Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

1973. JÚNIUS 12.. KEDD

PEST

MECVE»

írlap

Egységes munkásosztályunk, egységes pártunk teljesíti nagyszerű történelmi küldetését

3#u it h « sajtgií lvs eh a Magyar Kommunista Párt vs a Szociáldemokrata M*art eggesálesenek 23. évíordniógáti

Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélben köszöntötte a párt minden alapszervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűléseken emlékeznek meg az évfordulóról. Csepelen, Diósgyőrben és Győrött ünnepi munkásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kommunistákat és volt szociáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó harc követelményeit, elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit, s aktív szerepet vállaltak a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A csepeli munkásgyűlésen megjelent Kádár János és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiatalabb nemzedésan összefüggő elvre épült koncepció szerint. Az első elv a politikai hatalom megszerzése volt reformok útján, a kapitalizmus meghagyása mellett. A második elv azt hirdette, hogy a reakció útja és a kommunisták útja nem járható, keresni kell egy harmadik utat és ezen járva a szociáldemokrácia maga mögé gyűjt- heti a társadalom többségét. A harmadik elv arról szólt, hogy a világpolitikában Nyu- gat-Európára kell orientálódni, nem pedig a Szovjetunióval való szövetségre.

— A szociáldemokrácia baloldala viszont mindinkább világosan látta, hogy mindhárom, tételnek az ellenkezője igaz és a helyes. Azt vallotta, hogy nincs harmadik út, hogy a haladásért a Szovjetunióval szövetségben lehet és kell harcolni, hogy a kapitalizmus társadalmi rendje megszüntethető — mondotta, majd kiemelte:

— Hangsúlyozni szeretném az egyesülésnek azt a döntő fontosságú jellemzőjét, hogy a magyar kommunisták nemcsak a szociáldemokrata balszárny- nyal egyesültek, hanem magával a Szociáldemokrata Párttal, melynek tagsága, kevés kivétellel, magáévá tette az egyesülést. A baloldali szociáldemokraták tevékenysége döntően hozzájárult ahhoz, hogy a Szociáldemokrata Párt saját kongresszusán megszavazta a marxista-leninista alapon tör- ténő irányvételt a népi demokráciára. Ebben is kifejeződött az a tény, hogy az üzemben dolgozó szociáldemokrata munkás nem a párt egyik vagy másik szárnyához, hanem magához a párthoz tartozott.

— Ha feltesszük magunknak a kérdést — folytatta az előadó —, hogy milyen gyümölcsöt hozott népünknek a munkásegység, nagy politikai hozamot regisztrálhatunk. Már 1945—48 között ennek bázisán valósult meg a földreform, a stabilizáció, a nagyipar és a bankok köztulajdonba-vétele, az üzemi demokrácia alapjainak megteremtése, az egységes állami iskolarendszer. Majd 1948 után ez volt a politikai hajtóerő a szocialista iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a terv- gazdálkodás kiépülésében, abban a dinamikus fejlődésben, mely társadalmi viszonyainkat, gazdaságunkat és kultúránkat jellemzi.

Ezen a bázison teremthettük meg az egész magyar nép szoros szövetségét a szocialista Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ami nemzetközi helyzetünket biztonságossá teszi, fejlődésünkhöz ösztönző külső körülményeket teremt. Ha ehhez hozzávesz- szük azt a milliónyi tényt, amit a munkásszolidaritás mindennapokban való érvényesülése jelent a munkában, az emberi kapcsolatokban, a szocialista embertípus formálódásában, akkor valóban nyugodt lélekkel mondhatjuk: sok a gyümölcse és szép a gyümölcse az egyesülésnek — mondotta, majd részletesen szólt a mai feladatokról.

zetközileg erőre kapott opportunizmus a magyar szociáldemokráciát is megfertőzte, törvényszerűen alakult meg tehát 1918-ban az önálló Kommunista Párt. A Szociáldemokrata Párt ezután nem lett eszmeileg és politikailag egységes. A pártban mindig volt jobboldal, mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel és kommunistaellenes volt, elvetette a munkásegység elvét. Ugyanakkor mindig volt baloldal, 1945 után már döntő pozíciók birtokában, amely viszont együtt harcolt a kommunistákkal, a munkásegység politikáját követte, és persze, mindig voltak középen állók. A szociáldemokrata jobboldalnak a munkásegységet bomlasztó tevékenységét kihasználta a régi magyar uralkodó osztály, amely mindvégig a két munkáspárt ellentétére játszott a politikában, és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzet. Sajnos, kezére játszott a munkásosztály ellenségeinek a kommunisták némely körében jelentkező szektás szemlélet és magatartás is, amely a szociáldemokrata jobboldal bűneit az egész szociáldemokrácia bűnévé avatta.

— A 25 év előtti pártegyesülés történelmi előzményét a fasizmus elleni harc jelentette, attól kezdve vált folyamatossá hazánkban a kommunista-szociáldemokrata együttműködés. A fasizmus mindenütt, ahol fellépett, Olaszországban, Németországban, Magyarországon és másutt, brutális módon, embertelen

Apró Antal beszélt Győrött a munkásgyűlésen

galmazták meg: a munkásosztálynak ahhoz, hogy megvéd- hesse érdekeit, meg tudja valósítani célját, a tőkés társadalom megdöntését és a szocializmus, a kommunizmus felépítését — önálló és egységes

forradalmi pártra van szüksége, amely a tőke elleni forradalmi harcra, osztályöntudatra neveli és szervezi a munkásságot, és fellép a burzsoáziával megalkuvó kispolgári nézetek ellen.

Apró Antal áttekintette az önálló és egységes forradalmi párt megteremtéséért folytatott harc magyarországi állo(Folytatás a 4. oldalon)

4

I

kék képviselői is, akik átvették a forradalmi örökséget, megőrizték és őrzik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét.

A munkásgyűlések egységes jelszó jegyében zajlottak le: „Éljen a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt!’’ Az ünnepélyes külsőségek között megtartott gyűlések színhelyét mindenütt vörös és nemzetiszínű zászlókkal, Lenin portréjával díszítették. Munkáskórusok felelevenítették a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos dalait. A gyűlések a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacionáléval fejeződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a munkásgyűlések szónokainak beszédeiből.

zett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehaladásunk nem is volt végig zavartalan, mégis amit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága.

— Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visz- szaál'lította jogaiba a marxizmus—leninizmust, a lenini úton járva kétfrontos harcban megvédte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következetesen tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő feszültségekkel és ellentmondásokkal.

Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szervezettebb munkát, az ország anyagi és

A csepeli munkásgyülésen. Balról jobbra: Németh Károly, Kádár, János, Borbély Sándor és Marosán György.

szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel; felelős magatartást; teljesebb azonosulást szocialista eszményeinkkel, céljainkkal; tudatos harcot az ellenséges, antimarxista nézetekkel, a visszahúzó maradi gondolkodás és főképp a csak magára néző, individualista, önző magatartás ellen. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a milliószemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista közvélemény.

— A jelen és a jövő feladatai felé fordulva, soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommunista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság erényei a gyorsan változó körülmények között is tovább éljenek a soron következő nemzedékekben — mondotta, majd beszéde befejezésében elismeréssel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor parancsát, a munkáspártok egyesítésének nagy ügyét.

nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiséggel, a dolgozó nép nemzei összefogását erősítő szövetségi politika ugyanannak a dolognak a két oldala.

— Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munikás- hatalom megteremtésének, a szocializmus útján történő elindulásának jegyében követkeNyers Rezső volt a szónoka a diósgyőri munkásgyülésnek

eszközökkel jelentkezett, főleg a kommunisták és a szociáldemokraták ellen. Mindkét párt nagy számban adott mártírokat a fasizmus elleni harcban, akik életüket áldozták azért, hogy a nép szabaddá váljon. Az áldozat nem volt hiábavaló. A sok mártír emléke, a közös ellenséggel szembeni kézfogás tartóssá, végül eltéphetetlenné tette a magyar munkáspártok kapcsolatát. A fasizmus elleni harc segítette hozzá a szociáldemokraták nagy részét ahhoz, hogy felismerjék és elismerjék a Szovjetunió óriási jelentőségét a társadalmi fejlődés és a béke szempontjából, hogy rájöjjenek: a korábbi gyér és torzított információk meghamisították a szovjet valóságról alkotott képet.

Ezután a két munkáspártnak a fasizmus éveiben kialakult együttműködéséről szólt Nyers Rezső, majd így folytatta:

— A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgálta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem csupán hazai sajátosság volt, hanem egy progresszív nemzetközi folyamat része.

A háború utáni Európában sok országban volt együttműködés szociáldemokraták és kommunisták között, kormányokon belül és kormányokon kívül. Ez a tény európai méretű fejlődést sejtetett egy népi és szocialista jövő irányába. A szociáldemokrácia jobboldala azonban a hidegháború kezdetén, szinte azonnal Churchill fultoni beszéde után, szembefordult az egységpolitikával és a kommunistákkal való szakítás útjára lépett. Milyen elmélet alapján tette ezt? Három egymással szoroNyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára beszédében kiemelte:

— Minden okunk megvan rá, hogy ünnepélyes tisztelettel emlékezzünk a 25 év előtti pártegyesítésre, amely véget vetett a magyar munkásosztály két pártra szakadásának, és lehetővé tette a teljes politikai egység megvalósítását.

— Három évtizedig volt két pártja a magyar munkásosztálynak, 1918-tól a Tanácsköztársaság időszakának kivételével egészen 1948-ig. Ezalatt dühöngött a Horthy vezette ellenforradalom és sajnos, sikerült konszolidálódnia. Világválság volt és milliók kerültek koldussorba magyar földön, nőtt és mind nagyobbra nőtt a fasizmus veszélye, míg végül fasiszta Uralom lett belőle Európa jó részében, majd az is bekövetkezett, hogy Horthyék, szövetségre lépve a német és olasz fasizmussal, a második világháború szakadékéba rántották az országot. Az ember- öltőnyi elkülönültségben a kommunistáknak és az osztályhű szociáldemokrata munkásságnak mindig azonos volt az érdeke, közös volt az ellensége és közös a reménysége. Együtt dolgoztak üzemekben, szakszervezetekben, sőt a mély illegalitásba szorított kommunisták munkát vállaltak a legális szociáldemokrata szervezetekben, munkásegyesületekben, együtt küzdöttek a tőkés kizsákmányolás ellen, a Hor- thy-rendszer elnyomása és an- tidemakratizmusa ellen, a nacionalizmus és antiszemitizmus ellen, szívükben a hittel, hogy lehet és lesz még szocializmus hazánkban. Az elnyomás ellen küzdő kommunista és szociáldemokrata munkás nagyszerű alakja igazi hősi példaként magasodik emlékezetünkben, történelmünkben és emberi ideálként szolgálhat a mai nemzedék számára.

— A megosztottságból eredő veszély azonban mindig is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges elvi, politikai különbségek voltak a két párt között, ezek mindig újraélesztették a szembefordulás veszélyét. A nemApró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyozta:

— Marx és Engels több mint egy évszázaddal ezelőtt azt a szükségszerű követelményt foA győri munkásgyűlést Bittmann Ernő, a munkásmozgalom régi harcosa nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Pintér István, a győri Gárdonyi általános iskola igazgatója, és Gede Ferenc, a Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat épületgépszerelője.

A diósgyőri munkásgyűlést Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlé-. sen felszólalt Tiser Gyula, a Dósgyőri Gépgyár anyagbeszerzője és Sándorfalvi László, a Lenin Kohászati Művek villany- szerelője.

saságot. Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításában. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás. Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése — megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb összefogásának, népünk és országunk emelkedésének nagyszerű távlatait nyitotta meg.

A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rámutatott:

— Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalom elleni harc-jegyében, 1956 novemberében zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában együtt harcoltak és dolgoztak a volt kommunisták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból.

— Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szembefordult a revizionista egységbontással, megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt volt tagjai minden korábbi összefogásnál teljesebben egymásra találtak.

— A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egységbefor- rása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a munkásosztály szoros kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad. A társadalmi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység állandó megújulását a pártban, mert így tudjuk maradéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal egész dolgozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meghatározásában, megoldásában és ellenőrzésében, hogy a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk valameny- nyi fórumán. A munkásosztály

Németh Károly, a gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többek között a következőket mondotta :

— A két párt egyesülésében munkásmozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta meg: legfőbb ereje szervezettségében és egységében rejlik. Nem a harc elől kitérők, hanem a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szp- ciáldemokraták közös erőfeszítéssel teremtettek meg. 1948-ban a magyar munkás- mozgalom sok évtizedes harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. Rátérhettünk a szocialista társadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozgalom történetében.

— Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta. — Elleh- tétek, néha türelmetlenség nehezítette az együttműködést, kölcsönösen követtünk el hibákat is, de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása, nem érhettük volna el a népi és szocialista erők pozíciójának megerősödését a koalícióban, a köz- igazgatásban, a társadalmi, gazdasági életben, ha a két párt az alapvető kérdésekben nem jut közös nevezőre.

— Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére — mondotta a továbbiakban —, arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli sportcsarnokban, a felszabadulást követően első ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szociáldemokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett.

— Együtt követelték a jobboldali szociáldemokraták eltávolítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett. Nagy örömünkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhetjük annak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat.

— Az egységes marxista— leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győzelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletár- diktatúra feltételei között — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar NépköztárA csepeli sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Csicsics Sándor nyugdíjas olvasztár és Szabó Zsuzsa elektroműszerész.

Németh Károly mondott beszédet a esepüli munfcásgyűlésen