Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

1*73. MÁJUS 30., SZERDA PESi MEGYEI <Jiírlap Huszonöt éves a záhonyi vasúti csomópont ÜNNEPSÉG A HATÁRÁLLOMÁSON Ünnepség volt kedden Zá­honyban, a vasúti csomópont fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter mellett meg­jelent Ny. A. Gundobin, a Szovjetunió közlekedésügyi mi­niszterének első helyettese és Ny. Sz. Oszipov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, ott voltak a szom­szédos magyar és szovjet vasútigazgatóságok és vasút­állomások, továbbá Szabolcs- Szatmár és Hajdu-Bihar me­gye, valamint a Szovjetunió kárpátontúli területének párt­ós állami képviselői. Az ünnepséget dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója nyitotta meg, majd dr. Csanádi György mondott beszédét. Az ünnepségen Ny. A. Gun­dobin, a Szovjetunió közleke­désügyi miniszterének első helyettese tolmácsolta a szov­jet vasutasok üdvözletét és méltatta a két ország vasút­állomásai és dolgozói között kialakult baráti kapcsolatokat. A két ország közlekedés­ügyi minisztériumának veze­tői kölcsönösen kitüntetéseket adtak át a magyar, illetve a szovjet vasút vezetődnek és ■ ! rio íaálkefle qéx ■ dolgozóinak. Németalföldi falióra Felsőpakonyból A f elsőpakonyi TESZÖ V óragyártó részlege mintegy egymillió 300 ezer gulden, azaz 18—20 millió forint érték­ben szállít németalföldi stílusú faliórát Hollandiába. Ké­pünkön lOrmál ják az ingák hárfadíszeit. Ékes János felvétele Kertészet, állatgondozás és bedolgozás A nők foglalkoztatása Dunavarsányban nem az égből hozza a tüzet, de olaj- és gáz­égőinek üzembiztonságát szavatolja a Prométheus­szal kötött rendszeres karbantartási szerződés TÜZELÉSTECHNIKAI VÁLLALAT SZERVIZFÖOSZTÁL Y Budapest X., Oyömröi úl 140. Telefon: 272-018; 274-092.. ÜZEMBIZTONSÁG KARBANTARTÁS A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres:- épületgépész­technikust,- víz- és fűtésszerelő művezetőt,- építőipari kalkulátort,- víz- és fűtésszerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet q munkaügyi osztályon: Vác, Bartók B. u. 14. Építőipari szövetkezet AZONNAL FELVESZ lakóházépítésre, több éves munkára, Budapesttől 100 km-en belül saját autóbusszal történő csoportos szállítással ASZTALOS, KŐMŰVES, ÁCS, TETŐFEDŐ, TETÖBADOGOS SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: személyesen (szombat kivételével) vagy levélben: Budapest XVI., Rákosszentmihály, Rákosi út 90. Megközelíthető a metró Őrs vezér téri végállomásától, a 31-es vagy 31v Y-os autóbusszal. Dolgozók a muiikáseliátásról „A jót könnyű megszokni Jöhet a magas szárú cipő — A hűség titka: a gondoskodás Vaimár Rudolf, az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár armatúra­üzemének esztergályosa öklé­vel odacsap a művezetői iroda asztalára: — Munkásellátás? Jókor kérdezi: tegnap bemegyek a fürdőbe, gyújtanám a villanyt, nem ég! Nyitom a csapot, az­tán már ugrottam is félre a hideg zuhany alól. Hideg vízben? Konyákig csupasz jobb kar­ját hosszú forradások szántják végig. Ujjain számlálja a kifo­gásokat : — Egyszer víz nincs a für­dőnkben, máskor fűtés, most meg áram. Pedig mindössze két éve épült, egyszerre az ar­matúraüzemmel. Kiadtuk ások pénzt a vízhőmérséklet-szabá- lyozó automatára, és tessék: valamit elfuseráltak benne, mi meg mérgelődhetünk. Próbál­ná meg csak egyszer hidegvíz­ben mosni az olajat, meg a spent a kezéről, mindjárt meg­értené, miért vagyok mérges. Mert tudja .meg — teszi hozzá egészen más hangon — a jót könnyű megszokni! — Ezt mire érti, Vaimár elv­társ? Láttam a szemén, hogy meg­hökkent; azt gondolta magá­ban: „na, ez is-amolyan nagy­hangú, követelőző alak lehet”. Pedig ha valaki, én aztán tu­dom értékelni, mit tesz ez a gyár a munkásakért. Van mi­vel összehasonlítani. — Harminchatban szabadul­tam fel a lakatos-bádogos szakmában. Egy évig külföldön dolgoztam, aztán beléptem a MÁVAG-hoz. Napszámosnak. — Miért nem a szakmájá­ban? ... — Ezt a főnökömtől kellene megkérdeznie, ha még él va­lahol. Meg^zt jg, hpgy mtért fizettek 22 fillért, holott 26 fil­léres órabérrel vettek fel?! Néhány pillanatig csend lesz, csak a gépek zúgása tör át az iroda üvegfalán. Vaimár Rudolf másodszor is­métli a kérdést, de most in­kább önmagának: — Munkásellátás? Azt se’ tudtuk, mi az. Évente hat nap fizetett szabadságot kaptunk, azt is csak az állami nagyüze­mekben. Munkaruha? Aki tu­dott, vett magának, aki nem, az elnyűtt gönceit viselte. Für­dő? Mégforrásítottunk egy vas­darabot, beledobtuk egy vödör vizbe, az volt a fürdő. Ebéd — önkiszolgálással: stanicliból. Tíz deka töpörtyű, egy darab kenyér; meg 7 filléres kis- fröccs, ha volt miből. — Ebéd után? — Jó viccei vannak! — ne­vet. — Munka után, este. A MÁVAG kapuit műszak alatt jobban őrizték, mint a rabkór­házét. Még arra is volt gond­juk, nehogy a munkások ugyanazon a kapun közleked­jenek, amelyiken a tisztvise­lők. Az akkor volt. most más világ van. Szerencsére. — Mennyi az órabére? — Tizenhárom forint ötven. — A személyi órabére — szól közbe Gallina . József üzemvezető. — De mennyi jön cséb cséb cséb BIZTOSÍTÁSI ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORT MINDEN MUNKAHELYEN ki egy órára, ha elosztja a ha­vi keresetét? — Kerek húszas. Mondtam, hogy most más világ van, nem ? Aztán hajtom is ám magamat — teszi hozzá magyarázat­képpen. — Mikor volt utoljára gyári beutalóval üdülni? — Sajnos, már régen; ta­valy nyáron, Parádfürdőn. A szeme körül elmélyülnek a nevető ráncok: megint lépre mentem. — Bejártam ám ungot-ber- ket: a kékestetői obszervató­riumtól Bükkszékig! Nekem ne mondják hiába, hogy „ismerd meg hazádat!”. No, faggassa mos már a fiatalabbakat, Maj­námét, meg ezt a Varga Jan­csit például, talán többet tud­nak panaszkodni. Kicsit hátrább tolja a szé­ket, és figyel. Hátha olyasmi hangzik el, amit ki kell iga­zítani ... Amit lehel, megtesznek Az ISG — a kollektív szer­ződésnek megfelelően — éven­te 360—380 ezer forint értékű munkaruhát oszt ki a'munká­soknak. A kihordási idő csök­kentésére vonatkozó kéréseket — anyagi okokból — jelenleg nem tudják teljesíteni, de megteszik, amit lehet. A kol­lektív szerződés módosításá­nak múlt havi vitáján szóba került például, hogy sok a trombózisos megbetegedés a munkásnők között. A vszt ja­vaslatára ezért úgy döntöttek, hogy még ez évtől magas szá­rú bőrcipőt adnak a gépmun- kásnőknek és a sorintézőknek. Az intézkedés mintegy 300 munkásnőt érint; a cipők pár­ja 360 forint, kihordási ideje két év lesz. Három lánynak — Mit szól a magas szárú cipőhöz, Majnámé? — Jöhet! — mondja elége­detten Majnár Mártonná beta­nított gépmunkás. — Saját zsebemből úgysem bírtam vol­na megvenni — teszi hozzá csendesen. Tizenkét esztendeje, hogy megözvegyült, három gyereket nevelt egyedül. Három lányt. — Aztán annak mindnek külön szoknya kellett, nem úgy, mint Csicsóné lányainak — toldja meg nevetve. — Ne­gyediknek anyámat is én tar­tottam a 900 forintos hivatal- segédi keresetből, meg a kis özvegyi nyugdíjból. Volt, hogy tíz forint jutott egy napra kosztpénznek. Rövid, erős ujjait összekul­csolja az ölében. — Azért ember lett mind­egyik gyerekből. A legidősebb közgazdasági technikuínot vég­zett, jelenleg bedolgozó, mert nem tudja óvodában elhelyez­ni a hároméves unokámat. A középső gyors- és gépírást ta­nult, aztán kereskedelmi dol­gozó lett. Pénztáros egy nagy húsüzletben. A legkisebb most végzi a nyolcadik osztályt, és mindenáron vegyész szeretne lenni. Már fel is vették a Pet- rik János Vegyipari Szakkö­zépiskolába. Csak aztán bír­jam anyagiakkal — teszi hoz­zá aggodalmasan. — Nincs az üzemnek ösztön- díjalapja az itt dolgozók gyer­mekei továbbtanulásának tá­mogatására? Gallina József előbb gyor­san feljegyzi az ügyet, aztán válaszol: — Hogyne volna! Holnap majd szóba hozom az illeté­keseknek. A nyári szünidőben meg behozhatná a kislányt dolgozni az üzemi laborba, Majnámé. — Bíró elvtárs már meg­ígérte, hogy segít elintézni. — Ez tehát rendben van. Nos, halljuk a panaszokat: mi nem stimmel a munkáseliátás körül? Majnámé hosszú gondolko­dás után, tétován felel: — Hát... talán a tisztító- szerek ... egy darab szappant és egy doboz VIM-et kapunk havonta ... a szappan kevés, a VIM még sok is; nagyon tönk­reteszi a kezet... a Flóra kéz­mosópor pár fillérrel kerül többe, és sokkal finomabb, mint a kőporos VIM. — Más panasz? Majnár Mártonná tiltakozva rázza a fejét: — Én csak jót tudok mon­dani. A legkisebb lányomat tavaly nyáron üdülni vitték. Karácsonykor 400 forintos ru­hautalványt kaptam a szak- szervezettől. Sokat dolgozom, de kétezernél inkább többel viszek haza, mint keveseb­bet. Flancolásra nem telik, de egy-két szelet tortára az uno­kámnak jut belőle ... „Ha elfogy, veszek” Noha a hőmérséklet még mindig a fagyosszentekhez iga­zodik, Varga János egy szál munkásnadrágban, atlétatri­kóban ül mellettünk. Szép is lenne, ha fázna, fiatal létére! Júliusban lesz hat esztende­je, hogy barátja hívására ide­jött. Előzőleg megjárt néhány munkahelyet, szakmát akart tanulni, de sosem sikerült. Itt is kipróbált néhány munka­kört, míg betanított esztergá­lyos lett. Többször jelentkezett szakmásító tanfolyamra, egyik­ből sem lett semmi: kevés volt a jelentkező. Nem keres rosszul, mondja, az órabére felmegy 17 forint­ra is, de szakmával mégis csak más. Gallina József felfigyel: — Ha holnap reggel behozza a papírt, még elfogadjuk a je­lentkezését az argonhegesztő- tanfolyamra. Elsősorban a he­gesztők közül toboroztunk, de ha vám kedve hozzá, kitanul­hatja. Varga Jánosnak van kedve hozzá. Az armatúraüzem nagy fejlődés előtt áll, jól jöhet még a szakképzettség. — Mi a véleménye a mun- kásellátásról? — terelem a tárgyra a szót. — Megkapjuk, ami jár — — mondja tömören. — Mun­karuhát, tisztítószert, akinek jogos, védőfelszerelést, üdülé­si beutalót, közlekedési és ét­kezési hozzájárulást — ami hirtelen eszembe jut. ' Nem mondom, a mi fürdőnkben is akad hiba: elég gyakori a cső­törés. A tisztítószer nekem is kevés, pláne, ha öntvényekkel dolgozom, de ha elfogy, ve­szek. A munkaruhát évek óta ki sem váltottam, mert kapok az önkéntes tűzoltószervezettől is. Üdülni is voltam már, Gárdonyban, ha rajtam múlna, akár évente szívesen megismé­telném. A többlelet felezik Az ISG-ban évente 200 ezer forintot tesz ki a dolgozóknak fizetett közlekedési költség- visszatérítés. A háztól házig szállított munkásoknak a Vo­lán Vállalattól bérelnek autó­buszokat, évente mintegy hat- milió forintért. Évek óta sok — jogos — kifogás merült fel az üzemi koszt minősége ellen. Hiába, az 5,50 forintos nyers­anyagnormából jobbat, válto­zatosabbat nem lehetett bizto­sítani. A módosított kollektív szerződésben június elsejétől 2 forinttal emelik a nornát; ennek a felét a vállalat, felét pedig a dolgozó fedezi. Az utóbbinak így ezentúl 3 forint 40 fillérjébe kerül majd a kétfogásos üzemi ebéd. A gyá­ri és a SZOT-üdülőkben éven­te 500 felnőtt és gyermek, a Magnezitioari Művek gyenes- diási üdülőjében 25 gyerek üdülhet. Példamutató a védett kort elért, a vállalatnál húsz­éves munkaviszonnyal rendel­kező dolgozók anyagi megbe­csülése: öt évvel a nyugdíjkor­határ előtt 10 százalékos bér­emeléssel honorálják hűségü­ket. Azt hiszem, ez a magyaráza­ta annak, hogy ebben a sok gonddal-bajjal, gyakori profil­változással, olykor értékesítési gondokkal küszködő, néhány éve még válságos helyzetben levő vállalatnál olyan népes a törzsgárda: a dolgozók 70 szá­zaléka öt éve vagy még ré­gebb ideje hűséges a gyár­hoz. Nyíri Éva Dunavarsányban jóval több, mint másfélezer nő vállalhat munkát — ám közülük csak hozzávetőlegesen ezer, aki dol­gozik, s ennek a számnak csak kis hányada a lakhelyén. A helyben kínálkozó mun­kalehetőségek közül első­ként kell említeni a Petőfi Termelőszövetkezetet, ahol , csaknem száz nőt foglal­koztatnak, főleg a kertészetben, állatte­nyésztésben és a melléküze­mekben. Legtöbbet a mellék­üzemekben, ahol szigetelő paplant készítenek , és műanya­got darálnak.' Figyéleái«? mél­tó, hogy a dolgozó nők közül sokan töltenek be vezető funkciót a közös gazdaságban, van közöttük elnökhelyettes, háztáji bizottsági elnök, tsz- vezetőségi tag, számviteli ve­zető és nő a pártszervezet tit­kára is. A^negyében több telephely­ivel és felvevőrészleggel ren­delkező Texgraf Háziipari Szö­vetkezet központja és varro­dája Dunavarsányban van. Itt — javarészt a termelésben — hatvan nő dolgozik. Régi ha­gyomány a kesztyű varrás; nagy mennyiséget készítenek belőle _e54BOCti^._5U(jglaljbSáJbt ad a nőknek a felsőruha- és a fehérnemű-készítés is, A nők foglalkoztatottságát a községben azonban a bedolgo­zás jellemzi. Egyrészt az emlí­tett háziipari szövetkezet nyújt munkalehetőséget, szám sze­rint száz asszonynak, másrészt felvevő helye van még a falu­ban a BUDAGANT-nak, a Hahselyemárugyárnak és a délegyházi táskaüzemnek is. Az utóbbiaknál mintegy két­száz asszony dolgozik. Mégis: a leányok és asszo­nyok nagyobbik része na­ponta bejár dolgozni Bu­dapestre, üzemekbe és hi­vatalokba, nemcsak a kor­látozott számú helyi mun­kalehetőség, hanem az ott­honi szerényebb kereseti lehetőségek miatt is. A cél azonban itt Dunavar­sányban, és másutt is az, hogy helyben biztosítsák a munkát és a megfelelő keresetet minél több nőnek. Ennek érdekében a Petőfi Tsz a jövőre üzembe lépő, 640 férőhelyes, korszerű tehenészeti telepén főként asz- szonyokat alkalmaz, s a házi­ipari szövetkezet a következő tervidőszakban bővíti duna- varsányi telephelyét, egyre -több asszony és leány mun­kalehetőségét megteremtve. K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents