonyi u. 4.), Dér Amb­rus (Táncsics u. 19.), Nádud-' vari Alajos (Álmos u. 8/a.), Kis Balázsné Irházi Julianna (Nagy Sándor u. 14.), Halápi Józsefné Irházi Mária (Losorn- czi u. 48.). Ma és holnap: Tanévzáró ünnepségek A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet tanulói­nak az intézet aulájában ma, június 12-én, délután 5 órai kezdettel tartják az évzáró bi­zonyítványosztó ünnepséget. Holnap, június 13-án, dél­után 4 órakor a Kossuth La­jos általános iskola udvarán lesz bizonyítványosztó ünnep­ség. SPORT Biztosították bennmaradásukat A Nagykőrösi Kinizsi lab­darúgó-csapata 2:l-re legyőz­te Pomázt. Kinizsi: Leskó — Suba, Ju­hász, Kecskés I, Bari, Szomo- lányi, Kovács L., Kovács Z„ Marton, Szabó, Kalmár. Cse­re: a 66. percben Szabó he­lyett Sebők, a 75. percben Ko­vács Z. helyett Somlyai. Dér Ambrusra emlékezve, egyperces gyászszünettel kez­dődött a mérkőzés. Kiegyenlített játék után, a 15. percben, Kovács L., 100 százalékos helyzetben, a ka­pusba lőtte a labdát, tíz perc múlva a pomáziak hagytak ki hasonló helyzetet. A 28. percben Kovács L. az alapvo­nalig küzdötte magát, onnan pontos labdát adott Szomolá- nyinak, kinek erős lapos lö­vését a kapus nem védhette, 1:0. A 44. percben Kovács L. lövése a kapufáról pattant ki. Fordulás után, a 47. perc­nyálán nem korai az ara- tusról beszelnem, niszen így, junius első felében, mar vizsgálják a kalászokat, vajon mikor Lenet nekikezdeni? Tavaly történt. A kombáj­nok kiballagtak a búzaföldek­re, s ment is a munka, hullott a szem a vontatókra. Csak ak­kor kezdődött a baj, amikor fekvő táblához érten: még a májusi, esős szélvihar döntöt­te földre a búzaszárakat. — Csak kézi kaszával lehet learatni — jelentette ki a bri­gádvezető, aki jónevű, régi tag volt a termelőszövetkezet­ben, és szigorú ember hírében állt: nem szerette látni, ha valaki dologidőben csak lődö­rög. A négy aratópárral ő is be­állt a táblába: vágta a dőlt búzát, ahová nem mehetett a kombájn. Valami beszélnivalóm volt vele, a dülőszélen vártam rá. Láttam, ő az első kaszás. A többieket kicsit elhagyva, kö­zeledett felém. Széleseket ka- nyarított, bár csöppet sem erőlködve, inkább könnyed­séggel. Időnként kiegyenese­dett, ötször-hatszor végighú­zott kaszája pengéjén a fenő­kővel, aztán ismét nekivesel­kedett. I' öszöntem neki előre. Meg- állt, végigcsúsztatta inas kezefejét a homlokán, nagyot szusszantott, és mintha erősen törte volna a fejét, ezt mond­ta: Hol is olvastam csak? Sújthat tűzvész, jégeső, csak a naplopóktól mentsen meg az isten. — Mi baja van már megint? — fakadtam ki dühösen. — Semmi, öreg koma, csak, szerintem, hátramozdító vagy, mert ilyen dologidőben is föl­tartod az embert. Ha beszélni akarsz velem, vasárnap este otthon is megtalálsz. Kaszát fognál inkább, mert ez a has­ra feküdt tábla tán ítéletnapig sem lesz learatva. \ Gondoltam, elfáradt az öreg, azért kötözködik, mégis sér­tett ez a lekezelő, gúnyos hang. Kikaptam kezéből a ka­Később aztán mind vasta­gabb erekben csordogált raj­tam a verejték. A többiek szállingóztak utánam, néme­lyek megálltak, s nézték, hogy mit művelek. Egyre idegesebb lettem. Ügy éreztem, képtelen vagyok tar­tani az előnyt. Hallottam há­tam mögött a kaszák suhogá­sát. Mind nagyobb erőt kel­lett beleadnom egy-egy vágás­ba. Előrenéztem, messze van-e még a vége, de csak fekete karikákat láttam ugrándozni Próbatétel szát, és öles léptekkel indul­tam a nyílás túlsó végére. Majd én megmutatom. Nem olyan nagy valami az a ka­szálás. — Mit kell úgy lenézni a fiatalt! — dohogtam vissza. — Ehhez nem kell ész, csak erő. Az öreg nem szólt rá sem­mit. Kis ideig topogott, aztán letelepedett a porcsinba, s nadrágzsebéből kezdte elő­szedni a dohányt. En meg ro­hangáltam, hogy minél előbb ámulatba ejtsem tudásommal az egész csapatot. A szép, fe­hér arcú marokszedő lány kénytelen volt kocogni utá­nam. / 5 járású kaszája volt a brigádvezetőnek. Csak úgy söpörte a kétrét görnyedt gabonát. Hanem a nap sütött rám cefetül. Eleinte ügyet sem vetettem rá. a szemem előtt. Ettől kétség­beestem. Hát ilyen hamar? Átvillant rajtam, hogy fel­sülök, hiszen a kaszám éle már olyan, mint a bot, s meg se tudom fenni, mert nincs nálam kaszakő. A fenés már csak azért is jól jött volna, mert szusszantottam volna egyet annak ürügyén. Külön­ben a többiek már egészen fölzárkóztak a nyomomba. Ha megállók, nekik is lassítaniuk kell. És akkor? Elsüllyedek, ha csak egyetlen epés meg­jegyzést tenne valamelyikük. T/'ágtam, vagy inkább ci­' háltam — téptem most már a szúrós szalmájú, nehéz gabonát. Kínkeserves volt minden mozdulat. Azt hittem, leszakad a két vállam. El-el- sötétült körülöttem a világ, mikor — lesz, ami lesz — meg­álltam, és levegő után kapkod­tam. Ekkor pillantottam meg a tenyeremet. Ijesztően fölhó- lyagosodott. Mitévő legyek? Álljak félre, ismerjem el vereségemet? Az lehetetlen, inkább itt pusztul­jak el. Citerázó inakkal nekifohász­kodtam újra. Csissz-csossz, csissz-csossz. Támolyogtam, hányingerem támadt. Kék meg zöld meg lila csillagok vilióz­tak előttem, csikorgattam a fogamat, forgott velem a vi­dék, s közben egyetlenegy vágy tornyosodott föl ben­nem: „Kitartani.” De később éreztem, hogy előrebillenek, bele a kasza he­gyébe, följajdulok, szalad mindenki, kapkodnak, kiáltoz­nak az emberek. — Hát ez nem könnyű va­lami, igaz-e? Jól van, na, lá­tom, rendes fiatalember vagy. Add vissza a kaszát. Akkor jöttem rá, hogy élek még, az imént csak rémeket láttam. Igen, ez a kissé gu- nyoros hang, az én régi jó is­merősömé, a brigádvezetőé. Makogtam valamit, hogy majd máskor eljövök, máskor in­kább. Iszonyú erőfeszítéssel elim- bolyogtam egy közeli gabona­kereszt mögé. /Csillagok hunyorogtak rám, amikor felébredtem. Miklay Jenő ben, védelmi hibából egyenlí­tették a vendégek. 1:1. Szög­letrúgás után Juhász szép fe­jese a felső kapufáról pattant ki. A 70. percbén, több jó csel után Kalmár megszerezte a győztes gólt. 2:1. Két hasonló képességű csa­pat változatos küzdelmét hoz­ta a mérkőzés. Mindkettőnek nagy szüksége volt a pontra vagy a pontokra. Örvendetes, hogy a körösi csapat küzdő- szelleme fokozatosan javult. Budaörs ellen igen szép, lát­ványos, jó játékot produkálva szerzett egy pontot a Kinizsi. Azóta, gyengébb játékkal, de akarással, a mérkőzéseket megnyerte, és ez a döntő, mert», csak ezzel a dicséretes akarás­sal kerülhette el a kiesést. Egyénileg Leskó tartja jó formáját, a goiról nem tehetett. A közvetlen védelem most sem játszott tudása szerint, és a középpályán is töboször adó­dott baj. Marton igazolta, nogy mar elöob kellett volna neki bizonyítási lehetőséget kapnia. Szomolányi és Kovács L. volt a csapat két lendítőke­reke. Jól egészítette ki az össz- játókot Kalmár mozgékonysá­ga. \ A Leilei, Gál, Bállá bíróhár­mas ritkán látható összhang­ban, kifogástalan tárgyilagos­sággal vezette a sportszerű mérkőzést. Nk. Kinizsi ifi—Pomázi ifi 2:1 (1:0). Kinizsi ifi: Tóth A. — Szaba- ri, Dobozi, Bélteki, (Szabó) Kaszap, Labanc, Mohácsi, Szá­lai, Fekete, Bús, Sarkadi. Az ifik, helyenként tetsze­tős, egyre jobban kialakuló já­tékstílusban, megérdemelten nyertek a jó játékerőt képvi­selő ellenféllel szemben. Góllövő: Sarkadi, Szalai. Jók: Dobozi, Labancz, Sza­lai, Sarkadi. P. S. Mit látunk ma a moziban? Nászéjszaka a börtönben. Színes olasz filmvígjáték. Csak 16 éven felülieknek. Kísérőműsor: Magyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. Ezúton mondunk köszönetét a: ÁFÉSZ vezetőségének és dolgo zólnak, minden Jé rokonnak, is merösnek, akik szeretett térjen Madarász László temetésén mgg' Jelentek, síriára koszorút, virága helyeztek, s mély gyászunkbar együttéreztek. özv. Madarászná éí családja. t 1 I Városunkban nem nagyok a | távolságok, felesleges a meg- i engedetnél nagyobb sebesség. Nem kell a közutat sem ver­senypályának, sem sétatérnek tekinteni. Legyünk fegyelmezettebbek a közutakon. Bíró Ilona Napról napra balesetveszé- | lyes körülmények között köz­lekedünk. A Patay utca előtti rövid, jó útszakaszon várakoznak az autóbuszra azok, akik a gyár­ba, vagy a vasúthoz igyekez­nek. Szorongva gondolnak ar­ra, vajon sikerül-e nekik bu­kás nélkül átkelniük a Patay utca elején. Azt a kezdeti sza­kaszt ugyanis veszélyes kis gödrök éktelenítik el. Időszerű lenne az úttestet megjavítani, mielőtt még súlyosabb baj nem esik az azon haladó jár­művekkel és utasaikkal. A Patay utca szűk. Két szé­lén is gödrök, melyek esős idő­ben láthatatlanok, s a motoro­sok, autósok vezetői közül nem mindegyik tartja tiszteletben a közlekedési szabályokat. Az úttest a Rákóczi úton jó, de csúcsforgalomban, reggel 5—6-ig és délután 2-től fél 3-ig ismét sok a szabálysértés. A Sellő is vonzza törzsven­dégeit, akik közül nem egy el- állja az utat. Olykor lovas kocsi parkol a Kossuth Lajos utcai oldalon, s a fuvaros fél- decis pohárral a kezében im- bolyog át a közlekedési csomó­ponton. Aztán — akik kettesével sze­retnek kerékpározni! Egy munkahelyen dolgozók, házas­párok, jegyesek és barátnők. Mint régen a korzón. Csak- hát az úttest nem sétatér! A konzervgyári szezon ide­jén a teherautók parkírozásá­ra külön figyelmet kellene for­dítani. Több száz ember szeretne biztonságosan átjutni a Lyu- ikashíd alatt idegeskedés és aggodalom nélkül. A nyári csúcsforgalom városunkban ezen az útvonalon érzékelhető leginkább. Jó lenne, ha rendőri segít­ség nélkül is megértené min­denki, aki részt vesz a közle­kedésben, hogy a maga és má- ; sok testi épségére vigyáznia | kell. I Fegyelmezettebben a közutakon Nem versenypálya s nem is sétatér Aggodalmak a Lyukashíd alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents