Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

2 "‘‘&Űrlap 1973. MÁJUS 27., VASÁRNAP 144 óra Hétfő: Boivnban Brezsnyev és Brandt aláírják a szovjet- nyugatnémet tárgyalások ok­mányait — Moszkvában Koszi­gin fogadja David Roekfeller amerikai bankelnököt — Pod- gornij megkezdi afganisztáni látogatását« Kedd: Külügyminiszterünk, Péter János Bulgáriában — Heath—Pompidou csúcstalálko­zó a francia fővárosban. — Éleződik az izlandi „tőkelialhá- ború”. Szerda: Le Dúc Tho befejezi több napos megbeszéléssoroza­tát Kissingerrel — Bonnban megkezdődik a csehszlovák— NSZK tárgyalások új forduló- ja. Csütörtök: Az európai konfe­rencia előkészületi munkálatai Helsinkiben — EKHT plenáris ülés Bécsben — A NEFB az amerikai bombázások miatt be­terjesztett panaszokat tárgyal­ja Bél-Vietnamban. Péntek. Parlamenti választá­sok Szíriában — Az új argen­tin elnök. Campora beiktatása — Az NDK—NSZK alapszerző­dés ratifikálása a Bundesrat- ban. Szombat: Az Afrikai Egy­ségszervezet jubileumi értekez­lete Addisz Abebában. Ha van hivatott ismerője az amerikai közvéleménynek, ak­kor az alighanem George Gal­lup professzor, a híres intézet vezetője. Nos, a közvélemény­kutatás elismert klasszikusa a héten egy szovjet Amerika- szakértővel, Kondrasowal, az Izvesztyija washingtoni tudó­sítójával folytatott megbeszé­lést. „Véleményem szerint — hangsúlyozta Gallup — a má­sodik világháború óta az ame­rikaiak magatartása az oro­szok, a szovjet kormány iránt még sohasem volt olyan jó, mint most. Az utóbbi egy-két esztendőben több történt a két ország viszonyának megjavítá­sáért, mint a megelőző évtize­dekben együttvéve...” A szovjet újságíró hozzáfűz­te, hogy Gallup rátapintott a jelenlegi szovjet—amerikai kapcsolatok lényegére. Tömör és találó kifejezéssel élve, az államközi egyezményeik jég­törői, a múlt év májusa óta céltudatosan rombolják a hi­degháború jégét A hosszú időn át felhalmozódott jég­páncél erős, de a jégtörők is nagy erejűek. Az érdekes eszmecserére a múlt és a közeljövő szolgáltat­ta az alkalmat: tavaly május­ban került sor a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalál­kozóra, s a diplomáciai naptár fontos előrejelzése szerint alig három hét múlva esedékes Brezsnyevnek, az SZK.P fő­titkárának egyesült államok­beli útja. Az újabb magas szintű szovjet—amerikai tár­gyalások élé osztatlan érdeklő­déssel tekint a világ, hiszen ez az esemény kiemelkedik a gyakori csúcstalálkozók soro­zatából is. Ne vágjunk azonban elébe a fejleményeknek, hiszen a mos­tani hétnek ugyancsak meg­volt a maga történelmi csúcs- értekezlete. Brezsnyev kilenc­venhat órás bonni látogatását a protokoll külsőségek csak­nem teljes elmaradása jelle­mezte — még a szokásos re­pülőtéri diszsort tizet is el­hagyták —, annál nagyobb hatékonysággal folytait, hat. szinten és formában, az érde­mi tárgyalások. A megbeszé­léseken érintett témák között különösen nagy súlyt kapott az európai helyzet, valamint a kétoldalú kapcsolatok, min­denekelőtt a gazdasági együtt­működés problémaköre. Brezs­nyev és Brandt televíziós be­szédei, a Szovjetunió vezető párt- és állami szerveinek, il­letve a nyugatnémet kormány­nak ülése arról tanúskodhat­tak, hogy a párbeszéd ered­ményeivel mindkét fél igen elégedett volt. (Idézet egy fi­gyelemre méltó moszkvai kommentárból: A különbsé­gek és az ellentétek természe­tesen megmaradnak a politi­kában, ideológiában, jövőről vallott nézetekben. De a bé­kés egymás mellett élés elve azt jelenti, hogy ma már le­hetséges az, ami tegnap lehe­tetlen volt, és a mai lehetősé­gek mögött feltárulnak a hol­nap még kiterjedtebb remé­nyei ...) Ezekben a napokban tehát kétségtelenül megerősödött az enyhülés irányzata a nemzet­közi politikában. Valamelyest Helsinkiben és Bécsben is elő­rehaladtak — a finn főváros­ban egyébként magyar mun- kaokmány-javaslat alapján fo­lyik a vita az esedékes euró­A HÉT KRÓNIKÁJA Jégpáncél és jégtörők pad biztonsági konferencia várható ügyrendjéről. Meg­kezdődött a csehszlovák— NSZK tárgyalások második fordulója is, elképzelhető, hogy már ez alkalommal ki­dolgozzák az európai egyez­ményrendszert szinte lezáró új szerződést. Némileg bizakodóbbak le­hetünk két másik válsággó­cot illetően is. A jelek szerint a párizsi Le Dúc Tho—Kissin­ger találkozón érlelődnek egy megállapodás körvonalai. Pontosabban fogalmazva: a párizsi tűzszüneti megegyezés végrehajtását kell biztosítani, kizárva az önkényes értel­mezési és félreértelmezési le­hetőségeket. Okot adhatott a derűlátásra, hogy az előzetes bejelentés alapján, néhány nap múlva ismét összejönnek, s írásban is rögzíteni fogják vé­leményüket. Kairó tárgyalási készségé­ről adott hírt Szadat beszéde az etióp fővárosban, vala­mint az egyiptomi elnök ta­lálkozója az ENSZ főtitkárá­val, amelynek során tulaj­donképpen megerősítették a Jarring-misszió fenntartásá­nak szükségességét. Egy la­tin-amerikai jelentés is bele­tartozik a sorba: hosszú esz­tendők után választott, polgári elnök került a Rózsaszínű Házba, az argentin elnökök palotájába. A beiktatáson részt vevő díszes vendégkoszorúban a chilei és a kubai államfő is megjelent — tovább töredezik a Havanna köré vont ameri­kai blokád. Az enyhülés természetesen nem automatikusán követke­zik be, s az előmozdító okok között említsük meg elsősor­ban a szocialista országok, fő­ként a Szovjetunió kezdemé­nyezéseit, aktív békepolitiká­ját. Vegyük akár a hét első napját, s a puszta felsorolás is magáért beszélhet. Ezen a hét­főn Brezsnyev Brandttal tár­gyalt Bonnban; Podgomij Ka­bulba repült, s az afgán veze­tőkkel az ázsiai biztonságról folytatott eszmecserét; a Moszkvában tartózkodó Ko­szigin amerikai bankeinököt fogadott, David Rockefellert, a Chase Manhattan Banktól. Mennyire szükséges ez a te­vékeny részvétel minden vo­natkozásban, arra indokot szol­gáltatnak a feszültség fenn­tartásáért vívott kemény utó­védharcok is. A bajor kor­mány a karisruhei alkotmány­bíróságot szeretné mozgósíta­ni, Strauss elvbarátai így pró­bálják megtorpedózni a két német állam alapszerződésé­nek törvénybe iktatását. A pá­rizsi tárgyalások után az ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes tüstént Saigonba repült, ahol továbbra is akadozik a tűzszüneti egyezmények meg­SZOMBATON BRÜSSZEL­BEN folytatta munkáját az európai biztonságért és együtt­működésért küzdő nemzetkö­zi bizottság ülésszaka. WILLIAM SULLIVAN, az Egyesült Államok távolkeleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkánhelyettese szom­baton reggel újabb megbeszé­lést tartott Nguyen Van Thieu-vel, a saigoni rezsim el­nökével, majd Phnom Penh- be, s onnan még tegnap Vientianéba utazott, ahon­nan szombat délután Bang­kokba érkezett. • SALVADOR ALLENDE chilei köztársasági elnök és William Rogers amerikai kül­ügyminiszter péntek este ta­nácskozást folytattak a Bue­nos Aires-i chilei nagykövet­ségen. SZOMBATON, magyar idő szerint déli 12 órakor befeje­ződtek Szíriában a parlamen­ti választások és megkezdő­dött a szavazatok összeszám- lálása. AZ ELMÚLT 24 órában is viszonylag alacsony volt Dél- Vietnamban a tűzszünetet sértő cselekmények száma. A saigoni alakulatok provokatív akciója nyomán rnmd amel­lett 62 fegyveres* összecsapás- j ról érkeztek hírek. AHMED LUZI jordániai . miniszterelnök egészségi okok­ra hivatkozva szombaton be­nyújtotta lemondását. Husz- szein király elfogadta a le- j mondást és az új kormány . megalakításával Zaid Al-Ri- I valósulása. A Közel-Kelettel kapcsolatban is inkább a nyi­latkozatok árnyaltabb volta biztat, semmint a tényleges helyzetben történő változá­sok. S Buenos A üresből sem jelenthettek zavartalan ün­nepségeket, a rendőri közbe­lépés számos halottat és se­besültet követelt. A zavaros vizek különösen veszélyesek Latdn-Amerikában, hiszen ilyenkor szívesen halásznak egyes puccsista tábornokok... Réti Ervin fiút, az ország volt londoni nagykövetét bízta meg. IZRAEL javára végzett kémkedés miatt két egyipto­mit szombaton halálra. ítélt egy katonai bíróság. AZ AFRIKAI EGYSÉG- SZERVEZET jubileumi ülé­sén résztvevő Anvar Szadat egyiptomi elnök és Nimeri szudáni államfő szombaton négyszemközt tárgyalt egy­mással a két ország közötti kapcsolatokról. A jövő hét A helsinki, bécsi és genfi fo­lyamatos tanácskozások mel­lett a most kezdődő héten a nemzetközi közvélemény fi­gyelme hangsúlyozottabban fordul a Közel-Kelet felé, hisz kedden kezdődik meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitája a térség megoldatlan problé­máiról. A BT-vitának külön hangsúlyt ad, hogy El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter a hét elejét Moszkvában tölti. A diplomáciai naptár kétség­telenül legjelentősebb esemé­nye Nixon amerikai és Pom­pidou francia elnök csütörtö­kön kezdődő izlandi találkozó­ja. Az iráni sah öt napot Ju­goszláviában tölt, Bravo spa­nyol külügyminiszter Helsinki­ben tanácskozik, Szvaran Szingh indiai külügyminiszter pedig -folytatja.. megbeszéléseit és Balirnak szerdán Bonnban újabb megbeszélésére kerül sor. A helsinki konzultáció jelen­tős napjának ígérkezik péntek, mikor is plenáris ülést tarta­nak az európai biztonsági ér­tekezletet előkészítő nagyköve­tek, s megvonják több hóna­pos munkájuk mérlegét. A. B. T. Hét végi jelentések Közös nyilatkozat aláírásával fejeződtek be Brezsnyev és Brandt bonni tárgyalásai. Képünkön: Brezsnyev (balról) és Brandt egymásnak ajándékozzák a nyilatkozat aláírásaihoz használt tollakat. Párizsban június 6-án folytatódnak a Le Duc Tho, a VDK képvi­selője (balról) és Henry Kissinger, Nixon elnök tanácsadója között az e héten megszakított tárgyalások a vietnami tűzszüneti egyezmény végrehajtásáról, (bal oldali képünk) — Dél-Vietnam, Saigontól északra, 1973 május (jobb oldali képünk). A Skylab amerikai űrhajólaboratóriumról készült televíziós felvé­tel. Készítették: az Apollo űrhajósai. — Az űrhajósaknak sikerült ösz- szekapcsolniuk „égi kompjukat” a Skylabbal. Az első laza összekap­csolási kísérlet könnyen sikerült, majd az Apollo ismét elvált az űr- laboratóriumtól. Az űrhajósok megpróbálták kiszabadítani a Skylab energiaellátáshoz szükséges, félúton beszorult és ezért használhatat­lanná vált egyik napelemszárnyát, de ez nem sikerült. Ezután az űr­hajósok csak több órás küzdelem után tudták szilárdan összekapcsolni űrhajójukat a Skylabbal. Ä peromzmus kérdőjelei Beiktatták tisztébe Hector Camporát, Argentína új elnökét. Campora (balról) átveszi Lanusse lelépő elnöktől az elnöki hatalmat jelképező marsallbotot. Tizennyolc év után Argentíná­ban ismét a peronizmus került ha­talomra. Perón elnököt egy évtizedes kormányzása után buktatta meg a hadsereg 1955 nyarán. Most pedig a hadsereg által rendezett választáso­kon győztes peronista Héctor Cám- porát iktatták be a köztársasági el- 0 nők tisztébe. * A 64 éves fogorvos, Héctor Cam­pora „töretlen hűségével” érdemelte ki. hogy a- madridi száműzetésben lévő Perón, a mozgalom szellemi atyja, és előrehaladt életkora ellené­re továbbra is első számú irányítója, őt nevezte ki a justicialista front el­nökjelöltjévé. Cámpora a peroniz­mus időszakában, tehát 1955-ig, a parlament alelnöki posztjáig vitte. Perón megdöntése után a hadsereg Cámporát bebörtönözte, de sikerült megszöknie és Chilébe menekülnie. A peronizmUS újbóli hatalomra kerülését fokozott nemzetközi ér­deklődés kíséri. Az argentin fejle­mények ugyanis befolyásolhatják egész Dél-Amerika fejlődését. La- tin-Amerika a társadalmi változá­sok időszakát éli. Amennyiben a perónista kormányzás alatt Dél- Amerika második legnagyobb or­szága csatlakozna a térség haladó törekvéseihez, kontinensméretek­ben új lendületet kapna a Washing­tontól váló függetlenedés tendenciá­ja. Héctor Cámpora beiktatásakor ép­pen ezért a fő kérdés: vajon a pero­nizmus beváltja-e a haladó erőik re­ményeit. A peronista múltnak két­ségtelenül voltak haladó vonásai: néhány év alatt jelentős erővé növe­kedett a szakszervezeti mozgalom; a szociális reformok következtében javult a lakosság életszínvonala; külpolitikai téren Eszak-Amerika-el- lenesség jellemezte a peronizmust: így sor került több külföldi érde­keltség államosítására is. A gazdasá­gi eredményeket azonban alapvetően befolyásolták a második világhábo­rút követő időszak kedvező konjunk­turális feltételei, s éppen e lehetősé­gek kimerülése okozta az ötvenes évek közepén a peronizmus bukását. A peronisták és a Peron-ellenesek szűnni nem akaró harca határozta meg az argentin belpolitikai életet az elmúlt két évtizedben. Ebben a torzsalkodásban a vesztes a társada­lom és az ország gazdasági élete lett. 1966-ban a hadsereg úgy vélte, hogy a bajok orvoslását csak a ke- méi?y kezű kormányzás tudja bizto­sítani. A csaknem hét évig tartó ka­tonai irányítás azonban kudarcot vallott. Ennek beismerése volt, hogy Lanusse tábornok-elnök végül lehe­tőséget nyújtott a választások meg­tartására. A március 11-én, majd április 15-én rendezett kétfordulós válasz­tás a peronisták sikerét hozta. Héc­tor Cámpora a szavazatoknak csak- ' nem ötven százalékát szerezte meg. Az eredmény tulajdonképpen nem volt meglepő, hiszen a peronizmus — majdnem hárommilliós szervezett munkásságával — a legjelentősebb erőt képviseli. Az illegalitás körül­ményei között harcoló Argentin Kommunista Párt — amely ugyan fenntartja elutasító nézetét Perón személyét illetően — a választásokat úgy értékelte, mint a társadalmi és gazdasági változást igénylő lakosság akaratának kifejezését, a katonai diktatúra elutasítását. Héctor Cámpora május elején is­mertette a „nemzeti újjáépítés” öt­pontos alapprogramját. Ez az elvi nyilatkozat leszögezi, hogy a peronis­ták támogatják a latin-amerikai egy­ségtörekvéseket, fellépnék a nemzeti függetenség erősítéséért. (Megfigye­lők szerint Argentína hamarosan csatlakozik azon országokhoz, ame­lyek helyreállították diplomáciai kapcsolatukat Kubával. Így utalni lehet arra, hogy Cámpora beiktatási ünnepségére meghívták Dorticos ku­bai elnököt is.) A program, belpoli­tikai részében, ígéretet tesz szociális és gazdasági intézkedések bevezeté­sére. Megerősíti mindazokat a párt- közi megállapodásokat, amelyeket a peronizmus még a katonai kormány­zás alatt kötött polgári pártokkal, végül pedig leszögezi, hogy az ar­gentin hadsereg az alkotmány által megszabott keretek között hozzájá­rulhat a nemzeti újjáépítés sikeré­hez. Ez utóbbi pont már a peronista kormányzás kérdőjeleire utal. A hadsereg egy része, így különösen a haditengerészet, hagyományosan Pe­rón-ellenes, s ennek megfelelően ki­fogásolták .Lanusse elnök választási javaslatát. Ezért tulajdonképpen to­vábbra sem kizárt egy esetleges puccs lehetősége. Mindenesetre a reakciósabb katonai köröket ag­gasztja, hogy az utóbbi időben a pe­ronizmuson belül felerősödött a bal- szárny hangja. A peronista mozgalom ugyanis erősen megosztott. Tulajdonképpen a szélsőbaloldali fegyveres csoportok­tól kezdve a szélsőjobbig mindenféle irányzatot magába olvaszt. Az or­szág jövője szempontjából döntő lesz, hogy végül is melyik irányzat álláspontja érvényesül. A jelenlegi vezetésben a konzervatív erők van­nak túlsúlyban. Az utóbbi hetekben viszont a peronista ifjúsági mozga­lom igen radikális követelésekkel lé­pett fel. Madridból Perón, Buenos Airesben pedig Cámpora egyelőre a kompromisszumok taktikáját alkal­mazza. Így április végén leváltották a peronista fiatalok vezetőjét, de nem emeltek kifogást az ellen, hogy a szakszervezeti mozgalmon belül — a korrupt bürokrata vezetőkkel szemben — néhány hasonló szemé­lyiség kerüljön fontos irányító poszt­ra. Ez a taktikázás érvényesül a polgári pártokkal folytatott tanács­kozásokon is. A hivatalosan is ki­mondott cél: a széles nemzeti össze­fogás megteremtése Argentína „újjá­építése” érdekében. Amennyiben ez a kompromisszumos politika hosz- szabb távon is meghatározza Cám­pora kormányának magatartását, ak­kor valószínű, hogy a peronizmus nem lép túl a középutas reformokon. Pedig az argentin társadalom és gaz­daság problémáinak orvoslásához radikálisabb változásokra lenne szükség. L. Gy. A peronista politikus beiktatását On­neplők egy csoportja a katonai junta le­lépő két tagjának gépkocsiját körülvette, mire a rendőrség tüzet nyitott: két em­ber msghalt és négy megsebesült. A lö­vések után zavargások törtek kL

Next

/
Thumbnails
Contents