Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-26 / 121. szám

fest MEGTEf 1973. MÁJUS 26., SZOMBAT Volt tanácstagok ^ közösséghez tartozónak vallják magukat Elgondolkodva üldögél. Vé­ge a munkájának a pilisszán­tói zöldségesboltban, ahol egész nap kiszolgálta az em­bereket. Most időnként fárad­tan simitja hátra ősz haját, kékesszürke szeme is fárad­tan néz az utcára, és tovább, a Pilis-hegyre. Születése óta, hatodik évtizede él itt özv. Lajtavári Józsefné. Itt zajlott le élete minden jelentős és nem jelentős eseménye. Két cikluson keresztül tanácstag is volt. Akkor — családja és ál­landó foglalkozása mellett — ez volt legfőbb meghatározó­ja életének. Nehéz esztendők­nek. Két időszakra Tulajdonképpen valahogy az egész élete nehézre ala­kult, még a felszabadulás utá­ni első években is. Férje fél­lábbal tért haza a második vi­lágháborúból, nem tudta szak­máját, a gépkocsivezetést foly­tatni. Az egész család, a két kisgyermek, a férj, a maga és még az édesanyja eltartása is L^ijtavárinéra várt. A nehéz­ségekből maradt férje halála után, a negyvenes évek vé­gén is, amikor magára ma­radt nyolcéves kislányával és hároméves kisfiával. — Kilenc évig alkalmi mun­kákat vállaltam. Aztán rám­bízták a helyi zöldségboltot. Akkor a gyerekek már na­gyobbacskák voltak — mondja Lajtaváriné. — Naponta két­szer tartottam nyitva, hosszú órákon át. Nemcsak a kereset jött jól. Állandó kapcsolatba kerültem az emberekkel, akik­kel mindig szívesen beszél­gettem gondjaikról. Ezért vál­laltam, két időszakra, a ta­nácstagi munkát is. Legutóbb már nem került sor az újjá- választásomra. Nem volt könnyű Hangjában nem érződik a legcsekélyebb elégedetlenség sem. — A tanácstagi munka nem volt könnyű. Sűrűn voltak a tanácsülések, a boltban meg az emberek mondták ám a prob­lémáikat. Óvoda-, iskolaügye­ket, gondjaikat a vízről, útról. Volt, akinek, ha egy zöldség­fajta hiányzott, ezt mondta: „Minek ültök akkor a tanács­ban, ha ezt nem intézitek?’’ Meg kellett neki magyaráz­nom, hogy kicsit más dolog az, hogy én a zöldséget igénylem és nem kapom meg. Egyes hiá­nyosságokon meg a tanács, sem alkalmankint, se hosszú távon, nem tud segíteni. Évek múltán aztán elfáradtam. Két­szer télidőben eltörött a lá­bam, az egész napi álldogálás, a jövés-menés a boltban, ron­tott rajta. Három évem van a nyugdíjig, ezt már csak csökkentett munkamennyi­séggel lehet épségben elérni. Meg aztán, akadt a helyemre fiatal, Apollónia Józsefné, gyá­ri munkásasszony. Nagyon jól van ez így. Kastélyügy 1973-ban Nem messze a bolttól, régi klasszicista kastély emelke­dik. Egyes feltételezések sze­rint Clark Ádámnak, a Du- na-szabályozó és Láncníd- építő angol mérnöknek a ter­vei szerint építették újjá a múlt század első felében. Egy másik volt tanácstag, Kovács Márton, gyári munkás, a kas­tély melletti, régen a hozzá­tartozó épületben lakik népes családjával együtt. A kastély maga jelenleg a község óvo­dája. — Nekem az itt lakással nagy egyéni gondom van — mondja Kovács Márton. — Az utolsó birtokost, dr. Baross Endre földesurat és régi or­szággyűlési képviselőt, 1945 után én tartottam el, szerződ­ve vele, hogy itt a régi gaz­dasági épületek egyes helyi­ségeit a róla való gondosko­dás, ápolás fejében, nekünk juttatja. Jött az államosítás, Baross eközben halt meg, és most e helyiségek vitatottak, nem kerül pénz tatarozásra, pedig kezd veszélyessé válni. Jogvitában vagyok egyes ha­tóságokkal. Hamarosan elmondja azon­ban azt is, hogy ezt a vitát teljesen önmagában folyó do­lognak tekinti, amely nem be­folyásolja kapcsolatát sem a tanáccsal, sem az emberekkel. A változás oka Tanácstagságának megszűn­te hasonló a Lajtavárinééhez. Közeledik a hatvanadik évé­hez, átadta helyét fiatalnak, Kutola László 27 éves mun­kásnak. A dolgot a választás előkészítésekor megbeszélték tanácsi megbízottakkal és a, Hazafias Népfront egyik helyi képviselőjével. — Figyelembe vették azt az indokomat is, hogy különbö­ző körülmények folytán meg­szaporodott az üzemi megbí­zatásaim száma, nyugdíj előtt vagyok, szépen akarok onnan eljönni. Ide, a községre vonat­kozólag viszont volna egy gon­dolatom. Talán jó lenne meg­beszélésre hívni a régi, pihe­nőbe vonult tanácstagokat, meg az újakat. Igaz, hogy a helyi tanács tud beszélni ne­kik az összesített tapasztala­tokról, de a saját körzeti prob­lémákat viszont legjobban az új tanácstaggal azonos kör­zetben élő, régi tanácstag is­meri. Aztán ez érzelmileg sem ártana. Zászló vagy staféta­bot, de méginkább talán az ismeretek és a módszerek át­adásáról van szó. Mennyire igaznak tűnik. A munkásőrségnél például a le­szerelő veteránok képviselője átadja fegyverét egy fiatal­nak. A kiképzés során meg együtt gyakorolják a szolgála­tok eshetőségeit, a harci fel­adatok megoldásait. Kovács Márton érezhetően valami hasonlóra gondol. Ami önma­gában is nagyon szép és jó. Van azonban egy ennél is lé­nyegesebb, amit Lajtaváriné és Kovács Márton, magatar­tása együttesen mutat. Az, hogy a régiek, újra nem vá­lasztott tanácstagok, a jelek szerint továbbra is a tanácsi szervezethez és régi válasz­tóikhoz tartozóknak vallják magukat. P. V. Magyarország részvétele a nemzetközi vásárokon Ülést tartott az országgyűlés kereskedelmi bizottsága Palkó Sándor elnökletével pénteken a parlamentben ülést tartott az országgyűlés keres­kedelmi bizottsága. A képvise­lőket Vályi Péter, a Miniszter- tanács elnökhelyettese tájékoz­tatta külkereskedelmünk idő­szerű kérdéseiről, ezen belül is a közelmúltban az Amerikai Egyesült Államokban és Kar nadában tett látogatásának ta­pasztalatairól. A kereskedelmi bizottság tagjai ezután megtekintették a Budapesti Nemzetközi Vásárt, majd ülésüket aktuális témá­val folytatták: hazánk részvé­telét vizsgálták a nemzetközi vásárokon. Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhe­lyettes tájékoztató előadásá­ban hangsúlyozta, hogy a vá­sárok a nemzetközi gazdasági élet fontos fórumai, nemcsak a hagyományos export-import üzletek megkötésének segítői, hanem a sokoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének is nélkülözhetetlen eszközei. A kiállítások gazdasági célokon túl tájékoztatják a határain­kon túliakat iparunk, mező- gazdaságunk fejlettségéről, ké­CIMEA-Ielhivás a gyermeknapra A nemzetközi gyermeknap alkalmából felhívást tett köz­zé a CIMEA, a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nem­zetközi Bizottsága. A felhívás egyebek közt leszögezi: A világ sok táján szenved­nek, éheznek, még a gyerme­kek milliói. Valamennyi felnőtt felelős azért, hogy minden gyermek harmonikusan, alkotó képes­Pest megyéért emlékérmesek Galbicsek Károly 1 — ............... äZ, <X U-U1U», cUVl dől etil 1— Nem t évedett I tóttá, hogy a munka az -----------------------élet legfontosabb felté­tele. Az igazi munkás élete végéig dolgozik. Ca lbicsek Károly, az idei Pest megyéért emlékérem egyik kitüntetettje immár har­madik esztendeje nyugdíjas, mégis, ha lehet, elfoglaltabb, mint gyárigazgató korában volt. Tevékeny tagja a Pest megyei pártbizottság­nak, vezetője a pártbizottság mellett mű­ködő, munkásmozgalmi hagyományokat ápoló társadalmi bizottságnak, elnöke a szakszerve­zetek megyei tanácsának, valamint vezetője annak a szakszervezeti társadalmi bizottság­nak, amely a megyében működő 43 szakma­közi bizottságot irányítja. Ma is azt tartja, hogy nincs az az ügyinté­zés, amely a személyes találkozást pótolni tudná. Így hát állandóan úton van, járja a megyét, hiszen minden találkozás lehetőség egy újabb barátságra. ■----------------------------- alapfeltétele a párt­I - A közvetlenség I és a szakszervezeti----------------------------- munkának — lehetne ez ars poetica is. — Mindig azt tartottam, hogy hallgassuk meg az emberek véleményét és ne kinyilatkoztassunk. A leereszkedés bi­zalmatlanságot szül. Számos helyen a szak- szervezeti funkcionáriusok csak úgy mondják, hogy „lemennek az üzembe” — jóllehet az üzem az irodájuk felett van egy vagy több emelettel. A munkásmozgalmi hagyományokat ápoló bizottságnak öt tagja van. Ezenkívül minden járásban és városban tevékenykedik egy- egy munkacsoport. Munkájuk eredménye­ként elmondható, hogy Pest megyében gya­korlatilag már minden településen feltárták a munkásmozgalom s az azt megelőző agrár­mozgalmak történetét. Néhány helyen, így Cegléden, Ráckevén s jó pár vállalatnál (köz­tük Galbicsek Károly egykori vállalatánál, a Váci Kötöttárugyárnál) már könyvalakban is megjelentették a település, illetve a vállalat munkásmozgalmának történetét. Nincs mesz- sze az idő, amikor majd az egész megyéét is könyvből olvashatjuk.---------------------------------- ez a munka, mert _ Annál is sürgetőbb | az illegalitásból-------------------------------- kevés dokumen­A legnagyobb esemény: táció maradt ránk, a legtöbb, személyekre vagy eseményekre vonatkozó adatot a túl­élők emlékezete őrzött meg. Érdemeik mel­lett ezért is illeti fokozott megbecsülés és tö­rődés veteránjainkat. A bizottság feladata a szelekció. Csak hiteles dokumentum alapján kerülhet be egy esemény vagy személy a munkásmozgalom történetébe. A dokumentumok, nyomok fel­kutatásához a szívósság mellett az kell, hogy a kutatásban a nyugdíjasok és az idős peda­gógusok mellett a fiatalok is fokozottabban részt vegyenek. pet adnak országunk, népünk életéről, kulturális eredmé­nyeinkről, idegenforgalmi le­hetőségeinkről. A szocialista országokban a vásárok a KGST integráció eredményeit is bemutatják, a fejlett tőkés és a fejlődő országokban pedig politikai-társadalmi rendsze­rünket népszerűsítik. Hivatalos kiállításainkat évente 10 millió külföldi látogató tekinti meg. A kereskedelmi bizottság ülésén felszólalt Vámos Géza (Pest megye), Bollók Józsefné, Keszthelyi Zoltán, Mráz Tibor, Pázsit Árpád, dr. Novák Pál- né, Komár András, Molnár István, Tamás János és dr. Kerkay Andorné országgyűlési képviselő. Szombathely Befejeződött az OPW tanácsülése Jegyzőkönyv aláírásával zá­rult tegnap Szombathelyen az OPW (az európai szocialista országok közös vasúti teher­kocsiparkja) tanácsának ülé­se. Az OPW egyre nagyobb szerepet játszik a KGST-or­szágok közötti áruszállítások lebonyolításában. A hét or­szág vasútjai tavaly az előző évinél 27 százalékkal több ko­csit adtak át naponta egy­másnak. A tanácsülésen hatá­rozatot hoztak, hogy az idén további kb 20 ezer teher­kocsival növelik a közös par­kot — amiből a MÁV része­sedése 3300 kocsi —, és elfo­gadták a korszerű számítás- technikai módszerek “bevezeté­sének tervét. ségeit sokoldalúan fejlesztve nőjön fel a holnap társadal­mának építőjévé. A szocialis­ta országok jó példát mutat­nak e téren. Felhívunk min­denkit, aki szívén viseli a felnövekvő nemzedékek sor­sát: együtt tegyünk meg min­dent, hogy a gyermekek bé­kés, ' kiegyensúlyozott világ­ban növekedhessenek, tanul­hassanak. Glabicsek Ká­roly elmondta, hogy az általa ve­zetett bizottság a rendelkezésre álló feltárásokkal a pedagógusok­nak is segíteni kí­ván, hogy helyi példákkal illuszt­rálják a tananyagot. „Egészen bizonyos, hogy a tanulók érzékenyebben reagálnak majd a hallottakra, s így közelebb kerül hozzájuk a történelem”. — A bizottság legfőbb feladata nevéből következik: az ismert munkásmozgalmi ha­gyományok ápolása. Az évfordulókra, meg­emlékezésekre vonatkozó eseménynaptárt már 1975-ig bezárólag elkészítettük. Két esemény az ideiek közül: Nyáron a város szülöttéről, Vági Istvánról emlékeznek meg Nagykőrösön, december 11-én pedig a budai járási pártbizottság szervezésében Pi- lisvörösvárott idézik fel az 1928. évi bányász- éhségfelvonulás emlékét. szeptember 8— 9-én a Pest megyei, vala­mint a budapesti párt- és KISZ-bizottság kö­zösen szervezi meg a Pest megyei és a fővá­rosi fiatalok találkozóját az illegális munka egyik fellegvárában, az 1924-ben létesült Gödi Fészekben. — Az elmúlt évekhez ha­sonlóan megrendezzük az ifjúsági kórusok találkozóját és természetesen a Gödi Kupa sportversenyeit is. A politikai, kulturális és sportdemonstráció csúcspontja az illegális mozgalom hősei tiszteletére az országút mel­lett felállítandó emlékoszlop (Nagy István szobrászművész alkotása) felavatása lesz. Gyorsan elszalad a beszélgetésre szánt idő, annyira, hogy a szakszervezeti munkájáról alig ejtett szót Galbicsek Károly. Pedig munkája jó részét ez teszi ki. 1----—---------------------- melyik mozzanatá­I Hogy munkásélete | ért, eredményéért------------------------------ kapta meg a legma­gasabb megyei kitüntetést, arra nehéz lenne válaszolnia Hiszen a hazai mellett a nemzet­közi munkásmozgalomban is aktívan harcolt, s ott volt a két százhalombattai óriás, a hő­erőmű és a kőolajipari vállalat, valamint a váci Dunai Cementmű bölcsőjénél; több mint két évtizede dolgozik Pest megyében külön­féle politikai és gazdasági vezető funkciók­ban. — Nem ez az első kitüntetés az életemben, de egynek sem örültem ennyire, hiszen azok­nak a kezéből kaptam, akikkel hosszú évek óta együtt élek, dolgozom Kertész Péter Gyári fakanál? i á S zó sincs arról, hogy gyárat hoztak létre a nélkülözhetetlen kony­hai alkalmatosság készíté­sére. Termel belőle eleget a pomázi faipari szövetke­zet, még exportra is jut te­temes mennyiség, több mint egymillió darab. Ez a gyári „fakanál” — most az egyszer tegyük idézőjel­be — módosított változata a korábbi vélekedésnek, miszerint az asszony ma­radjon a fakanál mellett... Manapság — úgy tűnik — a foglalkoztatás ad gyári fakanalat a lányok, asszo­nyok kezébe; segéd- és be­tanított munkát. Pest megyében több mint ötvenezer nő dolgozik az iparban, ám elgondolkozta­tó, hogy száz munkásnő kö­zül mindössze — persze, iparcsoportonként eltérő az arány — huszonkettőnek van szakmunkás oklevele. Ha meg azt nézzük, hogy az összes szakmunkásból mennyi a nő, még kedve­zőtlenebb adatot kapunk, csupán tizennyolc. Sokat tesz a nők helyze­tének javításáért az Ikladi Ipari Műszergyár. Nagy erőfeszítések nyomán sike­rült feltornázni a lányok számát harminc százalékra a szakmunkás tanulók kö­zött. Hogyan? Föntebb az áll, hogy a foglalkoztatás odalöki a fakanalat, most meg erőfeszítésről beszé­lek? Miként fér ez össze? Ügy, ahogyan a női fog­lalkoztatás ellentmondásai általában. Mert — az ikla­di gyárnál maradva — a középiskolában érettségi­zettek több mint 33 száza­lékát nők alkotják a mű­szergyári állományban, ám túlnyomó részük irodában dolgozik, azaz nem fizikai munkát végez. A szakmun­kásnők aránya csupán 17 százalék körül van; lassan növekszik. L assan, mert sokszor hosszas agitációba ke­rül, hogy a nők vállal­ják a szakmai továbbkép­zést, a tanfolyamokat, a vizsgát. Lassan, mert a szü­lők nagy része tragédiaként fogja fel a környező közsé­gekben, de magában a kö­zös tanácsú Aszód, Iklad, Domony hármasban is, ha lánya csak szakmunkás- tanuló lehet. S ha mégis, akkor tanuljon valami „jobb” szakmát, ne gyárit. Legyen fodrász... Szemléleti meg munka­megosztásbeli bajok, gon­dok farigcsálják ezt a frá­nya fakanalat, amely miatt annyi sopánkodás hallik, amikor — készen van ... Holott ott kellene kezdeni a fejtörést, a cselekvést, ahol a majdani fakanál fá­ja növekszik: a foglalkoz­tatási örökség fokozatos föl­számolásában, s nem ke­vésbé a gondolkodásmód­ban, a szülők, a környezet vélekedésében. Ahhoz, hogy a foglalkoz­tatási szerkezet korábban esetleg helyes — vagy leg­alábbis kényszerűen indo­kolt — arányai megváltoz­zanak gyökeresen szakítani szükséges a női munka egyenlő olcsóbb kategória gyakorlattal. Mert ma a bé­rezési rendszer függetleníti a végzett munka nehézsé­gétől a javadalmazást, s fő mérceként az ágazatot te­kinti — nem a tevékenysé­get, hanerá azt, hol végzik —, tehát bölcsője a feszült­ségek, ellentmondások új­ratermelődésének, s a je­lenlegi foglalkoztatási ará­nyok konzerválódásához ve­zet. Szembe kell nézni az­zal a kimondatlan, de léte­ző minősítéssel, hogy a nő úgyis csak kiegészítő kere­setért vállal munkát, hiszen e valamikori igazság felett régen elszaladt az idő; ma már hamissá vált. Pest me­gye egyik legtöbb nőt fog­lalkoztató ipari egységében, a vegyi- és divatcikkipari vállalatnál például — egy átfogó program részeként — felülvizsgálták a nők bé­rezési besorolását. Megálla­pították, hogy a képzettsé­güknek megfelelő bért kap­ják-e, s ahol kellett, elvé­gezték a szükséges módosí­tást. A képzettségen magán azonban nem lehet intézke­désekkel változtatni; az ún. pályakorrekció évekbe te­lik. Erről beszélgetve a válla­lati vezetőkkel, a gondok gyökerét közösen abban je­löltük meg, hogy még ma sem fordít elegendő figyel­met az oktatás, a képzés a megváltozott foglalkoztatá­si igényekre. S ez tény. A sokféle iskolai reform vég­rehajtása közben nem sike­rült öregbíteni a szakmun­ka rangját, hivatás jellegét, s ezért a lányok túlnyomó része csak akkor megy szakmát tanulni — ipari szakmát —, ha minden más lehetőséget már kipróbált. P ersze, nem szabad ar­ról sem elfeledkezni, hogy a gyárak, válla­latok számára aligha nyűg a betanított és segédmun­kát végző nők serege, sőt, nagyon is kényelmes meg­oldás. Legtöbbjük ragasz­kodik a helyéhez — a fér­fiak háromszor sűrűbben változtatnak munkahelyet, mint a nők, amint azt egy széles körű vizsgálat meg­állapította —, mert munka- ismerete kötött, át nem váltható, másutt fel nem használható. Fegyelmük jobb, mint a férfiaké, meg­bízhatóságuk is nagyobb ... Azaz nemcsak népgazdasá­gi méretű teendők vannak itt — mint például az ága­zati bérproblémák alapos, de időt követelő elemzése —, hanem jócskán vállala­tiak is. i Nem kell, nem lehet min­den lánynak, asszonynak a kezébe szakmát adni, de a választást a • szakma és a betanított meg a segéd­munka között nemcsak könnyíteni lehet, hanem vonzóbbá tenni ugyancsak. Mert nem magánügy, hogy önszántából vagy kénysze­rűen nyúl a kéz a fakanál után. A "választás reális feltételeinek megteremtése ugyanis a gazdasági egyen­jogúság elengedhetetlen fel­tétele. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents