Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
6 "skJCíriap 1973. MÍJUS 27., VASÁRNAP P«l megiji i ei oaran 71. 9° iáóok RÁD-PENC n. Forró májusi déiidőn, hs^égtől-szomjúságtól eltikkadva betérünk a rádi poharazóba, s valami friss üdítőt innánk. — Jaffa vagy málna? — Málna — mondjuk, s én gonoszkodva hozzáteszem: — Ha nincs nagyon pancsolva... A „csapos” tekintete mint a vasvilla. — Pancsolt málna Radon...? —kérdi vissza fed- dő szemrehányással. — Ez helybeli málna — hangsúlyozza büszkén. — Tiszta málna. A tpgjobb málna. Valóban kitűnő. Jó színű, zamatos, illatos, de igazában csak utána pironkodom, mikor a rádi téeszirodán, beszélgetés közben kiderül: milyen félresikerült tréfával próbálkoztam. A penciekkel csaknem ötöd- flél esztendeje egyesült, több mint 3500 katasztrális holdon gazdálkodó Üj Élet Tsz feletele arányú állattenyésztésen és növénytermesztésen belül gyümölcstermeléssel is foglalkozik, ez utóbbinak legfontosabb terméke — a málna. De a téeszben nemcsak megterem a málna, hanem saját feldolgozóüzemük készít belőle szörpöt, s mintegy 60 vagonnal szállít belőle Budapestre, a Fű- seerértékesítőnek. Váltig restellem, hogy pontosan Rádon kötölőzködtem a málnaszörppel... Az Űj Élet Tsz egyébként 80 százalékban agrárjellegű. Bakelitkészítő, lemezsorjázó és válogató melléküzemei, valamint az országban egyedül engedélyezett szeszmér őgép-javít- tó és készítő műhelye a jó ke- nesetű tagság összjövedelmének csupán 20 százalékát „hozza”. A félezemyi létszámot meghaladó téesztagók közül a nyugdíjasokkal, járadékosokkal csökkentve, 320 személyre tehetjük a ténylegesen dolgozók csapatát, s figyelemre méltó, hogy nemcsak a községből eljáró ipari munkások nagyrésze tevődik ki az ifjabb nemzedékből, de a téeszben is általában a fiatalok látják el az ipari jellegű teendőket. Ahogy többfelől is hallottam: a helybeli ifjúság 90 százalékban „iparosodott”. A Muslay-kastély belső udvara. A szerző felvétele. Régóta ismert, lakott település Rád. Erről tanúskodnak a jobbára a Nemzeti Múzeumban (de a váci múzeumban is) őrzött kőkorszakbeli, római császárkori, népvándorlás- és honfoglaláskori leletek, csontvázas sírok, kardkötők, hajcsatok, érmék, edények. A Magashegy a bronzkor közepetájt erődített telep volt, s efféle szállások nyomát tárták fel a részben Vácduka határába eső Bangoron is. Évezredesek az élet szakadatlan nyomai Rádon: a XIV—XV—XVI. században egyik nemes úr kezéből a másikéba került a hűbéri hatalom, majd a török időket átvészelve, a XVIII. század első felében a Vay-família birtokába jutott. Vay Ádám kuruc generális leánya révén egy Vay-vő: Muslay Gábor vette tulajdonéba 1770-ben Rádot, s néhány kisebb birtokrész kivételével a község földje a felszabadulásig a különböző Muslay-uraságoké. A Muslayak a XIX. században emelt kúriájuknál korábban, a XVIII. század második felében, későbarokk stílusú, nagyméretű kastélyt építtettek. Ezt a hatalmas, homlokzati részén cölöpökkel feldúeolt, megrogy- gyant épületet két esztendeje — teljes joggal — veszélyesnek nyilvánították. Kiköltöztették belőle az óvodát, a mozit, a művelődési házat, a könyvtárt, ma már csak egy oldalszárnyában lakik egy-két JUNIUS 4-EN Szakmunkástanulók honvédelmi napja Az idén ötödik alkalommal rendezik meg június 4-én az ifjúmunkások oktatásában és nevelésében érdekelt irányító szervek, társadalmi és tömegszervezetek közreműködésével a szakmunkástanulók megyei, honvédelmi-polgári védelmi versenyét. A honvédelmi nap szervezői — a hagyományokhoz híven — az idén is igyekeznek a verseny mellett egyéb változatos szórakoztató programmal is maradandó élményt nyújtani a résztvevőknek. Az esemény az idén is hangulatos hajókirándulással kezdődik: a versenyzők és kísérők hatszáz tagú csoportja három hajón utazik Ráckevé- re, illetve onnan vissza Budapestre. Amíg délelőtt az MHSZ- székházban a verseny elméleti része folyik, a strandon rádióirányítású hajómodell-bemu- tató szórakoztatja majd az érdeklődőket, ugyanitt megtekinthetik működés közben, a polgári védelem személy- és anyagmentesítő állomását is. A művelődési házban pálya- választási kiállítást nyitnak meg, a versenypálya körül a néphadsereg egyik alakulata technikai és fegyverbemutatót rendez. Bizonyára nagy sikere lesz a kiállított és közelről is megtekinthető harckocsinak, valamint a kétéltű páncélozott harcjárműnek, a FUG- nak. A versenyen kívüli program a pályán délután harci, a Duna-parton könnyűbúvár-be- mutatóval, a művelődési házban nappali, esti és fantázia- frizurák vetélkedőjével, majd műsoros divatbemutatóval folytatódik, amelyen a Ceglédi Háziipari Szövetkezet és a du- navarsányi TEXGRAF Ipari Szövetkezet legszebb termékeit láthatja a közönség. Este a verseny eredményhirdetését pedig színpompás tűzijáték követi. A honvédelmi nap alkalmából a kiskunlacházi szakmunkásképző intézetben tanítási szünet lesz, hogy a fiatalok részesei lehessenek a ráckevei eseményeknek. De szívesen látják és várják a Ráckeve és a környék más iskoláiból érkező érdeklődőket is. Harangozó Lajos, a Pest megyei Tanács ipari osztályának munkatársa, a rendezvény fő szervezője elmondta, hogy a Ráckevén rajthoz álló 18 leány- és 16 fiúcsapat három-három tagját minden intézet és iskola házi versenyen választotta ki. Ezeken a megyében összesen 6044 szakmunkástanuló vett részt. Nem véletlen a nagy érdeklődés, hiszen a győztes csapat tagjait — ugyanígy a fodrászverseny első helyezettjeit is — egyhetes bulgáriai tengerparti üdüléssel jutalmazzák —, míg a második és harmadik helyezették értékes vásárlási utalványokat kapnak. M. J. család, s a téesz tart valamelyik ép zugolyában kis raktárt. Sokat beszéltünk a Muslay- kastély jelenéről és jövőjéről, de minél több szó esett, a kérdés annál bonyolultabbá vált A megoldás annál távolabbi időre került, s az idő távolodásával mind reménytelenebbé fakult. Igaz, nincs mozi Rádon, nincs művelődési ház, és még sok egyéb hiányzik, de talán a legfőbb hiánycikk: a jó ivóvíz. Az ásott kutak vize különösen a csecsemőkre káros — így mesélték —, s a Vácról Kosdra már eljutott tiszta víz érkezése Pencre és Rádra nem remélhető 1975 előtt. A jó ivóvíz hiánya aligha lehet újkeletű probléma e tájon. Az ikertelepülés: Penc régi leírásaiban találtam ezt a jellemző határbéli helymegjelölést: Jóvíztanya. A települések nevét ősi hagyományok, személyek, események, jogállások, privilégiumok, erődítmények, kegyhelyek, folyók, hegyek, völgyek, lapályok és más hasonló vonatkozások érlelik ki. — Jóvíztanya... A rossz víz eszerint évszázados csapása, a jó víz évszázadok óta kivételes jelensége lehetett a penc— rádi vidéknek. Évszázadok után most még két évig kell az odavezetett friss vízre várni Századokban mérve — semmiség. Saját kis életünkkel, napi gondjainkkal számolva — nehéz kivárni. Pedig a kunyhók, viskók, ócska házak helyén Rádon egész sor modern, komfortos, új ház épült már. A házakon antennák, az utcákon olyan csinos, ízléses ruhákban divatoznak a karcsú, izmos, szép fiatal leányok, hogy a pesti Váci utcába Is beillenének. Igen ám, de a fiatal leányok és az ifjú legények mit csinálhatnak szabad idejükben? Hét végén esetleg átmehetnek moziba Pencre, bekapcsolódhatnak az ottani, ugyancsak gyengén sarjadó kulturális életbe, a jó szándékú képzelet megáll, nem is tudom folytatni. A Muslay-kastély... ?! Ahogy ma áll, nem sokáig fog állani. Hogyan lehetne a lakosságnak, esetleg mindkét község lakóinak, a tanácsnak, a járásnak, a megyének, a téesznek, a Műemlék-felügyelőségnek, még ha hosszabb távra is, valamiféle reális tervet készíteni, amelynek keretében ezt a jelentős értéket képviselő épülettömböt előbb állagában megóvnák, majd, esetleg több menetben, művelődési, oktatási, gyermekvédelmi központtá alaki tanák? Rengeteg a gondunk, töméntelen a feladatunk. Erőink korlátozottak, s elgondolásainkat a realitásokra kell alapoznunk. A központi gond és a helyi gond más-más nagyság- rendű, de egyformán szorongató. Valamit kitalálni, valahogy összefogni, valamiképpen elkezdeni — ezen töprengtünk együtt a rádiakkal, s rájöttem, hogy mi az, ami nagyon elkelne. A bátorítás, a biztatás, a kezdeményezésre való bizgatás, erre lenne itt szükség. Mert én rendületlenül hiszek a rejtett tartalékok feltárásának korszerű csodájában. Békés István SZAZHALOMBATTA A GYARAPODÁS UTJÁN „Mindenki dolgozik a városért" A Pest megyei Tanács, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságával egyetértésben, a tavalyi eredmények alapján, a községfejlesztési és szépítés! verseny „városok” kategóriájában az első díjat Százhalombattának ítélte oda. — Itt valamilyen formában mindenki végez társadalmi munkát, mindenki dolgozik a városért — mondja Szekeres József, a városi tanács elnöke. — Az emberek ennek szükségét érzik. Ugyanígy, két nagy- vállalatunk, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű Vállalat szocialista brigádjai is állandóan tevékenykednek, jelentősen hozzájárulnak a város szépítéséhez. Költségvetési üzemünk dolgozói, a városi KlSZ-szer- vezet és a honvédség fiataljai ugyancsak sokat tesznek a város fejlesztéséért. Tavaly a társadalmi munka 1 millió 200 ezer forinttal megnövelhette a város költségvetését. Hóbor Ferenc a 37-es választókörzet tanácstagja. Körzetének munkájáról így vélekedik: — A fásítás, az utcá szépítése vissza-visszatérő kedves feladat minden tavasszal. A Dunai Kőolajipari Vállalat 18 szocialista brigádja vett részt tavaly a városszépítési akcióban, i A Dunamenti Hőerőmű Vállalat is követi jó példájukat. Ma a városi tanács szervezetten irányítja a társadalmi munkát. A város pártbizottsága, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a KlSZ-szerve- zet és az üzemek képviselőinek bevonásával operatív munkabizottság alakult. A költségvetésbe — az igen pozitív eredményeket látván — az idén 2 millió 850 ezer forint értékben tervezték be ennek a mozgalomnak az „értékét”. — Idei tervünkben első helyen szerepel a régi sporttelep karbantartása, korszerűsítése, és az új sportpálya építésének elkezdése — mondja a tanácselnök. — Parkosítjuk a hétemeletes épületek előtti területet, rendezzük a volt Pannónia-puszta környékét mert itt a későbbiek sorál. négyszintes épületekben munkáslakásokat építünk a jelen légi elavult, rossz állapotbari levő viskók helyén. A községfejlesztési és szé- pítési verseny első helyezésével járó 250 ezer forint fel- használásáról Komáromi Jánost, a városi pártbizottsáj. titkárát kérdeztük. — Olyan létesítményt sze retnénk ebből az összegbó létrehozni, ami mindenkim, jelent valamit. Ügy döntöttünk, hogy a most épülő iskola terveit módosíttatjuk és az építés során egy úszómedencét építünk. Ezt az elképzelést a város valamennyi lakosa támogatja. Az. sem közömbös, hogy a hőerőmű korlátlanul tud biztosítani meleg vizet. Igaz, a pénz kevés erre a célra, de számítunk a vállalatok közreműködésére és anyagi támogatására. Korompay János Vörös magyarok Pest és Omszk megyék tvstvérburátsúgnnak dokumentumét, Pest megye és a nyugat-szibériai Omszk megye barátságának jegyében újabb méltó tiszteletadással adózott most, a Szovjetunió megalakulásának félévszázados jubileumára, az MSZMP Pest megyei bizottsága. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségével közös kiadásban magyar nyelven jelentette meg N. Sz. Kolmogorov Vörös magyarok című könyvét A kötet orosz nyelvű eredetije 1970-ben jelent meg, az idő tájt, amikor Pest és Omszk megyék testvéri kapcsolata kialakult, majd nem sokkal később az első Pest megyei pártmunkásküldöttség Omszkba látogatott, Cser- venka Ferencnének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével. Ö írta most a magyar kiadás előszavát, visszaemlékezve az 1971-ben ott töltött időre. „Zordság és zimankó helyett derű és melegség áradt mindenütt, hiszen hatalmas parkjaikban a virágok özöne, méghozzá a magyar kertek legszebb fajtáinak tömkelegé tette egyszerre ismerőssé, otthonossá e tájat — írja egyebek között. — Mindezek után nyugodtan állíthatjuk, olyan várost láttunk, amilyenhez hasonló több is akad a Szovjetunióban. De nekünk, magyaroknak mégis különleges város. A magyar munkásmozgalom történetének egy része ez a terület, a sok ezer kilométeres távolság ellenére is. A proletár internacionalizmus elve itt valósult gyakorlattá. A Nagy Október hatására sok tíz- és tízezer magyar, cseh, lengyel hadifogoly szemlélete, felfogása alakult, változott meg. A felismerés és a lenini eszmével való egyre tudatosabb azonosulás az omszki magyar hadifoglyokat a Vör rös Hadsereg hűséges harcosaivá, majd hőseivé avatta.” E sorok valójában megadják az elvi tartalmát e kis kötetnek, amely „Magyar internacionalisták az omszki szovjet hatalomért vívott harcban, 1917—1919’’ alcímet viseli. A kötet szerzője: N. Kolmogorov, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság omszki tagozata vezetőségének tagja, sok évi munkával gyűjtötte össze és dolgozta fel azt a gazdag anyagot, amely dokumentálja a magyar internacionalisták részvételét a szovjethatalom megteremtéséért az Omszkban. vívott harcok során. Az orosz nyelvű kiadás előszavában (amelyet közöl a mostam magyar kiadás is) meleg szavakkal emlékezik meg a magyar internacionalisták hősiességéről és bátorságáról A. Geraszimov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság omszki tagozata vezetőségének elnöke és A. Gyianov, a nyugat-szibériai és az omszki szovjet végrehajtó bizottságának és a körzeti katonai bizottságnak egykori tagja, aki 1905 óta párttag. „A vörös magyarok százezer főnyi hadseregének Szovjet-Orosz- országban véghezvitt dicső tetteit arany betűkkel írták be a nemzetközi forradalmi mozgalom és a proletár internacionalizmus történetének könyvébe” — írják előszavukban. A tudómén JÓS kutató alaposságával, mégis igen színesen, számos epizód leírásával viszi végig a szerző az olvasót anyagán, amelyben mindenekelőtt arról tudósít, hogyan vettek részt bátor hazánkfiai, elődeink az 1917— 1919. évi forradalmi harcokban Szibériában. A fő helyet természetesen a külföldi proletárok omszki pártszervezetének tevékenysége foglalja el, amelyet Ligeti Károly, az Omszkban mártírhalált halt publicista, költő Irányított. Az alapmondanivalón túlnőve azonban megismerhetjük mintegy háttérként az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt omszki szervezete tevékenységének egyik legfontosabb, különösen felelősségteljes időszakát, azt a munkát, amelyet a bolsevikok a hadifogolytáborokban a hazatérésre váró külföldi proletárok körében végeztek. Adatgazdúgok, s nem egy helyen a legutóbbi esztendők újabb kutatásainak eredményeit tükrözik a fejezetek, amelyek azzal kezdődnek, hogy bemutatják az első világháború magyar hadifoglyainak politikai tevékenységét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom küszöbén. A továbbiakban megismerkedhetünk a magyarok részvételével a szovjethatalom megteremtésében Omszk területén, majd a magyar internacionalisták Oms?kért vívott harcait írja le a szerző. A zárófejezet a magyar internacionalisták helytállásával foglalkozik az omszki bolsevik illegalitásban. Ez írja le szembeszállásukat a kolcsakisták terrorjával, kínzásaival, s állít megrázó emléket Ligeti Károlynak és hős társainak, akiket éppen a közeli napokban, 54 esztendővé* ezelőtt, 1919. június 2-ről 3-ra virradó éjszaka végeztek ki, borzalmas megkínzások után. Helytállásukat ma emlékmű hirdeti Omszkban, amelyet a mostani magyar kiadás fényképmellékleten mutat be. Jólesően olvassuk a szovjet szerző leírását a kötet utolsó lapjain, miszerint az omszki munkásokkal együtt a magyar hadifoglyoknak is része volt a város felszabadításában a fehér terrorista • elnyomástól, és 1919. november 14-én a Vörös Hadsereg az ő támogatásukat is élvezte^ amikor Omszkot végleg felszabadította. „Omszk örökre szovjet város lett.” E város, amely egy hazánknál másfélszerte nagyobb megye székhelye, azóta is őrzi az internacionalizmus jegyében a vörös magyarok tisztelő emlékét. A közös múltnak és napjaink testvériségének szép dokumentuma a most nálunk megjelent kötet, Nyíró József olvasmányos, jó fordításában, Földes János szerkesztésében. A magyar kiadás címlapja — szimbólumként is — pontos hasonmása az eredeti orosznyelvű kiadásnak. A kötet megjelentetésének ténye pedig mintegy kis momentuma a magyar kiadás előszava zárómondatának: „A magyar és a szovjet nép, azon belül Pest és Omszk megye lakosainak barátsága révén örök emléküket és példájukat megőrizzük”. L. Z. 4 t 1 i
